Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-26 / 96. szám
1977. április 26. '• PETŐFI NÉPE • 9 Értéket teremtő szenvedély AZ ESZTERGÁLYOS, A VILLANYSZERELŐ ÉS A TUDÓS AZ ISMERETTERJESZTÉSÉRT • Horváth László csodálatosan szép faragott bútorai. Nincs a világon még egy ország, ahol annyi ember hódolna a faragás művészetének, mint nálunk. Az is igaz, hogy egyetlen népnél sem találjuk meg az ábrázolásnak és a technikának azt a sokféleségét, mint a magyar faragás művészetében. Nyilván ezzel magyarázható, hogy sokan kapnak kedvet a hagyományok folytatásához, mi esetenként azzal a veszéllyel is fenyeívioifcX%iflo«^h Béla mpnlftálban a nagy hagyományú palóc faragók Művészete él tovább. (Kotrocfeó István felvételei.) get, hogy avatatlan kezekben eltorzul, giccsé silányul a rossz utánzat, de kimagasló értékek is születnek. Horváth László és felesége azok közé tartozik, akikről — munkáik láttán — azt hinné az ember, hogy a nagy faragó pásztorok kései leszármazottai, nagyapjuk még nyájat terelgetett valamelyik pusztában, tőle tanulták a fa valósággal csipkefinom- ságú megmunkálását. Annál meglepőbb, amit a csendes, zárózott fiatalember mond. Hogy budapesti születésű, senkije sem élt falun, pláne nem pásztorko- dott, ő maga esztergályos, egyszer kezébe vett egy darab fát és azóta a faragás szenvedélye, gyönyörűsége élteti. Hogyan talált rá a helyes útra? Elindult az igazán na.gyok nyomdokain, kereste és megfejtette a titkukat. Napokat töltött múzeumokban, régi faragások között, volt úgy, hogy rásötétedett a teremben, ilyenkor az ujjaival tapintotta ki a mintát. így szívta fel azokat az élményeket, amelyek a faragókését irányították. Rajzot, másolatöl soha sem készített. Munkáit a régi mesterek szelleme hatja át, de amit teremt, az a sajátja, teljesen új, ábrázolásában és rendeltetésében is. Nagyon érdekes például, ahogyan felcserélte a tárgyak szerepét. Ami régen használati eszköz ■volt, abból dísztárgy lett, i$int — a kettős járomból ötletes Fa- liVOkör.'"'— á' 'Tva tdaní dísztárgyból pedig használati eszköz: így • Ez a két tárgy is a házaspár jártasságát bizonyítja a faragás művészetében és technikájában. • A régi használati eszközök így alakíthatók át ízléses, mai lakásdíszekké. változott át a kosos falipolc praktikus ruhafogassá. A Horváth-házaspár méltán szolgált rá a népi iparművész címére: míves tárgyaik egyaránt mentesek az álművészies túlkapásoktól és mindenfajta torzulásoktól. Nagy technikai biztonság, tiszta stílusérzék jellemzi valamennyit. Az is a javukra írható, hogy olyan értékeket teremtenek, amelyek bevihetők a lakásokba, gyakorlati és művészi értékük azonos. Erről bárki meggyőződhet, ha felkeres; Budapesten a Népművészeti és Háziipari Vállalat Mester utcai bemutatótermét, ahol rajtuk kívül még Horváth Béla faragásai is megtekinthetők, június végéig?.’'™ V. Zs. Együttműködés a szocialista országok filmgyártásában A szovjet filmesek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére készülnek. A többi szocialista ország filmművészei ugyancsak aktívan részt vesznek a nagyszabású jubileumról való megemlékezésben. Valamennyi szocialista országban szovjet filmfesztiválokat rendeznek, s a szovjet filmélet legnevesebb alkotói — rendezők, színészek, operatőrök — látogatnak el ezekre a fesztiválokra. „Október és a filmművészet” címmel ősszel olyan konferenciát szerveznek, amelynek résztvevői a szocialista filmgyártás szerepének és helyének legfontosabb kérdéseiről tanácskoznak majd. A konferencia színhelye a tervek szerint Budapest lesz. A napirenden szereplő téma különösen aktuális a különböző társadalmi rendszerek ideológiai szembenállásának körülményei között, amikor a burzsoá ideológusok megpróbálják elhallgatni vagy elferdíteni a szocialista filmgyártás valódi szerepét a világ kulturális fejlődésében. A szocialista országok filmgyártói közötti kapcsolatok évről évre bővülnek. Erről tanúskodnak a kooprodukciós filmek mellett a különböző két-, illetve többoldalú tanácskozások. A célok, az eszmei-esztétikai elvek közössége megkönnyíti az együttműködést. Barátkozás a csillagokkal • Az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója megnyitja a legutóbbi Ids-i kunhalasi csillagászati napokat. Balról Balogh István, jobbról Bor Dezső, a klub vezetői. ,.A Kiskunhalasi MÁV Csillagászati Szakkör öt éve működik. Kevés az olyan szakkör az országban, amely ilyen rövid idő alatt annyit tud felmutatni és ilyen gazdag kiállítást rendez.” Dr. Kulin György professzor alaposan ismeri a magyar amatőr csillagászokat, az Uránia Intézet, a TIT csillagászati szakosztálya vezetőjeként bejárta az országot, rengeteg tanfolyamot vezetett. Sohasem tartozott a lelkendezők közé, a mozgalom sem szorul alaptalan dicséretekre. A tudománynépszerűsítő tudós elismerésére joggal büszkék a halasiak. Bizonyára így vélekedne Ponori T. Aurél, dr. Ili Márton, dr. Horváth András is Bács-Kiskun megye egyik legjobb művelődési kisközösségéről. Mindhárman többször tartottak előadást a szakkör szervezésében, tapasztalhatták a hozzáértő ügvbtizgalmat, a személyes elkötelezettséget, a jó légkört. □ □ □ Kitűnően sikerült idei nagy megmozdulásuk, a TIT támogatásával rendezett csillagászati napok ’77 is. Látogatott kiállítást rendeztek a MÁV művelődési otthonban. Dr. Kulin György rokonszenvvel ír róla: „A terembe belépve észrevehető, hogy megtalálni itt a csillagászat kopernikuszi korát és a tudományos csillagászat legszebb felvételeit. Gazdag az űrkutatást bemutató bélyeggyűjtemény. Sokirányú érdeklődésről tanúskodik az éremkiállítás. A bemutatott optikák kedvet adnak a távcsőépítéshez. Megtaláljuk itt a legrégebbi távcsöveket és az amatőrök által elérhető legnagyobbakat a 30 cm átmérőjűeket. Mindezt büszkén vállalnám a budapesti Urániában is.” □ □ □ Téved, ki netán azt gondolja, hogy az ügyes halasiak évente egyszer összeszedik magukat, kiteszik a kirakatba mindé# portékájukat, hogy álmélkodjanak a vendégek. Érdemük éppen a folyamatosság, a rendszeresség, a tervszerűség. 1976-ban egyetlen programjuk sem maradt el. Rendszeresen összejöttek törzshelyükön, megtartották az előadásokat a Fegyveres Erők Klubjában, népszerűsítő rendezvényeket szerveztek iskolákban, klubokban. Népes küldöttséggel képviseltették magukat az országos csillagászati találkozón, a kunfehértói építőtáborban hasznos vetélkedőt rendeztek. Minden alkalmat felhasználnak a természettudományi ismeretek terjesztésére, tudásuk bővítésére, új szövetségesek toborzására. Idén a kezdők és a haladók külön-külön sorozatban gazdagodnak. Célszerűen felépített „tanterv” segítségével válnak képzett csillagászokká, művelt emberré. A Kiskunmajsai Művelődési Ház csillagászati szakkörének is átadják tapasztalataikat. □ □ □ A természet törvényszerűségeit tanulmányozó baráti körrel kapcsolatban hamisan csengene a titok szó, mégis majd ezt írtam sikereikről szólván. Szinte a semmiből alakult ki ez a közösség. Tudomásom szerint a kiskun városban nincs hagyománya a csillagászatnak, mindent elölről kezdtek. Hogyan csinálták? Mi hozta, mi tartja össze őket? A képességek kifejlesztésének a vágya, a kíváncsiság, az együtt töltött órák, napok élménye, a barátság. Ez utóbbi talán a legfontosabb. így mondja Balogh István, a „Fémmunkás Vállalat” kétszeres kiváló dolgozója, arany koszorús szocialista brigád tagja, villanyszerélő, szakkörvezétő, így Bor Dezső a csoport titkára szakmája szerint vasesztergályos, brigádvezető, a Ganz-MÁVAG műszaki titkára. n □ □ Balogh István vett először kezébe szakkönyveket, tűnődött az égi mechanizmuson. Valahogyan eljutott egy öt éve tartott székesfehérvári csillagásztalálkozóra. Dr. Kulin György professzor társaságába került. Azzal az elhatározással tért haza, hogy Halason is csinálnak valamit. Közben barátja is beoltódott, vállvetve tanultak. Vitatkoztak, tervezgettek és fölkeresték Gyöngyös Károlyt, a MÁV Művelődési Otthon vezetőjét. A szakkörvezető szerint „színes egyénisége, finom humorérzéke,! színjátszó múltja nagyban hozzájárult az előadások érdekessé tételéhez és a baráti társaság kialakításához”. Felhívásukra sokan jelentkeztek. Az új mindig vonzó, kit nem érdekel ma az űrhajózás, a kozmosz. Gyorsan elmaradoztak a kényelmesek, akik azt hitték, hogy tölcsérrel öntik fejükbe a tudományt és tanulás, erőfeszítés nélkül eligazodnak a világmindenségben, megértik a törvényeket. □ □ □ Szorgalmasan eljárt a foglalkozásra Barna István, a Halasi Kötötárugyár villanyszerelője. Kovács Ödön szerszámkészítő, Höffinger Ferencné adminisztrátor, Horváth T. Ibolya gép- éa gyorsíró, Mészáros Antal meo-ve- zető. a „Fémmunkás Vállalat” dolgozói. És sokan mások: diákok, műszakiak, ipari tanulók. Sokat köszönhetnek a TIT megyei szervezetének, a budapesti Urániának és személy szerint dr. Kulin Györgynek. Figyelmesen hallgatják tanácsait, derülnek tréfáin, majszolják a dinnyét vele együtt a Tisza-parton. Szerepe mint Vass Lajosé a Páva-mozgalomban. □ □ □ Tetszik nekem ez a halasi klub. Az értékrendet, a megbecsülést kizárólag a közösség érdekében végzett munka, a megszerzett tudás szabályozza. Megismerkednek a szinte fölfoghatatlan kiterjedésű, időtlenségű galaktikákkal, az anyag mozgását kifejező képletekkel, de egy pillanatra sem feledik, hogy az embertől emberig, lélektől lélekig vezető út a legfontosabb. Heltai Nándor (12.) — Szia! El ne kopj a nagy dörzsölgetéstől! A kamaszos, fiús lányhangra kinézett a törülközőből. — Szevasz, Maszat! — nevetett rá a lányra, aki lépésnyire állt tőle, üdén a kék-piros nagy kockás ruhájában, mintha nem is munkából, hanem sétából _ért volna haza. Szőke fejét félrehajtotta, nagy barna szeme huncutul pislogott. — Láttam a moziban egy pacákot a filmen, de az nem olyan volt, mint te — nevetett, és meg- lóbázta könnyű, fonott szalmaszatyrát. — Mert az állati‘jóképű volt és olyan szőrös volt a melle, mint egy majomnak, ha akarod tudni, teneked sohase lesz olyan szőrös melled! Béla feldobta a törülközőt, és úgy hajolt alája, hogy éppen a nyakába essen: — Hát most elszomorítottál. Eddig nem tudtam, mi hiányzik. Sok szőr rám, hogy imponáljak neked. Tudsz valami jó kenőcsöt? A lány ráöltötte a nyelvét: — Iratok a doktorral, ha elviszel moziba. Béla nagyot lódított a lavóron. A víz sisteregve fröccsent szét az udvar macskakövein. — Van egy tippem. Ne írass szőrnövesztőt, és én nem viszlek el moziba, oké? A lány összeráncolta íves szemöldökét: — Nem mondanám, ha nem ígérted volna. Azt se mondtam, hogy ígérd. Te mondtad, Jjogy ha majd leszerelsz ... Két hónapja itthon vagy, azóta se vittél. — Villant egyet a szeme: — Ha nincs pénzed, befizethetlek, nálam az nem ügy. — Ezzel kellett volna kezdened — ráncolta a homlokát Béla is. A szél meglibbentette a rövid, könnyű ruhát a lány combján. Oda kellett néznie. A rövid ruhától még inkább nagylány ez a Maszat, mint a többi ruhájában. — Na, ha meg tudunk alkudni, elviszlek moziba. Hatkor meg kell néznem egy pasas kocsiján a gyújtást, nem messze, a rakparton. Te addigra megveszed a jegyeket. Mit akarsz megnézni? — Egy férfi és egy nő. Az Alfa játssza. Francia film, haláli frankó, mindenki mondja a gyárban. Már az egész szalag látta, csak én nem. Mert az ilyet nem lehet egyedül megnézni, tudod — komolyodott el gyerekesen a vékony arca. — Miért nem szóltál valamelyik lovagodnak? Tegnap például, annak a nagyhajúnak, amelyik estig etetett a szövegével itt a kapuban. — De nagyon megkukkoltál bennünket — írt le egy nagy kört szatyrával a levegőben a lány. — Először is, akinek akkora a tolla, nem szólok, mert ilyen hippi for- májúakkal nem megyek moziba. Másodszor, jobb ha tőlem tudod, nem én szoktam szólni, hanem szóltak már nekem elegen, de én úgy döntöttem, hogy inkább veled megyek, szeretem nyugodtan nézni a mozit, képzeld. Világos? — Ránézett a karórájára: — Akkor a nyolcórásra vegyek jegyet? Végzel addigra? — Majd igyekszek. — Béla elővette a farzsebéből a levéltárcáját, ami a katonaság előtt új volt, de ott az egyenruha zsebében tíz évet öregedett. Egyik oldalán, ahol elfeslett a varrás, kikandikált a százas, amit reggel kapott a nőtől... Rá kellett néznie Maszatra. Ez az! A lány szeme rebbent egyet: — Mit bámulsz így? Kocsá- nyon lóg a szemed. A fiú megrázta a fejét: — Mik vannak! Most jöttem rá, hogy reggel találkoztam a hasonmásoddal. Nem viccelek, mintha te lennél tíz-tizenöt év múlva. Csak annak a haja festve van... — Furcsa döbbenet vibrált benne. Igen, ez a vékony, finom arc, a szőke hajhoz sehogy se illő, de éppen ezért igenis nagyon illő sötét szem, a nyúlánk testük is, mint a nagyon hasonló testvéreké... — Na, itt van a pénz, vedd meg a jegyeket. Vagy itthon találkozunk, vagy nyolckor az Alfa előtt, ha nem lesz időm, hogy hazaugor jak érted. Szevasz. A konyhaajtóból még visszanézett a lányra. Maszat a nagyobb macskaköveken egyensúlyozva lábujjhegyezett át az udvaron. Maszatnak nem Kleopátra-fri- zurája van, hanem apródhaja, de így hátulról teljesen olyan, mint az a nő a Renault-val. És... Ma- szatnál nem csoda, de az a nő se hord melltartót. Holnap délben jön a kocsiért... Nem kellett volna elfogadni tőle a százast. És ha nem fogadta volna el? Mit kezdhetne ő egy ilyen nővel? Azt se tudja, kicsoda, csak egy biztos: tele van pénzzel, nagy nő, más világba való, mint egy csóró autószerelő... • Patikatisztán csillogott a konyha. Az előszobában és beljebb a szobákban is parkettpaszta szaga érzett, s a rézkilincsek is frissen fényesítve ragyogtak. Öröm belépni a lakásba takarítás után, csak Malákné, ez a mázsás ném- ber ne lenne ennyire elviselhetetlen ... A leeresztett redőnyökön átszűrődő fényben egyetlen porszem se libegett. Erika fáradtan nyúlt el az első fotelban. Re- tiküljét maga mellé ejtette a szőnyegre. Ahhoz se volt kedve, hogy rágyújtson. Még mindig nehéz a feje a Martinitól. Nem lett volna szabad engednie Liának, hogy második pohárral is kérjen a mixertől, aki belemelegedett a párizsi diáksztrájkba, és be nem állt a szája, amíg ott nem hagyták. — Tamás? — kérdezte Leilei a hálóból. — Nem, én vagyok — ejtette hátra a fejét a fotel támlájára az asszony. — Fekszel? Leilei nem felelt. — A gyomrod? Akarsz valamit? — Nem kell semmi. Csukd be az ajtót, nyugalmat akarok. Már megint teátrális... Ha fáj a gyomra, megjátssza a szenvedő nagy embert. Rendben van, sokat dolgozik — legalábbis sokat hajtja magát —, de erre se volna szükség, ha nem lenne ennyire betegesen óvatos: minden piszlicsáré dologról tudnia kell, ami az INVESTCOOF nál történik, talán egy lábtörlőt se lehet venni anélkül, hogy ne ő hagyná jóvá. Felkelt, nehezére esett minden lépés, meg a mozdulat is, amint becsukta a hálószoba ajtaját. Fáradtan botorkált oda az ablakhoz. A redőny egyik résén kinézett a kertbe. A virágágyak között, a kanyargó kavicsos úton Tamás tekerte a biciklit. Hullámos szőke haja borzas volt, pufók arca kipirult a mozgástól. Be kellene hívni, mi van a leckéjével. Visszaült a fotelba, és megnézte az óráját. Negyed hét. Kuno- vánék nyolcra jönnek, pontosan nyolcra, Kunován annyira precíz, hogy ha a kocsi két perccel korábban fordul be vele az utcába, inkább megállítja a sarkon, nézi egy percig az óráját, és csak azután szól a sofőrnek, hogy idehajthat a ház elé. Pontosan nyolckor fognak csengetni. A frizsiderben ott a két hidegtál — Maláknét a hidegtáljaiért is el kell viselni —, ráér fél nyolckor kirakni a tálalóra a tányérokat; poharakat, szalvétákat, az italok* ról gondoskodjon Ágoston... Két-három üveg könnyű bornál nem szabad többet elővenni, a borok drágák se lehetnek, mert Kunován ellensége a nagy trak- táknak, Kunován a puritanizmus híve, ahol megjelenik, elhül körülötte a levegő. Ágoston azt állítja, hogy Kunován a barátja,' de ha ezt az ő kapcsolatukat barátságnak lehet nevezni, akkor már jobb az ellenséges viszony. Nincs egymáshoz soha közvetlen szavuk, régi dolgokon rágódnak, takarékos mondatokkal emlegetik fel azokat az időket, amikor együtt kerültek az apparátusba, esetről esetre elismétlik, hogy akkoriban elképzelhetetlen volt az a liberalizmus, ami ma már országos stílussá vált, igen, akkoriban még megnézték a kádereket, mielőtt ide vagy oda állították őket... Rápillantott a fotelra, amely szemben állt vele. Ott ül mindig Kunován, széles csípője szinte szétfeszíti majd a két karfát? mutatóujja lassú mozgásával ábrákat ír a levegőbe, amíg beszél, az asszony mellette zöldell, vagy kéklik legújabb brokát kosztümjében, hajnofatokból tűzött kon- tya körül a ruha anyagából készült szalaggal, s egész este nem mond többet tíz szónál, akkor is valami semleges megjegyzést tesz csak, mint aki megszokta a kül- ügyben, hogy bizalmas beosztásánál fogva sohase szóljon feleslegeset. (Folytatjuk)
