Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

1977. június 28. • PETŐFI NÉPE • S bács-kiskunból indult A nyelvtudós Uppsalában tartózkodik dr. Lakó György akadémikus ezek­ben a napokban. A híres egyetem fennállásának 500. év­fordulójára rendezett tudományos tanácskozás egyik elő­adója. A skandináv felsőoktatási intézmények gyakran hív­ják, szívesen fogadják a finnugor nyelvek világhírű tudósát. Á Tanácsköztársaság időszakában lapszerkesztést is vállaló bácskai tanító házából hosszú út vezetett a Magyar Tudomá­nyos Akadémiáig, a halasi gimnáziumtól az egyetemi kated­rákra. Jánoshalmi emlékek Szülőházában beszélgettem a professzorral. A temetőtől ballag a jánoshalmi Kálvária utca. A mediterrán hangulatú sírkert fö­lött karcsú hidroglóbusz gömb­je csillog ezüstösen, gyönyörű jel­kép! . . Olyan csönd van az 5-ös számú házban, hogy — mint mondani szokás — a fű növését is hallani. Családi fényképekkel, emlékekkel zsúfolt szobából szállnak dr. La­kó György gondolatai az ifjúság tündérvidékére. — Sokszor eszembe jut mosta­nában édesapám kis szőlője. Nem volt messze a falu határától, oda jártunk ki mind a négyen. Ennél nagyobb gyönyörűség elképzelhe­tetlen volt számunkra. Az elemi iskolát Kiskunhalason végeztem. Csupán a második osz­tályt jártam idehaza. Később a Szilády Áron Gimnáziumban Gu­lyás Sándor tanár úrtól kaptam a legtöbbet, noha ő nem is taní­tott. Ö volt az önképzőkör tanár-, én az ifjúsági elnöke. Irányított, ösztönzött, lehetővé tette, hogy beiratkozzam angol tanfolyamára. Mint jeles diákot, az ő javasla­tára ajánlottak az Eötvös Kollé­giumba. Diákévek Halason — Hogyan éltek, mit tanultak a régi halasi diákok? — Mi idősebbek, tudjuk, hogy a régi világban milyen nagy sze­repe volt a felekezeti hovatarto­zásnak. Halason a katolikus és a református egyház éles vetélkedé­se kicsit megkeserítette a diákok életét. Az azonban nem mondható, hogy a református gimnázium­ban bármi hátrányom lett volna amiatt, hogy nem vagyok kálvi­nista. Már akkoriban is a nyelvek ér­dekeltek. A latin szöveget rejt­vénynek tekintettem. Izgatott, mi­ként alakul ki egy-egy mondat értelme. Még ma is érzem azt a kedveskedő búbot a fejemen, amit elsősként kaptam Kosa István tanár úrtól ügyes fordításaimért. A németet is kedvvel tanultam, főleg a nyelvtant magoltuk. A legritkábban fordult elő, hogy egy-egy mondatot szerkesztettünk volna, élőbeszédről szó sem le­hetett. — Mikor, hogyan került a finn­ugor nyelvekkel közelebbi kapcso­lati»? — Az utolsó pillanatban vettek fel az Eötvös Kollégiumba. Éppen Grázban tanultam a német szót egy levelező barátomnál, amikor az utcán megszólított az ott nya­raló és terveimet ismerő Horváth János professzor: „Kedves öcsém, olvastam a magyar újságokban, hogy kiket vettek fel, sajnos, ma­ga nincs köztük.” Szeptemberben váratlanul meg­ürült egy hely, hivatott az igaz­gató, egy életre eldőlt a sorsom. Bölcsészdiploma a fővárosból A kollégiumban a kitűnő Zsi- ral Miklós oktatta a finn nyelvet. Szó, ami szó, kevesen rajongtak ezért a stúdiumért, én olyan hév­vel és kedvvel tanultam, hogy a tanár úr hamar észrevette igye­kezetemet. Később, kérésemre finn nyelvű könyveket adott for­dításra. Sok munkával, éjszaká­zással rágtam át magam ezeken. Évfolyamtársaim is észrevették a finn nyelvben való jártasságomat és már a harmadik évfolyamon kedvesen élcelődve doktor úrnak szólítottak. — Tudomásom szerint profesz- szor úr volt az első magyar ösz­töndíjas Finnországban. — Valóban, köszönhetem dr. Gombocz Zoltánnak és talán a véletlennek. Kitűnő eredménnyel diplomáztam német és magyar nyelvből és a szakvizsgák után ösztöndíjat kaptam a híres berli­ni egyetemre. Ebben a kis szobában készül­tem utamra, amikor levelet ho­zott a postás. Gombocz profesz- szor sajátkezűleg írt sorokkal ja­vasolta, hogy a német főváros he­lyett Helsinkibe menjek a né­hány hónappal korábban megkö­tött magyar—finn kulturális egyezménnyel létesített ösztöndíj­jal. Helsinki, az első tanulmányút Máig is' életem legszebb élmé­nye ez az út. Egyetemi előadá­sokra jártam, tanultam a finn nyelvet, minden módon, minde­nütt. Megkülönböztetett szeretet­tel bántak velem. Később rendszeresen meghív­tak nyári tanfolyamok vezetésé­re, előadások tartására. Sokat utaztam. Jártam a Sarkkörön túl. Napestig mesélhetném az érdekes kalandokat. A paprikát valóságos csodának tekintették. Háziasszo­nyom kérésére szabadságra haza­térve, küldtem egy negyedkiló- nyit. Némi nehezteléssel, csaló­dottsággal fogadott, amikor visz- szatértem. „Egy-két kanállal (Méhes! Éva felvétele) megpróbáltam, de nekem vala­hogy nem ízlett. Akadtak ma­gyar tanítványaim is. Többek kö­zülük ismert professzorok azóta. Fontosabb tanulmányok — Professzor úr nevéhez fűző­dik a magyar finnugor nyelvtu­domány egyik korszakos jelentő­ségű alkotásának, „A magyar szó­készlet finnugor elemei” című munka I. kötetének a megjelené­se. Irányításával készülnek a to­vábbi kötetek is. Kérem tájékoz­tassa e tudományágban kevésbé járatosakat legfontosabb művei­ről. — Angol nyelven is kiadták a finnugor összehasonlító hangtant. Büszke vagyok az általam szer­kesztett svéd—magyar szótárra. A második kiadás is gyorsan el­fogyott. Figyelmet keltett a ha­tározói ragok eredetét vizsgáló tanulmányom. Megírtam Sajno- vics János életrajzát. Az utóbbi évtizedekben elég sokat foglal­koztam tudománytörténettel. Any- nyira megszaporodtak ilyen jel­legű feladataim, hogy ma már bátran vállalkoznék a finnugor nyelvtörténeti kutatások össze­foglaló feldolgozására. Kötődések — Térjünk vissza a nagyvilág­ból Jánoshalmára. Mi a vélemé­nye az itteni változásokról? — Nyaranta járok haza, néha egész hetet sikerül kiszakítani a kikapcsolódásra, húgom viszont-1 látására. Meg kell mondani, hogy a régi világban a legkisebb ér­deklődést sem mutatták munká­im iránt, ma még előadásra is meghívnak. Talán ez is a kultu­rális teljesítmények iránti érdek­lődés növekedését mutatja. Gyer­mekkoromban egy-két fa lubic­kolt a nyári portengerben a falu közepén, ma olyan park van ott, amilyennek régen-régen kellett volna. Kívánjuk, hogy még sok-sok nyáron élvezze a szülőfalu csend­jét, békéjét a kristálytiszta jelle­mű, kiváló tudós, a nagyszerű ember. Heltai Nándor Folklór-térkép Az azerbajdzsáni művészettör­ténészek a közelmúltban meg­kezdték a köztársaság népművé­szeti és zenei hagyományait áb­rázoló térkép összeállítását. A zene kedvelői az atlasz se­gítségével megismerkedhetnek a még élő és a már feledésbe me­rülő művekkel és népi forma­kinccsel. A szövegek, fényképek és rajzok szemléletes ábrázolást nyújtanak a dalokról, a táncok­ról és a különböző előadó stílu­sokról is. Az atlasz egyik feje­zete a régi azerbajdzsáni hang­szereket ismerteti majd. A folklór-térkép összeállítói a köztársaság legeldugottabb tele­püléseit is felkeresték. (BUDAPRESS — APN) Ősi etióp kézirat Egy régi vallási könyv bőrkö­tésének restaurálása közben kü­lönleges leletre bukkant egy fia­tal bolgár szakember. A könyv­kötésen belül nem a szokásos táblás kitöltést találta, hanem több összeragasztott lapot, ame­lyek között a belső lapok — fi­nom pergamenből készültek, s rajtuk igen régi írás olvasható. Az írásjegyek csaknem négyze­tesek, egyenlő térközökkel köve­tik egymást, az egyes szavak el­választása nélkül. A betűelemek különböző vonás-vastagságúak. A pergamenlapok gondos szét­választásakor kitűnt, hogy 26 ol­dalas kéziratról van szó, s az ol­dalakon két hasábon írták a szöveget. A gabonaliszt és tojás­sárga keverékével összeragasztott lapok még 12 helyen kenderszál­lal össze is voltak varrva. A kézirat eredetét, írását, nyelvét paleográfusok, szalviszti- kusok, filológűsok kutatják. Hriszto Kodov filológus szerint a kézirat etiópjai eredetű, az írás pedig valószínűleg az észak- abesszíniai Tagrai-írás. A szö­veggyűjtemény Kodov szerint a XII. század második feléből való. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS) „MEDINFORM” a KGST legifjabb szervezete Az orvostudomány gyors mű­szaki-tudományos információcse­réjét szervezi és irányítja majd a KGST legifjabb szervezete, a Medinform. A tagországok képviselői a szervezet első ülésén 1980-ig szó­ló munkatervet dolgoztak ki. Ez többek között előirányozza mint­egy 50 szocialista orvosi folyó­irat kiértékelését, s az adatok betáplálását egy moszkvai köz­ponti komputerbe. Szükség sze­rint innen továbbítják a legfon­tosabb információkat a partner- országok intézményeinek. A ké­sőbbiekben az egész világ szak­orvosi irodalmát — jelenleg több mint ezer folyóirat — feldolgoz­zák majd. Elnézők vagy elnézőek? Amint már előzőleg tárgyaltuk, a toldalékok előtti kötőhangzónak megkülönböztető szerepe lehet. A kalaposok — kalaposak szembe­állításával bizonyítható, hogy a melléknevek más kötőhangzót kapnak, mint a főnevek. Azt is megállapítottuk, hogy a mellék­nevek toldalékainak kötóhangzós megkülönböztetése nyelvünk újabb fejleményei közé tar­tozik. Ezt a befejezett melléknévi igenevek példájával is igazolhat­juk. Közülük a főnévvé váltak is -a, -e kötőhangzósak, mint a melléknevek: vádlottat, sültet. Régen fagylaltot ettek, mert a fagylalt a fagylal igeneve. De ez a szó már csoportot változtatott, és ma már fagylaltot esznek. Ugyanígy változott pörkölt és be­főtt szavunk is. Általában pörköl­tet, befőttet eszünk, de néha már pörköltöt és befőttöt változatot is hallunk. A kötőhangzók használatával tehát foglalkoznunk kell. Nem ra­gaszkodhatunk a régi formákhoz, ment a nyelv fejlődését figyelem­be kell vennünk. „A nők hiúab- bak” — hallhattuk Petres István Mi, férfiak c. műsorában. Éln úgy mondamán, talán mások is velem együtt, hogy hiúbbak, kötőhangzó nélkül. De hogyan mondanánk a hiú módhatározós alakját? Hiún vagy hiúan? Itt már határozottan a második változat a gyakoribb. Az -i képzős melléknevek is rendszerint kötőhangzót kapnak a többes jele és az -n határozórag előtt: pokoliak, pokolian, de a tárgyrag előtt nincs kötőhangzó: kiváncsit. Az -u, -ü képzős melléknevek a többesben általában kötőhang­zósak: jószivűek, ódivatúnk. Az -n határozórag előtt ma még inga­dozás van. Ady Endre verseiben mindkét változatot megtaláljuk: „Régi. régi bolondságok múltán — Most vagyok csak szomorúan, furcsán.” „ö nézett rám szomo­rún.'’ Az -ó, -ő képzős igenevek vé­gén az -n rag előtt nem mindig van kötőhangzó. Egyaránt hallha­tó kitartón vagy kitartóan, elő­kelőn vagy előkelőén. Ezek a ket­tős formák jelentéskülönbséget is kifejezhetnek: a módhatározós alakok kötőhangzósak, a mellék­névnek nem. Kovalovszky Miklós ilyen példákon bizonyítja ezt: találóan jegyezte meg — megjegy­zésén, a célba találón mindenki nevetett. Előkelőén viselkedett — vendégeden, az előkelőn mindenki csodálkozott Nagyszerűen mulat­tak — ezen a látványon, a nagy­szerűn, mind elámultunk. A régen kialakult határozók még kötőhangzó nélküliek: forrón, buzgón, áldón, fájón, méltón, me­rőn, védőn. Nem tartjuk helyes­nek a fájóan, méltóan, védőén változatokat. Adynál is kötőhang­zó nélküli alakokat találunk: „Százezernyi parittyás Dávid — Készül bízón, dalolva rátok.” „Csókoljuk egymást, biztatón, va­dul,” „És vágyón tekint a par­tok felé.” Ady példái bizonyíta­nak, még ha néha a vers ritmusa és a szótagszám is közrejátszik. Legvisszásabb ezeknek az ige- neveknek a kötóhangzós többe­se: ragyogóak, elnézőek, bántóak, döntőek. Ez a kötóhangzós meg­különböztetés a melléknévi ala­koknál sem fogadható el, hiszen a főnéviek nem kapnak kötőhang­zót: az írók, a nevelők. Sokan ép­pen azért fogadják el ezt a ket­tősséget, mert határozottan meg­különbözteti a főnévi és mellék­névi változatokat. De ilyen meg­különböztetésre általában nincs szükség. Talán csak olyan ige­neveknél lehet ez fontos, ame­lyeknek egyaránt van főnévi és melléknévi jelentésük. Ilyen sza­vakkal bizonyíthatjuk a kettős alakok fontosságát: Az eredmé­nyek kitűnőek — bizonyítványa tele van kitűnőkkel. Szavai csá­bítóak — a csábítók hízelegnek. Ezért mondjuk így: mozdonyve­zetők — ezek az érvek félreveze­tnek; villámhárítók — mozdulatai elhárítóak; megvesztgetők — bá­jai megvesztegetőek. nA főnevesült igeneveknél már nincs meg ez a megkülönböztetés: a költők verseket írnak — a ma­darak fészekben költők; az írók írnak — a legjobb dolgozatot írók. Felesleges lenne a madara­kat fészekben költőeknek nevez­ni és a legjobb dolgozatokat íróa- kát említeni. Ugyanez vonatkozik a már el­szigetelődött, műszókká vált ige­nevekre is. Ezért mondhatjuk azt, hogy az igék cselekvők és szenvedők, a háromszögek pedig hasonlók, egybevágók. Tehát kielégítők vagy kielégí- tőek, kiválók vagy kiválóak? Szükség van-e a kötóhangzós for­mára: legyünk-e elnézőek irán­tuk? Vagy ne legyünk elnézőek? Az ezeket az igeneveket beható­an tárgyaló nyelvészek véleménye sem teljesen egységes.. Tompa Jó­zsef igy vélekedik: Én nem rosz- szallom a különbségtevést, mert a főnévi és melléknévi alakok megkülönböztetése egyébként is jellemzi nyelvünk újabb gram­matikai fejlődését; s mert az -ú, -ű, képzősek is igy alakulnak: egyhangúak, jóízűek. Kovalovszky Miklós egyik cikkének is ez a cí­me: Legyünk-e elnézőek? És így felel a kérdésre: Ne legyünk hát elnézők a fölösleges toldalékokkal szemben. A nyelvérzék gyakran jobb iránymutató, mint az elmé­let. Lőrincze Lajos is ezen a vé­leményen van: Ha valaki a hosz- szabb és rövidebb forma között nem tud választani, mi inkább a rövidebb formát ajánljuk, mivel­hogy ez a hagyományosabb. Ezért szívesen olvassuk az ilyen mondatokat: Érvei nem helytállók. Adatközlései figyelmet ébresztők. Néhány frissen feljegy­zett példában szinte zavar a kötő­hangzó: Sokrétűek az okok. Nem kiclégítőek az eredmények. A számok elgondolkoztatóak. A ta­nácskozások gyümölcsözőek. Hiába minden ellenvetés, a fej­lődés a kötóhangzós formákat iga­zolja. Bizonyos esetekben szükség lesz rájuk, de csak ha megmarad a kötőhangzó-nélküliség is. így jelentésárnyalat kifejezése válik lehetővé. Kiss István 1 SZILVAS I LAUOSl (66.) Leilei idegesen rántott még egyet a nyakkendőjén. Hová tet­te a zakóját? Persze, itt van a szék hátán. Halántékán hátrasí- mította a haját, elfordult a tü­körtől, és levette a szék támlá­járól a csikós zakót. A pizsamá­ját még el se tette. Minden pil­lanatban itt lehet Rómer, azt mondta a telefonban, máris in­dul, ennek tizenöt perce, kocsival Ide lehet érni tizenöt perc alatt a televízióból. Kinyitotta a bárszekrényt. Ko­nyak van elég, fél tányér sós sü­temény is maradt. Kirakta az ala­csony dohányzóasztalra a konya­kos üveget, meg a süteményes tálkát. Ha nem Rómerról lenne szó, megmondta volna a telefon­ban, hogy jöjjön holnap vagy holnapután, akkor is ráérnek előkészíteni a televíziós interjút, de Rómerral ezt nem tehette meg, Rómer az egyik leggyakrab­ban szereplő riporter a televí­zióban, a telefonban Is azzal kezdte, hogy holnap jött volna •előkészíteni, de holnap helyszíni adása lesz valahol vidéken, és vagy felveszik holnapután az IN- VESTCOOP-interjút, akkor pedig most kell előkészíteni, vagy csak a hét végén kerülhet rá sor, ki se látszik a munkából. Rendben van, megér annyit ez a vasár­nap délelőtt, hogy Rómer legyen az interjú riportere, legalább mindenki odafigyel a műsorra, a vezető elvtársakat is mindig Ró­mer interjúvolja, tulajdonképpen szerencse is, hogy itthon maradt vasárnapra, holnap duplán bosz- szankodott volna, ha reggel érte­sítik, hogy Rómer csak a hét vé­gén ér rá. Becsukta a fürdőszoba ajtaját. Ha Rómer kedden akarja felven­ni a beszélgetést... Már csen­get is! Kisietett az előszobába, de mi­előtt odaért volna az ajtóhoz, még kétszer felberregett a csen­gő. Rómer türelmetlen. Megen­gedheti magának, többen isme­rik az arcát, mint a miniszterel­nökét. Megfordította a zárban a kul­csot: — Tessék, tessék, jó napot. Rómer kétméteres figurája be­töltötte az ajtónyílást. — Üdvözlöm a tízesztendős INVESTCOOP vezérigazgatóját. Örökké mosolygó szabályos ar­cán a televízióban nem is lát­szik, hogy himlőhelyes. — Fáradj beljebb, kérlek, Maga elé tessékelte a riportert. Széles a válla, mint a verseny­úszóké. A képernyőn azt se lehet látni, hogy hátul tonzurásan kezd kopaszodni a feje. — Ide parancsolj, a nappali­ba... Tessék, foglalj helyet. A mázsás test alatt fájdalma­san nyikkant a fotel rugózata. Rómer megkönnyebbülten dőlt hátra, keresztbe vetette vastag térdén hosszú bal lábát, és na­gyot fújt: — Pompás, itt legalább hűvös van. — Konyakot? — Nagyon kedves, köszönöm. De ha megkérhetlek, ne kupicá­ban ... Inkább kevesebbszer, de tisztességes korty legyen, amit kihúz az ember a pohárból. Az a kis borospohár, az kitűnő. — Félrehajtotta tojásdad fejét, ahogy a képernyőn szokta, és odatartotta az üveg szájához a poharat. — így, félig, köszönöm, ez az én kvantumom. Nagyszerű. Egészségedre! Egy korttyal szaladt le a torkán a konyak. Letette a poharat, kö­rülnézett a nappaliban, szeme egy pillanatig megállt a mennyezet pácolt fa kazettáin, s az elma­radhatatlan mosolyával kérdezte: — Témára térhetünk? Minél előbb, annál jobb, ha nem hi­szed, majd elhiszed, és gyűlölni fogsz, mint a többi interjúala­nyom, ugyanis nálam órákig tart, amíg előkészítek egy tízperces in­terjút. Állok rendelkezésedre. Észre se lehetett venni, mikor varázsolta elő valamelyik zse­béből a füzetnyi noteszt. — Tehát az első és legfonto­sabb, amivel tulajdonképpen in­dítani is szeretnék, hogy Lei­lei... Ágoston, igen, Ágoston — nézett bele a jegyzőfüzetbe —, igen fiatalon került egy ilyen or­szágos súlyú, sőt lassan valóban nemzetközi súlyú vállalat élére, amilyen az INVESTCOOP, amelynek már a nevében is ben­ne foglaltatik, satöbbi... Ha né­hány szót a pályafutásodról szól­nál, honnan indultál, hogyan ju­tottál negyven-égynéhány éves fejjel, satöbbi. — Úgy mondjam, ahogy majd a kamerák előtt mondanám? — Mondhatod úgy is, mondha­tod egyszerűen is, utána úgyis ki- dekázzuk, mi kerül bele az inter­júba, mi nem. Leilei hátradőlt a fotelban, ke­resztbe vetette lábait, és úgy próbált a könyökére támaszkod­ni, ahogy vele szemben Rómer. — Munkáskörnyezetből indul­tam, azzal a hátránnyal, hogy gyermekkoromban nem volt •módom tanulni, de azzal az előnnyel, hogy fiatal voltam, és a párt által meghirdetett kultúr- forradalom lehtőségeivel élve még mindent megtanul­hatok elméletben és gyakorlat­ban, ami a vezetés tudományá­hoz kell, mert mi, akkori fiatal káderek, azonnal felismertük, hogy a vezetés valóban tudo­mány ... — Bocsáss meg, hogy a sza­vadba vágok. Melyik gyárból emelt ki a párt? — Tulajdonképpen nem üzem­ből ... Nem tudom, célszerű len­ne-e szóba hozni az interjúban, azt hiszem, helyesebb, ha átugorjuk... — Hol dolgoztál? — Kereskedősegéd voltam, fű­szer és gyarmatáru, a Meinlnél. — Miért kellene ezt elhagyni, kérlek? — Rómer mosolygó ar­cán őszinte volt a csodálkozás. — Mégsem nagyüzemi mun­kás, ugye... A Meinl alkalma­zottainak ugyanis a szociálde­mokrata pártba kellett belépniük, de én már korán, már negyven­hatban átléptem a kommunista pártba, lévén nyitott szemmel já­ró ember, gyorsan megláttam, hogy következetes marxista poli­tikát a szociáldemokratáktól úgysem várhatok.... 5. — Ha megengeded, én ülök a kormányhoz. Agyonizgultad ma­gad a kis tyúkod miatt, rád fér a pihenés. — Ne mondjon ilyent.II — Ne mondjak, mert aki ko­moly nőügy, arról nem beszé­lünk, igaz? Hallgass, ülj be, mert itt hagylak! Ha lenne egy gramm tartása, itt hagyná. De nincs. Minden pórusát szurkálja a megalázott- sága, még sincs bátorsága^ hogy itt hagyja ezt a suhancot Mosit kellene kiparancsolnia a kocsi­ból, most, hogy már beült. Ha lenne tartása... Beletaposott a gázba. Ez se segít, hogy hűvösen fújja hom- lokát-haját a szél. Pillanatok múlva már megszólalni se mer, nehogy elbőgje magát dühében. Nem volt elég az éjszaka az az undor, nem volt elég, hogy úgy támolygott ki a fürdőszobába, mint aki előtte meghentergett valami mocsokban, a bemocsko- lódás után még egy pofon is ki­járt, ettől a képmutató vagány­tól, aki most is csak hallgat mellette, hazug a szeme, hazug a teste, a múlt vasárnap lejött ve­le a Balatonra, henteregni a Liáék vikendházában, egész hé­ten együtt osont be vele a man­zárdszobába, hogy ott hentereg­jen vele a széles franciaágyon, és közben is arra a kis tyúkra gon­dolt, arra a tizennyolc éves Bíró Mártára... Egy gyerek az ud­varból ... Egy tizennyolc éves kis kurva, akiben lehet valami, rafinéria vagy más, látatlanban ki se lehet találni, mivel maradt versenyképes a ravasz kis dög azután is, hogy ez a fiú megis­merte, milyen az ágyban ővele,, 1 — Ne hajtson százzal, nincs hozzászokva... — Hallgass! Dirigálj annak a kis ribancnak, hamar hazaérsz, dirigálhatsz neki, megúszta a karambolt, nem halt meg, nem sebesült meg, miért nem tapsi­kolsz örömödben? — Hallgasson! Hiszen nem tudja... — Eddig nem tudtam, most már tudom! Egyszerre két vasat tartottál a tűzbe! Hazudtál ne­kem, hazudtál, annak a taknyos- nak, arra játszottál, hogy jut belőled mind a kettőnknek.,, Szemét vagy! Jelzett a bal oldali villogóval, gázt adott, elhúzott a motorke­rékpáros mellett. (Folytatjuk.) ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents