Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-18 / 142. szám

® PETŐFI NÉPE m 3 «> 1977. június 18. Már a babfeldolgozásra készülnek A MEZŐGÉP aratási ügyelete Bár a Kecskeméti Konzervgyárban a fő feladat jelenleg a zöld bor­só feldolgozása, már készülnek a babszezonra. A felső képünkön Kiss Antal, a Vietnam karbantartó szocialista brigád vezetője gyári újítás­ból született babhegyező gépet készít elő. Az új masina teljesítménye a nyolcszorosa a régebbinek. Az alsó felvétel a konzervgyár 1. számú telepének borsófeldolgozó vonalát mutatja, szorgos munka közepette. (Tóth Sándor felvételei) Az utasok érdekében...? Az egyik vasúti vezető félig tréfásan megjegyezte, hogy a vonattal rendszeresen utazóknak kötelező olvasmánnyá írná elő Moldova György legújabb ri­portkönyvét. A MÁV belső prob­lémáinak ismeretében ugyanis bizonyára megértőbbek lennének a vasutat folytonosan kritizálok. Való igaz, hogy az Akit a mozdony füstje megcsapott cí­mű könyv elolvasása után a vas­úttal szemben akaratlanul is el­nézőbb, türelmesebb lesz az em­ber. Bepillantva az ország leg­nagyobb vállalatának belső dol­gaiba, a szó szoros értelemben vett napi küzdelembe, világosan látszik, sok megoldás — kény­szermegoldás. Nincs más lehető­ség. A feleslegesen bírálók amúgy- is számottevő sokaságát tehát ne szaporítsuk. Jóllehet, egyebek között annak is nyomós oka van, hogy a vasúti menetrend éven­ként változik. Miért ne tudná elviselni az utas, hogy a vonat, amellyel utazni akar, nem fél 7-kor, vagy negyed hétkor, ha­nem történetesen hat órakor in­dul. És kinek a pénztárcája ne bírná ki azt a hat forintot, amit helyjegy címén kérnek tőle. Tu­lajdonképpen szóra sem érdemes dolgok ezek, csupán az a zava­ró, hogy a MÁV a menetrenddel kapcsolatos intézkedéseit ráfogja az utazóközönségre, mondván, az ő érdeküket, kényelmüket szol­gálja. Pedig az érdekazonosság nem mindig ilyen nyilvánvaló. Egy év tapasztalata bizonyítja, hogy például a Szeged—Budapest kö­zött közlekedő reggeli és esti vonatokra kötelezően előírt hely­jegyvásárlás, illetve az ezzel kapcsolatos bonyodalmak nagyon sok bosszúságot okoztak az uta­soknak. Más ugyanis a helyzet történetesen Miskolc és Budapest között, ahol reggel is, este is több gyors közlekedik, s egyel- egyet expresszvonatként indíta­nak. Kedve szerint bárki választ­hat. De Szeged és Budapest kö­zött reggel, s este csupán egy — expressz — gyorsvonat szállítja a helyjegyváltásra kötelezett uta­sokat, akiknek jelentős része nem kirándulni, üdülni indul, hanem hivatali kiküldetésének tesz ele­get. Kiküldetésének napját azon­ban jó előre tudnia kell, mert könnyen előfordulhat, hogy az in­dulás előtt már nem kap hely­jegyet, s ha mégis felszáll, meg­büntetik. Ha elfogyott a hely­jegy, állva is utazna, de ezt ép­pen az ő érdekében megtiltják: vagy kényelmesen utazik, vagy pedig — sehogy ... A kiskunfélegyháziak sem örülnek a „kényelmüket” szol­gáló intézkedéseknek. A havi bérlettel naponta ingázókat — 100—120 személyt — az új me­netrend életbe lépése, május 22-e óta kitiltották a reggeli Napfény expresszről. Korábban ugyanis a 8-as számú kocsiban a szegedi, illetve a félegyházi in­gázók helyjegy nélkül utazhat­tak Kecskemétig. Ennek már csak azért sem volt különösebb akadálya, mert a 8-as kocsi he­lyeit Szegeden nem adhatták ki, mivel azt a kecskeméti utasok­nak tartották fenn. Egy hónapja azonban a külön kocsi megszűnt, a havi bérleteseknek is helyje­gyet kell váltani. Igenám, csak­hogy a félegyházi állomás na­ponta 10—12 helyjegyet kap a Napfény expresszre. Az ingázók a rendkívül zsúfolt személyvo­naton utaznak azóta. Sokan nem akartak szemük­nek hinni, csupán sajtóhibának vélték, hogy a tavasszal kiadott új menetrendtervezet szerint a reggel Szegedről Budapestre in­duló Napfény expressz Kecske­méten nem áll meg! Nem volt tévedés, a MÁV így akarta, hogy a félegyházi expresszingázók ne is kérhessék a helyjegy nélküli utazást. Kérték, több mint száz aláírással. Az „utasok érdeké­ben” elutasították... Maradt a remény: a MÁV jö­vőre nem lesz ilyen megértő, udvarias, s megengedi, hogy az utasok megtöltsék a most, nyári szezonban is üresen tátongó vo­natfülkéket. Az ingázók nemké­nyelmes emberek: a MÁV hiába indítja érthetetlenül korán a szegedi Napfény expresszi, ők akkor is felkelnének időre... Tárnái László A korábbi évekhez hasonlóan az idén is megszervezik az ara­tási ügyeletet. A MEZŐGÉP Tröszt tájékoztatása szerint jú­nius 27-től augusztus 20-ig min­dennap ügyeletet tart az ország 15 termelő MEZŐGÉP Vállalata. Az ügyeleti munkába a korábbi­nál több, összesen mintegy 200, korszerű műszerekkel fölszerszá- mozott szervizkocsit és több száz szerelőt vonnak be. Az ügyeletén hétköznaponként reggel 7-től es­te 7-ig, szombatonként délután 5 óráig, vasárnaponként déli 1 óráig lehet bejelenteni a hibá­kat. A hibaelhárítást, a garan­ciális hibák kijavítását gyorsít­ják, azzal is, hogy a MEZŐ­GÉP Tröszt — a MEGÉV több milliárd forint értékű raktár- készletén kívül — mintegy 150 millió forintnyi készletet tart, raktáron a legfontosabb részegy­ségekből, pótalkatrészekből. A MEZŐGÉP Tröszt vállalatai ezekben a hetekben nemcsak az aratási ügyeletre készülnek föl, ha­nem e nyári mezőgazdasági mun­kához szükséges gépek összesze­relésében is dolgoznak. A Szov­jetunióból 600 új kombájn rész­egységei érkeznek folyamatosan, ezeket szerelik most össze, hogy az aratás teljes indulásakor már munkába állhassanak. Az elmúlt hónapokban a rendelt mennyi­ségben leszállították a gazdasá­goknak és szövetkezeteknek a pótalkatrészeket és a felújított motorokat, szivattyúkat, komp­resszorokat és hidraulikus ele­meket. Bátor bátor tette... Nem kis gonddal küszködött Poór Mihály rendőr zászlós, or- goványi körzeti megbízott, hi­szen május 5-től június 2-ig egy lopássorozat ügyében nyomozott eredménytelenül. A tettes általá­ban a hajnali órákban hatolt be nyitva felejtett ajtókon, gará­zsokba, s különböző értékeket vitt magával. Május 5-én S. Bál­iint orgoványi lakos tett bejelen­tést, hogy nyitott garázsában ál­ló személygépkocsi kesztyűtar­tójából kétezer forintot lppott el valaki. Egymás után érkeztek a bejelentések T. Károlytól, K. Imrétől, T. Páltól, s még nyolc helyről, ahonnan szerszámok, élelmiszerek, különböző ruhada­rabok „keltek útra”, ám a tol­vajt nem sikerült leleplezni. Június 2-a, hajnal. B. János- né orgoványi lakos kétségbeeset­ten zörgetett a körzeti megbízott lakásának ablakán. — Jöjjön azonnal... valaki járt a kamrában ... elvitt egy sonkát, meg egy szalámit. Poór Mihály rendőr zászlós nyomban a telefonhoz lépett, s értesítette a megyei rendőr-főka­pitányság technikai szolgálatát. Nem sokkal később már Orgo- ványra érkezett Héjjas János rendőr törzsőrmester, s Bátor, a rendőrkutya. A nem mindennapi elfogás történetét a törzsőrmester így beszélte el: — B. Jánosné kamrájában Bátor szimatot kapott, s elindult Ne a városban... Tisztelettel bejelentem, hogy hamarosan gyalogos versenyt rendezünk az E—5-ös egyik sza­kaszán. A várható érdeklődésre való tekintettel olcsón számítjuk a belépőt. Az áthaladó járművek fizetnek egy tízest és mehetnek, alkalmazkodva persze a vetélke­dő menetéhez. Az izgalmas per­cekben, félórákban lezárjuk az utat, addig áll a tömegközleke­dés, a turisták vonulása... Iszonyú botrányt robbantana ki egy ilyen terv, noha hasonló ész- szerűtlenségekhez akarják újab­ban Kecskemét lakosait szoktat­ni. Go-kart autóversenyek miatt sorozatosan lezárják a város köz­pontját. A Rákóczi út környékén lakók majd megbolondulnak a nagy zajban. A szülők nem me­rik az utcára engedni gyermekei­ket, mert legutóbb is több bal­eset történt. Megváltoztatják több autóbuszjárat útvonalát mert néhányan kitalálták, hogy versenypályává alakítják át a legszebb kecskeméti utcát. Mit törődnek a pihenni vágyókkal, a vizsgára készülőkkel: tetszik, nem tetszik, hallgatják a bőgő motorokat. Nem a motoros sport ellen van kifogásunk, de kimondottan ne­vetséges helyzeteket teremt ez a képtelenség. Ottani lakók pa­naszkodtak, hogy vidékről érkező vendégeikkel a buzgó rendezők megfizettették a belépőjegyet. Vasárnaponként gyakran, meg­iszom egy feketét a Pálmában. Miért fizessek 10 forinttal többet egy dupláért? Miért bosszantják az embereket, miért csorbítják jogaikat. Miért prédikálunk vi­zet, miközben bort iszunk. Hir­detjük a környezetvédelem fon­tosságát és nagy szervezéssel bü- dösítik, szennyezik a levegőt. Elég sokfelé járok, de még so­hasem hallottam, hogy a város- központban tartanak rendszere­sen ilyen versenyt. Kecskemét ne legyen rossz példa! Rendezzék meg másutt, kevés­bé forgalmas és nem lakott te­rületen a motoros vetélkedőket. Ha így haladunk, legközelebb a Lósport Szövetség — azt hiszem van ilyen — szintén bejelenti az igényét... Gyors intézkedést kérünk, vá­runk. Heltai Nándor «*• a nyomon. Először egy tanyába vezetett bennünket, ahol egy el­dobott nadrágot találtunk — később derült ki, hogy ezt a tet­tes hagyta el —, de a kutya nem sokat törődött vele, tovább in­dult a nyomokorff A Sallai Ter­melőszövetkezethez tartozó vá- lyogos gödrök felé vette az út­ját, s egy fóliasátorhoz közele­dett. Láttam Bátoron, hogy kö­zel érzi a tettest, felborzolódott hátán a szőr, s dühösen morogni kezdett. Nem engedtem tovább, féltem, nekiugrik a dunyhába el- búvó fiatalembernek. Lefektet­tem, s bemásztam a sátorba. A bűnjelek, a lopott holmik között ott reszketett Baranyi József 19 éves, többszörösen büntetett Or- govány, Szabadság út 44. szám alatti alkalmi munkás. Róla csu­pán annyit, hogy április 14-én szabadult a börtönből, amelyet lopások miatt szabtak ki rá. Bátor, a nyomozókutya ezen kí­vül is sok segítséget nyújtott már a rendőröknek a bűnözők elfogá­sában, hollétük felderítésében. Szi­matán a legrafináltabb bűnelköve­tők sem képesek kifogni, s már nem egyszer fordult elő, hogy 12— 14 óra múlva is megtalálta a nyo­mot, megérezte a bűnöző sza­gát. A technika korában élünk, az ember munkáját, olykor a bűnüldözés szerepét is a gépek, a berendezések veszik át, segítik. Ám a kutya pótolhatatlan, szag- lóérzékével még egyetlen techni­kai berendezés sem veszi fel a versenyt. A kutya dicsérete csu­pán egy nyakveregetés volt, s talán egy finomabb falat. Ám, ha beszélni tudna, biztos azt mon­daná: csak a kötelességemet tel­jesítettem. —s—r CIKKÜNK NYOMÁN Reményvári József adta a tűzparancsot A június 15-én megjelent, Hősi halál a hazáért című cikket sze­mélyes tapasztalataimmal kiegé­szíthetem, segíthetek az esemé­nyek tisztázásában. A németek el­len tüzet vezénylő szakaszvezető neve ' Reményvári József. Ezt azért tudom, mert eredetileg en­gem vezényeltek erre a napra, de névnapom miatt Lonkayval cse­réltünk szolgálatot. Mivel a szol­gálatvezénylő parancsban a pa­rancsnokhelyettes neve is megje­lent, jól emlékszem erre. Hogy hova való illetőségű és mi történt vele, nem tudom. Talán jelentke- kezik majd e cikk nyomán. Amit Mitos János az esemé­nyekkel kapcsolatban elmondott, teljesen hiteles. Talán még annyit, hogy sebesülése után Reményvá­rit a zászlóalj parancsnok soron kívül kitüntette! Az őrségben több bácsbokodi volt. Közülük él még Schmidt Mátyás fodrász, aki tolmácsként szerepelt. Sipos Sándor nyug. takarékszövetkezeti ügyvezető, Bácsbokod A barátság vonata Leningrad. Csípős, hideg reggelen érkeztünk Észak Velencéjébe. A zakók, pulóverek fölé melegítőt és más egyéb ruha­darabokat húztunk, mert a forró nyárból a hideg kora tavaszba ér­keztünk. A forgalom még gyér volt, s teljes pompájában élvez­hettük az autóbusz — panorámás Ikarusz — ablakai mögül a Nyevszkij sugárút annyiszor meg­énekelt szépségét. Szerencsésnek mondhattuk magunkat, hiszen a Nyevszkij végén elsőnek vehettük birtokba a Moszkva Szálló hatal­mas épülettömbjét, amely több­ezer lakosztályával, gyors liftjei­vel, teljes kényelmet nyújtó szo­báival (amelyben telefon, televí­zió, rádió 4s van) otthonosan vár­ta a két éjszaka és egy nap uta­zó magyar turistákat. Pihenésre nem sok idő jutott, megérkezé­sünk után két órával már a több mint 270 éves város nevezetessé­geivel ismerkedtünk. A rövid vá­rosnézés — hála tolmácsunk, Má­té Magda, rendkívül szerteágazó ismereteinek — nemcsak Lenin- grád történetével, de legneveze­tesebb műemlékeivel is megis­mertetett bennünket. Egyelőre messziről láttuk a Péter-Pál erő­döt, az Izsák székesegyházat a Dekabristák terén, elhaladtunk a Téli Palota Néva felőli homlokza­ta mellett. Az Admiralitás palán- kokkal beborított épületből — éppen restaurálják — egyedül csak a torony jelezte meglétét. Leningrad a hős városok egyi­ke, hiszen a második világháború idején 900 napig volt ostromgyű­rűbe zárva. A német tüzénség éjjel-nappal lőtte a várost, ám a leningrádiak végig kitartottak, igaz, több mint hatezer katona és polgári személy halt meg. Utunk' egyik legmegrázóbb állomása a piszkarjovói temető volt. A mint­egy 26 hektáron elterülő temető­ben tömegsírok állnak örök me- mentóként, emlékezve azokra, akik a fasiszta blokád okozta éh­ínségben, betegségben, vagy bom­bázásban vesztették életüket. Kül­döttségünk a hősöknek adózva, koszorúval rótta le kegyeletét a hazát megtestesítő anya, a Szü­lőföld szobra előtt. Ermitázs. A szépség, a művé­szetek bőségszaruja, ám mindösz- sze négy óra állt rendelkezésre, hogy egy részét végignézzük. A csoport pillanatok alatt apróbb egységekre szakadt. Voltak, akik az olasz reneszánsz festészettel, a spanyolokkal, akadtak akik a hol­land és flamand, vagy a francia képzőművészettel akartak köze­lebbi ismeretséget kötni. Mások a modern francia képtárat keres­ték, s bizony valamennyien a bő­ség zavarával küzdöttünk. A fa­lakról olyan remekművek tekin­tettek ránk, amelyeket eddig csak albumokból, prospektusokból is­mertünk. Egy-egy kép előtt csak pillanatokig tudtunk állni, hi­szen oly sok volt a látni-, annyi a befogadnivaló, hogy két óra múlva fáradtán rogytunk le az esvik kananéra. Mellettem egy idős munkás ült a csoportból, s egyre csak ismételgette: „Ennyi kincs, ennyi szépség talán a vilá­gon sincs!” Milyen igaza volt, • Küldöttségünk koszorúval rótta le kegyeletét a piszkorjovói teme­tőben. hiszen ebben a mondatban benne volt nemcsak az elismerés, de az is, hogy érdemes volt ennyit fá­radni, törődni az úton, hogy megismerje ezt az egyedülálló gyűjteményt. Este. Mindenki fáradt a cso­portban, de senki sem gondol a pihenésre. Néhányan szabad ide­jükben felkeresték a programban nem szereplő nevezetességeket, fényképeztek, vásároltak-, ismer­kedtek Leningráddal. S bár saj- gott a- lábuk, kialvatlanok voltak, mégis várták az éjszakát. A Finn­öböl felől jeges szél fújt, ám haj­nali kettőkor a delegáció szinte valamennyi tagja ott szorongott a Néva-parton, hogy tanúja legyen a híres hidak szétnyitásának. Né­hány éljen hangzott fel a cso­portból, s igyekezett vissza min­denki a szobájába, hogy néhány órát pihenéssel töltsön, mert reggel újabb élménysorozat várt ránk. Petrodvorec. IBUSZ-kiseroink igazán remekeltek, amikor nem autóbusszal, hanem szárnyashajó­val vittek le a Néván, azzal ha­józtuk át a Finn-öbölt, hogy I. Péter nyári palotáját, s csodála­tos kertjét megtekintsük. A szö­kőkutak százai, csodálatos szob­rok, domborművek, kéjlakok, s maga a Nagy Palota felejthetetlen élményt jelentett mindenki szá­mára. Sajnos, az idő itt is rövid volt, s bár mindent elmondtak kísérőink, amit erről a Versailles- al vetekedő parkról tudni lehet, maradtunk volna még bővítettük volna ismereteinket, ám a prog­ram szigorú volt, tovább kellett mennünk. Délután Péter-Pál erőd. A Néva deltájának kis szigetén ka­szárnyák, bástyák, börtönök — ma már mind múzeum — jelez­ték a cár erejét. A legszebb épü­let a 122,5 méter magas Péter-Pál katedrális, amelynek keskenyedő, tűalakú tornyát aranyfóliával vonták be. A katedrális a cárok temetkezőhelye volt, később pe­dig az erőd kazamatáit börtönök­nek használták. Itt töltötte bör­tönbüntetését Lenin bátyja, Gor­kij, Csernisevszkij és sokan má­sok. .S az utolsó nap Leningrádban. Délelőtt felhőket kergetett a szél, amikor ráléptünk az Auróra cir­káló hídjára, hogy végignézzük a világtörténelem egyik leghíresebb hajóját, s az autóbusz továbbin­dult velünk a Szmolnijhoz, az Izsák székesegyházhoz. A világon talán egyedülálló ez az épület, hi­szen a márvány valamennyi ár­nyalatát, s a féldrágakövek ton­náit építették be ebbe a monu­mentális épülettömbbe. Tanúi voltunk annak az ingamozgásnak, amely a székesegyház hajója kö­zepén bizonyította a Föld forgá­sát. Késő este búcsúztunk Lenin- grádtól a kedves Nyevszkijtől, a műemlékekben gazdag terektől, a nagyon mély metróvonalaktól, a Névától, a hős várostól. Gémes Gábor • Petrodvorec. A Nagy Palota, s as előtte levő szökőkutak. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents