Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-10 / 108. szám

1977. május 10. • PETŐFI NÉÍ>E J 3 Egész életre „Élményszámba menő ünnepélyes mozzanat volt, amikor elkészült az első — Kiskőrösön szerelt pénztárgép”. — Kud- ron László igazgató telex-gépen küldött híradásából idézünk. Április 14—i lapunkban közöltük tömör tájékoztatását az ÍGV kiskőrösi Finommechanikai Gyárában 1977. első évnegyedé­ben elkezdett egyik legfontosabb eseménysorról, illetve fela­datról. A gazdasági vezető tárgyilagos tényközlésébe szőtt egyetlen mon­dat sem hagy kétséget afelől, hogy az egész üzemi kollektíva számára emlékezetes fordulópont volt ez az esemény. Jóllehet, a gyár termelési-gazdálkodási tevé­kenységének folyamatában az az „epizód” csupán egy — persze döntő jelentőségű — mozzanat volt. Ám olyan hatású, hogy — mai szóhasználattal élve — minden­kit feldobott. Hát hogyne! Ami­kor egy gyári közösség „a válla­lat leggazdaságosabb exportter­mékének gazdája” lesz —, az egy­úttal minősítés is. „Érettségi bizo­nyítvány”: a jó munkáról, a bi­zalom kifejezője, hogy: még ön­állóbb, s kvalifikáltabb feladatok elvégzésére képes. Ez jutott kifejezésre abban, hogy a nemzetközi munkameg­osztásban készülő, Anker F—8 tí­pusú pénztárgép végszerelését is a kiskőrösi üzemre bízták. Eddig tudniillik ennek a gépnek csak a szerelt-egységét gyártották itt. Kudron László az említett in­formációban utalt rá, hogy az Anker pénztárgép végszerelése a legbonyolultabb feladatok egyi­ke, így roppant munkafegyelmet és figyelmet igényel a szerelde dolgozóitól. A tudósítás megjelenésekor ír­tuk fel a rovatnaptárba, hogy leg­közelebb adandó alkalommal fényképfelvételt készítünk az Anker F—8-ról. Sajnos, műszak végére érkez­tünk. De szerencsénk is volt, mert Ócskái Sándor programcsoport­vezetőnek még sikerült, szinte a „kabátja csücskénél fogva” elér­ni a szereltéből utolsónak távozó Zentai Antal művezetőt. A ba­rátságos szakember — az Anker- szalag vezetője — zokszó nélkül öltött ismét munkaköpenyt, mi­kor meghallotta, hogy nívós ter­méküket fogja „bemutatni”. Mindjárt munkaasztalra került $gy.,iagldár)#si amely már csak„be- -^W/Mfr^’juyáa„.,JVIíg a szükséges — marokra való szerszámot ak­kurátusán kezeügyébe rendezte, megtudhattuk, hogy az első — Kiskőrösön szerelt Anker pénz­tárgép március közepén készült el. Még abban a hónapban 75 da­rabbal végeztek. Áprilisban 175 gép hagyta el a szalagot, így már túl vannak a 250-diken. — Májusra 200 darab elkészí­tése a tefv, — fűzte hozzá Ócskái Sándor, amikor a művezető tel­jes odadással merült el a gép el­lenőrzésébe. Vizsgált pontról pontra, alkat­részről alkarészre. Lehet, hogy a programcsoport­vezető szinte még diákos fiatal­sága sugallta kérdést. (1975-ben végzett a kecskeméti főiskolán, s utána idejött dolgozni.) — Egész életre — lehet ezt a precíz, gondos munkát hivatás­nak választani? — Talán régebbi élményekből bennem maradt benyomások em­lékére — kicsit zavart „félrené- zést”, határozatlan „hááát” elodá­zó szócskával kezdődő választ) vártam. Ehelyett azonnal — őszinte meggyőződéssel hangzott a felelet. — A termelésben maradva igen. ,Ez Ujindig változatos munka, so­ha nem lehet megunni.-— No de amikor már az- öt­századik, ezredik gépet szereli össze valaki?... Akkorra már nem válik rutinná, egyhangúvá? Erre már Zentai Antal is letet­te csavarhúzóját. — Unalmassá? ... Két gép sincs egyforma. Mit mondjak — két pici alkatrész sem. Éppen ezért minden gépen nagy odafigyelés­• Zentai Antal az Anker F—8-as beállításán dolgozik. sei, a részecskék egybehangolásá­val alakul ki a ... harmónia. Va­lahol egy kicsit mindig „más”, mint egy másik szerkezetben ... Gondolja csak el: egy ilyen An­ker 3500 alkatrészből áll... — Meggyőztek... Háromezer­ötszáz alkatrész — és mindet is­merni kell! Mennyi idő alatt le­het őkét' „megtanulni”? Mire' sze­relő lesz valaki, tökéletesén tud­ja? Mosolygás... A művezető uj­jal önkéntelenül a szerkezetre ta- pintgatnak. — Attól függ ... Akarja-e iga­zán valaki. Az meg attól, hogy szereti-e a szakmáját. Mintha minden hivatástudat itt kezdődnék ... Tóth István • Ócskái Sándor: — Pár hónappal ezelőtt meg nem voltak itt beton- utak. (Méhesi Éva felvételei.) Baja és Kecskemét 1945 májusában Rendkívüli kiadásban tudat­ta a Kecskeméti Lapok a várva várt hírt: „Vége a háborúnak! Németország feltétel nélkül meg­adta magát.” A sietve készült újságlap egyik oldalán a szokásosnál kövérebb címek, testesebb betűk hirdették a boldogságot. A roásik oldal üre­sen fehérlett, siettek a nyomdá­szok, hogy mielőbb kézbe adhas­sák az életet alapjaiban megvál­toztató közleményeket tartalmazó kiadást. A Bajai Hírlap olvasói más­nap értesültek a világtörténelmi eseményről: „Az európai háború véget ért!” A felkiáltójeles címek után históriai érvényű megállapítá­sok. „A náci rezsim anarchiával kezdődött és káosszal végződött.” Az újságok érzékletesen idéz­ték a nagy napok hangulatát. Cikkeik, híreik az ígéretes jövő felé forduló emberek bizakodá­sát tükrözik, meg a leszámolást a múlttal, gyűrkőzést a napi gon­dokkal. Béke, ez a szó fordult elő leggyakrabban. Tudatták, hogy Japán árulásnak tekinti a németek fegyverletételét, ismer­tették a megszállási zónákat, a kapituláció feltételeit. A német összeomlást bejelentő bajai lapszám a demokratikus kibontakozás híreivel is örven­deztette a haladó gondolkodású- akat. „Már a 24. ülését tartotta a Bajai Nemzeti Bizottság.” „Üjabb 900 mázsa petróleum ér­kezett a bácskai traktorok részé­re.” Beszámoltak, arról, hogy a TISE 2:0-ra megverte a szovjet katonai helyőrség válogatottját. Az első szabad földmunkás kong­resszusról is olvashatunk tudósí­tást. Egyetértenek Veres Péter felszólalásával: „A forradalom­nak nemcsak a földosztásban, hanem a termelésben és a lel­kekben is be kell következnie. Csak így lesz erős szövetségese a parasztság a munkásságnak.” Írnak Marx életéről, az olcsó cukor készítésének titkairól, ter­melési eredményekről. Másnap vezércikk foglalkozott az új helyzettel. „Az emberiség legszörnyűbb, legelvetemültebb és legdrámaibb korszaka vé­get ért. Iszonyú sokat szenved­tünk. „Május 12-én jelént meg a kilencediki népünnepélyről szóló tudósítás: „A város lobogódísz­ben pompázott. A Nemzeti Bi­zottság gyors határozat^ alapján, délután frenetikus sikerű népün­nepélyt rendeztek a pártolt és a közületek. Délután 2 órakor gyü­lekeztek a pártpk, a szakszerve­zetek és a többi egyesületiek he­lyiségeik előtt. Zászlók alatt vo­nultak á Szent István térre. A hős szovjet katonákkal együtt ünnepeltek. Surányi István, a város polgármestere beszélt. Bán- hidy Ferenc a Nemzeti Bizott­ság nevében szólt, Szabó Károly- né szavalt, majd Szabó Károly az MKP nevében tartott beszé­det.” A gyűlés után a szovjet parancsnok javaslatára, a Déri kert helyett a Szent István téren rendezték meg az utcabálat. Kecskeméten a békét köszöntő nagygyűlésen elsőként Bánó fő­kapitány kapott szót. Óriási üdv­rivalgás fogadta — mint ez a Kecskeméti Lapok rendkívüli ki­adásából megtudható — Bánó rendőrkapitány felszólítását: „Égessék el az elsötétítő papíro­kat!” Már másnap elhatározták, hogy népünnepéllyel teszik még emlé­kezetesebbé a háború és a föld­osztás befejezését. A május 17-i Kecskeméti Hírlap jelentette be, „munkás- és parasztnapnak nyil­vánította a rendezőség a pünkösd­vasárnapi vidám népgyűlést”. Mivel hetente kétszer-három- szor jelentek meg az újságok, csak 24-én, csütörtökön számol­hattak be a vasárnapi, majális­sal egybekötött politikai sereglés­ről. „Tizenötezer dolgozó önfe­ledten ünnepelt a műkerti nép­ünnepélyen.” Eljött Csepel és a fővárosi MNDSZ küldöttsége. A gyárváros fúvószenekara ébresz­tette Kecskemét népét. A Mű­kertben felállított dobogón vették át a földhöz jutottak a birtokle­velet. Értesülünk e. lapszámokból a 1&1ADISZ első kulturális estjéről, népbírósági ügyekről, a gyü­mölcstermés kilátásairól. Mind több az újjáépítéssel foglalkozó cikk. A bajai újság jövőbe mutató megállapítással fejezte be a há­ború befejezését tudató vezér­cikkét. „Nagyon sok a tennivaló, amit csak hosszantartó állandó béke korszakában lehet véghez­vinni.” Ma is érvényes ez a kívánság. —1 —r A „mély víz” után tanulás Egy szb-titkárhelyettes portréja Tihanyi Jánosné három éve még revizorként dolgozott a Kecskeméti Konzervgyárban. Ma a szakszervezeti bizottság titká­rának a helyettese. „A suszter maradjon a kapta­fánál” szólás alól Tihanyiné alig­hanem kivétel. A számok, a fő­könyvek volt vallatója úgy talál­ta, szívesebben foglalkozna in­kább a tényékért nap mint nap megdolgozó „első vonal”-beli munkások ügyeivel, problémái­val. „Tessék! Ott a szakszervezet. Rr.óbálja:iaaeg!” .v Jól jött az ajánlás, s a bi- zaloní* aúíéíy léfiétövé -fettér1Vo?!y dolgozótársai megválasszák az szb-titkár helyettesévé a halk szavú, de tettre kész asszonykát. No, hanem fél évre rá maga maradt. Katona Gyuláné a tit­kár; 5 hónapos pártiskolára ment. A több évtizedes mozgalmi múlt­tal rendelkező Katonáné távollé­te alatt módjában volt megismer­ni ama bizonyos „mély vizet”. De sikeresen végig úszta a „távot”, vagyis a szakszervezeti munka jó mederben folyt ez idő alatt is. Fekete haj, fehér köpeny; ked­ves, mosolygós arc, balatoni kép­zeteket ébresztgető névvel... — Harmincnégy évesen ho­gyan él, tanul és dolgozik ma Ti­hany Jánosné, a kezdő — vagy már nem is annyira kezdő? — ezt kérdezem tőle. — Szeretek az emberekkel fog­lalkozni. Soha, senkit nem kül­dök el, mert rosszkor jött... Munkáslakás-akció, óvodai elhe­lyezés, orvosi ellátás, segélyezés, továbbtanuló^,1 értekezlet-előké­szítés — van itt minden, mint a forgószínpadon. De ha egy ház befejezésében tudunk segítséget nyújtani, szakszervezeti bizottsá­gunk akkor se áll félre. A szocia­lista brigádok jó segítői mun­kánknak. Jól kell gazdálkodnia az idejé­vel, hogy a munka—család—ta­nulás egysége csorbítatlan ma­radjon. Harmadikos, általános is­kolás kisfia leninvárosi laká­sukban, egy-egy vizsgaidőszak­ban, a „rendes lámpaoltás” után meg szokta kérdezni: — Anyu, te mindig tanulsz? ö ilyenkor félrevonul könyvei­vel, jegyzeteivel, hogy míg a család első álmát alussza, felké­szülhessen a marxizmus-r-Leninis­mus esti egyetem szakosító tago­zatára. A helyettes, úgy látszik, nem akar lemaradni. K. A. Szépen fejlődik a cukorrépa KÉPERNYŐ A legyek és a danakilok Ha számvetést készítenék idei tévés élményeimről, köztük lenne az április 5-én vetített A gorilla, az ugyanaznap látott Picasso: A háború és béke, vagy az Afár pásztorai és az Egy meccs és más semmi. Ez utóbbiakat május 3-án néztem meg, mindegyiket a Kisfilmek a nagy világból soro­zatban vetítették. ^Ismerőseim is elismerően, oly­kor lelkesülten méltatnak egy- egy — kedd esténként — bemuta­tott rövidfilmet. Sokan dicsérik a Franciaország madártávlatból sorozatot. Óriási sikert aratott Foky Ottó animációs Bábfilmje és a kevéssel ezután vetített A bus­manok. Mégis sokan elkedvetlenednek, amikor feltűnik a képernyőn a sorozat emblémája. (Természete­sen a színvonal-különbségek el­kerülhetetlenek! Vannak érdeke­sebb és kevésbé vonzó témák. A gondolkodtatás, az ismeretter­jesztés szándéka olykor leküzd­hetetlen nehezéket jelent a ren­dező számára.) Véleményem szerint tematikus összeállításokkal előbbre jutna a tévé, hatékonyabban szolgálná vállalt ügyeit. Kimondom, formá­lisnak, erőltetettnek érzem a so­rozat különféle részeit összehozó közös jegyet. Kevés az olyan em­ber, aki azt mondja, hogy egy életem, egy halálom, én ma este rövidfilmeket nézek. Van, aki a társadalmi jelenségek okai iránt érdeklődik, van, akit a növényvi­lág titkai foglalkoztatnak, mások a történelem kedvelői és így to­vább. Nyilvánvaló, egyetlen mű­sor képtelen valamennyi igény kielégítésére. A tematikus összeállításokban látom a kiutat. Ezek jobban fel­keltenék a figyelmet és teljesebb képet adnának a választott terü­letről, eseményről, jelenségről. Ki tudná kideríteni, hogy milyen meggondolásból sorolták egymás mellé a Földközi-tenger mellékét (így az avignoni pápai kastélyt), és a világbajnokság egyik izgal­mas mérkőzésének kulisszatitkait: a legyek szokásait és Etiópia ko­pár pusztáin vándorló állattartó danakilokat bemutató filmeket. Kórushangverseny Jánoshalmán Jánoshalma fejlődő zenei életét nemcsak a közelmúltban megin­dított filharmóniai koncertek bi­zonyítják, hanem az is, hogy öt helyi kórus részvételével rendez­hettek hangversenyt a művelődési házban, a hét végén. Több mint százötven kisdobos, úttörő, közép- iskolás és felnőtt állt dobogóra, hogy számot adjon felkészültségé­ről, s szép zenei élményben ré­szesítse a közönséget. Ügy látszik, hogy ebben a nagyközségben a kulturális, a zenei élet vezetői Kodály tanítását követik: „Mé­lyebb zenei műveltség csak ott fejlődött, ahol ének volt az alap­ja”. Jánoshalmán e mélyebb és szélesebb körű zenei műveltség alapjainak lerakásában, máris je­lentős eredményeket értek el. Gerhát László és Karsai Péter vezetésével az általános iskolások kórusai színesen, kulturáltan, szép hangzással adták elő változatos műsorukat. A Radnóti Gimnázi­um leánykara, amelyet Borsodi Antalné vezet, értékes hanganya­gával tűnt ki. Gerhát László kar­nagy irányításával a szövetkezeti vegyeskar most is színvonalasan, értékes zenei törekvésekről tanús­kodva énekelt. A jókor, iskolás korban meg­alapozott zenei műveltség és éneklőkedv bizonyára enyhíti a még meglevő utánpótlási gondo­kat. Ehhez a mostaninál több fiút kellene bevonni a gyermekkarok munkájába. A szép törekvések és eredmények megérdemelnék a fel­nőttek, a serdült fiatalok szemé­lyes, résztvevő támogatását is. A közönség és a községi vezetők ér­deklődése jó közeget jelenthet a további eredményes munkához. Ezt bizonyítja az a figyelem és lelkes hangulat, amellyel a hall­gatóság a helyi együttesek és a kecskeméti vendégek műsorát kí­sérte. A Kecskeméti Konzervgyár egyenletesen fejlődő kórusa Vass Irén és Ordasi Péter, a Városi Vegyeskar Kardos Pál vezetésével gazdagította a jánoshalmi hang­verseny műsorát. A kórusok kö­zös számaként előadott Kodály- kánon ünnepi hangulatban zárta a közönségnek és éneklőknek egy­aránt maradandó élményt nyújtó szép estét. —tz— Az áprilisi zimankó rosszul esett a cukorrépának. Tömören így fog­lalta össze Miklóssy Sándor, a Szolnoki Cukorgyár körzeti fel­ügyelője, amikor az értékes ipari növény állapotáról kérdeztük. Annyit tudtunk — és meg is ír­tuk már — hogy tavaly a Kis­kunságban 352 mázsa hektáron­kénti átlagtermést takarítottak be a gazdaságok, aminél csak Csong- rádban született valamivel jobb eredmény; s hogy a cukorrépa cu­kortartalmát vizsgálva — egy ki­logrammban 14,77 deka — szin­tén a második helyre kerültünk. Hol tartanak a munkálatokkal je­lenleg? — A vetés — beleértve az új- ravetést is, a mi körzetünkben mintegy négyezer hektáron — áp­rilis 30-ig befejeződött — mondta Miklóssy Sándor. — Általában március 10. és április 10. között kerül sor erre, de áz idén a kései tavasz és a belvíz miatt elhúzó­dott a vetési Ez a kisebb baj. Az áprilisi fagyhullámok ugyanis ala­posan megtizedelték az akkor még nagyon gyenge növényeket: az összterület több mint tizenöt szá­zalékán észleltük a hideg okozta gyökérfekélyt. Sajnos ezeken a táblákon — főként Tiszaalpár és Kunszállás határában — mindent elölről kellett kezdeni, amiből to­vábbi időveszteség következett. Itt kell megjegyezni, hogy a közös gazdaságok igyekezete sokat javí­tott a helyzeten. Alpáron például a nyári gáton belül tervezték a répatermesztést. Mivel azonban a bel- és árvíz elöntötte ezt a te­rületet, máshol kellett helyet ke­resni. A szövetkezetek lehetősé­geikhez képest ezt azonnal meg is tették. Végül is az elmúlt héten szinte mindenhol megindulhatott — sőt ezekben a napokban már véget is ért — a vegyszeres és kulti- vátoros gyomirtás. A kártevők el­leni sürgős védekezést a hirtelen felmelegedés indokolta. Bizakodva mondhatjuk tehát, a földeken minden rendben, a gyomnövény­től többnyire mentesen fejlődhet- nek-zöldellhetnek a palánta nagy­ságú kis répák. Még eddig — az elmondottak ellenére is — egy jó közepes termésre van kilátás. A később és az újravetett cukor­répának — az összterület 25 szá­zalékán — most már igen nagy szüksége lenne a csapadékra — fejezte be rövid tájékoztatóját a körzeti felügyelő. K. F. Több mint pályakép A magyar nyelvészek harmadik nemzetközi kongresszusa Kedves ismerősöm erősen saj-, nálkozott, hogy nem öt-tíz évvel ezelőtt készítettek interjút száza­dunk egyik kiemelkedő színész­egyéniségével, Mezei Máriával. Régi szépsége romokban, nagy alakításairól alig-alig maradt rögzített emlék. Elszomorító, hogy még mindig sokszor eszmé­lünk kötelességeinkre, elkésünk, és adósak maradunk egy-egy pá­lyakép elkészítésével. Vitray Tamás riporter és Bor- nyi Gyula operatőr másra vállal­kozott. Fórumot teremtettek ön­magáról, az életről, a művészet­ről, kíméletlen és felemelő őszin­teséggel szóló művészasszony szá­mára. Minden felesleges, mellé­kes kimaradt a filmből, mint ahogyan az összegezésnél elhalvá­nyodnak a valamikor oly fontos­nak érzett mozzanatok. Az élet­ről és ami számára ugyanezt je­lentette, a művészetről vallott te­hetségéhez elhivatottságához méltóan 1W _ 'i Mária. Ritka ere­jű, sugárzású dokumentumot ve­tített a tévé kedden este. H. N. A Magyar Tudományos Akadé­mia Nyelvtudományi Intézete és a Magyar Nyelvtudományi Tár­saság augusztus 23—27-e között Nyíregyházán rendezi meg a ma­gyar nyelvészek III. nemzetközi kongresszusát. A konferencia elő­készületeiről Szüts László, a szer­vező bizottság titkára tájékoztatta az MTI munkatársát. ' Elmondotta: a nyíregyházi kongresszus lehetőséget ad majd a magyar nyelvtani kutatások ha­zai és külföldi szakembereinek, hogy ismertessék tudományos eredményeiket, felmérjék a gram­matikai kutatások hazai és kül­földi helyzetét és kijelöljék a fel­adatokat. A 200 hazai nyelvészen kívül mintegy 80 külföldi tudóst, kuta­tót várnak a világ minden tá­járól a kongresszusra. A háztáji és kisgazdaságok ter­melésének segítésére három napos mezőgazdasági tájkiállítást, te­nyészállat-bemutatót és vásárt rendeznek Üllőn a teljesítmény­vizsgáló állomás majorjában. A szomszédos megyék háztáji állattartói körében is érdeklődésre számító tájkiállítás május 13-án nyílik, amikor a résztvevő válla­latok, intézmények szakmai ren­dezvényeket tartanak. Másnap, május 14-én délelőtt rendezik meg az állataukciót, amikor tenyész- sertést, szarvasmarhát árvereznek, végül kiosztják a tejtermelési verseny helyezettek és a kiváló kistenyésztők díjait. Mezőgazdasági tájkiállítás és tenyészállatvásár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents