Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-26 / 122. szám
1977. május 26. • PETŐFI NÉPE • S Múlt, jelen és jövő egy város életében ■ Könyv a szabadkőművességről Alighanem sok mindenki elfeledkezett Ka- da Elek jeles születési évfordulójáról Kecskeméten, abban a városban, amelyért olyan sokat tett. De ne háborgassuk az emlékezet lelkiismeretét, mert esetleg akadékoskodásnak tűnhet. Fontosabb ennél, hogy ma a helybeliek, a hazai országjáró és külföldről érkező túristák egyaránt jól érzik magukat az újjáalakuló városközpontban, az úgynevezett sétálóutcában, a megszépült főtéren. Jelenlegi szocialista társadalmi körülményeink között, valósulhatott meg és fejlődhet tovább ez a nagy mű, az építészeti és környezetesztétikai törekvések együttese. A közreműködők munkásságát — Janáky István és mások terveinek a megvalósulását — igyekeztünk nyomon követni és méltatni. Ebbe a sorba illeszkedik mai összeállításunk is abból a szempontból, hogy mérlegre tegyük az előzményeket, s az eredmények tudomásulvétele mellett a jövőbeni feladatokról se feledkezzünk meg. H. F. Emlékezés Kada Elekre Százhuszonöt éve. 1852. májusában született Kada Elek. Mint kecskeméti ügyvéd, 1878-ban országgyűlési képviselő lett, majd 1884-től 1891-ig államvasúti tisztviselő Budapesten. A 80-as évek eleiétől a fővárosi lapok rendszeresen közük írásait. A Budapesti Hírlapban megjelent „eredeti tárcáidban a társasági- és kávéházi élet eseményei és a T. Házból küldött beszámolói mellett megemlékezett szülőhelyéről. Kecskemétről, a város színházáról és a bugaci pásztoréletről is. Még vasúti tisztviselő, amikor megjelent a Kárpáti Jánossal közösen írt első könyve, A vasú- tak keletkezése és fejlődése (Bp. 1891). Pataky László rajzaival illusztrált regényét, a Darázs mérgét 1893-ban, a „magyar nép számára” írott 3 kötetes történeti albumát 1894-ben adták ki. Két színművét színpadon is játszották: a Helyre asszonyt Budapesten, a Király Színházban 1906-ban, a Tárogatót pedig Kecskeméten. 1909-ben. Nevének fönnmaradását elsősorban mégsem írói rangjának köszönheti. Sőt tudósi érdemeinek sem pedig ásatásaival ő alapozta meg a kecskeméti múzeumgyűjteményét, és több régészeti beszámoló, szakcikk került ki a kezéből. Kecskemét történetébe — és gyorsan tegyük hozzá, kultúrtörténetébe —. mint a város talán legjelentősebb polgármestere. írta be nevét. Polgármesteri működése (1897—1913) fontos időszakot, a milléneumtól az első világháborúig terjedő másfél évtizedet fogja át. Munkájáról fölröppent az a nézet is, hogy csak elődje, a szintén kiváló képességű Lestár Péter elképzeléseit valósította meg. Megítélésénél azonban ezt a felfogást nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk, mivel nélkülözi azt a megbízható történetszemléletet, amely saját korában vizsgálja és elfogulatlanul értékeli a jelentős személyiségeket. Bizonyosnak látszik, hogy Kada Kecskemét polgármestereként kitűnően fölfogta városa gazdasági és kulturális adottságait, és ezeket a legjobb irányba fejlesztette. Most röviden, írása bevezetőjeként nézzük meg, hogy a városépítészetben ml újat hozott a századforduló. A korábbi városfelmérés tanulságait főleg Kada idejében hasznosították. De hogyan! A gazdasági lehetőségek reális ismeretében átfogó tervet valósítottak, illetve valósíttattak meg á kor legjobb építészeivel. Azt is nyugodtan hozzátehetjük, hogy a kor legjobb színvonalán. Hiszen Kecskemét a magyar építészettörténetben elsősorban a századfordulón létesült épületeivel hívta föl magára a figyelmet. Kada írásából nemcsak az elkészült épületek, hanem a legalább annyira fontos nagy tervek is körvonalazódtak. Ügy áll előttünk Kecskemét főtere is, ahogy azt a századfordulón hosszú tav9 Tóth Sándor szobra: Kada Elek. ra, a jövőnek gondosan kialakították. Hogyan bánt Kadával és művével az utókor? Halála után Szántó Kálmán kecskeméti tanárt megbízták írásai kötetekbe gyűjtésével és életrajza megírásával, de a Héjjas-különítmény Szántót elűzte Kecskemétről. Kada összegyűjtött cikkeit és kéziratait azóta is a Bács-Kiskun megyei Levéltár őrzi, emlékét az utókor, sajnos, aíig-aüg. Sümegi György művészettörténész Kada Elek: Az újra épülő Kecskemét ( Vasárnapi Újság, 1912. július 7.) Kecskemét város ősi építkezése ma már nem felelt meg a mai kor ízlésének és az emelkedő forgalomnak, minek következtében új városszabályozási terv készült és ez alapon régi városrészekben új utcák nyittattak és a szabályozással a központi piactér is nagymérvben bővíttetett. E nagyobb arányú szabályozás maga után vonta azt, hogy újabb monumentális épületek keletkeztek, mely építkezéseknél a hatóság nagy súlyt helyezett arra, hogy azokban a magyar építőművészet legújabb irányai jellegzetes kifejezést nyerjenek; mely iránynak legelső képviselője Lechner Ödön, aki munkáját Kecskeméten az új városháza építésével kezdte meg, s ez idő szerint szintén Kecskeméten folytatja a Rákóczi-emlékkel összekapcsolt vízvezetéki torony, valamint a legközelebb létesítendő városi múzeum és könyvtár építésével. A város piactere még 20 évvel ezelőtt annyira össze volt zsúfolva rendetlen fekvésű, legnagyobb részben még vályogból épült ősi házakkal, hogy nemcsak szépészeti szempontból volt méltán kifogásolható, de nem is felelt meg azoknak a rendkívüli fontosságú gazdasági igényeknek, amelyeket Kecskemét városnak különösen nagyarányú gyümölcspiaca megkövetelt. ' Egész telektömbök sajátíttattak ki, új határvonalak állapíttattak meg, s az így keletkezett most már új, nagy piactér képe a református főiskola új épületének elkészültével teljesen kialakult, és a térnek a tervezett be- fásítással való teljes rendezése és a kertek kiképzése által jövő évre már teljesen be lesz fejezve. A nagy piactérnek szabályos nyolcszögben való kiépítését a református templom akadályozta. de a templom fenntartásához ® A volt piactér 1912 tavaszán. (Ma: Kossuth tér.) a város ragaszkodik, mert ez a legrégibb magyarországi református templomok egyike, amely még a török uralom alatt a konstantinápolyi sejk ül iszlám engedélye alapján épült. E templom DNY-i oldalán van az Árpádok alatt épült Barátok temploma, amely szintén kultúrhistóriai nevezetességű épület és a két templom hátterében emelkedik ki az impozáns városháza, amely a térnek ama részén uralkodik. A tér északnyugati oldalán, a Nagytemplom átellenében épültek a katolikus egyház és a népbank új palotái; az előbbit Grünwald és Bornemissza freskói díszítik. Ezek után következik a kecskeméti takarékpénztárnak Lechner és Pártos által tervezett palotája és a vonalat bezárja az evangélikus egyháznak átjáró bazárépülete. Régi és új. A korszerű városközpont képe. A térnek DK-i oldalát a már előbb említett templomokon kívül a református egyház új főiskolája. ékesíti, melynek egyik részében az egész modernül berendezett gimnázium, a másik részében pedig a jogakadémia talál új otthonra __ A földrengés rendkívül visszavetette az egyes tervek befejezését. Többek között a vízvezeték kiépítése is emiatt akadt meg, mert megfontolandó volt, hogy a nagyarányú, 52 m magas víztorony, mely egyszersmind a Rákóczi lovasszobrának hozzá- illesztésével mint Rákóczi-emlék fog szerepelni, mi módon építtessék, s így a már elkészített tervet át kellett alakítani, amely tervezetet a körülményeknek megfelelő átalakítással Lechner Ödön most fejezett be, s amelynek kétségtelenül oly elsőrangú művészi hatása lesz, hogy az nemcsak a városnak, hanem az egész országnak egyik építészeti toronynak építéséhez most fognak hozzá. Az újabb építkezések nevezetességét fogja képezni. A toronynak építéséhez most fognak hozzá. Az újabb építkezések, közül még figyelemre méltó az Osztrák—Magyar Banknak palotája és a Rimanóczy által tervezett honvéd lovaslaktanya. Végül felette érdekes az új vésztelep, amely eddig nyolc kiváló műízléssel tervezett épületet foglal magában, s amely megérdemli, hogy azt egy más alkalommal (A Vasárnapi Újságban 1912. szeptember 1-én Farkas Zoltán bemutatta a kecskeméti Müvésztelepet) részletesebben ismertessük. A mesét, a legendát általában a szeretet és a tisztelet teremti. Mégis fájó, milyen könnyű anek- dotás legenda mögé bújtatni Kada Eleket: a századeleji polgár- mestert, aki a párizsi sugárút kecskeméti megismétlést szándékával tudatosan provokálta tanácsnokainak ülését, a keletkezett vihar elől „meghátrált’’, és mindenki örömmel, megnyugvással elfogadta a „csak” 52 méter széles mai Rákóczi út kialakításának tervét. \ □ □ □ Sokkal hitelesebb képet alkothatunk róla a Kecskemét építésével foglalkozó újságcikket olvasva. Nem a feladatok, eredmények rendes és tisztességes összegzése, a „városépítési koncepció" (ahogy ma emlegetjük) a legérdekesebb tanulság. Sokkal inkább a hivatkozás a város akaratára. A város több mint a hatóság, mint Kada Elek, mert a város az itt élő emberek összességét, közérzetét is jelenti. Kada tudta ezt, a városért dolgozott, várost épített, a hatósággal vitatkozott, hogy elfogadtassa a közös akaratot. □ □ □ Kada városépítői korszerűsége ezért példamutató. A felsorolt feladatok, problémák részben napjainkra is érvényesek: az „emelkedő forgalom" megoldása, „új városszabályozási terv" készítése, „a legközelebb létesítendő városi múzeum és könyvtár” építése „a főtér tervezett fásítással való teljes rendezése". A helyes módszerre is példát adott. Nem írásban, hanem valóságos tettel. A kecskeméti főtérre bevezető Rákóczi út építésekor évtizedekkel előre aondolt a folytatásra. Ö kezdeményezte a volt „Don-kanyar” magántulajdonú épületeinek városi megvásárlását. A századelőn! 1965-ben a „Don- kanyar” bontásakor már csak egyetlen magántulajdonban levő épületet kellett kisajátítani. Itt áll ma az új közigazgatási és kereskedelmi központ. □ □ n Kada Elek városbecsülése, városépítési tevékenysége ne csak legenda maradjon, sokkal inkább mérce a mai munkában! Herényi József Ybl-díjas építész KIK AZOK a szabadkőművesek, akiket Franco fasiszta diktátor élete alkonyán is mániákusan támadott? Utolsó beszédében hosszú listát olvasott fel a szabadkőművesek nevével, köztük a tábornokok és miniszterek egész sora szerepelt. Nemzetközi ármánykodásukról beszélt, pedig már az 1960-as évek végén is csak ötmillió páholytagot tartottak nyilván a világon. Legtöbbször egy letűnt világ elhalt szervezete jut róla az eszünkbe. L. Nagy Zsuzsa Szabadkőművesség a XX. században című tanulmányában a szabadkőművesség több mint kétszáz éves, eseményekben, fordulatokban és ellentmondásokban gazdag történetét elemzi. A múltbeli visszapillantásra is szükség van, hiszen /így érthetjük meg a polgári átalakulás folyamatához kapcsolódó, szigorúan zárt szervezet mai anakronizmusát. Az első szervezetek — páholyok — a polgári fejlődés élén járó Angliában kocsmákban, fogadókban, italmérésekben alakultak meg. A szabadkőművesség azonban elsősorban Francia- országban vált olyan társadalmi intézménnyé, amely nem korlátozódott emberbaráti, jótékony- sági tevékenységre, hanem a társadalom időszerű politikai kérdéseivel is foglalkozott. A XVIII—XIX. századi szabadkőművesség nem volt egységes szevezet, hanem inkább ki- sebb-nagyobb csoportok együtteseként jelentkezett. Valamennyi csoportnál megtalálható a szervezetszerűség, a rituálé azonos típusa és a felvilágosodás értékeibe vetett hit. Rokonszenveztek a francia forradalomban megtestesült eszményekkel. A forradalmi mozgalmak színhelyein a páholyok igen . gyakran adtak menedéket a lázadóknak. A forradalmárok különös kölcsönviszonyban maradtak a szabadkőművesekkel. Részben igyekeztek eltávolodni tőlük, illetve toborzóterüknek használták őket. KÉTSÉGTELEN TÉNY, hogy az 1789 és 1848 közötti időszak sok, talán azt is mondhatjuk, legtöbb állhatattos forradalmárának volt valamiféle szabadkőműves „háttere” és szervezeti szempontból szabadkőműves fogalmakban gondolkodtak. Századunkban a szabadkőművesség továbbra is a polgári rétegek mozgalma maradt, nem tudott és többségében nem is akart kapcsolatot teremteni sem az ipari munkássággal, sem a parasztsággal. Jelentőségét nem tagadhatjuk, mert — mint L. Nagy Zsuzsa bizonyítja — „XX századi történetünkben éppen azokon a pontokon billen a mérleg nyelve a szabadkőművesség felé, ahol közéleti szerepet vállalt, mégpedig a szélsőjobboldal, a fasizmus ellen, a demokratikus emberi és politikai jogok védelmében. Ha nem ezt tette volna, aligha tudott volna jelentőségre Az ellentmondás AZ ELLENTMONDÁS társadalmi létünk alaptényezője. Mindennapi élmény, amellyel szembe kell nénznük, amellyel számolnunk kell. A nagy kérdés azonban, milyen legyen ez a számvetés. Annál is inkább, mert a vélekedések sokféleségében újra csak az eltérések, a szemben állások és nézeteltérések ellentmondásosságával találjuk magunkat szemben. A közvélekedés nem egyszer újít fel olyan nézeteket, amelyek társadalomtudományi .leküzdése a többi között éppen a marxizmushoz fűződik. E nézetek jellemzője, hogy az ellentmondásokat kiragadja a társadalmi ósz- szefüggések eleven és bonyolult szövedékéből, s nem mint az utóbbi lényegét fogja fel. Az ellentmondások eszerint mindig „kívülről” kerülnének be valamilyen módon fTvalóságba, s innen már csak egy lépés, hogy meg is személyesítsük a „cselvetés” végrehajtóit. Kellemesebbnek tűnik az a nézet, amely azt vallja: az ellentmondásnak két oldala van: van egy jó oldala és van egy rossz oldala. A rossz oldalt ki kell küszöbölni, a jó oldalt meg kell tartani. Az „emberbarát” szocializmus koncepciók mind ezt kívánták tenni, egyetemes gyógymódként ajánlották minden társadalmi baj orvoslására. Mégis, aligha termékenyebb szemlélet ez, mint amikor a természet hóbortjait megszüntetendő valaki felkiált: „Ez a láb más fejet érdemelne!” Dehát nem kárhoztatjuk-e magunkat semmittevésre az ellentmondás objektivitásának ezzel a makacs hangsúlyozásával? Ellenkezőleg! Csupán arról van szó, hogy a társadalmi cselekvés sikereinek a feltétele szorosan ösz- szefügg a cselekvés közegének tárgyilagos és tudományos felmérésével a tényekkel való szembenézéssel, leküzdve az érzelmiakarati tényezők szubjektív túl- tengéseit. Kissé átfogalmazva Brecht szavait: bennünket, érzelmeink az ész legnagyobb megfeszítésére kell, hogy szorítsanak, s az észnek meg kell tisztítania érzéseinket. S mindezt azért, mert az ellentmondás, mint dialektikus mozgás, ellentmondó oldalak együttes létezése és harca, s mint ilyen, a fejlődés, a változás valóságos forrása is. Az ellentmondások „mesterséges” kiküszöbölése, magának a fejlődésnek a mozgató rugóját semmisítené meg, megfeledkezvén arról, hogy ezzel maga a fejlődés is áldozatul esne. Konkretizáljuk most már mindezt napjaink szocializmusára. Vegyük például az egyéni, a csoport és az össztársadalmi érdek megkülönböztetését. Tudjuk: ellentmondások és! feszültségek sokasága adódik az érdekösszefüggéseknek (azaz a társadalmi egyének társadalmiasultságanak) ebben a formájában. Mégsem intézhetjük el úgy a dolgot (a jó és a rossz fentebbi, már Marx által dogmatikusnak nevezett megkülönböztetésével), hogy kiküszöböljük az egyénit és a cso- nnrtérdeket az össztársadalmi javára. Hiszen az össztársadalmi egyszerűen nem létezik az egyéni és a csoport, azaz a különös érdekek szerteágazó, ellentétesen kapcsolódó bonvolult szövedékén kívül, azoktól függetlenül. MERT A TÁRSADALMI érdekek ebben a formákban való létezési módia többek között a termelőerők fejlettségi állapotában, a társadalmi munkamegosztás mai ellentmondásaiban nyerik mélvehben fekvő okaikat. Ezek feloldása pedig az érdekrendszer ellentmondásainak hatására bekövetkezett fejlődés eredszert tenni a sokféle polgári szervezet között.” A tanulmány értéke, hogy a nemzetközi szabadkőműves mozgalom történetének ismertetésével párhuzamosan részletesebb képet nyújt a szervezet magyar- országi tevékenységéről. A szabadkőművesség története hazánkban — ha lehet — még vál- tazatosabb, ellentmondásosabb volt, mint Európa más részein. A Tanácsköztársaság idején a szabadkőműves-páholyok bezárták kapuikat. Az ellenforradalom szélsőjobboldali ága őket is felelőssé tette a trianoni békeszerződésért, és 1920 májusában feloszlatta a páholyokat. Ezután megváltozott a fél-legálisan működő mozgalom társadalmi ösz- szetétele. Feltűnő az úgynevezett szabadfoglalkozásúak nagy száma, művészeti életünk nem egy ma is elismert kiválósága volt páholytag, vagy valamely asztal- társaság tagja. Vezetőjük a Baján született kiváló nyelvész, Balassa, József, akinek nagyban köszönhető, hogy a magyar „szabadkőművesség kilépett az elszigeteltségből, és a lehetőségekhez képest aktív tevékenységet fejtett ki”, A MOZGALOM szerteágazó társadalmi kapcsolatai ellenére nem rendelkezett tömegbázissal. A fasizmus elleni harcban sem tartották kívánatosnak és lehetségesnek, hogy a szövetségesek köréb.e vonják a kommunistákat. 1938 után a mozgalom baráti összejövetelekre, asztaltársaságokra zsugorodott, a szabadkőművesek egy része emigrációba vonult. A második világháborúban ugyan nem volt veszélytelen a pacifista jelszavak hangsúlyozása, de a fegyverek ellen hatástalannak bizonyult. Az egyébként tiszteletreméltó emberbaráti cselekedetek sem pótolták azt az aktív tevékenységet, amit például a francia szabadkőművesek százai fejtettek ki az ellenállási mozgalomban. Az érdekes könyv utolsó fejezete a béke és az újrakezdés éveiről szól, amikor e mozgalom súlypontja Európából az Egyesült Államokba tevődött át, ahol négymillió szabadkőműves él ma is. Magyarországon 1945-ben újból engedélyezték a páholyéletet, de az 1947 után bekövetkezett politikai fordulatot „a szabadkőműves páholyok túlnyomórészt polgári tagjai idegenkedve fogadták, akadályozni igyekeztek a kibontakozást." EGY POLGÁRI mozgalom vázlatos történetét követhettük nyomon L. Nagy Zsuzsa könyvében. Olyan mozgalomét, amelynek követői szükségszerűen és törvényszerűen váltak korszerűtlenné, amikor a marxizmus— leninizmus eszméje győzedelmeskedett a világ egy jelentős részén és követőinek száma napról napra nő. (Kossuth Könyvkiadó, 1977). Komáromi Attila ményeképpen adódhat csak. Politikánknak tehát egyrészt az érdekösszefüggések tudomásul vételére, másrészt arra kell törekednie, hogy ezeknek az ellentmondásoknak — az össztársadalmi érdektől behatározott — mozgásteret adjon. Mégpedig olyan mozgásteret, amelynek eredménye fejlődés, s ezzel együtt az érdekellentétek csökkenése, feloldása lesz. A munka szerinti elosztás elvének a keresztülvitele, a jogszerűség érvényesítésének, különböző formái és módjai megannyi eszköz, hogy céljainkat valóra váltsuk. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a munka szerinti elosztás és a jogi egyenlőség maga is egyenlőtlenségbe csap át, mert már fizikumuknál, természetes képességeiknél fogva sem egyenlőek az egyének, s egyenlőtlen lehetőségeikkel szem- közömbös a jogi egyenlőség. ÚJRA CSAK az ellentmondás, a megoldhatatlan, a feloldhatatlan ellentétesség. De tényleg: feloldhatatlan? Megoldhatatlan? Csak viszonylagosan! Hiszen az ellentmondás lényegéhez tartozik, hogy működésével létrehozza önmaga feloldásának és megoldódásának feltételeit is. Feltétlensége tehát korszakos, feltétlenségének bizonyosságát pedig maga a történelmi fejlődés jelenti. Annyi azonban bizonyos, szocialista társadalmunk érde-| keihez való kötődés realitása csak olyan politikában és magatartásban biztosítható, amely le- küzdi az ellentmondást ott, ahol lehetséges, és állja a sarat ott, ahol az adott fejlődési szakasz- ellentmondásaival szemben állnia kell. Olyan politikában és magatartásban, amelynek közege ténylegesen a mai ellentmondásos és ellentmondásaiban fejlődő valóságunk. H. I. NEMCSAK LEGENDA Érvényes tanulság
