Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-31 / 76. szám
1977. március 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Elfogadták az iparfejlesztés hosszútávú tervkoncepcióját (Folytatói az 1. oldalról) ségre, a táptakarmány-gyártásra és a húsfeldolgozásra. Terveink szerint az élelmiszer- ipari dolgozók; aránya a következő 15 évben növekedni fog megyénkben. Az ország élelmiszer- ipari termeléséből is a jelenleginél nagyobb részt fog Bács-Kis- kun megye előállítani. Az élelmiszeripar kiemelt fejlesztését indokolja az is, hogy termékei a belföldi igények kielégítésén túl minden külföldi piacon jól, gazdaságosan értékesíthetők. Az élelmiszeripar elsődleges fejlesztése mellett változatlanul a nehézipar — ezen belül a gépipar — termelésének fejlődése lesz a legdinamikusabb. Ez megegyezik az országos én nemzetközi tendenciákkal. Az egész világon a nehézipar növekedési üteme a leggyorsabb és ez a folyamat az iparilag legkevésbé és a leginkább fejlett országokban egyaránt tapasztalható. Visszatekintve az elmúlt 15 évre, megyénkben is mindig ez volt a helyzet. Ebben az iparfőcsoportban találhatók a legdinamikusabban növekvő, úgynevezett progresszív iparágak, mint a híradás- és vákuumtechnikai ipar, vegyi- és műanyagipar. Messze az átlag feletti dinamikával fejlődik hazánkban a közlekedési eszközök gyártása, valamint a villamosgép- és készülékgyártás. Megyénkbe: • hatalmas fejlődés előtt áll az olajbányászat is. A felvehető új munkaerő jelentős része éppen ezekben a progresszív iparcsoportokban fog megjelenni. A termelékenységnövelés tartalékai is a nehéziparbán a legnagyobbak. Ezért azt tervezzük, hogy 1990-ben a megye ipari termelésének közel felét a nehézipar adja, miután termelését 15 év alatt 3,2—3,5-sze- resére növeli. Évi átlagban 8,1— 8,7 százalékos termelésnövelésre számítunk ebben az iparfőcsoportban. A könnyűipar jelentős beruházások, rekonstrukciók révén fejlődik, de itt van néhány olyan iparcsoport is, amelyből létszám- eláramlás várható. Ez a jelenség már nálunk is tapasztalható a textilfeldolgozó, illetve a kézmű- és háziipari üzemeknél. Ugyanakkor rendkívül dinamikusan nő a textilipar termelése a Halasi Kötöttárugyár teljes üzembeállítása és a Bajai Finomposztó Vállalat rekonstrukciójának eredményeként. A kétféle hatás eredőjeként minimális létszámnöveléssel és az átlagosnál kissebb termelésnövekedéssel számolhatunk ebben az iparfőcsoportban. Évente átlagosan 6,8—7,4 százalékkal növekszik a termelés, így 1990-ig az 1975. évi termelési érték 2,7— 2.9-szeresét produkálják majd a könnyűipari vállalatok, szövetkezetek. A következő 15 évben a szocialista ipar mindhárom szektora dinamikusan — az országos átlagnál nagyobb ütemben — fejlődik. A legnagyobb fejlődés továbbra is a minisztériumi iparban megy végbe, s ezáltal a megye iparában elfoglalt vezető szerepe tovább erősödik. Az új nagyberuházások, a legjelentősebb rekonstrukciók, a nagy horderejű gyártmányszerkezeti változások ebben a szektorban valósulnak meg, s az itt végbemenő folyamatok döntően befolyásolják az egész megye ipari fejlődését. A tanácsi ipar az elmúlt másfél évtizedben rendkívül nagy szerepet játszott a megyei ipar szervezetének kialakításában olyan „ipari magok” létrehozásával, amelyek megfelelő közegbe kerülve, gyorsan fejlődtek, s jelentős középüzemekké nőttek. A nehéz- és könnyűipari vállalatok jelenlegi létszámának mintegy 4'.' százalékát foglalkoztatják abban a 31 ipari üzemben, amelyek a tanácsi ipar keretében alakultak ki, s fejlődtek a tárcaiparhoz történő átadásig. A tanácsi iparból átadott létszám meghaladja a 10 ezer főt, a termelési érték pedig az 1,1 milliárd forintot. A jövőben a tanácsi iparból nem tervezünk további átadásokat. A megmaradó tanácsi vállalatoknál a már kialakult profil megtartása és korszerűsítése mellett ismét előtérbe kerül a lakossági áruválaszték bővítése és a fogyasztói szolgáltatások mennyiségi és minőségi növelése. A szövetkezeti ipar súlya, jelentősége megyénkben nagyobb, mint az ország más területein, s a termelés, a szolgáltatás volumene megelőzi a megye tanácsi iparát is. Az ipari szövetkezetek az utóbbi néhány évben jelentősen korszerűsítették termékeiket és a termelés körülményeit egyaránt. Ezt a folyamatot kell tovább erősíteni és általánossá tenni. Mindhárom szektorban kiemelkedő fontosságú feladat a termék- szerkezet folyamatos korszerűsítése, a technológiai és kisegítő folyamatok magas fokú gépesítése és automatizálása, a korszerű üzem- és munkaszervezés megvalósítása, e tekintetben is fokozatosan fel kell zárkóznunk az élmezőnyhöz. Korszerű gépek, szakemberek A tervezett fejlesztés megvalósításának egyik kulcskédése: hogyan tudjuk anyagilag megalapozni a megye iparának fejlesztését. Korábban már említettem, hogy a termelés növelése túlnyomó- részt a termelékenység növelésével valósítható meg. Ennek feltelét pedig jelentős beruházásokkal, a termelőeszközök és technológiák korszerűsítésével lehet megteremteni. Az elmúlt tíz év tényszámait vizsgálva, megállapíthatjuk, hogy a termelékenység minden egyszázalékos növekedéséhez az állóeszközök bruttó értékét országosan 1,1 százalékkal, megyénkben 1,4 százalékkal kellett növelni. Ebből az összefüggésből olyan következtetést vonhatunk le, hogy megyénkben az előttünk álló 1.5 évben tervezett termelékenység növekedéshez — jobb eszközkihasználást és eszközhatékonyságot feltételezve — az állóeszközök értékét a jelenleginek 2,8—3-szoró- sára kell növelni. Ez évi átlagban 7—7,5 százalékos növekedést feltételez. A jelenlegi közgazda- sági szabályozók ilyen mértékű növekedést nem tesznek lehetővé, mert önerőből átlagosan csak 4.5—5 százalékos állóeszköz-fejlesztés valósulhat meg. A külön- bözetet be kell hozni a megyébe. Ennek a fejlesztési eszköz „importnak” a forrásai többfélék lehetnek. Mindenekelőtt kiemelt egyedi nagyberuházásokra és célcsoportos állami beruházásokra számítunk a kőolaj- és gázipar, valamint az élelmiszeripari kapacitások bővítése érdekében. Ügy hiszem, megalapozottan számíthatunk arra is, hogy a budapesti székhelyű nagyvállalatok ismét nagyobb összegű rekonstrukciós és korszerűsítő beruházásokat valósíthatnak meg megyei gyáregységeiknél és ipartelepeiknél. Szólni kell az iparfejlesztés személyi feltételeinek alakulásáról is. A termelékenység növelésének a beruházásokkal azonos jelentőségű feltétele a megfelelő számú és felkészültségű szakmunkás, közép- és felsőfokú képzettségű szakember munkája. A megye iparában jelenleg jóval az országos átlag alatti a szakmunkások aránya. Pótolni kell tehát lemaradásunkat és lépést kell tartanunk a további igényekkel. Szakmunkásképző iskoláink további fejlesztésére az elméleti és gyakorlati oktatás feltételeinek javítására, a képzés színvonalának fejlesztésére van szükség. Ezekre a tanácsi tervek készítése során nagy figyelmet, kell fordítanunk. Az iskolák és üzemek fokozott együttműködésére is szükség van, egyrészt abban, hogy az oktatás rugalmasabban és előrelátóan igazodjon az ipar változó igényeihez, másrészt az üzemek több segítséget kell, hogy nyújtsanak az iskolák részére a gyakorlati oktatás feltételeinek javításában, a közös • érdekeltség alapján. A középiskolai oktatásban a szakközépiskolai osztályok számát tovább kívánjuk növelni, alkalmazkodva az ipar reális igényeihez is. Fokozott együttműködésre van szükség, és lehetőség.,is a Kecskeméti GéDipari és Automatizálási Műszaki Főiskola és a megye ipari üzemei között a felsőfokú szakemberképzésben és továbbképzésben, de a műszaki fejlesztési feladatok megoldásában is. Az ebben rejlő lehetőségeket még koránt sem használtuk ki. Szervezeti kérdések, irányítás Többször szóba kerül — és legtöbbször elmarasztalásként —, hogy megyénk ipara túlságosan elaprózott, sok a korszerűtlen kisüzem. Kétségtelen, hogy az ipar kialakulásának körülményei miatt nálunk nem jöttek létre igazán nagyméretű, több ezer fős ipari üzemek, amelyek meghatároznák egv-egy városunk ipari arculatát. Megyénk iparára inkább a közép- és kisüzemi méretek jellemzők. A hangsúly azonban nem elsősorban a méreteken, hanem a korszerűségen van. A kis- és középüzemekben is lehet nagyon korszereűn, hatékonyan dolgozni. Alapvető törekvésünk tehát, hogy olyan életképes üzemi méretek és szervezetek alakuljanak ki, amelyek feladatukat nagy termelékenységgel, jó munkaszervezéssel. korszerű körülmények között tudják megoldani. Csak az ilyen üzemek maradhatnak fenn és fejlődhetnek, s ezt minden ipari üzem vezetésének számításba kell vennie. Megyénkben jelentős a mező- gazdasági üzemek ipari termelése. E tevékenység nagy hányada hasznos, azt továbbra is fenn kell • Szavaznak a tanácstagok. tartani. A megyei iparpolitika álláspontja az, hogy elsősorban a mezőgazdasági termékek feldolgozását, az élelmiszeripari tevékenységet kell fejleszteni a mező- gazdasági szövetkezetek melléküzemeiben, és támogatni kell a szolgáltatások végzését is. Más jellegű ipari tevékenységet csak indokolt esetben célszerű korlátozott mértékben fenntartani. f w A megye iparának másik jellegzetessége a gyáregységi rendszer túlsúlya. Számos előnyét és néhány hátrányát is fel lehetne sorakoztatni ennek a szervezeti formának. Mi a realitásokból kiindulva olyan adottságnak tekintjük ezt a helyzetet, amelynek előnyös oldalát erősítenünk, hátrányait pedig fokozatosan csökkentenünk kell. Feltétlenül javulás szükséges például abban, hogy a gyáregységek tájékozottsága, döntési önállósága, érdekeltsége ésszerű határokig növekedjen. Szorosabbá kell tenni az együttműködést néhány vállalati központ és a megyei gyáregység, vagy telep székhelyének tanácsa között. Szükséges, hogy néhány gyáregység jobban vegye ki részét a város, nagyközség településfejlesztési gondjainak a megoldásából. Erre már eddig is számos jó példa volt, de ez a gyakorlat még nem általános. A megyei tanács arra törekszik, hogy a maga eszközeivel sokféle módon segítse a hosszútávú koncepcióban megfogalmazott célok megvalósítását. Ennek fontos eszköze az ágazatirányító minisztériumokkal kiépített rendszeres konzultáció és a kapcsolatok sokféle formája. Ezek a fórumok jól beváltak, s a jövőben is élni kívánunk az általuk biztosított lehetőségekkel. A koncepció megvalósítását segítő eszköznek tekintjük a középtávú területi terveket és az ipari üzemekkel, vállalati központokkal, szövetkezeti érdek- képviseleti szervekkel kialakult rendszeres munkakapcsolatot is, amelyet tovább kívánunk fejleszteni. S végül ide sorolom a legutóbb bevezetett vállalati kategorizálást és kötelező munkaerő- közvetítést is, amelyel a koncepcióban megfogalmazott szelektív iparfejlesztést és szerkezeti változást kívánjuk előmozdítani — fejezte be vitaindítóját Tohai László. Az előadás után levetítették a jelenlevőknek a megye ipari fejlődéséről készített kisfilmet, majd kezdetét vette a beszámoló feletti vita. Rózinger Frigyes megyei tanácstag a fülöpszállási ipari üzem további sorsáról, annak megnyugtató rendezéséről, a munkaerő célszerű felhasználásáról szólt. Kossár Lajos, a Bajai Finomposztó Vállalat igazgatója a koncepciót jónak ítélte, véleménye szerint nagy segítséget nyúj a további iparfejlesztéshez. Elmondta javaslatait is a témával kapcsolatban, hangsúlyozva: korszerű iparszervezetekre, az ágazatok jobb együttműködésére van szükség. Balogh Tibor, a Kismotor- és Gépgyár bajai 5. számú gyárának igazgatója az üzem jelentős fejlődéséről, s az idei tervekről számolt be. ' Fodor Györgyné a Könnyűipari Minisztérium képviseletében igen értékesnek és úttörő jelentőségűnek ítélte a koncepciót, melynek elképzelései egybevágnak a minisztérium törekvéseivel. Gácsi Miklós, a KGM államtitkára a gépiparra! összefüggő néhány fejlesztési elgondolásról tájékoztatta a résztvevőket. Mint mondotta: a távlati megyei elképzeléseket a minisztérium „ is hasznosítani tudja munkájában. A megye fontos helyet foglal el a gépipar szelektív iparfejlesztési politikájában, s Bács-Kiskun a kiemelt fejlesztések számos vonatkozásában érdekelt. Az államtitkár több példát í? felhozott ennek alátámasztására, amely azt bizonyította, hogy ez az ágazat a jövőben is a megye legdinamikusabban fejlődő iparága lesz. Varga Pál, a MÉM főosztály- vezetője a megye mezőgazdasági termelésére épülő élelmiszeripari fejlesztés lehetőségeiről és szükségességéről szólott. Ismertette a minisztérium távlati elgondolását, hangsúlyozva: létszámbővítés nélkül, műszaki fejlesztéssel kell elérni a fejlődést. A mező- gazdaság és élelmiszeripar egymásra utaltsága nyilvánvaló, együttes összehangolt fejlesztése elengedhetetlen. Bosodi György, az SZMT vezető titkára szintén kifejtette véleményét a távlati iparfejlesztési koncepcióval kapcsolatban, s annak emberi vonatkozásaira hívta fel a figyelmet. A vitát Tohai László foglalta össze, majd az elhangzott javaslatokat is figyelembe véve a tanács a tervkoncepciót elfogadta. A napirend második pontjaként a megyei tanács település- fejlesztési, műszaki és kommunális bizottságának tevékenységéről készült jelentést tárgyalta meg a tanácsülés Reile Géza, a bizottság elnöke előterjesztésében. A több mint két évtizedes tevékenységre visszatekintő bizottságnak az elmúlt tervidőszakban végzett munkáját összegezte a jelentés, amiből az is kiderült, hogy javaslattevő, ellenőiző, véleményező szerepe sokrétűén beépült és érvényesült a megyei tanács és végrehajtó bizottság munkájába. Ezt támasztották alá a felszólalók, dr. Nagy Károly és Geri István tanácstagok is, akik elismeréssel szóltak a bizotfság szervező, segítő, a megyére is kisugárzó tevékenységéről, saját tapasztalataikkal is kiegészítve azt. A tanácsülés elfogadta a jelentést és elismerte a testület munkáját. A megyei tanács végül bejelentéseket hallgatott meg, s elfogadta a korábbi interpellációkra a hivatalos szervektől érkezett válaszokat. A BARÁTSÁG ÚTVONALÁN Vendégségben tizenhárom munkahelyen A vonattal utazó politikai munkásokat a vajdasági tanácsi székházban a lengyel nemzeti egységfront, s a nőliga területi és városi vezetői fogadták. A 673 ezer lakosú várost dr. Mie- ezyslaw Karas nyelvész professzor, a nemzeti egységfront területi elnöke, a Jagelló Egyetem rektora és Barbara Guzik polgármester-helyettes mutatta be. Megtudtuk többek között, hogy Lengyelország második legnagyobb tudományos és kulturális központjában ma nyolcvan tudományos kutató intézet és tizenkét egyetem, főiskola működik. A magas színvonalú szakemberképzés révén különösen a műszaki egyetem, a kohó- és bányászati akadémia, valamint a művészeti főiskolák váltak híressé az országhatáron túl is. A felsőoktatási intézmények nappali és esti tagozatának napjainkban 60 ezer hallgatója van, de úgy tervezik, hogy 1990-re számuk eléri a százezret. Az országnak még több bányászra, kohászra és agrárszakemberre van szüksége, leggyorsabban tehát az őket kiképző főiskolákat fejlesztik, s megkezdődött már az új műszaki egyetem tervezése és építése is. A városban egyébként nyolc -állandó színház, 17 múzeum, s negyvennél több mozi működik. Hétszáz műemléke közül tizenegy úgynevezett nulla kategóriás nemzetközi műemlék, s különösen fontos feladatuknak tartják ezek fenntartását. A régi kis palotákat, műemlékeket különböző művészeti intézmények kapják meg használatra, ennek fejében gondoskodnak megőrzésükről. Tulajdonképpen ez a titka annak, hogy egyetlen tatarozásért kiáltó öreg épülettel sem találkoztunk a városban. A baráti beszélgetésen visszavisszatérő téma volt Krakkó idegenforgalma. Itt csak három adatot szeretnék idézni Barbara Guzik tájékoztatójából: A várost 1976-ban 3,5 millió turista kereste fel, s 15 százalékuk külföldi volt. 1990-re viszont már 8,5 millió látogatóra számítanak. Ennek megfelelően a városfejlesztési tervekben is előkelő helyet foglal el a vendégfogadás feltételeinek bővítése, a szálláshelyek gyarapítása, a vendéglátó hálózat fejlesztése. Arról, hogy hogyan élnek a • Séta Krakkó főterén. (Nagy Éva felvétele.) krakkóiak, a lengyel nők — természetesen nemcsak itt, hanem a többi baráti találkozón is sok szó esett. Az országban a foglalkoztatottak 42,5 százaléka, Krakkóban pedig 45 százaléka nő. Arányuk legmagasabb az oktatásban, egészségügyben, kereskedelemben, s a mezőgazdasági termelésben. Ilyen mérvű foglalkoztatottság mellett olyan állami programok kidolgozása vált szükségessé, amelyek mindenekelőtt a dolgozó nők életét könnyítik. Ezek közül is legsürgősebb a szolgáltató hálózat fejlesztése. Hogy milyen úton-módon történik ez, arról három asszonycsoport is közvetlen tapasztalatokat szerezhetett. Ipari és takarékszövetkezetek dolgozói, kalocsai porcelánfestők és kunszent- miklósi háziipari szövetkezeti tagok jártak vendégségben a tizenhétféle szolgáltatással foglalkozó, hatezer dolgozót foglalkoztató Gromada szövetkezetnél. A fodrászattól az építésig, minden fontosabb szolgáltatást egyesitő szövetkezetben az ilyenkor elmaradhatatlan tájékoztató és baráti ismerkedés után az egy évvel ezelőtt kialakított, minden igényt kielégítő, korszerű kozmetikai szalont nézték meg asszonyaink. Láttak itt olasz rendszerű fogyasztó szaunát, amely alig nagyobb, mint egy kozmetikai kezelőszék, hajmosógépet, amely a fodrászok munkáját könnyíti, izomerősítő kerékpárt és nyugtatószobát. A szalont természetesen orvosi rendelő egészíti ki. Ez a szövetkezet a ^szolgáltatások legfejlettebb formáit valósítja meg. De hogy nem csupán beruházásokkal lehet a szolgáltatási igényeken enyhíteni, azt a Praktikus asszony nevű szövetkezetben is tapasztalhattuk. Ez a kollektíva a térítés ellenében végzett szolgáltatásokon túl, egyéni felajánlásként két évvel ezelőtt új módszert is meghonosított, amely gyorsan népszerűvé vált. Ha például valaki azzal a kívánsággal megy be valamelyik egységükbe, hogy szeretné a frizuráját vagy ruháját maga elkészíteni, a televízióját sajátkezű- leg javítani, akkor leültetik, megtanítják a szóbanforgó szakma alapvető fogásaira — minden térítés nélkül. De csak a nőket! A „tanuló” végül készít egy vizs- gamúnkát, amit elbírálnak, s erről „bizonyítványt” is adnak. Érdekes kezdeményezés, s miközben asszonyaink azon töprengtek, hogy nálunk is hasznosítani lehetne, a szövetkezet egyik vezetője felajánlotta: — Szívesen elmennék Bács megyébe egyszer tapasztalatcserére, a szabásmintáimmal együtt... Mint mindenütt, gyönyörűen megterített asztalok mellett fogadták asszonyainkat a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok szy- cachi klubjában is. A Krakkó melletti kis helység lakói nagy szeretettel ápolják népi hagyományaikat. A népviseletbe öltözött lengyel asszonyok és a mieink között perceken belül élénk eszmecsere alakult ki a lengyel és magyar szövetkezeti asszonyok élet- és munkakörülményeiről. Miután a férfiak többsége az iparban dolgozik, szycachi szövetkezetben főleg az asszonyok munkájára támaszkodnak. Ezért nagy gondot fordítanak továbbképzésükre, különböző akadémiákat, tanfolyamokat szerveznek számukra, s házi munkájuk megkönnyítése érdekében is sokat tesz a közös gazdaság. Az őszinte, egymást gazdagító baráti találkozók sorára egy forró hangulatú színházi este tette fel a koronát. A Slovvacki Színházban dr. Mieczyslaw Karas, Stanislawa Siudut, a krakkói nőliga elnöke és Iván Istvánná, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság tagja, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei Bizottságának alelnöke köszöntötte az ünnepi alkalomból a magyar és lengyel asszonyokat, majd a krakkói zeneszínház balett- és zenekara mutatta be nagy sikerrel Kur- pinski Karol Krakkói mennyegző Ojcówban című balettjét. A látogatás harmadik napját egy feledhetetlenül szép Zakopanéi kirándulás, s a vendéglátókkal együtt elköltött műsoros vacsora, a negyediket a wieliczkai sóbányában tett séta tette emlékezetessé. Nem csoda hát, hogy este tíz órakor az állomáson valamennyien így búcsúztunk lengyel barátainktól: A mielőbbi viszontlátásra! E. E.
