Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
% 1917. május 10. • PETŐFI NÉPE • 5 Színházi élet a krími testvérmegye székhelyén A legjobbak között Igen örvendetes, hogy a Szovjetunió krími területe és a Bács-Kiskun között másfél évtizede kialakult testvérmegyei kapcsolat a gazdasági és a pártélettel összefüggő tapasztalat- cserék mellett mindinkább átfogja az élet kulturális területeit is. Ennek egyik megnyilvánulásaként kölcsö-' nős rendezői cserében állapodott meg a szimferopoli Gorkij és a kecskeméti Katona József Színház vezetősége. A megalapozódó barátság jegyében tájékozódtunk Szimferopol színházi életéről. Ebben a nagy múltú és dinamikusan fejlődő városban két társulat is otthonra talált. • Jelenet a Színészek voltak című nagy sikert aratott drámából. • A jobb oldali képen: társulati—közönség találkozó a szimferopoli Gorkij Színházban. Nemrég táviratot kapott a szimferopoli Gorkij Színház a Szovjetunió kulturális minisztere és a kulturális dolgozók szakszervezeti elnöke aláírásával. Mindketten gratuláltak a társulatnak ahhoz, hogy a kollektíva második helyezést ért el a színházak közötti össz-szövet- ségi szocialista versenyben az 1976-os második félévi eredmények alapján. Ebből az alkalomból Anatolij Crigorjevics Novikov' igazgatófőrendező, aki néhány hete Bács- Kiskun megyében járt a színházi kapcsolatfelvétel ügyében, nyilatkozott Galina Mihajlenkónak, a Krimszkaja Pravda munkatársának. Számunkra nagyon nagy öröm ez a hír — mondta elöljáróban. — Azt jelenti, hogy a színháFényképeik a meghitt hangulatú színházi előcsarnokban kimondhatatlanul is örök memen- tóként figyelmeztéfnek a művészi elkötelezettségre. J Az utódok ébrentartják emléküket a mai színházban. Ügy is, hogy a színpadon időről időre megelevenítik a történetüket, úgy is, hogy a mai színház követelményeit tartják szem előtt. Az októberi forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tűzték műsorra V. Csernij: Az érkezés és a búcsú napja című művét. S a jubileumi színlapot gazdagítja M. Vlagyimirov új alkotása is, az Adzsimuskáji igaz történet. Ez a darab a hősi múltnak azt a mozzanatát idézi, amikor „égett a föld”, s az itt élő emberek nemcsak a Krím-félsziget, hanem az egész ország sorsáról döntöttek a tetteikkel, s ezáltal a nagyvilág eseményeinek részeseivé váltak. A szimferopoli színház ily módon vállalja azt a küldetését, hogy külön is szóljon a szűkebb haza történelméről, életéről. H. F. zunk nemcsak megtartotta jó nevét, hanem az egész ukrán köztársaságot is méltóan tudta képviselni, össz-szövetségi szinten a legjobbak közé kerülni nem olyan egyszerű dolog. Hiszen az országban sok zenei, drámai és bábszínház működik, „jók és különbözőek” — érdekes repertoárral, jellegzetes hagyományokkal és kialakult közönséggel. Fontos, hogy milyen darabokat hányszor, és milyen színvonalon visz színre az együttes, közülük menynyi a mai szovjet alkotás, hány nézőt vonzanak az előadások. Mindezek a mutatók sokhelyütt igen magasak. Mi sem először indultunk a versenyen. A színház több mint 150 éves épülete a város központjában, a Puskin utcában áll. A költő kobrának bronzkezéből sohasem fogy ki a friss ibolya- és hóvirágcsokor, a szegfű és rózsa. A tavalyi kiemelkedő év a színház történetében. Ezzel kapcsolatban sikeres vendégszerepléseket említett az igazgató-főrendező Orjolban, Kisinyovban és Moszkvában. A köztársasági kulturális minisztérium is kiemelten értékelte a munkájukat Kijev- ben, a vezető művészek kitüntetést kaptak. A Szovjetunió Kulturális Minisztériuma a „Színészek voltak” című dráma előadását találta a leginkább elismerésre méltónak. A darab azokról a művészekről szól, akik a második világháború, a német előrenyomulás idején ellenállási csoportot alakítottak, s ezen a színpadon áldozták életüket a felszabadulásért. Űj épületben az ukrán zenés-drámai színház 0 Szimferopol modern, szép,, méreteiben impozáns új színháza. Szimferopol- ban, nem mesz- sze a Gorkij Színháztól, a Lenin téren megnyitotta vendégváró kapuit a krími ukrán zenésdrámai színház új épülete, amelyben mind a nézők, ínind a színészek számára a legkedvezőbb feltételekét teremtették meg. A nézőtér ezer személyes — kényelmes, puha ülőhelyekkel, páholyokkal. A levegő hőmérsékletét, páratartalmát légkondicionáló műszerek és berendezések szabályozzák. A falakra mindenfelé dinamikus hangszórókat szereltek fel, hogy bármelyik helyről kiválóan követhessék a nézők a színpadi eseményeket. A közönség kényelmét szolgálja a tágas előcsarnok, a pihenőterem és a büfé is. Az ötszáz négyzetméteres forgószínpad megvilágítására mintegy másfélezer izzólámpát építettek be. Az épület négy emelete a színészeké és a kiszolgáló személyzeté. Kényelmes öltözők, próbatermek, művészszobák segítik a felkészülést. A technikai felszerelések között újdonságnak számít a „Start—120” készülék. Ennek az elektromos berendezésnek a segítségével, az előre megtervezett program szerint kezeli a világosító a színpadi fényeffektusokat. A színházépülethez jól felszerelt szabó-, asztalos- és lakatosműhely is tartozik. Az épület alagsori ipari üzemre emlékeztet. Itt helyezték el a kondicionáló, szellőztető és a mechanikus porelszívó berendezéseket és több más műszert. A beruházásból cselekvő részt vállalt 24 építő-szerelő vállalat, s a terület sok nagyüzeme. A megnyitás napján meghívták mindazokat, akik itt dolgoztak. Nekik szólt a premier: Galiev „A harmadik tavasz” című darabjának előadása. L. A. I „NEM LEHET ELÉG KORÁN ELKEZDENE’ Rapcsák Tibor - kitüntetett propagandista Rapcsák Tibor, a kiskunhalasi úttörőház igazgatója már idestova húsz éve kapcsolódott be a marxista—leninista világnézet terjesztőinek tevékenységébe. Eredeti pedagógiai hivatásának megfelelően többnyire a fiatalság politikai ismereteinek bővítésében működött közre. Az úttörőház vezetése mellett a városi marxista—leninista esti középiskola előadója, ő a kísérleti jelleggel megszervezett kétéves képzésű tanulócsoport osztályfőnöke. Eredményes és áldozatkész társadalmi munkájáért a közelmúltban megkapta az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést, és ezzel egyidőben vette át a megyei pártbizottság elismerő oklevelét 15 éves propagandista munkássága alkalmából. Beszélgetésünk során az ifjúság politikai felkészültségének fontosságáról ejtettünk szót. Rapcsák Tibor véleménye szerint a fiatalok társadalmi elkötelezettségre való nevelését, a közéleti szerepre való felkészítését nem lehet elég korán elkezdeni. — Ezt a tapasztalatomat az úttörőmozgalomban szereztem — magyarázta. — Egy-egy őrsvezetőképző tábor résztvevői közül ma már meglehetős biztonsággal ki tudom jelölni azokat a gyerekeket, akikkel a későbbiekben majd KISZ-titkárként, ifi-vezetőként, illetve közéleti emberként találkozhatunk az életben. Mint propagandista, többnyire az ifjúsággal foglalkoztam. 1970-ben javasoltam első ízben, hogy szervezzük meg a KISZ városi szervezeteiben tevékenykedők politikai képzését. Ez volt Kiskunhalason az első, fiatalokból létrehozott marxista—leninista középiskolai osztály, amelyet évről évre újabb követett. A képzés eredményességét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a hallgatók közül ma már igen sokan vezető beosztásban dolgoznak. Az eltelt időszakban több mint 250-en ismerkedtek meg a munkásmozgalom történetével, s a politikai tudományok alapjaival. — Aki hivatásának tekinti a propagandamunkát, nem elégedhet meg a tankönyvi ismeretek puszta átadásával. Éppen ezért fontos, hogy egyetlen pillanatra se feledkezzünk meg az embe0 Rapcsák Tibor 1910-ben szervezte meg Kiskunhalason a város első, fiatalokból álló marxista-leninista középiskolai osztályát. (Pásztor Zoltán felvétele.) rekről, különösen a fiatalokról, akik számára a tudást közvetítjük. Én ezt nagy feladatnak tartom. A foglalkozások megkezdése előtt már jó egy órával ott vagyok az osztályteremben, és itt minden hallgató megkereshet egyéni vagy közösségi problémáival. Ezekből a beszélgetésekből, na meg az üzemekben, munkahelyeken tett látogatások tapasztalataiból igen sokat tudok kamatoztatni, hiszen ismerem a „diákjaim” érdeklődését, foglalkozását, az embertársaikhoz való kötődésüket. Talán ezért is van az, hogy igen jó elvtársi, baráti kapcsolataim alakulnak ki hallgatóimmal... A propagandista társadalmi munkában végzett pártmegbízatását azért szeretem, mert a világnézet oktatás és nevelés igen körültekintő, sokrétű és lelkiismeretes munkát kíván. Ennek eredménye közvetlenül tapasztalható, és ez a sikerélmény egyfajta biztosítéka is. \ P. M. Térkép a rákbetegségek terjedéséről A szocialista országok szakemberei térképet állítanak össze a különféle rákbetegségek terjedéséről. A rák-atlasz összeállítása a program szerint 1980-ban fejeződik be. Egyebek között bemutatja majd a betegség gyakoriságát, a környezeti tényezők hatását a rák különböző fajtáinak kialakulására, valamint az onkológiai szolgálat fejlődését a szocialista országokban. A ráktérkép feltünteti majd, hogy a betegség milyen mértékben terjed a lakosság egyes etnikai ét szakmai csoportjaiban. Az atlasz lehetőséget nyújt arra is, hogy a szakemberek megvizsgálják a rák keletkezésével kapcsolatos különféle hipotéziseket. A szovjet szakemberek például már a munka során felhívták a figyelmet az ibolyántúli napsugárzás és a bőrrák közötti összefüggésre. A ráktérkép *összeállításának munkáját a moszkvai onkológiai központ irányítja. (BUDAPRESS—APN) (24.) — Az én nevelésem. — Nagyot húzott a nadrágszíján, igazított egyet a nyakkendőjén, és belebújt a zubbonyába. — Na, áldásom rátok, a gazdánk már biztosan türelmetlen, tízre Pesten kell lennie. Intett a két fiatal tisztnek, akik nyitogatni kezdték a szkafanderük villámzárait, és kilépett az öltözőből. A lépcső alján csaknem beleütközött Méhes századosba. — Szevasz nevetett rá a lakli legényre. Hajnalban hallotta, hogy az újoncok egymás közt Jákob létrájának hívják Méhest. A százados megállította: — Éppen utánad kosiatok, druszám. Most beszéltem Pesttel, valami Tatár nevű ipse keresett odafönt telefonon, azt hitte, hogy ma ^ már nem mégy visz- sza. Sürgősen el akar érni, hívd fel. — Kösz! — bökött a tányérsapkája ellenzőjéhez Simon. — Majd meghálálom ... Futásnak eredt, s az épület sarkánál utolérte a jeepet, amely a hangárok felé cammogott. Felugrott a hágcsóra, és odaszólt a pattanásos képű tizedesnek : — Ugorjon már át velem a túloldalra, oda a helikopterhez, kollégám. Az álmos szemű fiú meglepetten bámult rá, de rögtön vi- gyázzba kapta magát ültében: — Értettem. — Gázt adott, a jeep megugrott, éleset kanyarodott, és eliramodott a füves térség felé, ahol indulásra készen óriási szúnyogként állt a parancsnoki helikopter. Mit akarhat Tatár? — hunyorgott Simon az erős napfénytől. — Sürgősen akar beszélni... Tegnap még nem tudta? Fontos lehet, ha erőt vett a telefonutálatán, és méltóztatott felemelni a kagylót. A négyes kifutón meglódult egy MÍG csillogó teste. A hajtóműből kizúduló gázoktól szinte átlátszatlanná hevülve remegett mögötte a levegő. * — Salamon elvtárs meghagyta, hogy ne zavarjam. — Várok, van időm — mosolygott rá Erika a kövér titkárnőre. — Hová ülhetek? — Ahová tetszik — húzta fel ceruzával meghosszabított szemöldökét' a nő. Erika még barátságosabban mosolygott: — Köszönöm. — Elsétált aszóba sarkába, és kényelmesen elhelyezkedett a kopottas plüssfo- telban. — C, itt nagyon kellemes, éppen elér még a ventillátor szele. Amíg komótosan cigarettára gyújtott, magán érezte a kövér nő lapos pillantását, ahogy mindent megnézett rajta, mint mindannyiszor, ha Salamonhoz jött, és itt várt pár percet. Ez a zsíros tyúk sejti, vagy talán tudja is, hogy ő tetszik Salamonnak, s biztosan minden alkalommal felmegy a vérnyomása, mert nem engedheti meg magának, hogy udvariatlan legyen, vagy ami még inkább szíve szerint való lenne, hogy kidobja innen olyasféle szöveggel, hogy Salamon elvtárs most sem ér rá, és azt se tudhatja, mikor fog ráérni. Barátságos arccal nézte a kövér nőt, aki visszatemetkezett az iratai közé, majd — legalább másfél percébe telt, amíg ezt kitalálta — szórakozott mozdulattal fordított egyet a ventillátoron, hogy másfelé fújjon a szele. Erika újra elmosolyodott. Kettőjük közül így is csak ez a tehén fog izzadni. Keresztbe vetette a lábát, hadd csússzon fel a szoknyája. Micsoda hurkák lehetnek ennek a nőnek a térdhajlata felett... A belső szoba kinyílt, és Salamon magas, szikár figurája jelent meg a küszöbön, a meleg miatt zakó nélkül, frissen keményített ingben, nagy köves tűvel a nyakkendőjén. Horpadt arc*: anesterséges volt a meglepett mosoly: — Csókolom a kezét, nem is mertem remélni, hogy ilyen kedves vendég... Fáradjon be, asz- szonyom. Erika kezet nyújtott, hagyta, hogy Salamon két tenyere közé simítsa az ujjait s el se engedje a kezét, amíg be nem tessékeli a szobába. — Parancsoljon velem, miben lehetek szolgálatára... — Most gyengéden Erika könyökéhez nyúlt, hogy odavezesse a vörös dohányzógarnitúra pamlagához. — Bizonyos vagyok benne, hogy ismét valami nehéz feladat elé állít. Vagy tévednék, és egyszer végre a személyemnek szól a látogatása? Erika sajnálkozó fintort vágott: — Csalódást kell okoznom magának,, nem tévedett. — Elővette retiküljéből a táviratot, és úgy adta oda Salamonnak, hogy összeérjen a kezük. Salamon most bele fog nézni a szemébe... Igen, így, ez a mély pillantás szinte hagyomány már. Átfutja a táviratot, és rögtön összeráncolja értelmes homlokát ... — Rézlemez! Asszonyom, kedves Erika, miért nem kéri mindjárt a brit koronagyémántokat? Maga legalább úgy tudja, mint én, hogy a rézlemez készletgazdálkodás alá vont cikk, magyarán mondva zárolt anyag ... Erika félrehajtotta a fejét, s ártatlan-nagyra nyitotta a szemét: — Hát magához fordulnék, ha nem ilyen nehéz kérdésről lenne szó? Csak ahhoz jöhetek, akinek van puvoárja, hogy intézkedjen. Salamon letette az asztalra a táviratot, s hosszú ujjaival fáradtan szétsimította magas homlokán a redőket: — Terhes hatalom ez, higgye el nekem. Az elődöm két évig csinálta, és idegszanatóriumban kötött ki. Import lemezáruval gazdálkodni, minden egyes alkalommal körültekintően mérlegelni... f — Nem magára bízták volna, ha nem ismerik. Engem nem kell meggyőznie, hogy nehezebb a dolga, mint egy diplomatának. — Erika közelebb hajolt a férfihoz. — El kell intéznie, nekem ez nagyon fontos. A férfi pillantása megállt a térdén. — Tudja, mit javasolnék? Beszéljük meg ezt odalent. Itt van szemben ez a kedves kis eszpresszó. Üljön le velem tíz percre, megiszunk egy kávét. Hányszor kértem már ... Erika elmosolyodott, és kinézett az ablakon: — Előbb-utóbb sort kerítünk rá. Majd ha egyszer mindkettőnk ideje úgy alakul. — Szembefordult Salamonnal, és mindjárt el is kapta róla a szemét: — Ha én leülök magával, nem tíz percre akarok leülni. — Ügy nyúlt a re- tiküljébe, hogy ideges legyen a mozdulata. Előhúzott egy cigarettát, de nem vette a szájába. — Majd egyszer ... talán nem is sokára. Most időre kell mennem. Az autójavítóban már kész a kocsim, ha. jelkések, csak ebédidő után adják ki. , A férfi pillantása még egyszer végigsimogatta a térdét. Salamon igazított egyet a nyakkendőjén, felkelt, és odament az író' asztalához. Felütötte határidőnaplóját, és alsó ajkát beszíva böngészte hosszú másodpercekig a jegyzeteit. — Hat mázsát adhatok — szólalt meg kisvártatva. — Látta az utasításomat —- vont vállat kedvetlenül Erika. — Nyolc mázsát követelnek tőlem. Salamon még mindig a jegyzeteit nézte: — Hatnál többet sehogy sem utalhatok ki, meg kell értenie. Erika rövidetsóhajtott: — Mit csináljak?... Ezért is nagyon hálás vagyok magának. Felkelt, összekattintotta a re- tikülje zárát. Hát ez a manőver tökéletesen sikerült. Király azért kért nyolc mázsa rézlemezt, mert négy mázsa is elég neki. Két mázsával így is többet kap... Odalépett az íróasztalhoz, és Salamon felé nyújtotta a kezét. A titkárnője előtt nem meri megtenni, de most hosszan a szájához fogja szorítani a kezét, és mélyen beszívja a parfümje illatát ... * Leilei kinyitotta a párnázott ajtót, és bólintott Beckernek, hogy bejöhet. Megérdemli ezt a gesztust, ügyesen állította össze a feljelentést. — Foglaljon helyet, Becker elvtárs. Felemelte íróasztaláról, és átnyújtotta Beckernek a fogalmazványt. — Nincs hozzátenni valóm, ez így jó, ahogy van. (Folytatjuk.)
