Petőfi Népe, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-15 / 139. szám

1977. június 15. 9 -PETŐFI NÉPE • 5 Ml TÖRTÉNT AZ ÚJVIDÉKI HÍDNÁL? Hősi halál a hazáért A pártpropaganda tapasztalatai Baján A Magyarország megszállására kidolgozott Margarete-terv készí­tői nem voltak túlságosan jó vé­leménnyel a honvédség harci erejéről. A tisztikar németbarát beállítottságát, a meglepetéssze­rű támadást várhatóan követő zűrzavart is számításba véve tíz- tizennégy napra becsülték a had­műveletek időtartamát. Tévedtek sajnos! 1944. március 19-én szinte ellenállás nélkül foglalta el hazánkat a bevetett nyolc-kilenc német hadosztály. Néhány helyen kísérelték meg a támadók feltartóztatását. Az el­szigetelt, egyéni próbálkozásokat gyorsan leküzdötték. A szakaszvezető csőre töltött Kilátástalan harcuk jelent csu­pán némi fényt nemzeti történel­münk egyik legsötétebb gyász­napján. Példát mutattak. E ke­vesek közé tartozott a mélykúti születésű Narancsik Pál honvéd, az ellenállás egyetlen áldozata. Az 1944. március 21-én, 274. számmal, Üjvidéken kiállított ok­mány szerint két nappal koráb­ban hősi halált halt a hazáért. Mitos János (Hercegszántó, Gá­bor Áron u. 42.) így idézi föl ba­rátját, a tragikus eseményt. — 1939-ben sorkatonaként is­merkedtünk össze Somorján. A 32. határvadász zászlóalj kerék­páros századában szolgáltunk. Kétgyermekes családapák vol­tunk mindketten, így 1940-ben leszereltek bennünket. A követ­kező év márciusában ismét mun­dérba bújtatta a SAS-behívó Pa­lit is, engemet is. Bajára vonul­tunk be a 16. határvadász zászló­alj kerékpáros századához. Jó ba­rátságban voltunk. Az Újvidék-dunai híd magyar oldalán teljesítettünk 1944. már­cius 18-ról 19-re virradó éjszaka őrszolgálatot. Két golyószóróval ps egy géppuskával hatan a hí­don és a hídfőnél álltak őrséget. A többiek, így Narancsik és én a pihenőben voltunk. Éjfélkor egy német százados jelentkezett az őrszobán. Bejelen­tette, hogy Jugoszlávia területére megy. Lonkay zászlós őrparancs­nok megbízta szakaszvezető rend­fokozatú helyettesét — nevét saj­nos elfeledtem —, hogy kísérje a túloldali német őrhelyig. így történt. Ott körbefogták bajtár­sunkat és felszólították fegyvere átadására. Lekapta puskáját, cső­re töltött és hátrálva jött vissza. Az őrállásból tüzet vezényelt az őt követőkre, riadóztatta az őr­séget. Több száz német nyomult előre, lőtt. Narancsik Pált sorozat találta A lövöldözéssel mit se törődve Narancsik Pál kinyitotta az őr­szoba ajtaját, hogy mielőbb az őrség segítségére legyen. Az ajtó­ban sorozat érte. Több sebből vérzett. Megsebesült a tüzelési parancsot kiadó szakaszvezető is. A betóduló németek valameny- niünket lefegyvereztek. Később tudtuk meg, hogy a Wehrmacht-egységek már akkor körülvettek minket, amikor a szá­zados az őrszobán tartózkodott. Csakhamar náci harckocsik dü­börögtek a hídon. Hiába hívtunk volna erősítést a laktanyából: az éjszaka elvágták az odavezető te­lefonkábeleket. A tiszteket még az előző éj­jel összeszedték és fogva tartot­ták. A németek tettét az egész le­génység elítélte. A két sebesültet a németek pa­rancsára kórházba vittük. Pali még útközben meghalt, egy perc­re sem tért magához. Hallottuk, hogy napok múltán a német százados meglátogatta a szakaszvezetőt, elnézést kért tő­le. Ö erre azt felelte, ha fel­épül és megtalálja, lelövi, mint a kutyát. Napszámossors Bácsalmás, Narancsik Pál utca 40. Ügyes, értelmes arcú, nagyra- nőtt kislány nyit ajtót. Gyorsan kiderül, semmit sem tud az utca névadójáról, a ház egykori lakó­járól. Nem csoda, hisz a diákott­hon segítőkész fiatal pedagógusai is tanácstalanul tárják szét kar­jukat, amikor a hősről tudako­zódtam. A községi tanácson sem kaptam bővebb tájékoztatásit Horváth Pali bácsit, a volt vébé- titkárt ajánlották figyelembe, ő vezetett el a hajdani fürdősori szerény parasztházhoz, ahová 1944. március 20-án szomorú táv­irattal kopogott be a postás, ahol két apróság elszomorodva nézte, hogy a mama kétségbeesett zo­kogással borul az asztalra. Nagyon rendes ember volt a Pali. Nincstelen napszámos. So­hase volt egy kapa földje. Tíz­éves korától gazdáknál dolgozott, istállóban lakott. Keze összefa­gyott. amikor téli napokon sze­dették vele a cukorrépát. Később a gróf parádéskocsisa mellé ke­rült, ott már jobban ment a sora. Feleségemtől tudom, megder­medt a falu, amikor híre jött tra­gédiájának. Nyíltan senki sem szólt, azokban az időkben ben­nünk volt a félsz. Temetésén ott volt a fél falu, keresse meg özvegyét Kelevián él, többet tudhat meg tőle. Katonatemetés Bácsalmáson Tompán, az egészségházban ta­lálkoztam Dózsa Jánosnéval. Ráncolt arca nehéz évtizedekről, küzdelmes sorsról tanúskodik. Megpróbálta az élet, szerencse, hogy kedveli munkáját és a be­tegek, kismamák is tisztelik. — Szüleim nehezen egyeztek házasságunkba. Mi sem voltunk módosak, de mégiscsak gazdák. Akkoriban főd a főddel házaso­dott. Amikor megkaptam a távira­tot, azonnal elutaztam Újvidékre. A laktanyában nagy részvéttel voltak a katonák fönt is, meg lent is. Mindjárt adtak egy kocsit, ki­vittek a temetőbe. A boncházban láttam utoljára. Mondtam, szeretném hazavin­ni. Mondták, lehet. Két autót adtak. Az egyiken a koporsó, elől a sofőr, egy tiszt és én. A másikban bajtársai. Éjszaka értünk haza, azonnal fölzörgették a bírót, meg a jegy­zőt. Másnap kilenckor temet­ték el. ' Kezdődött életem kálváriája. Az özvegy kálváriája Még állást sem kaptam Bács­almáson. Az új rendszerben sem. Eddig senki sem kérdezte meg. miért, kiért, hogvan halt meg a férjem. Segélyt csak katonacim­boráitól kaptam. A faluban Fa­ragó doktor segített, ma is él. Ja­vasolta, menjek szülésznőnek. El­utaztam Pécsre a tanfolyamra, de amikor megtudták, hogy fér­jem ellenszegült ezeknek, nem vettek föl. Én így gondolom, ezért. Negyvenhatban elmentem a fa­luból. Nem költöttem szülésznő­nek. átmentem Katvmárra, köz­ségi állás ott se jutott. Magánul dolgoztam három esztendeig. Kértem a ió Istent, csak beteg ne legyek, OTI-m se volt. mi lesz a gyerekekkel. Az ő javukért mentem másodszor férjhez, olyanhoz, akinek gyereke is volt. hátha akkor az enyéimet is sze­reti. Másként iött ki. külön élünk. Idejöttem Kelebiára, külterületi szülésznőnek, itt is elég elnyo­más alatt voltam mint gyorstal­paló. Kísértett valami, de nem tudtam mi. Választ váró kérdések — Hallottam, utcát neveztek el férjemről. Sírját gyerekeim, ro­konaim gondozták, míg egy na­pon el nem tűnt a kereszt, a kis hant. Üzentem, tiszteliék jobban a hazáért haltat. KISZ-fiatalok hozták rendbe végső nyughelyét. Emléke több figyelmet érde­mel. Berkovits Antal tsz-brigád- vezető úgy tudja, hogy Narancsik Pál is tüzelt a németekre. (..Pla­tan egv egész _ ezredet tartóztat­tak föl”.) Az Úividék-dunai híd- kialakult tűzpárbaj további részletei a magyar ellenállás tör­ténetének fontos adalékai lehet­nek. • Ki volt a németek elleni harcparancsot kiadó szakaszve­zető? Miként alakult a sorsa? Megkapja-e valahára a hajdani Narancsikné, született Plávits Mária a hős özvegyének kijáró megbecsülést, tiszteietet? Heltai Nándor • Járőrben. Jobboldalt Naran­csik Pál. • A nehéz sorsú özvegy. *. • Pali bácsi és felesége szeretet­tel és tisztelettel gondol a hajdani kenyerespajtásra. Az MSZMP XI. kongresszusa meghatározta a pártpropaganda legfontosabb feladatait. Ennek alapján a Politikai Bizottság 1975. június 3-i határozatában már megtalálhatók a közvetlen és hosszabb távú tennivalók. A ha­tározat többek között kötelezővé teszi valamennyi pártszervezet számára, hogy középtávú politikai oktatási tervet készítsen. Ezek a tervek valamennyi pártszervezet­nél elkészültek. Ennek alapján az 1976 77-es politikai oktatási év szervezését pártszervezeteink ta­valy júniusban elkezdték. Középtávú tervek A szervezés időszakában a leg­fontosabb tennivalójuk az okta­tási forma kiválasztása volt. A középtávú oktatási tervek elkészí­tésénél felmérték ugyan a politi­kai igényeket,, de ennek ellenőr­zését minden oktatási év meg­kezdése előtt el kell végezni a pártszervezetnek. Megnyugta­tónak tartjuk, hogy a középtávú tervektől csak kevés pártszerve­zet tért el. Az eltérések a városi pártbizottság oktatási bizottsága szerint indokoltak, voltak. A megfelelő oktatási forma ki- . választása után a pártalapszerve- zetek vezetőségei — a propagan­disták bevonásával — elbeszél— . gető csoportokat hoztak létre. Ezek a csoportok valamennyi párttaggal és a beiskolázásnál- számba jöhető pártonkívüliekkel elbeszélgettek'. Az elbeszélgetés kitért a pártszervezetek által nyújtott lehetőségek ismertetésén túl a leendő hallgatók igényeire is. Ebben a munkában gond csak a kis létszámú pártszervezetek­nél mutatkozott, hiszen ezeknél csak egy oktatási csoportot tud­tak szervezni és így a hallgatók összetétele elmaradt az optimá­listól. Ez a tény nagymértékben befolyásolta az oktatást. Az oktatási év előkészítésének folyamatában a következő lépés a propagandisták kiválasztása és előkészítése volt. Ebben nagy se­gítséget adott a megyei pártbi­zottság oktatási igazgatósága a városi vezető propagandisták egy­hetes tanfolyamán. A propagan­dista személyének kiválasztása néhány kisebb pártszervezetnél szintén gondot okozott. A város­ban összesen 5 olyan propagan­dista vezetett oktatást, aki más pártszervezet tagja. Az oktatási év november ele­ién az egész városban egyszerre kezdődött. Az oktatási bizottság szakcsoportjai havonta felkészí­tették a propagandistákat a sorra kerülő témák tartalmi és mód­szertani feldolgozására. Ennek alapján az azonos oktatási for­mán a tananyag feldolgozása fő vonalaiban egységes volt. Városunkban a gazdaságpoliti­kai kérdésekkel vaTő foglalkozás huzamos időn át a propaganda középpontjában állt. Az elmúlt évben azonban még a szokásos­nál is több helyen választották a gazdaságpolitikai tanfolyam ipari tagozatát. Ezeken a tanfolyamo­kon sikerült megértetni a hallga­tókkal a népgazdaság jelenlegi helyzetét, annak forrásait,és fel­adatait. Mindenütt feldolgozták a IV. ötéves terv teljesítéséről és az V. ötéves terv feladatairól szóló határozatokat népgazdasá­gi, megyei, városi és' vállalati vonatkozásban egyaránt. A szocialista demokrácia A gazdaságpolitikai kérdések mellett megfelelő figyelmet for­dítottak a társadalmi és állami élet. a kulturális, a világnézeti és etikai kérdések tanulmányozásá­ra. E témaköröknél ki kell emel­ni a szocialista demokráciával, — főként a munkahelyi, üzemi de­mokráciával — kapcsolatos szé­les körű vitákat, és azt a tényt, hogy a pártszervezetek vezetősé­gei. a munkahelyi vezetőik fel­használták e viták pozitív állás­pontjait. A pártmunka részterületeivel foglalkozó oktatási formák a párttagok eszmei, politikai fej­lettségét emelték, segítették a pártmunka tartalmasabbá tételét. Az oktatás minőségének javulása A város pántszervezeteinél dolgozó propagandistáknak közel 50 százaléka esti egyetemi, vagy annál magasabb politikai iskolai végzettséggel' rendelkezik. Ez az arány fejlődést mutat a korábbi évekhez viszonyítva, de még to­vább “kell javítanunk az esti egyetemen most végző, vágy ko­rábban végzett és emellett nagy gyakorlattal rendelkező párttagok köréből. A Központi Bizottság 1976. ok­tóber 26-i határozata hosszú táv­ra megszabta a propagandamun­ka feladatait. A KB-határozat alapján a megyei, illetve a vá­rosi pártbizottság elkészítette feladattervét. E feladattervek alapján a pártszervezetek novem­ber 1-ig felülvizsgálják középtá­vú oktatási terveiket, ha szüksé­ges módosítják azokat. E folyamat tartalmi következ­ményeként a politikai oktatás minőségének és hatékonyságának javulását követeljük meg vala­mennyi pártszervezetünktől, a párttagoktól pedig azt, hogy az eszmei-ideológiai továbbképzés belső szükségletükké válik. Eb­ben a munkában csak akkor ér­hetünk el eredményeket, ha va­lamennyi pártszerv, alapszervezet és minden párttag teljesíti a rá háruló feladatokat. A fejlett szocialista társadalom építése megköveteli az ideológia gyorsabb ütemű, hatékonyabb fejlesztését. Ebben a folyamat­ban a pártpropagandának sok és komoly feladata van. Bízunk ab­ban, hogy ezeket a feladatokat sikeresen elvégezzük és hozzájáru. lünk a fejlett szocialista társa­dalom építésének társadalmi mé­retű, nagy munkájához. Födvári István a bajai városi pártbizottság munkatársa (55.) Holnap szombat, itt a hétvége, rendbe hozhatja magát. Holnap délután leküldi Erikát Tamással Füredre, töltsék ott a víkendet, Erika közben ellenőrizheti az iparosokat is a villánál, csend lesz otthon, igyekszik teljesen ki­kapcsolni magát, leereszti a re­dőnyöket, este altatót vesz be, hogy egyszer se ébredjen fel reg­gelig, a vasárnap délelőttöt pe­dig azzal tölti, hogy ki se száll a kádból, délig áztatja magát a fenyősóillatú vízben, ebéd he­lyett elsétál a parkig, beül a cuk­rászdába, kényelmesen megeszik két adag fagylaltot sok tejszín­habbal, és még a délután is az övé lesz, újra alszik egy sort, amíg a televízióban el nem kez­dik a meccsközvetítést. Fekve nézheti a televíziót, kedvére ásí- tozhat is közben, nem kell feszé­lyeznie magát, hogy Erika min­den ásításnál ránéz. — Parancsoljon, uram. — Tessék? — Ez is a fáradt idegesség jele, hogy összerezzent a pincér hangjától. — A kávéja, uram. — Persze, Köszönöm. Lipták azt is mondta, hogy ho­zasson magának Csehszlovákiá­ból karlsbadi sót, az megnyug­tatja a gyomrot. Helyes, szólni fog Juditnak, adja le a telexen az üzenetet Prágába, hogy a ki- rendeltség küldjön karlsbadi sót, illetve nem is Juditnak szól, majd személyesen lemegy a te­lexszobába, Juditnak nem kell tudnia róla, hogy ő a gyomrával kínlódik. Belekortyolt a kávéjába. Ha Judittal tölthetné a vasárnapot a leeresztett redőnyök mögött... Jobb, ha nem játszadozik ezzel az ötlettel. 9. Maszat behunyta a szemét, és suttogóra fogta a hangját. — Csak azért hajtom a válladra a fejem, mert már álmos vagyok. Nem baj? — Voltam úgy én is a katona­ságnál, hogy mentemben' is el tudtam volna aludni. A leghosz- szabb menetgyakorlatunkon, még az elején, mielőtt műhelybe ke­rültem. Tapostam a sarat, húzta a vállam a géppisztoly, meg a szerelvény, azt se tudtam, ébren vagyok-e vagy alszom... — Én se tudom. Csak lépkedek melletted ... Be is van hunyva a szemem, látod. Szomorúnak kellene lennie, szomorú is, de nem olyan iga­ziból, mert ez is jó, hogy itt lép­kedhet Béla mellett, feje a fiú vállán, és most már nem is bán­ja, hogy elrontotta az egészet. Kurvásabban kellett volna csi­nálnia, akkor talán eljutottak volna odáig, hogy Béla megcsó­kolja őt. De most már késő. Nem tehet róla, hogy nem tudja kur- vásabbnak megjátszani magát, arról se tehet, hogy megelégszik ezzel, ami van, hogy Béla keze gyöngéden átfogja a vállát, és a csípője néha hozzásúrlódik ehhez a kedveshez... Nem is szabad törődnie vele, hogyan lesz ez­után, annak kell örülnie, ami ' van, ennek az estének, meg hogy egyáltalán eljött vele, és most is vele van Béla, nem azzal a nővel, hiszen úgy is lehetne, hogy azzal a nővel lenne ... — Nézd, mennyi autó! Te, most látom, hogy ez az Olympia kertje. Ezt láttuk onnan fentről. — Persze. > — Ide mindenki autóval jött. Ilyenkor este, amikor csak a villanyok égnek, sokkal szebbek az autók, mint nappal, te is ész­revetted biztosan. — Este nem látszik rajtuk a por, csak a krómozott dolgokat veszed észre rajtuk, meg a ka­rosszériájuk fényét. — Alig férnek el, annyian van­nak. Te mindegyikhez értesz ... — Ezzel, itt a szélen, még nem volt dolgom. — Ez milyen? — Ford musztáng. A világ egyik legklasszabb kocsija. — Látszik rajta. Külföldi a rendszáma is. Biztosan egy mil­liomos pacáké. Képzeld el. meny­nyi dohánya lehet. Ha egyszer gazdag leszek, frankón veszek neked egy ilyen musztángot. Gyönyörű kocsi, lapos, csupa áramvonalas. Marhaság bámulni. Az embernek csak megfájdul a szíve. Jó volna egy sokkal ol­csóbb is. Még egy Trabant is, pedig az nem is autó, csak Tra­bant. A gyárban a szalag mellett az ember egész életében se ke­reshet annyi dohányt, hogy egy ilyen musztángot vegyen. — Mi az, hogy musztáng? Pe­dig hallottam már... — A vadlovakat hívták ameri- kában musztángoknak, még az indiánok idején, amikor még vol­tak indiánok is, vadlovak is ott a prérin. — Menjünk végig itt előttük, megnézzük az összes kocsit, az­tán választunk közülük magunk­nak. jó? — Ez két Mercedes. Nem ne­künk való... Teleszívta tüdejét az esti leve­gőből. De jó volt ez a nagy dob­banás! Ügy mondta: nem nekünk való. Hát akkor ... akkor Béla is el tudja képzelni, hogy egyszer így ketten ... amikor majd úgy fogják mondani mind a ketten, hogy nekünk meg mienk, meg minket és bennünket és egy­mást ... — Tudod, mit? Na bumm, hogy nincs ilyen kocsink. Attól még elmehetnénk vasárnap vala­hova. Ha van kedved, hogy rám szánd a vasárnapot. Elmennénk kóvályogni, csak úgy bele a vi­lágba. — Vasárnap biztosan a segéd- művezetőd tart igényt az idődre. — Honnan veszed. Nem mond­ta. — Holnap majd mondja. Ha nem mondja, akkor majd holnap megbeszéljük. — Oké, de ne felejtsd el hol­napra, hogy most azt mondtad ... Megtorpant, mintha minden erő eltűnt volna a lábából. Ez a kocsi... egyszer látta, d^ ezer közül bármikor megismerné. Ez annak a nőnek az autója. A pe­pitahuzatos három pótlámpa az orrán és a csupa kilences rend­számtábla, 99—99! Nem lehet igaz, hogy Béla azért hozta őt ide, mert a nőt akarta látni on­nan fentről, nem lehet igaz! Ha belenéz Béla szemébe, meg fogja látni benne, hogy nem igaz, Béla nem sejthette, hogy az a nő itt van... k — Ez milyen kocsi? — Ez ... egy Renault. Nem igaz! De igaz... benne volt a hangjában, hogy igenis tudja, kié ez a kocsi... Mégis azért csinálta úgy, hogy itt le­gyenek, mert a nőt akarta látni, szenvedett, hogy a nő itt csörög a kertben . . . Rohadjon meg ez az egész vi­lág, rohadjon meg, és meg kel­lene halni! — Maszat! Mi van veled? Futni kell, elmenekülni innen, kirohanni a világból. Ide hozta, , átfogta a vállát, és közben a nő után epekedett magában ... Ott az a taxi, be kell ugrani, mielőtt Béla utoléri. Megbicsaklott a bokája, fájás szúrt bele, de futott tovább. Ki­rántotta a taxi ajtaját. Alig hal­lotta a hangját: — Tessék gyorsan... Az öreg sofőr nem érti, hogy gyorsan, gyorsan... Hagyja azt a sapkát, ne igazgassa az ősz haján! — Tessék már...! Megmarkolta az ajtó kilincsét. Béla mégis utolérte, ki akarja nyitni az ajtót. — Maszat! Mit csinálsz? Az ősz sofőr homloka össze­ráncolódott, ahogy kimordult az ablakon: — Ne molesztálja a hölgyet. — Végre megmozdult ez a nyo­morult taxi. — Hová megyünk, kisasszony? 10. — Az Egyesült Államokban döntő szakaszához érkezett a de­mokrata párt elnökjelöltségéért vívott küzdelem. Négy nap múl­va, június ötödikén a kaliforniai és dél-dakotai előválasztásokon dől el, vajon Robert Kennedy szenátor, a meggyilkolt John Kennedy elnök öccse vagy Eugen McCarthy szenátor lesz-e a de­mokrata párt elnökjelöltje az idei elnökválasztásokon. Hírein­ket hallották kedves hallgatóink. Simon kikapcsolta a rádiót. ,A várható időjárást már a magas­sági állomáson elolvasta a meteo­rológusoknál. Johnson belebukott a vietnami háborúba. A démok- raták McCarthyval nem tudják megnyerni a novemberi válasz­tásokat. Ha valaki behozhatja a demokrata pártot, az csak a fia­talabb Kennedy lehet, éppen az­zal, hogy elkötelezte magát meg­gyilkolt bátyja politikája mellett. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents