Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-08 / 82. szám

- v ; . ii J . >> 5 . 2 • PETŐFI NÉPE • 1977. április 8. SZABADSÁG, JÓLÉT, HALADÁS A Szakszervezeti Világszövetség május elsejei felhívása események sorokban Csütörtökön reggel Karlsruhé- ban ismeretlen tettesek merény­letet követtek el Buback nyugat­német főállamügyész ellen. Szem­tanúk szérint a főállamügyész gépkocsiját egy motorkerékpár előzte meg az egyik forgalmas utcán és a rajta ülők egyike gép­pisztolyból tüzet nyitott az autó­ra. Buback és a gépkocsivezető halálos sebeket kapott. A rend­őrség azonnal nagy apparátussal kezdte meg a nyomozást a me­rénylők után. A főállamügyész az utóbbi években aktív szerepet játszott a Baader—Meinhof cso­port és más terroristák ellen In­dított vizsgálatokban és bírósági eljárásokban. BUENOS AIRES ________________ A z argentin katonai kormány szerdán elrendelte 175 gazdasági, illetve politikai bűncselekmé­nyek miatt fogva tartott személy szabadon bocsátását. A szabad­lábra helyezettek között van Me- loy Camus, San Juan tartomány volt kormányzója, valamint két német, egy chilei és egy para­guayi állampolgár is. (AFP) PEKING________________________ M argaret Thatcher asszony, a brit konzervatív párt vezére csü­törtökön egyhetes hivatalos lá­togatásra a kínai kormány meg­hívására Pekingbe érkezett. Az enyhülési politika elleni harc neves brit képviselőjét a repü­lőtéren Huang Hua kínai külügy­miniszter fogadta. (AFP) SANTIAGO____________________ A chilei junta újabb nevekkel gyarapította írók máris hosszú ti­lalmi listáját. Ezentúl nem jelen­hetnek meg Chilében a modern Irodalom három legjelentősebb la­tin-amerikai képviselőjének — Gabriel Garcia Barquez kolumbiai, Mario Vargas Llosa perui és Ju­lio Cortázar argentínai írónak — a művei. A tilalmi listára került írók műveikben felléptek a chilei véres megtorlások ellen, az em­beri jogok védelmében. (TASZSZ) TEHERAN______________________ N agy erejű földrengés rázta meg szerdán este Irán központi fennsíkját. A Richter-skála sze­rinti 6,5 erősségű földlökések epicentruma a fővárostól 600 ki­lométerre délre volt és legalább egy tucat falut, illetve kisvárost döntött romba. Meg nem erősített hír szerint legalább 80-an életü­ket vesztették és nagyon sok em­ber megsérült. Két héttel ezelőtt hasonló földmozgás volt Iránban. Akkor a Perzsa-öböl környéki földrengés következtében 150-en haltak meg, és súlyos anyagi ká­rok is keletkeztek. (AFP) A Szakszervezeti Világszövet­ség a közelgő május 1. alkalmá­ból Prágában felhívást adott ki: „A Szakszervezeti Világszövet­ség a dolgozók szolidaritásának nemzetközi napja alkalmából, amely a munkásosztály által a szakszervezeti és demokratikus szabadságjogokért folytatott harc jelképe, forró üdvözletét küldi a világ minden országa dolgozói­nak és szakszervezeteinek, biz­tosítva őket harci szolidaritá­sáról.” A felhívás üdvözli a válság sújtotta kapitalista országok dol­gozóit, továbbá azokat a dolgozó­kat, akik országuk függetlensé­géért és nemzeti önállóságáért, a nemzetek fölötti vállalatok neo- kolonialista politikája és uralma ellen harcolnak. Üdvözli a felhí­vás a fasiszta uralom alatt levő országok dolgozóit, akik a durva elnyomás, ellenére bátran har­LIBANON Harcok a déli határvidéken A WAFA Palesztina és a UPI amerikai hírügynökség jelentése szerint a libanoni nemzeti haza­fias erők és palesztinai szövetsé­geseik csütörtökön hajnalban ki­űzték a jobboldali fegyvereseket Khiam dél-libanoni helységből. Khiam az izraeli határtól 6 ki­lométerre fekszik. colnak a szabadságukért, vala­mint Dél-Afrika dolgozóit, nem­zeteit, aikik, illetve amelyek a gyarmati rendszer és az apart­heid felszámolásáért harcolnak; az arab országok dolgozóit, akik az Izrael által megszállt arab területek felszabadulásáért és a palesztin nép törvényes jogainak elismeréséért küzdenek. Üdvöz­let szól a világ összes haladó erőinek és külön a szocialista országok dolgozóinak, akik május elsejét a népgazdaságuk fejlesz­tésében elért új gazdasági és szo­ciális sikerekkel ünnepük. Felhívjuk a világ összes dolgo­zóit és szakszervezeteit, hogy az idei május elsejét tegyék an­nak az egységes akciónak napjá­vá, amely a szabadságért, a jólé­tért, a gazdasági és társadalmi haladásért vívott közös harcuk új sikereire irányul.” — fejeződik be a felhívás. Az egyesült baloldali erők Khi­am felszabadítása után a konzer­vatívok ellenőrizte Marjayounh irányába folytatták előrenyomulá­sukat és a UPI úgy tudja, hogy a városban, amely a jobboldaliak legfontosabb „fellegvára” a ha­tármenti térségben, máris utcai harcok folynak. KOMMENTÁR Memóriazavar Mily gyarló is az emberi emlé­kezőtehetség! Jimmy Carter, az elnökjelölt alig több, mint fél éve mondott beszédeiben vissza­visszatérő refrénként hangzott el, hogy megválasztása esetén 5—7 milliárd dollárral csökkenti a ka­tonai költségvetést. Mi tagadás, a választóknak tet­szett a beszéd! Ugyan kinek akad kifogásolnivalója, amiért kevesebb pénz jut a Pentagonnak, annál több más célokra, egészségügyre, iskolákra. a munkanélküliség enyhítésére, szóval csupa-csupa magasztos szán'dék megvalósításá­ra. Telt, múlt az idő, Jimmy Carterböl elnök lett, s James Carter, miután beköltözött a Fe­hér Házba, sorra-rendre megfe­ledkezett szép számban mondott választási beszédeiről. Hiába, az emlékezőtehetség... Lám, az is a feledés homályá­ba merült — legalább is Carter számára —, hogy például a hadi­kiadások tetemes mérséklését he­lyezte kilátásba. Aki netán e so­rok íróját elfogultsággal vádolja, utánanézhet bármelyik választási kortesbeszéd szövegében, s azt összevetheti a szerda este érkezett hírrel, miszerint az amerikai sze­nátus költségvetési bizottsága jó­váhagyta az USA 111,9 milliárd dolláros katonai költségvetési ja­vaslatát. Ha nem tévedünk, a csúcsok és a korlátlan lehetősé­gek hazájában ez a csillagászati összeg csakugyan rekordnak szá­mít. Így aztán jut majd néhány száz­millió — vagy egy-két tucat mil­liárd — dollár a legújabb és legpusztítóbb fegyverrendszerek kidolgozására, továbbfejlesztésére. Nem panaszkodhatnak például a hírhedt cirkáló rakéta kiagyalói: tervüket nem zárják fiókba, _s nem fenyegeti semmi a B—1 tí­pusú bombázók sorozatgyártását sem. Szorgos munka vár az MX- típusú, mozgó kilövő állásról in­dítható rakéták gyártóira is, va­lamint mindazokra, akik az eddi­ginél is gyorsabban, pontosabban és találékonyabban szállítják a korszerű gyilkok arzenálját. Közben persze néhány ájtatos megjegyzést nem árt azért ejte­ni az enyhülés, a leszerelés fon­tosságáról. A szavak azonban el­repülnek, az írás marad: a 111,9 millárd dolláros katonai költség- vetés terve nemsokára a kong­resszus elé kerül. Carter elnök akkor majd éppoly szenvedéllyel, mint választási hadjáratában a mérséklés mellett, felsorakoztatja érveit a rekordösszeg védelmére. Félő, hogy a honatyák többségé elmulasztja majd figyelmeztetni az elnököt emlékezőtehetségének gyarlóságára. Gy. D. • Páncélozott harcjárműveket is bevetnek a libanoni jobboldal erői az izraeli határ közelében folyó harcokban. Az izraeliek tüzérségi támogatásban részesítik a falangistákat. (Telefotó—AP) A múlt másfél esztendőben gyors egymásutánban elhuny­tak Kína legismertebb vezetői. Haláluk sorrendjében: Tung Pi-vu ügyvezető államelnök, Kang Seng, a párt központi bizottságának alelnöke, az állambiztonsági ügyek vezetője, Csou En-laj miniszterelnök, Csu Te, a Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnöke és Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt elnöke. A KKP volt elnökének posztjára Hua Kuo-feng került, aki egyben a miniszterelnöki funkciót is betölti. KÍNA Mi változott és mi folytatódik A régóta dúló hatalmi küz­delemben is fontos fordulat tör- j térit. Rendkívül határozott és gyors intézkedéssel erőszakkal tá­volították el a hatalomból, egy- j úttal kizárták a pártból a poüti- kai bizottság négy tagját: Csiang j Csiríget, Mao feleségét, a kultu- ! rálLs politika irányítóját, Csang Csun-csiao miniszter-elnökhelyet­test, a hadsereg politikai főcso­portfőnökét, a sanghaj i pártbi­zottság első titkárát, Van Hung- vent, a párt alelnökét, a sangha- ji pártbizottság harmadik titká­rát és Jao Ven-jüant, a sajtó- és | propagandaügyek irányítóját, a sanghaj i pártbizottság második titkárát. Hasonló sorsra jutott a Zsenmin Zsipao, a Pekingi Rá­dió, az Üj Kína hírügynökség több vezető szerkesztője és má­sok. A leváltott, ultrabalos poli­tikusokként ismert vezetőket ez alkalommal is ^revizionistáknak” „Mao Ce-tung elárulójának”, „kapitalista úton járó ellenforra- dalmáröknak” nevezték, az el­hunyt vezér akaratával indokol­ták a döntést és bukásukat látvá­nyos tömegtüntetéseken ünne­pelték. A hatalmi vetélkedés, s vele együtt a követendő úttal, mód­szerekkel kapcsolatos megosztott­ság azonban még korántsem ért véget. Erre vall például a párt- és állami élet sok betöltetlen, kulcsfontosságú posztja: a KKP X. kongresszusa után választott politikai bizottság tagjainak kö­zel fele, a poütikai bizottság ál­landó bizottságának pedig több­sége hiányzik. ,,Munkastílus-javítás” És ezt bizonyítják azok a kö­vetelések is, hogy e posztokat Csou En-laj híveivel töltsék be, a miniszterelnöki funkcióba pe­dig Teng Hsziao-pinget, Csou En-laj félreállított utódát állít­sák. (A jelek szerint újraértéke­lik a Teng elleni bírálatot!) Eb­be az irányba mutatnak a tace- paókon (nagybetűs faliújságokon) közzétett azok a követelések is, hogy a Tienanmen téren Csou En-laj emlékét méltató, de ellen- forradalminak minősített egy év­vel ezelőtti tüntetések értékelé­sét vizsgálják felül. Az új vezetés bizonyára min­dent el fog követni, hogy meg­erősítse, konszolidálja helyzetét, pozícióit és megszilárdítsa az or­szág egységét. Ebből a célból mindenekelőtt a kulcsszerepet betöltő hadseregre, Kína legszer­vezettebb erejére támaszkodik. Ezt szolgálják a pártban, az állam- és a propagandagépezet­ben országszerte folyó tisztogatá­sok a „négyek bandájának” hí­vei ellen. Mint ahogy aüghanem ez a célja a párt sorainak felül­vizsgálatát célzó, még az idén sorra kerülő újabb „munkastílus- javító mozgalomnak” is. Az új jelszó: a „nagy rend” De a legnagyobb erőfeszítés láthatóan azt a célt szolgálja, hogy a figyelem középpontjába állítsák a termelést, amely egy­aránt alapvető feltétele a világ­politikai ambícióknak, és annak is, hogy javítani lehessen az el­maradott körülmények. között élő tömegek helyzetén. Mindezt egy­ségbe foglalja a felhívás a „nagy rend” megteremtésére, szemben a „nagy zűrzavarral”, amelyet az eddigi hivatalos kínai propaganda méltatott, de amelyet most mint károsat elítél, és amelyért a „né­gyek bandáját” teszi felelőssé. A „nagy rend” jelszava hivatott le­vezetni a múlt évek politikája okozta feszültségeket, a felhal­mozódott megannyi ellentmon­dást, s kielégíteni a közel 'két év­tizede szüntelen kampányokba belefáradt, rendre és nyugalomra vágyó tömegek igényeit. Kína a nemzeti jövedelem abszolút nagy­sága tekintetében a világon a ha­todik—hetedik helyen áll ugyan, a gazdasági fejlettség valóságos színvonaláról hitelesebb képet adó, egy főre számított nemzeti jövedelem tekintetében azonban a 92. helyet foglalja el az álla­mok sorában. Ami a fontosabb termékeket illeti: 1976-ban Kína acélból kb. 21í millió tonnát állí­tott elő, hétszer kevesebbet, mint a negyedannyi lakosú Szovjet­unió, hatszor kevesebbet, mint az Egyesült Államok, és ötször ke­vesebbet, mint Japán; nyersolaj­ból mintegy 80 millió tonnát ter­melt, azaz ötször kevesebbet, mint a Szovjetunió, vagy az Egyesült Államok; és még rosz- szabb az arány a villamos ener­gia előállításában. A külpolitikában változásokról gyakorlatilag nem beszélhetünk. Az éles szovjetellenességről ta­núskodó megnyilatkozások, a szovjet—kínai határtágyalások meddőségre kárhoztatása és ezzel párhuzamosan a kínai—amerikai kapcsolatok szovjetellenes alapon történő fejlesztésére tett felajánl­kozások, a NATO melletti kí­nai állásfoglalások, a Közös Pi­ac uszítása, hogy tagadja meg a kapcsolatok felvételét a KGST- vel, aligha biztató jelek. Keresz­tezik a szocialista közösség kül­politikai törekvéseit, miközben kárt okoznak a Kínai Népköz- társaságnak. Mindezzel párhuza­mosan a pekingi vezetés minde­nekelőtt a kapitalista nagyha­talmakkal fűzi szorosabbra kap­csolatait. Politikai manőverezés A szocialista országok és kom­munista pártjaik — köztük a mi pártunk — figyelmét közben nem kerüli el az a pekingi taktika, amely a szocialista, országok irá­nyában differenciált politikát folytat és olyan látszatot kelt, mintha csak a Szovjetunióval, az SZKP-vel lenne vitája. A Szov­jetunió és a többi szocialista or­szág, köztük hazánk — miként a múltban, úgy a jövőben is — visszautasítja a soraink megbon­tására irányuló próbálkozásokat, ugyanakkor mérlegelve a súlyos kínai örökség terheit, messzeme­nő türelmet is tanúsít. A türelem és készség a kap­csolatok javítására a szocialista országok részéről nem jelent al­kut az elvekben. Feltételezi vi­szont, hogy a kapcsolatok norma­lizálására irányuló törekvések nem maradnak egyoldalúak. Várnai Ferenc Hírek a két Kongóból „Változatlanul a marxizmus— leninizmus elvein alapuló szocia­lista társadalom felépítése a cé­lunk” nyilatkozta csütörtökön a Kongói Népi Köztársaság új elnö­ke, Opango ezredes. Kudarcot vallottak azok a tervek, melye­ket Ngouabi elnök gyilkosai szőt­tek; a Kongó-folyam északi part­ján nem omlott össze a népi rend­szer, a Munkapárt továbbra is az ország vezető ereje, s a dolgozók egységét nem sikerült törzsi vi­szályok szításával megtörni. A merénylet végrehajtóit elfogták, s fény derült a gyilkosság kiterve- lőinek személyére is. A „kinek állt érdekében?” kér­désre a választ természetesen nem lehet csupán néhány név fel­sorolásával megadni. A fiatal ál­lamelnök meggyilkolása nem csak néhány politikus számára volt kí­vánatos. A Kongói Népi Köztár­saság következetes antiimperialis- ta politikája, a dolgozók érdeké­ben végrehajtott gyökeres válto­zások, s az a kiemelkedő szerep, amit ez a kicsiny ország az af­rikai felszabadító mozgalmak tá­mogatásában játszott, nyilvánva­lóan találkozott nyugati imperia­lista és reakciós afrikai erők nem­tetszésével. A meggyilkolt elnök következetesen támogatta az an­golai MPLA-t a gyarmatosítók és az imperialistabarát szervezetek elleni küzdelmében. Ezek az erők viszont a hatalmas Kongó-fo­lyam másik partján Zaire-ban kaptak mindenoldalú támogatást. A volt Belga-Kongó területéről kiindulva indultak Angola tör­vényes kormánya ellen a CIA és más erők által pénzelt és kikép­zett csapatok, akiket az MPLA néphadserege szétvert, vissza­űzött zairei támaszpontjaikra. Az elmúlt hetekben ebből az országból érkeznek katonai jelle­gű hírek: Mobutu Sese-Seko had­serege egymás után veszti el fon­tos állásait Zaire déli részén, Shaba tartományban, az egykori Katangában. A felkelők, akiket a lakosság mindenütt felszabadító­ként üdvözöl, fontos közigazgatá­si és közlekedési központokat, rézbányákat vesznek birtokukba, s a kormánycsapatok katonái vagy elmenekülnek, vagy átállnak ol­dalukra. A katangai lakosság fegyveres felkelését az elnyomó, korrupt központi kormányzat ellen egyes nyugati hatalmak viszont ismét arra akarják felhasználni, hogy kiélezzék e térségben a politikai helyzetet. (Csatlakozik hozzájuk a kínai vezetés is, amely nem hagy fel a szovjetellenes kirohanások­kal.) Nagy mennyiségű fegyvert, hadianyagot szállít Mobutunak az USA, Belgium és Franciaország arra hivatkozva, hogy „Angolá­ból kiinduló szovjet és kubai ag­ressziótól” kell megmenteni a rendszert. Tény az, hogy a kins- hasai kormány valóban megmen­tésre szorul, de az már koránt­sem az, hogy „külső erőktől” kel­lene megóvni. Fidel Castro és Nyikolaj Podgornij (mindketten több afrikai országot látogattak meg az elmúlt napokban) határo­zottan visszautasították ezeket a megalapozatlan vádaskodásokat, s leleplezték: nincs másról szó, mint egy újabb ürügyről, amely­nek segítségével a Nyugat kato­nailag beavatkozhat Afrika szí­vében. A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Intézkedések a munkavédelem fejlesztésére A Minisztertanács napirendjé­nek évente visszatérő témája a munkavédelem, melynek eredmé­nyeit és fogyatékosságait a kor­mányzat és a szakszervezetek szá- montartják, szükség esetén intéz­kednek, s rendszeresen ellenőr­ök. 4oj§Dzcj^l .^szs.égfit,,^testi épségét szolgáló jogszabályok végrehajtását, segjjtp»*.fjle9Ői'ző, munkának, s mindenekelőtt a munkakörülmények javulásának köszönhető, hogy hosszabb ideje csökkenőben van a balesetek és foglalkozási megbetegedések szá­ma. Mint a Minisztertanács csütör­töki ülésén megállapította, a ja­vulás 1976-ban is folytatódott, bár annak üteme sajnos lassult. Ta­valy 2 százalékkal kevesebb bal­eset, ezen belül 10,4 százalékkal kevesebb halálos és 1,3 százalék­kal kevesebb csonkulásos baleset fordult elő, mint 1975-ben. A ja­vuló tendencia azonban sehol nem adhat okot megnyugvásra, mert még mindig csaknem 12Ő ezer üzemi baleset fordult elő tavaly. A balesetek legsúlyosabb követ­kezményei az emberi tragédiák. Nem elhanyagolható azonban az üzemi balesetek anyagi kihatása sem. Balesetek miatt a dolgozók tavaly 2,3 millió napot töltöttek táppénzes állományban, ennek táppénzköltsége elérte a 185 mil­lió forintot. Üzemi baleset miatt naponta átlagban körülbelül 8 ezer dolgozó hiányzik munkahe­lyéről, ami csupán az iparban évi 1,6 milliárd forint termelési ki­esést jelent. A súlyos balesetek rendszerint visszavezethetők a vállalati belső ellenőrzés hiányos­ságaira, a munkavédelmi szem­lék rendszertelenségére, alacsony színvonalára, egyes dolgozók fe­gyelmezetlenségére, a vezetés kö­zömbösségére. A Minisztertanács felhívta a minisztériumokat és a megyei ta­nácsokat, hogy az év folyamán vizsgálják meg a munkavédelem­ről 1971-ben hozott kormányha­tározat végrehajtásának helyi ta­pasztalatait, s tegyenek intézke­déseket a munkavédelem fejlesz­tésére. Valamennyi minisztérium és főhatóság gondoskodjék a mun­kavédelmi előírások megtartásá­ról, különösen a súlyos, tömeges balesetek megelőzéséről. Nagyobb gondot kell fordítani a közleke­dési, a tárgyak és személyek esé­séből adódó, valamint az égés, robbanás, mérgezés okozta bal­esetek csökkentésére. Különösen vonatkozik ez az élelmiszeripar­ra, a gépiparra, az építő- és épí­tőanyag-iparra, a vegyiparra, a szállító és hírközlő hálózatra. Ä SZOT Elnökségének előterjeszté­se az ágazati szakszervezeteket és a szakszervezetek megyei taná­csait arra hivja fel, hogy még gyorsabban és határozottabban reagáljanak a kedvezőtlen jelen­ségekre. Az alapszervezetek — a túlzásokat kerülve — határo­zottan szánjanak szembe az ese­tenként még tapasztalható libera­lizmussal. A Minisztertanács tudomásul vette, hogy az országos munka- védelmi bizottság 1977-ben meg­vitatja a beruházásokkal kap­csolatos munkavédelmi tevékeny­séget, a csoportos munkásszállítás megoldásának kérdéseit, az egyé­ni védőfelszerelések ellátásában tapasztalható gondokat, a szilikó­zissal és a foglalkozási fertőzé­sekkel kapcsolatos helyzetet, a SZÖVOSZ területéhez tartozó gazdasági egységek munkavédel­mi irányításának kérdéseit, vala­mint az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnökének jelentését a biztonsági előírások felülvizsgála­tának tapasztalatairól, a javasolt módosításokról. (MTI) I.AI‘7.ÁRIAKOR ÉRKEZETT • Szovjet—japán megbeszélés Koszigin szovjet kormányfő csütörtökön Fukuda japán miniszter- elnök különmegbízottjával, Szonoda Szonauval tárgyalt. Szonoda, a japán kabinet főtitkára átnyújtotta Kosziginnak Fukuda Takeo sze­mélyes üzenetét, mely moszkvai japán források szerint elsősorban a szovjet—japán halászati tárgyalások problémáival foglalkozik. A szov­jet kormányfő és a japán megbízott megbeszélése „tárgyszerű és nyílt légkörben” folyt. • Osztrák hitel Chilének Bécsi hírek szerint az állami irányítás alatt álló österreichische Kontrollbank 210 millió schilling összegű hitelt nyújt a chilei juntá­nak. Mint a Volksstimme, az Osztrák KP lapja írja, az osztrák kor­mány ezzel megszegte azt az ígéretét, hogy Ausztria nem nyújt gazda­sági támogatást a chilei rezsimnek. (TASZSZ) • Nem született megegyezés a Ciprus-konferencián Bécsben csütörtökön befejeződött a Ciprus jövőjével foglalkozó kon­ferencia 6. ülésszaka. A március 31. és április 7. között megtartott tanácskozáson a görög közösség képviselője a területi, a török kö­zösség megbízottja pedig az alkotmányjogi rendezésre tett javasla­tot. Ezeket munkaüléseken vitatták meg. A kiadott közlemény sze­rint az ülésszakon nem sikerült a fennálló nehézségeket áthidalni. Mindazonáltal a szigetország politikai rendezéséről tovább folytatják az érdemi tárgyalásokat, hogy a nézetkülönbségeket leküzdjék. |i

Next

/
Thumbnails
Contents