Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-19 / 90. szám

1977. április 19. • PETŐFI NÉPE • 5 NYELVTANULÓK, FIGYELEM! Rendhagyó órából-követendő Csaknem 15 éve, hogy a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Társulat segítséget nyújt mindazoknak, akik tanári irányítással, csopor­tosan szeretnének valamilyen idegen nyelvet elsajátítani. A je­lentkezők számával nincs is gond, hiszen Bács-Kiskun megyében az idén ötszázhúszan választották a nyelvtanulásnak ezt a formáját. Háromszázan a megyeszékhelyen, a többiek Baján, Kiskunfélegy­házán, Kiskunhalason iratkoztak be. Harminc csoportról van szó, közülük kilencet üzemekben szer­veztek. Heti kétszer két órában orosz, német, angol, Hercegszán­tón pedig szerb-horvát nyelvet ok­tatnak. Baján német, angol; Kecs­keméten német nyelvvizsgára elő­készítő tanfolyam is indult. A tapasztalatok szerint azon­ban a kezdeti lelkesedés csakha­mar alábbhagy. Gyakori az 50— 60 százalékos lemorzsolódás is. A dolgozó felnőttek közül nem min­denki tud.ia vállalni a rendszeres óralátogatást, otthoni tanulást. Így egvre nehezebb lépést tarta­ni a követelményekkel. Éppen ezért nagyon lényeges, hog}' az órákat hogyan szervezi a tanár, mennyire törekszik a menet közben adódó nehézségek áthidalására. Fontos a megfelelő motiválás, gazdag szemléltétés, ami könnyebben sikerélményhez juttatja a résztvevőket. A jó példákért nem kell mesz- szire menni. Ügy érzem, hogy a kezdő angol csoportunk megfele­lő úton halad Kecskeméten. Az év elején huszonheten indultunk Lehel Agnes vezetésével, s hú- - szán továbbra is rendszeresen já­runk az órákra. Osztálybizalmit választottunk, aki figyelemmel kíséri a valamilyen ok miatt hiányzókat, tájékoztatja őket a tanultakról. Az ismereteinket jól kiegészíthetjük az Angol nyelvi alapvetés című könyvből. Külön­böző szójátékok, rövid történetek, dalok teszik változatossá a talál­kozásokat. Minden foglalkozás elején valaki bemutatkozik a tár­sainak, szól a munkájáról, ked­venc időtöltéséről. Ily módon egyaránt alkalom kínálkozik a beszédgyakorlatra és a közösség­alakító ismerkedésre. Nemrég tartottuk meg az 50. ünnepi óránkat a Tudomány és Technika Házában. A gyülekező­ket zeneszó fogadta. Csakhamar meghozta étvágyunkat az étele­ket felsoroló szójáték, amihez közösen készített szendvicseket tálaltunk fel. Ellentétes szópáro­kat, jelzős szerkezeteket állítot­tunk össze. Néhányan verssel, tréfás történettel leptük meg a többieket, akik természetesen csak a megfelelő fordítás után nevethettek velünk. A nyelvtörő játékok kezdetben csaknem ku­darcba fulladtak, de a kitartó gyakorlás meghozta az ered­ményt. Előkerültek az ismert énekek, és újakat is tanultunk, amelyeket „Mr. Horváth” száj- harmonikán és gitáron kísérte. A régi angol vadászatokon elhang­zó dallamokat kürtjén idézte fel. Befejezésként ötletes csomagok­kal ajándékoztuk meg egymást, amelyeket azonban csak az an­golul megnevezett betűjelzések és a hatjegyű számok felismerése után vehettünk át. Egy kapoccsal ismét több tart össze bennünket. A következő ünnepi órán a kezdő csoportunk már a haladók közé sorolhatja magát. Ramháb Mária ANTIK SZÉPSÉGEK ÚJ MÚZEUMA • Nagy másolatmúzeumot hoz­nak létre Tatán. A Komárom megyei Múzeumok Igazgatósága megvásárolta és felújította a né­hai zsinagóga épületét, amelyben méltó környezetet teremtettek az antik művészetet bemutató érté­kes másolatgyűjteménynek. A második világháború idején meg­sérült szobrokat restaurálásuk után — várhatóan az év őszétől — láthatja a közönség. ' (MTI-fotó: Jászai Csaba felvétele—KS) FILMJEGYZET Az ígéret földje Jelenet a kétrészes lengyel filmből. Wladyslaw Reymont írói tehet­ségét már jó korán megismerte a magyar olvasóközönség. Szinte a lengyel eredetivel eg.yidőben je­lent meg Az ígéret földje kitűnő magyar fordítása és nem sokkal a Parasztok című monumentális társadalmi regény megjelenése után. már a magyar olvasók ke­zébe is került a Nobel-díjjal ju­talmazott zseniális mű. Az sem véletlen, hogy a lengyel filmgyár­tás legrangosabb alkotói együttese vitte vászonra Az ígéret földjét. A regény motívumaiból készített filmalkotást Andrzej Wajda ren­dezte és a lengyel drámai színé­szek legjobbjai vállaltak szerepet ebben a széles társadalmi körké­pet felmütató, kétrészes filmben.-■íA^'regény eseményeihez híven a legfőbb cselekményszálat vá­lasztotta ki megfilmesítésre Vaj­da. A XIX. századi Lódzban há­rom jóbarát nagyüzemet akar lé­tesíteni. A lengyel ipari kapita­lizmus bölcsője ez a város, de itt, ebben a kelet-európai környezet­ben. a kapitalista fejlődés klasz- szikus folyamatainak kegyetlensé­gét messze meghaladták azok a módszerek, ahogyan a kapitaliz­mus létrejötte e tőkeszegény kör­nyezetben megvalósult. Három jóbarát, három tőkével nem ren­delkező vállalkozó szellemű fia­talember: a lengyel Karol Boro- wiecki, a német Maks Baum és a zsidó származású Moryc Welt textilüzem létrehozását határozza el. De ahhoz, hogy ez a nagy vál­lalkozás valóra is válhasson, gya­korta tisztességtelen módszereket is fel kell használniuk, fel kell áldozniuk emberi kapcsolataikat, családi vonzalmaikat és meg kell harcolniuk harcukat a lengyel fi­nánctőké gátlástalan képviselői­vel is. A film érzékletes eszkö­zökkel vonultatja fel a korszak társadalmának sok jellegzetes képviselőjét. A helyzetek és a fordulatok valós közgazdasági hátteret kapnak a filmben és a körkép — amelyet Reymont is ábrázol — Andrzej Wajda képi megformálásában magával ragadó érdekességű, bár kissé aprólékos, imitt-amott túl részletező. A történet végén az ünnepé­lyes üzemavatás kavalkádja után azonban kigyullad az új gyár, mert az; egyik szereplő szeretőjé­nek férje bosszúból lángot vet az új épületre. Reggelre minden po­rig ég. Karol, Maks és Moryc te­hát a győzelmét követő napon úgy áll ott. olyan szegényen és kiszolgáltatottan, ahogyan elkezd­te a nagy vállalkozást. Wajda különösen a film első felében némi rokonszenvvel áb­rázolja a három törekvő fiatal­ember gátlástalanságát, életvite­lét, talán éppen azért, hogy a né­ző előtt világossá tegye, mennyire üres. tartalom nélküli a társadal­mi érvényesülésnek ez az általuk választott útja, a pénzcsinálás dicstelen törekvése. Mindhárom főszereplő testet-lelket emésztő erőfeszítések árán jut el odáig, hogy összeomlik körülötte min­déit, minden értéket, emberi becs­vágyat kiölt belőlük a hajsza, megöregedett, csalódott újgazda­gokat és nagytőkéseket látunk a film végén, akik pontosan olyan­ná válnak, mint azok, akikkel az érvényesülésért megvívták küz­delmüket. A film végén egy rövid jele­netben mintegy figyelmeztetés­ként felvillantja a rendező a munkásságot is, amely nem tudja már tovább tűrni a gátlástalan kizsákmányolás embertelenségét, s ha kudarcra ítélve is, megmu­tatja azt a tömegerőt, mely ké­sőbb Lengyelországban is a ka­pitalizmus megdöntéséhez veze­tett. Az ígéret földje nagyszerű sze­replőgárdát vonultat fel. Karol szerepében az egyik legtöbbet foglalkoztatott lengyel színész, Daniel Olbrichskit látja viszont a néző — mint annyi más alkotá­sában Andrzej Wajdának. Egy epizódalakításban találkozunk Franciszek Pieczka nevével és a három jóbarát egyikét a nálunk ig ismert Wojciech Pszoniak ala­kítja. A film egyébként a IX. moszk­vai nemzetközi filmfesztiválon nagydíjat érdemelt. Az itt rende­zett sajtókonferencián Wajda fon­tosnak tartotta hangsúlyozni, hogy művének megalkotásakor a marx­ista történeti elfogást alkalmazta és fő célkitűzése volt bemutatni, hogy egy adott társadalmi rend­szer hogyan teszi rosszá, gátlás­talanná az embereket, függetlenül attól, hogy milyen származásúak. Cs. L. Dobostorta és székelygulyás A nyelv szókincsének bővülése különféle utakon-módokon tör­ténhet. Nagyon sok köznév ke­letkezett tulajdonnevekből. A ke­resztnevekből éppúgy, mint a csa­ládnevekből. A földrajzi nevek, a városnevek, folyók, szigetek, he­gyek, tartományok, országok, földterületek nevéből úgy lett köznév, hogy az ott talált, bányá­szott, először készített, forgalomba hozott anyagot, árucikket a föld­rajzi névről nevezték el. A felso­rolandó példák mind megtalálha­tók a nemrég megjelent harma­dik kötettel teljessé lett történeti­etimológiai szótárban. Az ismertetést a magyar erede­tű szavak tárgyalásával kezdjük. A mard az argó maró (kenyér) szóból a Márton név Marci becé­ző változatának a hatására ala­kult. A máié ismeretes medve je­lentéssel. A gébics, sárgarigó, sár­mány jelentésű gáborján a Gábor keresztnév latin Gabrianus vál­tozatából keletkezett. A Gáborján keresztnév is volt. A gébics ma­ga is a Gáborján keresztnév Gé- berjén változatának becéző Géb alakjából jött létre —cs kicsinyí- tó-becéző képzővel. A szajkót má- tyásmadárnak nevezik. Ugyanen­nek a Mátyás névnek a szlovák Matej kicsinyító-becézője, a mac­kó került át a magyarba medve, kezeslábasruha, pénztárszekrény jelentésben. A katicabogár elő­tagja pedig a Katalin becézője. Külön figyelmet érdemel a bar­kó és a matyó néprajzi csoportok neveként. A barkó a Bertalan Bartalan. változatának Barkó ki- csinyítőjéből alakult. A Barkó név ennek a néprajzi csoportnak a vi­dékén valószínűleg gyakori volt. A matyó a Mátyás Matyók kicsi- nyítő-becézője. Eredetileg falu-, illetőleg népcsúfoló szó yolt. A matyók végső-k hangja azért ma­radt el, mert a többes szám jelét érezték benne. Az eleven, virgonc gyermek­lány jelentésű fruska a régebben gyakori Fruzsina név becézője. Ez a név a vidám jelentésű görög Eufrozina magyar változata. A fruska köznév megőrzött valamit a régi görög jelentésből. Magyar keresztnév van a hü- belebalázs és a pityipalkó szavak­ban is. Az első szó a „hű, bele, Balázs, lovat ad Isten” szólásból keletkezett. Eredetileg bátorító jellegű volt: fogj hozzá bátran, majd megsegít az Isten. Később a meggondolatlanul hebehurgyán cselekvő ember jellemzése lett. A Balázs keresztnév azért kerül­hetett a szólásba mert régen gya­kori volt, és alkalmasnak találták arra, hogy egy embertípust jelöl­jenek vele. Arany László „A dé­libábok hőse” főszereplőjét, az életcél nélküli nemest is Hübele Balázsnak nevezte. A pityipalkó (jelentéktelen ember) összetétel második eleme személynév becé­ző változata. Előtagja vagy a pi- tye-potya (silány, hitvány), vagy a pityke (apró, jelentéktelen) szóból alakult. A családnevek köznévvé válá­sára is idézhetünk példákat. A hevkópáter (félelmetes, rettegett személy) előtagja valószínűleg a 17. században élt a labanepártt, protestánsüldöző, hírhedt Hirkó János családnevével azonos. A szolgalelkű, maradi politikai fel­fogású személyekre vonatkozta­tott pecsovics egy Pecsovics nevű tiszttartónak és kormánypárti kortesnek a neve. Ételeink közül a dobostorta és a székelygulyás is családnévre utal. Dobos C. József cukrász az 11185. évi országos kiállításon mu­tatta be a róla elnevezett torta- fajtát, amelyet a hevével együtt a szomszédos népek is ismernek. A székelygulyásnak semmi köze a székelyekhez, ellenben annal több Székely József múlt századi íróhoz, aki ezt az ételfajtát kigon­dolta. A földrajzi nevek köznévvé té­tele a nyelvújítók eljárása volt. Az Alag községnév hathatott a múlt század végéig önállóan is élő pince, föld alatti üreg jelen­tésű alag szó megalkotására. Ma főként összetételekben ismert: alagsor, alagút. A kolónia jelen­tésű gyarmat pedig a különböző -gyarmat utótagú helyneveinkből átvitel (pl Balassagyarmat, Fehér- gyarmat). A Kassán át a Hernád- ba folyó Csermely adott nevet az érnél valamivel nagyobb folyócs­káknak. » Itt említhetünk meg néhány idegen eredetű köznevet, amelyek angol becenevekre mennek vissza. Ilyen a hobbi, a zsoké és a dendi. A kedvenc időtöltés jelentésű hobbi az angol Robin (Robert) név becéző Hobby alakjával azo­nos. Ezt a nevet az angolban gyakran adták munkára fogott lovaknak. A köznévi jelentés így alakulhatott ki: póniló — játékló, vesszőparipa — játékos időtöltés — kedvenc foglalatosság. A zsoké (hivatásos versenylovas) az angol Jack (Jancsi) becézőforma skót Jock változatának a kicsinykéjé­ből, a Jockey-ból keletkezett. A jelentésfejlődés ez volt: legény — lovász — versenylovas. Az elavu­ló divatfi, piperkőc jelentésű den­di is angol eredetű: az Andrew (András) Dandy becézőjével azo­nos. De keresztnév a jonatánalma és a kálmánkörte előtagja is. A jonatán az amerikai eredetű al­mafajta szaporítójának, Jonathón Hasbrouck keresztneve. A kál- mánkörte a 'dél-anatóliai Karo­mon vidékéről való. A nép szá­mára értelmetlen Karaman-ból népetimológiás változatként lett kálmán. A göncölszekér előtagja is ke­resztnév. Valószínűleg a német Konrád Künzel, Günzel becéző alakja. Hogy miért a német Gön­cöl személynév került a szókap­csolatba, annak okát ugyanúgy nem tudjuk, mint ahogy a népi Csiki szekér, Jancsi szekere, Jan­csika szekere keletkezésének indí­tékát sem ismerjük. A vitustánc előtagja azonos Szent Vitus nevé­vel. Az epilepszia ilyen elnevezé­sének az lehetett az oka, hogy a legenda szerint a vértanú meg­gyógyította Diocletianus császár „ördöngös” gyermekét. Kiss István (6.) Hiába próbált szabdulni tő­le, sohasem sikerült, még akkor sem, amikor majdnem sikerült felfelé kilőnie, hiába vette vol­na át szívesen a minisztérium, Dorogi kategorikusan kijelentette, hogy semmi kedve az elvi irányí­táshoz, ő a gyakorlati munkát szereti, az ő életeleme a mozgás, életformája a szervezés, ő közvet­lenül tudja csak mozgatni az em­bereket, és nyilván addig mozga­tott volna mindent, hogy egy szép napon már ő ült volna Leilei Ágoston helyén a szomszéd szo­bában. Megkönnyebbült, amikor látta, hogy Becker feláll a helyéről. — Tíz perc szünetet tartunk, kérem a bizottság tagjait, fárad­janak át egy kávéra a vezértit­kárságra. • Messziről úgy látszott, hogy a Duna-parti teraszon jóformán egymás ölében ülnek az embe­rek. A kávéház fehér nádszékei, a csíkos napernyők, a színes ru­hák foltkeveréke szemfájdítóan vibrált az éles napfényben. Erika megállt a rakpart betonkorlátjá­nál. Már nem volt kedve a fagy­lalthoz sem. Ha az az ára a pár perces hűsölésnek, hogy helyet kínlódjon ki magának a tömeg­ben ... Á szél gyönge volt, mégis szo­rosan combjára simította-nyomta a szoknyáját. Két nagy hajú, tar­ka inges suhanc sétált el mel­lette, s visszafordultak, hátha kezdhetnek vele valamit. Ápolat­lan, olajos, vagy zsíros sörényük meg se mozdult a széltől. Hango­san mondtak valamit egymásnak, de Erika nem hallotta, mert a Dunán éppen felbúgott egy von­tató kürtje. Három uszályt von­tatott a hajó, s az egyiknek a fe­délzetén négerbarnára égett hátú férfi hevert, két karját szétvet­ve, mintha a hőségtől gutaütöt- ten terült volna el a deszkákon. Ennek van jó dolga. Az alsó rak­partról kócos-tarka kutya ugatta a vízen úszó szerelvényt. Erika cigarettát vett elő, de nem gyújtott rá. Ügyse ízlene a füst, száraz a torka a melegtől. Nem is fagylalt kellene, inkább inni volna jó, limonádét vagy hi­deg narancslevet. Próbálja meg mégis, hogy helyet találjon a te­raszon? Kedvetlenül mozdult, s közben pislognia kellett, mert amíg a vizet nézte, elvakult a hullámok visszaverődő fényétől. Látta, hogy magas, piros folt kö­zeledik feléje a terasz irányából, egy nő, integet is s mielőtt ki­tisztult a látása, kitalálta, hogy csak Lia lehet. Igen, ez az új kárminpiros ruhája, derékig slic­ceit szoknyával, aminek a két szárnya egymásra borul, csak akkor nyílik szét a combján, ha éppen akarja. — Ujgy éljek, hogy az előbb voltál az eszemben! — ölelte át a vállát az asszony. Evezéstől iz­mos karján fél tucat színes csont­karika csörgött. — Puszillak. Már rendbe is tetetted a kocsit? Óriási! — Csak holnap lesz kész — si­mogatta le magáról az izmos kart Erika. — Hová akartad vitetni magad? — Kivételesen nem ágyba, pe­dig ma is várnak, legalább ket­ten, ha jól utánagordolok. Ha nem esel össze, elárulom, hogy reggel állást vállaltam, és ha velem jössz, mindent elmondok. Na, mit szólsz? Szóval, nincs kocsi... mindegy, fogunk egy taxit, kiabál rólad, hogy nem tudsz mit kezdeni az időddel... — Hazamennék, de ott az a némber, takarítónap van... — Annál inkább all right, in­díts velem, agyoncsapjuk az időt, közben én mindent elintézek. Erős markába szorította Erka csuklóját, és már vonszolta is magával, be az árnyékos mellék­utcába, amelyen át leggyorsab­ban kijuthattak a Vörösmarty térre, a legközelebbi taxiállomás­hoz. — Meglepődtél, igaz? Pont én, aki lehülyéztelek, amikor állást vállaltál, pont én csinálom most ugyanazt, hát hol itt a logika, kérded te, mire én azt mondom, hogy pénzben a logika, főleg, ha keveset kell csinálni sok pénzért, ez a lényeg. Vadállat! — torpant meg hirtelen, egy rántással Eri­kát is megállnia kényszerítette, s hosszú, izmos karját magasba emelve rázta öklét a piros Volks­wagen után, amely úgy húzott el mellettük, hogy a frissen locsolt úttestről lábukra csapta a vizet. — Hülye barom. Gyűrött zsebkendőt cibált elő retiküljéből, lehajolt, de előbb gyors mozdulattal Erika lábáról törölte le a két-három sárpöttyöt, csak azután a magáéról. Nevetve egyenesedett fel, hosszú fogain apró nyálgyöngyök csillogtak: — Végre egy alkalom, hogy ál­dozhattam a ferde hajlamaim­nak! Erika kényszeredetten húzta el a száját. Néha igazán nehéz nem arra gondolni, hogy Liának ferde hajlamai is vannak. Szédületes forgalmat bonyolít le férfiakkal, de azt se hagyja ki, ha a társa­ságban valamelyik csinosabb nőn tapogathat, akár azzal az ürügy- gyei, hogy a ruhát igazítja meg rajtuk, akár más alkalmat hasz­nál ki, ahogy most is a sárpety- tyeket. És a nőkbe is mindig be­lekarol, átfogja a vállukat, ahogy most az övét is, hogy szinte át­vezesse a Vörösmarty tér város­központi forgalmán. De talán mégse... Ilyen a modora, egyik nő se mondta még, hogy komo­lyabban is akart volna valamit. — Taxi! El ne induljon, drá­gám! — csörgette már messziről a karperecéit Lia az egyetlen be­álló taxinak, amelynek volánja mellől terebélyes nő könyökölt ki az ablakon. — Ezt elcsíptük, siess, szállj már be... Erika beült a forró műbőrre, s rögtön megcsapta az orrát a sofőrnő sós izzadságszaga. Ami­kor Tamással volt állapotos, számtalanszor leszállt az autój- buszról, ha verejtékpárolgást ér­zett. Legjobb volna most is ki­lépni, de Lia máris lezöttyent melléje, talán ha nekilódul a ko­csi, a huzat kifújja ezt a szagot — A Puskin utcába, kérem, a Pannoniához — hajolt előre Lia a nőhöz. — Aztán majd tovább is, drágám, hosszú fuvar leszek magának. A nő kapcsolt, a sebességváltó nagyot reccsent, s a taxi hirtelen ugrással hagyta el a drosztot. Lia szembefordult Erikával: — Szóval — húzódott szélesre a szája —, ma reggeltől újra dol­gozó nő vagyok. Másfél év után elszántam magam, de az lett vol­na az őrült, aki nem vállalja a helyemben. Itt a vásár, rengeteg külföldi, tele dohánnyal vala­mennyi, Mara meg rögtön rám gondolt, naponta tízen mennek be hozzá a vásárirodára, hogy koktélt akarnak rendezni, foga- adást adnak, vacsorát, satöbbi, segítsen a vásáriroda, ők nem hagyhatják ott huzamosan a pa­vilonjukat, érted... Mázli, hogy Marának pont én jutottam eszé­be, telefon, rohanjak négykézláb, kilenckor már alá is írtuk a szer­ződést, hát erről van szó. Én ren­dezem a külföldieknek ezeket a reprezentációkat, te tudod, hogy imádok nyüzsögni, hát még ha fizetnek is érte. Gratulálsz? Lega­lább olyan jó eset, mint a tied, még jobb is, nekem nem fafejű kereskedelmi osztálytól kell ki­udvarolnom minden vackot, amit ott a határszélen megálmodik a vállalatom, azt nem is csinál­nám, én nem tudok úgy hatni az emberekre, mint te, nekem ez való, hogy ők legyenek megtisz­telve, ha hozzájuk megyek, hogy rendezzék meg a koktélpartit. Szórakozás lesz ez nekem, hidd el, és még fizetnek is érte... — Bugyborékolva nevetett, szinte a gyomrából, megigazított egy tűt magasra tornyozott fekete kon- tyában, másik kezével meg Erika meztelen térdére paskolt. — Gra­tulálj ! Erika kikönyökölt a taxi abla­kán, s ezzel odébb is húzódhatott az ülésen. Komoly képet vágott: — Fogadd egy isten háta mö­götti szolgáltató vállalat fővárosi megbízottjának őszinte elismeré­sét. Elég szépen mondtam? — Koszi, drága, most is ara­nyos voltál. A taxi befordult a Puskin ut­cába, az izzadt sofőrnő lassított, tájékozódni próbált, hol talál egy kis helyet, hogy parkoljon. Erika is előre fürkészett. Kocsik tucat­jai, arasznyira egymás mögött, végig a szűk utca jobb oldalán, Liának igazán szerencséje van, s hadd maradjon is meg a hité­ben, hogy megütötte a főnyere­ményt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents