Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-09 / 83. szám

V • PETŐFI NÉPE • 1977. április 9. Országjárás 160 útvonalon Nyelvi bukfencek Elmondhajtuk, hogy szóban és írásban egyaránt sok a közhely, az elcsépelt frázis, gyakori a pongyola fogalmazás. Meglehetősen sokszor hallani, hogy valakinek a mondata mást fejez, ki, mint amit mondani akar. Nem egyszer túlságosan zavaros, sőt érthetetlen gondolatok szavakba formálása. íme, néhány pél da! Együttműködési szerződést kö­tött a Budapest Tourist a me­gyei—városi idegenforgalmi hiva­talokkal. Ezért is tüntetik fel már valamennyi Budapest Tou­rist programfüzetben, kül- és belföldi ajánlatban az iroda ne­ve mellett a megyei idegenfor­galmi hivatalokét Is. Kada Istvánt, a Budapest Tou­rist igazgatóját erről az együtt­működésről kérdeztük: — Mit tartalmaz a szerződés? — Irodánk egyik fő feladata a belfödi turizmus lehetőségeinek szélesítése. A fővárosi ember vi­dékre megy kirándulni, kikapcso­lódni. A vidékiek is az egyik megyéből a másikba, az ország egyes tájegységeiről a más jelle­gű vidékre utaznak. A hazai kö­zönség utazási igényeinek kielé­gítése, a szállás, a programok biztosítása a megyei idegenfor­galmi hivatalok feladata is. — Természetesen a külföl­dieknek szóló programajánla­tainkban sem csak budapesti tartózkodás szerepel. / Minden utunk valamelyik jellegzetes ha­zai tájat is érint. Minden me­gyével /külön-külön megkötöttük a szerződést. Ennek alapján a megyei—városi idegenforgalmi hi­vatalok mindegyike árusítja a Budapest Tourist útjait. S a megyék szállást, programot biz­tosítanak a Budapest Touristnál jelentkező turistáknak. — Mióta tart ez a kapcsolat? — Tavaly kezdődött. Az egyik­másik helyen — például Zalában — már igen jelentős eredménye­ket hoz»tt. — Milyen közös programokat szerveztek? — 160 útvonalon, változatos programmal — melyben pihenés, üdülés, városnézés, szakmai út, országjárás, kulturális esemé­nyek megtekintése szerepel. — Valamennyi útra minden megyé­ben, vagy Budapesten is lehet jelentkezni. Ez a 160 belföldi program szinte csak példa, ezek­hez hasonlót, vagy külön kíván­ságra szervezhetünk utakat. Néhány útvonal a programfü­zetből : Cserhát. Budapest—Hatvan— Salgótarján—Somoskő—Szécsény —Vác—B u da pest. Sopron—Kőszeg—Szombathely. Budapest—Veszprém—Szombat­hely—Kőszeg—Sopron—Komárom —Budapest. Pécs—Siklós—Harkány. Buda­pest—Dunaújváros—Bonyhád— Szászvár—Komló—Pécs—Harkány —Siklós—Pécs—Budapest. Hortobágy—Debrecen. Budapest —Gyöngyös—Mezőkövesd—Po­roszló—Tiszafüred—Hortobágy— Debrecen—Len in város—Füzes­abony—Budapest. — És mit kínál a Budapest Tourist az ország lakóinak a fő­városban? — Szállást, programokat, vá­rosnézést, hangverseny- és szín­házjegyet. Szezonon kívül az Európa-szállóban kedvezménye­sen, csaknem féláron biztosítunk panziót. A Citadella-szállóban 45 forintért — diákcsoportoknak 22 forintért •*— adunk fekvőhelyet. Fizetővendég-szolgálati szállást, autókölcsönzést, s egész sereg kü­lönféle szolgáltatást is kínálunk. K. M. A televízióban: „Levonjuk a következménye­ket" — mondja a népszerű vetél­kedő zsűrijében valaki; ahelyett, hogy „következtetést” mondott volna, vagy esetleg tanulságot. Egy másik alkalommal meg így mentegetőzik a riporter: „nem akartuk, hogy a dugónkba dől­jünk”. „Dugába dőlt” — mondjuk a népies szólást, amikor valami nem sikerült. De ennek a rago­zása? Nem túlzás-e vajon? Talán így kellene: „Én dugómba, te du- dágba, ő dugójába, mi dugónkba, ti dugátokba, ők dugójukba"? Nem hiszem. „Önöknek is fel volt adva a le­hetőség” — hangzik a játékvezető elszólása'. Nyilván dzt akarta mondani, hogy „meg volt adva” vagy csak egyszerűen „adva volt” a lehetőség: nemde? Majd ké­sőbb, ugyancsak ő, így szólított fel valakit: „A tizenhetes szóm jöjjön első játékosnak!” Nem inkább úgy kellett volna, hogy „a tizenhetes számú verseny­ző”? Bizonyára ezt akarta mondani; vagy nem? A rádióban: Labdarúgó-mérkőzés közvetíté­se. Egy úgynevezett „meleg hely­zetben" maradt ki a „ziccer”; vagyis „nem ment be a gól” A riporter ekkor így sopánkodik: „A mérkőzést is eldönthette vol­na, ha bemegy ez a helyzet”. Hű­ha! Ha a „helyzet bemegy?" Nem inkább úgy: ha a helyzetet sike­rül kihasználni, bement volna a gól? Dehogynem. Máskor meg így hangzik a rá­dióhallgató megnyugtatására szánt mondat: Ezentúl „gépesítik a biz­tonsági intézkedéseket”. Micsoda? Az intézkedéseket biztosítják? Hát lehet ez? Nem lehet. Leg­feljebb intézkedéseket tesznek a biztonsági rendszer gépesítésére. Azt lehet. Az értekezleten: Íme, így biztatja cselekvésre dolgozó társait a „notórius felszó­laló: „A mi feladatunk, hogy a fejlődést végrehajtsuk!" Nos, ezt aztán végképp nem lehet. Legfel­jebb a fejlődés érdekében ezt meg ezt. Például ki-ki a saját felada­tát. Másvalaki meg így szól a ta,- nácskozás résztvevőihez: „legyünk egymásra való tekintettel!" Bi­zony, kificamodott mondat ez is így. Más lett volna, ha a felszó­lítás ilyenre sikerül: Legyünk te­kintettel egymásra! Vagy körül­ményesebben, de még mindig el­fogadhatóan: Egymásra való te­kintettel így meg így járjunk el, cselekedjünk! V. M. A Muszáj ébredése Egy panaszos levél nyomában Kecskeméten a Muszáj nevű városrész közelében robog el a fölüljárón Európa 5. számú főútvonalának forgalma. Aki onnan pillant a városrészre, kopott kis házakat lát, sűrűn egymás mellett. Távolban a kilencemeletes toronyházak, Kecskemét igazi valósága. Amikor kimondjuk a szót, hogy fejlődés, bennefoglaltatik, hogy fokozatosság. A Muszáj valósága és a városközpont valósága egymásból következik, csak együtt igaz. Hogy most nem az utóbbiról írunk, az a következők miatt is természetes. • Tetszik látni, nem folyik el a szennyvíz, mert nincs hova folynia. Készletek panaszos levélből „Többször kértük tanácstagun­kat arra, hogy legalább a háztar­tási szemétnek kérjen két konté­ner-kukát. Sajnos semmi sem tor­iéul, csak a szemét gyűlik. De nem elér hogy mi nem tudjuk a szemetet hova tenni, hanem tá­volból mások is ide hordják. Nem egy esetben előfordult, hogy sze­mélygépkocsival hoztak szemetet. Éppen a napokban történt, hogy a VM—83-96-os rendszámú bille­nős vontató egy púpozott kocsi szemetet öntött le. A felgyülemlő hulladék elzárja az esővíz-elve­zető csatornát, s a víz a szenny­vízzel keveredve hetekig bűzölög a lefolyókban, míg ki nern szá­rad; az pedig ritkán fordul elő. Képzeljék el, hogy tudjuk a le- •'-t körülmények között egészsé­gesen nevelni gyermekeinket? De nemcsak ez az egyedüli problémánk. Köztudott, hogy a város szennyvíz-elvezető csator­nája ott húzódik el a Muszáj a!att. A bűzt már kezdjük meg­szokni, hisz tudjuk, a tanács sem tud egyszerre mindent megolda­ni. De azért az mégiscsak bosz- szantó, hogy majd egy éve tisztí­tás közben a csatornát áthidaló átjáró korlátját összeszaggatták, s most veszélyes. Főleg az esti érákban, mert az iskolából haza­felé jövő gyerekék biztonságáról van szó. A lakók már erről is tettek bejelentést szóban, de csak annyi történt: köszönjük... Az autók tengelyig felvágják az utcákat. Hiába tartja rend­ben ki-ki a ráeső részt, az csak addig tart, amíg csináljuk. Ami­kor sár van, a mentő alig tud bejutni: a tüzelőszállítást, vagy más szolgáltatást nem, vagy csak borsos felárral vállalják, amikor meghallják, hova kell menni. Nem kívánjuk mi, hogy minden ut­cát lebetonozzanak, de legalább a Juhász utcától az E—5-ös útig egy kb. 500 méteres szakaszt. Nem tudjuk, miért vagyunk ilyen mostoha gyermekei a vá- rosak? Hiába kérünk, hiába ér­deklődünk, minden süket fülekre talál. De amikor büntetést kell fizetni, mert ideiglenesen az ut­cán tároljuk az építőanyagot, mert az. udvarok kicsik, rögtön tudják, miről van szó. Ez köz­ügy. de ha mi kérünk, az csak a mi ügyünk. Mi a járdáért, vízért is fizessünk csak teljes összeget, még akkor is, ha mi csináljuk meg. Elnézést a sok panaszért, de már nagvon felgyűlt bennünk. Mi tudjuk, hogy akik illetékesek a problémák megoldásában, nem tapossák mindennap a sarat, nem szagolják a bűzt, nem mondja ne­kik a beteget hazaszállító taxis, hogy csak a sarokig viszi. Ha valaki innen olyan beosztásba ke­rül. hogy a Muszájért tehetne va­lamit, szót emelhetne érte, az eligyekszik kulturáltabb, jobb. kö­rülmények Közé. Itt marad min­den, ahogy van. Tisztelettel a Muszáj lakói.” A levelet huszon­négyen írták alá, s Kovács János- né neve után még az áll: „nagyon sokan mások.” Összefogás közös érdekükért Délután fél négy. Surányi Kál­mánná, Üjerdő út 25. szám alatti házának udvarán gyülekeznek az utca és a környék lakói. Amikor elkezdjük a beszélgetést, nyolcan- tizen vannak, amire befejezzük, már majdnem minden családból van valaki. • Az Üjerdő utcában lakó családok képviselői Surányi Kálmánék udvarán. Záporoznak a panaszok, szó szót követ, érv érvet, s meg kell győződnöm arról, hogy a Muszáj lakói nemcsak kérnek, követelnek, hanem ismerik a város fejlődé­sének korlátáit is. Csak nagyon egyszerű, mondhatnám pénzbe alig kerülő dolgokat kémek. Mégpedig két szemétgyűjtő kon­ténert, hogy ne kényszerüljenek ők is szennyezni saját környékü­ket, amire kívülük senki az ég­világon nem gondol: Együttgon­dolkodásuk szép példája, amikor azt mondja valaki: „Ha meglen­ne a két szemétgyűjtő, legalább mindenkit megkérhetnénk, vagy ha az kevés, megkövetelhetnénk, hogy abba öntse a szemetet. Még ennyit sem tehetünk meg ma­gunkért, képzelje el!” — Itt a Muszájban harminc éve a felső-végi járdánál többet nem csináltak; na, meg azt az egy artézi kutat. — Amikor a felüljáró épült, a több tonnás teherautók tönkretet­ték itt előttünk az utat, nem csinálta meg senki. Mindenki töltögeti a gödreit, egy­re magasabb lesz az út, a víz be­folyik az udvarokba, lakásokba, mert a felüljáró olyan „áldást” is hozott ránk, hogy az alatt nem építettek vízelvezető csatornát, s már nem tud hova elfolyni a víz. Itt a kiserdőben csónakázni lehet — mondja más. — Esőben elakadnak a mentők. — Senki sem tudja, hogy mi lesz a Muszáj sorsa. Húsz éve mondogatják, hogy majd a kö­vetkező ötéves tervben eldől, de a mostaniban sincs róla egy szó sem. — Kérem, miért érdemeljük mi azt, hogy senki ránk nem néz, a mi sorsunk senkit sem érdekel. Pedig higgye el, mi tényleg meg­teszünk mindent, hogy emberibb körülmények között élhessünk, de mi nem tudunk konténer-ku­kát hegeszteni, még akkor sem, ha itt kizárólag munkáscsaládok élnek ... A rögtönzött lakógyűlés részt­vevői sorjában, egymás után szólnak, s ami feltűnő, senki sem az egyéni panaszát mondja, ha­nem mindannyiuk érdekében emelnek szót. Megkérdezem: — Ha a tanács megadná az alapvető segítséget, önök össze­fognának és társadalmi munká­ban segítenének?... A válasz szinte közfelkiáltás. Tartalma az, hogy ennél mi sem természetesebb, itt mindenki üze­mi munkáskollektívában dolgo­zik. Terepszemlén öten-hatan kísérnek a csapa­dékvíz-elvezető csatornához, amely elviselhetetlen bűzt áraszt. Az út alatti átfolyó leszakadt a töltéshez földet szállító nehéz te­herautók súlya alatt. Ahová el­folyna a víz, ott már szinte tó képződött, mert a felüljáró el­zárta a további utat" Az Újerdő utca agyagos, hepehupás, itt tényleg csak száraz időben jár­hat autó, motorkerékpár. Elme­gyünk a városi szennyvízelvezető­csatorna hídjához, amelynek kor­látját kotráskor ledöntötte a markológép. Mondják,' hogy.!már többen bele estek, mert éiszaka ' érre teljésen sötét "väti’ egyét'len utcai villany sem ég. Az óvodá­ba, iskolába, Boltba pedig erre kell menni... • Az útszélen szemét, szeaét mindenütt. Egy panaszos levél nyomán, az ott lakók hívására mentünk a Muszájba, s a látottak, hallottak alapján írtuk a fentieket, ame­lyekről az illetékes szerveknek is tudomása van, hiszen megírták, elmondták a tanácstagnak azo­kat. Szívesen adunk teret a vá­lasznak, az említett városrész­szel kapcsolatos fejlesztési ter­veknek, elképzeléseknél*. Az ot­tani emberek nem „sültgalam­bot” várnak, maguk is készek a környezet javítására, szépítésé­re, de ehhez támogatásra a mun­ka megszervezésére, segítségre van szükségük. Csató Károly Változások, korszerűsítések A többi ágazathoz tartozó szö­vetkezetekhez hasonlóan az ÁFÉSZ-ek is sokat fejlődtek 1971 óta, amikor a működésükről szó­ló törvényerejű rendelet megje­lent. Megnőttek a méreteik, bő­vült a tevékenységi körük, ma­gasabb színvonalú lett a gazdál­kodásuk. Vannak fogyasztási szö­vetkezetek, amelyeknek a körze­te 10—12, vagy még több község­re, falura, településre is kiterjed. Ilyen körülmények között gon­doskodni kellett arról, hogy jogi szabályozásuk is feleljen meg a legutóbbi másfél évtizedben ki­alakult és a jövőbeni helyzetnek. Ezért módosította és egészítette ki az Elnöki Tanács az ÁFÉSZ-ekre vonatkozó törvény- erejű rendeletet is. \ közgyűlés megváltozott szerepe A korszerűsítés arra irányult, hogy a tagok a lehető legala­posabb tájékoztatás birtokában, érdemben tudjanak részt venni a szövetkezet gazdálkodósát, társa­dalmi tevékenységét befolyásoló minden lényeges határozat meg­hozatalában és az ellenőrzésben. Ennek megfelelően változott a közgyűlés szerepe. Hatáskörében maradtak a szövetkezet működé­sét általánosságban érintő ügyek. Így tehát a közgyűlés — illetőleg az ÁFÉSZ-ekben a részközgyűlé­sek — csak a megalakulás, az egyesülés, a szétválás dolgában, a szövetségbe való belépés, onnan a kilépés felől döntenek, s meg­választják a szövetkezet elnökét, elnökhelyettesét, valamint a fel­ügyelő bizottság elnökét. Minden olyan további kérdés, amelyben eddig a közgyűlés dön­tött, ezentúl a küldöttgyűlés ha­táskörébe tartozik. A szövetkeze­ti vezetők fegyelmT es kártéríté­si ügyeiben is ez a testület hatá­roz. Ez alól csak az elnöknek és helyettesének olyan súlyú fe­gyelmi vagy kártérítési ügye jer lent kivételt, amely a tisztségből való elmozdítást vonja maga után. A küldöttgyűlés gyakorolja a tisztségviselőkkel kapcsolatos munkáltatói jogokat, állapítja meg az elnök és az elnökhelyet­tes munkadíját, s dönt a rpező- gazdasági szakcsoport, illetőleg munkás- és iskolaszövetkezeti csoport megalakítása felől. Mint­hogy a küldöttgyűlés feladatköre és felelőssége lényegesen meg­nőtt, indokolt volt növelni a kül­döttgyűlések számát. Ezentúl a fogyasztási szövetkezetekben évente kétszer kell küldöttgyű­lést tartani. Erre azonban csata a tagok véleményének széles kö­rű megismerése után kerülhet sor. Előzőleg tehát tagértekezle­teket kell szervezni, s meg kell hallgatni a kisebb közösségek — szocialista brigádok, áruházi és szolgáltatás területén dolgozó kollektívák — észrevételeit, ja­vaslatait is. A küldötteket, az ed­digiektől eltérően, a tagértekezle­tek választják meg, két évre. BETONGYÁR A METRÓNAK • Veszprémben gyártják az építőiparban használt nagy teljesítményű betonkeverő gépeket. A napokban készült el a metróépítők számára a 13-féle beton előállítására alkalmas lyukkártya-vezérlésű betongyár, amely óránként 45 köbméter betont ad. (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele—KS) Űrkutató műszerek - Bulgáriából A kozmoszprogram keretében a Szovjetunió, az NDK, Cseh­szlovákia és Bulgária tudósai kö­zösen munkálkodnak olyan ver­tikális kutatórakéták kialakítá­sán, amelyek teljes információt képesek nyújtani egy adott te­rület légköri, fizikai, s más jel­lemző tulajdonságairól. Az első bolgár elektronikus ra­kétaberendezést a „P—1—R”-t 1974-ben próbálták ki, 500 kilo­méter repülő távolságon. A mé­rési feladatokat kiválóan végezte el. Két év múlva 1976-ban a „Vertikal—4”-en újabb bolgár berendezés, a „P—2—R-” uta­zott. A minőségileg új hordozó- rakéta már 1500 kilométeres re­pülőtávolságot ért el; rendkívül stabil és kisebb a vibrációja. A méréseredményeket az együttmű­ködő országok tudósai most ér*i tékelik. Bolgár berendezések működ­nek a szovjet „M—100” meteoro­lógiai kutatórakétában. Az 1977 júniusában útnak indítandó „Zentaur—II” indiai űrrakétákat is bolgár gyártmányú elektrofo- méterrel, szondákkal és más ké­szülékkel szerelik fel. (BUDA- PRESS—SÖFIAPRESS) (4.) Új rendelkezések a fogyasztási szövetkezetekről Intézőbizottságok döntenek, véleményeznek Megnövekedett a helyi intéző- bizottságok szerepe is. Döntenek a tagfelvételben, s véleményt mondanak minden olyan kérdés­ben, amely működési területük fejlesztését érinti. Rájuk tartoz­nak az olyan ügyek is, mint a te­rületükön foglalkoztatott dolgo-t zók alkalmazása, munkadíjazása, kitüntetése, jutalmazása. Intéző­bizottságot — ha a szövetkezet körzetébe több helység tartozik — a helyi tanács területéhez iga­zodva kell alakítani. Kötelező ilyen bizottság létrehozása min­den olyan településen is, ahol a taglétszám 300 felett van. További fontos vonása a tör­vényerejű rendelet módosításá­nak, -bogy összí$>apc,80|ja ^ szä», vetkezeti és az üzemi demokrá- cfát’."Nérti "ésupán a már említett kisebb alkalmazotti közösségek, hanem egyebek mellett a terme­lési tanácskozások indítványait. javaslatait is figyelembe kell venniök a küldöttgyűlés előkészí­tőinek. A fogyasztási, beszerző és érté­kesítő szövetkezetekre is megnö­vekedett feladatok hárulnak a jö­vőben. A rájuk érvényes tör­vényerejű rendelet- ismertetett ki­egészítése és korszerűsítése meg­teremtette a lehetőséget ahhoz, hogy a demokratizmus erőtelje­sebb legyen ezekben a szövetke­zetekben is, mint eddig volt. Ha ez a lehetőség valósággá válik, az ahhoz is számottevően hoz­zájárul, hogy tovább javuljon az ÁFÉSZ-ek gazdálkodása, a társa­dalmi és népgazdasági célok szö­vetkezeti szolgálása. A fogyasztási szövetkezetek cől szóló törvényerejű rendelet csak­úgy, mint1 az egyéb "StíöVbtkeleté-. két érintő jogszabályok módosí­tásai 1977. május elsején lépnek! hatályba. G. P.

Next

/
Thumbnails
Contents