Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-07 / 132. szám
2 • PETŐFI NÉPE O 1977. június 7. FRANCIAORSZÁG Merénylet a reimsi sztrájkőrök ellen TASZSZ-NYILATKOZÁT A Szovjetunió elítéli az Etiópia elleni agresszióra készülő erőket események sorokban HAVANNA Hétfőn nyolcnapos hivatalos látogatásra Kubába érkezett Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Párt főtitkára. Corvalán találkozik a Kubában élő chilei hazafiakkal, és részt vesz a havannai dolgozók egyik nagygyűlésén. (ADN) BÉCS Franz Muhrinak, az Osztrák Kommunista Párt elnökének meghívására látogatást tett Bécs- ben Vlagyim Zaglagyin, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője. Zaglagyin az osztrák párt vezetőségével folytatott megbeszéléseket. (TASZSZ) RÓMA Arnaldo Forlani olasz külügyminiszter hivatalos látogatásra Belgrádba utazott. Megbeszéléseket folytat jugoszláv kollégájával, Milos Miniccsel, és találkozik Gyuranovics miniszterelnökkel, valamint Tito elnökkel is. A látogatásnak mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít. (MTI) v PEKING Nimeri szudáni elnök hétfőn délután a kínai kormány meghívására hivatalos látogatásra Pe- kingbe érkezett. A vendéget, aki északi szomszédja, Anvar Szádat oldalán mind erősebben sodródik a nemzetközi, az arab és afrikai reakció felé, a kínai főváros repülőterén Hua Kuo-feng, a KKP elnöke és több más kínai vezető fogadta. RAWALPINDI Hatálytalanították vasárnap a kijárási tilalmat a pakisztáni Karachiban és Hyderabadban. A kijárási tilalmat áprilisban rendelték el, azt követően, hogy az ellenzék hívei véres lázongásokat szerveztek Zulfikar Ali Bhutto kormánya ellen. (AFP) BEJRŰT Az izraeli katonaság szombaton két órán át nehéztüzérséggel lőtte a dél-libanoni Nabatieh városát, amelyet az ország egyesített nemzeti hazafias fegyveres osztagai és a palesztin ellenállási mozgalom egységei ellenőriznek. A megszállt Ciszjordánia területén a „hatnapos háború” tizedik évfordulóján, vasárnap reggel nagy méretű sztrájk kezdődött, valamennyi kereskedő bezárta üzletét. (TASZSZ, AFÁ) Azokhoz a várakozásokhoz képest, amelyekkel a fejlődő országok többsége készült a párizsi Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Értekezlet záróülésére, a konferencia igencsak sovány eredményeket hozott. Ám nem zárult teljesen eredménytelenül: nem vetett véget a fejlett tőkés világ és a fejlődő országok alkudozásának, csupán visszavetette a vitát arra a fórumra, ahonnan valamikor elindult: az ENSZ és szakosított szervei elé. Áprilisban múlt három éve, v a fejlődő országok először felléptek az „új világgazdasági rend” követelésével. Erre az ENSZ rendkívüli közgyűlésén került sor, amelyet Algéria javaslatára és a fejlődők egyöntetű sürgetésére hívtak össze 1974 tavaszán. A rendkívüli közgyűlések történetében ez volt az első, amely kizárólagosan gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Ha arra keressük a választ, hogy ez miért éppen 1974-ben történt, akkor vissza kell lapoznunk néhány évet a világgazdaság történetében. Erősödő pozíciók 1972—73-ban következett be a j tőkés árupiacokon az a nagyarányú árrobbanás, amely rövid idő alatt megálapította, majd visszájára fordította a fejlődő országok pozícióinak hanyatlását a nemzetközi kereskedelemben. A megelőző 20 évben ugyanis a volt gyarmati országokban termejt ásványkincsek, ipari és mező- gazdasági anyagok árszínvonala Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti: Hétfőn reggel belehalt sérüléseibe Pierre Maitre üveggyári munkás, akire a szombatról vasárnapra virradó éjjel tüzet nyitott egy gépkocsiból támadó fasiszta kommandó a kelet-franciaországi Reims városában. A 37 éves munkás társaival együtt sztrájkőrséget állt az üzem előtt. A támadók először könnygázgránáttal próbálták elzavarni az őrséget az üzem elől, de őket kergették el. Nem sokkal később visszatértek és a hidegvérrel tüzet nyitottak. Tíz lövést adtak le.' Pierre Maitre-t halálosan, két társát súlyosan megsebesítették. Franciaországot megrázta a véres merénylet híre. Vasárnap háromezer reimsi munkás tüntetett az üveggyár előtt, a bűnösök fe- lelősségrevonását és a sztrájkolok követeléseinek teljesítését követelve. A munkások gyászlobogót tűztek ki az üzem ablakaira. SzoLeonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára interjút adott az Aszahi Simbun című japán napilap főszerkesztőjének. Az interjú szövegét hétfőn hozták nyilvánosságra Moszkvában. Az SZKP főtitkára arra a kérdésre válaszolva, hogyan értékeli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt időszak eredményeit, egyebek között kijelentette: — Az eltelt 60 esztendőben a szovjet nép a kommunista párt vezetésével olyan utat tett meg, melyre joggal lehetünk büszkék. Egyetlen nemzedék életében véget vetettünk az évszázados elmaradottságnak s, országunk a gazdasági és tudományos-műszaki fejlettség magas szintjét érte el. Míg a forradalom előtti Oroszország a világ termelésének alig több mint 4 százalékát adta, a mai Szovjetunió a világtermelés egyötödét biztosítja. A tizedik ötéves terv lehetővé teszi a Szovjetunió ipari potenciáljának megkétszerezését az 1970-es évhez viszonyítva. Az Aszahi Simbun főszerkesztője a világ egyetlen atomtáma- dás áldozatává vált népe nevében tette fel következő kérdését arról, hogyan értékeli a főtitkár a nukleáris leszerelést, és a stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalások további távlatait. — A Szovjetunióban emlékeznek Hirosima és Nagasaki tragédiájára — válaszolta Brezsnyev. Osztjuk a japán nép értartósan nyomott volt, amelynek következtében a fejlődő országok többsége fokozatosan a világgazdaság „külterületeire” szorult. A háború utáni legerősebb tőkés konjunktúra következtében azonban a 70-es évek elején e tendencia megfordulni látszott: a nagyarányú kereslet hatására a nyersanyagok többségének ára két-háromszorosára ugrott. Lényegesen javult a fejlődő országok cserearánya és részesedésük a világkereskedelemben 19 százalékról 31 százalékra nőtt! Ezekkel a változásokkal magyarázható a fejlődő ország politikai platformjának megerősítése, gazdasági követeléseik megalapozottsága. Ennek révén érték el, hogy az ENSZ másfél év alatt két ízben is rendkívüli közgyűlésen határozott az „új világgazdasági rend” megteremtésének szükségességéről és ez segítette őket abban is, hogy 1975 decemberében tárgyalóasztalhoz tudták ültetni a vezető tőkés országok képviselőit Párizsban. Halmozódó milliárdok A nyersanyagtermelő fejlődő országok azonban kezdettől fogva nincsenek egy „súlycsoportban”. Kivételes helyzetet élveznek az olajországok, amelyek az 1973 karácsonyi áremelés óta változatlanul négyszeres bevételt könyvelhettek el, és ezt az ösz- szeget nem is költik el teljes egészében, így jelentős tartalékaik halmazodnak fel. (Nyugati becslések szerint az évtized végéig 2—300 milliárd dolláros nagylidaritási sztrájkra hívtak fel, és a szakszervezetek sürgetésére egész Franciaországban hétfőn öt percre megállt a munka. A reimsi üveggyári munkások amiatt léptek sztrájkba, hogy az igazgatóság elbocsátott két szak- szervezeti delegátust. A merénylet így újabb epizód abban a kampányban, amely politikai és más eszközökkel folyik a Franciaország osztályharcos szakszervezetek ellen. A reimsi rendőrség most gyors nyomozással elfogta a merénylet öt résztvevőjét. Egyelőre annyi ismeretes róluk, hogy a Citroen autógyár reimsi üzemének alkalmazottai. Még nem tudni, ki szervezte akciójukat, és mi volt konkrétan a merénylet háttere. A kelet-franciaországi Reims egyike azoknak a francia városoknak, amelyeket a baloldal idén tavasz- szal hódított el a kormánypártoktól. s a város élén kommunista polgármester áll. zelmeit az első atombombázások áldozatai iránt. Ma e fegyverek ereje sokszorosára nőtt, és mindenki egyetért abban, hogy a nukleáris fegyverkezési hajsza veszélyezteti földünk békéjét és biztonságát. Minden államnak erőfeszítéseket kell tennie, hogy megakadályozza a nukleáris fegyverek további elterjedését, hogy betiltsák a kísérleteket és végső soron ne csak a nukleáris fegyverkezési hajszának vessenek véget, hanem magukat a nukleáris fegyvereket is megsemmisítsék. Ez akkor válik lehető^ vé, ha partnereink nem törekednek egyoldalú előny szerzésére. Olyan megállapodást, mely kárt okozhat a szovjet nép és szövetségesei biztonságának, a Szovjetunió nem fogadhat el. A szovjet—kínai viszonyról Brezsnyev kijelentette: — Álláspontunk ebben a ké- désben jól ismert. Az államközi kapcsolatok javítása mellett vagyunk Kínával. Az igazi jószomszédság helyreállítása országaink között nagy jelentőségű lenne nemcsak a Szovjetunió és Kína,, hanem a nemzetközi helyzet általános javulása szempontjából is. Ha a fzovjet—kínai viszonyban mindeddig nem következett be kedvező változás, ezért a másik felet terheli a felelősség. Kína új vezetősége sajnos a régi, mondhatnám kitaposott úton halad. Végtére is tény, hogy folytatódnak a kirohanások az enyhülési politika ellen, akadáságrendben.) Mellettük azonban sokkal gyengébb a más ipari nyersanyagokat: rezet, ónt, stb. szállító országok helyzete. Azért is, mert legfőbb exportárujuk ára nagymértékben ingadozik — a konjunktúra megtorpanását!/ az egész tőkés világra kiterjedő recessziót követően a kereslet rohamosan csökkent — és azért is, mert exporttöbbletük jó részét elvitte a nagyobb olajszámla. Végül még rosszabb, egészen kiszolgáltatott helyzetben vannak az elsőrendűen fontos nyersanyagokkal nem rendelkező, kedvezőtlen földrajzi fekvésű, úgynevezett legszegényebb fejlődő országok. E három csoport közt a különbség ma már akkora, hogy a világsajtóban mind többször említik a harmadik világ mellett a „negyedik”, és az „ötödik” világot is. Az olajexportáló országok, hogy ellentéteiket a többi fejlődő országgal enyhítsék és megerősödött gazdasági helyzetüket valamennyiük javára kamatoztassák, lényegében az egész harmadik világ képviseletében léptek fel és érték el azt, hogy a fejlett Nyugat hajlandó volt belebocsátkozni a párbeszédbe, Ám utóbbiak az energiával kapcsolatos kérdéseket kezdettől a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minden más témaköre fölé helyezték, jelezvén, hogy ezek megoldásában van igazi érdekeltségük. Adóssághegy A fejlett tőkés országoknak ma 45 milliárd dolláros egyesített fizetési mérleghiánya van. Ennek zöme kétségtelenül a drágább energiaimport követelménye. Velük szemben viszont a fejlődő országok tömbje 180 milliárd dolláros adóssághegyet mondhat magáénak és — ismerve gazdasági erejét, lehetőségeit — összehasonlíthatatlanul kisebb esélye van ennek ledolgozására. A fejlődő országokon rövid távon csak két dolog segítene. Az Államcsíny a Seychelles- szigeteken Az alig egy éve függetlenné vált Seychelles Köztársaságban vasárnapra virradóra megdöntötték James Mancham elnök uralmát. Az erről kiadott közlemény leszögezi, hogy a Seychelles Köztársaság népe a rendőri erők teljes együttműködésével sikeres államcsínyt hajtott végre James Mancham elnök kormánya ellen. A sziget valamennyi stratégiai pontját az államcsíny résztvevői tartják ellenőrzésük alatt. A nyilatkozat szerint Mancham állarrjfőt azért kell megfosztani hatalmától, mert megkísérelte módosítani az alkotmányt és öt évvel elodázni a választásokat. A sziget-köztársaság új vezetői —, akiknek nevét a közlemény nem ismerteti — hozzáfűzték, hogy Mancham diktátor volt. és a függetlenség elnyerése utáni első év bebizonyította, hogy személyes érdekeit a nép jóléte fölé helyezte. A hírügynökségi jelentések szerint Mancham jelenleg Londonban tartózkodik. (MTI) lyokat gördítenek mindennemű leszerelési intézkedés útjába. A szovjet—japán viszonyról Tanaka volt japán miniszterelnök szovjetunióbeli látogatásáról és az északi területek problémájáról az SZKP főtitkára a következőket mondotta: — Jól emlékszünk a japán vezetőkkel Tanaka miniszterelnök moszkvai látogatásakor folytatott tárgyalásokra, amelyek véleményünk szerint hasznosak voltak. E tárgyalásokon a kölcsönös érdeklődésre számottartó kérdések széles körét, köztük a Szovjetunió és Japán között kötendő béke- szerződés kérdését is megvitattuk. Mint bizonyára emlékszik, az 1973. október 10-i szovjet— japán közös nyilatkozatban megállapodtunk a békeszerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalások folytatásában. A Szovjetunió kész, természetesen akkor, ha a japán fél nem támaszt nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételeket, befejezéséig vinni ezt az országaink számára fontos ügyet. Há a japán fél jöfcánul közelíti meg a második világháború eredményeképpen kialakult realitásokat, akkor ezt el lehet érni, méghozzá gyorsan. Arra a kérdésre válaszolva, hogy lehetségesnek tartja-e japánt látogatását, Leonyid Brezsnyev a következőket válaszolta: „Örömmel fogadtam a japán kormány hivatalos látogatásra szóló meghívását, és úgy gondolom, hogy arra alkalmas helyzetben élni fogok vele”. egyik: ha stabilizálnák exportáruik piacát, illetve valamilyen pénzügyi eszközökkel biztosítanák export jövedelmeik állandóságát. A másik: ha elengednék adósságaikat, vagy legalább is jelentős haladékot kapnának azok visszafizetésére. Hosszabb távon viszont valóban csak egy új, igazságosabb, a partnerek egyenlőségére alapozott világgazdasági rendszer segíthet társadalmi-gazdasági elmaradottságuk felszámolásában. Nem fizetnek a gazdagok A párizsi értekezlet záróközleményének tanúsága szerint a fejlett tőkés országok a legdöntőbb kérdésekben nem mutattak hajlandóságot az áldozatvállalásra. Állításuk szerint azért, mert a számukra legfontosabb ügyet: az energiaellátás jövőjét, s az árakat is beleértve, nem tisztázták. Egymilliárd dolláros rendkívüli segélyalapot szavaztak meg a legszegényebb fejlődő országok javára. Az utóbbiak adósságaihoz mérten ez — csepp a tengerben. A nyersanyagpiacok stabilizálásának nem kívánnak átfogó pénzügyi fedezetet biztosítani, egyenként akarják azokat rendezni, mégpedig az UNCTAD, az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája keretében. A fejlődők 180 milliárd dolláros adósságainak sorsáról sem döntöttek, bár három ország: Kanada, Svédország és Ausztrália adománynak nyilvánította eddigi hiteleit, vagyis eltekint azok visszafizetésétől. A londoni Economist értékelése szerint a konferencia az új világgazdasági rend megteremtését ezzel legalább az ezredfordulóig tolta el. Ha ebben több is a cinizmus, mint a realizmus, annyi mindenképpen valószínűnek látszik, hogy a fejlődő országoknak a volt gyarmatosítókkal vívott csatájában ez a három év még nem hozott döntő fordulatot. L. I. MOSZKVA Az Etiópia körül kialakult helyzettel kapcsolatban a TASZSZ a következő nyilatkozatot tette közzé: „Az utóbbi időben különböző forrásokból Etiópia elleni fegyveres támadás előkészületeiről érkeznek jelentések. A hírek szerint az ország nyugati határához reguláris csapatkontingenseket vonnak össze, fegyveres csoportokat dobnak át etióp területre, erősödik az Etiópián belül működő ellenforradalmi és sze- peratista elemeknek nyújtott támogatás. A cél minden valószínűség szerint az, hogy katonai konfliktust provokáljanak ki Etiópiával és csapást mérjenek az ország haladó rendszerére. Mindez, legalább is erre lehet következtetni, a szudáni hatóságok, valamint az imperialista és más reakciós erők aktív közreműködésével történik. Az események ilyen irányú fejlődése veszélyes helyzetet hoz létre az afrikai kontinensnek ebben a térségében. Űj feszültség- góc keletkezik, amely fenyegeti a békét és a biztonságot. MOSZKVA A hétfői Pravda vezércikket közöl abból az alkalomból, hogy a • Szovjetunióban szombaton közzé tették az új szovjet alkotmány, tervezetét. A cikk egyebek között megállapítja: a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének új alkotmánytervezete rendkívül fontos mérföldkő a szovjet társadalom történetében. Az alaptörvény tervezete a jelenleg érvényben levő alkotmány óta eltelt 40 év mélyreható változásainak elemzése és összefoglalásai “a Szóvjéfüníó és Más Szocialista országok alkotmányozó tapasztalatainak figyelembe vételével végrehajtott munka. A Szovjetunió mindössze 60 éves, de ez a 60 év évszázadokkal ér fel. Felépült a fejlett szocialista társadalom, a jelenkor leghaladóbb társadalma. A fejlett társadalom felépítésének tényét rögzíti a mostani új alkotmánytervezet is. A tervezet kimondja: a szovjet társadalom vezető és irányító ereje, politikai rendszerének, az összes állami és társadalmi szervezetnek megva a Szovjetunió Kommunista Pártja. Az SZKP a nép számára létezik és a népet szolgálja. A marxizmus—leniniz- mus tanításával felfegyverzett kommunista párt jelöli ki a társadalom fejlődésének általános irányvonalát, a Szovjetunió bélés külpolitikájának irányát, vezeti a szovjet nép alkotó tevékenységét, tervszerű, tudományosan megalapozott jelleget ad a kommunizmus győzelméért vívott harcának. A Pravda vezércikke kiemeli: az új alkotmánytervezet legfontosabb vonása, hogy jelentősen bővültek a szocialista demokrácia szélesítésére és elmélyítésére vonatkozó cikkelyek: Mindazok, akik most egy Etiópia elleni katonai kalandon törik a fejüket, semmit sem szeretnének úgy, mint egymásnak ugrasztani az afrikai államokat, aláásni nemzeti függetlenségük megerősítésére irányuló erőfeszítéseiket, akadályozni, a fajüldöző rezsimek elleni nemzetifelszabadító harcot. Egyúttal el akarják vonni az arab népek figyelmét a számukra jelenleg legfontosabb feladat megoldásától, nevezetesen a közel-keleti konfliktus rendezésétől. A Szovjetunió, arr^ly kapcsolatait Etiópiával a baráti kapcsolatokról és együttműködésről szóló szovjet—etióp nyilatkozattal összhangban építi, figyelemmel kíséri az Etiópia körül kialakult helyzet fejleményeit. A TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a Szovjetunió határozottan elítéli az Etiópia elleni agresszióra készülő erőket, de azokat is, akik ezeket az erőket erre a veszélyes irányvonalra csábítják. Mindezek az erők a tűzzel játszanak, és súlyos felelősség hárul reájuk Afrika és a világ népei előtt”. — Továbbfejleszti a tanácsok (szovjetek) munkájának és megalakításának demokratikus elveit, előírja szerepük növelését a társadalmi élet legfontosabb kérdéseinek megoldásában. A helyi szovjetek nemcsak a helyi jelentőségű kérdéseket oldják meg, de a jogaik nyújtotta keretek között ellenőrzik és egyeztetik a területükön található összes szervezet munkáját. A szovjetek és küldötteik kötelesek rendszeres tájékoztatást adni az állampolgároknak az elvégzett munkáról, beszámolni a választóknak. — Az állampolgári jogokkal foglalkozó cikkelyek tartalma ki- szélesedett a jogok mögött álló anyagi garanciák szerepe megnőtt: a tervezet nemcsak hogy megőrzi, de teljesebben fogalmazza meg a szovjet emberek politikai és szabadságjogait: a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési és felvonulási szabadságot. Az állampolgárnak joga van bíróági panasszal élni hivatalos személyek eljárása ellen. Tilos a bírálat mindenfajta elnyomása, „ugyanakkor — idézi a Pravda Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB májusi plénumán elmondott beszédét — az alkotmánytervezet abból indul ki, hogy az állampolgári jogokat nem szabad és nem lehet kihasználni társadalmi rendünk, a szovjet nép érdekeivel szemben.” — Új az a mozzanat is, amely az állampolgári kötelességek közé emeli a barátság és az együttműködés fejlődésének elsősegítését más országok népeivel, valamint a béke fenntartását és erősítését. „Az alkotmánytervezet össznépi megvitatása — írja végül a vezércikk — a világ első szocialista államának lenyűgöző bemutatója, a szovjet szocialista demokrácia nagy ünnepe lesz. (TASZSZ) • Moszkvai diákok a Szovjet- szka ja Rosszija , című újságnak az alkotmány- tervezetet tartalmazó példányát olvassák. (Telefotó — AP — MTI — KS) I AV7ÄIMAKOR Í RKEZETT • Magyar—indiai külügyi tárgyalások Rácz Pál külügyminisztériumi államtitkár meghívására hivatalos látogatást tett Budapesten J. S. Mehta, indiai külügyi államtitkár. A tárgyalásokon eszmecserét folytattak a magyar—indiai kapcsolatok fejlesztéséről, és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Az indiai vendéget fogadta Havasi Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese és Púja Frigyes külügyminiszter. (MTI) Kuba és Mozambik megállapodása Mozambik és Kuba megállapodást írt alá, amelynek értelmében kubai szakemberek fognak az afrikai országban dolgozni, s továbbképzésre mozambiki szakemberek utaznak Kubába. Az egyezmény kiterjed az egészségügyre, a közmunkákra, a szállításra, a mezőgazdaságra, és a halászatra. (Reuter) FEJLŐDŐK — TÖBB SÚLYCSOPORTBAN F ordulat az ezredfordulón? Brezsnyev-interjú egy japán napilapban LAPSZEMLE A Pravda vezércikke a új alkotmány tervezetéről
