Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-31 / 126. szám
1977. május 31. • PETŐFI NÉPE • 5 \ FIATALOK ÉS FELNŐTTEK AZ ISKOLAPADBAN Szakmunkásképzés Kunszentmiklóson Kunszentmiklósról mostanában gyakran lehet hallani, olvasni: városiasodó nagyközség. Városiasodó és iparosodó. Jelenleg mintegy ezerötszázan dolgoznak az iparban. A fejlődő üzemek munkaerőigénye egyre nagyobb. Különösen szakmunkás-utánpótlásra van nagy szükség. Ezt az igényt hivatott kielégíteni a kunszentmiklósi 620. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. — Milyen eredménnyel tud eleget; tenni az intézet a várakozásnak? — ezzel a kérdéssel kerestük fel Hosszú Sándor igazgatót. .*,*.*.*,*«*.» • » » • ,*» »*»*»*•*«*»*«*»*»*>*»*«*» A magyar nyelv hete után Jelentkezők és igények — Kunszentmiklóson kívül még Szabadszállás, Dunavecse, Solt nagyközség, valamint öt kisebb település tartozik a körzetünkbe — mondja az Igazgató. — Ezekből a helységekből jönnek hozzánk a nyolcadik osztályt végzett gyerekek és három év múltán oda térnek vissza szakmunkásként. Jelenleg nappali képzésben ket- tőszáztizerahat fiú és harmincegy lány vesz részt. Többségükben, az autószerelő, mezőgazdasági gépszerelő, szerkezetlakatos, valamint az elektrolákatos, villanyszerelő, kőműves, fehérneműkészítő szakmát tanulják. Létszámuk néhány éve még lényegesen magasabb: csaknem 500 volt. A demográfiai hullám hatása azonban nálunk különösen érződik, és 1981 előtt ez a helyzet aligha változik. — Ez tehát azt jelenti, hogy A MAI MAGYAR PRÓZA útkeresését, az új utak megtalálásának lehetőségét és eredményét nem csak az egyértelműen jelentős írók műveiben követhetjük nyomon (Illyés Gyula: Kháron ladikján, Sántha Ferenc: Az áruló), hanem a fiatalabbak alkotásaiban is. Napjainkban friss színekkel gazdagodott a magyar próza: itt az esszé keveredett a többi műfaj sajátosságaival, ott a történelmi regény műfaját robbantotta szét az író. A dokumentum vonzásában új művek születnek: a magnós önvallomások ereje dokumentum-értékű és hitelességű (Csalog Zsolt: Kilenc cigány). Máshol a hagyományos epikai sajátosságok keverednek a személyes emlékekkel, a líraiság- gal (Bisztray Adám). A novella zárt szerkezetét sokan feloldják: gyakori a kis terjedelmű, lírai próza, amelynek egyik mestere nálunk Kosztolányi volt, s másokkal együtt Csoóri Sándor vette át a stafétabotot. És visszatért irodalmunkba az igazi epika: valóságos élethelyzeteket ábrázol az író, vérbő alakokat mutat be, igazi cselekmény sodorja figuráit (Balázs József). Hasonlóképpen sikert aratott Asperján György korábbi regényével, melynek Vészkijáratbejárat volt a címe. Nézzük meg, hogy újabb könyvheti művével milyen utakat épít prózairodalmunkban. Asperján György Vetkőzzünk meztelenre! című regénye bizonyos mértékben folytatja a Vész- kijáratbejárat társadalmi „mélyfúrásait”. A külső felületi réteg nem érdekli. Világunk és az egyén olyan benső válságait, mélyben rejtőző „földrengéseit" ábrázolja, amely — azt hiszem — eléggé szokatlan irodalmunkban. Asperján elkötelezett író. Tudatosan vállalja (és megjeleníti, ábrázolni akarja) a mai' középnemzedék sokat szenvedett munkásainak sorsát. Ez nem póz, hanem elkötelezettség: az egy helyről jöttek erős hitű összefogód- zása, amit az író önvallomása és (főleg műve) hitelesít: testközelből ismeri a munkásszállások és különböző munkahelyek proletárvilágát, végigélte a munkáskörnyezetből való kiemelkedés es a kötődés mozzanatait. S azt is, hogy számára a „vallomás” feladata jutott. Az irodalmat eszköznek tekinti, hogy művészi erővel bizonyítsa a tartalmas munkáséletforma lehetőségét. „RUTINOS” ÍRÓ. A jelző azonban nem negative értelmezendő. Asperján (mint korábbi regényében) könnyedén bánik a modern próza néhány kifejezési lehetőségével, bátran és jól él az időfelbontás eszközével. Nem öncélúan szakítja meg az elbeszélést, nem feleslegesen tér vissza újra és újra egy-egy korábbi eseményre. A mű két főszereplője: János, a megroppant bányász és Győző, a munkásból lett újságíró sorsa szétvált. Egy-egy alkalom hozza csak közel őket egymáshoz — a korábbi „testvéreket”, lelencgyerekeket — egy találkozás, egy temetés. De az együtt töltött gyermekévekre, közös élményekre való visszapillantás (az elbeszélés jelenéből a múltba való visszatekintés) kettős tükör is. Megmutatja korábbi énjüket és szembesíti nincs elegendő fiatal. És az igények? — A körzetünkbe tartozó vállalatok, ipari és mezőgazdasági szövetkezetek minden évben jelzik a következő tanévre vonatkozó igényüket. Jelenleg háromszáztíz elsőévesre lenne szükség. Ezzel szemben a mai napig csupán hatvan jelentkezőnk van. — Ez a szám persze emelkedni fog még, azonban a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az igényeknek csupán 25—30 százalékát tudják kielégíteni. Egy kis statisztika, csak kunszentmiklósi viszonylatban: az általános iskolát 95 gyerek végzi el az idén. — Közülük huszonkilencen jelentkeztek szakmunkástanulónak, azaz kevesebben, mint a fiatalok égyharmada. A többit felszívja a helyi gimnázium, valamint a szakközépiskolák és más irányú szakmunkásképzők, és marad még az a négy-öt gyerek, aki sehol a maival. Benne él a kisgyerek sok szenvedése, de mellette ott van a felnőtt ember csalódottsága is. Ez a montázstechnika még hatásosabb akkor, amikor a fiatalabb férfi, Árgyelán Győző vívódásainak személyességével, lírai önvallomásaival szövődik egybe. Amikor anyjuk temetésén találkoznak, a kiásott sírnál állnak — e jelenet természetesen hívja elő a gyermekkori emlékeket is. Kendőzetlen valóságlátás jellemző Asperján Györgyre. Számára a munkássors — a maga teljességében igaz. János fiatalon szökik el a nevelőszülőktől, nagyon korán kerül bányába. De a túlfeszített munka, a szinte emberfeletti testi megerőltetés és a minden „feloldást” adó mértéktelen ivás tönkreteszi szervezetét, önmaga felelőtlensége mellé társítja a környezet (például az üzem, az orvos) meggondolatlanságait is: miként vállal az újabb és újabb operációk után ismét fizikai munkát az egészsége rovására. Teljes összeroppanása az „útfélre” kerüléssel függ össze: leszázalékolják, kikerül a munkatársai közül. S EZ A KÖRNYEZET és társadalmi helyzetváltozás emberi alkatára is hat: miként lesz anyagias. János sorsával ott vitatkozik a regényben lelenctestvéréé: Árgyelán Győzőé. Él benne a köl(1?.) A százhúsz kilométeres sebesség is igaz volt, keze szorításával uralkodhatott a kocsi ötven lóerején, Erika hátrahajtotta fejét az ülés támlájára, behunyta szemét, és halkan beszélt a szerelemről, nem kellett érteni a szavait, elég volt a hangja, s mintha nem is ébren beszélt volna... soha nem éreztem ennyire biztonságban magam, mint most melletted... erős vagy, egészségesek az idegeid, tudsz vigyázni rám... ha büszke volnál rá, hogy szeretlek... Halkan beszélt, a műszerfal gyönge fényei ott voltak az arcán, és okosabb lett volna, ha nem százhúsz- szal repíti a kocsit, hanem lé-> pésben cammog vele, hogy minél tovább tartson az út, minél később tűnjön el mellőle, mintha nem i$ lett volna soha. Mesz- sze van a reggel, és azt se tudja, mikor látja ismét, egészen ki van szolgáltatva Erikának, csak Erikán múlik, hogy megkeresi-e őt, vagy sem, várnia kell, tehetetlenül. sem tanul tovább. Természetesen a helyzet szakmánként más és más. Nagy hiány van a szerkezei lakatosakban, ugyanakkor vannak divatos szakmák... Keresettebbek azok, ahol magasabb jövedelemre, s esetleg maszekolásra, fusizásra van lehetőség. A szülők egy része nem elégszik meg a helyi iskolával. A vidékit „rangosabbnak” tartják. Mivel az ifjúsági utánpótlás kevés, igyekszünk minden eszközzel segíteni a vállalatokat a felnőtt szakmunkásképzésben és továbbképzésben. Három év után érettségi — Tavaly ősszel indult be Kunszentmiklóson a szakmunkások szakközépiskolájának levelező tagozata. Két osztályban hetvenhá- rom szakmunkás tanul. Három év után érettségi viszgát tesznek, szakközépiskolának megfelelő képesítést nyernek. Akinek kedve (és ereje) van, technikusi minősítő vizsgát tehet ezután. Így van? — Többségében fiatalok vesznek részt ebben az oktatási formában. Közöttük szép számmal olyanok is vannak, akik korába ban itt végezték a szakmunkás- képzőt. Terveink szerint az 1977— 78-as tanévben újabb két osztályt indítunk. Erre eddig mintegy hatva nan jelentkeztek. — Felnőtt szakmunkásképzés is folyik a nagyközségben? tő Illyés „nem menekülhetsz”- érzése. Árgyelán lelencsorsát őrzi, munkásemlékei életének alapelemei, hiába „emelkedett” ki társai közül, továbbra is őértük szól, dolgozik. Mint újságíró, lelkiismeretesen kutatja a baleset körülményeit. Szóra bírja az érintetteket. Egy kicsit mindenütt idegenül mozog: volt munkatársai sem érzik közéjük tartozónak, az értelmiségiek pedig házasságát tartják helytelennek. Az újságíró szemével való látás, a két sors egymással való állandó feleselése, a múlt és jelen emlékeinek vitatkozó egymásmellettisége sajátos színt, alapos lélekábrázolást tesz lehetővé. EZT A VALÓSÁGLÁTÁST közvetíti Asperján stílusa. Olykor a durva szavak éreztetik a környezet igazi „levegőjét”. Máskor a köznyelvi kifejezések kapcsolódnak össze újszerűén: „lekopott a hitem hamva.” A belülről való ábrázolás lírai színeket rejt magában’ („A magányban mintha el- színtelenedett volna az arcunk.”) Vetkőzzünk meztelenre! — mondja könyvének címével Asperján György. Hősei az életforma váltásának, a „hogyan éljünk”, örökké nyugtalanító kérdésére keresnek választ. S bennünket is erre serkentenek. Szekér Endre — Hűtöttem neked sört is kisfiam. Leragad a szemed, igyekezz már az evéssel. Második fejezet — Misi, ugorj a villanyszerelőkhöz, mi van a Pobjeda akkujával. Mondd meg, hogy miattuk nem lesz kész ez a tragacs. Mindjárt fájront, az akku meg sehol. , A gyerek eliramodott. Béla rágyújtott. Ronda hajtós nap volt ez a mai, alig jutott idő cigarettára. Az utca felé kapta fejét. Egy Renault jellegzetes, enyhén csörgő hangja... Szürke, poros Renault, befordul a Duna-part felé ... Hányadszor rándul már a feje a kapu felé? Harmadik napja meg-megfeszül egy izom valahol a gyomra táján, valahányszor nő tűnik fel az udvaron, vagy ha kihallik az irodából a telefon csörgése, s otthon is, ha Majer úr felbukkan a káposztáspincéből, meg Starkéknál, ha kuncsaftnak nyitják a kaput. Mindig elfogja egy pillanatig az ideges öröm, hátha Erika jön a kocsival, hátha ő telefonál... és három napja sehol, mintha sohase is lett volna, önbolondítás hétfőn és kedden és ma is, álmodta vagy csak elképzelte, a vasárnap és a Balaton se volt soha, vagy ha mégis megtörtént, csak évekkel régebben lehetett... Perec ugrott ki az udvarra az iroda folyosójáról, körülnézett, és lelkendezve rohant oda Bélához. — Állati banzáj van odabent, — Két intenzív tanfolyamunk is van, egyik a Háziipari Szövetkezetnél, másik) a Sütőipari Vállalatnál. Az előbbiben tizenhatan a női szabó szakmát tanulják, az utóbbiban harminc férfidolgoző hamarosan pék szakmunkás lesz. Mindkét tanfolyam valamennyi költségét a vállalatok fedezik. Iskolánk előadókat, helyiségeket és szemléltető eszközöket ad. ősztől valószínűleg újabb csoportokat is indítunk. Ebben az évben együttesen a nappali és a felnőtt képzés 130 szakmunkást bocsát ki a körzetünkbe tartozó üzemeknek. Korszerű körülmények — Az intézet 1971 óta önálló, korábban a kecskeméti 607-es intézet fiókiskölája volt. Az elmúlt hat évben sokat javultak a tárgyi feltételek. Ma már korszerűen berendezett tantermekben tanulhatnak a hallgatók, audiovizuális berendezések és valóban hasznos szemléltető eszközök segítik az anyag megértését és elsajátítását. Jól működő KISZ-szervezet mozgósítja a fiatalokat. A községben jelentős mértékben vállalnak társadalmi munkát. Dolgoztak egyebek között a múzeumnál, az épülő kétezeradagos konyhánál, a Petőfi- lakótelepi járdaépítésnél, patronálják az óvodákat, és a bölcsődéket. Az elmúlt évben alakult meg az iskolai sportkör:. labdarúgó- és természetjáró szakosztály működik. Bélyeggyűjtő szakkör, fotós—magnós szakkör tevékenykedik az iskolában, a könyvtárhelyiség és az iskolai stúdió kialakítása pedig most van folyamatban. Ügy gondoljuk, ezek nagyszerű eredmények. — No, azért gondunk is akad néhány — folytatja Hosszú Sándor. Azután sorolja: — A tantest tületből hiányzik két szaktanár, a két éve kiírt pályázatra máig sincs jelentkező. Ebben az is közrejátszik, hogy intézetünk nem rendelkezik szolgálati lakással. A Petőfi lakótelepen most épülő tanácsi lakásokból igényeltünk egyet, s bízunk benne, hogy meg is fogjuk kapni. Nincs tornatermünk, így a téli testnevelési órák örökös gondot jelentenek. Pedig a felszerelésünk megvan, akár azonnal be tudnánk rendezni, tanulóink gyakorlati oktatását akadályozza, hogy kevés a vállaláti tanműhely. Száznyolcvanöt vidéki tanulónkból 40 kollégista, a többi bejáró. Sajnos, a bejáró tanulók ebédeltetését ezidáig nem tudtuk megoldani. Talán, ha elkészül a kétezeradagos konyha ... — A vállalatokkal, szövetkezetekkel együttműködve, nappali és felnőttoktatás keretében igyekszünk kielégíteni a szakmunkásigényeket és arra törekszünk, hogy a képzés és a nevelés feltételei mind magasabb szintet elégítsenek ki — mondta befejezésül az igazgató. Sitkéi Béla főnököm! — Izgalmában mozgott a két nagy füle, szeplős képén élvezet ragyogott az eseménytől. — Itt a főrendező, az a ragasztott hajú, Miskolcról vontatták haza a járgányát, hehe, most veri a tüzet, hogy itt csak kibabrálnak vele, nem lát a pipától az ürge! Micsoda mázlink van, főnököm, hogy az öreg mégse a mi kezünkre adta azt a csotrogány Opelt, hehe! Oda nézzen, jön a nászmenet! A folyosó ajtajában a művezető hórihorgas alakja mögött feltűnt a rendező, ingerülten rángatta magán barna antilop zakóját, kivörösödött a kopasz feje közepéig, ahonnan a homlokára fésülte a megnövesztett maradék haját. — Nyisd a kaput! — kiáltott rá Perecre a művezető. A gyerek odapattant a kapuhoz, kitárta a behajtott fél szárnyat, s az autómentő sárga daruskocsija behúzta az udvarra az almazöld Opel Kapitänt. Már kisorolt az udvarra az egész 2-es szerelőcsoport is, ott toporogtak a csoportvezetőjük mögött. Ha Torkos kétoldalt le- biggyenő szája így mozog, mindig magában káromkodik, és igaza is van, ők megjavították az Opelt, nem tehetnek róla, hogy csak száznyolcvan kilométerig volt jó. — Béla! Ugrai! — Tessék, Marci bácsi? — Azonnal nekiállsz a főrendező úr Opeljának. — Mindjárt vége a melónak, Marci bácsi... — Miért ne mérEbben az évben megyénk is már harmadszor kapcsolódott be eredményesen a magyar nyelv hete előadássorozataiba. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete nagyon találón A sokszínű magyar nyelv jeligével rendezte meg a nyelvi előadásokat Kecskeméten és a kecskeméti járásban. A május 5- én kezdődött nyelvi hét május 12-én fejeződött be. A nyelvi hét mérlege 80 rendezvény, ebből 55 előadás és 25 rendhagyó nyelvi óra az iskolákban. Ez nagyon szép eredmény, számszerűen is sok rendezvénynyel, de ha az előadó nyelvészek véleményét is hozzátesszük, akkor színvonalbeli javulást könyvelhetünk el. A nyelvhét előtt vált ki a megyei irodalmi-nyelvi szakosztályból az önálló nyelvi szakosztály, így joggal remélhetjük. hogy a nyelvi előadásoknak nemcsak a száma, hanem a színvonala is emelkedni fog. A most elért eredmények arra kötelezik a megyei nyelvi szakosztályt, hogy jövőre ne csak Kecskeméten és a kecskeméti járásban, hanem a megve többi városában, járásában és községében is rendezzen előadásokat a nyelvi héten. Nyelvi hetünk ünneoélyes megnyitása május 5-én Tiszakécskén és Kecskeméten volt, napjaink legfontosabb nyelvi kérdését, kommunikációs gondjainkat, a közéletiséget és nyelvhasználatot kiemelve. Anyanyelvi fórum Szabadszálláson és Kecskeméten zárta a rendezvénysorozatot. De voltak előadásaink Lajosmizsén, Izsákon, Lakiteleken és Kunszentmiklóson is. Az előadók a szegedi egyetem és főiskola nyelvészei voltak: dr. Deme László, dr. Békési Imre, dr. Végh József Mihály, Rozgonyiné dr. Molnár Emma, Papp Istvánná, Nagy János. Az előadások tárgykörei a következők voltak: Kommunikációs gondjaink, Hogyan kell szépen beszélni? A magyar szavak történetének vallomása, A magyar nyelv ritmusa (versben és prózában), Hogyan beszélnek itt és ott Magyarországon? Tehát a rendezvényeken szó volt a közlés fontosságáról, a közéletiségről, az idegen szavakról, a megszólítás nehézségeiről, a nyelv nem rögzíthető, csak füllel felfogható elemeiről, nyelvünk ritmusáról, a szókincs történetéről, a szakszavakról és a zsargonról, nyelvjárásainkról és sorsukról. Az anyanyelvi fórumokon, ahol a hallgatók kérdeztek, és a nyelvészek válaszoltak, feltűnően sok és érdekes kérdés merült föl: szókincsünk, a nyelvi rokonság faji rokonság-e egyben? a hivatali zsargon, a tulajdonnevek, a felszólító mód, a zárt e hang kérdése, az ikes ragozás sorsa, napjaink nyelvújítása és az idegen szavak beözönlése. a szóképzés és ai szóösszetételek használatának aránya, az ly hang esetleges elhagyása a magyar ábécéből. Tehát az előadások tárgya és a fórumokon fölvetődött kérdések valóban megfeleltek a megyei nyelvi hét szervezői szándékának, valóban a sokszínű magesítse, ha teheti? Már kerülgeti is a guta az öreget, fordult egyet a szeme. — Ne bosszants! Túlóra van, amennyi kell, a művész úrnak szüksége van a kocsira, végeztem! — Ahogy gondolja... A rendező bozontos szemöldöke magasra húzódott: — Az isten szerelmére, nem bánom, hogyan oldják meg, de legyen már rendben.>. Fiatalember — szorította antilop zakója fazonjára a kezét, ahogy a színészek csinálják —, nem leszek hálátlan, ezek az urak — mutatott Torkosékra — állítják, hogy ha maga se találja ki, mi a baj... — Nekem sincs röntgenszemem, uram. > Elfordult tőlük, s intett a szemével Torkosnak, hogy jöjjön. A csoportvezető felnyitotta a motorházat, összenézett Bélával. Tanácstalan volt a morgása: — Mindent megpróbáltunk, pajtás, ebben a szar kocsiban ördög van, utálja a gazdáját, már nem tudok másra gondolni. Trafót cseréltünk, új benne a megszakító, semmi koksz, szikra van, karburátor tiszta, mint egy leányszoba, mégis döglődik. Begyújtod, fordít párat, aztán fogja magát, leáll. Mintha semmit se csináltunk volna, igaza van a pasasnak, hogy kifizet hétszáz forintot, aztán ... Béla az utca felé pillantott. Pedig ez nem is Renault-hang volt. Most már mindig így lesz, gyár nyelvről volt szó. Ha meggondoljuk, hogy régebben, ha kérdezni lehetett a nyelvészektől, mindig azt kérdezték először, hogyan kell mondani a csuklik igét felszólító módban, akkor nagyarányú fejlődést, szinte az annyit emlegetett nyelvi tudatosság é3 a nyelvi közvélemény meglétét vagy legalábbis az afelé haladás határozott nyomait lehetett megállapítani. Örömmel vesszük tudomásul a megyénkben elért nyelvheti eredményeket, de ez épt>enséggel nem azt jelenti, hogy most már elégedettek lehetünk. Van még mit tennünk, ha mindannyian tudatosan használni és valóban ápolni, fejleszteni akarjuk nyelvünket. Ma már a nyelvművelő könyvek mind határozottabban a kifejezés szándékát, a közlést, a nyelv társadalmi, emberi oldalát hangsúlyozzák, ellentétben az öncélú nyelvi kifejezéssel, amely szerint egy új nyelvi jelenség akkor jó, ha' pontosan megfelel az iskolában megtanult nyelvi szabályoknak. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a'nyelv a társadalmi fejlődés, a közéletiség eszköze. Mindannyian társadalomban élünk, mindnyájunknak részt kell venni a közéletben, és valamilyen fórumon közölni is kell gondolatainkat. Ezt a szemléletet fejezi ki nagyon pontosan és közérthetően Kovalovszky Miklós a Nyelvfejlődés — nyelvhelyesség c. nemrég megjelent művében. A következő alkalommal ezt a művet fogjuk ismertetni. Deme professzor megnyitó előadásában ia ezt a gondolatot hangsúlyozta: „Nyelvhasználatunkat. nyelvi magatartásunkat nem csupán mondanivalónk és egyéniségünk szabja meg. Nagyban befolyásolja az a helyzet, az a közeg is, amelyikben adott gondolatunk kifejezésre jut. Vagy pontosabban mondva: amelyikben közlésre kerül. Hiszen a beszéd nem önkifejezés pusztán, hanem kommunikáció, célja a magunk kifejezése mellett mások tájékoztatása és befolyásolása is. Ezért az, hogy mit hogyan mondunk, attól is függ: mikor, hol és kinek. Ezt tudni és tekintetbe venni: elemi feltétele a közéletben való részvételnek. Ezt nem tudni vagy nem venni tekintetbe olyan nyelvi kiszolgáltatottság forrása, amelynek társadalmi kárait — társadalmi okaival együtt — fontos feladatunk kikutatni és leküzdeni. „A gondolatsor végső következtetését nagyon jól jegyezzük meg: „Mert a közéletből kimaradni egyre kevésbé szabad, sőt egyre kevésbé lehet." Egy hasznos gondolattal kiegészíthetjük a fenti idézetből leszűrhető tanulságot. Sokan azt gondolják, hogy anyanyelvűket nem kell tanulniuk, mert azt idővel úgyis mindenki megtanulja. Pedig aki igényesen akarja gondolatait kifejezni, annak bizony foglalkoznia kell anyanyelvével. Ma már nagyon sok jó nyelvművelő könyv van, mindegyikük hasznos segítséget nyújthat azoknak, akik olvasgatják őket. Kiss István kapkodni fogja a fejét, mint az eszelősök? — Benzin van benne? — Ne nézz madárnak, pajtás! Béla vállat vont. Igazán rejtély, hacsak... — Próbáld megindítani. Torkos benyúlt a kocsi ablakán, fordított a slusszkulcson. Az indítómotor berántott, de alig fordult párat a. főtengely, a motor újra megállt. — Perec, dobd a gyertyakulcsot. A gyerek ugrott, megkerülte a kocsit, s már elő is bukkant a gyertyakulccsal. — Mire spekulálsz? — ráncolta a homlokát Torkos. Nem felelt neki. Élveznie kellene, hogy mindenki őrá bámul, a művezetője, a kollégái és ez a filmrendező is, akinek eddig három filmjét látta, és mind a három flmben nőket vetkőztettek meztelenre, hogy megkorbácsolják őket, ennek az antilopkabátosnak az a mániája, hogy meztelen nőket korbácsoltat... Most csak bámul a többiekkel együtt, s neki élveznie kellene, hogy itt állnak körülötte, mintha ő valami szertartást végezne, és az lehetne a fő élvezet, hogy igenis tudja, mi a baj, máskor örülne is ennek, de most csak unja, egye meg a fene az egész rohadt világot, Erikát is meg kellene korbácsolni. (Folytatjuk.) A KÖNYVHÉTRE JELENT MEG Asperján György: Vetkőzzünk meztelenre!
