Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-14 / 86. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1977. április 14. Szovjet-afgán tárgyalások Moszkvában események sorokban NEW YORK Kéthetes európai látogatása befejeztével kedden visszatért New Yorkba Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Waldheim Bécsben a ciprusi görög és török közösség képviselőinek tárgyalásain vett részt, majd Párizsban folytatott megbeszéléseket. (AP) TUNISZ ____ H édi Nuira tunéziai miniszter- elnök, a szocialista Deszj.ur-pórt főtitkára, aki hivatalos úton a Szovjetunióban járt, hazaérkezésekor nyilatkozatot adott a -tuniszi repülőtéren. Elmondotta, hogy elégedett a moszkvai tárgyalások eredményeivel és kormánya nevében is reméli: látogatása hozzájárul a két ország közötti baráti kapcsolatok erősítéséhez, a kölcsönösen előnyös együttműködés további fejlesztéséhez. (TASZSZ) TALLINN I Szovjet, finn és magyar filmesek közreműködésével népszerűtudományos filmet forgatnak a finnugor népekről Tallinnban. Az új film a finnugor népek történetét, régi szokásaikat dolgozza fel. (TASZSZ) WASHINGTON ~ ~ Carter elnök kedden módosította a Gordon Liddyre kiszabott ítéletet. Liddyt, a Watergate-be- törés fő szervezőjét 1973 márciusában húsz év börtönbüntetésre ítélték összeesküvés, betörés és magánbeszélgetések lehallgatásának vádjával. A törvények értelmében 1981-ig feltételesen sem helyezhették volna szabadlábra: az elnök közbelépése folytán a bíróság július 9-én fontolóra veheti szabadonbocsátását. (Reuter) BUENOS^ AIRES Az Argentínai Kommunista Párt vezetői nyilatkozatot tettek közzé, amelyben támogatják Vi- dela tábornok, köztársasági elnök felhívását a „nemzeti egység” és a „megújított demokrácia" megteremtését célzó széles párbeszédre. A dokumentum szerzői ugyanakkor rámutatnak, hogy az ilyen párbeszédben való részvételt nem szabad korlátozni. A sikeres együttműködés érdekében feltétlenül rendezni kell á szak- szervezetek helyzetét és engedélyezni kell a hatalmi körök által felfüggesztett politikai pártok tevékenységét. SZÖUL Kéthónapos nagyszabású hadgyakorlat kezdődött Dél-Koreá- ban az Egyesült Államok Okina- wán állomásozó légierőinek részvételével. Ebből az alkalomból készültséget rendeltek el az oki- nawai amerikai támaszpontokon. DZSIDDA _______ S zaúd-arábiai lapjelentés szerint „olajipari országos intézetet” hoznak majd létre az ARAMCO amerikai oljatársaság igazgatására, amikor Szaúd-Arábia teljesen állami ellenőrzés aló helyezi az olajtársaság szaúd-arábiai vagyonát. Rövidesen aláírják az államosításra vonatkozó végleges megállapodást. Szerdán a moszkvai Kremlben folytatódnak a tárgyalások a szovjet vezetők és Mohammed Daud afgán állam- és kormányfő között, aki kedden érkezett hivatalos baráti látogatásra a szovjet fővárosba. Az afgán elnököt meleg fogadtatásban részesítették a szovjet fővárosban, a keddi első tárgyalási fordulón a legfelső szovjet vezetés mindhárom tagja részt vett — Leonyid Brezs- nyev, az SZKP főtitkára, Nyiko- laj Podgornij államfő és Alekszej Koszigin miniszterelnök egyaránt a tárgyalóasztalnál volt, ami önmagában is jelzi a két szomszédos ország közötti kapcsolatok magas szintjét. Afgán részről Mohammed Daud mellett a kereskedelmi, tervezési, energetikai miniszter, valamint az ügyvezető külügyminiszter vesz részt az James Carter, az Egyesült Államok elnöke kedden a Fehér Házban fogadta Anatolij Dobri- nyint. a Szovjetunió washingtoni nagykövetét. A Fehér Ház közleménye szerint at negyven percig tartó megbeszélésen az Egyesült Államok' és a Szovjetunió közötti kétoldalú kapcsolatok széles köréről volt szó, beleértve a hadászati fegyverek és fegyverzetek korlátozásáról folyó tárgyalások problémáját A szocialista párt eljuttatta a többi párthoz (újfasiszták kivételével) azt a programtervezetet, amelynek alapién pártközi tárgyalásokat kíván kezdeni közös kormányprogram kidolgozása céljából. A közös program egyben új parlamenti kormány- többség kialakulását jelentené a kommunista párt részvételével. E tárgyalások eredményétől függ' az Andreotti-kormány sorsa: egy közös program és új kormány- többség esetében nincs kizárva, hogy a jelenlegi kisebbségi kabinet helyébe új kormány kerül. . A szocialisták kezdeményezését „támogatják a kisebb középpártok és az Olasz Kommunista Párt is, amelynek főtitkára, Berlinguer a l’Unitában múlt héeszmecseréken, melyek legfontosabb témái: a szovjet—afgán kapcsolatok további bővítése, illetve az enyhülési politika folytatása és kiterjesztése Ázsiára. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb • Tanácsa Elnökségének elnöke kedden este a Kremlben az afgán küldöttség tiszteletére rendezett fogadáson elhangzott beszédében kiemelte: „a Szovjetunió és Afganisztán azonos módon közelíti meg a jelenlegi ázsiai helyzet számos időszerű kérdését...” Mohammed Daud a moszkvai díszvacsorán mondott beszédében a maga részéről aláhúzta, hogy az afgán—szovjet jószomszédság a béke biztosításának egyik fontos tényezője Közép-Ázsiában. (MTI) is. A közlemény hozzáfűzi, hogy a felek által „kölcsönösen előkészített” találkozó „építő jellegű és hasznos” volt. Washingtoni megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Anatolij Dobrinyin öt napon belül két alkalommal találkozott az Egyesült Államok vezető személyiségeivel. Mint ismeretes, a szovjet nagykövet az elmúlt hét péntekén Cyrus Vance külügyminiszterrel tárgyalt. (UPI, AFP, AP) ten megjelent cikkével fordulatot sürgetett a kormányzásban közös program és többség kialakításával. A kormányzó kereszténydemokrata párt hozzájárult ahhoz, hogy a legsürgősebb tennivalókról — közös programról — tanácskozzon a párt. Nem ért egyet viszont a kormányzati keretek megváltoztatásával Az OKP fő célja a tennivalók meghatározása és az, hogy a párt a jelenlegi tartózkodás helyett részét képezze a kormánytöbbségnek. A pártközi tárgyalások bonyolultnak és nehéznek ígérkeznek. Eredmény minden valószínűség szerint csak egy hónap múlva nyár elejére alakul ki. HADERÖCSÖKKENTÉSI TÁRGYALÁSOK Az aránytalanság koncepciója Az osztrák fővárosban befejezéséhez közeledik á közép-európá- ban állomásozó fegyveres erők és tegyverzetek kölcsönös csökkentései öl kezdett tárgyalások 11. fordulója. Április 15-én tartják a forduló utolsó plenáris ülését. A tárgyalások alakulásáról írva a TAS/SZ szovjet hírügynökség rámutat: egyoldalú katonai előnyökre kívánnak szert tenni, hogy megváltoztassák a Közép-Európá- ban kialakult erőviszonyokat. Ebből a célból a szocialista országok számára hátrányos, következésképp elfogadhatatlan csökkentési feltételeket szabtak. A nyugati fél képviselői újságírók előtt több ízben kifejtették azt az elképzelést, amelynek értelmében a szocialista országoknak több mint két és félszer akkora haderőt kellene kivonniuk a térségből, mint amennyinek kivonására a nyugati országok hajlandóak lennének. A Szovjetuniónak — az elképzelés szerint — teljes katonai egységeket kellene, kivonnia a térségből, azok teljes fegyverzetével és haditechnikájával együtt. A nyugati elképzelés szerint az Egyesült Államok maga dönthetné el, hogy szelektív alapon mely egységeiből von ki meghatározott számú katonát, és bizonyos számú elavult nukleáris fegyvert. A nyugat-európai országok és Kanada ugyanakkor egyértelműen elutasítják, hogy bármiféle garanciát vállaljanak csapataik csökkentésének határidejére és arányaira vonatkozóan. A Közép-Európában állomásozó tegyveres erőkre és fegyverzetekre vonatkozó számszerű adatok kölcsönök kicserélése ismételten bebizonyította, hogy megközelítőleg egyensúlyban vannak egymással a két fél fegyveres erői, beleértve a szárazföldi erőket. Mindezek ellenére a bécsi tárgyalások nyugati résztvevői továbbra is ragaszkodnak az „aránytalanság koncepciójához”. Ezzel olyan feltételt szabnak, amelynek alapján nem lehet megoldani a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésének bonyolult problémáját anélkül, hogy ez károkat ne okozna a felek valamelyikének. • Elhalasztották a Spanyol KP nagygyűlését A Spanyol Kommunista Párt úgy döntött, hogy időhiány miatt elhalasztja a párt legalizálása alkalmából április 17-re Madridban tervezett ünnepi nagygyűlést. Mint ismeretes, az ünnepi gyűlésen részt vett Volna Dolores Ibárruri, a Spanyol Kommunista Párt elnöke is, aki 1939, tehát a köztársaság veresége óta a Szovjetunióban él. A legendáshírű spanyol kommunista vezető mór február 17-én beadta vízumkérelmét, de az illetékes spanyol hatóságok mind ez ideig nem adták meg a beutazási engedélyt. (AFP, UPI) Carter-Dobrinyin találkozó Washingtonban A Biztonsági Tanács megszakította a dél-afrikai kérdés vitáját NEW YORK Ipor Makurin, a TASZSZ tudósítója jelenti: Az ENSZ Biztonsági Tanácsa bejelentette, hogy megszakítja a dél-afrikai kérdés megvitatását. A lezajlott vita menete újólag demonstrálta az afrikai népeknek. az összes békeszerető és haladó erőknek az afrikai kontinens déli részén kialakult helyzet miatti növekvő aggodalmát. A fajüldözők és imperialista támogatóik e térséget a nemzetközi feszültség egyik legveszélyesebb tűzfészkévé változtatták. Az afrikai delegációk körében egyre inkább az a meggyőződés alakul ki, hogy a Biztonsági Tanácsnak végül is. a leghatározottabb és leghatékonyabb intézkedéseket kell élétbe léptetnie a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző hatóságai ellen, egészen a pretoriai. rezsim elleni kötelező szankciók bevezetéséig. Az el nem kötelezett országok által előterjesztett határozattervezetek, amelyekben a független afrikai államok álláspontja tükröződik,- hangsúlyozzák, hogy a Dél-afrikai Köztársaság hadipotenciáljának állandó növekedése, amit a nyugati országok segítségével valósít meg, és a dél-afrikai fajüldöző rezsimnek a szomszédos államok elleni agresszív akciói fenyegetik a független afrikai államok békéjét és szuverenitását, valamint az egyetemes békét. Követelik, hogy rendeljenek el kötelező embargót a Dél-afrikai Köztársaságba irányuló fegyver- szállításokra, valamint léptessenek életbe szigorú gazdasági szankciókat, tiltsák meg a katonai felszerelések vásárlására folyósítandó hitelek_ megadását Pretoriának. (TASZSZ) Nyugtalanság Franciaországban a zaire-i beavatkozás miatt DÉL-LIBANON Kezdeményezések a tűzszünetre Az ellenségeskedések lecsön- desítését célzó szíriai erőfeszítések ellenére szerdán reggel is dörögtek a fegyverek a dél-libanoni határvidéken, az izraeliek által támogatott jobboldali mili- cisták és a palesztin hazafias erők egységei aknavetőkkel és tüzérséggel lőtték egymás állásait. Izrael kedden ismét azzal fenyegetőzött, hogy nett fogja tétlenül nézni a libanoni határmenti falvak körzetében dúló csatát. Jigal Állón külügyminiszter a tel avivi tv-nek adott kedd esti interjújában igyekezett törvényes látszatot adni Izrael beavatkozási politikájának. A libanoni jobboldali erők egyik vezetője, Camille Chamoun kedden este a dél-libanoni fegyveres harcok kirobbanása óta első ízben úgy nyilatkozott, hogy hajlandó elfogadni a tűzszünetet, ha ehhez az ellenfél is hozzájárul. A WAFA palesztin hír- ügynökség ugyancsak arról közölt jelentést, hogy az ellenállási mozgalom kész tiszteletben tartani a tűzszünetet. (MTI) • A libanoni arabközi békefenntartó erők élére új parancsnokot neveztek ki. Sami al-Khatib ezredes (a kép bal oldalán) El- Hadzs ezredestől veszi át a „zöldsisakosok” irányítását. El- Hadzs a libanoni belbiztonsági erők parancsnoka lett. (Telefotó — AP.) Olajimport - fegyverexport Talán nincs a világnak még egy térsége, ahol az imperialista gazdasági érdekek összefonódása a politikai és katonai érdekekkel olyan nyíltan kifejeződjék, mint a Közel-Keleten. A legfőbb érdek, összefűző kapocs — a kőolaj. E nélkülözhetetlen energiahordozó hallatlan felértékelődése a közel-keleti térségben mélyreható változásokat idézett elő. A TÉRSÉGRE a legnagyobb befolyást gyakorló imperialista hatalom az Egyesült Államok. A Közel-Kelet történelmének legutóbbi fél évszázada bizonyítja, Washington folyamatosan arra törekedett, hogy akár a legközelebbi szövetségesei rovására is (például a második világháború idején), kiterjessze érdekszféráját ebben a térségben. Bár az 1973. évi olajválság (tehát a meghirdetett szállítási tilalom, majd az árak több szakaszos, meredek emelkedése) nyomán a vezető amerikai lapok sugalmazott cikkeket közölte, amelyek szerint az USA meg tud élni az arab olaj nélkül is — a valóság mindenre rácáfolt. 1973-at követően nemhogy csökkent volna, de nőtt az USA-ba bevitt arab olaj mennyisége, s ma már a mértékadó amerikai közgazdászok is megegyeznek abban, hogy a következő 15—20 évben az Egyesült Államok egyszerűen képtelen lesz csökkenteni olajimportját. 1973-ban az amerikai olajimportnak csak 10 százaléka származott a Közel-Keletről, 1976- ban már az USA behozatalának 38 százaléka volt arab olaj — ez a két szám is kifejezi, milyen létfontosságú amerikai gazdasági érdekek alakítják az USA közel- keleti politikáját. Voltaképpen ez a felismerés a magja az amerikai politika változásának, amely a Közel-Kelettel kapcsolatban a múlt években végbement. Lényegében az történt, hogy az egykori „egylábú” amerikai politikát (az, Izraelhez fűződő kapcsolatokat) „kétlábú- vá” bővítették, azaz megőrizve a Tel Aviv-i kormánnyal kialakított viszonyt, kapcsolatokat építettek ki a térség reakpiós arab államaival is, mindenekelőtt Szaúd-Arábiával. WASHINGTON közel-keleti politikája átértékelésekor a következő célokat tűzte ki: 1. Stratégiai törekvése a térségben, hogy visszaszorítsa az antiimpe- rialista arab nemzeti felszabadító mozgalmakat, s természetes szövetségesüket, a Szovjetuniót. 2. Az arab olajra hosszú távon szüksége van, mindemellett számításba vette a térség hadászati jelentőségét is. 3. Az arab országok az olajáremelés révén gazdasági hátalomra teltek szert, tehát őket. mint gazdasági-keres- kedelmi-pénzügyi partnereket is meg akarták őrizni a washingtoni politikát irányító amerikai nagytőkés csoportok. Az Egyesült Államok politikáját végrehajtó gépezet tehát fokozta gazdasági, politikai (s nemegyszer katonai) nyomását a térség országaira, hogy beilleszkedjenek a Washington által elképzelt „új" Közel-Keletbe. Az 1973. évi olajválság után kialakult helyzet kedvezett az amerikai terveknek, hiszen az arab világon belül — részben az olajbevételek révén — megnőtt a reakciós erők hutása. Washington nem válogatott jj módszerekben, hogy céljait elérje. Az Amerika-barát arab re- zsimeknek szállított fegyverektől kezdve a politikusok megvesztegetéséig, a mindenütt meglevő törzsi-területi ellentétek kiaknázásáig az amerikaiak mindenfajta eszközt bevetettek. SZEMLÉLETES példáját adja a washingtoni gazdasági, katonai és politikai érdekek egymást erősítő összeolvadásának az Egyesült Államok fegyverexportja. Szaúd-Arábia például 1980-ig 25 milliárd dollárt szán fegyverekre. A szaúdi fegyverexporttal Amerika politikailag magához láncolja Rijadot. Ugyanakkor a szaúdi megrendelések profitot juttatnak az amerikai fegyver- gyárosok zsebébe, sőt magának a Pentagonnak is olcsóbbá teszik a korszerű fegyverrendszerek előállítását, mert az arab megrendelők nagy tételű vásárlásai nyomán például csökken az F—5E gépek, az M—60-as harckocsik önköltsége. Szaúd-Arábia egyébként is az amerikai hídfőállás szerepét játssza. Ríjad dühödt antikom- munizmusa, szembenállása a haladó arab törekvésekkel, gazdasági, politikai kötődése Amerikához — megfelelő alap a Washingtonnal való együttműködésre. Két éve Fejszál király halála után amerikai iskolázottságú — és gondolkodású — politikusok kerültek az előtérbe, és a térség amerikai érdekek szerinti :• t a bili zálásának forgatókönyve alapján növelték az ország szerepét a közel-keleti kérdésekben. Manapság a térséget érintő ügyek zömét Szaúd-Arábia politikai-pénzügyi beleszólásával tárgyalják. Vonatkozik ez az úgynevezett rijadi tervre is, amelynek fokozatosan nyilvánosságra kerülő részletei azt mutatják, hogy a múlt év őszén a szaúdi fővárosban tartott hatoldalú találkozón átfogó koncepciót dolgoztak ki. Ez a vezérelv a libanoni kérdésen túl felöleli a palesztin ügyet, az Izraellel- szembenállást — egyszóval a mai Közel-Kelet kulcsproblémáit. HAT ORSZÁG, illetve politikai erő vett részt a rijadi csúcson (Libanon, Szíria, Egyiptom, Kuvait, Szaúd-Arábia és a PFSZ), tehát a konfliktusban érdekelt valamennyi arab állam. A Ri- jadban hozott döntésekben (éppúgy. mint a végrehajtás pénzelésében és ellenőrzésében) a hangadók a házigazdák voltak. Márpedig a rijadi álláspontot az Egyesült Államok súgásai szerint alakították ki. D. P. I AI“ZAKTAKOR ÉRKEZETT • Eltemették a főállamügyészt Katonai tiszteletadással kísérték utolsó útjára Karlsruhéban a né-j hány nappal ezelőtt terroristák által meggyilkolt Siegfried Buback nyugatnémet főállamügyészt. A gyilkos akció elkövetését legújabban egy „Ulrike Meinhoff-kommandó” nevű csoport vállalta magára. A DPA nyugatnémet hírügynökség düsseldorfi szerkesztőségébe eljuttatott ötoldalas dokumentum-kópia tanúsága szerint az egyik nyugatnémet börtönben nemrég tisztázatlan körülmények között meghalt terroristanő hívei „halálra ítélték” a főállamügyészt, aki a csoport állítása szerint közvetlenül felelős három társuk hálájáért. A kiáltvány hiteléül az ismeretlen feladók mellékelték annak a bérleti szerződésnek a másolatát is, amellyel a Bubackot meggyilkoló személyek egy, az akció során használt motorkerékpár birtokába jutottak. Köz-í vétlenül a merénylet után egy ismeretlen telefonáló már felhívta a DPA-t és bejelentette, hogy a kommandó magára vállalja az akciót Ilyen elnevezésű csoporttal korábban nem találkoztak a nyugatnémet hatóságok. (Folytatás az 1. oldalról) lanságának" adott kifejezést az államfőnek a zaire-i „gyarmati expedícióval kapcsolatos nyilatkozata" hallatán. A francia nép jól tudja — mutatott rá —, milyen végzetes eseményekbe sodorták a múltban ilyen, kezdetben ártalmatlannak és korlátozott időtartamúnak mondott kezdeményezések. Giscard d’Estaing a műveletet nyíltan az afrikai népek megfélemlítésére kívánja felhasználni. Kanapa szóvá tette. hogy két hónappal Belgrád előtt az államfő még semmiféle kezdeményezést nem tett a biztonság és a leszerelés érdekében. Az Angolai Népi Köztársaság tiltakozott Franciaországnál amiatt, hogy légihidat létesített Marokkó és Zaire között. A tiltakozó jegyzéket kedden nyújtották át. A jegyzék szerint Franciaország „nemzetközivé teszi” az itt kirobbant konfliktust és súlyos felelősséget vállal magára azzal, hogy beavatkozik Zaire belügyeibe. A Shaba-tartományban kirobbant harcok átterjedtek a szomszédos Zambiára is, ahol zaire-l repülőgépek bombáztak egy falut és egy missziós kórházat — jelentette be szerdán egy zambiai kormányszóvivő. Az olasz szocialisták programtervezete
