Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-15 / 87. szám

1977. április 15. • PETŐFI NÉPE • S Befejeződött az iskolákban a tavaszi szünet FI131­JKUYZET Lúdas Matyi Befejeződött a tavaszi szünet az általános és középiskolákban, valamint a szakmunkásképző in­tézetekben. A csütörtök reggeli iskolacsengő az idei tanév utolsó nagy szakaszának kezdetét jelez­te. A diákok most már a tanév végét várhatják, amely az álta­lános iskoláknak június 4-ével érkezik el. Természetesen csak abban az esetben, ha a tanév eredményes lezárásához szüksé­ges 198 tanítási napot teljesítet­ték. A középiskolák I., II., III. osztályosai "Szamára a tanítás jú­nius 11-én ér véget; számukra 192 a kötelezően előírt tanítási nap. Ugyancsak június 11-e az utolsó tanítási nap a szakmun­kásképzőkben is. A középiskolák érettségiző di­ákjai fejezik be — szokás sze­rint — a legkorábban, május 14- én az órarendszerű tanulást. Május 16-án megkezdődnek szá­mukra az írásbeli érettségi vizs­gák, s még azon a héten be is fejeződnek. A hagyományokhoz híven íz első írásbelit magyarból készítik. Miként tavaly, az idén is három tárgyból. matematiká­ból, fizikából és biológiából te­hetnek közös írásbeli érettségi­felvételi vizsgát, az időpont; má­jus 23-a és 24-e, a szóbeli érett­ségi vizsgák lehetséges első nap­ja június 9-e, várhatóan azonban június 13-án, hétfőn állnak az érettségi vizsgabizottság elé az .első idei érettségizők. (MTI) KÉSZÜLŐDÉS AZ OKTÓBERI FORRADALOM 60. ÉVFORDULÓJÁRA Politikai műsorok a képernyőn Fórum a Szovjetunióról és Ku­báról, riportsorozat Orenburgból, filmbészámoló Londonból — csak néhány a magyar televízió po­litika] adások főosztályának idei tématervéből. S a legjelesebb: a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 60. évfordulójának mél­tó köszöntése. — A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére első músorsorozatun- kat már az év elején sugározni kezdtük, amikor beszámoltunk a csepeli munkaverseny felhívásá­ról és széles körű visszhangjá­ról — tájékoztatta az MTI mun­katársát Erdős András főosztály- vezető. A folytatás: dokumen- tumfilm-szerkesztőségünk most filmet forgat azokról az embe­rekről, akik sok évig éltek a Szovjetunióban mint szakértők, vagy ott szerezték diplomájukat. Népszerű fórum-adásaink soro­zatában idén ősszel a Szovjet- un'óról kérdezhetnek nézőink. Életrajzunk címmel elkészült a szovjet televízió 60 részes film­je, amely a NOSZF óta eltelt 60 esztendő eredményeit mutatja be. Ezekből a legérdekesebb epizó­dokat mi is levetítjük. —■ Idén többek közt Kubáról is tervezünk fórumöt. Reméljük, hogy előzetes megbeszéléseink alapján vendégül láthatjuk ezen az adáson azt a hat főből álló szakértőcsoportot, akik válaszol­nak nézőink kérdéseire. — Nemzetközi stúdió címmel tavaly elkezdett adássorozatun­kat az emberi szabadság kérdé­seinek feldolgozásával kívánjuk folytatni. Ehhez több filmünk is kapcsolódik tényekkel, a való­ság bemutatásával cáfolva a nyugaton mostanság divatos „szenzációt’’ az emberi szabad­ságjogok kapcsán a szocialista országokra szórt rágalmakat. Mint ahogy tények, dokumentu­mok szólalnak meg abban a be­mutatásra váró szovjet filmben is, amely a „szabad Európa” és a „szabadság” adó működését, az enyhülés elleni propagandáju­kat mutatja be. — Új műsorsorozattal is je­lentkezünk, amelyben közéleti személyiségek nyilatkoznak a jelen legfontosabb kérdéseiről. A hét című műsorunk munkatársai a legfontosabb világeseményekről jelentkeznek, hétről-hétre. (MTI) Fazekas Mihály mai olvasó Számára is élvezhető, kitűnő ver­ses meséjét, a Lúdas Matyit vá­lasztotta filmje témájának a for- gátókönyvíró és rendező Dargay Attila, valamint Nepp József és Romhányi József. A film a köny- nyebb hangvételű játékfilmekkel azonos látogatottsággal indult, s ez a siker elsősorban annak kö­szönhető, hogy a Lúdas Matyi is bebizonyította: a magyar rajz­filmgyártás valóban felnőtt és megérett arra, hogy egész estét betöltő produkciókkal örvendez­tesse meg a magyar és külföldi közönséget. Már az elődje, a Já­nos vitéz is siker volt. A Lúdas Matyi azonban mind technikai vonatkozásban, mind vizuális kultúráját tekintve valóban nem­zetközi színvonalat ért el. Mind a felnőttek számára, mind pedig a nagy létszámú gyermekközön­ség előtt jól vizsgázott minden jelenete, kitűnően egyénített fi­gurákat visz vászonra, nagyon jó és jellegzetes a szinkron, néha hajlandó elfelejteni a néző, hogy a mű az animációs filmek tech­nikájával készült és a rajz alap­vetően nem tud beszélni, tehát a magyar rajzfilmet is szinkroni­zálni kell, ha meg akarjuk szó­laltatni. Az alkotók nagy vonalakban alkalmazkodtak Fazekas Mihály meséjéhez, jóízű humorral, és kifogyhatatlan ötleteket felvonul­tató képi technikával bonyolítják a történetet. Csupa telitalálat mindenik szereplő, Döbrögi uram csakúgy, mint a kedves, rokon­A MUNKAERŐ MEGTARTÁSÁNAK FONTOS ESZKÖZE: a korszerű munkásszállás Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter — a parlamentben március 25-én tar­tott sajtótájékoztatóján hangsú­lyozta, hogy az építőiparban a szociális ellátás javítása kiemelt fontosságú, mert a munkások több mint fele lakóhelyétől rend­szeresen távol dolgozik, jelentős része naponta ingázik. Élet- és * munkakörülményeik az átla­gosnál kedvezőtlenebbek. Javult a munkavégzéssel szorosan ösz- szefüggő szociális ellátás színvo­nala, az igényeket azonban nem elégítik ki. Mondhatni, hogy szinte ezzel az országos helyzetkép feltárás­sal szinkronban alakult ki kép megyénkben is az építőipari vál­lalatok, gyáregységek munkás- szállásain folyó kulturális nevelő munka helyzetéről, az ott élő építőipari dolgozók körülményei­ről, a személyi és tárgyi felté­telek meglétéről, illetve hiányai­ról. A helyzetjelentést az Építők Szakszervezetének megyei bi­zottsága készítette el és terjesz­tette az SZMT elnökségének leg­utóbbi ülése elé. Vizsgálódásai — többek között —, a Bács me­gyei Állami Építőipari Vállalat, az ÉPSZER, Közúti Építő, Bajai Építő Vállalat és a Fémmunkás Vállalat Kecskeméti Gyárára ter­jedtek ki. működő kulturális bizottságok, szállásbizottságok és azok lelkes aktivistái. E húsz év során ala­kultak ki a kulturális nevelő te­vékenység olyan formái, mint az ismeretterjesztő előadókörök, az üzemi akadémia egyéb alapfokú és továbbképző tanfolyamai, a szálláshelyi zenés irodalmi-kör műsorok. A felmérés legfontosabb ta­pasztalatai közt kell említenünk, hogy a munkásszállások egyre nagyobb szerepet töltenek be a bennük lakók életmódjának ala­kulásában, kulturális fejlődésé­ben. Leszűrhető az is, hogy az elmúlt évek során és napjaink­ban egyaránt a munkaerő-gaz­dálkodás, a munkaerő biztosítá­sának — és megtartásának! — sajátos, el nem hanyagolható eszközévé, ha úgy tetszik köve­telményévé vált Bács-Kiskunban is a munkásszállók intézménye. Lemérhető á két évtizedes erőfe­szítések eredménye — amivel az építőipari munkásszállásokat fej­lesztették, korszerűsítették, s iparkodtak megszüntetni a kor­szerűtlen, elavult szálláshelyeket, átmeneti szállásokat. Ugyancsak elismeréssel lehet adózni az el­telt idő alatt végzett munkáért, amivel a munkásszállások lakói­nak tudati és műveltségi fejlő­dését igyekeztek elősegíteni a szakszervezet irányítása alatt A szociális tervezés, gazdálko­dás új fejezete kezdődött meg 1976-ban a középtávú szociális tervek készítésével. Nagyobb elő­relátással, több évre állítják ösz- sze ezek alapján az emberekről való gondoskodás programját, a szociális igényeknek és a meg­valósítás lehetőségeinek megfele­lően. Tervezik a munkakörülmé­nyek javítását, s ebben a mun­kásszállások fejlesztését, és hoz­zá az anyagiak biztosítását. A munkásszállás szociális juttatás­ként is értelmezhető, mert a té­rítési díjak — havi 75—80—90— 100 forint fejenként — a fenn­tartás és működtetés költségeihez viszonyítottan kedvezményesek. A szállások közül elsősorban a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, s ÉPSZER szállásai so­rolhatók a modernek közé. Épí­tésük során figyelembe vették a nevelési, kulturális munka vég­zésének tárgyi és személyi felté­teleit, összhangban a lehetőségek­kel. Ezekben a szállókban 3—4 ágyas szobák vannak, szociális ellátottságuk — főleg a BÁÉV- nél — jónak mondható, van könyvtár, tanulószoba, tévé-te­rem. Hasonló már nem mondható el a kecskeméti Fémmunkás Gyár, az ÉPSZER egyes munka­helyein létesített szállások fel­szereltségéről, a bajai Építőipari Vállalatéról. A Közúti Építő Vál­lalatnál mozgatható, ideiglenes jellegű faházakban helyezik el a dolgozókat. Korszerűség és az ezzel szoro­san összefüggő nevelő-kulturális munka szempontjából három csoportba sorolhatók a munkás- szállók, szálláskörzetek. 1. A. mo­dern nagy szállókban teljesen vagy megközelítően biztosítottak a szociális normatívák, emellett megtalálhatók a művelődést szol­gáló helyiségek. Így — pl. a BÁ- ÉV szállóján — jól kialakították a nevelő és művelődési munka szervezeti kereteit, gazdag, vá­lasztékos formákká]. Részben ha­sonló a helyzet az ÉPSZER szál­lóban. II. Korszerűsítésre szo­ruló szállások .szálláskörzetek —; ezek részben elavult szociá­lis normák szerint működnek, és művelődést szolgáló helyiségek nincsenek bennük. Erre a célra rendszerint egyetlen nagy terem áll rendelkezésre. III. A teljesen korszerűtlen és átmeneti szállá­sok, szálláskörzetek. barakkok, lakókocsik, magánlakások. —csak elvétve teszik lehetővé a szak- szervezeti nevelő munkát; rá­dión. tévén kívül egyéb kultúrá- lódási lehetőség nincs. A munkásszállások, munkahe­lyi szállások többsége III—IV. és VI. kategóriába tartozó. Egy-egy szobában hatan-nyolcan laknak, vaságyakon alszanak. Egyes mun­kahelyi szálláson igen mostoha a szociális ellátottság: gyenge a világítás, rossz a padló. Nevelő rpunka végzésére külön helyiség nincs. • Döbrögi uram és békává vál­toztatott házanépe. szenves Lúdas Matyi és a fősze­replővé előléptetett kedves Lu- dacska, aki mindig a legváratla­nabb helyzetekben bukkan fél a képben. Határozott karaktere van ennek a libának, egy kicsit Lúdas Matyi gondolatainak gro­teszk kivetítődése is a szereplé­se. A néző mégis elsősorban Döb­rögi uram házanépének tapsol. A buta és túlbuzgó’ kasznár, vagy az ágyúk tökéletesen süket tüzé­re minden mozdulatával kiváltja a közönség derűjét. A film al­kotói mindig újabb és újabb öt­leteket vonultatnak fel, s ezzel teszik újszerűvé és a film min­den pillanatában érdekessé Lú­das Matyi bosszújának egyébként háromszor megismétlődő ese­ményszálait. Rendkívül mulatsá­gosak és szellemesek Lúdas Matyi színeváltozásai. Igen szelleme­sek az adott kaland dialógusai is. Külön elismeréssel kell beszél­ni a festői szépségű hátterekről, melyek előtt Nepp József' te­remtményei mozognak. A költői szépségű erdők, vagy a falusi vásár jellegzetes rekvizítumai, no meg Döbrögi uram kastélyá­nak részletei festménybe illő szépségűek, finoman és ízlése­sen elrajzoltak is egyben. Az alkotók kitűnően megfor­mált epizód részi etekkel is gaz­dagították a történetet. Külön ta­nulmányt érdemel, hogyan ábrá­zolja a gyengélkedő Döbrögi uram gyógyítására odasereglett javasasszonyokat, kirurgusokat az alkotói kollektíva. A népi mese­mondás jellegzetes elemei dúsít­ják ezeket az apró rajzi remek­léseket. A film bírálói között akadtak olyanok, akik szemére vetették az alkotóknak: a film sok te­kintetben hasonlít a világhírű Walt Disney alkotásaihoz. Ezt a hasonlóságot bátran vállalhatja az alkotói kollektíva, hiszen ab­ból adódik, hogy az amerikai rajzfilm-gyártás nagy úttörője is. meg Dargay Attila alkotói kol­lektívája is megtalálta az utat, hogyan lehet a valóságot úgy mesévé formálni, hogy mindig a gyermekek szemevei nézzék az eseményeket. Ez a lélektani biz­tonság valóban hasonló mindkét alkotói csoport ecetében. Cs. L. A sokmillióra növekedett honi cipőtermelés árnyéka a többmil­lió „minőségi ■ reklamáció”. Las­san tíz esztendeje kezdődött, s eu központi szervek és a sajtó által félrevert harangok mit sem vál­toztattak azon, hogy meghökken­tően sok a felfeslő varrású, le­váló talpú, színehagyó, formáját veszítő lábbeli. Ki a hibás? Keresi a felelőst mindenki — a közvélemény is — szüntelen. Legtöbben az ipart hibáztatják, mert nem tartja be a technológiai fegyelmet, stb. □ □ □ Mivel védekezik a cipőipar? Először is az alapanyag helyzet­tel. És igaza van — mert a ci­pőipar fejlesztése valóban csak a cipőipar fejlesztése volt. A megkülönböztetett figyelemből — és a forintokból — alig-alig ju­tott a bőr- és cserzőiparra. Pe­dig ezek már régen nem tartják a lépést, sem mennyiségben, sem választékban, sem technikai szín­vonalban a cipőgyártással. De el­marad az igényektől a ragasztó, a műbőr és a cipőkellék előállí­tás is. Az ipar sokszor nyűgnek érzi a gyártó-kapacitást, mert nem tudja lehetőségeit a terme­lés minősége és választéka tekin­tetében kihasználni. A sorompót a külkereskedelem sem tudja kitárni. A borimport költséges, egyre kevésbé szíve­sen szán rá devizát a népgaz­daság. Érthető, hiszen a sokmil­lió sertés és szarvasmarha, me­lyeket a népgazdaság nevel, ép­pen elég bőrt növeszt a hátán, csakhogy közülük sokan kiviszik magukkal az irhájukat. S külön­ben is, ki dolgoznak fel idehaza annyi bőrt. □ □ □ De nézzük a . másik termelői érvet: nevezetesen, hogy a minő­ségi kifogások fele jogtalan. So­kaknak csak a vásárlás utáni harmadik hónapban jut eszük­be, hogy levált a talp, felfeslett a varrás. Illetve, hogy ezeket a tüneteket könnyen előidézhetik a megunt lábbelin. Igaz ez is, „el­torzult a gyakorlat”, jogtalan előnyre — új cipőre — törek­szenek nem kevesen. De miért? Mert lehet, mert a sok-sok jogos reklamáció nagy kalapjában elfér a jogtalan fel­szólamlások tömege is. Ügy kez­dődött, hogy valaki észrevett egy csekély, könnyen orvosolhatónak látszó hibát a néhány hete vá­sárolt cipőn, s vitte javíttatni. Az öreg suszterről kiderült, hogy bezárta a boltját, ezért ke­reste a szolgáltató szervezet fel­vevőhelyét. Ezt aztán meg is ta­lálta, de kiderült, hogy csak két hétre vállalják a javítást. És ak- • kor rájött, hogy ez neki nem éri meg. Nem tudja két hétig nélkülözni nyár derekán a szan­dálját, télvíz idején a csizmáját. Mert bizony csak egyet vett be­lőlük. hiszen egy év alatt úgyis kimegy a divatból, s neki nincs kétszer pár száz forintja arra a célra, amire úgy vélte egy sze­zonban egyszer pár száz is ele­gendő. Mégis otthagyta a cipőt, vesz­tére. A szolgáltató ugyanis más anyaggal, más módszerrel végez­te a javítást, mint amivel a ci­pőgyár dolgozott. A megrendelő­nek pedig nem tetszett a most már ugyan ismét masszív, de felemássá vált cipő. Lehangolta őt. hogy a felvevőhely „légköre” éreztette vele: a szolgáltatónak nem éri meg az ő cipőjét javíta­ni. A következő apró hibával már nem járta végig ezt a hosszú és kellemetlen utat. Vagy nyelt egyet és vett egy új cipőt — vagy segített a beteg lábbelinek s vitte vissza a boltba kicse­rélni. Az átlagos cipőiavíttató ta­pasztalatai aligha használtak a cipő ügynek. □ □ □ Ezek után nézzük mit mond, mit tervez és mit tesz a szol­gáltató. Először azt mondta: nem éri meg. Ezen központi in­tézkedésekkel segítettek. S ma már megéri? Nem, ma sem éri meg. Kicsi a forgalom. A. cipő­javítás valóságos kérésiéi e alig nőtt — annál inkább felduzzadt a lappangó kereslet, az elége­detlenek tábora. Azoké, akik ke­veslik a felvevőhelyet, lehangoló- nak minősítik a környezetet, ab­szurdumnak az egy hét körüli határidőket és otrombának a fe­lemássá váló megjavított cipő­ket. Igazuk van. Erre az álláspont­ra jutottak az irányítószécvek is: a korszerű cipőgyártás és a kéz­műipari szintű javítás nem fér össze. Megoldás? Korszerűsíteni a javítást; növelni az anyagi ér­dekeltséget, bővíteni, 'kellemessé tenni a felvevőhelyek hálózatát, lerövidíteni a határidőt és a gyártás technológiájához közelí­teni a javítást. A két évvel ezelőtt — késve — megfogalmazódott terv még ma sincs közel a megvalósuláshoz. Egy, illetve két év múlva azon­ban a megyében már három vá­ros, Kecskemét. Kiskunfélegyhá­za és Baja lakossága- veheti igénybe a gyorsjavító cipőszalo­nok szolgán atásait. Ezek szín­vonala mondanunk sem kell, hogy nem lesz egy napon említ­hető azzal, amit a jelenlegi kö­rülmények között nyújtani tud­nak a szolgáltatók. Minden cipő problémát persze ez sem old meg. Nem teremtődik meg vele a cipőgyártás, a kap­csolódó iparágak és a kereskede­lem közös nevezője. A jogos rek­lamációk pedig mindaddig meg­maradnak, amíg ezekben rendet nem tesznek az arra illetékesek. De azok a túlzások amelyeknek teret adott a sok Jogos nanasz, megszüntethetőek a gyártással harminizáló javítóhálózat kiépí­tésével. S ez is jókora lépés eb­ben a szorító lábbeliben. Zsembery Agnes Nem az iskolában kezdődik Ami a szállásokon végzett ne­velő munkát illeti: a politikai és ismeretterjesztő rendezvények, az agitációs és propaganda mun­ka tartalma, megvalósításának formái kidolgozottabbak, gazda­gabbak — főleg a BÁÉV-nél. A felnőtt oktatásért változatlanul sokat tesznek a vállalatok, gyár­egységek gazdasági, párt- és szak- szervezeti szervei A nagyobb szállásokon — BÁÉV-nél. ÉP­SZER-nél — eredményesen szer­vezik meg minden évben az ál­talános iskolai kihelyezett osztá­lyokat. Több tennivaló között célsze­rűnek látja az SZMT elnöksége, hogy kisebb építőipari vállalatok közös . erővel hozzanak létre és tartsanak fenn szállásokat. A szakszervezeti bizottságok — ha­táskörük és jogaik érvényesíté­sével hassanak oda, hogy a mun­kásszállók lakóinak művelődésé­hez szükséges anyagi eszközök a jóléti keretből évenként rendel- kezésret álljanak. Ennek megva­lósulását, s a munkásszállásokon lakók életkörülményeinek alaku­lását a megyei bizottság, illetve a szakszervezeti bizottságok rend­szeresen ellenőrizzék és kérjék számon. T. I. Magas, huszonhárom-huszon- négy év körüli srác. egyik vál­lalatunk KISZ-titkára. Mintha mérges lenne. — Lehet, hogy nosztalgiám van a gyermekkorom iránt, vagy hogy túl mellre szívom a dolgokat,- ezt még magam előtt sem tisz­táztam. A mi családunk a világ legnagyobb átlaga volt és lesz: közepes beosztású sz.ülők, annak megfelelő fizetéssel. Szóval nem voltunk szegények, de gazdagok se. Az utcában, ahol laktunk, öt­hat velemkorú gyerek volt, több­nyire kint voltunk, fociztunk, bi­cikliztünk, dumálgattunk. Bicik­liztünk, mondom, mert az egyik srácnak volt egv bringája. Az el­ső álmunk így lett a kétkerekű. Akkoriban még — ez hatvanhat —hatvanhét táján volt — nem csináltak elveket abból, hogy a gyerek nyáron elmegy dolgozni, én is mentem, meg mindenki, együtt voltunk a konzervgyár Vaktárában, csomagoltunk. Egy hónapban cirka hatszázat keres­tünk, két hónapot végighajtot­tunk, hogy legyen pénzünk. Ami­korra nyolcadikos lettem, nagy- nehezen összejött a pénz a bi­ciklire. Egy használt gépet sze­geztünk, kicseréltem rajta a lán­cot. lesmirgliztem a festéket és az egyik haver faterjáhál befúj­tuk szép sárgára. Hát így volt biciklim, két nyári meló után. — Amikor középiskolába kerül­tem, szóltak, hogy mert jó han­gom van, várnak az irodalmi szakkörbe. Mindenféle darabokat adtunk elő, általában a magyar­tanárunk írta, aki titokban drá­maszerző volt. Egyszer vidékre mentünk, vendégszereplésre. Volt ott több suli, s az egyikük játé­kához szirénabúgás vagy mi kel­lett, s azt magnóról játszották le. Egy lengyel, kétsávos Grun- digról. Rácsodálkoztam a készü­lékre. Kérdezem mennyi, mond­ják, kétezer forint körüli. Haza­mentem, kérdezem öcsémet, neki mennyi pénze van. Mondja, nyolc­száz. Rendben van. nekem volt egy ezresem. Vasárnaponként le­hetett munkát vállalni, megbe­széltem az öcsémmel, ő is jött, egy hónap múlva meglett a pénz, megvettük a magnót. Hogy jó felvételeket csináljunk, nem volt jó rádiónk, csak egy recsegő Szo­kni. Annak a fülhallgató-csatla­kozójáról vettük a számokat egy jackdugóval. Aztán valahol kise- „ lejteztek egy halom néprádiót — tudod, olyan vezetékest, amiben csak egy hangszóró van, és Kos­suthot meg Petőfit lehet rajta fogni — s sikerült szerezni né­gyet. Vettünk három négyzetmé­ter vastag deszkát, s csináltunk egy hangfalat. — Most, hogy melózom, van pénzem. Itt csak jobban látja az ember, hogy ki mit csinál a fo­rintjaival. Hát a kollégák közt olyan is van, aki havonta ad egy ötkilóst a kölyöknek, nesze fiam, mondja, itt a zsebpénz. Nekem nem volt, de neked legyen. Szü­letésnapra kismagnó dukál, még ki se látszik a gyerek a földből, amikor ott a bicikli, aztán sorba a dolgok. Nem az ellen tiltako­zom, hogy ne vegyenek semmit, mert az nyilván helytelen lenne, de ennek így semmi értelme sincs. Nincs meg a megküzdés öröme. Csak van egy valami, amit kapott az a gyerek, anélkül, hogy dolgozott volna érte. Érted? Semmit nem tett azért, hogy le­gyen egy bringája, tehát nem is becsüli úgy meg, mintha benne lenne a verejtéke, meg a harca, az elhatározása, hogy nekem ez kell, tehát ezért megdolgozom. Az ilyen nevelés félrenevelés, szerintem legalábbis. * A napokban hat megye képvi­selőinek a részvételével tartottak: tanácskozást Kecskeméten, az OTP Rács-Kiskun megyei Igaz­gatóságán, a téma az ifjúság — pontosabban a legfiatalabb kor­osztály, az alsótagozatosok — ta­karékosságra nevelése volt. A fel­szólalásokból egyértelműen kiraj­zolódott az, hogy a cél nem kis­bankárok nevelése. Arról van sző, hogy az általános emberi erények közé tartozik a takarékosság, mint egyfajta „életforma”. A Szolnok megyei úttörőelnök úgv fogalma­zott: nem a forint a lényeg, ha­nem a rendszeresség, meg az, hogy ki-ki vigyázzon arra, ami­vel bánik: a padokat ne firkál­ják össze a kisdobosok, ne áztas­sák el a krétát, és így tovább. Ehhez viszont arra van szükség, hogy a gyerek otthon, a család­ban is azzal a nézettel találkoz­zon, hogy mindennek értéke van, s mindenért meg kell küzdeni. Ebből következően a takarékos­ságra nevelés ném az iskolában, hanem a családban kezdődik. Németh Zoltán, a Tolna megyei szakfelügyelő egy érdekes meg­figyelésről számolt be. Az egyik iskolában a nagyszünetben van a takarékbélyeg befizetésének ren­des ideje, egy alkalommal már csak ketten vártak a tanítónőre. Az első egy húszast'röpített nagy­vonalúan az asztalra. A másik odacsempészett egy forintot. — Ebben az esetben a forintos nem egy forintot ér — mondta Németh Zoltán. A résztvevők egyetértettek. B. J. A cipő árnyéka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents