Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-08 / 56. szám
1917. március 8. • PETŐFI NÉPE • 5 Emlékezés Uitz Bélára ÍGY LÁTJA A PSZICHOLÓGUS A jó pályaválasztás feltételei Egymás után olvasom a Petőfi Népében a pályaválasztási elöntés jelentőségét érzékeltető jó cikkeket. Az írások felvetik a gyermek, a szülök, az iskola felelősségét. Joggal teszik ezt, hiszen a döntés egyben életút-választást is jelent. A döntésre való felkészítés kérdéseivel szeretném folytatni a sorozatot. A jó választáshoz sok minden szükséges. Mindenekelőtt megfeielő pályaérettség, azaz a személyiség olyan fejlettsége, mely egyrészt lehetővé teszi az egyéni adottságok és az elhelyezkedési lehetőségek alapján történő reális döntést. másrészt felébreszti a tanulóban a szakmai beilleszkedésre való tartós törekvést. _ A magyar nyelv hete Néhány hete költözött haza a Szovjetunióból, a Gellérthegy oldalában, nagy kertben díszlő műteremházba. Kértek, fogjam rövidre a látogatást. Fáradt, beteges, öreg a Mester. Galériás műteremben vártam, amíg befejezi a reggelit. Falépcsőkön jött lassan, óvatosan. Valóban meglátszott rajta a nyolc évtized. * Mondják kevés vendéget fogad, l én egy régebbi levelezésnek köI szönhettem a meghívást. Még 1 1962-ben tudakozódtam kecskei méti emlékeiről. Két oldalon sűrűn teleírt füzetlápon válaszolt. 1 Felkiáltójelek, többszörös aláhú) zások, bekeretezések, kövér ponS tok emelték ki a számára fontos i részeket. Elnézést kért: „nekem I nehezemre esik magyarul írni, hij szén 40 évig külföldön élek”. A , továbbiakban hosszan fejtegette g a világhelyzetről kialakult véleményét, a Nagy Októberi Szocia- r lista Forradalom jelentőségét. „Természetesen a Kultúra és a Művészet nem állhat semleges ! pozícióra”, hangoztatta. A javításokat lila tintával végezte és ezzel jelezte: jön újabb küldemény, életéről is ír. Végül választ sürgetett, írása nyugtázását, és egy Aranyhomok antológiát kért. (Küldtünk egyet) Sajnos, hosszan hallgatott és csak 1964. január elsejére postázott jókívánságokra reagált 1964. I. 14-én. Rendszerező hajlamára jellemző, hogy a rövid közléseket is pontokba szedve csoportosította. „1. Kívánok boldog új évet — békével! 2. Küldök két bő levelet, „disz- szertációt”! már meg van írva, de át akarom nézni, mert a legnehezebb problémákkal foglalkozik — és tovább megírom, miért hallgattam oly sokáig. Ha levelemben orosz betűk lesznek — ne csodálkozzon ezen én rosszul beszélek magyarul. 3. Ha lehet, őrizze meg e levelet, e levél harc. Elvtársi üdvözlettel: Uitz Béla.” Bíztam, előkerül a jelzett „disszertáció”. .Aj!} idps művész valami, piy^s- mit mondott, hogy még nem került Magyarországra valamennyi holmija. Megpróbáltam munkásságában igen fontos kecskeméti időszakának emlékeit felicféztet- ni. Félsikerrel jártak kísérleteim. A nehéz sorstól, sok munkától megpróbált embert 83 évesen is a jövő foglakoztatta. Lelkesülten számolt be tervezett külföldi kiállításairól. Műtermében több régebbi alkotását láttam a falakhoz támasztva, ezeket állítólag milánói tárlatra készíti elő. (Baj- kay Éva kismonográfiája szerint 1970-ben Prágában és Berlinben állították ki műveit.) A csillapíthatatlan tettvágy, a sajnos oly későn jelentkező alkalom „michelangelói feladatokra” ösztönözte. A művelődésügyi miniszternek küldött levelében összefoglalta terveit. „1. Monumentális kompozícióban akarom ábrázolni a magyar munkásság születését, forradalmi fejlődését (párt-, szakszervezet stb.); organizációk születését, harcát, küzdelmét a szocialista építésért, harcát az ellenforradalommal ... 2. Szeretném ábrázolni a magyar nép történetét freskókban, a historikus materializmus alapján.” Sajnos a tervek, tervek maradtak. Fogyott az erő, a test nem követte a mindvégig kemény szellem parancsait. Közben vissza-visszatértünk 1916-ra. Az akkor 29 esztendős művész — termékeny, hasznos éveket töltött a Művésztelepen. Elmondta, hogy nagyon jó körülmények között dolgozott és nagy hatással volt rá a számára szokatlan táj. Jó néhány tusrajz, vászon őrzi az itt töltött hónapokat. Majd hirtelen fordulattal azt panaszlotta, hogy nem ismerik eléggé alaposan, pontosan munkásságát. Elővette az 1967-ben a Corvina által kiadott Uitz-albu- mot. Állítása szerint az ebben szereplő — kecskeméti vonatkozású — Almaszedők nem az ő műve. Szóba került egy kecskeméti látogatás is, de sohasem láthatta viszont a műkerti fákat, egykori műtermét — a Park étterem mögötti villában — hajdani barangolásainak színhelyét. A 90 esztendeje született proletárművész 1972. január 26-án bekövetkezett halálakor gazdag életművet hagyott hátra. 1914- ben Nemes Marcell és a Szép- művészeti Múzeum az Ifjú Művészek Egyesületének kiállításán valamennyi képét megvásárolta. Két esztendő múltán San Franciscóban aranyérmet nyert, később a Tett, majd a Ma munkatársa. 1919-ben a Proletár Képzőművészeti Tanműhely vezetője. 1922-ben készíti el a világhírű General Ludd rézkarc-sorozatot. A világ minden részén kiállítják műveit. 1926-ban emigrál Moszkvába, majd a Komintern forradalmi művészszervezetének főtitkára, az OSZSZK érdemes művésze. A személyi kultusz éveiben megkezdett munkáit nem fejezhette be, koholt vádak alapján letartóztatták. A második világháború után nagyméretű megbízatásokat kapott. 1967-ben első hazai gyűjteményes kiállításán így méltatta II- ku Pál: „Művészi és mozgalmi tevékenysége kiteljesedett és egyetemes jelentőségűvé válik.” H. N. Ki dönt? Ha ilyen, vázlatos ábrázolásban , is bonyolult a helyes pályaválasztás feltételrendszere, akkor teljesen érthető, hogy a 7—8. osztályos serdülők többsége éretlen a pályaválasztásra. Köztudott, hogy mégis ebben az időszakban kerülnek először döntés elé. Az is nyilvánvaló, hogy e korosztálynál érvényesül legerősebben a család és az iskola „helymeghatározó funkciója”. Oda megy a tanuló, ahová irányítják. A serdülő gyereket any- nyi minden érdekli, hogy a pályaválasztás csak egy ügy a sok közül. Még nehezíti a helyzetet a fiatalok befolyásolhatósága. Például a tanuló választása után megjelenik az osztályban egy jó megjelenésű „pályaismertető” és utána többen megváltoztatják eredeti elhatározásukat. Mondható, hogy az esetek többségében a szülők választanak gyermekük számára pályát, s így az ő felkészítésük legalább olyan fontos, mint a tanulóké, vagy még fontosabb. Tapasztalatból tudjuk, hogy a gyakorlati élet a tanulók zöménél nem kíván ilyen mértékű tudatosságot. Ennek hiányában is sokan jól megállják a helyüket a társadalomban, tehát jól döntöttek. Nyilván azért, mert minden ember több, vagy sok pályára alkalmas. Megfigyelések, vizsgálatok bizonyítják, hogy a 12—14 éves gyerekek képességei általánosak és ezek a választott pályának megfelelően fejlődnek, bontakoznak ki. Így van ez még akkor is, ha esetleg nem a számára legmegfelelőbbet választotta. A korai döntés kockázatát tehát a képességek általános jellege kiegyenlítheti. Mikor ? A serdülő kor vége felé, a középiskola 3—4. osztályában, a tanulók már lényegesen jobban törekednek a tudatosabb, reálisabb döntésre. A pályaérettség (önismeret, pályaismeret stb.) hiánya miatt a serdülőben szorongás is keletkezhet és ez éppen a legkritikusabb időszakban fosztja meg a kívánatos tettrekészségtől. Az ebből eredő bizonytalanságot gyakran a választás után is tapasztaljuk. Sokszor előfordul, hogy így kérnek tanácsot 4. osztályos diákok: „Valóban alkalmas vagyok erre vagy arra a pályára? Nem egy másik lett volna jobb?” A pszichológustól várnak megerősítést, hogy megszűnjön bizonytalanságérzésük. A döntés valóban kritikus helyzet. Egy pálya kiválasztása a többi kizárását, elutasítását is jelenti. Ez ugyan természetes, de kritikussá válik, ha a tanulót több foglalkozás érdekli és nem akar beszűkülni. Bár a szakosodás társadalmi szükséglet, nyugtalanítja a lezártnak tűnő út. Ráadásul a pályaválasztási döntés éppen a legkritikusabb életszakaszban lép fel kényszerítő erővel, amikor a serdülőnek éppen elég problémája van önmagával, és a világgal. Hosszan folytathatnánk, hogy mi minden nehezíti a választást. Hogyan? Társadalmi érdek, hogy a felesleges kudarcoktól mentesüljenek a fiatalok. A legfontosabbnak a reális pályaismertetéseket tartom, a valóságos viszonyok bemutatását. Olyan alkalmakat, hogy a tanuló kipróbálhassa önmagát, lemérhesse képességeit, beleszippanthasson a munkahely légkörébe stb. Túl kevés az, hogy egy üzemen végigsétáltatják. A követelmények kipróbálásával önismerete is gyarapodik. E két legfontosabb pólus között többször gyakoroltatni kell, s nemcsak az utolsó pillanatban, a népgazdaság és a lakóhely által megteremtett lehetőségekből a válogatást, a választást és a döntést. ‘(Mát az óvodában taníthatnák a játékok készítésének variációival a szervezőkészséget. A döntés megszervezése később megkönnyítheti a pályaválasztást.) A döntési képesség kialakítását más szempontok is sürgetik. Például mikor kapcsolja be az ember a tévét, s mikor zárja el. Az iskola sok-sok nevelési szempontot tartalmazó rendszerében ez idáig nem szerepel e képesség kibontakoztatása. 'így jobban előkészíthetnék azt a rugalmasságot, melyet a változó társadalmi, technikai feltételek egyre inkább minden embertől igényelnek. Dr. V. I. Amikor tíz évvel ezelőtt, 1967. áprilisában a budapesti Kossuth klubban először rendezték meg a magyar nyelv hetét, még csak jelképes megemlékezés volt, felhívták a figyelmet nyelvünkre, felvetették a nyelvűnkkel való állandó törődés, foglalkozás szükségességét. Már akkor megmutatkozott. hogy igen nagy a nyelv iránti érdeklődés. Ez a kezdeményezés nyelvi mozgalommá terebélyesedett. A nyelvhétmozgalom túlnőtt Budapesten, és valóban országos jellegűvé vált. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat szervezésében a megyék is bekapcsolódtak néhány előadással. Sőt később már a nyelvi hét megnyitása is áttevődött egy-egy megyébe. így Veszprém és Szabolcs- Szatmár megye is gazdája volt már a megnyitó előadásoknak. A megnőtt érdeklődés miatt már nem is nyelvi hétről, hanem nyelvi hetekről beszélhetünk. A gondolatokat ébresztő és érdeklődést keltő előadások hatására ma már ez a mozgalom országos jelentőségű. A rádió és a tévé is bekapcsolódott a nyelvi mozgalom eredményesebbé tételébe, nemcsak azzal, hogy a nyelvheteken nyelvi előadásokat tűztek műsorra, hanem azzal is, hogy a nyelv iránti érdeklődés állandósítására nyelvi sorozatokat kezdeményeztek. A rádióban Lőrin- cze Lajos ötpercei, az Édesanyanyelvünk sorozat keltette fel és tartotta ébren mind szélesebb tömegekben az anyanyelvűnkkel való törődés gondolatát. A Magyarán szólva ... sorozat elindítása is eredményesnek bizonyult. Üjabban Péchy Blanka és Deme László sorozata, a Beszélni nehéz! az eddig eléggé elhanyagolt hangsúlyozási és hanglejtési kérdések iránt keltett igen nagy ^érdeklődést. De felkarolták a nyelvművelés ügyét az egyes újságok és folyóiratok is. Nagyon jelentős a Magyar Nemzet Anyanyelvűnk rovata. A Magyar Hírlap A 'nyelvünk világa, az Élet és Tudomány Nyelv és élet és Mondhatta volna szebben? sorozatai és az Élet és Irodalom cikkei is az érdeklődés fokozódásának a bizonyítékai. Néhány megyei lapunk is állandó rovatot szentel a nyelv- művelés kérdéseinek. Minden korszaknak megvoltak a maga nyelvművelési elvei. A felszabadulás előtt a Magyuro- san-mozgalom és folyóirat volt a nyelvhelyességi mozgalom irányítója. Igaz, akkor az idegen szavak elleni küzdelem is túlzott szerepet kapott a nyelvművelésben. Ma már másképpen vélekedünk az idegen szavakról, mert csak elburjánzásuk és a megértést akadályozó szerepük ellen küzdünk. Ma már a nyelvművelés súlya áttevődött a nyelvtanilag helytelen szerkezetek, a pongyolán szerkesztett mondatok, a henye kifejezések és a helytelen szóhasználat elleni küzdelemre. Eredményesen akkor leszünk igazi nyelvművelők, ha nem a sokszor bizonytalan nyelvérzékre támaszkodunk abban, hogy a szokatlan és új nyelvi jelenséget helyesnek, vagy helytelennek nyilvánítsuk. Ezért tudnunk kell, hogy mi a nyelvművelés célja, és mit tartunk nyelvileg helyesnek. Az értelmező szótár szerint a nyelvművelés a nyelvhelyesség elvei alapján, a nyelvi műveltség terjesztésével igyekszik segíteni a nyelv egészséges fejlődését. A nyelvhelyesség pedig valamely nyelv jellegéből következő sajátos szabályszerűségek összessége, illetve a nyelvhasználatnak fogalmi. nyelvi és stiláris helyessége. De mivel ez a fogalmi, nyelvi és slilaris helyesség nagyon ösz- szetett és bonyolult dolog, Fe- renczy Géza, nemi ég elhunyt nyelvészünk egyszerűbben fogalmazott meghatározását fogadhatjuk el nyelvművelésünk fő gondolatává: „Azt tartjuk helyesnek nyelvünk használatában, ami a mai legegységesebb magyar nyelvváltozatnak, az irodalmi nyelvnek és a művelt emberek nagyjából egységes élő beszédének, a köznyelvnek megfelel.” A nyelvi hetekre szükségünk van, hogy ébren tartsuk a nyelvünkkel való állandó törődés gondolatát. Értünk el eredményeket. dé még sok a tennivaló. A nyelvi iskolázatlanság, a tudatlanság, felelőtlenség, nemtörődömség és közmbösség miatt a nyelvhelyességi hibák száma igen nagy. A már említetteken kívül küzdenünk kell az újabban nagyon elharapózott idegen szavak, az argóval- kevert ifjúsági nyelv nyegleségei, a hangsúlyozási, hanglejtési és kiejtési hibák ellen. De a helyesírási hibák, helytelen közbevetések, zsúfolt mondatszerkesztés és a hirdetések stílusa is sok gondot okoz. Az elmúlt évi nyelvhét óta elért eredményekre is rámutathatunk. Végre megjelent a Hivatalos nyelvünk kézikönyve, amely nemcsak a „hivataí”-nak ad hasznos tanácsokat, hanem mindnyájunk számára a legfrissebben keletkezett nyelvi jelenségek használatában is eligazító, kiváló nyelvművelő kiadvány. A 3. kötet megjelenésével pedig teljessé lett A magyar nyelv történeti- etimológiai szótára, amely lehetővé teszi a nyelvünk szókészletének érdekességeivel való foglalkozást, A mostani nyelvi hét témái között helyet kapnak a szófejtéssel, szókészletünk gyarapodásával kapcsolatos kérdések is. De a névadásról, a névválasztásról, a keresztnevek eredetéről szólók is. Megyénkben is lesznek nyelvheti előadások, Olvasóink a rádióban és a tévében is hallhatnak érdekes előadásokat. De az újságok és hírlápok is több cikkel járulnak hozzá a magyar nyelv hete sikeréhez. Kiss István Burját földön Kékbe vesző vulkáni hegyek, dúskalászú aranyló búzamezők, a vad szirtek, s a Bajkál lenyűgöző szépsége jellemzi a csodálatos burját ! tájat. Az őslakos burjátok már az időszámítás előtti II. évezredben a Szelenga folyó és a Bajkál-tó partján éltek. Jártak ezen a földön a keleti hunok, Dzsingisz kán seregei támadtak a burját törzsekre. A XVII. században Oroszország, illetve I. Péter védnökséget vállalt. fölöttük. A szovjet hatalom I Pedig államiságot adott a burjátoknak és az oroszországi föde- i ráció keretében 1923-ban megalakult a Burját Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság, melynek fővárosa Ulan-Ude. A burját földet nemrég még a sztyeppén legelésző hófehér juh- nyájak, tehéncsordák és ménesek jellemezték. Most pedig a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának küszöbén a gyors ipari fejlődés jellemző. A Burját ASZSZK agrár országból, • A hun vezér síremléke. ipari agrár ország lett. Olyan fontos termékek kerülnek ki innen, mint a wolfram, molibdén-kon- centrátum, arany, faanyag, cement és tetőfedő pala, üveg. Itt gyártják az AN—24 típusú repülőgépet. A Szelenga folyó partján pedig épül a hatalmas cellulóz és kartonlemez kombinát, amely teljesítőképességét tekintve egyedülálló a Bajkál tói a Csendes-óceánig. Burjátföld természeti kincseinek kiaknázása tekintetében nagy lehetőségeket nyit meg az épülő Bajkál—Amur vasútvonal, mely átszeli a köztársaságot. A köztársaság területe 351 ezer négyzetkilométer, a lakosok száma 850 ezer, ebből 300 ezer a fővárosban, Ulan-Ude-ben él. A lakosok nemzetiségüket tekintve burjátok, evenkek és oroszok. Nemrégiben mintegy 210 km- re Ulan-Ude-től rábukkantak egy hun vezér sírjára az ie. 2. századból. Nem tisztázott ugyan, hogy az európai hunok az ázsiai hunok utódai lennének, hiszen a tárgyi emlékek között alig van hasonlóság. A hun vezér síremléke is arra mutat, hogy az ázsiai hunok temetkeztek, míg az európai hunok általában elhamvasztották halottaikat. Ulan- Ude egyik városszéli szép parkjában szabadtéri múzeum létesült. Ennek egyik látványossága a számunkra is érdekes, sziklába vájt hun lakóhely. (-s) • Mintegy 25 km-re a fővárostól székel a szovjet buddhista egyház központja. Itt képezik a buddhista papokat és itt van a szovjetunióbeli buddhista egyház vezetőjének hivatala. Emlékmű a telep középpontjában. • A fehérre meszelt emlékműveket takaros faházak övezik, ezekben laknak a telep lakói. • Jellegzetes hangot adva forog az imamalom. • Kellemes időben a díszes, színes sátrát is használják szertartásaikkor.
