Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-17 / 141. szám

1977. június 17. Ö PETŐFI NÉPE • 5

Az 1970-es népszámlálási adatok szerint Magyarországon az aktív keresők negyede ingázó, pontosabban: lakóhelyéről eljáró dolgozó.

1970-ben 456 100 ember naponta, 305 200 pedig hetente, kéthetente kelt útra, hogy munkahelyére eljusson vagy onnan hazatérjen.

Az ingázó életforma valószínűleg továbbra is fennmarad, mivel korunkban a világ nagyvárosaiból sajátos népvándorlás indul kifelé; a természetközeli lakóhely mind több ember számára éri meg a hosszabb közlekedést.

Falu és város között

Az ingázó munkások művelődéséről

1izenöt perctől négy óráig

Egyéni szempontból óriási különbségek adódnak: ingázó az is, aki 15 perc alatt éri el munkahelyét a szomszédos városban, az is, aki napi 3—4 órát utazik vagy csak hetenként megy haza; és ingázó az úgynevezett „kijáró” is, aki városbeli otthonából jár vidékre dolgozni.

Napjainkban a munkás-paraszt szövetség családokon belül is megvalósul: országos átlagban a íalusi lakosság 55 százaléka „két- laki”, vagyis valamelyik családtag ipari dolgozó és egyben ingázó is. A megoszlás nem egyenletes: az „erősen vonzott” községek a városokhoz közel fekvő kis falvak.

Az ingázás előnyei és hátrányai az egyén szempontjából a távolság szerint módosulnak: a közeibe járók számára a természetközelség, a szabad időben végzett kertimunka mint aktív pihenés, a falu nyugalma és jó levegője az előnyök túlsúlyát hozza, ám a távolabb lakók élete annál fárasztóbb, hiszen szabad idejük tetemes részét emészti fel az utazás. Esőben, hóban, sötét hajnalokon és késő este (műszak szerint) viszi őket a „fekete vonat”, következésképp megbetegedéseik aránya is jóval meghaladja a lakóhelyükön dolgozókét. Ezzel szemben gyermekeik szempontjából többnyire kedvezőbb a falun-lakás: nyugodtabb környezetben: jó levegőn nőnek fel; s egyáltalán van hely a számukra.

Átmeneti

helyzetben

Ha az ingázók művelődési helyzetét figyeljük —, s most elsősorban ez a célunk —, kiderül, hogy minden akadály ellenére érdeklődőbbek, mint a faluból el nem járó dolgozók. Átmeneti helyzetben élnek falu és város között, könyv- vásárlásuk, házi könyvtáruk meghaladja a falu átlagáét. Ugyanúgy a lakásviszonyok civilizációs foka. (Az otthon kényelme és a könyvgyűjtés összefüggése annyira feltűnő, hogy statisztikailag is mérhető.)

A kétlaki családok jövedelme általában nagyobb, tehát tágasabb, kényelmesebb, háztartási gépekkel jobban felszerelt otthont teremtenek. A gépekre azért is rászorulnak, mert szabad idejük viszont kevesebb. A Békés megyei nagyszabású szociológiai kutatások, melyek a falusi családok életmódját vizsgálták, kimutatták, hogy az ilyen családok „tollasodása” mögött milyen erőfeszítés húzódik meg: puritán takarékosság és erőt nem kímélő munka. (A háztáji gazdaság, a gyerekek nevelése minden gondjával rendszerint a feleségre hárul, s ez különösen feltűnő Békés megyében, ahol igen sok község valósággal „asszonyok faluja”, mivel a férfiak távol dolgoznak.) Ezekben ,& családokban a könyvgyűjtés is többnyire a gyerekek kedvéért történik, a felnőtteknek sem idejük, sem erejük nem marad a rendszeres olvasásra.

Elvileg persze a vonaton is lehet olvasni. Kivált, ha megfelelő világítás is volna hozzá. (Különös kettősség: miközben minden erővel művelődésre sarkalljuk az embereket, senki sem gondol rá, hogy a várótermek, vonatok, buszok, presszók mind sötétek, aki ott olvas, kockáztatja a szeme világát. Persze elszánt emberek is akadnak, nem is kevesen. Egy felmérés adatai szerint az ingázók 18,4 százaléka rendszeres olvasó, 40 százalékuk pedig „időnként” vesz könyvet a kezébe. Ugyanez a felmérés szűri le adataiból azt a következtetést, hogy az olvasás mennyisége az urba- nizálódással arányos. (Ami nem feltétlenül jelent ízlésbeli fejlődést is, az említett adatok csak. a mennyiségre vonatkoznak, ám a megkérdezettek olvasói ízlése, tehát művelődésük minősége nem haladta meg a faluban dolgozókét.) A falu kultúrája ugyanis hagyományosan szóbeli és közösségi kultúra volt, a városi élet viszont magával hozza az érdek- , lődő számára az egyéni művelődést és ezzel együtt az írásbeliséget.

I

Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az ingázók a művelődés kezdeti lépéseinél előnyben vannak a falun dolgozókkal szemben, 'az alaposabb elmélyülésben azonban a közlekedési körülmények gátolják őket.

Mit

tehetnénk?

a rendezvényeknek a vonatindulással való egyeztetése, az olvasmányos, vonaton is olvasható, értékes irodalmi ajánlás csak egyik része a segítségnek. A másik a közlekedés ilyen szempontú civilizálása: amint létezik nem dohányzó szakasz, úgy létezniük kellene jól világított, nyugalmas „olvasó szakaszoknak”, ahol nem bömbölhet a zsebrádió, nem csattoghat a kártya, nem járhat körbe a pohár, nem léphet be a kapatos ember. Akkor maga a „hely szelleme” sugallná, hogy megbecsülésre érdemes a műye- lődő dolgozó, nem pedig csudabogár, s akkor bizonyára többen akadnának, akik kihasználnák a drága időt. a vonattal együtt futó órákat.

Akik

buszon

utaznak

Az elevenebb szellemű ingázók azonban közvetítő sze- , t repet töltenek be város és falu között, s ez akkor is serkentő, friss fuvallatot hoz a falu életébe, ha ők maguk — éppen köztes helyzetük miatt — sok mindenből kimaradnak (előadások, irodalmi körök, színházi esték).

Ha arra gondolunk, hogy az ingázók életformája a családjukra is hat, akkor körülbelül négymillió embert vehetünk alapul, akiket valamiképp befolyásol ez a helyzet. A művelődés munkásainak gyakori kérdése: mit tehetnénk értük? Ám a könyvtárak alkalmazkodó nyitva tartása,

Hazánk legnagyobb területű megyéjében, Bács-Kis- kunban hosszú :('■■! időn át nem csupán az ingázás többféle gondjával kellett szembenézni, hanem az elköltözésekkel is.

Az ipartelepítési politika hatására időközben létrejöttek azok a munkahelyek, amelyek garantálják a foglalkoztatást. 1975. februárjában a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottságának jelentése már megállapíthatta, hogy lelassult az évtizedek óta tartó elvándorlás üteme, sőt a természetes szaporodás' növekedése következtében megállt a lakosság csökkenése. „Falun a korábbinál sokrétűbb foglalkoztatási struktúra kialakulásával új társadalmi kapcsolat- rendszerek jöttek létre, a műveltség, a városiasabb életkörülmények terjedésével a város és a falu közelebb került egymáshoz ... A településfejlesztési politikában jobban érvényre jut a városok jelentősége, gazdasági és ellátási szerepe.”

Mindezek a tények annak az erőfeszítésnek az eredményeit tükrözik, amelyek a lakóhelyhez közeli munkalehetőségek megteremtését tűzik ki célul. Érthető, hogy a további ipartelepítéseknek gazdaságossági és egyéb határai vannak. Egy kisközség, a szükséges feltételek hiányában aligha várhatja, hogy a jármű- gyártás fellegvára lesz. A létrejött üzemekben a keresletnek megfelelő termékszerkezet, a gépesítés, hatékonyság és az ésszerű takarékosság szempontjai kerültek előtérbe. Csakis így növelhető a nemzeti jövedelem, amelynek az újraelosztásából több juthat a művelődésre is.

Bács-Kiskunban a bejáró dolgozók szállításában mind fontosabb szerepet töltenek be az autóbuszok. Egyre több üzemi járat hozza-viszi a dolgozókat. A várakozási idő ily módon kevesebb, mint a vonatozás esetében. Mégsem lehetünk elégedettek. Jó lenne, ha a vállalatok a működési területükön levő művelődési házak mellett a foglalkoztatási körzetükbe tartozó kulturálódási lehetőségek javításához is hozzájárulnának. Ennél is közvetlenebb eszköz lehet, hogy nem hagyják számításon kívül az autóbuszok menetidejét.

Nemrég, ,a Bács-Kiskun megyei pártbizottság ülésén, amikor a propagandamunka helyzetét és feladatait vitatták meg a résztvevők, életrevaló javaslatot vetett fel Zick Márton, a Kismotor- és Gépgyár bajai gyárának műszaki-gazdasági tanácsadója, pártvezetőségi titkár. Mint elmondta, náluk nyolcszázan vesznek részt a pártoktatás különböző fórumaiban. Közülük sokan bejáró dolgozók. Arra gondoltak, hogy magnetofonszalagra rögzítik az előadások egy részét, s ezeket lejátszók az autóbuszban utazóknak.

Emellett sokféle lehetőség kínálkozik arra, hogy a bejáró dolgozók utazási ideje ne legyen holtidő, hanem — a kényszerűségből erény kovácsolva — legaláb- is részben az emberek művelődését szolgálja. Sokféle tapasztalat, fáradékonysági vizsgálat, igényfelmérés szükséges ehhez, de megéri a befektetett fáradság.

B. É. — H. F.

Régészet az NDK-ban

Nagy szabású régészeti kutatómunka kezdődött a Német Demokratikus Köztársaság Schwerin megyéjében. Az NDK északi területéről már régebben ismert, hogy a népvándorlás korában hosszabb ideig szláv népek otthona volt.

Az egykori szláv építmények közül nagy feltűnést keltett az NDK területén talált első szláv szentély, amit a schwerini Történeti Múzeum régészei most tárnak fel a Balti-tenger közelében.

Pajtások! Valamennyien megkaptátok az iskolai bizonyítványt, és készen vagytok arra, hogy ősszel valahol továbbtanuljatok. Vagy a régi általános iskolában, vagy a nyolcadikosok valahol ahol kedvük és képességük szerint szakmát kapnak. Több végzős írt az Úttörőéletnek: szeretne ifivezetőként tevékenykedni a régi csapatnál!

, Akik ezt leírták, vagy egyáltalán elhatározták, azok „bizonyítványt” állítottak ki a csapat vezetőiről, a náluk uralkodó légkörről, ahonnan nem akarnak elszakadni, ahol jól érezték magukat, és ahová visszakívánkoznak.

Az Úttörőélet tudósítói közül is sokan tervezik, hogy szakmunkástanulóként, középiskolásként szabaddá tesznek egy délutánt, régi csapatuk tagjaival foglalkoznak rajvezető-helyettesként.

Pajtások! Valamennyi jól dolgozó „régi” úttörőjét visszavárja csapata! Akik ifivezetőként akarnak dolgozni beszéljék meg a csapatvezetővel, hol és mikor vehetnek részt oktatáson, hogy szeptemberben már képzett ifivezetőként dolgozhassanak.

Nem titok, hogy akik ezt a munkát vállalják becsületesen kell helytállniuk. Példaképként, hiszen egy kisebb csoportért a szó1 legszorosabb értelmében felelősek lesznek. És ezen a helyen valamennyiőtök elé egy bácsalmási ifivezetőt állítunk: legyetek olyanok, mint Molnár Hella! Ta- Ián éppen Csillebércen van, ami- kor ezek a sorok megjelennek, a krónikások táborában, tíz úttörő vezetőjeként. Ha írtok neki hogyan csinálod Hella? — a bácsalmási iskolához címezzétek leveleteket, mert hetenként többször „benéz” és szívesen elvállalja az adódó különmunkát.

Akik pedig megvalósítják elképzelésüket, jelentkezzenek

szeptemberben. Az Úttörőélet szívesen ad helyet írásaiknak!

ÜTTÖRÖHÁZAINK programjából

Gazdag programmal várják az úttörőket és a kisdobosokat ezen a nyáron is az úttörőházak.

A bajái úttörőház jelszava: Előre! Bátran és okosan! igazán nagyszerű lehetőségeket kínál mindazoknak akik szeretnek játszani, együtt tevékenykedni. Versenyt hirdettek tehát valamennyi bajai úttörő számára: -az egész évben együtt dolgozó, jvagy erre az időszakra alakult őrsök részvételére számítanak. A jelentkezők pontokkal értékelhető feladattervet kapnak, amit szeptember 1-ig folyamatosan teljesíthetnek. Ezeket a pontokat az úttörőházba „begyűjtik” szeptemberben összesítik. A legtöbb pontot gyűjtő őrs ősszel egynapos pécsi kirándulásra mehet, — a ház költségére.

És most röviden arról, hogy mivel lehet pontot gyűjteni: Például kisdobos napközis csoport patronálásával, húsz pontot, KRESZ-vetélkedőn való részvételért személyenként 5 pontot, közös mozilátogatásért személyenként 1 pontot írhatnak be a pajtásoknak az úttörőházban. Szeptemberben örömmel adunk hírt arról, hogy kik lettek a győztesek, — mivel érték el a szép eredményt.

A kiskunhalasi Jurinovits Miklós úttörőház nagyon érdekesen, részint állandó, részint esténkénti programban való közös részvételt kínál. Egész nyáron, minden szerdán a napköziseiknek dia-filmeket vetítenek, a lányok sportfoglalkozáson vehetnek részt. Pénteken a fiúk számára lesz sportfoglalkozás, és a kicsinyeknek játékdélután. Vasárnap játékdél- előtt lesz az úttörőházban.

"V idáman kenik a festéket és az olvasztott viaszt a halasi batikolok az Úttörőélet megjelenésének napján, — de megtanulhatják a főzés alapvető fogásait, és megismerhetnek új dalokat is. A kisdobosok festhetnek tányért, készíthetnek új ruhát babájuknak. És ne felejtsétek: a ház kapuja valamennyiőtök számára nyitva!

Kecskeméten — előreláthatóan — az utolsó nyarat töltik a megszokott, de egy kicsit szűkös környezetben az úttörők. A megye- székhelyen az évek óta jól bevált módszerrel „kihelyezett” úttörőházakat szerveznek, ahol a város lakótelepein foglalkozásokat tartanak az úttörők részére. A Szé- chenyivárosban minden szerdán délután az iskola előtt találkoznak, ügyességi versenyeket rendeznek részükre, — július végéig. Ugyancsak eddig lesz minden hétfőn foglalkozás a kiskecskemé- ti iskolában. A hunyadivárosiak napja a csütörtök lesz, — ők is az iskola előtt találkoznak, délután négykor, hogy tollaslabda-, asztalitenisz, és fociversenyen döntsük, «dl: ki a legügyesebb? A leninvárosi úttörőknek ezt a programot pénteken kínálják az ifivezetők. Kedden könyvtárat látogathatnak — szombaton játékos sportfoglalkozáson vehetnek részt az úttörők az úttörőházban.

Végezetül egy, a háztól búcsúzó úttörő sorai álljanak itt. Bruncsák András, a leninvárosi csapattól járt egy esztendeig az úttörőházba a kispolitikusok szakkörére. Így emlékezik:

„Jakucs Gábor történelemtanár szervezte szakkörünket, az elmúlt szeptemberben. Belföldi és külföldi eseményekkel foglalkoztunk, megtanultunk újságot olvasni. Nagyszerű volt, hogy az olvasott cikkeket megbeszéltük, értékeltük, sőt megpróbáltuk kikövetkeztetni a fejleményeket. Készítettünk riportokat veteránokkal is. Én őszintén remélem, hogy a következő tanév Kispolitikusai is olyan sok újat, érdekeset és a továbbtanulásnál hasznosíthatót tudnak meg a szakkörön, mint mi”.

Valamennyiőtöknek nagyon jó táborozást és pihenést kívánunk. Esetenként, de mindig pénteken jelentkezünk a szokott helyen a nyár folyamán is. Örömmel vesz- sziik, ha meghívókat kapunk táboraitokba. hogy hírt adhassunk róla: merre járnak a megye vö- rösnyakkendősei.

A két héttel ezelőtt közölt rejtvény helyes megfejtése: Domborodjék a sír is felettem. A könyvjutalmakat a következő pajtások nyerték: Katona Zsolt és Vágó Éva Szánk; Jónás Katalin és Jámbrlk Ildikó Sohszentimre; Puskás Pál Nyárlörinc; Engelhardt József, Nemesnádudvar; Fekete Imre és Goré János Kiskunfélegyháza; Kovács Marianne és Péterfi Zsolt Kecskemét.

Selmeci Katalin

;*wvw

í*:*:*:;

W»V*V

(57.) A főmérnök nagy, kockás zsebkendőt rántott elő nadrágzsebéből. Beletrombitált és megtörölte az orrát:

— Én is ebben a príma nyárban fázok meg. — Akkurátusán nyolcrét hajtotta a lepedőnyi zsebkendőt. — Sejted, miről akarok eszmét cserélni veled, mi?

— Nem tudom.

— Marci nem szólt?

— Miről?

— A technikumról. Na, ha nem szólt, szólok én. Három héten belül jelentkezned kell a techni- ■kumba, ha nem akarsz lekésni a felvételi vizsgáról.

— Én?

— Naná, Dayan tábornok Tel- Avivból a fél szemével, öt is megkérhetném, de éppen el van foglalva az arabokkal.

Technikumba... A legjobbkor jött ezzel Bódi bácsi. Hogy eggyel több gond legyen a nyakán. Nem elég, ami van. Hogy minden ösz- sze van zavarodva. Mi volt az este Maszat.tal ? Honnan tudhatná

Maszat, hogy ez a Renault Erika kocsija? Vagy ennek a lánynak is van hatodik érzéke, amivel kitalálta? Marhaság. Maszat nem tudhatja ...

— A felvételin simán átmész, efelől nincs kétségem. A tanulástól se féltelek.

— Elszoktam én már a tanulástól, Bódi bácsi.

— Majd visszaszokol bele.

— Nem nekem való. Megvagyok én itt technikum nélkül. Elbabrálok ezekkel a tragacsokkal. Huszonhárom éves fejjel álljak neki újra a magolásnak? Jobb emberek ilyenkor már az egyetemen is túl vannak.

— Én harminc voltam, amikor nekiálltam a gimnáziumnak, harminchat voltam, amikor rászántam magam az egyetemre.

— Az Bódi bácsi volt.

— Ez meg te leszel. Nem olyan elkésve, mint én. Előbb lett belőlem főmérnök, mint okleveles mérnök. Idehallgass, ha eddig nem jutottam el a szövegemmel az eszedig. Azt álmodtam a múltkor, hogy te leszel az utódom. Az ilyen szerelőből lesz a jó mérnök, aki a gyakorlatra tanulja rá az elméletet, nem fordítva. Kiszámítottam, mire megkapod a diplomát, én éppen ötvenkilenc leszek. Még marad egy évem, hogy mindent rendben átadjak neked.

— Hát

__ tulajdonképpen kösz

önöm, de nem fog ez menni.

— Azt nem te döntőd el, azt csak a próba dönti el. Én ismerlek, nálam alaposabban senki más nem ismer itt téged, én voltam a művezetőd kölyökkutya korodban, tőlem tanultad meg, hogyan álljon a kezedben a csillagkulcs, le se tagadhatod.

— Nem akarom én letagadni. De a technikum ...-- Alszol rá, hozzászokol az eszméhez, egy hét múlva újra összedugjuk a fejünket. Nem rövidítesz meg senkit, levelező technikum mellett, aztán a levelező egyetem mellett is meglesz a pénzed itt, mit akarsz még? Na, maradjunk annyiban, hogy bekurblizod az eszedet. Ha én végig tudtam csinálni vénebb fejjel, te se engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy ne csináld végig, jóformán gyerekfejjel. Hát — megmarkolta Béla kezét — a vérfagyasztó viszontlátásig. Van egy heted az elmélkedésre.

Az ajtó belökődött. Erika ösztönösen összekapta magán a pongyoláját. Miért is kopogna Ma- lákné?

— Itt a tea.

— Tegye csak le. Fél óra múlva itthon se vagyok.

A teáscsésze és a kanna csör- rent a tálcán. Malákné szó nélkül dongott ki a szobából. Csattant az ajtó mögötte.

Erika elmosolyodott. Teletöl- tötte a teáscsészét. Ha ilyen jól ébred, ahogy ma, nincs az a Malákné, aki elronthatná a kedvét. Voltaképpen szokatlan is: máskor, átpezsgőzött fél éjszakák után fejfájással nyitja a szemét, ma reggel meg olyan friss volt, mintha nem is hajnali háromkor értek volna haza, hanem már

este nyolctól mélyen és egészségesen aludt volna.

Valamit álmodott, biztosan valami szépet álmodott, de mire felébredt, elfelejtette az egészet, csak az álom hangulata maradt meg. Odahajolt a gőzölgő tea fölé. Fűszeres pára és valami titokzatos virág illata, szinte illik ehhez az ő mai reggeléhez. így jó inni, lassú kortyokkal élvezve a zamatát...

Talán Béláról álmodott. Lia kinevetné, ha megtudná, hogy ő egy huszonhárom éves autószerelővel készül ma is megbújni a manzárdszobában. Miről tudsz beszélgetni vele? Egy autószerelővel ... Vannak üresjárati idők is két szeretkezés között, olyankor csak hallgattok? Ilyeneket kérdezne. Nem hinné el, hogy igenis lehet beszélgetni Bélával, ha nincs is tele a fiú előre gyártott szellemességgel, célszerű bókokkal, amelyek mind ugyanabba az irányba igyekeznek hatni, derékon aluli a szférájuk... A tegnapi férfiak ott az Olympia kertjében... Ha beleegyezne a körülírt ajánlataikba -és ajándékozásaikba, egy lehetne a volt és leendő nőik sorában. Kellemes érezni, hogy buzog bennük a megkívánás, de lefeküdni velük, az csak legyen a Lia jussa. Elképzelhető, sőt talán biztos is, hogy gyakorlott szeretők, de éppen a tudatos hozzáértésük miatt hiányzik belőlük az a mindenről elfeledkező mámor, ami Bélát meghatóvá varázsolja. Barabás, Teleki, meg a többi kiművelt kan libidóról és orgazmusról gondolkozik közben,

ezek kiszámítottan szeretkeznek, megtanult és begyakorolt művészkedéssel pótolják az erőt, ami többé-kevésbé kilúgozódott belőlük a sok rutinos ölelkezéstől.

Eltolta maga elől a teáscsészét, nyújtózott, s felállt, hogy visszasétáljon a fürdőszobába. Beleszagolt a párás levegő illatkeverékébe. Tegnap jelentek meg a luxus-drogériákban a nemrég érkezett angol kozmetikai kollekciók, s Ágoston azonnal ho- * zott egy teljes készletet. A szemnek is kellemes ez az egész sor tégely, tubus, üvegecske, mind egyformán almazöld és mindegyiken egyformák a cirkalmas aranybetűk.

A nappaliban együtt ütött az állóóra. Fél kilenc. Negyed tízre beszélte meg Liával a randevút, fél tízre oda kell érniük a szalonba, szombaton nagy a forgalom, lekötelező kegy Augusztától, hogy szombaton is hajlandó próbálni vele. Lia majd eldönti, elfogadható-e végre a lila hűha, harmadik próba után jó lehetne végre.

Felrakta arcára a leszedő krémet. Telekinél meg a többinél nem is csak egy lenne a nőik között, hanem ami még gusztustalanabb, valahogy köztulajdonná is válna a teste, mert ezek minden nőjüket megtárgyalják a barátaikkal és azokkal is, akik még csak nem is a barátaik, elcsámcsognának az ő testéről is, miután szakítottak, de talán már előbb is, ezekben nem maradt semmi a természetes diszkrécióból, ugyanúgy kiteregetik a

szexuális életüket, mint az anyagcseréjük egyéb részleteit. Béla senkivel nem beszél róla. Ez a drága nemcsak Ágostontól félti őt, de még attól is, hogy bárki a szájára vehesse a kapcsolatukat, akár egy kétértelmű megjegyzés erejéig.

Hátrarázta haját, és közel hajolt a tükörhöz. Szép a bőre, üde mint lánykorában volt, amikor még nem kellett krémeket használnia. Ha nem is sikerül még egyszer vagy többször átélnie az első vasárnapjuk, a Balaton-parti elbúvásuk önkívületeit, az idegeinek kell az a várakozó izgalom, ami a manzárdszobában átölelkezett egy-két órát előzi meg.

Mennyi ideig tart még a szépsége? Hány éve maradt addig, amikor majd az arcán és a testén észre kell vennie az első el- tüntethetetlen petyhüdéseket? A gyengült kanok mellett, akik az éjjel az Olympia kertjében is' csurgatták a nyálukat körülötte, gyorsan elhasználódna. A fiú nyugtalan rajongása évekre biztos védelme lehet az idő ellen. Drága, ideges, hallgatag kislo- vag. Talán senki más nem látott még feszültséget abban a nyugodt szempárban rajta kívül.

Hétfőn el kell mennie a fodrászhoz, igazítsa meg János a festést a haja tövénél.

•

— Béla! Ugrai! — Marci bácsi az irodafolyosó ajtajából integetett. — Igyekezz!

(Folytatjuk.)