Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-31 / 76. szám
19:7. március 31. • PETŐFI NÉPE • 5 VENDÉGÜNK VOLT: Jurij Mihailovics Rogov Akik rend- Izeresen hallgatják a fnoszkvai rá- lió magyar fiyelvű adását, bizonyára jól hmerik Jurij Mihailovics . logov hang- kgát. A moszk- 'aryai rádió ma- C) ;yar osztályá- kpak helyettes C), /ezetője Bácsié <iskun megyé- Cili'ől is gyakran ^részit riporto- q\ <at, interjúkat. (gA magyar nyel- )reVű műsor kecs- Aeméti hallga- . Klói nemrég llvaszemélyesen is ’ unegismerk ed - , "hettek a ro- L*jj konszenves, ígtözvetlen modorú fiatalemberrel, Breki a meghívásnak eleget téve ^H'eszt vett a megyeszékhelyen ^Bnúködő rádiós klub legutóbbi ^Rendezvényén. Programja megle- ^Rietősen zsúfolt volt, mégis na- ^K.von szívesen vállalkozott a be- ^Rízélgetésre. M — Mintha anyanyelve lenne. beszéli a magyart. Hol sajá- títctta el ilyen jól a nyelvünket? — Itt voltam katona három aztán visszamentem Moszk^Hvába, s beiratkoztam a pedagó- ^Hgiai főiskola spanyol szakára. El- ^■véyeztem a főiskolát, s a moszk- ^Hvai rádió magyar osztályán kezd- ^Htem dolgozni. Néhány hónap múl- ^Hva megint diák lettem, a buda- j^Hpesti Eötvös Lorand Tudomány- ^■egyetemen a magyar szakot vé- ^Mgeztem el. Feleségem is Buda- ^Hpesten. a Liszt Ferenc Zeneaka- ^■démián tanult. Jelenleg a moszk- ^Hvai rádió nagykórusának szólistá- ^H.ia. Kislányunk a magyar fővá- ^■rosban született. Négy és fél I^Beves. éppúgy beszéli a magyart, ^Hmint az orosz nyelvet. Hat év l^^után hazaköltöztünk. Az ország ^■minden táján, Bács-Kiskun me- |H gyében is nagyon sok jó barátom van. — A moszkvai rádió mióta su- poroz magyar nyelvű adást? — Több mint negyven éve mű- [^Hködik a magyar osztály, melynek ^Honnak idején többek között Mün- Hmch Ferenc is munkatársa volt. rádió munkájában sokat segí- tettek a magyar internacionalis- ^Hták. akik a polgárháború után a H Szovjetunióban dolgoztak. — Kérjük, mutassa be a ma- jJ^tavar osztály jelenlegi munkatárseit, s beszéljen a munkájukról. — Mindenekelőtt. Vagyim Gu- H szev osztályvezető elvtársat kell említenem, aki részt vett Ma- ■■ gyarország felszabadításában. Na- gyón jól ismeri az országot, az itt élő embereket. Anyanyelvi szinten beszél magyarul. Rajtam aU kívül Leonyid Szcseglov szerkesz- tö és Anatolij Guszev bemondó ■ is az Eötvös Loránd Tudományává egyetemen kapott diplomát. Je- HH lena Kalityenkó, Galina Poljako- va és Gyina Mudrova szerkesz- 1 nk pedig önállóan sajátították el a magyart. Nyina kanajeva szerkesztő a budapesti Nemzetkö- zi Előkészítő Intézet hallgatója volt. Annetta Salitajeva, az osztály titkárnője most tanulja a nyelvet. Dolgoznak nálunk magyar állampolgárok is: Sánta Edit bemondónő, akineki a fia a Moszkvai Ipar- művészeti Főiskolán tanul. Lukács Gyula és Barzsó Tibor fordítóként dolgoznak az osztályon. Más feladatokat is végeznek, Barzsó Tibor például az SZKP XXV. kongresszusán, s most legutóbb a szakszervezet; kongresszuson szinkrontolmács volt — Milyen rovatai vannak a magyar nyelvű adásnak? — A magyar nyelvű műsor legfontosabb feladata a Szovjetunió és a szovjet—magyar kapcsolat bemutatása. Ennek alapján alakítottuk ki állandó rovatainkat, melyek közül kiemelkedik a Politikai kaleidoszkóp. Nap, mint nap rendszeresen hírlj adunk a Szovjetunióban történt legfontosabb politikai, társadalmi eseményekről. A Tudomány és technika rovatunkban neves szovjet tudósok számolnak be a különböző tudományos kísérletekről, kutatásokról, a legújabb technikai vívmányokról. Heti egy-két alkalommal jelentkezik a Barátság útvonalán rovat, amely a magyar —szovjet barátság legfrissebb híreit sugározza. Vasárnaponként hallgatóink leveleire válaszolunk. — Havonta általában hány levelet kapnak magyarországi hallgatóiktól? — öt-hatszázat. Gyina Mudrova szerkesztő és munkatársai dolgozzák fel a leveleket. Legutóbb Bács-Kiskun megyéből egy fiatalasszony levélben érdeklődött Uszty-Ilimszkben dolgozó férjéről. Telefonon felhívtuk a tajgai várost, s részletes felvilágosítást kaptunk a Kun Béla brigád munkájáról, ottani életükről, s a híreket adásunkban sugároztuk. Azóta rendszeresen továbbítjuk az üzeneteket, ezért az érdekelt családoknak ajánljuk, hogy az este hét órától fél nyolcig, valamint 21 órától 22 óráig tartó műsorainkat figyeljék. A Kun Béla brigád tagjai egyébként jól érzik magukat, egy-két ágyas, összkomfortos lakásban laknak. Jó kapcsolat alakult ki az építkezésen dolgozó szovjet, magyar és bolgár fiatalok között. A magyar fiatalok egy Uszty- Ilimszk-i iskolát is patronálnak. A diákoknak nemrég egy kiállítást rendeztek Magyarországról. Hét óra, a klubtagok mór bekapcsolták a rádiót, hogy meghallgassák a magyar adást, amelyben a kecskeméti klubtalálkozóról is beszámolnak. Köszönjük a beszélgetést. Tárnái László '"'•íiWZ'&ű (3.) Eleinte nem törődtek vele, azt hitték, csupán az ő kézmozdulataikat próbálom utánozni. Néha rámpillantottak és mosolyogtak. De ahogy múlt az idő, s látták, hogy nem unom, sőt egyre jobban kezdtem „belemelegedni” — szószeri nt, mert a fa alatti árnyékban is volt vagy 35 fok — és a faragványom is kezdett kibontakozni, egy szép agyarú vaddisznófej, néhányan a hátam mögé álltak és csendben figyelték. Majd amikor kezdték felismerni a disznófejet, hangosan magyarázták a többieknek, hogy mit faragok. Mosolygásuk is átváltozott, ez már inkább egyetértő mosoly volt és biztató, hogy csak csináljam tovább. Amikor elkészültem a nagy agyarassal és felmutattam, gyermekes örömmel megtapsoltak. Sorra járt, kézről- kézre, mígnem eljutott a főnökhöz is, aki körbenézte, elismerőleg bólogatott. Láttam, hogy tetszik neki, felajánlottam, őrizze meg emlékül, egy ittjárt magyar vadász munkájaként. Igen nagy tisztelettel fogadta, többször is meghajolva köszönte meg, s bevitte irodának nevezett kis helyiségébe. Viszonzásul ő is megajándékozott két nagyon szép faragású maszály fejjel, melyek otthonaim ékességei közé tartoznak ma is. Mikor Arushában jártam, s a makonde faragásokat szemléltem az utcai árusoknál, ott mutatkozott meg igazán, hogy menynyi forma, ménnyi ízlés és képzelet vegyül ezekbe a művészi faragásokba. Nem győztem csodálkozni, egyik szebb, mint a másik. Sikerült egy igen érdekes és szép kivitelű maszáj-ál- arcot kiválasztani és rövid alkudozás után meg is vásároltam. Tangóban járva a tangai Dávid, a makonde faragások művésze. alkotásainak ismertetésével és barátságával ajándékozott meg. Méteres ébenfatörzsekbe faragja népének harci és táncalakzatait olyan kompozícióban, ahol a legfontosabb a mozgások harmonikus összhangja. Élettől lüktet a csillogó, fekete, lándzsát hajító ifjú férfi, amint ördögi táncmozdulattal feszülő teste i halálos veszélyt hárítani készül. Gyönyörű faragások a fiatal, ringó csípőjű, kecses termetű és fenséges fejtartású fekete nőkről készült alkotások. Egyikük vízzel telt korsót, másikuk kosár gyümölcsöt visz a fején bájosan játszi könnyedséggel. Hajlékony testük párducszépségű mozgásra lendül. A szabadság fennkölt érzését tolmácsolja az ébenfába faragott ifjabb doboló csoportja, amint izmos karjukkal fáradhatatlanul továbbítják az őserdő lakóinak híradását. A „sötét Afrika" képviselője az ébenből kimunkált mganga alakja, ö az „afrikai A műfaj csábítása Zenés bemutató a kecskeméti Katona József Színházban Már lassan közhelyszámba megy arról írni, hogy az operett elavult ízlésvilágot, kispolgári világszemléletet, gondo- iattalan álromantikát képviselő színpadi műfaj, s mint ilyen „elítélendő és üldözendő”. A probléma azonban leírva egyszerűbb, mint a valóságban. • Az örökké pénzszűkével bajlódó Potentó család. (Vass Éva, Vándor Éva, Hídvégi Miklós és Simor Ottó). (Tóth Sándor felvételei.) Az emberek nagy sokasága ragaszkodik a hétköznapi gondokat feledtető édes-könnyes álomvilághoz, s a minden jó ha jó a vége történetek fordulatai közé ékelődő papírrózsás énekszámokhoz, a seholsincs hercegségek katonai uniformisainak és a fodros selyemszoknyók érzelmes egymásratalálásának színpadi életrekeltéséhez. Az operett hívei azt mondják, hogy a színházban ki akarnak kapcsolódni, s kívánságuk sok tekintetben jogos. Valljuk be őszintén; a szellemi üresjáratokra, a lazításra még a legmeg- rögzöttebb gondolkodóknak is szükségük van. Más kérdés az, hogy kit mi „kapcsol ki”? Ügy tűnik, hogy azért is nagy a műfaj tábora, mert a szórakoztató jellegű darabokból az operett nyújtja a legnagyobb választékot — s ezek már olyanok, amilyenek. A Gerolsteini nagyhercegnőben és társaiban nem is az az ellentmondásos, hogy hamis világ illúzióját keltik, hanem az, hogy magához „láncolják” a nézőket — s tőlük út nem igen vezet sehová... A kérdés tehát; mi nyújtható helyettük azonos funkcióban? Osztönzik-e színházi műhelyeink az igényes Scribe-i vígjáték mai létrejöttét, illetve a felkért szerzőik komolyan veszik-e feladatukat akkor, amikor szórakoztató darabokat készítenek? Ezek írásakor ugyanis nem a tartalmas és bonyolult mondanivaló, vagy mélyreható valóságábrázolás megjelenítése a követelmény. Sokkal szükségesebb ennél a leporolt dramaturgiai klisék ügyes használata, napjaink sajátos jelenségeinek kifigurázása, egy kis helyzet- és jellemkomikum és már készen is van az a könnyű darab, amelyre közönség és színház egyaránt várakozik. Jó példa akad elegendő, nézzük csak végig azokat a nyugatról importált szórakoztató filmeket, amelyek jórészt ilyen típusú sikeres színpadi ősöktől származnak. A kecskeméti Katona József Színház Gyurkovics—Szakonyi— Döme szerző-trió De ki lesz a gyilkos? című zenés játékát kínálta legutóbb a könnyű múzsa kedvelőinek. A darab jól példázza az operett helyettesítésére irányuló törekvések nehézségeit. □ □ □ Kezdjük a legelején, a szövegkönyvvel, amitől a műfaj követelményei alapján nem is várnánk többet, mint néhány jó ötletre épülő fordulatos cselekményt, egy-két karakterszerepet, s a kínálkozó színpadi helyzetek vígjátéki kiaknázását. A tehetségesnek megismert szerzőpáros. Gyurkovics Tibor és Szakonyi Károly azonban úgy tűnik, hogy csak vonakodva engedelmeskedik a zenés színpad kívánalmainak. Szívük, mit tagadjuk, nem ide húz... Megrajzolnak egy kispolgári családi környezetet, amolyan „adáshibai” jellegtelenséggel. Tagjai a zongorázni szerető nagymama, a mindenre elszánt mama, a becsületes fogász férj, egyetlen lányukkal s annak vőlegényével. Mindnyájuk igézetében a tengerész-csempész nagybácsi, Juszuf személyisége ragyog, akinek „anyagi” támogatásával szeretnék visszaszerezni lakásuk egykori tartozékát, a második szobát. A színpad jobb oldalán levő helyiségben élők alkotják a darab „vigjátékibb” szereplőit, mellesleg ezek a halványabbak. A baloldali szobát elfoglaló író-páros, Búr és Wil pedig azok, akik a szerzők érdeklődése nyomán némi színt és mondanivalót csempésznek a történet jelentéktelenségébe. Ók ugyanis egy filmforgatókönyv közös megírásával kínlódnak, míg rá nem jönnek, hogy a b ned'/oüözl*» .neólsíli „rabicfalon” áthallatszó beszédtöredékek egy krimi magvául szolgálnak; nincs más dolguk, mint leírni a hallottakat. A darab fő hibája az, hogy a szerzők nem adták el lelkűket a könnyű műfaj ördögének. Találóan megrajzolják a két írót, elhanyagolják viszont a szereplők többségét kitevő családot. Jó színpadi ötleteket találnak ki, ezeket azonban nem fűzik láncba, s nem építenek belőle cselekményt. Sok figurának sem „szerepe”, sem társas kapcsolata nincsen. Az írói pazarlás annál inkább bántó, mert a játékban fellelhető az amerikai musical sok, hasznos dramaturgiai eleme —, csak éppen kihasználatlanul. A hallgatózásokból nem lesznek félreértések, a helyzetekből szerepcserék, a tévedésekből lelepleződések, egyszóval a színpadi humor sok ígérete porlik szét nyomtalanul. □ □ □ Az írók lelkesedésének hiányát a kecskeméti társulat tagjai pótolták, akik minden erőfeszítést megtettek, hogy sikerre vigyék a darabot. A rendező, Szurdi Miklós a jelek szerint hisz abban, hogy a zenés játék is fontos szerepet tölt be a színház műsortervében. És igaza van. őszinte törődéssel tervezi meg Potentóék fojtogató kispolgári környezetét, és ízléssel komponálja meg a zenés-táncos betétek fény- és hangjátékait. Feszes tempót diktálva pergeti a cselekményt s rendezése viszonylag ügyesen egyensúlyoz a helyzetkomikumra építkező jobboldali szoba, és az intel- lektuálisabb humort és ábrázolásmódot igénylő bal helyiség között... A szereplők közül csak azokról lehet érdemben szólni, akik számára a szöveg játéklehetőséget is adott. Nem sokan vannak. Közöttük elsősorban Hetényi Pált és Andorai Pétert kell megemlítenünk, akik a két író kamaradarabját játszották el — az előadáson belül. Alakításukat kidolgozottság, a helyzetek és a jellemek igaz komikumának érzékeltetése jellemezte. Azután még Vass Éva nagymamája teremtett sajátosan derűs perceket a színpadon, létező személyiséget kölcsönözve a figurának. Nehezebb helyzetben volt Simor Ottó, a férj, és Bilus- ka Annamária az asszony szerepében, s ugyancsak nem nagyon találhatott sok írott fogódzkodót Hídvégi Miklós és Vándor Éva fiatal szerelmespárja. Géczy József tengerésze viszont humor híjján volt. A darab szövevényéhez eléggé szervetlenül kapcsolódik a két fel-fel bukkanó szociográfus — Horváth József és Neumann Gábor figurája, egy inkább lehetőségeiben, mintsem kidolgozottságában érdekes házmester (Köl- gyesi György) és Trafo-Nagv filmrendező (Lakky József), a forgatókönyv megrendelője. A színpadi „görlök” szerepkörét Rölcsics Ágota, Csengery Erzsébet és Rácz Kati látták el. Az előadás hangulatát a Fuchs László által vezetett Tranzit Együttes jó. dinamikus beat-játe- ka teremtette meg. Döme Zsolt zenéje minden tekintetben megfelelt a műfaj kívánalmainak. A díszleteket Najmányi László, a jelmezeket Szakács Györgyi tervezte, a koreográfus Veöreös Boldizsár volt. Mindhárman jelentős mértékben kivették a részüket a darab sikeres színpadi életének megteremtéséből. Paviovits Miklós • A két író ■ a nagy művet megrendelő filmrendező, (Hetényi Pál. Andorai Péter m. v. és Lakky József). • Az alsó képen: a Tranzit Együttes és a tánckar tagjai. doktor”, a félelmetes, mindenható varázsló. Kezében oroszlánsörény ostor, s primitív gyógyító eszköz. A mahagóniba faragott rizstörő nőalakok már bizakodó arccal végzik monoton, de életet jélentő munkájukat. Lenyűgöző látvány az Afrika vadjait megelevenítő sok faragás. szinte élnek, mozognak. El- bűvölőek a .játékos elefántbébik és majmok. Szépek a gepárdok, leopárdok, zsiráfok, impalák, oroszlánok, zebrák világos kámforfából és meleg színű mahagóniból, s a nagy elefántszobrok ébenfából. Érdekesek a vadászjenetet ábrázoló faragott domborművek és szobrok. A hazájukat szerető, szabadságukat féltő, marcona férfiak arcára a művész odavarázsolta az igazi barátság meleg vonásait. Ez a melegség árad a művész egyéniségéből is, aki barátjának tekint mindenkit, aki barátiként nyilatkozik szabad hazájáról. „Aki szereti Tanzániát és a néppel érez, az nekem barátom és ez a legtöbb nekem.” — mondta és melegen megszorította a kezemet. A makondék nemcsak a kereskedelem és a turisták részére készítenek faragásokat, hanem a körülöttük élő afrikai törzseknek is, főleg a varázslóknak, különféle istenségeket (fétiseket) misztikus szertartásaikhoz. A túlvilági lelkek megidézésé- hez a szülők elvesztett gyermekeik, családtagjaik emlékezetére szobrot rendelnek és otthonukban úgy tisztelik, mintha élne. Sok helyen még ételt és italt is raknak a szobrok mellé és időnként cserélik, frissítik. Még a ruha is: amulett Nagyon érdekes a makonde törzsek ruhaviselete is. Ma már eléggé kevert, de egyes helyeken még megmaradt ősi öltözködési módjuk. Nők, férfiak egyaránt csak szeméremövet, vagy ágyékkötőt használnak, a test többi része fedetlen. A szeméremövek inkább ékszerhez hasonlítanak, mint takaróeszközhöz. Ezüstláncok, tele fityegővei, esetleg át- lyuggatott fémpénzekkel. A karon, nyakon, derékon, bokán nem a szükség és nem a szeméremérzés hozta létre a viseletét, hanem vallásuk babonája. A kar- perecek, csüngök és gyöngyfüzérek mind amulettek, amelyek védik a testet a-rontó varázslattól és a gyötrő betegségnek a testbe való behatolásától. Minden ékszer, amit a kelet-afrikai törzsek használnak, akár fül-, vagy orrkarika, csont, fém, fa vagy bőr: védelmező amulett. De jelezheti viselője társadalmi osztályát, törzsi hovatartozását és családi állapotát is. Még a hajviselet is jelentéssel bír. Más a hajviselete az asszonynak, a leánynak, más a menyasszonynak. Van egyéb megkülönböztető jelük is az afrikai törzseknek: a tetoválás. S högy minél maradandóbb legyen, nem riadnak vissza a sokszor veszélyes és brutális módszerektől sem, pl. a fogak kitörése, vagy a szudáni törzseknél az arc bevágásos jelzése. A makonde törzs tetoválási szokásai szerint az egész testet kékesszínű, ék alakú mintázatokkal szurkálják tele. Ma már csak az idősebbeken látható ez a jelzés, a fiatalabbak elhagyták. A kelet-afrikai törzseknél a tetoválási műveletek rituális szertartásokhoz hasonlítanak. Igen nagy gondot és előkészületet fordítanak egy-egy szövevényes mintázat kialakítására. A tetoválási formákban igen divatos a kidudorodó, sebhelyes tetoválás, vagy „relief” tetoválás. Régebben ezeknek a tetoválásoknak is misztikus varázserőt tulajdonítottak, az amuletthez hasonlóan, védelmező szerepet töltött be. Arusha szép és kedves kis város. Lakói között Földünk nagyon sokféle nemzetisége és Kelet-Afri- ka sokfajta törzse megtalálható. Arushai tartózkodásom alatt igyekeztem az utcai árusokkal és az érdekesebb ruházatú, vagy tetová- lású bennszülöttekkel megismerkedni. Egy alkalommal fiatal maszáj gyerekekkel alkudoztam, hogy álljanak a fényképezőgépem elé. Sikerült 5 tanzán shillingben megalkudni. (Folytatjuk) 9 Remekbe faragott makonda szobrok.
