Petőfi Népe, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-02 / 78. szám
4 • PETŐFI NÉPE 9 1977. április 2. A zárszámadások tapasztalatai Az őszülő KISZ-tag Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke fogadta munkatársunkat és a termelőszövetkezetek 1976. évi zárszámadásáról, valamint 1977. évi terveiről beszélgetett vele. — Először azt kérdezem: milyen képet mutat a tsz-ek zárszámadása? — Ügy gondolom széles körben ismert, hogy az 1976-os évben az aszály következtében a mezőgazdasági termelés összességében mintegy 3 százalékkal az 1975. évi szint alatt maradt. A mezőgazdasági szövetkezetek termelési eredménye lényegében az 1975 évivel azonos volt, így a szövetkezeti közös gazdaságok csak az V. ötéves terv első évére előirányzott 4 százalékos termelésnövekedéssel maradtak adósok. Adósságunk van, de mégsem kell szégyenkeznünk. Kiemelkedő búzatermést értünk el, az állattenyésztés dinamikusan fejlődött. A változatlan eredmények elérését a szövetkezeti vezetők, tagok és minden dolgozó korábbinál jobb, hatékonyabb munkájával sikerült elérni. Ez és az állam megkülönböztetett figyelme lehetővé tette a károk egy részének elhárítását, a kiesések másodvetésekkel való pótlását és az új gazdálkodási feltételrendszerhez történő megfelelő alkalmazkodást. A zárszámadások szerint a szövetkezeti nettó nyereség összes- égében 20 százalékkal csökkent. A tartós világpiaci áremelkedések termelőeszköz-árakban érvényesített növekedése azonban meghaladja a nyereség csökkenését. — Következő kérdésünk csak látszólag azonos az előzővel: mi jellemzi ma a magyar termelőszövetkezeti mozgalmat? — A szövetkezetek megértették a népgazdaság ismert gondjaiból rájuk háruló feladatokat és ezek megoldásában tevékenyen résztvesznek. Tudomásul vették a gazdálkodási feltételek szigorúbbá válását, nagyobb részük a megváltozott követelményeknek meg is felelt. Néhány száz szövetkezet helyzete azonban kritikussá vált. Alacsony eszközellátottság, minimális tartalékok és kevésbé jövedelmező termelési ágak jellemzik e kört. A követelményekhez való alkalmazkodás e szövetkezetekben csak a mozgalom és az állam fokozott figyelme révén lehetséges. — Korábban szívesen használtuk a „három-harmad” fogalmat, tehát azt, hogy a szövetkezetek harmada gyenge, harmada közepes, harmada jó. Javult-e tavaly a helyzet? — A „háromharmados"’ fogalmazás már korábban is túlságosan általánosító volt. Az 1976. évi gazdálkodás nyereségszínvonala alapján is megjelenik azonban a hármas tagozódás. A szövetkezetek több mint felének — 780 szövetkezetnek — gazdálkodási eredménye jó. A termelés átlagos jövedelmezősége 10 százalék. A termelési háttér és a termelésfejlesztésben való érdekeltség kellően megalapozott. E szövetkezetek a termőterület 52 százalékát hasznosítják. A szövetkezetek egy kisebb köre — a termőterület 13 százalékán — 32 000 Ft-nál magasabb egy főre jutó éves nyereséget ért el. E szövetkezeteket az átlagosnál lényegesen jobb eszközellátottság és a kiegészítő tevékenységek magas aránya jellemzi. Fejlődési lehetőségeik — az álta- Hik fizetett magas adótételek ellenére — az átlagosnál sokkal jobbak, tartalékaik a gazdálkodás stabilitását biztosítják. Az 1976. évi gazdálkodás alapján kialakuló harmadik csoportba 500 veszteséges, illetve alacsony jövedelmezőségű szövetkezet tartozik. E szövetkezetek ‘'a termőterület 35 százalékán gazdálkodnak. Gondjaikat jelzi, hogy az 1976. évi összevont gazdálkodási eredményük 120 millió forint veszteség. Álló- és forgóeszközellátottságuk színvonala alacsony, az eszközhiányt pótló hitelek kamatköltsége magas. Emiatt önerőből gazdálkodásukban gyors változtatásra sajnos nem számíthatunk. A korlátozott lehetőségek mellett is meg kell tennünk mindent azért, hogy e szövetkezetek — erejükhöz mérten — részt tudjanak vállalni a szövetkezetek előtt álló termelésnövelési feladatok megvalósításában. — Mii mutatnak a termelőszövetkezetek 1977. évi tervei? — A szövetkezetek a mezőgazdasági tevékenység 12 százalékos növelését irányozták elő. Ez megfelel a népgazdaság igényeinek és sikeres teljesítése biztosíthatja á termelésnövelésbeli lemaradás pótlását. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában Hogyan éljünk címmel jelent meg dr. Nagy Emil könyve, amely témája miatt napjaink egyik legfontosabb olvasmánya kellene, hogy legyen. Közismert, hogy a KISZ Központi Bizottságának ajánlására az ifjúkommunista kollektívákban ezekben a hónapokban vita folyik a témáról. Emiatt hasznos, és talán egy kissé nélkülözhetetlen is az ezzel a kérdéssel foglalkozók számára. Aczél György, a „Mivé lehet az ember” című cikkében írta: „Nehéz az előrehaladás a mindennapi életvitel, a meggyökeresedett nézetek, a szokások, az ízlés tekintetében. Hamis és elavult magatartásminták, a polgári életmód maradványai akadályozzák meg a szocialista életlehetőségek megvalósulását. Nem könnyű leküzdeni az örökölt gyanakvás, a bizalmatlanság reflexeit, amelyek olykor nem engedik kialakulni azt a szükségletet, amely. Marx szavaival: a másik embert, mint legnagyobb gazdaságot érzékeli. A felvilágosítás önmagában ehhez■ nem elég. Az embereknek munkahelyükön, mindennapjaikban kell meggyőződni róla, hogy senki sem fejlődhet, boldogulhat társak nélkül, jó közösség nélkül." Az idézethez úgy érzem semmiféle kommentárt sem kell fűzni, mert akiben él a szocialista életmód, a szó alkotó értelmében vett kollektivizmus igénye, az tudja, hogy olyan napi feladatainkról van szó, amit el kell végeznünk, s a legnehezebb „munkahelyen" — az emberi tudatban. A szocialista közösségi szemlélet nem kevesebb, mint a nemzetközi erőviszonyok befolyásolásának egyik igen fontos, igen hatásos eszköze. Igaz ez azért is, mert a szocializmus egyet jelent az emberhez méltó élet megteremtésével, s erre csak a közösség, _ társadalom kepes. Dr. Nagy Efir.it könyve az életmód és <w»<i élctyitel kérgesének ezt a bonyolult' problémakörét egyszerűen, közérthetően tárja fel, s a munkának rendkívül nagy előnye, hogy nemcsak a rögzítés igényével íródott, hanem igaz, mély és erős az agitatív szándéka. Tudjuk, az MSZMP XI. kongresszusán Kádár János állapította meg, hogy a fejlett szocialista társadalom építésével együtt egyre inkább az a kérdés, hogy hogyan éljünk, nem pedig az, hogy miből éljünk. A könyv utolsó mondata: „Elvhű, kommunista összefogással, társadalmunk egészséges szemléletű tagjainak a segítségével kigyomlálható a gaz és kialakítható a szocialista életmód és életvitel, majd a szocialista típusú ember.” Egyénre szabott napi feladataink ezek, mondhatjuk, s ehhez ad elvi, politikai segítséget a szerző. Cs. K. Néhány helyen azonban érzékelhető feszültség. Ilyen pl., hogy a szövetkezetek a központi előirányzatnál több beruházást terveztek, vagyis gyorsabban szeretnének fejlődni, mint amit a népgazdaság teherbíróképessége lehetővé tesz. Helyenként a központi elképzelések részleteiben történő megvalósításban a szerződéses rendszeren kívüli megoldások kerültek előtérbe és a feltételek biztosítását az üzemek az előirányzatok egymásközötti cseréje révén alakították ki. — Tegyük fel tehát akkor ezt a kérdést is a „másik oldaláról”: mit várhat az ország 1977-ben a termelőszövetkezetektől? — Kezdeném a közvélemény érdeklődésének homlokterében álló kritikus pontokon. A tejtermelés az ösztönzőrendszer módosításának hatására már 1977. első két hónapjában 16 százalékkal növekedett és remélem, hogy továbbra is megfelel a várakozásnak. Cukorrépából és napraforgóból a terület és ter- másnövekedés előirányzatai jelentősek. Zöldségfélékből a tervezett és leszerződött termelés az előirányzatot meghaladja és remélhető, hogy a dinamikus termelésnövekedés fogadására a felvásárló szervek is megfelelően felkészülnek. Nőtt a búza vetés- területe és — feltehetően a szarvasmarha-tenyésztés előirányzataival összefüggésben — jelentősen növelni kívánják a szövetkezetek az évelő pillangósok vetésterületét. Sajnos ezzel párhuzamosan csökkenteni tervezik a kukorica vetésterületét. A legfontosabbnak azonban azt tekintem, hogy a szövetkezetek nagy többsége érzi felelősségét, tudja, hogy az élelmiszertermelés döntő hányadát kell előállítania és mindent megtesz azért, hogy a társadalom várakozásainak megfeleljen. Rodope tiszta ege A Bolgár Tudományos Akadémia csillagász kutatócsoportja megállapította, hogy a legtöbb felhőtlen éjszaka, tiszta csillagos éj — a Rodope hegységben levő Rozsén falucskában észlelhető. ’Itt,' 1750' * ‘ méter' magasságban épül fel .Bulgária legkorszerűbb központi csillagvizsgálója. Az obszervatórium területén teljes csillagászati komplexum épül: műszaki épületek dolgozó- szobákkal, laboratóriumok, könyv, tár és két lakótömb. Készül még egy hivatali épület és három megfigyelőtorony is. Az új csillagvizsgálóban a külföldi tudósoknak is kitűnő kutatási lehetőségeket biztosítanak majd. A csillagvizsgáló csehszlovák tervek alapján épül, berendezéseit pedig az NDK szállítja. A legmagasabb megfigyelőtoronyban — forgatható fémkupolában — kétméteres tükrös teleszkópot szerelnek fel, két másik toronyban pedig hetven, illetve ötven centiméteres teleszkóp kap majd helyet. (BUDAPRESS—SÓFIA- PRESS) tfttmMsfrj, [PÚI «HŰÉ Az édesapjáról beszél, fiúi büszkeséggel. Meséli, hogy nyolcvanévesen, de még mindig dolgozik, a kecskeméti városi tanács műszaki osztályánál. Természetesen csak a nyugdíjasoknak engedélyezett órákat tölti benn. Ifjan, tizenkilencben vöröskatona, parancsnok volt a papa, foglalkozására nézve pediglen építőmunkás. A fiú, Prep- szent Aurél, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának munkatársa sem mai gyerek már, lassanként életének ötvenötödik évét is betölti. Apja után magáról faggatom. A fúvószenét, nagy szenvedélyét hozza elő, amelynek révén bekerült az ifjúsági mozgalomba. Ügy történt, hogy a háború előtti kecskeméti fúvószenekart, amelynél zenélni tanult serkenő bajszú ifjoncként, a felszabadulás után a kommunista párt irányításával újjászervezték. Az együttes az akkori tanonciskola és az ifjúsági szervezet, a MA- DISZ védnöksége alatt működött. Prepszent Aurél a zenekar tagjaként lépett a szakszervezetbe tömörült demokratikus gondolkodású fiatalok körébe. A fúvósegyüttes évek múltán az építőkhöz, majd pedig 1959- ben a munkásőrséghez került. Prepszent Aurél eleinte klarinéton játszott, de később átpártolt ütőhangszerekhez. Jelenleg ő a munkásőrség nagydobosa, • és egyben vezetője. Szabad idejéből többszáz órát szentel évente a zenekari ügyintézésnek, a próbáknak és a fellépéseknek. Ezenkilenc százötven óta a BÁCSÉP-nél dolgozik. Eredeti szakmája a köművesség, de jól forgatta az ácsszekercét is. A vállalatnál főművezetőségig vitte a termelő munkában. 1959-ben a ■STfrkszervezeti bizottság függetlenített munkatársává telték. Prepszent,a Aurélt hajában sokasodnak már a fehér szálak, de még mindig tagja a KISZ-nek. Még az alapításakor, 1957-ben lépett a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Már akkor sem volt fiatal, mondja, hisz túl járt a harmincon. Bekapcsolódott itt Kecskeméten, és természetesen a vállalatnál is, a helyi szervezet létrehozásába. Aktivistaként járta az üzemeket, segített a KISZ melletti agitációban. Szót tudott érteni a fiatalokkal, befogadták maguk közé, s így lett tagja szervezett közösségüknek. A BACSÉP pártvezetőségének tagjaként hosszú éveken át tartotta a kapcsolatot az ifjúsági szervezettel. Ez volt a megbízatása, kedvére való feladata. Ilészt- vett a KISZ-isták mozgalmi munkájában, és sokszor velük tartott kirándulásaikra is. Mint a szakszervezeti bizottság munkatársa a munkaverseny és a brigádmozgalom kapcsán szintén gyakran találkozott a vállalat fiatal dolgozóival. Mindig szívügyének érezte a fiatalok nevelését. — Kitüntető, nagy feladatokat nem hoztak az évek, de a nekem jutó tennivalókat mindig igyekeztem jól elvégezni. A szak- szervezetben, a pártban, a munkásőrségnél és a KISZ-ben egyaránt. És erre törekszem, amíg csak bírom erővel, egészséggel — vallja Prepszent Aurél. Felszabadulásunk 32. és a KISZ megalakulásának 20. évfordulója alkalmából Ifjúságért érdeméremmel tüntették ki. Az érdemérmet kísérő okmányra ezt írták: az ifjúság nevelése terén kifejtett eredményes tevékenységéért. Az őszülő KISZ-tag tevékeny élete során több tucatnyi kitüntetést, oklevelet, plakettet kapott : elismerésül. Mellére tűzték a Munka Érdemrend bronz fokozatát, s emellett négy miniszter kitüntetési is kiérdemelt. Szerzett érdemeket a munkásművelődés és a zenekultúra ügyének szolgálatában, s mint munkásőr. Fia, aki szintén a BÁCSÉP-nél dolgozik, autószerelő, méltán ler hét büszke az apjára. A. T. S. „Ohridi nyár” - antik színházban Sö ügnAwojpjwc ■«r«. (ő.) Még közelebb megyek, ekkor hirtelen eltűnik a szemem elől és nagy csörtetéssel iramodik a szomszéd fára egy majom. Hosz- szú farka csattogva követi. Hát ez volt a félelmetes kígyó! Most már mosolyogva, megnyugodva baktatok vissza és ürítem a fegyvert egy következő kalandra. Már harmadik napja tapossuk Morogoro őserdeit, mikor egy kis patak melletti tisztáson táborveréshez készülődünk. A bozótost előbb letaroljuk, a sátrak helyét megtisztítjuk, az embermagasságú gaztól. A nagy munka közben hirtelen kicsúszik lábam alól a talaj és egy mély gödörben találom magam. Első gondolatom az, hogy biztosan verembe estem. Pemba jön segítségemre és riadtan nézi a két méter átmérőjű gödör szemközti sarkát. Én is oda kapom a fejemet; élször- nyedve látom, hogy egy kobra mozgolódik a sarokban. Pemba rámsziszeg, hogy ne mozduljak és csukjam be a szemem. Gépiesen szótfogadok, de nem értem, hogy pisszegés helyett miért nem húz ki inkább- hirtelen a gödörből. Amíg ezen töprengek, Pembáék gyorsan egy hosszú, villás ágat vágnak, ügyes mozdulattal megcélozzák a kígyó nyakát és a gödör falához szorítják. Erasto közben kiránt a gödörből és a pangával — a bozótvágó késsel egy suhintással lenyisszantja a veszedelmes hüllő fejét. Pemba most már elmagyarázza, hogy ez a mérge kígyó, a köpőkobra, ingerlékeny a mozgásra. Először a szembe lövell nyaki izmainak segítségével valami váladékot és nagyon pontosan tud célozni, akáj: másfél méter távolságra is. Ettől az áldozata még jobban kapkod, s a kígyó ilyenkor marja meg. Ezért a legegyszerűbb védekezési mód, ha az ember mozdulatlan marad és megvárja a kígyó menekülését, mivel az embertől fél. Szerencsére Pembáék nagyon gyorsan cselekedtek. Egy alkalommal Dodoma környékén portyázunk és elérkezünk egy hosszú fallal körülzárt épülethez. Pemba elmondja, hogy ez a leprások kórháza, itt kezelik és gyógyítják a betegeket, az állandó ellenőrzés alatt tartott gyógyultak pedig hasznos termelő munkát végeznek: ki kosarat, ki szőnyeget vagy népművészeti tárgyat készít igen szép kivitelben. A telep falánál haladunk, amikor szemembe csillan a homokos talajban valami. Útjaimon sok érdekes bogár és kagylófélét is gyűjtök, az ismeretlen utáni kíváncsiság most is vonz, és cipőm orrával- akarom kitúrni a földből. Nem kell sokáig túrkálnom, magától is kibújik: jó tenyérnyi területen megmozdul a homok és megjelenik a sárgásbarna, homok színű vipera. Csaknem egészen befúrta magát a homokba. Mezítláb rálépve bizony igen ver szedelmes jószág. Megölöm, mert a környéken sok-sok mezítlábas kisgyermek futkározik, s véletlenül még megmarná valamelyiket. A homoki vipera nagyon jól alkalmazkodik környezetéhez, így nehéz észrevenni. Ügyességemet Pembáék elismeréssel nyugtázzák. Pemba elmondja, még, hogy a hatalmas boa is olyan tökéletesen alkalmazkodik környezetéhez — a zöld növényzethez — hogy még a természet éles szemű fiai is csak akkor veszik észre, mikor fedetlen lábbal rálépnek. Minden kígyófajtának megvan a maga védekező és támadó ösztöne. A bennszülöttek elbeszélése szerint akad olyan kígyó is, amelyik a menekülő ember után veti magát és villámsebesen tudja üldözni, utóléri a leggyorsabb futókat is. Csak egy módon lehet előle menekülni: ha hirtelen irányt tudunk változtatni, mert a kígyó egyenesen halad tovább, s mire észreveszi tévedését, az ember már egérutat nyert. Gyakran ez a csel menti meg a vadonban élő bennszülöttek életét. Mérgük miatt azonban nemcsak irtják a félelmetes hüllőket, hanem tenyésztik is. Mérgükkel ugyanis gyógyítani is lehet. Méreg, babona, misztikum Az európai vadásznak, ha Afrikába készül, nagyjából már van valamilyen elképzelése arról a vidékről, országról, népről, ahova igyekszik. Én is így voltam. Férfiasán be kell vallanom, hogy — a forróságot kivéve — a valóság túlszárnyalta minden elképzelésemet. Nem hittem a mérgezett nyilak használatában sem, pedig akad példa rá még mindig bőségesen. A kormány egyebet nem tud tenni, mint plakátokon hívja fel a figyelmet a mérgezett nyilak végzetes hatására. Tudni kell, hogy az ilyen nyíllal elejtett vad húsa is mérgezővé válik. Ennek következtében egész családok pusztulnak ki. Bár egyre ritkábban, de azért még mindig előfordul ilyen eredetű mérgezés. A kényszerűség viszi rá a mérgezett nyíllal való vadászatra a bennszülötteket, amikor másképp nem tudnak húst szerezni. Inkább vállalják a veszélyt, mintsem éhen pusztuljanak. A kisebb mennyiségű mérgekre ugyanis — több mint valószínű — már immunisak. Amikor az iránt érdeklődtem, hogy miből és hogyan készítik nyilaikra a mérget, kitérő válaszokat adtak. Alighanem vallásos hiedelmekhez kötik a mérgek főzését, talán azért nem avatnak bele senki idegent ezekbe a rejtelmekbe. A különféle trópusi növények főzetét is babonás hittel isszák, pedig legtöbbjük szintén nagyon káros az idegrendszerre. Erről azonban nem lehet meggyőzni őket; képzeletviláguk tel^ van szellemekkel, misztikus rftesék- kel és babonás hagyományokkal — esetenként olyan változatban, amely a táj jellegének felel meg. — Megvan a babonás mese a százféle orchideát termő őserdőben, az oroszlánt nevelő elefántfüves szavannán és a kígyótojásokat keltető sziklás hegyoldalakon. Amikor leszáll a nap és eljön az éj, a tűz körül ülve mesélnek egymásnak, s száll apáról fiúra az ősi babona a túlvilág szellemeiről és a varázslók csodatevő erejéről. Ebben a környezetben nem kell egyéb, mint egy váratlan üvöltés, bagolyrikoltás és szentül meg vannak győződve róla, hogy a szellem éppen jelen is van. Még hatásosabbak a mesék a riasztó éjszakai zajok közepette, ha előtte a trópusi főzetek teájával kissé elkábították magukat. Pemba, akiről nem lehet azt mondani, hogy primitív afrikai, többször próbált rávenni egy-két olyan étel elfogyasztására, aminek ugyan nem tulajdonított babonás varázserőt, de valamilyen utóhatást keltő növényből készült. Sziklás,. hegyes területen jártunk, amikor észrevettem a mi paradicsomunkhoz hasonló növényt. Rögtön felkeltette érdeklődésemet és Pembához fordulva megkérdeztem, rokona-e ez a növény a paradicsomnak, mert akkor jót lehetne enni belőle. Pemba nevetve rázta a fejét, de azért biztatott, hogy kóstoljam meg, mert ez csodanövény. Mikor értetlenül néztem rá, elmondta, hogy ezeknek a paradicsomhoz hasonló bogyóknak van némi méregtartalmuk, aminek hatására a férfiak egy-két óra múlva mérhetetlenül kívánják a szerelmet. Bármennyire is próbált rábeszélni, nem hajlottam a szóra. Megmagyaráztam, hogy nekünk, magyaroknak erre nincs szükségünk. Máskor meg valami szarureszelék elfogyasztására biztatott. Az egyik falu piacterén megálltunk készleteink felfrissítésére, amikor Pemba odahúzott egy öreg néger bazáros asztalához. A sok mindenféle áru között bőségesen akadt varázsszer is. Igencsak rám akartak sózni egy üvegfiola szürkés-fekete port. Mint mondták, orrszarvú tüskéjének a reszeléke és csak egy késhegynyit kell lenyelni belőle, hogy felkorbácsolja az ember vérét. Ezt is — már következetességből is — elhárítottam magamtól. Máig törhetem a fejemet rajta, hogy Pempa miért próbálkozott többször is rászedni a „varázsszerek” kipróbálására, holott ő maga sohasem élt egyikkel sem. Meglehet, csupán arra volt kíváncsi, hogyan fog viselkedni ilyen állapotban egy európai. Amikor egy elejtett elefánt húsát a közeli falu lakosságának ajándékoztam, a falu vezetője nyakba akasztható bőrzacskóval ajándékozott meg, amiben fekete por volt. (Folytatjuk) A jugoszláviai Ohridban, a Szent Kelemen templom és a Salamon-erőd között március elején megkezdték egy antik színház feltárását. Az 1960-ban végzett próbaásatásokból kitűnt, hogy a 4500 négyzetméter területű színház tizenhat soros nézőtere igen jó állapotban van. A műemlék feltárása lehetővé teszi majd, hogy az „Ohridi nyár” néven rendezett fesztiválokon az ókori irodalom remekműveit stílszerű környezetben adják elő. (BUDAPRESS —TANJUG)
