Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-14 / 112. szám

í • PETŐFI NÉPE • 1977. május 14. Pártszervezetek a mezőgazdasági üzemekben A csengődi példa • Hundi Ferencék közösen gondozzak a nemrég vásárolt tenyész­állatokat. • Az előző években a mostani­nál kevésbé szeszélyes időjárás esetén is gondot okozott a tava­szi munkák időbeni elvégzése. Az idén pedig ugyancsak szűkre sza­bott a talajelőkészítésre, vetésre és az egyéb munkákra rendelke­zésre álló idő. A késedelem ugyanis terméskiesést okozhat a kalászosoknál és kapásoknál is. Szerencsére kevés gazdaságban gondolnak erre, helyette onnét „vesznek” időt, ahonnét tudnak. A nagy gépeket kettős műszak­ban üzemeltetik, a traktorosok a gépkezelők vasár- és ünnepnap is dolgoznak, hogy mielőbb földbe kerüljön a tavaszi vetésű növé­nyek magja. Az évkezdet tehát ugyancsak nehéz. Ugyanakkor a célkitűzés nem változott és nem módosul: a Központi Bizottság 1976. decem­beri határozata szerint a mező- gazdaságban a termelésnek az 1975-ös évihez viszonyítva 7—8 százalékkal kell növekednie. Nem változhat a célkitűzés, mert ez óhatatlanul maga után vonná a népgazdasági terv egyéb célkitű­zéseinek megváltoztatását, köz­tük az életszínvonal növelésére előirányzott összegeket is. Az egész társadalom érdeke tehát, hogy a falvak lakóinak erőfeszí­tései sikerrel járjanak. Az ország csaknem valameny- nyi tájáról tetemes károkról ér­keznek jelentések. Megnyugtató azonban, hogy nyoma sincs az el­keseredettségnek. sokkal inkább a józan, megfontolt magatartás­nak, a helyzet ésszerű megítélé­sének. Kétségtelen, hogy ennek legfőbb oka: a mezőgazdaságban dolgozók bíznak önmagukban, a nagyüzemi gazdálkodásban. S ab­ban, hogy ez így van, a pártszer­vezetek nagyon sokat tettek. Is­mételten bebizonyosodott, hogy a párt iránti bizalom nagy erő, az emberek hallgatnak az okos szó­ra. Sok gazdaságban a oúrtszer­vezetek kezdeményezték, hogy a gazdasági vezetés, a szak­emberek vegyék számba a belvíz és a fagy okozta kórokat, s keressenek olyan megoldásokat, amelyekkel kiegyenlíthetik a veszteségeket. • A pártszervezetek legtöbbje nem felülről „várta” az utasítást, a segítséget, s ez felkészültsége, felelősségérzete magas szintiére utal. Érezték hogv a legtöbbet a helviek tehetik, a helvi kezde­ményezés nélkül csupán szemlélői — maid később kárvallottjai — lehetnek a természet „erőinek”. A pártszervezetek kezdemé­nyezték a gazdasági vezetők és a dolgozók körében annak az egészséges felfogásnak a kialakí­tását. hogy az időjárás okozta nehézségek miatt nem szabad le­mondani a népgazdasági tervben meghatározott célokról. Igaz ugyan, hogv gyümölcs helvett bú­zát. kukoricát nem tehetnek a há­ziasszonyok az asztalra, de azt senki nem vitathatja, hogv nép- gazdaságitao. társadalmilag ezek is nétkii1ív»hpf*>t1pn termékek. A termés betakarításán' még sok idő van hátra. Az okos, a körültekintő gazda nemcsak az­zal számol, hogy „ezután majd jobb idő lesz: hanem felkészül a további nehézségekre is. Az időjárás tartogathat még „megle­petéseket". s ezek kárt okozó ha­tását. elkerülni csak nagy szer­vezettséggel. az emberek felké­szítésével lehet. A párttagok sza­mara a legfontosabb pártmegbi- zatás a munkahelyen való pél­damutatás és munkatársaik meg­győzése, lelkesítése lehet. • A párt szervezeti telepítése a legtöbb gazdaságban megegyezik a munkaszervezeti egységekkel. Az üzemegységekben, a brigádok­ban pártcsoportok működnek. Éppen ezek, a pórt legkisebb szer­vezeti egységei tehetnek legtöb­bet a pártonkívüliek mozgósítá­sáért is. Napjainkban ugyanis az üzemekben nem közgyűlések és termelési tanácskozások tartására van szükség, hanem a kisebb em­bercsoportokkal — üzemegység, brigád — való foglalkozásra. Az általános' megállapítások helyett konkrét tényekkel. adatokkal kell meggyőzni az embereket. A „fogjuk meg elvtársak” helyett „a te feladatod ez. vagy az”. A pártszervezetek termelést se­gítő és ellenőrző mbnkájával kapcsolatban nem egyszer meg nem értés is tapasztalható. Egye­sek szerint az úgynevezett „di­rekt" módszerek nem célrave­zetők. Sokan összetévesztik azon­ban a „direkt módszert" a konk­réttal, a gyakorlatiassal. Termé­szetesen a mezőgazdasági üze­mekben is az a leghasznosabb, ha szorosan egvüttmüködik a párt- és gazdasági vezetés. Ez az együttműködés azonban nem je­lenthet megalkuvást, kritikátlan­ságot A gazdasági vezetők be­számoltatása a mezőgazdasági munkákról, a gazdálkodás hely­zetéről. nem a vezetés elleni cse­lekedet. hanem éppen annak se­gítése 'érdekében történik. A pártszervezetek feladatai sokrétűek a mezőgazdasági üze­mekben. A sok-sok tennivaló kö­zött legfontosabb azonban a dol­gozókkal. a termelőszövetkezeti tagokkal való foglalkozás. Rend­szeres tájékoztatást várnak a nárt- és i'azdasági vezetéstől, s azt is joggal várják, hogy javas­lataik. észrevételeik meghallga­tásra találjanak. Felbetsiilhetet- lernil nanv erőt jelentenek a szo­cialista brigádok, amelyek nem egyszer bizonyították, hogv a legnehezebb körülmények között is számítani lehet rájuk. A Nagv Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóiéra tett vállalásaik teljesítésével jól segítik az üze­mek és a népgazdaság előtt álló célok megvalósítását. A gazdasá­gi és a munkahelyi vezetők se­gítsék a szocialista brigádokat felajánlásaik teljesítésében mert ezzel a mindennani termelőmun­kát segítik. • A kapkodás, az át nem gon­dolt cselekvés mind napjainkban, mind a jövőben csak kárt okoz­hat. A pártszervezetek annak a tudatos, józan légkörnek az érvé­nyesülését segítsék, amely meg­fontolt cselekvéssel párosul. M. S. A megyei állattenyésztési felü­gyelőség valamennyi közigazga­tási szervnek felajánlotta a segít­séget a háztáji állattartást elő­mozdító jogszabályok ismerteté­sére, szaktanács-adásra. Ennek a közvetlen és részletes tájékozta­tásnak a szükségességét igazolta az a félszáznál több falugyűlés, amelyet a helyi tanácsok és az állattenyésztési felügyelőség kö­zösen szerveztek. Legutóbb Csengődön az Arany- homok Szakszövetkezet tagsága tájékozódott a közös rendezvé­nyen a háztáji tehéntartás hasz­nosságáról. a tenyészállatok be­szerzésének a lehetőségéről. Az állami támogatás elég jelentős, hiszen állomány gyarapítás ese­tén a háztáji állattartók négy évre előre megkapják a hozzájá­rulási összeget. Az OTP és a ta­karékszövetkezet is ad hitelt ilyen célra. Ezen felül az állatte­nyésztési felügyelőség 8 ezer fo­rint kamatmentes kölcsönnel tá­mogatja az akciót. Mindez nagy érdeklődést vál­tott ki a csengődi falugyűlés résztvevői körében. Kiss Imre főmezőgazdász, Görög Péter főál­lattenyésztő pedig bejelentette, hogv a közös gazdaság gondos­kodik a háztájinak szükséges ta­karmányról. legelőről, alomszal- máról, magára vállalja az állat­tartás fejlesztésére a takarékszö­vetkezetből felveendő 50 50 ezer forint ötévi 6 százalékos kama­tának törlesztését a taisjág he­lyett. A falugyűlés résztvevői mind­ezek ismeretében 64 vemhes üszőt vásároltak továbbtenyész- tésre. Ha egy háztáji gazdaság három vemhes üszővel gyarapít­ja állatállományát, a támogatási összegből és az elles után érté­kesített borjak eladási árából visszafizetheti a hitelt. A te­nyészállat vételekor külön ár- kedvezmény a kistermelőnek, hogy az állattenyésztési felügye­lőség kamatmentes kölcsönt nyújt. Csengődön ^ 64 vemhes üsző vásárlói között többen előzőleg is tartottak szarvasmarhát a háztá­jiban. Mások most kezdtek hozzá a tenyésztői munkához. Lengyel Sándor szakszövetkezeti tagnak már volt tenyészállata, ahhoz vásárolt 4 üszőt. Tóth József és Kalmár Sándor 3—3. Bundi Fe­renc a fejőstehén mellé 2 üszőt állított tenyésztésbe. A csengődi példa nem egye­dülálló. A megyében számos szö­vetkezet ismeri fel a háztáji te­héntartás hasznosságát és támo­gatta a fejlesztését. Áz Aranyho- mok Szakszövetkezet azonban már korábban is igen sokat tett ennek érdekében. Bense Ferenc közgazdász • Lengyel Sándor csengődi szakszövetkezeti gazdának szinten gyara­podott a háztáji állatállománya. Szerzők, könyvek, kiadók Egy vizsgálat tanulságai A KÖZELMÚLTBAN fejeződött be a megyei népi ellenőrzési bi­zottságnak az. a vizsgálata, amely­nek során elemezte, hogy a nem hivatásos kiadók gondozásában megjelent könyvek, könyvjellegű kiadványok mennyiben elégíte­nek ki tényleges társadalmi igényt. Hasznosításuk, terjeszté­sük miként történik, s hogy e ki­adványok előállítása során érvé­nyesülnek e a nyomdai teljesítő- képességgel, a papírral, a pénz­zel történő takarékos gazdálko­dás követelményei, betartják e a kiadói tevékenységre érvényes jogszabályokat? összesen harminchét kiadványt vizsgáltak meg alaposabban az ellenőrök, s ezzel összefüggésben természetesen a kiadót, a nyom­dákat is. Ez a harminchét kiad­vány közel 92 ezer példányban Í 'elent meg, pontosan 4 millió 284 zer forintos költséggel. Mind­lét szám — magas. Ne essünk ízonban az előítéletek hibájába és a NEB összefoglaló jelentése alapján elemezzük, hogy indo­kolt volt e a két év alatt ennyit megjelentetni, s ekkora összege­ket fordítani a kiadványokra. ELÉGGÉ KÖZTUDOTT, hogy a hivatásos kiadók eléggé meg vannak terhelve. nem tudnak minden olyan kiadványt vállalni, amelyre pedig olvasói és szakmai igény is van. Helyeselni kell te­hát azt a törekvést és módszert, hogy olyan szervek, intézmények is adnak ki könyvet, amelyek­nek a működési köre nem csu­pán. sőt egyáltalán nem a könyv­kiadás. Ennek a felismerésnek az igazsága akkor válik nyilvánva­lóvá, ha a témát a művelődéspo­litikai határozat fényében vizs­gáljuk. Egyetérthetünk a NEB megállapításával amely szerint ..... a kiadott művek többségénél a társadalmi hasznosság vitatha­tatlan. azonban az nem mindig áll arányban a ráfordítások­kal . . ." S itt. az idézett mondat máso­dik fordulatánál érdemes megáll­ni néhány gondolat, tény erejéig. Azt ugyanis, hogy milyen kiad­ványt mennyiért lehet előállíta­ni, részletesen szabályozzák a különféle rendeletek. Ahhoz pe­dig, hogy valamely kéziratból könyv legyen, a Kiadói Főigazga­tóság engedélye szükséges. A NEB a vizsgált 37 kiadvány kö­zül többnél ilyen engedélyt nem „.tftláU. Akadj ..viszont,.népi is egy, amelynél a költségeket alaposan '.túllépték, fettehetőe-rü azért,- mert nem voltak tisztában az ide ér­vényes jogszabályokkal és csupán a kínálat-kereslet eléggé szubjek­tív (ilyen esetben szubjektív) mutatóira hagyatkoztak. így for­dulhatott elő például, hogy egy tsz-történetért a 6/1970. (VI. 24.) MM sz. rendelet szerint járó ivenkénti 4200 forint helyett 15 550 forintot fizettek ki, a szer­kesztésért további 2800 forintot. 31 darab, nertj zsűrizett fény­képért pedig 9300 forintot. BIZTATÓ az az arány, amely szerint a NEB a 37 kiadyany kö­zül csupán kettőnek a megjelen­tetését tartotta indokoltnak. Az egyik szintén egy termelőszövet­kezet krónikája, amely a volt el­nök versével kezdődik és hosszú oldalakon keresztül a mérlegbe­számolókat idézi, majd Petőfinek a XIX. század költőihez című ver­séből vett idézettel zárul. Ezer példányban készült 65 700 forint­ért. A másik egy alkalmi kiad­vány, a 15. megyei orvos- és gyógyszerész napok programja. Készült ezer példányban 24 500 forintért: A tsz-történet a közös alapjának 56,6 százalékát „vitte el”, alig beszélhetünk tehát hasz­nosságról, takarékosságról. FIGYELEMRE MÉLTÓ és a továbbiakban megszívlelendő az a megállapítás, amit a népi ellen­őrök így fogalmaztak meg: „A költségvetési szervek általában hasznos kiadványai... kevesebb ráfordítással készültek, mint a vállalatok, szövetkezetek kiadvá­nyai ..Mit takar ez? Azt, hogy a költségvetési szerveknél jobban ismerik, s jobban be is tartják a a jogszabályokat, jobb a pénz­ügyi fegyelem. Pedig a szövetke­zetek. vállalatok ugyancsak egy- egy közösség, illetve az állam pénzével gazdálkodnak. A népi ellenőrzés nem a ki­adványok ellen Indította ezt a vizsgálatot, hanem azért, hogy megállapításaival, javaslataival segítséget nyújtson a színvonal, a tartalom javítása érdekében, hogy csakis az arra érdemes, értékes írások jelenjenek meg a jogsza­bályoknak megfelelő költségek­kel. A takarékossági elv különösen a jubileumi kiadványoknál sik­kad el, A papír minősége, a ter­jedelem, a kötés, s egyáltalán a nyomdai kivitel fényűző — leg­alábbis a tartalomhoz képest. Jel­lemző például, hogy a 37 kiad­vány 91 829 példányszámának ezer forint, s ebből 30 százalék a jubileumi kiadványok nyomdai költsége. A szerzői díjak megálla­pítására vonatkozó 1 1970. (III. 20.) MM sz. rendelet mellékleté­ben az áll, hogy szerzői ívenként maximum 3 ezer forint fizethe­tő ki. A költségvetési szerveknél ezt be is' tartották, de egyéb he­lyeken — tsz-ek, szövetkezetek stb. — már nagy eltérések mu­tatkoznak. Találtak az ellenőrök ívenkénti hatezer, sőt több, mint hétezer forintos kifizetést is. Ki­nek jó ez, az alkalmi szerzőkön kívül? Az ilyen kiadványok sorsa saj­nos legtöbbször az, hogy néhány százat szétosztanak, a többi pe­dig megmarad. Van olyan példa a vizsgálati anyagban, hogy az 1500 példányból egy évvel a meg­jelenése után még 800 darab „raktáron" volt. A háromezer példányos krónikából több, mint ezret találtak — ugyancsak egy év után. MI A TEENDŐ? Alaposabban megismerni a rendeleteket és azokat betartani. Jobban meggon­dolni, hogy mit hány példányban adjunk ki. A kiadványra feltét­lenül engedélyt kérni, a képeket zsüriztetni. A nem hivatásos ki­adók által kiadott könyvekre — az elmondottakat is beleértve — szükség és igény van, de csakis színvonalas, nem túlfizetett köny­vekre. Érdemesnek és szükséges­nek mutatkozik, hogy az ilyen kiadványok felett egy megyei ha­táskörű szerv felügyeletet gyako­roljon. Gál Sándor (211.) — Lehet, hegy a filmgyárba se megyek ki. Ha nem. talán előbb otthon leszek, mint te. Szervusz. A készülék kattant, mielőtt Leilei visszaköszönhetett volna. Letette a kagylót. Nincs értelme, hogy bosszankodjon. Erika úgyis mindig keresztülvis/.i. amit akar. Tavaly azért szerezte meg Eriká­nak ezt az állást, hogy kivonja az ilyen alakok társaságából, mint ez a Barabás is meg a töb­bi. Művészek, újságírók, meg eh­hez hasonlók Entellektüelek . . . így ejtik ki. Az állam tömi őket pénzzel, milliókba kerül minden film. akár ez a Barabás csinálja, akár más. de számukra a- meg­becsülés már annyira természe­tes, hogy csak a cinizmusuk hízik tőle. Barabás röhög a markába, ha felvetik előtte, hogy nem ért­hetőek a filmjei, azt mondja, hogy a film nem a közönségnek, készül, értsen belőle mindenki, amit akar, ő a képek szimboliká­jával expresszivé ábrázolja a gondolatait, különben is az. ő filmjei nélkül a magyar filmmű­vészet még mindig a béka fene­ke alatt kuksolna, az ő szocialis­ta szimbolizmusának köszönhető, tiogv a világ újra felfigyelt ránk. Es miért is ne legyen beképzelt, ha senki se meri a pofájába vág­ni. hogy ez a nemzetközi elisme­rés hetedrangú vagy tizedrangú dél-amerikai fesztiválocskák dí­jain kívül jobb helyeken, mond­juk Cannes-ban legfeljebb udva­rias tapsot hozott?... Annyit mégis sikerült elérnie, hogy az utóbbi időben már nem hívja meg ezeket az alapokat, és ez is haladás. Ma divatos személyek, azok odafönt. akiknek a kulturá­lis életet kellene dirigálniuk, gyakran láthatók együtt ezekkel, de ha egyszer megint úgy begő­zölnek. mint az ellenforradalom idején a legtöbb ilyen művész, és ez a lényeg, ne jusson senkinek eszébe, hogy rendszeres vendégek voltak Lelleinél is. Érthető, hogy ez a társaság jobban szórakoz­tatja Erikát, mint mondjuk a bu­dapesti ügyintézés Király válla­latának a szolgálatában. eleget penészedett az álmaival a kisvá­rosi egyhangúságban, ez is ért­hető. mindenesetre tiszta haszon, hogy amíg a hivatalos ügyeket intézi, addig se ebben a kétes kőiben mozog. Ideje, hogy becsengesse Juditot. Mégis megterhelte a gyomrát az Astoriában a beaísteakkel. — Hozzon, kérem, gyorsirófü- zetet — szólt bele a telefonba. Éppen csak annyi ideje maradt, hogy benyúljon a melléhye gombjai között, és két ujjúval megsimogassa a gyomrát. már nyílt is az ajtó. — Dévai elvtársnak írunk, fog­laljon helyet. Feljegyzés, mai dá­tum. — Fullasz.tó ez. a hőség. Hajnalban a hirtelen zápor csak rontott a levegőn, az eső pánijá­tól még idegesítőbb lett a meleg. — Ma az. Astoriában ebédvendé­ge voltam Smocker úrnak, majd írja be a cég nevét, kérem, amely alkalommal Smocker úr cége ne­vében a következő ajánlatot lel­te ... Dévai majd tudomására hozza a feljegyzésben foglaltakat min­denkinek, akit illet. A legutóbbi bizalmas tájékoztatón két vesz­tegetési ügyet is említettek, a következő alkalomra pozitív eset fog rendelkezésünkre állni. Nincs az a személyi kartoték, amelyi­ken ne lenne hasznos még egy po­zitív bejegyzés. De ez. már Dévai dolga . . . Judit reggel levetette a haris­nyáját ettől a melegtől. Biztosan csak olyan csiknyi- bugyit visel, mint Erika. — Saját kező felbontásra. Szi­gorúan bizalmas. A másolatot én rakom el, kérem. Judit felállt a fotelból, s hát­rasimította halántékáról a haját. A mozdulattól megfeszült hegyes mellén a vékony blúz. * Erika az eszpresszó sarkában ült le. Vagy idejön Lia, ilyentájt •szokott megjelenni, vagy nem, de most mindegy is. legalább nyu­godtan átgondolhat mindent A helyiség sarkában a telt csí­pőjű felszolgálóm') súgott még valamit a telefonba — közben mosolyogva biccentett Erikának —. helyére akasztotta a kagylót, és odasietett a sarokasztalhoz. — Parancsol? — Egy duplát legyen szíves, meg a .telefonkönyvet. Addig kell megnézni a két szá­mot. amíg akaratlanul is el nem felejti a két nevet, amit a fiú mondott. Stark, az. az. autójavító kisiparos, a másiknak pedig Ma- jer a neve ... Mire előkereste retiküljéből a tollát és a kisnoteszt, a felszol­gálónő eléje tette a telefonköny­vet. — Óvatosan tessék kezelni, a sok kedves vendég már salátát csinált belőle, könnyen szétesik... — Köszönöm, aranyos. Majer, lásd Mayer... tovább lapozott. Nyolcadik kerület. Igen. ez a Józsefváros, erről a Majorról van szó. Kiírta a telefonszámot, és tovább lapozott az S betűhöz. Mit rontson el a kocsin, hogy ürügye legyen megkeresni a fiút? És miért nem hagyja nyugton — már másfél órája — ez a hirte­len jött ötlet? Ezt a feszültséget régen nem érezte már. Gimna­zista volt, amikor utoljára rez­geti benne ez az izgalom. Éjfél után háromkor kísérte haza Péter a bálból, a kapujuk ejőtl meg­csókolta. és azt mondta, délután- ötkor a mozi előtt . . . Néhezen aludt el. reggel a suliban csak bámult maga elé, s csodálkozott a szerencséjén, hogy nem felel­tették azon a napon, otthon las­san ette az ebédet, hogy azzal is teljen az. idő. délután csak tolo­gatta ide-oda a füzeteket meg a könyveket, egy sort se irt meg n házi feladatból, s minduntalan az óráját nézte, múljon mar gyor­sabban az idő. Aztán hamarosan észrevette, hogv Péter is ugyan­olyan érdektelen, mint mindenki más a városukban. Péternek sincs más mondanivalója, mint a többieknek; unalmas, pletykák, amit vagy hallott már, mielőtt Péter mondta volna, vagy ha nem hallotta, akkor se érdekel­ték. Anyukával miről beszélhetett volna uzyn kívül, hogy bántja-e vagy nem bántja az epeköve? Apuka meg azért volt unalmas, mert más témája se akadt, csak a város, a város, amely az ő ta­nácselnöksége idején nyerte el végre a város rangot, apuka reg­geltől éjfélig közéletet élt, ülés­ről jött, vagy ülésre rohant, min­dent a városért, csak éppen azt nem vette észre, hogy egy nagy falu attól még nem válik város­sá, ha hivatalosan annak neve­zik. és u tanácsházára községi ta­nács helyett azt írják ki, hogy városi tanács/sőt a modern cuk­rászda se változtatott a dolgokon, ide is csak sörözni jártak a pa­rasztok meg a fegvőrök. és a megnyitás után -egv héttel a cuk­rászda ugyanolyan savanyúan szaglott a sörtől, mint a Béke vendéglő, vagy a vasúti resti, a vurlitzert pedig a harmadik javí­tás után már vissza se hozták, és ha visszahozzák, attól se vál­tozol! volna igazi nagyvárosi hellvé a cukrászda, halkan ének­lő zongorista kelleti volna, aki szinte csak önmagának 'látszik, és körülötte a kis asztaloknál a párok nem törődnek a többi pár­ral. nem veszik észre, hogv Vol- ner Erikának már van varrás nélküli nylonharisnyája, persze, a tanácselnök lánya megengedhe­ti magának.. Kinézett a cukrászda ablakán. A sugárút négy sávján egymást kergették az autók, s a platánok alatt a padokon öreg férfiak és nők sütkéreztek. Tucatnyi mini- szoknyás lány rajzott ki a túlol­dalon a kapu alól, a motoros rendőr lelassított mellettük, s megbámulta őket. A földalatti feljárójából utasok ömlöttek elő, belehunyorogtak a napfénybe, és elritkultak a járdán, mozgás, csu­pa mozgás, nagyváros, erről áb­rándozott mindig ... Belekortyölt a kávéjába. Keserű, elfelejteti) cukrot tenni bele. Vasárnap és ünnepnap anyu­ka nem főzött, az volt a szer­tartás, hogy a Béke vendéglőben ebédeltek, ahol ebéd közben is játszott a cigányzenekar, amióta a szakszervezetük elintézte, hogy délben is muzsikálhassanak, és ettől több legyen a keresetük, mindent foxtrott ütemben húztak, a Trubadúrból a cigánykórust, ez volt a parádés számuk, és min­den szünet után mozgalmi dallal kezdtek, ..Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd ...”, ezt is foxtrott ütemben, este pedig, amikor tán­colni lehetett az olajozottan is dohos-poros padlón a „Lekérni tilos!" tábla alatt, a „Zúgva száll, mint a győzelmi zászló" taktu­sára tangóztak partnereikkel a jól táplált fegvőrök. akikből évről évre több lett. ahogy a börtön is bővült, s azon a napon, amikor kineveztek helyettes börtönpa­rancsnokká, Guba százados része­gen bevallotta apukának, hogy ő szerelmes az Erikába, és ha Eri­ka leérettségizik, meg fogja kérni a kezét, már építik is a lakást a börtön irodaszárnyában, déli fekvésű lesz ... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents