Petőfi Népe, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-03 / 102. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. Május 3. Politika, politizálás Harmincezer versenyző Időszerű, fontos témát, a megye mezőgazdasági, ipari és fogyasztási szövetkezeteiben kibontakozott szocialista mun­kaverseny helyzetét, feladatait tárgyalta meg a közelmúlt­ban a szövetkezetek megyei koordinációs bizottságán!^ el­nöksége. A napirend tárgyalására közvetlenül a szocialista brigádvezetők országos tanácskozása után került sor. A me­gye szövetkezeteiben kialakult szocialista munkaverseny már csaknem három évtizedes, és annak korszerűbb formája, a szocialista brigádmozgalom 20 esztendős múltra tekint vissza és egyre hatékonyabban szolgálja a soronlevő célok, feladatok megvalósítását. • Természetesen, amikor poli­tikáról és politizálásról beszé­lünk, nemcsak a forradalom, re­form, szavazás, választás stb. fo­galmak által jelölt kérdésekre gondolunk —, bár azokat egyál­talán nem hagyjuk figyelmen kí­vül. Tekintettel azonban arra, hogy „a szocializmus alapjainak lerakása” annak jelzése, hogy a magyar nép legújabbkori törté­nete már évtizedek óta a szocia­lizmus jegyében zajlik és mind társadalmi, mind politikai rend­szerünk saját lábán megállni ké­pes berendezkedés —, a politika és a politizálás nem a kapitaliz­mus szellemével való küszködés, hanem saját ügyeink intézése. Eb­ből következően pedig a politizá­lás, még az esetenként vélemény- eltérésekben jelentkező politizá­lás is. döntően és meghatározóan a saját ügyeinkhez való hozzá­szólás. Ha politikai aktivitáson elem­ző, vitatkozó és tudatos fölsora- kozást értünk mindennapi szocia­lista dolgainkat illetően, úgy köz­életünk demokratizálása, a politi­kai döntésekbe való intézményes beleszólás lehetőségének biztosí­tása olyan aktivitást jelent, amely­ben a politizálás a maga saját­szerűségeinek megfelelően konf­liktusokban mozog. Ezek a konf­liktusok az iskolapolitikától a területfejlesztésen keresztül az agrárpolitikáig az ágazati poli­tikák, a központi és helyi poli­tikai fórumok munkamegosztásos szerkezetében mindenütt létez­nek. A szocializmus belső ellent­mondásainak sokszor tárgyalt kérdése, társadalmunk sok ágú érdekcsoportjai és azok politikai közvetítéseken keresztüli érdek­érvényesítési törekvései a külön­böző politikai szervek és szerve­zetek kereteiben azok a tények, amelyek körül a politizálás fo­rog. Ez a politizálás tárgya, foly­jék az baráti társaságban, vagy parlamenti bizottságban. • Téves tehát a politizálás fo­galmát a „nagy” kérdésekkel való foglalkozással azonosítani. Téves, mert e szemlélet leszűkíti a poli­tizálás fogalmát, világesemények és történelmi fordulók politikai konfliktusaira és kevés hajlandó­ságot mutat a helyi, ágazati ál­talában szocialista reformokban jelentkező belpolitikai konfliktu­sainak politikaiként való elfoga­dására. No persze ettől, az általunk hi­básnak nevezett szemlélettől nem tagadható meg a politikai bölcses­ség álcájában jelentkező óvatos­ság. Beszéljünk nagyon világo­san! Ha mi nyilvánosságot bizto­sítunk, például az iskolareform kérdéseire adható politikai vá­laszoknak, (a különböző rétegér­dekek szempontjából mérlegelt iskoláztatási esélyek ugyanis mindig politikai álláspontként is megjelennek, nemcsak tanügyi szakkérdésekként), úgy fönnáll az a „veszély”, hogy könnyen egy tagolt, vagyis nem egységes poli­tikai közvéleményre bukkanunk. S ebben a föltárt közvélemény­ben esetleg nemcsak egységes tá­mogatását nem találjuk valamely elképzelésnek, de még az is föltá­rulhat, hogy vannak azt szélső­ségesen elítélő álláspontok is. Ez a föltevés reálisnak mond­ható. A politizálás során, és a demokratikus intézményeink fej­lesztésével még fokozandó politi­zálás következtében kialakuló el­térő vélemények, ütköző állás­pontok ugyanis az eltérő érdekek következtében alakulnak ki. És ha erről nem beszélünk, ha ezt nem vizsgáljuk, ez a véleményta­goltság még létezik, de létezése elemezhetetlen, és politikailag csak vaktában kezelhető. • Magyarországon leraktuk a szocializmus alapjait, s a fej­lett szocialista társadalmat épít­jük. Ezen azt is értjük, hogy nincs nálunk a társadalom alap­szerkezetében olyan osztály, vagy réteg, amelynek a kapitalista res­tauráció érdekében állna. Követ­kezésül ilyen érdekek veszélyes politizációjától tartanunk nem kell. Ettől persze még szocializ­musidegen vélemények megfo­galmazódhatnak. ezeknek azon­ban ma már nincs esélyük a to­vábbfejlődés befolyásolására. Fej­lődésünk visszafordíthatatlan fo­lyamát, a szocializmust tekintve nincs mit féltenünk az egyre in­kább általunk nevelt és a mi tár­sadalmunkban élő, annak jobbító fejlesztésén dolgozó magyar ál­lampolgárok véleményének meg­ismerésétől, megnyilvánulásától. • A politizálás persze sose a formális logika szabályait tartja fő szempontnak a mindennapok során, hanem a viták sokszor csapnak át viszálykodásba, pár­toskodásba. A régi költő azért fo­hászkodott Istenhez, hogy „Ma- gyari uraknak pártoló szüvöket igazgassa immár a jámbor királ mellé”. Királyaink nincsenek, még jámbor sem kellene. A po­litikai egység mindig döntő érté­ke és megvalósítandó célja a po­litikái tevékenységnek. Csakhogy más egység a megalkuvó konfor­mizmus egyöntetűsége, és más egység egy nyilvános politizálás­ban kialakított szerkezet egy­sége. G. Cs A szocialista munkaverseny a társadalmi és gazdasági helyzet­hez igazodóan, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1971 decemberi határo­zatát követően, új tartalmat és lendületet kapott. A határozat szellemében a gazdasági és a tár­sadalmi élet valamennyi területén mindinkább érvényesül a munka és a verseny egységének elve, amely megnyilvánuí az irányítás­ban, szervezésben, a célok meg­határozásában, az eredmények ja­vulásában, értékelésében és elis­merésében egyaránt. Ma már a gazdasági vezetők többsége tud­ja, hogy a verseny szervezése, en­nek tárgyi és személyi feltételei­nek megteremtése az ő feladata, irányító munkájának része, mun­kaköri kötelessége. Az elmúlt évek gyakorlata azt is bizonyítja, hogy ott hatékony a munkaver­seny, ahol a dolgozók és a szö­vetkezeti tagok tájékozottak mun­kahelyük általános helyzetéről, ismerik tennivalóikat. A megye mezőgazdasági, ipari és togyasztási szövetkezeteiben az elmúlt esztendőben már csaknem 1700 szocialista kollektíva 26 ezer tagja határozta el, hogy megtart­ja a megtisztelő címet, illetve a magasabb fokozatért küzd. Tavaly tartotta a három szövetkezeti for­ma külön-külön a kongresszusát. Az eseményre akcióprogrammal készültek. A verseny elősegítette a jobb eredmények elérését. Ezt egyéb tényszerű adatok mellett bizonyítja, hogy az elmúlt évi ne­héz körülmények ellenére, a me­gye 33 szövetkezete és két társu­lás kapott kiváló címet, tavalyi eredményei alapján. A Kiskun- maisa és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövetke­zet elnyerte a belkereskedelmi mjnjj^fjer t (gs a szakszervezet , or­szágos elnökének vándo'rzaszláját. . A szocialista ! brigádok tagjai­nak több mint fele nő, az ará­nyuk a fogyasztási szövetkezetek­ben megközelíti a 70 százalékot. A fiatalok is jelentős létszámban vesznek részt a versenyben. A mezőgazdasági szövetkezetekben országosan az aktív dolgozók 25 százaléka vesz részt a brigádmoz­galomban, a Bácskai és a Duna- melléki Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetek Területi Szövetsé­gének körzetéhez tartozó gazdasá­gokban az arány meghaladja a 48 százalékot. A mezőgazdasági és ipari szövetkezetekben alakult szocialista brigádok 50 százaléka félévtizedes múltra tekint vissza. Az elmúlt évi eredmények alap­ján mintegy 1400 szocialista bri­gád kapott valamilyen fokozatot. Egyre több azoknak a kollektí­váknak a száma, amelyek a Szak­ma Kiváló Brigádja kitüntetést nyerték el. Ezer kollektívát tün­tettek ki Kiváló Bolt, Kiváló Egy­ség, Kiváló Üzem címmel. Összességében megállapítható, hogy a mozgalom az elmúlt esz­tendőben jól érzékelhetően, sokat fejlődött. Az idén a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére bontako­zott ki széles körű verseny. A me­gyében a hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet csatlakozott elsőként a csepeli szocialista bri­gádoki felhívásához és országos versenyre hívta ki a mezőgazda- sági szövetkezeteket. Felhívása kedvező visszhangra talált, szinte a megye valamennyi közös gaz­dasága bejelentette csatlakozását. Hasonló kezdeményezések történ­tek azj ipari és a fogyasztási szö­vetkezetek részéről. Az idén eddig — a három szövetkezeti formában — 1830 brigád csaknem 30 ezer tagja vesz részt a mozgalomban. Vállalá­saikban a szövetkezeti kollektí­vák a termelési és a forgalmi ter­vek teljesítését — ahol lehetőség van rá túlteljesítését — a minő­ség javítását, a termelőeszközök és a berendezések jobb kihaszná­lását, a költségek csökkentését, a fokozottabb, ésszerű takarékossá­got, a gazdálkodási nyereség nö­velését határozták el. Ehhez szo­rosan kapcsolódnak az általános és szakmai képzésre, a szocialista munkaerkölcs és magatartás fej­lesztésére, a közéleti, valamint a társadalmi tevékenység bővítésé­re Vonatkozó felajánlások is. Bedő Tibor ■BBMMMtiMMÉÉÉAtAÉÉÉÉiAÉÉAÉAÉÉÉÉÉÉriíiífciÉÉÉÉÉÉiÉÉliaÉaiÉíaMHMHBHHHHr SZERKESZTŐI ÜZENETEK Bélák János, Kiskörös: Való igaz. a háztáji állattenyésztés népgazdasá- gilag is igen fontos és hasznos tevé­kenység, amelynek szervezett támo­gatását miniszteri rendelkezések ga­rantálják. Hogy ön, az egyéni állat­tartó a közelmúltban mégis homlok- egyenest mást tapasztalt? Nos, an­nak alapos oka van. Mint megtudtuk, hatósági vizsgálat során bizonyosodott be, hogy a város sűrűn lakott bel­területén levő családi otthona men­tén engedély nélkül, s a hatályos építésügyi szabályokkal sem össze­egyeztethetően létesített melléképület­ben tart sertéseket és lovat, mégpedig a szomszédjait zavaró, illetve a köz­egészségügyi előírásokat is sértő mó­don. Ezek után csak azt javasolhat­juk. mielőbb tegyen eleget maradék­talanul az ügyével kapcsolatos jog­erős tanácsi határozatoknak, vagyis kérjen az. építményre úgynevezett fennmaradási engedélyt, az állatál­lományát pedig számolja lel. Am ha a jövőben tovább kíván foglalkozni sertés és más háziállat tenyésztésével, előbb részükre építenie kell — a vonatkozó szabályzat messzemenő fi­gyelembevételével — új ólat, vala­mint istállót. Fazekas Imréné, Kecskemét: A munkaviszonyban álló nőt a húszhe­tes szülési, s a gyermeki hároméves ko­ráig igénybe vehető gyermekgondo­zási segélyezés tartamára alap- és pótszabadság illeti meg. Ha a kismama mindvégig GYES-en van, alapszabad­sága csak a ledolgozott egy évnek megfelelő mértékű, tehát összesen tizenkét nap lehet, a pótszabadsága pedig — amely a munkaviszonyban töltött kétévenként egy nappal sza­porodik — a szolgálati idejének egy­beszámítása alapján határozható meg. E fizetett szabadságot a szülési szabadság végeztével, illetve a gyer­mekgondozást szabadság megszakítá­sa, vagy lejárta után lehet igényelni a munkahelyen. Kósa Istvánná, Kiskőrös: Minthogy az öregségi nyugdíjra jogosító szol­gálati idővel ön bőségesen rendelke­zik — az ilyen célból figyelembe ve­hető minimális idő a munkaviszony­ban eltöltött tiz esztendő —, így öt év múlva, ötvenötödig életévének be­töltésekor kérheti e társadalombizto­sítási ellátás folyósítását. Amelynek azonban van egy döntő kritériuma, nevezetesen, hogy a szolgálati ide­jének megszakítása és az öregségi nyugellátásra jogot adó életkorának elérése között nem szabad elmúlnia öt évnél hosszabb időnek. Hogy ez ne következzék be, szükség szerint kell újból munkát vállalnia, végeznie. Ha az említetteknél részletesebb infor­mációra tart igényt, kérdéseivel ke­resse fel levélben, vagy személyesen a SZOT Társadalombiztosítási Főigaz­gatóságának Bács-Kiskun megyei Igazgatóságát* ahol készséggel áll­nak az ön rendelkezésére. Ozv. K. J.-né, Solt: A házastársi pótlék folyósításának alapfeltétele a házassági viszony. Tekintettel arra, hogy önnek nincs házastársa — hi­szen a férje korábbi elhunytál kö­vetően nem alakított ki ilyen kap- csöttítőtl lw| köVélkfeaékképpi nem jo­gosult eme társadalombiztosítási el­Nagy B. Margit, Bocsa: Levelére válaszolván közöljük, hogy a fiatal­korú dolgozónak tizenhat éves korá­ig évi tizenkét munkanap, ha annál idősebb, évi hat munkanap pótsza­badság jár. A pótszabadságot utoljá­ra abban az évben kell kiadni, ami­kor a dolgozó betölti a tizenhatodik, illetve a tizennyolcadik életévét, önt — mert most a nyár elején lesz ti­zenhat esztendős — idén még meg­illeti a tizenkét nap pótszabadság. özv. Neuman Arpádné, Lajosmizse; Illetékesektől megtudtuk, hogy önt — aki nem rendelkezik szolgálati idővel, csak földtulajdonnal és tanyai in­gatlannal — idős korára, betegségére és nehéz anyagi helyzetére való te­kintettel rendszeres segélyben szán­dékozta részesíteni a helyi tanács, de az ezzel összefüggő jogi kötelezettség­vállalással nem értett egyet, emiatt a pénz folyósítására sem kerülhetett sor. Ezek után mi is — a járási hi­vatalhoz hasonlóan — javasoljuk, mi­előbb jelenjen meg az I. fokú or­vosi bizottság előtt, s ha az egész­ségügyi vizsgálat során megállapít­ják, hogy munkaképességét legalább hatvanhét százalékban elvesztette, jo­gosulttá válik a folyamatos szociális támogatásra. Ügyének rendezése ér­dekében először a nagyközségi tanács vb szakigazgatási szervét szíveskedjék felkeresni. „Pénzre van szükségem” jelige, Kts- kunmajsa: A társadalombiztosítási törvény értelmében a feleség jogán kell megállapítani a családi pótlékot, ha arra a férj nem jogosult. Egyéb­ként tudni kell, hogy ilyen ellátás » háztartásában két, vagy több gyer­meket nevelő biztosított részére jár. E vonatkozásban azt a gyermeke» kell figyelembe venni, aki tizenhat évesnél fiatalabb; tizenhat évesnél idősebb, de tizenkilenc évesnél fia­talabb és alap-, vagy középfokú ok­tatási intézmény nappali tagozatán tanul; tartósan beteg, illetve testileg, vagy szellemileg fogyatékos. Végeze­tül arról tájékoztatjuk, hogy családi pótlékot a munkahelyen kell igényel­ni. Szilágyi Sándor, Tiszaalpár: Mint arról hivatalos helyen értesültünk, az Esze Tamás utca — ahol ön is lakik — közműhálózatba történt bekapcso­lása költségének ötven százalékát kell csak hozzájárulásként kiegyenlítenie, s ehhez négyhavi részletfizetési ked­vezményt is kapott. Ami pedig a hiá­nyolt utcai közkutakat illeti, azok fel­szerelését már megrendelte a helyt tanács, s a munkát rövid időn belül elvégzi a vízmű vállalat. Tóth Istvánná, Kiskunfélegyháza! Szerkesztőségünkkel közölt adatai hla- tyosak, kérdésére ezért csak általa- losságban tájékoztathatjuk arról, íogy állandó özvegyi nyugdíjra az t feleség is jogosult, aki a íerje íalálát követő tizenöt éven belül be- öltbtte az ötvenötödik életévét; rok- canttá vált, vagy az elhunyt után ár­uellátásban részesülő legalább két ;y érmek ellátásáról gondoskodik. Ve- ■ezetül tanácsoljuk, hogy érdemi va- aszért, intézkedésért forduljon a me- ivei társadalombiztosítási igazgatóság- ioz s levelében jelölje meg az el- mnyt, vagyis az ön édesapja szüte- ési idejét, azt, hogy ő hol és meddig i„ioA7ntt valamint az özvegy, tehát Tóth Péter, Szakmán Jubileumi ju­talmának kifizetése azért késett, mert az egyhavi bérnek megfelelő összeg folvósftásához szükséges huszonöt éves szolgálatot csak hosszabb idő eltelté­vel tudta megfelelően igazolni. Mikor erre sor került, munkahelye, a köz­ségi Petőfi Termelőszövetkezet hala­déktalanul átadta önnek az említett jutalmat. Összeállította: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 12-516 KÜLVÁROS? KERTVÁROS? KÜLTERÜLET? BELTERÜLET? F öldszintes városszéle • Földszintes házak, aprók és nagyobbak. Gondban vagyok minek, titu­láljam Kecskemét Nagykőrös leié eső részét, tehát a Ceglédi utat és a Kőrösihegyet? Külváros-, nak? Hiszen jóformán csak egy utca. Kertvárosnak.? Vannak há­zak. ahol nincsenek telkek az • épületek mögött. Külterületnek? Csak egy része az. Belterületnek? Ez sem igaz. Maradjunk abban: a város széle az a terület, ami egyszerre foglalja magában az előző négy meghatározást. A pon­tosság kedvéért hozzá lehet tenni egyetlen jelzőt: földszintes vidék ez: emeletes házakat nem lel az ember, bárhogy keres is. Ősi — de nem történelmi! — környéke ez a megyeszékhelynek. Valamikor kispénzűek vertek er­refelé vályogból egyszoba kony- hás tanyákat, olcsó volt — határ lévén :— a föld. lassan népese­mé terek választották el az ottho­nokat: a foghíjak beépítése máig tart. S hiába is keresné, nem ta­lálna egységes stílusát e vidéknek a kutató szem, ha volt pénz: épült, ha ritkán csurdogált: épül- getett a tanya, toldozgatták-fol- dozgatták a fészket a lakók, mit törődtek volna a szomszéddal. Ősi, mondom, utalva a múltra, egyszersmind a jelenre is. Termé­szetes (s szinte már-már közhely) a televíziöantenna, akár a nádte­tő, akár hullámpalába kapaszko­dik is, van villany, járda is fViajd- nem mindenütt. Gémeskutak bó­lintanak vizet sok udvarban, másutt kerékkel hajtják föl. Er­refelé kizárólag korcs ebek mor­dulnak az idegenre, sehol egy faj­tiszta kutyus, s a macskák is una­lomtól fénylő bajusszal illegetik magukat a házgerincen. Kukori- cagórék, a jellegzetes hátsó ud­var mutatja azt, hogy igenis gaz­dálkodó emberek lakják a he­gyet. Tyúkok és kacsák, libák és pulykák keresgélnek szemet a földön; az árokpart szélén elmé­lázva bámulja az elsurranó jár­műveket egy tehén. A mellékut­cákból, amelyek porosak és kes­kenyek, időnként lófogatú szeke­rek kanyarodnak rá a betonra, se nem szép, se nem csúnya paripák emelgetik a fejüket az ostorpat­tintásra. A kerteW alján fut a sín, zakatolnak a szerelvények sűrűn, az átjárókat fénysorompók őrzik. Könnyű válaszolni: mijük van az ittenieknek? Két élelmiszer- boltjuk — a maszek tízszer szebb, hivogatóbb — egy régóta ki nem nyitó trafikjuk, néhány iparos­műhelyük, s két kocsmájuk. Ez utóbbiak hivatalos funkciót is vi­selnek: a kintebb eső jelzi egyben a határt is: onnantól külterület­nek minősíttetik a környék. Aztán van még egy régi, törött ablakos­ajtós darálójuk is, meg zöldség­gyümölcs átvevőjük, gázcserete­lepük, faiskolai árudájuk. Különösségét csak fokozza a Ceglédi út—Kőrösihegynek a ház- fzámok furcsa volta. Skrobár Istvánná hírlapkézbe­sítő átlapozza kedvemért a kar­tonokat, Sorban nyitom az ujjai­mat, tíznél van vége például a Kőrösihegy 199. számnak, ennyi van belőle. — Sőt — mondja Skrobárné — még többi is. — Mikorra végez a kézbesítés­sel? — Most helyettesítek, mert az itt dolgozó Bera Magdolnát bale­set érte, s így ez a második for­dulóm. Most úgy tíz óra, gondo­lom kész leszek délre. — Hány lapot dob be a szek­rényekbe? — Nyolc-kilencszázat, attól füg­gően, hogy milyen nap van, a Petőfi a legnépszerűbb, de sok képes újságot is járatnak. — Helyettesít, tehát új ember errefelé, nehéz megtalálni egy-egy házat? — No, annyira nem nehéz, mert én is itt lakom, csak följebb, a Barnevál felé, de annyi itt az azonos szám, hogy azért igen oda kell figyelni... Megérkezik a nyolcas busz, a csuklósról elég sokan szállnak le. dett be a terület, egymástól szaz­• A foghijak beépítése ma is tart. • Együtt vénülünk a fákkal, meg a (alakkal” — K. Tóth Jánosné. — Kijöttem, megetetni a tyúk­jaimat — árulja el Börönte Já­nosné. — No, nem kell sokra gondolni, csak kettő van, azok is nemsokára a fazékba kerülnek. Az az igazság, hogy jobban szere­tek kint lenni, mint a bérházban a fiaméknál, nem nekem való az. Meg idekötnek az emlékek is: négy gyermekemet itt, neveltem Jel az egy szoba konyhás házban, hát nekem ez az otthonom és ez is marad. Elnézegeti az ember a kertet is. kétszázötven négyszögöl csak. de mindenfélét ültettek bele a fialnék, kis kukoricát, mákot, borsót, ilyesmit. Jól jön az majd a konyhára. K. Tóth Jánosné a majdnem a buszmegállóval szemben levő, sár­ga házra mutat. — Még harmincnégyben építet­tük, üt ízben, mire kész lett..Any- nyi pénzünk volt, hogy egyszerre nem ment, pedig iparos volt a férjem, asztalos. A sok munkába bele is rokkant, müszívet kapott karácsonykor, ha nem hetvenket­tő a pulzusa, rögtön orvoshoz kell vinni. Látja azokat a vadgeszte­nyéket? Hát azokat akkor ültet­tük. mikor idejöttünk lakni, ma már akkorák, hogy valami kis­gyerek át se éri. tgy öregszünk mi is, együtt a fákkal, meg a fa­lakkal, hinné-e, hogy már het­venkét. éves vagyok...? Külváros? Viszonyainkra nem jellemző sem a kifejezés, sem a sajátmaga keltette hatása. Ellátni, • „Jobb szeretek itt, mint • bérházban" — Börönte Jánosné. • Skrobár (stvánné. igaz, innen is a központba (erre­felé nagybetűvel mondják és gon­dolják), de más gondolatok éb­rednek az emberben mint fény- árnyék, meg ellentét. Innen in­dulunk, város széléről, a városok, falvak széleiről és oda jutunk, ar­rafelé haladunk, igen. Arra, amer­re emeletesek a házak, ahol csap­ból folyik a víz, ahol minden la­kásban van fürdőszoba, ahol csak „leugrik” az ember, ha bevásá­rolni akar, s nem kis expedíciót szervez. S ezért (is) kellenek a külvárosok — peremkerületek? — hogy mikor már ott vagyunk lássuk: a kezdetet, a ma és a hoL- nap alapját. Ballai József

Next

/
Thumbnails
Contents