Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-12 / 110. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. május 12. TERVSZERŰSÉG, EGYÜTTMŰKÖDÉS, EREDMÉNYEK Jövőt formáló munka Kunszentmiklóson ZÖLD UTAT A ZÖLDSÉGNEK Nem csak megtermelni... Idősebbnek gondolom Balogh Mihályt, a nagyközségi tanács elnökét, miközben előszobájában várakozók. Kint van a libatelepen, de néhány perc múlva itt lesz — hangzik a titkárnő tájékoztatása. Rövidesen be is lép egy fiatalember, s bemutatkozik: ő a tanácselnök. Amikor később az irodájában beszélgetünk, az is kiderül, hogy alaposan „benne van” a tanácsi munkában, úgy ismeri a nagyközséget, ahogyan azt egy tanácselnöktől valóban elvárja az ember. Nincs szüksége segédeszközökre, mégis pontosan, szakszerűen tudja tájékoztatni az újságírót a negyedik ötéves tervben elért eredményekről, a tervezett és folyamatban levő beruházásokról. s a távlati célkitűzésekről. Beszélgetésünk egyetlen, de mindent átfogó kérés körül zajlik: Kunszentmiklós, mint nagyközség hogyan tud megfelelni a rangjával járó feladatoknak, betölti-e azt a szerepkört, amely a környező kisebb települések lakóinak ellátásával, az itt élő emberek körülményeinek javításával függ össze? Valóban központja-e a nagyközség a környéknek, s mint ilyen mit tud nyújtani a vonzáskörzetében élő, dolgozó embereknek, a lakosságnak ? — Elöljáróban annyit, hogy az ötödik ötéves tervben közel ötmillió forint a tervezett fejlesztési alapunk. Ez kétszerese az előző tervciklus tervszámainak. Legnagyobb összeggel a lakásépítés szerepel, öt év alatt 56 célcsoportos lakást szeretnénk felépíteni, átadni. Elmaradt még a negyedik ötéves tervből 24 OTP-la- kás építése, amit szintén ebben az időszakban akarunk megvalósítani. De szintén az ötödik ötéves terv célkitűzése további 96 OTP-lakás építése, ami sajnos — őszintén meg kell mondani — eléggé bizonytalan. Ezt a bizonytalanságot a kivitelező ÉPSZER Vállalat és az OTP közötti vita okozza. Pénzről van szó, négyzetméterenkénti árról. És én a község vezetői, az érdekeltek bízunk abban, hogy eredményes lesz a vita, s megépülnek a lakások — tájékoztat a beszélgetés elején Balogh Mihály tanácselnök. — Tudomásunk szerint nagy iramban fejlődik Kunszentmiklós ipara is. Mit jelent ez a nagyközségnek, milyen gondokat, eredményeket hoz ez a fejlődés? — A lakások számai már valamit jeleznek. Évenként átlagban nyolcvan fővel gyarapodik a lélekszámúnk. Jönnek az iparba az emberek, itt akarnak letelepedni, lakáshoz jutni. Azt hiszem eléggé ritka jelenség, hogy egy viszonylag kis település lakói nem fogynak, nem is stagnálnak, hanem szaporodnak. De nézzük az ipart: Nálunk a VBKM trösztnek két telephelye van, a VÁV és az akkumulátorgyár. A VÁV telephelyet 250 millió forintos beruházással felújítják, bővítik, s tulajdonképpen egy vasszerkezeti elemeket gyártó üzemet hoznak itt létre. Működéséhez a jelenlegi munkáslétszám kétszeresére lesz szükség, körülbelül összesen 500 emberre. Az akkumulátorgyártó üzemnél 25—30 milliós rekonstrukció várható, s ezáltal itt is újabb munkásokra lesz szük• Ez is Kunszentmiklós: ..gumírozott” játszótér. • Balogh Mihály tanácselnök. A jobb oldali képen: munka kőiben a Zrínyi Miklós szocialista brigád a Villamos Allomásszerelő Vállalat kunszentmiklós! üzemében. ség. Hát ez vonzza az embereket hozzánk, Kunszentmiklósra — mosolyog a tanácselnök, mintegy jelezve, hogy korántsem sorolta fel az összes „vonzó tényezőt”. Ha a kunszentmiklósi munka- lehetőségekről beszélünk, feltétlenül ide kívánkozik egyetlen adat, ámely jól érzékelteti az utóbbi esztendők — mondjuk tizenöt év — kedvező változásait. Mert az 1960-as években a nagyközségből még több, mint 1200 ember utazott naponta Budapestre, Dunaújvárosba stb., munkahelyére. Napjainkban már mindössze 300—400 ezeknek a száma. Azonnal hozzá kell azonban tenni, hogy körülbelül annyian jönnek Kunszentmiklósra naponta, ahányan eljárnak. A beutazók elsősorban Kunpeszérről, Kun- adacsról, Szabadszállásról, Tassról, és Szalkszentmártonból jönnek. Főleg a'tassiak és a szabad- szállásiak azok, akik szívesen le is telepednek, házat építenek. Ez újabb, noha kellemes gond a nagyközségi vezetőknek: telekellátás. Nincs már szabad hely a központban, így másfelé, a szélek irányában kell fejleszteni a települést. — Megszoktuk, hogy távlatokban, előre gondolkodjunk. Itt van például az óvoda és a konyha ügye. Építünk egy 100 személyes óvodát és hozzá kapcsolódva egy napi 2000 adagos konyhát. Vannak, akik azt mondják, hogy nagyon nagy lesz ez a konyha. De kiszámítottuk, felmértük, hogy ha már most működne, 1400 adagra lenne vevő. Egyébként az év végén szeretnénk megnyitni. Véleményünk szerint nem nagy, sőt ekkora kell is ide. A kettőt — mármint az óvodát és a konyhát — közös beruházásnak tekintjük. 12 millió forintba kerül. No, ennyi pénzünk nem lenne, ha már 1972-ben nem kezdtük volna meg a tartalékolást. Mondom, előre gondolkozunk — emeli fel mutatóujját a fiatal tanácselnök és hozzáteszi, mintegy a község lakóit jellemezve: a 12 millióból négymillió lesz a társadalmi munka, saját anyag, fuvar stb. A kunszentmiklósiak nemcsak Ősszel szeretnék átadni a száz szeuaélyes óvodát. előre gondolkodnak, de a körülmények szerencsés találkozása is nekik kedvez. Itt van például a csatornázás. A negyedik ötéves tervben épült egy szennyvíztelep és egy csatorna a lakóteleptől a telepig. Hétmillióba került. Most viszont a VÁV-nak szüksége van csatornára és a nagyközségen átn.. vezetve, mintegy három kilométer hosszan —< Észak-Dél irány-, ban — megépíti a vállalat, természetesen a tanács is hozzájárul. Ha elkészül — körülbelül 1979-ben — rá lehet kötni az összes közintézményt. — Hasonló a helyzet a gázzal is. A gáz szintén a VAV-nak kell. Megállapodtunk velük, hogy ezt a községen át vezetik, a malomig. Nekünk innen kell körülbelül másfél kilométeres szakaszt kiépíteni ahhoz, hogy mindenhová eljusson ez a korszerű energia Kunszentmiklóson. És ehhez hozzá tehetem, hogy utcáink kétharmada már vízvezetékkel van ellátva, s ha ez az ütem marad (évenként 7—8 utca van „beállítva”) akkor 1980-ra minden utcában lesz egészséges ivóvíz — mondja nem titkolt büszkeséggel Balogh Mihály. — Ezek már a tervek, konkrét elképzelések. Mit tudna mondani elnök elvtárs a távolabbi elképzelésekről? Mi kellene még nagyon Kunszentmiklósnak, s elérhető-e mindaz, amit a vonzás- körzet, a nagyközségi szerepkör igényel? — Remélem, elérhető lesz, ha nem is ebben, de a következő tervciklusban. Egy tornacsarnokot építünk jövőre. Ez konkrét elgondolás, bízom abban, hogy sikerülni fog. Nagyon kellene viszont egy központi orvosi rendelő, egy 16 tantermes iskola és egy új művelődési ház. Többet kellene törődni az egészségügyi ellátással, a kereskedelemmel. Vita folyik egy iparcikk áruházról. Az ÁFÉSZ ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy földszintes épület legyen, méghozzá nem szanált házak helyén, hanem „szűz terű-, létén”. Mi emeletes áruházat szeretnénk, valahol itt a központban. Talán érthető ez a törekvésünk. Ha dűlőre juthatnánk az ÁFÉSZ-szel és 1980-ig megépülne az áruház, a kereskedelmi ágazat rendben volna. Ha... — teszi hozzá elgondolkozva az elnök, s azt hiszem ezen nem csupán neki kellene gondolkoznia. De a nagyközségnek szüksége van vendéglőre és egy ipari szakmunkásképző intézetre is. Túlzott ez az igény? Aligha. A fejlődő iparnak szakemberek kellenek. Azon sem csupán a tanácselnöknek kellene törni a fejét, hogy mi van a közlekedéssel? Jelenleg, még a régi/ állapotoknak megfelelően járnak az autóbuszok, vagyis Kunszentmiklósról elmenni könnyű, de oda utazni nehéz. A körülmények azóta változtak és — amint említettük — inkább oda akarnak utazni az emberek. Meg kellene tehát fordítani a régi közlekedési rendszert, hozzá idomítani a valósághoz. Ehhez persze az is szükséges, hogy a környező utakat járhatóvá tegyék. Mert van olyan „sztráda”, amely egy nyomon is alig járható — például Kun- adacsról, Kunpeszérről. —, Visszakanyarodva az első, egyetlen kérdésre, miben adhatnánk tömör választ? Meg tud-e felelni Kunszentmiklós a nagyközségi szerepkörből eredő követelményeknek? — kérdezem végül Balogh Mihályt, aki némi gondolkodás után valóban tömören válaszol: — Ügy gondolom, hogy egyre jobban megfelel! Gól Sándor Kedvező hír: a vetőmagboltok az idén kétszerannyi zöldségvetőmagot értékesítettek a kistermelőknek, mint tavaly. A nagyüzemek ugyancsak erőteljesen fejlesztik zöldségtermelésüket. Az idén a zöldségfélékkel hasznosított terület 10 százalékos, a zöldségfélék termésének pedig 42 százalékos növelésével számol a terv. Ez feltételezi, hogy a területegységenkénti hozamok növelése a kertészeti ágazatokban is elsőrendű feladat. Mérsékelni a kockázatot A termelés növekedése pedig lehetővé teszi, hogy a lakosság ellátása javuljon és elegendő nyersanyaghoz jussanak a feldolgozóiparok. A biztató előjeleket számba véve azt is jó tudni, hogy aki zöldségnövényeket termel, jelentős kockázatot vállal, mert a nagy ráfordítás után még mindig nem biztos a termés. A zöldségtermelés kockázatát az értékesítés bizonytalansága is növelheti. Ismert, hogy bár az utóbbi években a piacon többnyire hiány volt a legfontosabb zöldségfélékből, mégis akadt szép számmal példa arra, hogy a termelőknek egy-egy zöldségféle értékesítése gondot okozott. Ezért is döntött a kormány a termelés fejlesztése mellett a forgalmazás, a felvásárló és értékesítő kereskedelem korszerűsítéséről is. Az átszervezett szövetkezeti vállalatok feladata, hogy munkájukat elősegítsék a termelés és a fogyasztás összhangjának a megteremtését. Az új szervezet lehetőséget kap a felvásárlási és értékesítési tervek koordinálására, a kereskedelmi munka összehangolására, a különböző állami juttatásoknak az eddiginél hatékonyabb fel- használására, az áru elosztására. Garantált árakkal Most, amikor — fellendülőben a termelés, különösen fontos, hogy a termelői biztonság erősödjön. Ezt szolgálja az az intézkedés, amely a tavalyi 14 termékkel szemben az idén már 26 árura terjeszti ki az előre meghatározott, úgynevezett garantált árakat. A garantált árat ugyanis akkor is ki kell fizetni, ha az adott áruból sok terem. Ez azért fontos, mert csak így fedezi az árbevétel a gazdaság termelési költségeit, és így marad meg a termelési kedve is. Nyilvánvaló, hogy a kereskedelemnek idejében fel kell készülnie az új helyzetre, hogy képes legyen a fogyasztás és a termelés igényeit kielégíteni. Természetesen ehhez nemcsak a forgalmazás eszközellátását kell javítani, hanem a szemléletnek is változni kell. Az ország helyzete ugyanis megköveteli, hogy mindenki, aki érdekelt a termelésben, a felvásárlásban, a feldolgozásban és az értékesítésben,’ tegyen meg mindent, hogy ami megtermett az eljusson rendeltetési helyére. Lehet, sőt biztos: adódik olyan helyzet, hogy valamelyik termékből több terem, mint amennyire számítottak. A szerződéskötések is jelzik, hogy egyes termékből az előirányzottnál nagyobb mennyiség kerül majd piacra. Ezért is nagyon fontos, hogy a felvásárló kereskedelem felkészüljön a nagy mennyiségű áru fogadására, for-, galmazására. Kötelező fegyelem A zöldséget mindenképpen át kell venni a termelőtől és gyorsán dönteni, hogy ha nem értékesíthető a piacon, akkor a feldolgozóipar, vagy a külkereskedelem hasznosítsa az árut. Kötelező ez a fegyelem, mert ha a termelőtől megkövetelhető, hogy termelje meg a zöldséget és a szerződéses partnernek értékesítse, akkor a felvásárló vállalattól is joggal várja el a termelő kötelezettségei teljesítését. De nemcsak a nagyüzemek áruter-» melését segíthetik a felvásárló szervezetek a korrekt üzleti kapcsolatok kialakításával, hanem a kistermelők termelését is. Semmiképp nem szabad lemondani az idén sem az apróbb tételekről, tőlük is fel kell vásárolni a felesleget, hiszen a friss zöldségellátásban a szerepük jelentős. Amikor a Minisztertanács döntött a felvásárló kereskedelem korszerűsítéséről, szükségesnek ítélte, hogy a zöldség- és gyümölcsforgalmazásban résztvevő állami és szövetkezeti gazdálkodó szervezetek a felvásárlási, az elosztási és a tartósítási feladataikat az eddiginél sokkal szervezettebb együttműködéssel valósítsák meg. A gyors intézkedést kívánó feladatok összehangolására — szükség esetén — az egyes területeken, egyes termékekből mutatkozó feleslegek átcsoportosítására, az érdekelt országos feladatokat ellátó gazdálkodó szervezetek képviselőiből (ZÖLDKER, HUNGAROFRUCT, konzervipar, hűtőipar, ÁGKER, TSZKER, a Budapesti Élelmiszerkereskedelmi Egyesülés) koordinációs bizottságot kell létrehozni. A vitás kérdésekben pedig a tárcaközi zöldség-gyümölcs bizottságnak kell döntenie. Cs. F. Mint tekercsben a vasmag... Szegény ember vízzel főz — a konzervesek meg a tavalyi éléstárból gazdálkodnak még ilyenkor. De már nem sokáig. Itt a május, és a feldolgozó gépsorok „pulzusa” mind jobban telítődik, akárcsak a velük bánó munkásoké. Álmodni se mertük volna Hol van az az idő, amikor a konzervüzemből vaskosárhúzó kocsin zötyögtettek a gidres-göd- rös gyárudvaron egyszerre 300— 400 üveg lecsót, a készáru-raktárba, s mire a felvonóhoz ért a rakomány, alul is, felül is foly- dogált! Mindez a múlté. Az új, folyamatos rendszerű „Hunister” sterilizálóval gyorsabb, korszerűbb a hőkezelés, a tartósítás, és a konzerv sem „kacsázik'’ annyit rázkódva, míg a rendeltetési helyére ér. Azon nyomban csomagolják, címkézik, miután a nagyteljesítményű sterilizálóban, előmelegítve, forró, majd hűtő fürdőt' „vettek” a már lezárt dobozok és üvegek — óránként mintegy g—12 ezer darab. Az autoklávos módszert mind inkább kiszorítva, négyötödrészt már így zajlik a terméktartósításnak e fontos mozzanata a Kecskeméti Konzervgyár I-es konzervüzemében. Laczi Ferenccel, az 1971-ben alakult Zöja szocialista brigád tagjával nem győzök ámulni, milyen jól berendezkedtek itt a konzervgyártók! — öt éve álmodni se mertük volna, hogy ilyen ragyogó gépekkel bánhatunk, mint ez a „Hunister” sterilizáló. Vagy itt a legújabb zárógépünk, amely 250-et pörög percenként. Kétszázötven dobozra „varrja rá” a tetőt 60 másodperc alatt. Szabó müszakvezető jött Jó nekik, sommázhatná az olvasó, hiszen itt mindent elvégez a gép. A verejtékcseppek valóban nem gyöngyöznek már úgy, mint rég, a homlokon, de a szív, az ész hajtóereje legalább olyan becses energia Laczi Ferencéknél, mint egykor a nyers erő. Mert figyelni kell ám nagyon! Ha 800 grammosnak kell lennie a töltősúlynak, ezt mutatja a címke mindig, ügyelnek, hogy az valóban meglegyen. Se 790, se 820 gramm nem lehet. A só, a cukor és az egyéb segédanyagok pontos adagolása szintén nagy figyelmet kíván. Aki itt hübelebalázskodik, az árthat a gyárnak, árthat a fogyasztónak. A vízzel és a gőzzel ésszerűen bánni ugyancsak jó szokása Zójáéknak. Amikor egyszer elhullajtott nyersanyagba botlottak, csak látni kellett volna, mennyi a tűzrőlpattant menyecske, a tettre- kész férfi a konzervüzemben! Üzentek Szabó Ferenc műszakvezetőnek a dobozüzembe, jöjjön azonnal, legyenek valamit együtt a szóródás ellen. Milyen szerencse, hogy Szabó műszakvezető is ugyanennek a szocialista brigádnak a tagja. Így Zójáék javaslatát az anyagszóródás megszüntetésére segítette valóra váltani. A Varga Ilona vezette Zója brigádra, de a többi, becsületesen dolgozó munkásra nemkülönben, hogyne számítanának ezek után a gyár vezetői? A tárgyaló- asztal mellett, ahol a fejlesztési terveket vitatják meg. ott tudják, ott érzik Laczi Ferencéket is, velük a csak a konzervüzemben, a szezonidőben dolgozó többi 400 munkást, akikre, ezt elmondhatják a gyárban, lehet építeni! Hogyan ? A zöld overálos, sárga inges fiatalember, Laczi Ferenc, a maga 29 évével, meglepően jól tájékozott a gyári tervekről, elképzelésekről. Könnyű belátni, hogyan s miként, hiszen nemrég méltónak találták a pártcsoport- bizalmi tisztére is, mint a „Szocialista brigád” címet hatodszorra elnyert Zója kollektíva tagját. — Tehát: hogyan ? — kérdem a fiatal szakmunkást. — Hogyan számíthatnak a vezetők munkahelyi közösségükre az idei feladatok megoldásában ? — Ügy, hogy itt egyet akarunk. Jól dolgozni. Nézze, én elégedett vagyok. Tizenöt forint az órabérem. A havi négyezrem általában megvan. Tíz éve vagyok a gyárban. Az első munkahelyem ... Tudom, az idén sem pihenhetünk a babérjainkon. Ezerhétszáz vagon zöldborsót, 500 vagon csemegekukoricát kell feldolgozni. Júliustól októberig lesz hajtás! A szabad szombatokat el kell majd napolni akkorra, amikor jobban ráérünk. No, és a vasárnap ... Átlapozzuk, bizony, jó néhányszor simán a túloldalra ezt a piros betűs napot, anélkül, hogy jobban szemügyre vennénk. Gondolja csak meg: ha 250-et pörög a zárógép percenként! A fiatalok és a bébiétel Hát még, ha megkezdődik a bébiétel-gyártás, a 3-as üzemben! A legkisebbeknek itt a 17—35 évesek készítik majd a finom ennivalót. Köztük azok a mai és leendő papák, mamák — mint a szakmunkásnak tanuló Tóth Zoltánná. vagy a három érettségizett és a két eztán érettségiző szocialista brigádtag —. akik maguk is gyakorló szülők, illetve azokká lesznek. Laczi Feri: — Az igazgató elvtárs már beszélt velünk erről. Azt mondta, úgy tervezi, hogy mi is ... De ne kiabáljuk el a dolgot. A konzervgyárban tudják: ha egy talpraesett szocialista brigád tagjait, miután segítettek nekik „felnőni”, majdan egy új üzemrészbe hívják honfoglalóként, akkor ők olyanok már, mint a tekercsben a vasmag. Lehet vele hangolni... Kohl Antal • At új lakótelep nép, kényelmes ét kortterű otthonai. (Méhes! Era (elvételei.)
