Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET Április 11: a költészet napja Több mint tíz esztendeje a költészet ünnepének szenteljük április 11-én, József Attila születésnapján ezeket a hasábokat. A szereplők névsora természetesen változott azóta, és változni fog a jövőben is. összeállításunk azokat a Kecskeméten, Kalocsán, vagy épp Lakiteleken élő költőket vonultatja fel, akik már verskötetekkel is feliratkoztak a magyar líra művelőinek névsorába, illetve a feliratkozáshoz gyűjtik az erőt. Mindenki itt van azok közül, aki felkérésünk után leadta alkotói névjegyét a szerkesztőségünkben. TÁRNÁI LÁSZLÓ: Húsvéti üdvözletek Töltsünk újra húsvétra bontott bort poharunkba Hol vagytok lányok udvarából érkezők Most merre vagy Márta asszony Mária Ágnes Rita Ilona Anna szokásaink jó ismerője Húsvéti szelekkel perdülj pepitaszoknyás Kibontott kontyod sátorában melegíts tűzesits Tölts gyöngyöző bort Géza Farkas Ferenc Mihály Miklós poharába a megszelídülésig GÁL FARKAS: Arcodon fölfakadnak A sodródó vizekkel te is elúsztál messze fehér habot tajtékzik körülötted az este és vergődsz, mint a sebzett szarvas ki vérét nyalva homályos szemmel omlik a dérrel vert avarra. Arcodon fölfakadnak a gyógyult hegek sorra ha napközben megérint az öröm kóbor sodra és homlokod a szélnek támasztva azt reméled, hogy kiszakad belőled túlhordott szenvedésed. Pedig megváltás nem lesz szenvedni kell, szenvedni, öngyilkosság egyszerre jónak, s gonosznak lenni. E kettősség felőröl . gyógyíthatatlan vagy már sodró vizekkel úszva régen magad maradtál. RAFF AI SAROLTA: Angyalok pedig nincsenek Kimosdott lám a felhöangyal. Megfényesült, elszürkül máris ajka peremén zuzos faggyal. Alkony. Elsötétül a lélek — és más jelentéktelenségek. A pillantás. Hogy társ után néz. A mozdulat. Mert meglassultan magát hintáztatja tovább, reménykedőn, reménykedőn. Csak a gerinc magánya biztos, tartja rendre a koponyát, Nem szállt föléd habfehér angyal. Vízcsepp, pára, hózúzalék, csontokra koppantó madár s tán még egy percnyi szédület. Ennyi igen. Rejtőzz, ne lássák csodákra nyitódó szemed, a hihetetlent, a telhetetlent, a folyton többre éheset. Mi csak boszorkányul tudunk, angyalok pedig nincsenek. GOÓR IMRE: Távozó - visszatérő mikor elhagytam a várost a nap kövér volt és meleg motorok robbantak a szecessziós tereken honfoglalók freskóját lepedővel takarták a gondolatok magányos műhelyekbe . visszavonultak a szemérmesek az erdőkbe siettek mások mézédes fürtökre szabadultak s bár fogaik közt azonos reklámon heherésztek Péter egyedül járt és János egyedül járt az igaz s komor képűek s a szerkesztőségekben súgva mondták egyikünk megint elment ITT VAGYOK RENDELKEZZETEK VELEM LEZSÁK SÁNDOR: Viorika! Viorika, tűz-ingerlő, jósol nekem Viorika, bomlott hajú Viorika, moldovai tanítónő! Szálat tép a haj fonatból, ráhúzza a mátkagyűrűm, hold-sebhelyes homlokomra mit jövendölsz? Megpördül a mátkagyűrű forog, szédül a hajszálon, elég lesz már Viorika, jövőt mondjál! Holdudvarnak békességet, csillagoknak fényességet, Viorika, Viorika, fáknak ringasd a csípődet! HATVANI DÁNIEL: Ezredforduló közeledtén benzineskannáink üresek megtelnek majd Gershwin dallamaival földarcom likacsos kérgén kiújulnak az energiahiány miteszerei szívbillentyűk himbái holtjátékban — fészkek gramafoncsicsergései egek alá gyűrt többszintes csomópont ifjúság napraforgó-szemafor örök kocsizörgés hajnalában utak nélküli rettenetes korong sehonnan sehová de határtalan • Bozsó János: Kisbojtár. • Bodri Ferenc illusztrációja József Attila: Kései sirató című verséhez. amikor visszatértem hó volt kemény hideg ám könyveink a polcokon magasodtak lemeszelt vásznaink az újra kiásott régészeti leletekkel együtt restauráltan igazakat beszéltek s a hóban és hidegben két férfi lehetett' Péter s János is mielőtt körülnézett volna kezet rázott és jómagam mivelhogy visszatértem a HAZÁÉRT ÉS BECSÜLETÉRT elnevezésű újjászervezett irodába igyekeztem gesztusok nélkül mint valami fontosat mondogattam ELTÖKÉLT VALÓSÁGKÖZELISÉG A Forrás alkotóműhelyében Újkeletű és kifejező megnevezéssel szellemi műhelyeknek hívjuk azokat az alkotó közösségeket, amelyek egy-egy művészeti, tudományos vagy közművelődési intézmény köré csoportosulva dolgoznak. Az igazán jó együttműködés megsokszorozhatja az egyéni erőket, az ösztönző, látóhatárt tágító hatása révén. Lapunk vasárnaponként megjelenő irodalmi, művelődési oldalain eddig a környezetformáló építészeti munkáról, az országos figyelmet kiváltó színházi megújulásról és a Kodály-örök- séget ápoló kecskeméti zenepedagógiai intézetről esett szó az utóbbi hetekben. A sorozat folytatásaként Hatvani Dániel költő, szociográfus, a Forrás főszerkesztője nyilatkozik a 2800 példányban megjelenő szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat tevékenységéről. Szándékosan a költészet napjára időzítettük ezt a beszélgetést, hiszen a lapszámokat nyitó hasábokon rendszeresen versekkel, fordításokkal, szépirodalommal találkozik az olvasó. — Milyen szerepet szán a szerkesztőség a magyar irodalom legnagyobb hagyományokra visszatekintő ágának, a költészetnek? — Ha nálunk kevesebb vers jelenik meg, mint más folyóiratokban, az nem jelenti azt, hogy versellenesek vagyunk. Igen határozott szempontok szerint válogatunk a kéziratokból, s ez a valóságfeltáró céljainkhoz kapcsolódik. A közölt művek mondanivalójának mindenek előtt közérdekűnek kell lenni. Ezzel nem szeretnénk leszűkíteni a megformálási módot. De_ olyan verseket várunk, amelyekből érezhető, hogy az 1970-es évek Európájában elhelyezkedő Magyar- ország mely vidékén írták. Ilyen vonulatnak felelnek meg a Forrásban Kalász László, Kiss Benedek, Raffai Sarolta, Serfőző Simon, Utassy József és mások alkotásai. — Legutóbb a két Forrás-ni- vódíj egyikét is költőnek ítéltek oda ... — Igen, Tornai Józsefnek, aki szerepelt versekkel, fordításokkal, tanulmányokkal és művészed jegyzettel. Vagyis átfogó igényről tett tanúbizonyságot. A Forrás- nívódíj visszamenőleges érvényű, az kapja meg, aki a legkiemelkedőbben teljesített. — Jövőre tizedik évfolyamába lép a folyóirat. Mit tartott meg, fejlesztett tovább és 1miről mondott le az induláshoz képest? — Évenként valamivel több mint 2000 gépelt oldal a terjedelmi lehetőségünk. Rendkívül szigorúan kell gazdálkodnunk ahhoz, hogy jelen legyünk a legkülönfélébb műfajokban, s a rovatok mindegyike a valóságfeltáró törekvésekhez adja hozzá a magáét. A szerkesztés folyamatában tapasztaljuk például, hogy csökken a Műhely rovatunk, ami ösz- szefügg azzal is, hogy az esszéket, interjúkat igyekszünk beépíteni a szépirodalmi törzsanyagba. Így jelent meg nemrég Szekér Endre beszélgetése Weöres Sándorral, a költő verseinek társaságában. \A külhoni magyar irodalommal való foglalkozásban egyfajta ..szakosodás” megy végbe. Egyre inkább különböző alkalmakhoz, évfordulókhoz illesztjük a kitekintéseket. Ugyanakkor nemcsak az irodalom irányába tájékozódunk, hanem figyelünk a képzőművészet legnagyobb értékeire is. A jugoszláviai Vajdaságból olyan műveket mutatunk be, amelyek eddig nem jelentek meg magyarul. — Az utóbbi két évben kimutathatóan csökkent a szociográfiák száma, s mintha a minőséggel sem lenne minden rendben. Vajon jó időpontban tűzte zászlajára ezt n műfajt a szerkesztőség? — Erre majd csak a valamikori irodalomtörténet válaszolhat. A valóságirodalom fogalmába tartozó írások tényleg nem szaporodnak olyan ütemben, mint szedetnénk. De örvendetesen gyarapodnak a műfaj kérdéseit elemző tanulmányok, interjúk. Arra törekszünk, hogy ne csak az irodalom, hanem a róla való gondolkodás is helyet kapjon a lapszámainkban, A szociográfiát művelő szellemi kapacitást egyelőre nagymértékben leköti a Magyarország felfedezése című sorozat. Ma már a fehér hollóhoz foghatóan ritka az olyan vállalkozó, aki a kedvünkért heteket tölt el valahol anyaggyűjtéssel egy-egy társadalmi kérdésről. — Csökkent a tényfeltáró írások vonzereje? — Egyetlen ok nem válthat ki ilyen apályt. A szociográfia műfajbeli kérdései tűnhetnek elavultnak a 70-es évek valóságigényéhez képest. Ha a múlt évtized kérdéseit tesszük fel ma, a válaszok is tegnapiak lesznek. A szociográfiának újra és újra meg kell tanulnia kérdezni. A Forrásnál abban látjuk a kibontakozást, hogy megbízásokat adunk az úgynevezett tényirodalom iránt kedvet és elhivatottságot érző fiataloknak. Ily módon és a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának ösztöndíjával rövidesen Fü- löDSzállás életét tanulmányozza Bánlaki Pál szociológus, valamint Mojzes Lajos, Pintér Lajos, Temesi Ferenc és Varga Csaba írók. — Miben mérhető az eddigi szociográfiák eredményessége? — A 70-es évekre, s kiváltképpen a megyében olyan tanyapolitika alakult ki. amely — az élet folyamatába illesztve — távlatilag számolt a tanyai településformák létével. Ezt az iránvt erősítették meg azok a tények is, amelyeket sem statisztikai, sem más módszerekkel nem lehetett volna föltárni. Elég sok ilyen írást adtunk közre. — Hogyan alakul a tervezett és januárban elkezdett szociográfiai interjúk sorsa? — Nem olyan sorozatnak képzeltük el, amely lapszámról lapszámra folytatódik. Második cikként napvilágot látott az lly- lyés Gyulával készített beszélgetés, majd Balogh Edgárt, Jócsik Lajost és Boldizsár Ivánt keressük fel. Ezután a jelenlegi szociográfus középnemzedéket vesz- szük sorra. — immár elválaszthatatlanul a szerkesztőség munkájához tartoznak a Forrás könyvek. — A leginkább idekötődő alkotók munkásságában jelentős állomássá szeretnénk tenni ezeket a köteteket, amelyek a nagyon hiányzó vidéki könyvkiadás megerősödésének mennek elébe. Buda Ferenc népköltészeti műfordításokkal, Raffai Sarolta novellákkal, Gál Farkas, Goór Imre és Kiss Benedek versekkel, Zoltán Zoltán pedig az Alföld-kutatás témakörében tanulmányokkal és publicisztikákkal jelentkezett eddig. Jelenleg Zám Tibor Tanyabejáró című szociográfiai gyűjteménye van a nyomdában. — Bács-Kiskunban és főleg a megyeszékhelyen számos jel bizonyítja a szellemi, közművelődési élet élénkülését. Hogyan kapcsolódik be ebbe a frissülő sodrásba a folyóirat? — Szeretnénk bevonni az irodalom hatósugarába az építő- és képzőművészeti, zenei, színházi és folklórkutatási eredményeket. Hiszen minden olyan törekvésnek helyet kell kapnia a lapban, amely jelen van, és amelynek a szelleme rokon a miénkkel. Áttekintettük Kecskemét irodalom- történetét, majd a megye képző- művészeti emlékeit. Az idén néprajzi sorozatba kezdtünk Kása László „Népünk történelmi emlékezete” című tanulmányának közlésével. Jövőre Kecskemét zenetörténeti sorozatát készítjük elő. Emellé'tt két szociográfiai tudományos tanácskozást szerveztünk. s a fiatalok olvasáskultúráját fejlesztő olvasótáborok munkájában is részt veszünk. — Miként fogják össze, mozgósítják a helybeli alkotókat? — Kezdettől fogva célja a folyóiratnak, hogy foglalkoztassuk és mozgásba is lendítsük a megye szellemi erőit. Jeles kutatók élnek itt, akik valamennyien a Forrás hasznára válhatnak. Ugyanakkor elsőrendű kötelességeink jeözé tartozik a fiatalok támogatása. Valós tehetség viszont rendkívül ritkán akad. Az utóbbi években egyedülálló volt a prózaíró Balázs József felfedezése, aki József Attila-díjat is kapott. Egyszóval, nyitottak igyekszünk lenni, bár talán még nem tettünk eleget ennek érdekében. — összefoglalva, mi tekinthető a kilenc évfolyam alapvető eredményének? — Olyan irodalmi orgánum alakult ki Kecskeméten, amelyet az összes többivel egyenrangúan lehet érzékelni az országban, örülünk annak, hogy sikerült kialakítani egyfajta Forrás-szellemiséget. Ez mindenek előtt eltökélt, makacs valóságközeliséget jelent. Hasonló igényű munkálkodást várunk a szerzőinktől, köztük a jövendőbeliektől is. Halász Ferenc SZÉPIRODALOM. SZOCIOGRÁFIA. MŰVÉSZET SZÉPIRODALOM. SZOCIOGRÁFIA. MŰVÉSZET SZÉPIRODALOM. SZOCIOGRÁFIA. MŰVÉSZET SZÉPIRODALOM. SZOCIOGRÁFIA. MŰVÉSZÉT forrás, forrás forrás mrnn, UAUAUAÜ; Vili iVFOLYAM. 1976 SZEPTEMBER I ÉVFOLYAM. 1976. NOVEMBER 11 forrás IX ÉVFOLYAM. 1977 FfBRUAR IX. ÉVFOLYAM. 1977 ^KlLIS
