Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-31 / 126. szám

1977. május 31. • PETŐFI NÉPE • 3 A PÁRTMUNKA GYAKORLATÁBÓL: Hatékonyság, mozgalmi jelleg A XI. kongresszus óta tovább erősödött az irányító pártszervek munkája. Sokrétűbb, tartalmasabb az a tevékenység, amit a párt- alapszervezetek irányításában, folyamatos se­gítségében tapasztalunk. Tovább erősödött a párt vezető szerepe és kapcsolata a tömegek­kel. Különösen jók a feltételek a politikai mozgalmi jelleg fejlesztéséhez. Ebben a mun­kában az eddigieknél még nagyobb figyelmet érdemel a demokratikus centralizmus érvé­nyesülésének elősegítése. Foglalkoznunk kell a helyenkénti túlszervezettség feloldásával, a pártmunka célszerűbb tervezésével, a hiva­talnoki stílus kiküszöbölésével. Ezt a célt szolgálja a jobb munkamegosztás, a párt­munka társadalmasítása, vagy például a párton belüli közösségi összetartozás szünte­len fejlesztése is. Célszerű munkamegosztás A megyei tanács apparátusi pártbizottsága is megvizsgálta, melyek azok a részterületek, ahol a sajátos hivatali körülmények között eredményesen lehet fejleszteni a mozgalmi, politikai jelleget. A számos fontos terület közül az egyik például a párt- , munka társadalmasítása, a szervezettebb, tervsze­rűbb és mindenekelőtt hatékonyabb munkamegosz­tás kialakítása. Ez annál is inkább figyelmet érde­mel, mert a megyei tanácsnál működő járási jogú pártbizottság függetlenített apparátus nélkül látja el feladatait. A párt-végrehajtóbizottság kezdeményezése nyo­mán egy évvel ezelőtt tizenkét tagú társadalmi párt­apparátus kezdte meg tevékenységét. A pártmunka sajátosságainak és reszort-területeinek figyelembe­vételével az apparátus tagjaiból önálló csoportok alakultak. Nagy hangsúlyt kapott a feladatok pontos meg­határozása. A társadalmi pártapparátus legfőbb feladata, a választott testületek munkájának kiszol­gálása, a pártalapszervezetek szervezeti és tartalmi működésének folyamatos segítése. A munka fő irá­nyának, stílusának meghatározására, valamint a tevékenységi területek pontos elhatárolására szük­ségszerűen nagy gondot kellett fordítani, hogy za­vartalan legyen a csoportok működése. Feladat az is, hogy a csoportok rendszeresen kísér­jék figyelemmel a megyei tanács szakigazgatási szervei közötti kapcsolat alakulását, ugyanakkor segítsék a * külső területi kapcsolatok javulását is. Tájékoztatni, tájékozódni Az eredményes munka alapvető feltétele, hogy a csoport mennyire tájékozott, milyen alapossággal ké­pes áttekinteni a megyei tanács előtt álló rövidebb és hosszabb távú feladatokat, mennyire ismeri a felsőbb pártszervek határozatait; hogyan tud azo­nosulni a megyében napirenden levő politikai, gaz­dasági, társadalmi törekvésekkel. A havonkénti alapszervezeti titkári értekezlete­ken rendszeresen jelen vannak a csoportok vezetői, sőt esetenként a feladatokról rövid tájékoztatókat is tartanak, bekapcsolódnak a vitákba is. Közre­működésük két szempontból is hasznos, egyrészt to­vábbképzésüket szolgálja, másrészt hozzájárulnak a titkári értekezlet tartalmas, színvonalas lebonyolí­tásához. Az alapszervezeti titkárokkal együtt tájé­kozódhatnak a feladatok egészéről, jelen lehetnek a felsőbb pártszerv határozatainak feldolgozásánál, a közös értelmezés kialakításának első lépéseinél. A csoportvezetők a pártbizottságon rendszeresen megismerhetik azokat a felsőbb pártszervi határo­zatokat, állásfoglalásokat, amelyek a csoport mun­kájára, vagy az apparátusi pártmunka egészére vonatkoznak. A társadalmi apparátus viszonylag rövid, egyéves működésétől túl sok tapasztalatot, vagy teljes bizonyosságot a módszer helyességére vonatkozóan, aligha lehet elvárni. Mégis úgy látjuk, az eddigiek egy dologra megnyugtató választ adnak: a tartal­masabb, szervezettebb és tervszerűbb pártmunka kialakításában és a politizáló, alkotó légkör meg­teremtésében máris figyelemreméltó a tizenkét ta­gú aktíva tevékenysége. Jobb kapcsolat a területtel Az a tény, hogy a tanácsi pártbizottságnak nincs koordinációs jogköre, nem zárja ki a területen vég­zett hasznos segítő munkát. Meg kell találni a konzultációs, tájékoztató és tájékozódó, segítő te­vékenység végzéséhez a legmegfelelőbb munkastí­lust, módszereket. A kapcsolatok javítása többek között azért is fontos, mert a megyei tanácsi appa­rátus területi munkájának minősítését, hatékonyab­bá tételét csak a helyszínen lehet összetettebben elemezni. Az irányító pártszervekkel egyetértésben a tár­sadalmi apparátus tagjai területfelelősi rendszer szerint végzik feladataikat a megye városaiban, já­rásaiban. Rendszeresen tájékozódnak a tanácsi munka aktualitásairól, a megyei tanács apparátusá­nak helyszíni tevékenységéről. Természetesen nem­csak tájékozódnak, hanem maguk is hasznos infor­mációkat közölnek. Mindenekelőtt a megyei szak- igazgatási szervek helyi ellenőrző, segítő intézke­déseiről, a járásból, városból továbbított jelzések elintézéséről. E tevékenység folyamatos végzése hoz­zásegíthet ahhoz, hogy növekedjen a területi egyez­tetések hatékonysága. Segítenek abban, hogy ne kelljen egy-egy belső ügyben a közös értelmezés hiánya miatt újra meg újra visszatérni. A hivatali pártalapszervezetekkel is a rendsze­res kapcsolat megteremtése, a folyamatos konzul­tációs munka a cél. Az apparátusi pártbizottság munkamódszereinek átadásával a megyei tanács politikai, közéleti tevékenységének megismertetésé­vel, a munkatervek egyeztetésével konkrét segítsé­get lehet nyújtani ezen a téren is. A területi munka segítését az érintett szervek kedvezően fogadták. Megvan a lehetőség rá, hogy a megyei tanács pártbizottsága konkrét formában részt vegyen a tanácsi szervek munkájára hozott 1976. december 7-i megyei pártbizottsági határozat megvalósításában. Ez egyúttal a pártmunka poli­tikai mozgalmi jellegének fejlesztését is szolgálja. Hogy milyen eredménnyel — az persze nemcsak a tizenkét tagú társadalmi apparátuson múlik, hanem a megye tanácsi szerveinél dolgozó kommunisták közösségein is. Szabó Attila A nyári szabadegyetemek tar­talmi előkészítő munkája a leg­több helyen befejeződött az or­szágban. Kialakult a sok újdon­ságot ígérő program, a felkért előadók készülnek a hallgatóság­gal való találkozásra. Immár rangos továbbképzési fó­rummá vált az elmúlt évek során a kecskeméti Óvodapedagógiai Nyári Egyetem. Az egyhetes elő­adás — és vitasorozatok témái egymásra épülve fejlesztik to­vább a hazai résztvevők szakmai ismereteit. Az idén június 27-e és július 2-a között rendezi meg a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőkép­ző Intézet és a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat Bács- Kiskun megyei Szervezete a jól bevált ismeretszerzési és -bővíté­si találkozókat. Korábban, 1972. óta a bábjáték és a szemléltető eszközök, az ének-zenei, testi és az irodalmi, nyelvi nevelés sze­repéről, valamint az óvoda isko­laelőkészítő feladatairól folyt az eszmecsere. Most a természeti és társadalmi valóság megismerte­tésének nem kevésbé izgalmas té­máját választották. A megnyitót dr. Hanga Mária oktatási minisz­terhelyettes mondja, majd előadá­sok, filmvetítések, csoportos vi­ták és kiállítások következnek. A témakör bolgár vonatkozásairól Tiha Delcseva, a Sztara Zagorai Óvónőképző Főiskola igazgatóhe­lyettese számol be. A jelentke­zők közben tanulmányi kirándu­láson közelebbről is megismer­kedhetnek majd Bács-Kiskun ne­vezetességeivel . Harmadik alkalommal várja vendégeit Baján a Vízgazdálko­dási Nyári Egyetem. A rendezők hetven-nyolcvan résztvevőre, me­zőgazdasági, agrárberuházásokkal foglalkozó és egészségügyi szak­emberekre, valamint a vízügyi tervező vállalatok képviselőire számítanak. Legutóbb, két esz­tendeje a kommunális vízgazdál­kodás témakörét dolgozták fel. Ez alkalommal, július 4-től 9-ig a mezőgazdaság fejlesztésének a vízi környezetre gyakorolt hatását vizsgálják. A tervezett előadá­sok a mezőgazdaság kemizálásá- nak, a szakosított állattenyésztő telepek és a feldolgozó üzemek szennyvízkezelésének a környe­zetvédelemmel kapcsolatos kérdé­seivel foglalkoznak. A megnyitót dr. Nagy Bálint, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Miniszté­rium főosztályvezetője mondja. A nevesebb előadók között lesz Ra- konczai Zoltán, az Országos Ter- vészetvédelmi Hivatal elnöke és dr: Papp Ferenc, az Országos Vízügyi Hivatal főosztályvezetője. A hallgatók mindemellett tanul­mányi kiránduláson ismerkednek meg a helyi mezőgazdasági kom­binát nagyüzemi sertéstelepével, s ízelítőt kapnak a szerencsés természeti adottságú Baja szép környezetéből, a város és a kör­nyék kulturális életéből, gazdag hagyományaiból, népművészeté­ből. Komputerek-közösen Ú KÉPERNYŐ Aliz ka ORSZÁGRÓL ORSZÁGRA HALADVA A DUNÁN Budapestre érkezett a Barátság-hajó Derűs, közvetlen hangú ünnep­ség színhelye volt vasárnap reg­gel a budapesti Vigadó tér. A Szovjet Hősök Emlékműve előtt tíz szocialista ország zászlói leng­tek, a zenekar mozgalmi induló­kat játszott. A budapestiek szá­zai lelkes éljenzéssel fogadták a Barátság-hajót, amely a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és a szocialista országok szovjet ba­ráti társaságainak kezdeményezé­sére május 22-én indult el a Szovjetunióból, fedélzetén tíz szo­cialista ország — köztük Kuba, Mongólia és Vietnam — mint­egy 200 tagú küldöttségével. Or­szágról országra halad a Dunán, hogy a testvéri országok fiaival együtt köszöntsék a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Az ünnepélyes fogadtatáson részt vett Nagy Mária, az MSZBT főtitkára. Szűcs Istvánná, az MSZMP Központi Bizottságának és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnökségének tagja meleg szavakkal köszöntöt­te a dunai hajóút résztvevőit, köztük German Sztyepanovics Tyitov űrhajóst, a Szovjetunió Hősét, a Szovjet Baráti Társasá­gok Szövetsége elnökségének tag­ját, a szovjet delegáció vezetőjét. A küldöttek nevében Raul Castro Mercader ezredes, a kubai szovjet társaság Oriente tartomá­nyi elnökhelyettese, a kubai kül­döttség vezetője mondott köszö­netét a meleg fogadtatásért. Ezután a küldöttek vendéglátó­ik: az MSZBT országos elnöksége és a tagcsoportok küldöttei kísé­retében megtekintették a fővá­rost. Hétfőn délelőtt a delegációk ve­zetői ellátogattak a Magyar—Szov­jet Baráti Társaság székházába. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT el­nöke adott tájékoztatást a vendé­geknek hazánk gazdasági, társa­dalmi, kulturális fejlődéséről, szocialista építőmunkánk ered­ményeiről, az MSZBT tevékeny­ségéről pedig Nagy Mária,, a tár­saság főtitkára nyújtott áttekin­tést. Ezután Apró Antal átnyújtotta az MSZBT %ranykoszorús plakett­jét a küldöttségek vezetőinek. A vendégek nevében German Sztyepanovics Tyitov űrhajós mondott köszönetét a meleg fo­gadtatásért. Ezt követően Apró Antal foga­dást adott a küldöttség vezetői­nek tiszteletére. (MTI) Mintegy nyolc esztendővel ezelőtt, 1969-ben Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió aláírták a számítástechni­kai együttműködésről szóló egyezményt, amelyhez a későbbiek folyamán Kuba és Románia is csat­lakozott. Közös erővel összeállítottak egy együtt­működési programot, melynek keretében megindult a szocialista országok egységes számítógéprendsze­rének (ESZR) a létrehozása. Magyarország a kisméretű ESZ—1010 (R—10) modell tervezésére és gyártására specializálódott, mely másodpercenként 5—7 ezer művelet elvégzé­sére alkalmas. Teljesítményben utána a szovjet és bolgár szakemberek által közösen kifejlesztett ESZ—1020 típus következik. A Csehszlovákiában ké­szülő ESZ—2021 modell elsősorban technológiai fo­lyamatok irányítására alkalmas, 25 ezer műveletet végez el másodpercenként. Az ESZ—1030-at a Szovjetunióban dolgozták ki lengyel szakemberek közreműködésével. Az NDK másodpercenkénti 250—300 ezres műveleti sebességű ESZ—1040 gyár­tására specializálta magát, az 500 ezer műveletet végző ESZ—1050-et pedig a Szovjetunió állítja elő. Ugyanott készül majd a 3 milliós műveleti sebes­ségű ESZ—1060 is. Bulgáriában már kilenc gyár készít alkatrésze­ket és foglalkozik a számítógépek gyártásával. A felvétel ezek egyikében, a szófiai Electronica gyár­ban készült és az 5012” M típusú mágneses memó­ria egyik alkatrészének az ellenőrzését mutatja. (MTI Külföldi Képszolgálat—KS) Az anyai ösztön talán a természet leghatalmasabb parancsa. Az utód, a gyerek utáni vágy elapasztha­tatlan. Boldogtalan, kit a sors megfosztott az élet­adás, gyermeknevelés örömétől. Százan, ezren tépelődnek hazánkban, hogy vállal­ják-e a házasságon kívüli gyermekáldást, az ezzel járó megaláztatásokat. Nagy szomorúság, bánat, ha értelmes, egészséges nők hiába keresik illő párju­kat, azt a férfit ki a házasság tartósnak remélt kö­telékében apja lesz gyereküknek. A bajai járás egyik nagyközségében egy harminc éves lányt tagadott meg családja, mert egyszülött­jük gyereket akart. Most szüleitől távol neveli az apróságot. Ki nem halott, hogy jónéhányan azért mentek férjhez — egyeztek meg egy formális há­zasságban —, hogy neve legyen a gyereknek. Iszonyatosan nehéz a megoldás egyén és közösség számára. Szemes Marianne író—rendező kezéből kicsúszott a téma, a 34 éves Alizka sorsa, döntése nem vált közüggyé, mert a mellékes szálak elterelték a fi­gyelmet iszonyatosan nehéz helyzetéről, a társadal­mi szokások és a természeti törvények ütközéséről. Mit érdekel engem, a nézőket, hogy a történet valódi-e vagy sem. A történetet nézve idéződjenek fel bennünk hasonló esetek, szituációk! Az ál-dokumentum játékban a környezetrajz a sikerültebb. Ki nem találkozott ilyen, gügyeségeket, szórakozás, művelődés címén ajánlható kulturális felelőssel, az üdülőben gátlásaiktól megszabaduló „kancaterelgető” izompacsirtákkal, butuska szal­maözvegyekkel. A mama kedvence, 34 éves Alizka látja a sok álságot, csalást és csalattatást. Felismeri, hogy szen­vedélyes szerelem nélkül nincs tartós kapcsolat. Visszalép a kínálkozó, társadalmilag egzisztenciá­lisan előnyösnek látszó házasságtól. Gyereket akar, erőset, frisset, vért a véréből. A visszahúzódó üvegházi nő maga keresi partnerét, keresi a szin­te reménytelen helyzetből a kiutat. Jól döntött? Miért döntött így? Sajnos, ezekről a „mellékes” kérdésekről keveset tudtunk meg a dokumentumjátékból. Tapasztala­taink, ismereteink egészítik ki, kapcsolják össze a látottakat. Az előzetes és záróriportok megmagyarázták, hogy Alizka története közügy, sokakat foglalkoz­tat: több figyelmet, szeretetet érdemelnének a ma-' gányos, gyerekre vágyó nők. Jobb lett volna, ha a dokumentum játék sugározza ezeket a következteté­seket, s jól összeszerkesztett életanyag befolyásolja a közvéleményt. H. N. A vállalati törvény tisztelete • Úttörők gyűrűjében a Barátság-hajón érkezett kedves vendégek. (MTI-fotó, Németh Ferenc felvétele — KS) Nincs még két hete, hogy meg­írtuk: vállalatainknál ez év ele­jén is beszámoltak a kollektív szerződések végrehajtásáról, és április 30-ig elvégezték a szerző­dések módosításait is. Megállapí­tottuk, hogy ez a beszámolás évek során rendszer lett, és fontos eszközévé vált mind a vál­lalatvezetés, mind az üzemi de­mokrácia erősítésének. Mi tette rendszerré ezt a szám­adást, miért profitál belőle igen sokat gazdaságvezetés és üzemi demokrácia egyaránt? Az, hogy a vállalatvezetésnek elemeznie kell a helyzetet, összegeznie a tapasz­talatokat arról, miként valósítot­ta meg, amit a szerződésben ma­gára vállalt. S jóllehet, vezetői kötelezettség ez, nem lehet egy­oldalú. Igazán hitelessé azzal vá­lik, ha már a beszámoló •össze­állítása előtt is megkérdezik a dolgozókat, a társadalmi szerve­ket, mi a véleményük a szerző­dés betartásáról. Az idén is több vállalatnál megtették ezt, mint tavaly, s a múlt évben is többnél, mint azt megelőzően. Ahol már megtörtént ez az elő­zetes közvéleménygyűjtés, ott tudtak átfogó, teljesebb valóság­értékű beszámolót készíteni. Ott nem ragadtak meg csupán egy- egy részkérdés vizsgálatánál. Általában szervezett keretek között, körültekintően vitatták meg a kollektív szerződés beszá­molóit és a módosítások terve­zetét a dolgozókkal. Ezért is ala­kult ki átfogó kép arról, hogy a tavalyi bérfejlesztéseket a kere­seti arányok javítására, az ala­csony keresetű nők és fiatalok átlagkeresetének növelésére, a nehéz fikizai és a kvalifikált szakmunka magasabb díjazására használták fel a vállalatok. Vagy arról, hogy a kollektív szerződés egyes rendelkezései összhangban vannak a jogszabályokkal. Beke­rült az általános képbe, hogy ha szerényen is de tovább javul a munkaszervezés. Azokon a he­lyeken különösen, ahol anyagi ösztönzéssel is élnek a jó szerve­zési módszerek bevezetéséért. Az is biztató, hogy egyre több válla­latnál ismerik el a jutalom oda­ítélésénél: ez a nyersanyaggal, energiával, élőmunkával való ta­karékosságért jár. Ha kis mér­tékben is, de sikerült tovább nö­velni a munkanormában vagy tel­jesítménykövetelmények szerint dolgozó fizikai munkások ará­nyát. Nem kis jelentőségű a dol­gozók szakmai képzésének, to­vábbképzésének élénkülése sem. A módosításokról is az mond­ható, hogy tartalmilag általában kielégítik . a követelményeket. Legtöbb helyen felülvizsgálták a dolgozók besorolását, s indokolt esetben átsorolásokat is végez­tek. Már e tartalmi utalásokból is következtethető, hogy a viták so­rán legtöbb hozzászólás a besoro­lással, anyagi ösztönzéssel, mun­karuhával kapcsolatban esett. Számos észrevétel hangzott el a munkaidő-beosztással, bérpótlé­kokkal, premizálással, jutalma­zással, jutalomszabadsággal ösz- szefüggésben. Ezek voltak tehát az általános tapasztalatok. Természetesen — a részletekben — akár vállalaton­ként, akár kérdéscsoportonként voltak egyenetlenségek, pótolni, szóvátenni valók. De a fő követ­keztetés mégis az lehet a gyakor­lati példák alapján, hogy a kol­lektív szerződések végrehajtása megyénkben is szinkronban van az élet változó követelményeivel. Méginkább teljesebb lesz ez az összhang — és valósághűbb a kol­lektív szerződések betartását tük­röző beszámolórendszer, ha az említett jó tapasztalatok minden vállalatnál gyakorlattá válnak. Mert volt azért az idén is olyan munkahely, ahol a vállalatvezető a szakszervezeti bizottságnak és a dolgozóknak is csak szóbeli tá­jékoztatást adott a kollektív szer­ződés előző évi végrehajtásáról. Ami nemcsak olyasmire mutat, hogy ott a vezető valamiféle for­mális gesztusnak érzi a beszámo­lást, hanem törvénysértő is. Hi- 'szen megszületése óta hányszor meg hányszor leírták, deklarál­ták abban az üzemben is, hogy a kollektív szerződés: törvény, a vállalat alkotmánya. S az a jelenség is „kilóg” a po­zitív megyei összképből, ami egyik gyáregységünk munkásgyű­lésén fordult elő. Napirenden itt is a kollektív szerződések betar­tása és a VSZT által elfogadott módosítás ismertetése szerepelt. De hogyan? Joggal kifogásolták a dolgozók, hogy az előadó nem készült fel kellőképpen, az elő­adottakból keveset értettek, s nem ismertette az 1977-re szóló javaslatot sem. Ezért aztán nem is tudtak érdemben állást foglal­ni a hallottakról. A túlnyomórészt kedvező ta­pasztalatok méginkább éles meg­világításban mutatják meg azo­kat a helyeket, ahol még több kevesebb űr van a szavak és a cselekedetek közt. Magyarán: a vállalati törvény tiszteletét itt-ott még lehet erősíteni. í T. I. » \ Nyári szabadegyetemek előtt Óvodapedagógiai továbbképzés Kecskeméten — Vízgazdálkodási témák Baján

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents