Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-08 / 82. szám

1977. április 8. • PETŐFI NÉPE • S „A SZÍNPAD FELELŐSSÉGTELJES PÓDIUM" Beszélgetés a szimferopoli színház igazgatójával Tallózás újdonságok között A Kecskeméti Katona József Színház meghívására egy hetet töltött Bács-Kiskunban Anatolij Novikov, a szimferopoli Gorkij Színház igazgató-főrendezője. Itt-tartózkodására a két művészeti intézmény között kiépülő kapcsolatok bizony­ságaként került sor. Járt a fővárosban és vidéken, ■ színházi előadásokat nézett és ■ különböző gazdasági, kulturális I intézményeket keresett fel, érdek- llődése tágabbnak mutatkozott a ■ puszta szakmai kíváncsiságnál. „A Ijó rendező az élet bonyolult ■ igazságait fogalmazza a színpad­ira — jegyezte meg ezzel kapcso- | latban. — Természetes tehát, E ogy ismernie kell a színházat örülvevő emberi-társadalmi va- I lóságot is ... ” l| Mint kifejtette, nagyon örül, ■hogy Bács-Kiskun és a krími te- ■rület másfél évtizedes barátsága Hodáig fejlődött, hogy az érintett ■színházi műhelyek is felvették ■egymással a kapcsolatot. Vélemé- Inye szerint az rendkívül hasz- Inos mindkét társulat számára: a Irendezők és a darabok kölcsönös ■cseréje termékeny hatást gyako- Irolhat a közönségre és a műhely- Imunkára is... | — Elsődleges célom az volt, ■ hogy megismerkedjem a kecske- Iméti színházzal, a társulattal, a I magyar színházi élet szervezeté­ivel, no meg azzal a társadalmi I közeggel, amelyben magyar kollé- Igáim dolgoznak — folytatta. — ■ A Katona József Színház sok te­lki ntetben emlékeztet a mienkre. I Ez megkönnyíti majd az itteni ■ munkámat. A két színház vezető- I sége megegyezett, hogy Kecske- ■ méten is megrendezem Alekszandr ■ Stein nagy sikerű Verziók című I drámáját. Rliszt Józsefjei közösen I választottuk ki a színművet. Üg> | látom, hogy a kecskeméti társu- | lat is jó előadást formálhat a drá- I mából. I — Miről szól a darab? I — A dráma alcíme: Fantázia I Alekszandr Biok témáira. A m£- | vészek forradalomban betöltptt | szerepének ma is nagyon idősze- | rű kérdését fogalmazza meg. A t mű cselekménye a nagy szimbo- | lista költő 1899—1905-ös korsza- | kát eleveníti fel, illetve azt az | utat rajzolja meg, ahogy a Tizen- | ketten című híres poéma szerzője | eljutott az 1917-es forradalom | vállalásáig. A darabban sok ér- | dekes történelmi személyiség is I megjelenik, így többek között I Mejerhold, a kitűnő színházi ren- I dező, Biok felesége és mások. I Szimferopolban nagy sikert ara­tott az ősbemutató, és azt hi­szem, hogy az előadás két-három évig műsoron is marad. Ennek hatására döntött úgy az egyik neves moszkvai színház vezetősé­ge, hogy a fővárosban szintén be­mutatják a darabot. Mi is ját­szottunk néhány alkalommal ott, s igen jó sajtóvisszhang kísérte a fellépésünket. Anatolij Novikov eredetileg festőművésznek készült. A szín­házzal mint díszletező került kapcsolatba, majd elvégezte a moszkvai Lunacsarszkij színmű­vészeti főiskolát, ahol a neves rendező. Ohlopkov tanítványa volt. Húsz éve rendez, s öt esz­tendeje irányítja a szimferopoli színházat. Eredményes munkássá­gát, rendezéseit számos ínagas kitüntetés és elismerő oklevél ta­núsítja. Több alkalommal rende­zett Bulgáriában, dolgozott Cseh­szlovákia és a Német Demokra­tikus Köztársaság színházaiban is. A szimferopoli Gorkij Színház­ról szólva elmondta, hogy a tár­sulat — eltérően a hazai gyakor­lattól — nem kap állami támo­gatást, saját erejükből tartják fenn magukat. Évente átlagosan hét bemutatóra készülnek fel, az előadásokat viszont hosszú időn át műsoron tartják. A közönség- siker, az egyes produkciók igé­nyes színvonala ezért „életbevágó” fontosságú követelmény a szá­mukra. — Jelenleg 25 darab van re­pertoáron, közöttük olyan nagy sikerek, mint a már említett Ver­ziók, a III. Richárd, a „Színé­szek voltak”, amely a honvédő háborúban elesett kollégáink em­lékét idézi, Alekszej Tolsztoj klasszikusnak számító Fjodór Ivanovics cárja, vagy Gorkij: Utolsó című drámája. Gyakran utazunk vendégszereplésre a Szovjetunió egy-egy nagyvárosá­ba, ilyenkor tíz darabot „viszünk” magunkkal. A társulat egyébként akkora, mint a kecskeméti, öt­ven színész, három- rendező dol­gozik nálunk. Stúdiószínpad meg­nyitását tervezzük; kamaraszínhá­zunkat a nevelés szolgálatába kí­vánjuk állítani. Itt klas^iikus szerzők műveit adjuk majd elő a fiatalok számára. • „A jó rendező az élet bonyo­lult igazságait fogalmazza a szín­padra ...” A szimferopoli színház igazga­tó főrendezője végezetül hivatá­sáról, alkotói módszereiről be­szélt: — A színház felelősségteljes pódium, ezt minden rendezőnek tudnia kell. A cselekmény egy­ségességének elvét igyekszem megvalósítani a színpadon. Egy- egy érdekes téma képes összpon­tosítani az emberek figyelmét. A játékteret alkalmanként „bírósá­gi tárgyalóteremmé” formálom, ahol megítélhetők a darab hősei. Majakovszkij mondta egyszer: számára az a fontos, hogy jól lássa: ki a csirkefogó és ki nem az. Hát valahogy hasonlóképpen vagyok én is, a pozitív és nega­tív emberi tulajdonságok megmu­tatására törekszem úgy, hogy a játék minden eszközét — a szí­nészi gesztusokat, a díszleteket, a kellékeket — egyetlen cél köré csoportosítom. A kecskeméti be­mutatóval azt szeretném elérni, hogy az előadáson kiderüljön az is: mi az, amit elhallgatnak a szereplők, s miért van, Ha alkal­manként mást mondanak, mint amit gondolnak. Remélem, hogy a Bács-Kiskun megyei közönség szívesen fogadja majd törekvései­met. Ami engem illet, igen nagy várakozással készülök erre a ta­lálkozásra. Pavlovits Miklós A MÚLT JÖVŐJE SZÓFIÁBAN A gazdag építészeti örökség megóvása, megőrzé­se és a nagyváros korszerűsítése a bolgár főváros­ban is problémák elé állítja a régészeket és a városépítőket. Az építési terveket ezért különös gonddal mér­legelik. A régi és az új egységbe foglalása néhány helyen már igen jól sikerült. A középkorból szár­mazó, nemrég restaurált Svetka Petka Smard- zsiska templom például, valamint a Sveti Georgi templom — az egykori római államigazgatási köz­pont — igen jól illeszkedik a modern környezetbe. Szófiában ez ideig 16 helyen sikerült a műemlék­együtteseknek és a régészeti leleteknek, valamint a modern építészeti alkotásoknak megfelelő össz­hangját megvalósítani. A főváros egyes kerületeit, különösen az ősi városmagot a műemlékvédelem felügyelete alá he­lyezték. Ezekben a kerületekben 941 műemléket tartanak számon. A múlt emlékeinek megőrzésére komplex prog­ramot dolgoztak ki Szófiában. (BUDAPRESS—SZÓFIAPRESS) A tavasz közeledtét nemcsak az időjárás és a naptár jelzi, ha­nem a könyvek is. Ez érthető, hiszén az új év viszonylagosan csendes hetei után a nyomdák ontani kezdték a kiadó idei könyveit. Ebből a nagy bőségből, az Európa Könyvkiadó most meg­jelent kiadványai közül mutatunk be néhányat. A holland Theun de Vries ne­ve nem egészen ismeretlen ná­lunk. Az idősebb olvasók talán emlékeznek a 25 évvel ezelőtt megjelent magyar tárgyú törté­nelmi regényére, a Felségsértés- re, vagy az Európa tavasza című ugyancsak történelmi művére. Űj könyve, a Titkok birodalma a Századok-Emberek történelmi so­rozat új kötete. A szerző Hiero­nymus Bosch életét írja meg, művészetének titkait kutatja, vélt és valóságos festményeit elemzi. Az olvasót nemcsak ebbe a „szür­realista” birodalomba vezeti el, hanem a kor valóságos viszo­nyaival, érzelmi és gondolati vi­lágával is megismerteti. 1974-ben iro­dalmi Nobel- díjjal tüntették ki a svéd Har­ry Martinsont. Most megjelent önéletrajzi so­rozatának első kötete a Virág­zik a csalán. A könyv témája : egy árva gyer­mek sorsa Svédországban. Martint az egy­házközösség nevelőszülőkhöz adja — ridegség, szeretetlenség, haszonlesés és közöny, majd az árvaház világa: ez a kis Martin útja tizenhét éves koráig. A könyv, a sokszor meg­írt téma ellenére is remekmű: az író bravúros szerkesztéssel és stiláris zsenialitással teszi lebi­lincselő olvasmánnyá a történetet. Nyolc ukrán kisregényt tartal­maz a kiadó márciusi újdonságai közt szereplő Ismerősöm az orosz­lán című kötet. Fiatal ukrán írók müveit mutatja be, s az írások­ban szó esik a szerelemről. A szerelem és a halál nagy kér­déseire a kötet minden szerzője a maga válaszát mondja el, de mindegyikük az élet, a munka, az emberi közösség értelmét vallja, mindegyikük a maga mód­ján küzd az elidegenedés, a be­szűkülés fenyegető réme ellen. Ugyancsak márciusi újdonság lesz a Modern Könyvtár sorozat 331. kötete: Isaac Bashevis Singer A rabszolga című regénye. Az amerikai jiddis írónak ez lesz az első magyarul megjelenő könyve. A regény cselekménye Lengyel- országban játszódik, a 17. szá­zadban, amikor a kozákok betö­rései sorra pusztítják el a kis zsidó településeket. Egy ilyen mészárlás áldozata a főszereplő Jákob családja is. ö maga elme­nekül, de rablók fogságába esik, és eladják rabszolgának egy kis hegyi faluba. Sorsát megadással tűri, de az igazi megpróbáltatás akkor kezdődik, amikor belesze­ret gazdája lányába, és ráébred, hogy ez a kölcsönös szenvedély leb írhatatlan. Amikor ezek a sorok megjelen­nek — a tavaszi szünet utolsó nap­jait élvezitek. Biztosan valameny- nyiőtöknek jól esett a pár napos pihenés, erőgyűjtés az utolsó „me- net”-re. Nyolc, mindössze nyolc hét ta­nulás következik még az évzáró előtt. Tudjátok ti is, hogy aki tisztességesen tanult eddig, annak is érdemes a szokásosnál most többet forgatni a tankönyveket! Aki pedig lustálkodott az elmúlt hetekben, hónapokban — nos, an­nak még van lehetősége arra, hogy tanuljon, az évzáró előtt, szorgal­masan. * Sokszor adtunk hírt arról az Üttörőéletben, hogy mennyire fon­tos, hasznos, á csapatok számára milyen nagy erkölcsi erőt jelent, ha egy társadalmi szerv, termelő- szövetkezet, vagy egy üzem szo­cialista brigádja melléjük áll, se­gíti. támogatja tevékenységüket. Különösen .nagy jelentősége van ennek a kis létszámú csapatoknál! Most ilyen kapcsolatról kaptunk híradást. Örömmel adjuk közre. Megyénk egyik legnagyobb ki­terjedésű állami gazdasága, a kis­kunhalasi. Egyik, üzemegységük a Kígyósi-telepen van — közelük­ben. pedig az I. számú iskola, amelyről a telep dolgozóinak jó­voltából a megye egyik legjobban felszerelt iskolájaként beszélhe­tünk. A csapat és a telep szocialista brigádjának kapcsolata több esz­tendőre nyúlik vissza. A brigád­tagok rendszeresen végeznek az is­kolában társadalmi munkát. „Min­den anyagi jellegű támogatásnál többet ér, hogy bármilyen gon­dunkkal. megoldásra váró problé­mánkkal hozzájuk bizalommal fordulhatunk” — szól a levél, amelyet hozzánk címeztek. — Az elmúlt napokban valamennyien kedves ajándékot kaptunk a Bé­ke brigád tagjaitól. Ügy fogadtuk el, mint a felnövekvő nemzedék tagjai, azoktól, akik már szocia­lista módon élnek, gondolkodnak. A kígyósi úttörőcsapat tagjai­nak levelével egy időben a Béke brigádtól is érkezett beszámoló. „Fontosnak tartjuk, hogy a csapat minden tagja komolyan vegye a tanulást, ezért úgy döntöttünk, hogy mindenben segítjük az itt tanuló úttörők munkáját! Fel­ajánljuk félnapi munkabérünket részükre, színházlátogatás céljára! Ismereteik bővítéséhez könyveket vásárolunk. Évzáróra minden je­les bizonyítványt kapott úttörő­nek. kisdobosnak könyvet vásáro­lunk, ajándékozunk!” Egyetlen gondolatot fűzüAk a két levélhez: bárcsak valamennyi úttörőcsapat ilyen patrónusra lel­ne! * Nagyszerű hírt kaptunk Páhi- ról! Mint az előző hetek egyik Űttörőéletében közöltük, a csapa» tagjai csatlakoztak a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói által kez­deményezett munkaversenyhez. A válasz nem késett sokáig: a 3S ezres kollektíva nevében a vezér- igazgató, a pártbizottság első tit­kára, KISZ-titkára és szb-titkára írta alá. A levélből kiderül, hogy a pá- hiak vállalásait közölték a gyári újságban, beszámoltak róla a hoz­zájuk érkezett külföldi újságírók­nak. hírügynökségek munkatár­sainak is. „Vállalásaitokat szeretnénk fi­gyelemmel kísérni, tudni, hogyan haladtok azok teljesítésével. Ez­úton szeretettel meghívjuk a csa­pat küldötteit — bármely időpont­ban — egy egész napos csepeli üzemlátogatásra! örülünk, hogy felhívásotok alapján megismerhe­tünk benneteket, hogy kezdemé­nyezésünk úttörőcsapatnál is visszhangra talált. Legyetek büsz­kék arra, hogy a szocializmus épí­téséhez egy téglát ti is odahelyez­tetek!” * Szép, gondosan rendezett ün­nepségen vehettünk részt a kecs­keméti hunyadivárosi iskola út­törőcsapatánál. Az április 4-e tiszteletéré tartott megemlékezést, szokásosan, a tornateremben tar­tották, amit zsúfolásig megtöltöt­tek a vendégek, szülők és termé­szetesen tanárok, csapattagok. A rövid emlékező műsor után sor került kisdobosok, úttörők avatá­sára is. Természetesen csak azokat avatták, akik kiváló tanulásukkal, úttörőmunkájukkal rászolgáltak erre a kitüntetésre. Az elmúlt hó­napokban végzett munkájukért so­kan kaptak könyvjutalmat, okle­velet is. Kitüntetés érte az ének­kart, az irodalmi színpad és a díszítőművész-szakkör tagjait: egynapos kirándulásra mehetnek az iskola (és a csapat) költségén! • Szavalóversenyről érkezett be­számoló Dávodról, Simon Zsuzsa és Kovalik Ildikó tollából. Mint írják, a bajai járás 14 községéből érkeztek hozzájuk a csapatok kül­döttei, a legjobb szavalok! Először a kisdobosok, majd az úttörők, mondták el a verseket. A legjobb eredménytselérőknek Lo- zsi Márta járási úttörőelnök adta át a díjakat, amelyeket a helyi tanácstól, termelőszövetkezettől és ÁFÉSZ-től kaptak. REJTVÉNYFEJTŐKNEK Ritkábban hallott köz­mondást kereshetnek meg a mai rejtvény megfejtői, kisdobosok és úttörők. A megfejtéseket leve­lezőlapon küldjétek szer­kesztőségünk címére — Petőfi Népe szerkesztő­sége. 6000 Kecskemét. Szabadság tér 1/a — áp­rilis 18-ig. A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Üttörőrejtvény! A helyes megfejtést beküldők között tíz könyvet sorsolunk1 ki, s postázunk címükre. Selmeci Katalin 1 HA % VAL BOT KE ! BEN GYEN KU ját I | TYÁ SZOL ZED LE ÉHEKEA! \ X::-:i::::::::x:::::::::x:x:::x:::x:::x:x:xSx::::w (8.) Khartoumban egy ismerősöm bemutatott két nőt a szilukok tör­zséből. Egyébként kedvesnek mondható arcukat homlokukon és szemük alatt bevágásos törzsi je­lek „díszítették”. Ők már mo­dern európai öltözetben járnak, de ünnepnapjaikon finom tüll- anyagot csavarnak maguk köré, amely az arcukat is félig beta­karja. Ez már az arabok évezre­des közelségének a hatása. ősi szokásaik, nyelvük és er­kölcsük törvényei évszázadok óta változatlanok. Életük és sorsuk a környező arab országok kegyet­lenkedéseinek volt kiszolgáltatva. Az arabok elől bujkáló bennszü­löttek félvad törzsei még ma is ott élnek a délnyugati kietlen, zord vidéken, nyomorúságos kö­rülmények között. Egyetlen fő táplálékuk egy köleshez hasonló mag. Megőrölve kenyérpótló le­pényt sütnek belőle, erjesztve pe­dig sörhöz hasonló italt készíte­nek, amit igen nagy élvezettel fo­gyasztanak. Húst is esznek — ha hozzájuthatnak egy-egy vadhoz. • Fiatal anya tízszálankcnt copf­ba font hajzata. A dodoma törzs jelét a hasra tetoválták. Csapdával, dárdákkal, és hurok­kal vadásznak még nagyvadra is. Szudán legnagyobb néptörzseit a szilukok, dinkák és a nuerek alkotják. A nuerek harcias nép, a hatalmas sztyeppéi? lakói. Ván­dorló állattenyésztéssel foglal­koznak. Lélekszámúk mintegy négyszázezer, jóval több, mint a Kelet-Afrikában hasonló életmó­dot folytató masszájoké. Pásztor­kodással töltik életük nagy ré­szét. Az esős évszakok idején, májustól októberig a lakott tele­pülések közelébe húzódnak, ott építik fel kezdetleges kunyhói­kat. A száraz év megérkeztével (novembertől májusig) azonban az életet adó folyók és a nagyobb vizek partjaihoz vándorolnak, ahol a nagy számú csordák le­gelőt találnak. Éjszakára, hason­lóan a masszájokhoz, állataikat nagy tüskés bozóttal körülzárt karámba terelik, védekezésül a vadállatok ellen. Nagy ínség ide­jén a nuerek az élő marha vérét isszák. Ezt a szokást megtaláljuk a masszáj és szórnál i népeknél is. A törzsi bevágásos jelzést az arcon és a homlokon, már gyer­mekkorban megkapják. Fájdal­mas, és igen csúnya műtét. Éles késsel vágnak a- gyermek arcbő­rébe, hossz-, vagy keresztirány­ban, attól függően, hogy milyen törzshöz tartozik. Azután a vá­gott sebet valami masszával ke- kenik be. amely különféle növé­nyi kivonatokat tartalmaz, azon­kívül hamut és salétromot. Né­hány nap múlva a vágott sebek gyulladásba jönnek .és megduz­zadnak, Nagyon lassan gyógyul­nak. A kegyetlen művelet nyoma eltörölhetetlenül megmarad egész életére. Legnagyobb és legfontosabb ünnepük a házasságkötés. Nagy előkészületeket tesznek ilyenkor, még szarvasmarhát is vágnak a vendégseregnek. A hozomány előteremtése a vőlegény feladata. Ez az afrikai törzseknél általá­ban szarvasmarha. Többnyire be­segítenek a családtagok, összead­ják, hogy minél több állatot kap­jon a menyasszony, hiszen az élet, a gazdaság éttől függ. Vá­lás esetén a férj visszakapja a hozományt, ha a válás a feleség hibájából történik, akkor az egé­szet, ha a férj hibájából, akkor kettővel kevesebbet: egyet a mennyegzőn leborotvált hajáért, egyet pedig elvesztett ártatlan­ságáért tarthat meg a feleség. A házasságtörés nem jár feltétle­nül válással, a felszarvazott fér­jet rendszerint kiengesztelik egy pár tehénnel. Viszont nagyon nagyra becsülik az érintetlensé­get. Ha egy lány házasságon kí­vül adja oda magát egy férfi­nak, barátnőiből küldöttséget meneszt a csábítóhoz, és ha az nem akarja elvenni, 15—20 szarvasmarhát kell kártérítésként fizetnie a leányzónak, (ha kellő­képpen bizonyítani tudja ártat­lanságát). A szilukok sártéglából készült viskójában magam is voltam. Levegőtlen, áporodott szagú lak­hely. Bizony szörnyű lenne szá­munkra az életet ilyen helyen leélni. Esténként a szomszédok­kal összejönnek, és valamelyik ház udvarán rögtönzött tánccal búcsúztatják a napot. Zeneszer­számaik igen ötletesek, egyszerű, kellemes hangzású tökhéjdobok- ból állnak. A különböző nagysá­gú száraz tökhéjedényeket nyílá­sukkal lefelé egy nagyobb vízzel telt edénybe helyezik, és fave­rőkkel ütik. Különféle árnyalatú búgó hangot adnak, dallamára az asszonycsapatból felváltva egy-egy égnek tartott arccal, merev kartartással ritmikus tánc­ba kezd. Néha az ütemet tapssal segítik. Ilyen műsorokat rögtö­nöznek lefekvés előtt. Az Uganda határvidék felé él­nek a diurok. Törzsi jelük a homolokukon levő ék alakú mély bevágás. Házaikat hosszú cölö­pökre építik, emeletesen, alatta rendszerint lassú tűz ég. inkább csak füstölög, hogy elűzze a bo­garakat a ház lakóitól. A házas­ságkötés náluk is megvásárlás útján jön létre, de itt a szegény­ség miatt csak kecskét, lándzsát és földművelő szerszámokat kell adni egy menyecskéért. Náluk is van válás. Ha az asszony hibá­jából történik, akkor a férj visz- szakapja az asszony családjától a vételárat. A gyermekek mindig az apánál maradnak, mert meg­élhetést és rangot ebben a törzs­ben csak az apától kaphatnak. A Nílus környéki néger tör­zseknél divó szokás szerint a fiú­gyermekek négy alsó metszőfo­gát kitörik, hogy harcossá vál­hasson. Ma már a tanultabbja ezt a szokást elhagyja. Az itt élő törzsek életének és szokásainak a feltárása hosszabb időt igényelne, leírása pedig egy egész könyvet. Szudán állatvilága igen vonzó a vadászok számára, mert a Din- der folyó völgyében elterülő vad­rezervátum valóságos tanulmány. Két olyan vadfajtát figyelhettem meg, amely Földünkön nagyon ritka: a fehér orrszarvút és az óriási jávorantilopot. Tisztelet érte a vadgazdáknak és a kor­mánynak, hogy a kihalófélben le­vő nagyvadak megmentésével tö­rődnek. Két és fél napi! tartott az út, a harmadik napon megérkez­tünk a vadászterületre. Sok szé­pet, érdekességet hallottam és je­gyeztem fel a szudáni népről, de az igazi feladat számomra csak most kezdődik. Különös öröm, fiogy erre a földre tehettem a lábamat, hogy az egzotikus, vadban gazdag ős­erdő olykor mocsárral tarkított, félelmet keltő sűrűjében és a sztyeppéken járhatok és vadá­szom. Az ezután következő, izgalom­mal teli és szerencsés vadászéi­ról egy másik fejezetben számol­hatok be. (Vége.) J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents