Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. április 3.

— Na és csak úgy egyszerűen megcsinálták — faggatózom tovább.

— Az azért nem volt olyan egyszerű — kezdte a történetet Németh László. — A vállalat és a gyár vezetői azt mondták, hogy ezt a megrendelést meg kellene szerezni. Mi átnéztük a rajzokat, azután felajánlást tettünk, hogy határidőre elkészítjük. Sok időnk nem volt már, mert a MÁVAG- ban a mozdony csaknem készen állt. A feladat sem volt könnyű, hiszen ilyen készüléket az országban még nem csináltak. A lényege két henger — menet és irányváltó — amelyek váltótárcsáinak, s reteszeléseinek kimunkálása rendkívüli pontosságot igénylő feladat.

— Mindig nagyon pontos munkát kell, hogy végezzünk — szól közbe L. Tóth Lajos — mert a mozdonyvezető amikor megfogja

Adódnak helyzetek, amikor az igazgató, a párttitkár, az szb- titkár, s még a műszakiak is már csak biztató szavakat tudnak mondani. Ilyenkor minden azon múlik, hogy egy-egy jól összeszokott munkáskollektíva — szakmai tudásának utolsó maradékát is összeszedve — hogyan állja meg a helyét. Másfél éve történt. A GANZ Villamossági Művek bajai készülékek gyára megbízást kapott, hogy egy újtípusú Jugoszláviának készülő motorvonat vezérlő kontrollerjének mintapéldányát készítse el. Ha sikerül, nagyobb megrendelést kapnak, ha nem, akkor valamelyik nyugati országban gyártatják a berendezést.

— Az Április 4. szerelő brigádban eddig még nem csalódtunk — volt a gyár vezetőinek egyöntetű véleménye. A héttagú kollektíva 12 éve van együtt, s azóta sok, nagy figyelmet, odaadást igénylő feladatot oldott meg sikerrel. Jó munkájukat fémjelzi, hogy már háromszor nyerték el az aranykoszorús brigád címet.

A brigádvezetőt Mezei Antalt keresem a tágas üzemcsarnokban, de éppen munkásőrségben van. Dús, fekete hajú fiatalember, Németh László elektroműszerész, a helyettese. Tőle kérdezem, mi lett a sorsa a vezérlő kontrollernek, miközben a brigád tagjai — Szloboda Antalné mechanikai műszerész, Vári Mátyás szerelő, L. Tóth Lajos általános lakatos, Máté Zoltán elektrola- katos, Somlyai András villamos- sági szerelő — félkaréjba állva kapcsolódnak be a beszélgetésbe.

— Már egy éve próbajáratáson fut a villanymozdony, s a vezérlő kontroller is hibátlanul működik — mondják egyszerre többen is.

Tovább szolgál az öreg busz

Külön tanulmányt lehetne írni arról, hogy az elmúlt években a kiskunhalasi lakosság, az üzemek, vállalatok, termelőszövetkezetek dolgozói, szocialista brigádjai milyen lelkesen vettek részt városuk fejlesztésében és szépítésében. A városi tanács vehetőn' a ' legnagyobb elismerés hangján emlékeznék azokról V halasiakról, akiknek városszere- tete és lelkesedése sok olyan cél megvalósítását tette lehetővé. Tavaly például az önkéntes társadalmi munka értéke elérte a 11,5 millió forintot.

Ebben az évben újabb feladatokat kell megoldani Kiskunhalason, s a végrehajtásban a város vezetői változatlanul számítanak az önkéntesek segítségére. Sóstón tovább épül az ifjúsági park, öt új játszótér építését tervezik, s megkezdik a KRESZ- park létrehozását is. A város vezetői mintegy 15 millió forintértékű segítségre számítanak ...

A napokban a városi tanács vezetői kéréssel fordultak a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat kiskunhalasi gyárának Bánki Donát kétszeres aranyjelvényes gépkocsiszerelő brigádjá- hdz. Kaptak ugyanis egy öreg autóbuszt, amelynek feladata lesz a 'város kulturális és művelődési programjának segítése...

— Nem panaszkodunk, van munkánk elég, — mondja Kaptás Ferenc brigádvezető olajos kezét törölgetve. — Tizennégyen vagyunk és 5 autóbusz, 2 személygépkocsi, 36 teherautó, 32 pótkocsi, 5 motorkerékpár és három vontatótraktor javítása a feladatunk. Hamarosan 24 gépkocsink megy műszaki vizsgára, ezeket alaposan elő kell készítenünk. Most térünk át a konténeres szállításra, 16 gépkocsira és 13 pótkocsira kell legyártanunk és felszerelnünk a konténereket.

, r— Ezek mellett hogyan jut idejűek társadalmi munkára?

Szervezés és lelkesedés kérdése az egész — mondja elgondolkodva Kaptás Ferenc. — Az évék során már jól összeszoktunk, magától értetődik, hogy segítjük egymást külön kérés nélkül is. Így azután teljesíteni tudjuk vállalásainkat.

Teherkocsira szálltunk. A Budai kapun túl kezdődött a stafétafutás. Kilométerenként váltottuk egymást. Aki lefutotta a távot, felvette a kocsi. A mi gyárunk küldöttei fehér sportnadrágban és piros dresszben futottak.

Az eső a fele útig kísérte a feldíszített autót és a jókedvű stafétát. A fővárosba már ragyogó napsütésben érkeztünk. Tizenegy órára vártak bennünket, de csak délre futottunk be az ÉDOSZ székházába, mert a felvonuló tömegen nehezen tudtunk átvergődni. A munkaverseny csatlakozásáról szóló dokumentumot az utolsó váltás vitte be a székházba.

Ott szakszervezeti vezetők és a versenyt kezdeményező csepeli elvtársak képviselői üdvözöltek bennünket. A staféta minden tagja beírta a nevét egy emlékkönyvbe, s kaptunk egy emléklapot. Ebéd után ismerkedtünk, később pedig kimentünk egy rövid időre a városligetbe.

Majd harminc év távlatából jóleső érzés felidézni az ifjúkori, lelkes megmozdulásokat.

A Kecskemét 1948. augusztus

1-i száma hírül adja: „Elüzem lett az Első Kecskeméti Konzervgyár! Főként a munkafegyelemnek köszönhető a nagyszerű eredmény.” A lap nagy elismeréssel méltatja, hogy az országos munkaversenyben a konzerviparon belül a kecskeméti gyár élüzem címet nyert.

A mai Kecskeméti Konzervgyárnál kevesen dolgoznak már a régiek közül, a stafétabotot fiatalabbak vették át. A vállalat mostani munkásai nem méltatlanok az egykori staféta-futókhoz. Százharmincöt brigádban versenyeznek az V. ötéves terv sikeres megvalósításáért. Az újabb keletű csepeli versenyfelhíváshoz csatlakozva, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tartalmas vállalásokat tettek.

A. T. S.

— Mire emlékszik legszívesebben, melyik volt a legkedvesebb társadalmi munkájuk?

— Nem tud nehezebbet kérdezni? De, ha már választani kell, akkor az úttörők go-kart- ját említsem, népi,, utolsósorban azért, mert a fiam is használja. A város^út^ők Iranis két éve kaptak négy go-kart-o* s ezekből egynek a felújítását mi vállaltuk. A fiam mondogatja azóta is, hogy az a masina a legjobb.

Néhány perc múlva ebédidő, ennek szabad perceit könnyebben tudjuk beszélgetésre használni. Később kiderül, hogy ketten a gyors ebéd után a műhely melletti óvoda játszóterének hintáját is be tudják festeni.

Néhány mondat a brigád tagjaitól :

Pocsai Károly a napló vezetője • Külön örömet jelent a társadalmi munkák feljegyzése. Parkosítottunk a kórház előtt, ennek a tavaly átadott új javítógarázsnak a két vasajtaját is mi készítettük . . .

Kurucz József és Vörös Béla, akik ebéd után festettek: Legszívesebben olyan munkát végzünk, amivel a gyerekeknek szerezhetünk örömet.

Kozák Sándor, aki 24 éve dolgozik a vállalatnál: Nagyon szívesen vettem részt a harkányi gyári üdülőben végzett munkában. Én is több esetben üdültem már ott...

Király Katalin raktáros, a brigád egyetlen női tagja: El sem tudnám képzelni, hogy ne menjek valahová a brigáddal. Természetesen minden társadalmi munkában részt vállalok, s a fiúk olyan kedvesek, hogy nem engedik át a nehezebb munkát. Most nőnapon virággal köszöntöttek...

Kaptás Ferenc brigádvezető az ebédidő végén még elmondta azt is, hogy Vörös Béla és Flaisz József sokszoros állandó véradók, Pető István pedig 15 éve önkéntes rendőr. Mindnyájan részt vesznek a politikai oktatáson és a munkaidő után is gyakran találkoznak.

— Ez a busz most a nagy gondunk — mondja, mikor megkérem, hogy nézzük meg a legfrissebb társadalmi munkájuk alanyát. — Szívesen vállaltuk, s bízunk abban, hogy május közepére átadhatjuk a tanácsnak. Az előzetes tervek szerint mintegy 200 órai

munkánk lesz ezzel a járművel, és bízunk abban, hogy megfelel majd a műszaki vizsgán.

O. L.

• Megbeszélés a felújítás előtt álló autóbusznál. (Jobbról—balra) Kaptás Ferenc brigádvezető, Kozák Sándor, Márta István és Pocsai Károly szerelők.

annak a készüléknek a fogantyúját, jól kell hogy működjön. Sok ember élete függ ettől, hiszen irányítja vele a masinát.

A többiek helyeslőén bólogattak. s egyikük megjegyezte, hogy a tárcsák és a reteszelések kialakításával kapcsolatban voltak problémák.

— Valóban — vette át ismét a szót Németh László —, valamennyien sokat vitatkoztunk, végül a brigád több javaslatot tett a technológiai, valamint a szerkesztési osztálynak néhány módosításra és alkatrészek megváltoztatására. Erre lejött Budapestről a GANZ MÁVAG-ból a tervező is. Amikor elmondtuk neki miről van szó, munkaruhát öltött magára, közénk állt, velünk együtt dolgozott. Néhány nap múlva azt mondta, hogy a brigádunk által ajánlott módosítások jók, és az új műszaki rajzokat is azok szerint készíttette el. Ezután három napig haza sem mentünk, éjjel-nappal dolgoztunk, hogy határidőre elkészüljön a vezérlő szerkezet. Innen a munkapad mellől vitték egyenesen Budapestre és építették be a közben elkészült villanymozdonyba.

— Vállalásukat tehát becsülettel teljesítették. A készülék a mozdony próbajáratásán sikeresen vizsgázott. Van-e ennek már ^%edmé»j£a2- man

—. Tessék csak nézni ezeket a íyqjszgrkézjjlteket'^s, amott azokat az alkatrészeket. Az első 25. darab vezérlő kontroliért megrendelték gyárunktól. Már dolgozunk szerelésükön.

— Büszkék rá?

Szinte egyszerre beszéltek.

— Ez a készülék az Április 4. brigád gyermeke. A mienk. Semennyiért sem adnánk át a szerelését másoknak.

Nagy Ottó

— Ennek hosszú láncolata van — mondja Hevér Szabó Imre csoportvezető. — A termelési program készítésével kezdődik, azután a negyedévenkénti és havi feladatismertető tanácskozásokon kapjuk meg a részletes tájékoztatást a következő munkákról. Akkor kezdhetjük törni a fejünket, hogy a brigád céljainak és képességeinek megfelelő — a gyárnak eredményt hozó — vállalásokat tegyünk. Először is megkeressük a módját a ránk szabott feladatok teljesítésének, s ha olyan a program, akkor a túlteljesítésének. Persze nemcsak mi tanakodunk ezen, hanem a többi brigád is. A vállalásokat ilyenkor összhangba kell hozni.

Kétféleképpen lehetséges ez. Vagy olyan felajánlást teszünk, ami más kollektívákat is hozzásegít az eredményekhez, vagy „kényszerítjük” a többieket a határidő betartására. A brigádok nem egyformák. Nem mindnyája érett még meg arra, hogy kezdeményezzen. Sokszor a kényszer a legnagyobb segítség.

A brigád munkájának szép számmal vannak külső feltételei is, ezekről beszél Seres László:

— Anyaghiány, selejt nálunk is van. Nem a mi hibánk ugyan, mégis zavar bennünket. Pedig nem nyúl a zsebünkbe. Belső anyaghiány általában akkor van. ha a forgácsolóüzem nem győzi az alkatrészgyártást. Velük

egyeztetjük leggyakrabban a menetrendet. A nehezebb hetekben a csoportvezető és a művezető naponta rangsorolják a munkákat. Sürgősség szerint. Ilyenkor a kollektíva érdekeit kell érvényesíteni. Nem az egyes brigádokét, hanem az egész gyárét.

— Egy-egy vállalás teljesítésével magunknak emeljük a mércét — ezzel foglalja össze beszélgetésünket Cseh Károly. A következő feladatok meghatározásánál már számításba veszik, hogy eddig mire voltunk képesek. S mi nem akarunk megállni. Lehetetlent nem kívánnak tőlünk, abban viszont számítanak ránk, hogy tartjuk a lépést a gyár fejődésével és nem csökkentjük » tempót. Eddigi eredményeink köteleznek bennünket.

Tudják a brigádról, hogy. ha folyamatosan van munkánk — nem hiányzik hozzá semmilyen alkatrész — akkor gyorsan dolgozunk. Még a hangulaton is érezni lehet, hogy a programban minden a helyén van. Sokat javultak mostanában a munkafeltételek, többet is várnak tőlünk. Ez pedig ösztönöz bennünket. Egymással és a többi brigáddal egyetértésben képesek vagyunk a nagyobb feladatok teljesítésére.

Zs. A.

csodáról, s más „szenzációkról”, de már tükrözik, hogy országunk vajúdik, születőben van az új rend.

Május 1-én csak egy lap jelent meg a hírős városban, a Magyar Dolgozók Pártjáé, a Kecskemét. Hátsó oldalán az aznapi ünnepség forgatókönyvét betűzöm. Megtudom, hogy a munkaverseny dokumentumát ezen a napon írták alá a két kecskeméti, a budapesti Globus, az Első Szegedi és a nagykőrösi Alföldi Konzervgyár versenytitkárai a városházán. „Az ünnepélyes aláírás után indul el a staféta Budapestre, hogy bemutassa a nagy verseny feltételeit az országos versenytitkárságnak. A staféta-futásban mind az öt üzem fiataljai részt vesznek, és a fővárosban ünnepélyesen fogadják majd őket."

A Kecskeméti Konzervgyár I. számú telepén járok. Kutatok az első munkaverseny emlékei után. Különösképp a staféta érdekel, amelyet a történelem azóta jelképpé avatott. Mellém áll „Fortuna”, megismerhetem Berta Pál mérlegkészítőt, a Béke és Barátság négyszeres aranykoszorús szocialista brigád vezetőjét. Ott futott a stafétában.

— Mint mérlegkészítő itt dolgoztam a Platter-féle, de már államosított konzervgyárban — emlékszik vissza a brigádvezető. — Huszonkét éves voltam akkor. A Magyar Kommunista Pártba 1946- ban beléptem, és mint párttag az ifjúsági mozgalomban sürögtem- forogtam. Ez a háttere, hogy 1948. május elsején abban az emlékezetes staféta-futásban részt vettem.

Még könnyen szedtem a lábam, cingár legény voltam. Emlékszem, az ünnep reggelén esett az eső. Még akkor is, amikor otthonról a Máriavárosból elindultam az Első Kecskeméti Konzervgyárba, a mostani kettes számú telepre, ahol a staféta tagjai gyülekeztek. Körülbelül tizenöt-tizenhatan lehettünk, fiatalemberek és néhány kísérő.

• Megbeszélést tart az Április 4. brigád. (Tóth Sándor felvétele.)

Szinte magamon érzem itt azok szellemtekintetét, akiknek - nevét és tetteit őrzik a sárga és még

sárgább papírú dokumentumok. A kecskeméti levéltár kutatószobájában ülök. Előttem kemény táblák közé kötve tizenkéthónapnyi történelem, újságlapokon. Az 1948-as kecskeméti hírlapokat böngészem.

A kommunista Kecskeméti Hírek március 21-i kiadásában lendületes vezércikkre bukkanok. A címe: Centenáriumi munkaverA staféta

• Munka közben: Cseh Károly, Jaksa Antal.

seny ...

A munkásság első országos versenyéről merítek belőle ismereteket. „Termeljünk többet és jobban, mert csak így lehet felemelni a munkásosztály és az egész dolgozó magyar nép életszínvonalát!” A jelszót a csepeli Weisz Manfréd gyár dolgozói adták ki, a Vörös Csepel kezdeményezte a munkaversenyt, olvasom a cikkben. A cél az első 3 éves terv két és fél év alatti befejezése, s harc a demokrácia megbuktatására törő reakció ellen. Történik mindez a száz évvel ezelőtti március 15. méltó megünneplésének jegyében. Az elsők közt csatlakozott a csepeli felhíváshoz a két jelentős kecskeméti konzervgyár is, mondják el a fakuló újságbetűk.

A hajdani kommunista lap harmadik oldalán ez a cím emelkedik ki a betűrengetegből: „Az Első Kecskeméti Konzervgyár Rt. munkaversenyre hívta ki a Platter gyár munkásait és az összes NIK konzervgyárat. Hogyan fogadták a hirt a Platter gyár munkásai? — nyilatkozik az üzemi bizottság elnöke.”

Lelkes szavak az országos megmozdulásról. Az EKK munkásainak felajánlása: „Mi, az üzem dolgozói vállaljuk, hogy a 3 éves terv alatt minden esztendőben május 1-én kezdődő és október 31-ig tartó munkaversenyben a

9 Berta Pál, aki 1948-ban ott futott a stafétában. (Fotó: Pásztor Zoltán.)

termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével, a minőség javításával konzerveinket mindenkinek elérhetővé és ezáltal népélelmezési cikké tegyük.”

„A mennyiségi versenynél nagyobb fontosságú a termelés költségeinek csökkentése...” — olvasom. Mintha csak napjaink munkaversenyéről beszélgetnénk a riportban. Ám a lap egyéb cikkeinek címei óvnak a kortévesztéstől: Élelmiszer és cipőjegyek osztásáról is tájékoztat az újság. A következő lapszámok írnak még fegyveres rablóbandáról, alpári

J

ót és jól gyártani beruházási javakból ez a cél az Április 4. Gépipari Művek kiskunfélegyházi vegyipari gépgyárában. A „jól” pedig magában foglalja azt is, hogy a munkaidő fokozott kihasználásával, termelési kényszerszünetek és kényszerátállások nélkül többet is kell gyártani a keresett, sok helyütt és gazdaságosan értékesíthető berendezésekből.

Ezek közé tartozik a konzerviparban ma már alapgépnek számitó folyamatos sterilező is. Idén nyolc darabot készítenek belőle, több mint 80 millió forint értékben. Megjelenése tiszteletet parancsoló: magassága hat, hossza tíz méter. Gyártósoron készül a csarnok legszélesebb hajójában. Űtja során 15 ezer normaórát szív magába, három csoport munkáját, ára pedig tízmillió forint fölé hízik a gyártósor végére.

Ezen az állomáson évi 25—30 milliós termelési feladatot lát el a végszerelést végző lakatoscsoport. Huszonhármán vannak, két brigádban. A népesebb és „öregebb” társaság a Kossuth- brigád, akik 1974 óta birtokosai a. szocialista címnek.

Közülük öt ember vall, munkájuk örömeiről és gondjairól, munkaverseny-vállalá- saikról, céljaikról.

Jaksa Antal így fogalmazta meg a brigád törekvéseit:

— önként vállalt célokon munkálkodunk, többet kíván ez, mint az egyszerű munkatársi kapcsolatot. Nemcsak a brigádon belül, hanem a többi kollektívával is más így a viszony. A gyári munkaverseny összefogja mindannyiunk vállalásait, úgy lesz mozgalommá, hogy a felajánlások kapcsolódnak egymáshoz. Annak nincs értelme, hogy egy alkatrész hamarabb készüljön el, mint a többi, ami még kell a géphez.

Az sem válik senki hasznára, ha csak egy műveletet végzünk a korábbinál jobb minőségben.

Gyorsabban, pontosabban gyártani csak az egész berendezést érdemes. A sterilezőben is sok brigád, több szakma munkája van. A mi brigádunk termelési felajánlása is csak akkor sikeres, ha összhangban van minden résztvevő vállalásával. Akkor tudunk teljesíteni egy határidővel kapcsolatos felajánlást, ha jókor megkapjuk az alkatrészt.

Ismernünk kell ehhez az egész gyártási folyamatot, és megtalálni a módját, hogy közösen, valamennyi brigád hozzájárulásával érjük el a termelési célokat.

„Magunknak emeljük a mércét”

Egy vállalás története