Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. Május 28. ORSZÁGOS SIKERŰ KÖZÉPISKOLÁSOK Ildikó és a kalocsai fiúk • Kapitány Ildikó, aki nemcsak az orosz nyelvben ér el jeles tanulmányi eredményt. • Jobbra: a kalocsai fiúk az oklevéllel. A KÖNYVHÉTRE JELENT MEG Két kötet a népfrontról Az idei tanévben sikeresek vol­tak Bács-Kiskun megye középfo­kú tanintézeteinek diákjai a kü­lönböző országos rendezésű ta­nulmányi versenyeken, vetélke­dőkön. Közülük mutatunk be most néhányat. Kapitány Ildikó a bajai Türr István Közgazdasági Szakközép- iskola IV/a. osztályos tanulója második alkalommal ért el orszá­gos első helyezést az orosz nyel­vű tanulmányi versenyek döntő­jében. Teljesítménye ritka érté­kű, hiszen eddig még nem for­dult elő, hogy egy diák „rádup­lázzon” egyszeri győzelmére. Ne­ki ez sikerült; 1976-ban és az idén is a legjobbnak bizonyult. Pedig az orosz nyelvvel „beha­tóan” nem is olyan régen, csupán másodikos középiskolás kora óta foglalkozik. Általános iskolában — többi versenyzőtársától elté­rően — nem járt nyelvi tagoza­tos osztályba. Szorgalmára és tehetségére viszont jellemző, hogy két év leforgása alatt a leg­kiválóbbak közé sikerült emel­kednie. — Másodikos koromban a nyá­ron már egy országos orosz nyel­vi táborban vettem részt Nyír­egyházán, s lényegében az ott ta­nultakra alapoztam felkészülése­met a tanulmányi versenyekre — magyarázta beszélgetésünk alkal­mával. — A tavaly elért első he­lyezésemet már egy külföldi ju­talomutazás is követte, egy hóna­pot töltöttem a Szovjetunióban, a Novgorodban rendezett nemzet­közi ifjúsági táborban... Az orosz nyelv tanulása egy bizo­nyos tudásszint felett már egyál­talán nem fárasztó dolog, sőt mi­nél alaposabban ismer az ember egy nyelvet, annál több érde­kességet fedez fel benne. Mos­tanában már fonetikával, és a nyelvhelyesség kérdéseivel fog­lalkozom s gyakorlom a helyes kiejtést is. Ehhez segédeszközö­ket is használok; magnetofont és lemezjátszót. Verseket és novel­lákat szoktam hallgatni, majd a szöveget hangosan én is ráolva­som a magnóra. Visszajátszva pedig kijavítom a hibákat, s így tökéletesítem a kiejtésemet. Egy­ben sokat olvasok oroszul, Cse­hov, Lermontov, Visnyevszkij- versek, prózák a kedvenceim... Ami a tanulmányi versenyeket illeti, elmondhatom, hogy a szín­vonal igen magas. Itt az iskolá­ban is több tehetséges „vetély- társam” volt, akikkel egy darabig fej-fej mellett haladtunk, s ta­lán csak az döntötte el az el­sőbbséget a javamra, hogy ne­kem volt több időm a felkészü­lésre ... Ildikó Homokmégyen született ■és a szakközépiskola kollégiumá­ban lakik. Társai, a diákközös­ség és a tanárai sokat segítettek felkészülésében, most közös a si­ker öröme is. Tanulmányi átlaga jeles. Az érettségi után Szeged­re, a József Attila Tudomány- egyetemre készül, történelem­orosz szakon kíván tovább tanul­ni. A felvételi vizsga fáradalma­it külföldön piheni ki, egy hétre Szovjetunióba, Moszkvába uta­zik —, ez a tanulmányi verseny első helyezettjének jutalma. □ □ □ A „Ki tud többet a Szovjet­unióról” országos középiskolai vetélkedő sorozat több tízezer diákot, hétszáz iskola, ezer részt­vevő csapatát mozgatta meg or­szágszerte. A kalocsai I. István Gimnázium Il/a. osztályos tanulói Halász Sándor, Pécsi László, Kis József, Búkor László és a tar­talék Tóth Róbert) hosszú és iz­galmas szellemi összecsapások után jutottak el a fővárosba, az Olimpia1 szállodában megrende­zett országos döntőbe, ahol jól megállták helyüket. Szereplésük­ért tíznapos jutalomüdülésre utaznak Szocsiba. Az „ötös fogatot” dr. Lantos Istvánná orosz szakos tanár ké­szítette fel a versenyre, most ter­mészetesen ő is a diákokkal tart. — Az iskolai vetélkedőt köny- nyedén megnyertük — mesélték a fiúk a versenyzés történetét. — Ez nem volt különösebben nehéz, mert már tavaly is tovább jutot­tunk egészen a megyei döntőig. A bajai városi vetélkedő után a kecskeméti következett. Itt azon­ban csak a harmadik helyre ke­rültünk, s az utolsó „beugratós” kérdésre adott rossz válasz mi­att egy pont híjával kiestünk. El­keseredésünket csak a vetélkedő szervezői, a Lapkiadó Vállalat meghívása oldotta fel, így azután mégis részt vehetünk a szolnoki területi döntőn. Az itt elért má­sodik helyünk már jogosított a továbbjutásra és bizonyította azt is, amit a döntő is, hogy érde­mesek voltunk a bizalomra ... — A verseny a Szovjetunió című lap alapos ismeretén ala­pult — folytatták a beszámolót.* — Mi felosztottuk egymás között a fontosabb témaköröket. Sanyi kapta a művészet, tudomány, technika rovatot, Pécsi Laci a sportot, irodalmat, Kis Jóska a gazdasági, földrajzi szakterületet, Búkor Laci pedig a politikát és a társadalmi élet kérdéseit. Sze­gény Robinak, a tartaléknak pe­dig mindennel kellett foglalkoz­nia. Hétről hétre orosz tanárunk készítette el számunkra a „házi kérdéseket”, amelyet az „edzé­sek” anyagául szolgáltak. Ügy érezzük, hogy sokrétű és hasznos ismeretekkel gazdagodtunk mind­nyájan, és nemcsak a jutalom­üdülésért volt érdemes ilyen sok energiát és időt fektetni a fel­készülésbe és a versenyzésbe ... Pavlovits Miklós A nagyvárosok levegővédelme Korunk »chnikája sok jótéte­ményt áraszt az emberiségre, de van néhány súlyos ártalma is, amelyet a múlt századok embe­re nem ismert: például a víz- szennyezés, a zajártalom és a légkör egyre nagyobb mértékű beszennyezése füsttel, porral és egyéb káros anyagokkal. Légkörünk óriási méretű gáz­tömeg, amely nem kevesebb, mint 5000 billió tonna levegőből áll, magassága pedig több ezer kilométer. Jóllehet ehhez az anyagtömeghez képest elenyésző annak a szennyezésnek az egész mennyisége, amelyet a világ ösz- szes gyárai, erőművei, járművei a levegőbe bocsátanak, a baj azonban az, hogy nem oszlanak el egyenletesen a légkörben, ha­nem a kibocsátási helyük köze­lében kisebb vagy nagyobb mennyiségbe^ .felhalmozódnak, A városokban a káros és mér­gező hatású szennyezések külö­nösen nagymértékben összetö­mörülnek és sok kellemetlensé­get, betegséget okozhatnak. A szennyezett levegő nemcsak egészségünket veszélyezteti, ha­nem előmozdítja a korróziót is és minden nagyvárosban évről évre százmilliós értékű épület­rongálódásokat okoz. A világ legtöbb nagyvárosában, a különösen szennyezett levegő­jű településein létrehozott mé­rőállomások ma már rendszere­sen ellenőrzik a levegő összetéte­lét. Helyenként a fix telepítésű mérőállomások kiegészítéseként, vagy teljesen önálló feladatkör­rel jól felszerelt mozgó mérőko­csik is végeznek ellenőrzéseket. A képen is egy ilyen látható, amely a svéd főváros, Stockholm legkülönbözőbb pontjait keresi fel gyors levegőmintavétel és — elemzés céljából. Ahhoz, hogy tevőlegesen be tudjanak avatkoz­ni a levegőtisztaság javításának ügyébe, elsősorban a szennyezés okainak, előidézőinek leleplezésé­re van szükség, ami csak méré­sek útján lehetséges. • Mozgó mérőkocsik a stockhol­mi utcán (MTI Külföld Képszol­gálat — KS.) Legújabbkori történelmünk ku­tatásához, napjaink lényeges po­litikai kérdéseinek megértéséhez elkerülhetetlen a népfrontmozga­lom múltjának tanulmányozása, jelenének helyes értelmezése, megértése. A népfrontpolitika történelmi és társadalmi elem­zése egyik kiindulópontja lehet a második világháború után ha­talomra került kormányszövetsé­gek megértésének. Az utóbbi időben ismét foko­zódik az érdeklődés a társada­lom szocialista átalakításához vezető utak iránt. Éppen ezért nemcsak a történetírás szempont­jából fontos a népfrontmqzgalom figyelmes tanulmányozása. Az el­múlt négy évtized ismerete el­vezethet a mai marxista straté­giai elvek forrásához, adalékul szolgálhat a jelenkori szocialista forradalmak és általában á kommunista és munkáspártok sajátos szövetségi politikájának tanulmányozásához is. A hazai népfrontmozgalom tör­ténetének ismerete azért is szük­séges, mert a négy évtized ese­ményeiről nemcsak pontos, megbízható és időtálló tanulmá­nyok láttak napvilágot. „Főleg a felszabadulást követő politikai harcok első időszakában tudato­san ferdítő és félremagyarázó, majd a későbbiekben a bonyo­lult eseményeket leegyszerűsítő, vulgarizáló művek is megjelen­tek” — írja Kállai Gyula. Ezért is tartjuk jelentősnek Kállai Gyula: A magyar népfront négy évtizedéről a Gyorsuló idő sorozatban megjelent munkáját és a Kossuth Könyvkiadó gondo­zásában közreadott kötetet, amely a magyar népfront dokumentu­mait tartalmazza 1935-től nap­jainkig*. Az utóbbi mű beveze­tő tanulmányát is a népfront tör­ténetének jó ismerője, a mozga­lom egyik vezetője, Kállai Gyu­la írta. A népfrontpolitika térhódítása a harmincas évek második fe­lében különösen fontos volt, mert a nemzetközi imperializ­mus külső katonai beavatkozása által megdöntött Tanácsköztársa­ság után megváltoztatta a mun­kásmozgalomban uralkodó hely­telen elveket, feloldotta a prole­tárdiktatúra minden áron való. merev stratégiai célját. Ez dön­tő lépés volt ahhoz, hogy a kommunista mozgalom egysíkú, bizonyos mértékig megrekedt el­méleti tevékenysége továbblen­düljön a holtpontról. Emellett ösztönzést adott a szocializmus­hoz vezető sajátos nemzeti utak kimunkálásához is. A népfront kezdetben védeke­zésként jelentkezett, de ismere­tes, hogy a helyes védekezés a támadás első lépése. Így történt nálunk is, amikor a törvényen kívül helyezett és üldözött kommunisták vezetésé­vel a haladó erők legjobbjai szer­vezték a demokratikus összefo­gást és ellenállást a fasizmus, s a háború ellen. Ezt az utat jelzi a Népszava 1941-es karácsonyi számának megjelenése, a Magyar Történelmi Emlékbizottság által szervezett 1942. március 15-i tün­tetés, a Magyar Front felhívásai 1944 nyarán, majd katonai szer­vének megalakulása 1944 novem­ber végén. Az általános fegyveres felke­lést a hosszú és bonyolult küzde­lem ellenére sem sikerült meg­indítani, mert a párt vezetői és tagjai ellen tovább folyt az irtó­hadjárat. A hadsereg vezetésé­ben kevesen voltak, akik őszin­tén keresték a kapcsolatot a ha­ladó erőkkel. A katonai felkelés vezérkarát pedig letartóztatták és kivégezték. De ennek a politi­kának, az illegalitás körülmé­nyei között végzett felvilágosító munkának is köszönhető, hogy magyar internacionalisták har­coltak a Vörös Hadsereg sorai­ban, a magyar és szovjet parti­záncsoportokban, a környező és más nyugat-európai országok el­lenállási mozgalmaiban. A népfrontpolitika helyes gya­korlatát bizonyítja, hogy közvet­lenül a felszabadulást követően megalakultak a politikai-mozgal­mi összefogást és a hatalmi szerv egységét kifejező nemzeti bi­zottságok. A demokratikus átala­kulás hajtóerőiként és ellenőr­zőiként működő nemzeti bizott­ságokban folyó és sikeresen meg­vívott politikai harcok is hozzá­járultak a döntő fordulathoz: a munkásosztály erőit egyesítve — a szegényparasztsággal és a tár­sadalom más haladó erőivel szö­vetségben — magához ragadta a hatalmat, megteremtette a prole­tariátus diktatúráját, győzött a szocialista forradalom. A dokumentumok érzékletesen mutatják be az elmúlt négy év­tized népfrontmozgalmának útját, belső fejlődését. Bizonyítják, hogy — mint ezt Kállai Gyula írja — „a népfrontpolitika nem kitérő, hanem a szocializmushoz vezető út bevált formája. Garanciája annak, hogy a párt politikája hűen fejezi ki a néptömegek ér­dekeit. Ha vétettünk a szövetsé­gi politika ellen, ez vagy azt je­lentette, hogy torzulás állott be a párt politikájában, vagy pe­dig azt, hogy a torzulás veszélye fenyegeti.” A helyes politika érvényre ju­tásának köszönhető, hogy hazánk­ban a munkásosztály vezetésével kialakult a társadalmi osztályok és rétegek szoros baráti együtt­működése, népünk szocialista nemzeti egysége. Mindkét könyv ajánlható az érdeklődőknek és a korunk kér­déseit kutatóknak. Hasznos ol­vasmányok: tanulságai és té­nyei felhasználhatók az elméleti kérdések megértéséhez és isme­retéhez, és hasznosíthatók a na­pi politikai munkában is. Komáromi Attila * A magyar népfront történe­te című dokumentumkötet Sar­lós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mutatja be a hétfőn 16 óra 30 perckor kezdődő könyvpremie­ren. a Megyei, Művelődési Köz­pontban. (40.) Erika megigazította a fiú nyakkendőjét, lefújt egy hamu- pelyhet a fehér ing keményített gallérjáról, és belemosolygott a szürke szempárba: — Elegáns vagy. szép ez a ruha. Jobb. volna hozzá csíkos nyakkendő, de ez a sima se rossz. Holnap venni fog neki két-há- rom szép nyakkendőt. Nem, in­kább csak egyet, arra még rá lehet beszélni, de ha többet lát­na, megint előbújna a gátlása. — Indulunk? — fürkészték a szemét a tág pupillák. — Ugye, fáradt? Erika hagyta lehullni kezét a fiú válláról: — Fáradt vagyok, de még ne induljunk. Üljünk ki a víz mel­lé, hallgassuk a békákat, hátha szólnak már. — Odahajtotta homlokát Béla vállához. Jó érez­ni a bőre melegét: vagy a na­pot őrzi, vagy a vibráló izmok vérétől hévül át. — Csak egy negyedórára... Lábuk alatt ruganyos volt a föld, lépteiktől sziszegett a sűrű gyep, valahol egy tücsök re­szelt, s a levegő langyos mozgá­sában már benne volt az alko­nyat. Messze bent a vízen ma­gányos csónak állt, s a tó tükrén párázó levegő kihozta a partra a horgász pergő orsójának halk surrogását. Leültek a két farönkre. Mé­ternyire a lábuk előtt mozdulat­lanul fénylett a víz. ahogy a le­vegő se mozdult. — Hogyan fogunk élni ezután? — nézett a fiúra. Várta, hogy feléje fordul a szürke szempár, de a fiú moz­dulatlanul fürkészte a lába előtt a vizet. — Fél? Erika elmosolyodott: — Arra gondolsz, hogy a fér­jem miatt...? Csacsi. Ha félek, mástól félek. Nem is szabadna kimondanom. Attól, hogy elve­szítelek. A fiú erős ujjai rámarkoltak a kezére. — Ilyent ne mondjon. Erika ráhajtotta homlokát a kezére kapcsolódó ujjakra. Seb­helyek, szerszámok nyomai. — Ha te kimondanád, hogy szeretsz ... Sokszor kellene mon­danod, hogy akkor is halljam, ha nem vagy mellettem, de egy­szer se mondod. Nyakszirtjén érezte a fiú me­leg száját. Forró borzongás fu­tott végig a hátán. — Belepusztulnék, ha elveszí­tenélek. — Nem tudok én fogadkozni... — A szavak lehelete a nyakát simogatta. — Tanítani kellene téged a férfiaknak, talán fognál rajtuk valamit. Egyik pillanatban úgy örülök neked, hogy valósággal fáj, a másik pillanatban meg jajgatnom kellene a félelemtől, hogy hátha még ez a pillanat se igaz, és a holnap még ennyire se lesz igaz... Ha bezárhatnálak egy nagy hegy tetején egy to­ronyba, hogy senki se jusson hozzád, csak én legyek neked a világ... de talán még akkor is félnék. Valahol a közelben csobbant a víz. összerezzent tőle. A fiú alig érintve simította végig a haját. — Fáradt. Attól ideges. Fe­küdjön le korán az este. Reggel­re jól kialússza magát. Olyan­kor minden más. Sok minden ki­derül. — Mire gondolsz? — Lehet, hogy megbánja, hogy itt voltunk. Pihent fejjel eszébe jut, hogy van egy vezérigazgató férje és egy melós szeretője... Erika rácsókolt a fiú kezén egy sebhelyre. Ä kéz megrán­dult a szája alatt, de most ő tartotta erősen a fiú ujjait. — Csacsi. Társadalmi gátlá­said is vannak? Nincs jogod, hogy kevesebbnek tartsd magad, mint akárki. Melós ... Autósze­relő vagy. Munkás. Légy büsz­ke rá. Amit te csinálsz, azt te csinálod. Ami a te kezed alól kerül ki, az nem a más pro­duktuma. Csak magaddal kell elszámolnod. Légy boldog érte. Légy büszke, hogy nem azok közé tartozol, akik helyett má­sok dolgoznak, de az eredményt a világ az ő munkájuk eredmé­nyének tartja, mert valami vé­letlen folytán éppen ott ülnek, ahol ülnek... Nem mondják ki soha, istenments kimondani, de aszerint élnek, hogy a világon mindenkinek joga van két nagy hazugsághoz. Az egyik jogos ha­zugság, hogy másnak mutassák magukat a környezetük, vagy az egész világ, előtt, mint amilye­nek valójában. A másik jogos hazugság, hogy másnak lássálc önmagukat, mint amilyenek va­lójában. Neked nincs szükséged semmiféle hazugságra. így vagy nagyszerű, ahogy vagy, nem kell másnak tudnod magad a világ előtt, nem kell másnak tartanod magad, csak olyannak, amilyen vagy. Felkapta a fejét, és b'elecsó- kolt a fiú szájába. — Szeretlek. Ha tíz évvel fia­talabb lennék, minden egysze­rűbb lenne... — Nézte a töp­rengést a szürke szemekben. — Mire gondolsz? Rám? A fiú lassan bólintott: — Igen. Féltem. — Engem féltesz? Aranyos vagy. Mitől féltesz? — Nem tudom. Mindentől. Hü­lyeség ... ne nevessen ki. Szo­kott beszélni álmában? Erika közel hajolt hozzá, és a pupilláját nézte: — Mondom, hogy aranyos vagy. Attól féltesz, hogy ha a férjem megtudja, bántani fog? Nyilván nem találkoztál még olyan férfiakkal, akik elképzelni se tudják, hogy a feleségük más férfira is gondolhat, hiszen a jó­lét, amit ők nyújtanak, ezerszá­zalékos biztosítók arra, hogy az asszony hűséges legyen, mert az a nő, aki ilyen körülményeket kockára tesz, az csak elmebeteg lehet, márpedig ők normális nőt vettek feleségül... — De a férje nagyon szereti... — A maga módján, önmagát szereti bennem, ahogy minden ember szereti a saját karját, a lábát, vagy a hullámos haját. Az ő oldalán én vagyok a reprezen­tatív feleség, akivel magabizto­san jelenhet meg mindenütt, sőt, akit irigyelnek tőle. — Nem sza­bad engednie, hogy belegaba­lyodjanak ebbe a témába. — Egyébként — vidám nevetést erőltetett — nem szoktam ál­momban beszélni. Felkelt a fa­rönkről, és széttárta meztelen karját a napkorong felé, amely már ráült a dombok gerincére. Felszabadultnak kellene éreznie magát, kivetni az idegeiből a szorongást, ami elviselhető len­ne, ha amiatt nyomasztaná, hogy mi történne, ha Ágoston tudo­mást szerezne erről a mai nap­ról, erről a fiúról, vagy a követ­kezők után következőkről. Miért volt tele eddig magabiztos fö­lénnyel minden más férfival szemben, és miért most a bi­zonytalansága? * A mögöttük haladó és a Re­nault mellett jobbról elmaradó kocsik reflektorának fényében tisztán látta a fiú arcát, össze­húzza a szemét, ujjai nem szo­rítják, mégis biztosan tartják a volánt, testrészévé vált a kocsi. Végig belül, az előző sávban repül a Renault az oldalán el­maradó kocsisor mellett, csak egy autó tartja előttük ezt a tempót, fekete Mercedes. Ágoston és Tamás ugyanilyen fekete Mer- cedesen ment el tegnap, Káldi kocsiján, s talán éppen ők azok a fekete Mercedesen. Bizarr pil­lanat lenne, ha lehúzódnának a szélső sávra, és Béla megelőz­né őket is, s a Mercedesből Ágos­ton észrevenné a Renault-t, oda­hajolna az ablakhoz, és meglát­ná, hogy igen, ez az ő kocsijuk, a jobb első ülésen Erika, és a felesége mellett ki ez a fiatal­ember?! Persze, a fekete Mer­cedes nem Káldi kocsija, de ha az volna, hiszen lehetne, és ta­lán jó is volna, ha ők lennének, legalább robbanna valami az életében, hogy minden megrepe­dezzen körülötte... (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents