Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-22 / 119. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1977. május 22. Hétszáz kilométeres munkahely Látogatóban a földgázszállító üzemben A Gáz- és Kőolajszállító Vállalat'03. számú Távvezeték üzeme látja el a délalföldi térségben kitermelt földgáz és kőolaj — termelőhelytől a fogyasztónak átadó állomásig történő — szállítását. A kecskeméti üzem több mint háromszáz dolgozójának kétharmada a mintegy 700 kilométernyi vezeték mentén, tehát szabad ég alatti munkahelyen végzi felelősségteljes, helytállást kívánó feladatát. S az üzemben maradók tekintélyes hányadát is — karbantartókat csakúgy, mint a szakfelügyeletet ellátó vezetőket — szinte naponta a távvezeték valamely szakaszára szólítja a dolguk. A nyolc évvel ezelőtt Kecskemétre települt üzem sokáig az ideiglenesség jegyeit mutatta: barakképü1 etekben, kerék nélküli lakókocsikban történt az rányítás, a karbantartás műveleti sorrendjének tervezése, a műhelymunka. A minap a Békéscsabai út menti üzembe látogatva, jólesőn tapasztaltuk, hogy hosszas építése után végre elkészült az irodaház, s megkezdődött a beköltözés az üzemcsarnokba is. Szabadkai Zoltán gépészeti részleg- vezető és Pincehelyi Gyula művezető, szb-titkár pedig felváltva tájékoztattak; örvendetes, hogy a pár hónapja birtokba vett irodaházzal — benne ebédlő, tálaló, hideg-meleg vizes mosdó stb. — s a csaknem kész üzemcsarnokkal lassan csakugyan kialakul az üzemi központ. Legalább ilyen jelentős azonban, hogy a távvezeték mentén is sokat javultak a munka- körülmények. S ebben, mint azt Szabadkai Zoltán, megjegyezte, nem kis szerepe van az üzem szakszervezeti bizottságának. Átvéve a szót, az szb-titkár pedig így folytatta: — A távvezeték üzemeltetése, karbantartása, s így nem utolsósorban a hibaelhárítás bizony, kemény munka. Ezért értékeljük sokra, hogy az utóbbi egy-ket • Valahol, a 700 kilométeres vezeték mentén munkában az embert kímélő, s időt megtakaritó egyik árokásógép. • Vass László üzemmérnök csaknem két hónapja már az új irodaház tágas, világos helyiségében, jó munkafeltételek között készíti a távvezeték egyik szakaszának karbantartási technológiáját. lyunk elkészítette a tervét és megrendelte a rövidített rakfelületű, olyan teherautót, amelynek meghosszabbított vezetőfülkéjében hat-hét embernek jut hely. S ha szabad egy kicsit dicsekednünk is: üzemünk vállalta magára és el is végezte a műkertvárosi óvoda gázvezetéképítését. Ennek fejében hét dolgozónk kisgyermeke jutott óvodai elhelyezéshez. Vagy a lakótelep mögötti gázvezeték kiépítése. A műkertvárosi lakótelep első házában több dolgozónk lakik: értük, s a telep lakóiért vállaltuk a mintegy másfél millió forint értékű gázvezeték kiépítését. S hogy mi lesz a sorsa az üzembe vezető út menti kiszolgált barakkoknak? Az immár izig-vérig kecskeméti (gázolaj- szállító távvezetéküzemben erre is megvan az elgondolás. Azt tervezik, a helyükön üde parkot hoznak létre. P. I. évben olyan kis- és nagy teljesítményű földgépeket kaptunk, amelyekkel — ami például hiba- elhárítás esetén rendkívül fontos — idő takarítható meg. És ami szintén nem mellékes, hogy embereket, emberi erőt kímélnek ezek a gépek! Ezért szorgalmazta szb-nk szívósan ezt a segítséget. Természetesen nem vártunk és nem is varunk mindent felülről: amit lehetséges, megoldunk magunk. Például a hidraulikus csőszerszámot, az úgynevezett csógörényt is magunk készítettük ... Volt idő, amikor a szabad ég alatt dolgozó munkások vízellátása is gondot jelentett; ma zárt ballonokban áll rendelkezésükre a jó ivóvíz. Az egyik legnagyobb gondunk a munkások területre kiszállítása maradt. A bódés, fűthetetlen kocsi ugyanis elfogadhatatlan. Mindem .alkalmat megragadunk tehát és szorgalmazzuk a megoldást. Ügy tűnik, van is foganatja: főosztá• Viski Mihály cs Borsodi Sándor villany- szerelők az elsők között vették birtokba — az eddigivel össze nem hasonlítható — új műhelyüket. Berendezkedésük még nem teljes, hiszen a vezeték, javításhoz szükséges alkatrészek előállítása, s a beépített elektronikus berendezések javítása nem várathat magára. Természetvédelmi együttműködés a Kertészeti Főiskolai Kar és a Kiskunsági Nemzeti Park között Napjaink egyik kiemelkedő feladata a természeti környezet védelme, amelyre államunk nagy gondot és anyagi áldozatot fordít. Az ipari és a mezőgazdasági termelés fejlődésével a természetes tájegységek arculata gyorsan változik, és a már védett területeken is aktív természetvédelem szükséges, a veszélyeztetett növény- és állatfajok megóvása érdekében. A Kiskunsági Nemzeti Park igazgatósága kezdettől fogva kapcsolatban áll a Kertészeti Főiskolai Karral, amelynek munkatársai és hallgatói a törzsterületeken kutatási tevékenységet folytatnak. A két intézmény most elhatározta, hogy együttműködési megállapodásban hangolja össze tevékenységét. A főiskolai kar dolgozóiból és hallgatóiból megalakítja a nemzeti park baráti körét. Működési körzetén belül megszervezi a madárvédelmet, laboratóriumi és egyéb műszaki felszereltségével segíti kutatási témák kidolgozását. A nemzeti park szakemberei megismertetik a területet. A természetvédelmi érdekeket is szolgáló kutatásokhoz megadják a szakmai és szervezési segítséget. Támogatják a főiskolai kar botanikus kertje növényanyagának bővítését. Vállalják kutatási témák közös kidolgozását, kiállítások és bemutatók szervezését. Az együttműködési megállapodást a két intézmény állami és társadalmi szervek vezetőinek jelenlétében, a Kertészeti Főiskolai Kar részéről dr. Filius István igazgató és dr. Tóth Károly a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatója írta alá. Lévai Péter tanársegéd • Faritkaság a természetvédelmi területen. (Tóth Sándor felvétele.) Lelkes kollektíva Hírt adtunk róla, hogy az ér- sekcsanádi Búzakalász Termelő- szövetkezet Rákóczi szocialista brigádja a TOT elnökségének, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek értékelése alapján elnyerte a Szakma Kiváló Brigádja címet. A közös gazdaság központjában beszélgetünk Elmer János brigádvezetővel. — 1970. április 25-én alakult meg kis kollektívánk, akkor tizennégy tagunk volt. A mi brigádunk volt az első, amely a megtisztelő címért küzdött. Sikerült már az első évben elnyerni. Én 1972 óta vagyok a brigád élén. Mivel gépjavítással foglalkozunk, elsősorban az anyagfelhasználásnál igyekeztünk megtakarítást elérni. 1970- ben 68 ezer forint értékű volt a megtakarításunk. Az elmúlt esztendőben már 440 ezer forintnál tartottunk. Ha összeadjuk az elmúlt ötéves tervidőszak alatt elért összes anyagmegtakarítást, az érték meghaladja a másfél millió forintot. A brigád szívén viseli a nehéz fizikai munka megkönnyítésétj Számos' olyan újításuk van, amely elősegíti a könnyebb munkát. Jó példa erre a baromfitelep, ahol főként csak nők dolgoznak. Nekik különösen jólesett, hogy a Rákóczi brigád tagjai egész sor eszközt, berendezést készítettek. Megoldották a 150 ezer férőhelyes baromfitelep technológiai berendezéseinek szerelését, elvégezték! a szokásos karbantartásokat. Mindez együtt másfél millió forint értéket jelent. — Az említetteken kívül igyekeztünk — folytatja a brigádvezető — a termelőszövetkezet erő- és munkagépeit időben és jó minőségben kijavítani. Bevezettük a folyamatos javítószolgálatot. A jó munkát, a gyorsabb betakarítást az is elősegítette, hogy az aratási idényben a kom- bájnosok a brigád tagjai közül kerülnek ki. Ma már’ huszonöt tagú a kis kollektíva, az átlag életkor nem éri el a 30 esztendőt. Nemcsak egymást segítik a fiatalok, hanem az idős szövetkezeti tagokat is. Solt Árpád a termelőszövetkezet elnöke elmondja, hogy a brigád kommunista szombatot szervezett és aznapi munkadíjukat felajánlották a községi iskolának a fejlesztésére. Részt vettek társadalmi munkában a sportpálya építésében, a tornaterem létrehozásában. A községi óvoda részére különböző játékokat készítettek. Rendszeresen bekapcsolódnak) a szakmai és politikai képzésbe. A brigádtagok nagyobb része valamilyen társadalmi funkciót is ellát. Elmer János büszkén mutatja a brigádnaplót. Bagi László brigádtagról szóló cikkre külön felhívja a figyelmemet, ő mint határőr az egység élenjáró katonája címet nyerte el. Már leszerelt. jelenleg a termelőszövetkezet KISZ-titkára. A verseny megváltoztatta az embereket — hangoztatja a brigádvezető —, életüket, tevékenységüket egyaránt jellemzi a szo• A brigád négy tagja egy zöld- takarmány-betakarító gép javítása közben. (Méhesi Éva felvétele.) cialista módon dolgozni, tanulni, élni hármas jelszóból eredő követelmények betartására való törekvés. Elsők között csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára kibontakozó vállalásokhoz, a csepeliek és a hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet által indított munkaverseny-mozgalom- hoz. Egyik legfőbb vállalásuk, hogy 10 százalékos anyagmegtakarítást érnek el. Solt Árpád elnök így sommázza a brigádról alkotott általános véleményt: — A lelkes kis kollektíva évről évre jobb eredményeket ért el. Tavaly már a szövetkezet kiváló brigádja lett. Tagjai igazi szocialista típusú emberek, akik hét esztendei közös munkával bizonyították be, hogy megérdemlik ez a legutóbb kapott elismerést is. K. S. :(33) Rátámaszkodott a barszek- rényre, s lefelé csúsztatta ujjait a csavaros koloniáldíszen. A keksz szárazon ropogott a fogai között. Legokosabb/ ha lefekszik. t)e előbb fel kellene hívnia Káldit. Miért nem telefonált Káldi? Sohasem leh^t kiszámítani nála, mikor van olyan hangulatban, hogy egy közös program minden apró részlete miatt is külön-külön telefonál, és melyik órában bújik ki belőle a szeszély, amikor meg elvárja, hogy jóformán udvaroljanak neki olyan ügyek miatt is, amiket pedig ő indítványozott. Odasétált a telefonhoz. Ha Erika itthon volna, most megjegyezné, hogy tulajdonképpen' érthetetlen ez az egész, barátod neked Káldi, vagy szimplán a felettesed, aki néha leereszkedik hozzád, és tetőled csak azt várja, hogy mindig igazodj a jókedvéhez, vagy a rosszkedvéhez, gazsulálj neki akkor is. ha úgy bánik veled, mint a hűbérúr a vazallusával. És Erika gúnyosan lebiggyesztené az alsó ajkát, ha ö megint azt mondaná neki, hogy a barátság elnézi a másiknak a szeszélyeit is, s vagy kimondaná, vagy nem, ugyan, ugyan, kedves férjem, tisztelt Leilei elvtárs, ne áltassuk egymást, egyszerűen attól félsz, a nagy ember a kisebbről inkább megjegyzi a rossz pontokat, mint a jókat, és ezt a te Káldi barátodat se hiszed különbnek a többi nagyságnál... —Szervusz, Rudi. ,Lellei beszél. Ne haragudj, hogy otthon zavarlak... — Á, te vagy! Jól tetted, hogy hívtál. Leilei fellélegzett: rendben van, elég jókedvű a hangja... Távolabb tartotta fülétől a kagylót, mert Káldi most is harsogott: — Én kérek elnézést, de teljesen kimentéi a fejemből. Szóval, a holnapi kirándulás ... Hát mikor induljunk? — Én könnyebben igazodok hozzád. — Ahogy gondolod. Fél ötkor, ötkor? Kényelmes tempóban két óra az út, akkor még belefér valahol egy korsó sör is. Helyes, ötkor indulunk. Jól vagy? — Köszönöm, a gyomrom, ma megint... — Hát csak ápoltasd magad azzal a szép asszonnyal. Szervusz, jóéjszakát. A vonal megszakadt. Leilei letette a kagylót. Ügy kell intéznie holnap, hogy négyre menetkész legyen Erika is, Tamás is, hátha Káldi megint elfelejti, hogy öt órát mondott, és már negyed ötkor itt lesz a ház előtt. Idegesíti, ha várnia kell, ha viszont ideges, hajnalig sem hagyja abba a kártyát... Erikával pedig meg kell ígértetni, hogy nem kezd már este nyolckor ásí- tozni... Igazán itthon lehetne már. Mindjárt kilenc óra. Ha megjön, fél órát pancsol még a fürdőszobában, és fürdés után mindjárt el akar aludni, nehéz bánni vele... Visszasétált a dolgozószobájába. Iróasztalfiókjából elővette a mentolos cukrot, bekapott egyet, leült, s nyelvével a szájpadlásához dörzsölte a cukorszemet. * Szótlanul sétáltak a várfal körbástyája felé. Egv-egy lépésnél összeért a karjuk. A gázlámpák fényében fehéren világítottak a geszten.vefák virággyertyái. A /Déli-vasút felől kurta vonatfütty röppent hozzájuk. A Várhegy alatt autóbusz robogott a Moszkva tér felé. A Vérmezőről a frissen kaszált fű illatát a Várhegy magasságáig emelte a felszálló légáramlat. Erika a rondellán szembefordult a fiúval. A gázlámpa megvilágította Béla arcát. Most nem nyugodt a szeme. — Nem kérdez rólam semmit. — Sikerült elfognia a fiú töprengő pillantását. — Mit kellene kérdeznem? — Ami érdekli. Ki vagyok, van-e férjem, van-e gyerekem, hogyan élek, merre lakom... Ilyeneket. — Ügy gondoltam, nem illik. Erika halkan nevetett. — Ügy viselkedik, ment egy angol gentleman. Azoknál szabály, hogy nem érdeklődnek a beszélgetőpartnerük foglalkozása iránt, Angliában állítólag shocking megkérdezni valakitől, hogy az illető mennyit keres... — Mi az, hogy shocking? — Nem illő, ilyesmit jelent. — Apámnak az az elve, hogy nem szabad faggatni az embereket. Amit el akarnak mondani, maguktól is elmondják. — Bölcs ember lehet az édesapja. Béla elmosolyodott: — Ha attól holes lesz egy ember, hogy nagyon türelmes, akkor az öregem biztosan bölcs. Amióta az eszemet tudom, folyton azt hallom tőle, hogy várni kell, várni kell... — Mire? — nézett fel rá az asszony. — Amit akar az ember. Az idő majd meghozza. — Jól gondoltam, hogy bölcs ember az édesapja. Nekem is meghozta magát. — Odalépett a fiúhoz, vállára tette két kezét, átfogta a nyakszirtjén, lehúzta a fejét, és szájon csókolta. — Most úgy érzem, mintha időtlen idők óta arra vártam volna, hogy az idő meghozza magát nekem. Béla valahová a sötétbe nézett: ez a szöveg is benne van a játékban ... Erika nekitámasztotta homlokát a fiú vállának: — Az én koromban a nők már versenyt futnak az idővel. Én eddig nem akartam versenyt futni.' Aztán ma minden megváltozott. Ma kezdtem el öregedni. — Fiatal is, szép is... Unatkozott, játszani akart, ismerem én a nőidet. Erika ’ nevetett, és hallotta, hogy ideges a nevetése: — Nagy a tapasztalata a nőkről? — Nem nagy, de sok mindent lát az ember. — Tegyük fel, hogv játszani akartam. De az ilyen játékhoz két ember kell. Magán múlt, kedves, hogy beleegyezik-e a játékba. Miért lett a játszótársam? — Nem volt időm meggondolni... Erika az ujja hegyével végig- símított a fiú szemlodökén: — Azóta meggondolta? — Nem. — Hát fogjon hozzá. Először is kérdezze meg magától, mit fog mondani annak a lánynak? — Kinek? — Annak a lánynak, aki magához tartozik. — Senki se tartozik hozzám. — A fiú hangja tanácstalan volt. — Nem szerelmes? De volt már szerelmes, ne mondja, hogy nem! — VŐlt már, hogy azt hittem. Amikor valaki katona, ráadásul vidéken szolgál az isten háta mögött egy repülőtéren, néha nagyon pocsék minden, különösen eleinte ... akkor jól jön, ha valaki törődni akar az emberrel. Amíg ki nem derül, hogy az illető hölgynek már régi szokása, hogy mindig törődik egy ideig valamelyik kiskatonával. — Ki volt az a nő? — Az ura folyton utazik. Állatfelvásárló. Három hetet odavan, egy hetet otthon. Mielőtt hazaér, a kiskatona megkapja a menesztést. — Maga is megkapta? — Amikor megint elment az ura, visszahívott. Negyedszer már bemondtam az unalmast. — Fáj még? — Nem. Egy daiabig rühellj az ember. — És megalkotja a véleményt a nőkről. De a dolgok nem csak az emberen múlnak. Nem hiszem, hogy magát békén hagynák a nők, főleg a lányok. Igaz? — Lehet... Erika két tenyere közé szorította a fiú arcát. Hazudik ... Nem akar beszélni arróí a lányról, aki pedig van. Mindegy. Nem szabad törődnie vele. Ha már nem elég szép és nem elég okos ahhoz, hogy egy lánynál erősebb hatással legyen erre a fiúra, megérdemli, hogy megszégyenüljön. Minden idege azt vibrálja, hogy kell ez az izgalom, amit a nyugodt szürke szemétől érez, és kell a kábulat, amit a csókjától kapott, kell a karja szorítása a derekán. Üjra érezte a Vérmezőről felszálló sarjúillatot. Frissen kaszált puha fűben feküdni ezzel a fiúval, hogy ne reszkessen a combja a saját elgyengült teste súlyától. (Folytatjuk.)
