Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-14 / 86. szám

1977. április 14. • PETŐFI NÉPE • 5 Negyedszázados a tanácsi könyvtárhálózat A jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet szocialista brigád­jai is csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára indult jubileumi munkaversenyhez. Többek között a baromfitelepen dolgozók vállalták, hogy jobb szer­vezéssel. tenyésztői munkával, a takarmányköltségeknél 1 százalékos megtakarítást érnek el. A termelési felajánlások együttes értéke csaknem két és fél millió forint. Versenymözgalom és közművelődés Tapasztalatok a jánoshalmi Petőfi Termelőszö veik e zetben — A szövetkezet szocialista brigádjainak vállalásai mindig elsősorban a termelési eredmé­nyek növelésére irányulnak — hangoztatja Südi Bertalan, a pártalapszervezet titkára —, de azok a felajánlások is jelentősek, amelyek a termelési eredmények­re közvetett módon hatnak, ne­vezetesen, amelyek teljesítése a személyiség tartalmának gazdago­dását eredményezi. A Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa az elmúlt esztendő­ben pályázatot hirdetett a Köz­művelődés és a termelőszövetke­zeti mozgalom címmel. A pályá­zatra hetvennégy munka érkezett be. .Az egyik- második díjat a jánoshalmi Petőfi Termelőszövet­kezet párttitkára nyerte. Dolgoza­tában az előbbi témát fejtegette, vagyis azt, hogy a szocialista munkaverseny miként formálja az emberek gondolkodását, szemléle­tét. Beszélgetésünk során is erre te­relődik á szó. — Számos tényező hat az em­berekre — folytatja Südi Berta­lan. — A szocialista brigádokban versenyzők vállalták, hogy részt vesznek világnézeti oktatáson. Érdeklődési körük szélesedett, amit az is bizonyít, hogy sokan előfizettek különböző napilapokra, folyóiratokra, olyan szaklapokra, amelyek segíthetnek munkájuk­ban. A politikai kiadványok irán­ti érdeklődés megtöbbszöröződött. A családtagokkal együtt a-kollek­tív film- és színházlátogatások, a gazdag programú kirándulások ma már hozzátartoznak a Petőfi Termelőszövetkezet szocialista brigádjainak életéhez. A könyv­kölcsönzés és a rendszeres olva­sás is természetes igényévé vált a brigádtagoknak. Érdemes azt is megemlíteni, hogy sokan éppen a mozgalom­nak köszönhetően fejezték be az általános iskola 7., illetve 8. osz­tályát. Ezenkívül — a különböző technikai berendezéseket kezelő brigádtagok — a szakmai tovább­képzést szorgalmazták. Mindebből következik tehát, hogy a mozgalomban résztvevők tevékenysége nem korlátozódik a munkahelyi feladatok pontos és példamutató ellátására. Egymás segítése is jellemzi a mozgalmi munkájukat. Erről a következőket mondja a párttitkár: — Támogatják az idős szövet­kezeti tagokat. Mindegyik brigád­nak van egy „saját” osztálya az általános iskolában, amellyel rendszeres kapcsolatot tartanak fenn. A szövetkezeti munka meg­ismertetése és megkedveltetése érdekében üzemi látogatásokat szerveznek a gyermekek részére. A brigádtagok pedig meglátogat­ják az úttörők iskolai rendezvé­nyeit. Ez a kölcsönösség, az ele­ven, és egymás munkája iránti érdeklődésben megnyilvánuló fi­gyelmesség egészséges kapcsolatot teremtett az iskolák és a szövet­kezet szocialista brigádjai kö­zött. , Számottevő a brigádok társa­dalmi munkája is. Ez két formá­ban jelentkezik. Vagy közvetlenül segítenek a kommunális feladatok végrehajtásában, vagy a szövet­kezetben végzett társadalmi mun­ka után járó bért felajánlják va­lamilyen célra. Előfordult, hogy a brigád közös alapjaként kezelt összegen a patronált úttörők ré­szére ajándékokat vásároltak. Az ilyen társadalmi munka minden évben több tízezer forin­tot tesz ki. Szembetűnő az is, hogy a családok egymást is se­gítik. Az egyik brigád tagjai négy családi ház felépítésében segéd­keztek egymásnak. Érdekes az is, hogy a verseny­zők mintegy fele nő. A mozgalom a szövetkezeti asszonyoknál, lá­nyoknál eredményezett legna­gyobb változást. Sikerült kizök­kenteni őket a korábbi egyhangú életrendből, a hétköznapök szür­keségéből, lényegesen növekedett közéleti aktivitásuk. A tapasztalatok tehát azt bizo­nyítják, hogy a szocialista brigád­mozgalomnál alkalmasabb és ha­tékonyabb eszköz a fizikai igény- bevételtől nap, mint nap elfáradó emberek műveltségének a növelé­sére nem igen található — álla­pítja meg a pártalapszervezet tit­kára. A brigádmozgalom tehát így függ össze a párt közművelődési határozatával. A jánoshalmi Pe­tőfi Termelőszövetkezetben a pártszervezet titkára' egyúttal a versenybizottság elnöke is. A kommunisták kezdeményezők a nemes vetélkedésben, a pártszer­vezet segíti a mozgalmat. Az ered­ményeket figyelemmel kíséri és értékeli. A mozgalom kiszélesítése külö­nösen az idén nagy jelentőségű, hiszen a jánoshalmi Petőfi Ter­melőszövetkezetben is legalább tíz százalékkal szeretnék növelni a termelési eredményeket. Ehhez pedig nemcsak lelkiismeretes munka, hanem több tudás is szük­séges. K. S. Hol tartanánk könyvtárak nél­kül? Mennyivel kevesebb lenne az öröm, a kiművelt emberfő, körülményesebb a tanulás! Föl- becsülhetetlen a kölcsönzött kö­tetekből ellesett és a gyakorlat­ban alkalmazott termelést taná­csok haszna. A könyvek ma is a tudás leg­jobb forrásai, a könyvtárügy ál­lapota — Lenin megállapítása szerint — ezért is az általános kulturáltság fokmérője. 1949—1953. között közművelő­dési könyvtárhálózatunk kialakí­tásakor megyénkben a lakosság 5 százaléka írástudatlan volt. Száz ember közül csupán három végzett középiskolát. Dogmati­kus torzulások, nemzetközi poli­tikai összeütközések, gazdasági nehézségek lassították a közös­ségi társadalom építését, a kul­turális forradalom kibontakozta­tását. 1952: „a könyv fegyver” A népművelés fontosságát hangsúlyozó központi irányelvek­re sokhelyt csak szólamként hi­vatkoztak. Negyedszázada, a 204—3,1952. számú, a megyei és járási könyvtárak kialakítását el­rendelő minisztertanácsi határo­zat kibocsátásakor a sürgető ten­nivalók rengetegében csak nagy erőfeszítéssel teremthették meg a működés elemi feltételeit. Poli­tikai ügynek tekintették az em­berek tudatáért vívott harcot, a könyvet fegyvernek. Az akkori népművelési miniszter tekintélye is kellett az akadályok leküzdé­séhez. Nemes Dezső, az 1952. novem­ber 28—29-én tartott első 'könyv­táros konferencián így lelkesítet­te a meghívottakat: „Büszkeség­gel töltheti el könyvtárosainkat az a nagy feladat, amely a bé­kéért folyó küzdelemben, a szo­cializmus felépítéséért folyó harc­ban, a dolgozó milliók szocialis­ta átnevelésének óriási munká­jában előttünk áll.” A mai Bács-Kiskun megye közművelődési szempontból az ország elmaradott területei közé tartozott. Az alacsony iskolai végzettség, nagyobb könyvgyűj­temények, tapasztalt könyvtáro­sok, megfelelő épületek hiánya miatt az újonnan alakított kul­turális intézmények alig-alig fe­leltek meg a kívánalmaknak. A Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére 1949-ben szer­vezték az első újtípusú könyvtá­rakat, a következő évben hozták létre a körzeti központokat, al­kalmazták először a hálózati el­vet. Baján először Baján alakult az első járási könyvtár 1952. október 12-én. Kiskunhalas, Kalocsa, Kiskunfél­egyháza gyorsan követte a példát. Dunavecsén és Bácsalmáson 1953-ban, Kunszentmiklóson to­vábbi két év múltán nyitotta meg kapuit az új, a közigazgatá­si átszervezés miatt azóta meg­szűnt járási könyvtár. (A nagy­községekben azóta helyi felada­tot látnak el ezek az intézmé­nyek.) A kiskőrösit 1955-ben ad­ták át. Eldönthetetlen, hogy elhelyezé­sük, vagy állományuk volt siral­masabb. Kalocsán például egy átjáró szoba két polcán elhelye­zett 150 kötetből állt a gyűjte­mény. Kiskunhalason szűk üzlet- helyiségben szorongtak. Megyénk­re különösen érvényes volt a konferencia megállapítása: „A szervezés gyors üteme nem tette mindig lehetővé a könyvtáros személyének gondos megválasztá­sát.” Az igazán lelkes népművelők megküzdöttek a fenntartó taná­csoknál mutatkozó közömbösség­gel, alkalmatlan munkatársaik okvetetlen kedéseivel. A rátermet­tek, a hivatástudattal dolgozók közül sokan három-, öthónapos tanfolyamon szerezték meg a szakismereteket. Hazánkban ek­kor kezdődött meg a felsőfokú könyvtárosképzés. Az ország legfiatalabb megyé­jében 1952. október 26-án létre­hozott megyei könyvtár dolgozóit elfoglaltak a kezdeti gondok, alig-alig támogathatták a falusi, városi hasonló közművelődési in­tézményeket. Csak ott érhettek el eredmé­nyeket, ahol a fülöpszállási Sántha Lászlónéhot hasonló lel­kesedéssel csináltak a semmiből valamit. (Az „alapító” visszaem­lékezésére és néhány érdekes adatra Kovács Pál, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese hívta fel figyelmemet, ezúton is köszö­nöm segítségét.) Például: Fülöpszállás „Fülöpszáliason a háború alatt megsemmisült az olvasókör állo­mánya. A felszabadulás után az MNDSZ műsoros rendezvényeiből vásároltuk az első könyveket. 180 poros, többnyire használhatatlan kötettel és egy ■ rozzant szek­rénnyel kezdtem. Hirdettem a kölcsönzési időt, hiába. Kiderült, hogy az adóhivatal a ludas. En­nek sarkában állt ugyanis a kis gyűjtemény; kerülték akkoriban az emberek ezt az intézményt, mint macska a forró kását. A talpamat lejártam mire má­sik helyiséget találtam. A lom­tárból két széket, egy rossz asz­talt szereztem. Később egy ki­mustrált zongora ládájából fab­rikáltak kölcsönző pultot. A gyerekek jöttek legelőbb. Üres kézzel távoztak, mert me­séskönyv mutatóba sem akadt. Mit csináljak? Baráti körömben koldultam össze számukra olvas­nivalót. Kályhára csak a máso­dik vágy a harmadik évben fu­• örvendetes a fiatalok növekvő érdeklődése. (Tóth Sándor felvé­telei.) tóttá. A művelődési ház pénzé­ből már tatarozásra is jutott, amikor más célra vették igénybe a helyiséget... Hála a népi demokrácia köz­művelődési politikájának és be- vételes rendezvényeinknek csak­nem húszszorosára növekedett egy évtized alatt a kötetek szá­ma. A távoli Balázspusztán fi­ókkönyvtárat létesítettünk. Ke­rékpáron cipeltem a csomagokat, olykor szekérstoppal. Bent iro­dalmi és szőlészeti szakkört hoz­tunk össze, találkozókat szervez­tünk.” Bácsalmástól Kecskemétig A legnagyobb tisztelettel és el­ismeréssel emlékezhetünk a fü- löpszállásihoz hasonló szenve­déllyel. lobogással az országot építő könyvtárosokról. Sokat kö­szönhet Baja a már nyugdíjas Bárdos Ferencnek, Kecel Vető Györgynének, Soltszentimrén Szo- kolai Miklós bizonyította mit te­het egyetlen hivatott ember. Tíz­ezernyi olvasót szolgált ki Kecs­keméten Pista bácsi, Fazekas István raktáros. Állami díjjal jutalmazták Martonosi Pál kis­kunhalasi könyvtárigazgatót. Töb­ben kormánykilüntetést kaptak. Bácsalmástól Kecskemétig, Tisza- új falutól Kiskőrösig fellelhetők munkájuk nyomai. Ki bibliográ­fiák készítésével — mint Fekete Dezső —, ki Bognár Lászlóné kunszentmiklósi könyvtároshoz hasonlóan az olvasmányok aján­lásában jeleskedett. Az alapítók nemzedéke lassan átadja a helyét. Lakiteleken pél­dául Aradi Aranka kedvehette meg az olvasást, most Lengyel Pál.aé növeli az intézmény jó hí­rét. Szarkáson Császár Cirill vet­te át dr. Laczi Pálné örökét. A fejlesztésben érdemdús dr Nyit- rai Lajos kalocsai igazgató poszt­ján Németh Gábor dolgozik ha­sonló kezdeményező szellemben. Sok név kívánkozna ide. Megyei párt- és tanácsi határo­zatoknak, a helyi vezető testü­letek kedvezően változó szemlé­letének, országunk anyagi gyara­podásának, a könyvtárosok fá­radozásainak köszönhető, hog^ a Bács-Kiskun megyei tanácsi há­lózatban az állomány 25 év alatt csaknem kilencszeresére, a köl­csönzött kötetek száma hatszoro­sára növekedett. (Tavaly 1 280 000 kötetet kölcsönöztek, 104 ezer új kötetet Vásároltak.) Kalocsa dicsérete Kalocsán adták át az első mo­dern járási könyvtárat. Egy volt zsinagógát alakítottak át célsze­rűen, esztétikusán. A kiskunha­lasit kimondottan könyvtárnak tervezték. Valamivel kedvezőbb körülmények között kölcsönözhet­nek, olvashatnak Kecskeméten, Kiskunfélegyházán. Kitűnő he­lyet kapott Kiskőrösön a könyv­gyűjtemény az új művelődési központban. Tiszakécskén, Laki­teleken, Kiskunmajsán, Sükösdön, Kaskantyún, Vaskúton és még jónéhány faluban teremtettek kellemes otthont a növekvő ál­lomány, a mind több látogató számára. Az elmúlt években megjavult, szakszerűbbé vált a megyei • Négyszáznál több újság, folyó­irat jár a megyei könyvtárba. könyvtár irányító, tanácsadó te­vékenysége, szolgáltatásainak színvonala. Kiadványaikat ko­rábban kritikával fogadta a szak­sajtó, az újabbakat méltányol­ják. A szabadpolcos kölcsönzés, a városi fiókhálózat kiépítése itt és másutt minőségi változást je­lent. Dicsérjük ismét Kalocsát: az ottani Széchenyi-lakótelepen gon­doskodtak először más alapvető szolgáltatásokkal __ egyirtőben, könyvtár létesítéséről. A fejlődést jelző ténj’ekre ár­nyékot vetett néhány aggasztó jelenség. A művelődésügyi mi­nisztérium által néhány esztende­je kidolgozott követelményeknek csak kevés intézmény felel meg. Baján és a megyeszékhelyen az intézmény alapterülete egyhetede a kívánatosnak. A korábbi mu­lasztások miatt Kecskeméten és még néhány helyen hiányos a felszerelés, az állomány, szaksze­rűtlenek, pontatlanok a kataló­gusok. Mindössze hét felsőfokú szak- képesítésű található a 146 füg­getlenített könyvtáros között. Ez az arány rosszabb az országos­nál. A közművelődés alapvető intézményei Az 1975-ös megyei pártértekez­let is szorgalmazta az objektív feltételek gyorsabb ütemű javí­tását. Már elkészültek az új kecs­keméti és a bajai könyvtár ter­vei. A megyei tanács határoza­tainak is tulajdonítható, hogy egyre több helyen belátják: a könyvtárak a közművelődés alap­vető intézményei, a szak- és szép- irodalom beszerzésére fordított pénz a leggyorsabban megtérülő befektetés. Dr. Gajdócsi István megyei ta­nácselnök nyomatékosan hang­súlyozta a fejlesztési tervekkel foglalkozó testületi ülésen: „Se­gíteni kell azok erőfeszítéseit, akik azon fáradoznak, hogy ol­vasásra szoktassák az embereket. Biztató tények bátorítanak ben­nünket.” ' Még többet tehetnek, ha az ed­diginél is összehangoltabban dolgoznak a tanácsi irányítású, a szakszervezeti, a tudományos, az iskolai könyvtárak. A kezde­ményezések ígéretesei, remélhe­tő a fölhalmozott sze lemi töke hatékonyabb alkalmazása. Heltai Nándor (2.) Vállat vont. Mindjárt három­negyed nyolc, de Malákné még most sincs itt. Hétről hétre töb­bet késik, mintha egyenesen pro­vokálná, hogy ő kezdjen vesze­kedni vele. Erre ugyan várhat, bár az is lehet, hogy csak egy ideig vár, aztán bátorságot vesz, hogy elkezdje... Addig jó, amíg ö sportnak tudja tartani, hogy a háziasszony és a takarítónő egy- másfojtogatása minden héten kétszer része legyen az életrend­jének. A mosogató tele volt edénnyel, evőeszközzel. Ehhez nem szabad hozzáfognia, de ha már lehúzta a paplanokat, vánkosokat, felhúz­hatná a tisztát is, legalább nem estére kell majd Malákné után gombolnia a huzatokat... Hasába megint belenyilallt a görcs. Gyorsan hozzá kell fognia valamihez, rajta ilyenkor csak a mozgás segít, hiába feküdne le, még vadabbul csavarná a pete­fészkek táját a fájdalom. És ez még csak az első nap a négy­ből ... Az előszoba ajtajának zárjában megcsörrent a kulcs. Malákné be- lókte az ajtót, betolta maga »•lőtt degeszre tömött bevásárló ■szatyrát, majd maga is benyoma- kndott mázsás terjedelmével. Morgott valamit köszönésképpen, s miután apró szemének gyors pillantásával lefényképezte ma­gának a konyha állapotát, kellet­len mozdulattal lökte oda a megrakott, savanyúkáposztaszagú szatyrot a hűtőszekrény mellé. * — A gyerek elment? — kér­dezte Leilei, s félretolta maga elől az üvegpoharat, aminek az alján maradt egy ujjnyi az aludttejből. Nem kapott feleletet. Hátrané­zett. Erika az előbb még a fe- hérneműs szekrényben mozgott, de amíg ö az aludttejet kanalaz­ta, nesztelenül kiment. Egyéb­ként felesleges is volt megkérdez­nie, elment-e Tamás, hiszen már tíz perc múlva nyolc, a gyere­keknek pedig a rendtartás sze­rint háromnegyedkor az iskolá­ban kell lenniük. Gépiesen cigarettára gyújtott. Már az első szippantásnál érezte, hogy nem kívánja a füstöt. Har­madik napja rossz megint a gyomra, állandóan maró íz bugy­borékol fel a torkába, a franciák­nak adott bankett zavarta meg a savműködését, a nehéz borok... Csak a gyönge huzat jelezte, hogy kinyílt az ajtó. Leilei hát­rafordult ültében. Erika frissen vasalt lepedőkkel lépett be, s eltűnt a szekrény takarásában. — Mikor jössz haza? — kér­dezte onnan. Rekedt hangja unott volt, a kérdése szórako­zott. — Nem tudom. Úgyis felhív­lak ... — Csak azért kérdezem, mert elviszem a kocsit. Ideje, azt hi­szem. igazat adsz ... Lehetetlen állapot. Mindig a legkellemetle­nebb helyeken rohad le. Tegnap a Lánchíd közepén... Megcsinál­tatom. — Vagyis adjak pénzt... — erőltetett kis joviális nevetést Leilei, s benyúlt a belső zsebébe. — Nem kértem — mondta az asszony. Bosszús mozdulattal lök­te be a szekrényajtót. — Indulsz? Leilei felállt az asztaltól. Nem fordult az asszony felé. — Bal lábbal keltél fel? Erika meg se hallotta. Gyors mozdulattal sarkon fordult, s már csattant is utána a szoba ajtaja. Leilei rántott egyet a mellé­nyén. Odasétált az ablakhoz. A házzal szemben, a túlsó járda mellett feketén fénylett a Pon­tiac. A fiatal sofőr a kocsi ajta­jának dőlve újságot olvasott. Mi is a neve? Leilei szemöldöke ösz- szeszaladt. Három hete vette át a kricsit ez a fiatalember az öreg Bernáttól. három hete hordja őt mindennap, s három hét alatt sem sikerült megjegyeznie a ne­vét. Svábos hangzású, hosszú név, legalább három szótagos, Schuh­macher vagy - valami más ... Mindegy, idővel úgyis megragad. Torkában újra érezte a savas kaparást. Szódabikarbónát kelle­ne kérnie Erikától, de jobb, ha nem megy utána a konyhába. Ilyenkor, a menstruáció első nap­ján mindig ingerlékeny, ma rá­adásul az is idegesíti, hogy itt a takarítónő, akit legszívesebben kirúgna, de1 nem meri megtenni, hiszen belátható időn belül nem kapna másikat, el kell hát visel­nie Malákné csapkodását, morgá­sát. .. Jobb híján kikotorta a pohár aljáról az aludttej maradékát. Amíg beér. kibírja, az íróasztalá­ban pedig még kell. hogy legyen szódabikarbóna. Igaz, jobban te­szi, ha mégse vesz be. A fegyel­mi ülés legalább három óra hosz- szat eltart, s ennyi ideig kínlód­ni. nyelni vissza a böfögést... Bármi másról lenne szó, beüzen­ne. hogy csinálják nélküle, de ép­pen ezzel a mai nappal tartozik magának: megérdemli, hogy vé­gignézze. hogyan roppan össze Dorogi, ha sokáig tart is... öt éve vár erre az alkalomra, öt esz­tendőn át próbálta újra meg új­ra előkészíteni, hogy ilyesformán fejeződjön be az ügy, s ami any- nyi fejtörés ellenére neki nem si­került, most minden aktív lépése nélkül ajándékul tálalódik eléje. Nem fog bevenni szódát. Minden figyelmét összpontosítani kell a kérdésekre és a feleletekre, fe­gyelmezett képpel kell végigülnie a bizonyítást, mozdulatlan arccal végighallgatnia a tagadásokat és a beismeréseket, s közben állan­dóan figyelnie kell Dorogi szemét, arcizmait, hogy legalább a voná­sai rezdüléseiből következtethes­sen: mi megy végbe Dorogiban, amikor látja, végig látnia kell, hogy Leilei Ágoston is — bár nem bírójaként, csak megfigyelő­ként — asszisztál az ő kisszerű. éppen ezért kétszeresen kínos bu­kásához ... Bordái alatt megnyomogatta a gyomrát. Volt egy francia király, akinek Párizs megért egy misét, Tamás egyik könyvében látta az idézetet, csupa aranyköpésből meg ezeknek a magyarázatából áll az egész könyv, ha egyszer lesz ideje, át is kell lapoznia, mind­egy, szóval neki is megéri ez a mai cirkusz, hogy elviselje a gyomra kellemetlenkedését. Szétdörzsölte a hamutartóban a cigarettája csikkjét. Már igazán ideje, hogy induljon. * Erika még egyszer megnézte magát a tükörben. Hiába rak fel festéket, az arca sápadt marad, amíg ezek a napok tartanak. Csak forgolódott hajnalig, s amikor végre elbódult, az alvása se volt igazi pihenés, inkább az az isme­rős kábulat, ami után fejfájással szokott riadni nyugodt ébredés helyett. Hátrarázta szőke haját, s közelebb hajolt a tükörhöz. Hü­velykujjával próbálta szétsimo­gatni két szemöldöke között a függőleges ráncot. Ha rendben érzi magát, észre se lehet venni ezt a kis barázdát, de ahányszor rosszul ébred, szinte sötét vonal­lá mélyül. Mégis jó volna elsöté­títeni a szobát, és lefeküdni, de Malákné miatt most nem teheti: ha az asszony észrevenné, hogy pihenni akar, percenként benyit­na, átdübörögne a szobán, kér­dezne valamit vagy bosszús meg­jegyzéseket morogna. Csak gyor­san el itthonról, leadja a kocsit a műhelyben, amit Lia ajánlott, s amíg rendbe hozzák a hibát, kiül a Szent István parkba, vagy a Duna-partra, behunyt szemmel napnak fordítja az arcát, meg­próbál semmire se gondolni. Becsukta a retiküljét, s elfor­dult a tükörtől. Mielőtt lenyom­hatta volna a kilincset, kivágó­dott az ajtó, s Malákné betöltöt­te az egész nyílást. — Tessék adni másik fölmosó­rongyot — lengette meg Erika előtt a szakadozott lepedőmarad­ványt, amivel eddig szokott fel­mosni. — Cafatokban van ez már. — Az előszobaszekrény aljában talál... Dél felé itthon leszek. Ostoba vagyok — rázta meg a fejét, amikor végre kilépett a la­kásból. — Miért hagyom, hogy összeszoruljon a torkom, vala­hányszor ez a fehérnép itt van nalam? Ügy igyekszem el hazul­ról miatta minden héten kétszer, mintha menekülnék... Leszaladt a lépcsőn, s vagy a mozgás, vagy a megkönnyebbülés, hogy végre kívül van, könnyített a lélegzésén, s amint kilépett a lépcsőházból az udvarra, úgy érezte, az orreimpái is kitágulnak a friss tavaszi levegőtől, bőre alatt megpezsdül a vér a szinte nyári melegtől, és az éles fény­től kitörlődik szeme sarkából az égető bizsergés. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents