Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-03 / 79. szám
8 • PETŐFI NÉPE • 1977. április 3. Emlékező Orgovány # Virág József: ..A fiatalok jól érzik magukat Orgoványon. Sokan jönnek és még többen jönnének vissza Kecskemétről, sőt Budapestről is.” Víg Józsi bácsit könyvek, modern bútorok és régi emlékek veszik körül. Gyermekkorában disznókat őrzött és a lovak között aludt, az istállóban. Most esténként tévét néz, paplanos ágyban alszik, fürge kismotoron járja a falut. Hatvanhét esztendős, két éve nyugdíjazták, a pihenést nem ismeri. Kertjében már elvetette a „hajmát”, mákot, borsót, kinyitotta a szőlőt, megtisztította a gyümölcsfákat, gondozza a bir- géit. Az udvaron van egy irigy- lésreméltóan felszerszámozott műhelye, ott bütykölgeti az ismerősök motorjait. 1 — Ezt a szakmát is úgy „loptam” — közli büszke elégtétellel —, mint annak idején a betűket. Nekem nem adatott meg, hogy rendesen tanuljak. Kiadtak tanyára kondásnak, cselédnek, egy osztályt sem járhattam ki. Apránként gyűjtögettem össze a betűket, a korombeli iskolás gyerekektől. Így tanultam meg a magam erejéből írni-olvasni. Róla elmondható, hogy kijárta az élet iskoláját. És kitűnő osztályzatokat szerzett emberségből, kommunista elkötelezettségből. Politikai neveltetése akkor kezdődött, amikor Orgovány sorsdöntő napjait élte. — Abban az időben még csak kilenc esztendős voltam. Beleszólásom nem volt a nagyok dolgaiba, de a hadifogságból hazatért bátyám szavai nagy hatással • voltak rám. Arról beszélt, hogy a szovjet nép új világot épít és nemsokára nálunk is nagy változások lesznek. A Tanácsköztársaság után a faluban is megalakult a helyi direktórium és a vörösőrség. Piros szalagokat tűztünk ki, emelt fejjel, bizakodva néztünk a jövőbe. Sajnos, az öröm nem tartott sokáig. — Emlékszik arra, ami ezután következett? A hírhedt fehérterrorista különítményesek garázdálkodására? — Jutott belőlük arra a tanyára is, ahol cselédeskedtem. Éjszakánként felébredtem a kutyák ugatására. Hallottam, hogy kocsi vágódik be a tanyára, tisztán kivehető volt a jajgatás is, de nekünk tilos volt kimen'nünk az istállóból. Később, amikor valamennyire rendeződött a helyzet, láttam, hogy a havasi buckákból hordják ki a halottakat. Négy gazdát is elvittek, hamarosan visszaengedték őket. — 1944. október 31-én új fejezet kezdődött Orgovány történetében. Hogyan történt a község felszabadítása? — Előtte a csendőrök sorra járták a tanyákat, hajtották el a népet. Mi a helyünkön maradtunk. Alighogy csendesedett a lövöldözés, szaladtunk be a faluba, hogy lássuk, milyenek is a szovjet katonák? Nagyon emberségesek voltak. Aztán őket tovább • Tóth Kálmán: „A fejlődés a 60-as évektől számítható, akkor egyesüR a két szövetkezet. Nagyot változott a hajdani földhözragadt Jánosok élete.” vitte a háború, mi pedig munkához láttunk. Hamarosan jött egy elvtárs Pestről, megalakította a kommunista pártot, annak a tagja lettem én is. A múlt megtanított rá, hogy tudjam, hol a helyem és arra is készen álltam, hogy ha kell, harcoljak az elveimért. A nagymama behozza a legkisebb unokát, a sorban a huszadikat. Józsi bácsi néhány pillanatra visszatér emlékei közül, nézi a divatos kis cipőbe bújtatott apró lábat, s nyilván a saját mezítlábas gyermekkorára gondol. Nagy út van mögötte. A felszabadulás ugyan az ő belépőjegyét is megváltotta az új életbe, de tudás nélkül nem lehetett győzni az iramot. — Nekem volt talán a legnagyobb hátrányom azokon az iskolákon, ahová szinte minden évben elvittek. Elsőbb meg kellett tanulnom tanulni. Később, 52 éves fejjel az általános iskolába is beiratkoztam. Sokat olvastam, olvasok még ma is. így bővült állandóan a látóköröm, ennek köszönhetem, hogy talán nem sokkal maradtam hátrább azoktól, akik nem ekkora késéssel érkeztek a tudás asztalához. Volt idő, amikor nem értették, miért bújja a könyveket, minek töri magát a tsz megalakításáért, az emberek meggyőzéséért? Nemcsak barátok és elvtársak vették körül a község, majd a tsz hajdani párttitkárát, gyanakvó tekintetek is figyelték minden lépését. Céljától nem tudták eltántorítani. Ma már ott tart, hogy maga sem tudja, minek örül jobban: annak, ami tegnapról mára megvalósult és amiben neki is része volt, vagy annak, hogy derék, becsületes embert nevelt mind a tizenkét gyerekéből? A Munka Érdemrend arany fokozata olyan ember jutalma volt, aki a nézeteiért sokat vállalt, kockáztatott és bizonyított. Mint politikai vezető és mint családapa egyaránt. A tizenkét gyerekből hat párttag, kettő munkásőr. Kettő kivételével mindnek van szakmája. Kiváltképp arra büszke, hogyha a nászokat és a vöket is számítja, a családtagokból is kitelne egy pártszervezet. 2. Orgovány a Homokhátság közepén fekszik. Területe csaknem tízezer hektár, lakóinak száma: 4300. Mária Terézia idejében már lakott hely volt, de fejlődését sokáig késleltették a mostoha természeti és termelési adottságok. Szétszóródott az irdatlan pusztában, s a tanyák, mint a homoktengerre kivetett magányos csónakok, évtizedeken át hánykolódtak a keserűség, gyűlölet és rettegés hullámain. Ebből a komor és kemény világból senkit sem emelt túl magasra a szűkmarkú föld. A fel- szabadulás előtt mindössze százhúsz középparaszt rendelkezett száz holdat meghaladó földtulajdonnal, a nagybirtok ismeretlen volt. Az üresgyomrú és hajlítha- tatlan hátú szegénység dacolt itt a zsírosra hízott kevélységgel. A Tanácsköztársaság felröppentette a lázadás tüzes szikráit, a megtorlás iszonyata minden képzeletet felülmúlt. Ekkor íródott fel véres betűkkel Orgovány neve a magyar történelem lapjaira. A község ma sem tudja felejteni ezt a bélyeget, pedig azóta eltelt csaknem hatvan esztendő. — Hát igen, rendbe kéne rakni ezt a dolgot — mondja Tóth Kálmán, a község párttitkára. — Ami akkor ezen a környéken végbement, az valóban szégyenfoltja történelmünknek. De ezekkel a rémtettekkel és főként az elkövetőikkel, nem azonosítható egy egész falu, ahol nemcsak cinkostársakat találtak a gyilkosok, áldozatokat is szedtek!... A falu mártírjainak sírját elborítják a virágok. Űttörők rendezgetik a csokrokat, koszorúkat, tekintetük olyan, mint a tavaszi égbolt. Az emlékezet, amit ők ápolnak és majd ők éltetnek tovább, tiszta és fényes. Akár az álmaik, amelyeket itt, Orgoványon szeretnének majd valóra váltani. — Sokat fejlődtünk — mutat szét a lázasan építkező, szemlátomást növekedő községen a árttitkár. — Pedig a felszabaulás után a saját erejükből kellett elindulniuk a kisparasztok- nak. A semmiből. A szövetkezet megalakítása volt az első lépés, ettől számítható Orgovány fellendülése. Utána következett a villamosítás, járdaépítés, az iskola újjáépítése, óvoda is készült. Régen 280 aratópár takarított be 78 vagon gabonát, most a Sallai Tsz-ben 9 kombájn két hét alatt learat 500—600 vagonnyit. A rotációs fűkasza 50—60 ember munkáját végzi el. Csökkent a fizikai megterhelés, ötszörösére nőtt a mezőgazdasági termelés és ugrásszerűen emelkedett az életszínvonal. A felszabadulás előtt a lakosság 25—30 százaléka lakott a belterületen, most 61 százalékuk él modern, 2—3 szobás, szépen berendezett lakásokban. — Egy nagy gondjuk van: kevés á munkalehetőség. Naponta öt-hatszáz ember inCT*zik. mert a faluban nem tud elhelyezkedni. A mezőgazdaságba mehetne, ott időszakos munkákra nem kapnak elég munkaerőt, viszont az ingázók zöme szakképzett. A baromfitelepre elmenne, de ott hét dolgozó elég százezer csibe ellátására, hasonló a helyzet a szarvasmarhatelepen is. A faluban két kihelyezett üzem működik, az új rendelkezések során egyiket sem sorolták a fejleszthetők közé. Holott sokat segítene, ha feltölthetnénk a létszámot hetvenről legalább százhúsz• Víg József: „Vannak, akik semmivel sincsenek megelégedve. A többségnek azonban más a véleménye a pártról, a szocializmusról, mint akárcsak tíz éve is volt.’ (Fotó: Pásztor Zoltán) ra mindkét helyen. Ahol most egy hely megürül, oda húszán is jelentkeznének. Főként azok, akik előbb a tanyáról kerekeznek be Orgoványra, innét viszi őket a busz Kecskemétre, tehát majdnem az egész szabad idejüket Utazással kénytelenek eltölteni. — Az a helyzet — kapcsolódik a témához Virág József, az általános iskola fiatal tanára —, hogy rengeteg gyerek tanul szakmát, az általános iskolát végzettek kilencven százaléka. Utána jönne haza, de hová? Ebben a faluban, ahol azelőtt öt-hat szakmunkás akadt, most száznál is többen vannak. Még az idősebbek is továbbképzik magukat a dolgozók szakközépiskolájában. Megnőtt az érdeklődés, a tanulási kedv, csak az elhelyezkedés lehetőségei korlátozottak. Virág József annak a fiatal generációnak a képviselője, aki a helybeliek közül került az orgo- ványi közélet élére. A pedagógus pártalapszervezet titkára, a községi párt- és KISZ-bizottság tagja, fáradhatatlan résztvevője és irányítója minden kulturális és politikai eseménynek. — Van ennek valami köze ahhoz, hogy nagyapja, tudomásom szerint, tagja volt a direktóriumnak? — Ezt is véletlenül tudtam meg, pár éve — hárítja el szerényen az érdeklődést —, de lehetséges, hogy innét örököltem azt a szenvedélyt, hogy neveljek. Ez sem lehet könnyű feladat. Másoknak is, nekem is feltűnt, hogy Orgoványon vagy politizálnak, vagy hallgatnak az emberek. Kint a határban találkoztam olyan öreggel is, aki mozit életében nem látott, televíziót — mondotta — akkor sem vinne a tanyájára, ha ingyen adnák! Mindent elutasít, ami „ezé a rendszeré”. Ártani, szerencsére, már csak magának árthat, de azért csak számolni kell a politikai vakságnak ezeknek a makacsul továbbélő fekete foltjaival is. A párttitkár összenéz a nála fiatalabb tanárral. Nem mondják, de érzem, egyre gondolnak. Arra, hogy a tudásért folyó küzdelem nem ért véget. — Ahhoz, hogy a falu szembenézhessen a saját múltjával, azt is tisztázni kellett, hogy kiknek az oldalán állt az igazság és miért? — mondja Virág József. — Ügy hiszem, most jutottunk el oda, hogy az itteniek megértik, milyen szerepük volt saját mártírjaiknak a társadalmi változás előremozdíjtásában és ez mindnyájunkat többre kötelez ma is. A gyerekek már ebben a tudatban nőnek fel, és nagy öröm, hogy ehhez a mi munkánk is hozzájárul. Az Orgoványra látogatót egy gyorsan és mutatósán fejlődő község képe fogadja. Az emberek biztonságban élnek, jó anyagi körülmények között. A fiatalok előtt nyitva állnak az érvényesülés útjai. A Hazafias Népfront elnöke nincs több harmincévesnél. Besze Margit, a szakszövetkezet párttitkára nála is fiatalabb. A tsz-ben lovasiskolát szerveztek a gyerekeknek, a páratlanul szép művelődési házban sok egyé_b mellett, minden második szombaton lemezklub is működik. A falu mártírjainak sírját elborítják a virágok. Úttörők rendezgetik a csokrokat, koszorúkat. Tekintetük derűs, mint a tavaszi égbolt. Az emlékezet, amit ők ápolnak és majd ők éltetnek tovább, tiszta és fényes. Akár az álmaik, amelyeket itt, Orgoványon szeretnének majd valóra váltani. Vadas Zsuzsa Si8S8S8SSSKi5ÄSi:%^Ä!AMä®Kiä!lK5Ä!!5tS5ii?!Äi5;!5!S?S54i'Wi:X*X*X,X*K,>I*X*>K,M,}C,i,X*S|K*: ember és a történelem Dest—Pilis—Solt—Kiskun -* Vármegye Közellátási Kormánybiztosának. — Budapest. — Hivatkozással az 1/1945. számú rendeletére jelentem, hogy a helyi Nemzeti Bizottság határozata értelmében városunk területéről megtiltottuk az élelmiszerek kiszállítását .. Azon a tavaszon még az ifjak, férfiak legjava a második világháború fogolytáboraiban, az öregek, asszonyok, lányok és gyermekek otthon. Vannak, akik sebesült katonalovakat, ápolgatnak az istállóban, hogy felejtse el az is az ágyúdörgések hangját, a harceszközök helyett szolgálja majd az embert: a nyárra, az aratásra, az új kenyér ünnepére fölerősödjön. Az asszonyok kukoricát darálnak kenyérnek, a gyermekek éhesen, szakadt kis ruhákban csatangolnak... — Történelem. Csányi József 44 éves segédmunkás, Kiskunfélegyháza, Madách út 12. szám alatti lakos, egy 15 éves leány és egy 10 éves fiú édesapja 1945. áprilisában az el-elcsatangoló gyermekek közé tartozhatott. Beszélgetünk az egykori Petőfi-ház előtt egy bitumen-melegítő kazán mellett, szikrázó tavaszi napsütésben: — Apám Csányi István kubikos volt, legtöbbször csatorna- és útépítéseknél dolgozott, abból tartott el hármonkat, meg édesanyám, mert három rossz gyerekhez kell egy anya, nem? Negyvenöt tavaszán apám haszonbérbe vett két hold földet a Kecskeméti útban, a Szappanos-dűlőben. Szóval, voltak nagy „finomságok”, emlékszem: kukoricakenyér, kukoricaprósza és megint az ... „Egy személy csak három kilogramm élelmiszert szállíthat, vagy vihet magával.. — A legcsúnyább az állomás volt, azon a tavaszon. Tudja, annak mindenhol jól „nekiláttak”, föntről bombákkal. A tanácsház is itt mögöttünk jó ki volt akkor égve, ide sarokra esett egy bomba. Volt nagy éhezés, már mondtam is; hát nem törődtek ám azzal az emberek, hogy a nagykereskedőé ez vagy az a raktár... Föltörték és reggelre már csak az maradt benne, ami a kutyának sem kellett. Na, a másik amire még nagyon jól emlékszem, hogy is hívták?... a közmunka. Ügy van! Na, apám ugye bérelte azt a kis földet, kellett benne dolgozni, így én mentem a közmunkára, engem küldött, mert elég jókötésű voltam különben. „Legyen szabad megjegyeznem, hogy Budapest felszabadulása óta a közönség oly tömegekben keresi fel Kiskunfélegyházát élelmiszer- ellátás céljából, hogy például a február eleji tíz pengős hízott liba ára kg-ként 80 pengőre szökött fel és ugyanilyen mértékben emelkedett 8—10-szeres árszintre az egyéb élelmi cikkek ára is." — Persze, nem jártunk ám iskolába. Á, semmi, csak úgy ősztől, s én be is fejeztem a hatodik elemi után a tanulást. A gyerekeknek szoktam otthon beszélni ezekről az időkről, de kinevetnek kérem; nem hiszik el azt a nagy szegénységet, fogalmuk sincs róla. De nem csak az én gyerekeim vannak így. Akik 45-ben születtek, már családapák, családanyák, ők sem tudnak mit mondani a gyerekeiknek. Nézze, ma eldobálják sokan a kenyeret. Ez nekem képtelenség, ezt én nem értem, de akiknek korgott jó néhány évig a gyomra, az tudja, hogy miért lesz mérges ilyesmiért az ember. „Mind a rendőrség, mind az árellenőrző detektívcsoport igyekszik ezeket a magas árakat letörni, sajnos azonban ez csekély eredménnyel jár. Kiskunfélegyháza, 1945. április 11. — Juhász Kálmán sk. polgármester" — Építettem egy szép kis családi házat azért, mellé ragasztva még egy szobát és konyhát is anyáméknak, — abban az időben meg nem volt házunk. Ha az egyik helyről kitettek, mentünk a másikba, végig a városon, s csak kopott, rongyo- lódott mindenünk, s az életünk. ........ a légoltalmi elsötétítés a f ennálló rendelkezések alapján teljes egészében megszűnt, tehát mindenki SZABADON VILÁGÍTHAT.” (1945. május 28-i hirdetményből.) Az ország felszabadulásának hónapjában sem volt még Kiskunfélegyházán helyi újság, itt a szegedi szabad szakszervezetek hivatalos heti közlönyét, a „Munká”-t olvasták: „Szabadság és hatalmas munka áll előttünk. Vállaljuk minden következményét. Az egyénre háruló apró áldozatokat és a magyar dolgozók közösségének óriási erőfeszítését, magyar népünk, magyar hazánk felemelkedésének útját kezdjük járni.” — írta Komócsin Zoltán, a MUNKA akkori vezércikkében. Ha az ember számonkéri a történelmet, mondhatjuk: igaza lett. Csató Károly
