Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-26 / 72. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 26.

«

így élünk

Egyetlen ország, még a leggazdagabbak közé számító sem képes arra, hogy — most kivételesen eltekintve a társadalmi berendezkedésből fakadó, s alapvető elosztási különbözőségektől

— minden állampolgára számára folyamatosan javítsa az élet- színvonal valamennyi összetevőjét. Számunkra a kiindulópont persze egyértelmű. A párt XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója ezt így fogalmazta meg: „Pártunknak elvi álláspontja és gyakorlati politikája, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Másképpen kifejezve, a gazdasági építőmunkával mindenkor meg kell teremteni a szükséges elosztási alapot a lakosság életkörülményeinek a javításához.”

Fekete és fehér

Felcserélhetetlen, kötelező sorrend ez: szocialista módon termelni, és amit így létrehoztunk

— de csakis azt — szocialista módon elosztani. Objektív törvényszerűség, de érvényesülését megkönnyíti, ha minél nagyobb tömegek ismerik fel és el ezt a sorrendet. Amitől még — ne rös- telljük leírni — messze vagyunk. Sokan hajlanak arra, hogy köznapjainkat kizárólag fekete és fehér változásaként lássák, mellőzve a sokféle más színt, s még inkább azok rengeteg árnyalatát.

Sűrűn hallható sóhaj: valahogy eléldegélünk. Ami nagyon igaz lehet a szerény nyugdíjú házaspárnál, a négy, öt kisgyermeket nevelő családnál. Viszont hamisan cseng azok szájából, — akik vágyaikat tették igénnyé. Nem telik új gépkocsira mert most cseréltek bútort, az üdülőtelken felállított faház ára csak két év alatt jött össze — az ilyesfajta családi gondokban már nem kevesen osztoznak! Panaszkodni persze panaszkodhatunk, de aligha a szegénység jellemző ott, ahol egyetlen esztendőben futja — mint 1976-ban, minden korábbi rekordot megdöntve — 94 ezer lakás felépítésére, 620 ezer magángépkocsi üzemben tartására, 212 ezer gépkocSi"vásár-i' lási előjegyeztetésére, s 12 milliárd forintot megközelítő tára*- rékbetétre. Igaz, csavarhatunk egyet a nézőke gombján, s akkor a sokféle mozaikkocka közül az bukkan elénk, hogy miként is lennénk annyira gazdagok, hiszen minden száz lakásból még ötvennégyben nincs fürdőszoba... igen ám, de az 1971 és 1975 között épült lakások — 438 ezer

— 86 százalékában megtalálható ez a helyiség! Senki sem próbálja naggyá növeszteni a tavalyi szerény reáljövedelem-emelkedést, ám azért csak vevőre talált

250 ezer hűtőszekrény, 177 ezer mosógép, 248 ezer televízió-vevőkészülék, 728 ezer rádió, 7,4 milliárd forint értékű bútor, 80 500 személygépkocsi...

A realitásokhoz ragaszkodva

Nagyon népszerűtlen megállapítással kell folytanunk: a valóságos és az álszükségletek közé húzzunk éles választóvonalat. Annál a családnál, ahol hiányzik a lakás megfelelő berendezése, a háztartás gépesítése, a gépkocsi nem valóságos, hanem álszükséglet, főként akkor, ha havonta csupán egyszer-kétszer, néhány kilométert gurulnak vele. Álszükséglet az automata mosógép ott, ahol csak esztendők múlva lesz vízvezeték, s a színes televízió azon a területen, ahol majd csak a hatodik ötéves tervben létesítenek átjátszó-adót. Mégis, vannak, akiket bűvkörükbe vonnak a tárgyak, akik életszínvonalukat azon mérik, mit vásárolhatnak meg, függetlenül attól, szükségük van-e rá.

Egy-egy személy, család, rövid időre ugyan, de elszakadhat a realitásoktól. A gazdaságpolitika ezt egy pillanatra sem teheti meg. Ha mégis megteszi, annak beláthatatlanok a következményei. Az életszínvonalat javító intézkedésekhez minden esetben fedezetet kell teremteni, s erre kizárólagos forrás a nemzeti jövedelem 33, a reáljövedelem 25 százalékkal emelkedett, a küiön-, bözet a közös vagyont gyarapította. A középtávú tervidőszak két utolsó esztendejében, 1974- ben és 1975-ben a nemzeti jövedelem gyarapodásának szinte teljes egészét fölemésztette a cserearányok romlása, de ezt alig jelezte a fogyasztás, a jövedelmek emelkedése. E visszás állapot felszámolását célozta a népgazdaság 1976. évi tervében a korábbinál szerényebb, háromszázalékos reáljövedelem-növekedés. Amiből végül is csak egy százalék lett. Azért, mert sem a nem- ■ zetl jövedelem, "sem az ipari és mezőgazdasági termelés bővülése nem érte el a tervezettet.

Nem történt tehát semmi rejtélyes. Amivel korántsem azt kívánjuk sugallni, hogy törődjünk bele zokszó nélkül az egy százalékba. Idén a népgazdasági terv az egy főre jutó reáljövedelem 3,5—4 százalékos gyarapítását határozza meg teendőként. Amihez, hogy valóság legyen, egy valami kell: az 5,1 millió aktív kereső hasznosabb, nagyobb értéket létrehozó munkája. M. O.

(Következik: A könyvek súlya)

SZOCIALISTA BRIGÁDOK

Ha szükséges, a kertészetben dolgozunk

Megvallom, noha jól ismerem az izsáki Egyesült Sárfehér Termelőszövetkezetet, minden látogatás ad valami újat. Szinte otthonosan tájékozódom a szövetkezet cipőfelsőrész-készítő üzémében. Mondhatná valaki, miért van szüksége egy gazdaságnak ilyen melléktevékenységre. A magyarázat egyszerű. Nem az extra-nyereség indokolta — ilyen nincs — hanem a munkaerő lekötése.

A szövetkezet ugyanis jelentős területen termeszt zöldséget gyü- mölcsötö szőlőt. A betakarításkor és egyéb csúcsmunkák időszakában nagy szükség van a munkáskezekre, egész éven keresztül azonban nem tudnák a kertészetben foglalkoztatni a mintegy száznyolcvan nőt. Ezért, amikor jelentkezett a Savaria, a Duna, valamint az Alföld Cipőgyár — megkötötték a szerződést. Az ipar adta a berendezéseket, a tsz műhelyeket épített és biztosította a munkaerőt.

A munkagépek fölé hajolva látom az arcokon, mennyire odafigyelnek a nők arra, amit csinálnak. A figyelemre mindig szükség van, ha jó minőségű cipőfelsőrészt akarnak készíteni. Persze, hogy akarnak, hiszen az üzemben dolgozó szocialista brigádok is erre tették a legtöbb vállalásukat, és arra, hogy segítik a mezőgazdasági termelést. A kiváló munka tavaly is meghozta a várt eredményt.

A Zrínyi Ilona és a Béke szocialista brigád vezetőivel elsőként arról esik szó, elismerik-e munkájukat. Bóbis Imréné brigádvezető elsősorban a jó közösségi szellemnek tulajdonítja népszerűségüket, sorolja érdemeiket:

— Az 1973-ban alakult kilenctagú együttes részt vesz a helyi övödéért, iskoláért mozgalomban. Az intézmények létrehozását pénzzel és személyenként 25 társadalmi munkaórával támogatjuk. A termelésben sikerült a selejtet csökkentenünk, 0,8 százalék alatt maradt. Az idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére a csepeli, illetve hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet felhívásához csatlakozva szeretnénk túlteljesíteni a tervet, a selejtet pedig még tovább, 0,4 százalékra csökkenteni. Ha végigkérdezné a dolgozókat, biztos kézzelfoghatóbb lenne, mindezt hogyan kívánjuk megvalósítani.

— Nem kell messzire menni — teszi hozzá Hajdú Ildikó, a Béke szocialista brigád helyettes vezetőié. — Én is megmondom a választ. A brigádtagok mind jól begyakorolták már a munkafolyamatokat a cérnaorsózást, a bőr szélezését és tűzését. Figyelmes munkára van szükség, és akkor a vállalásainkat teljesíteni tudjuk.

A két brigád évek óta verseng egymással. Mind a kettő megkapta már jó munkájáért a szocialista brigádjelvény bronz fokozatát. Most is izgatottan várják a beadott brigádnaplók értékelését, melyik nyeri a versenyt. Bár a brigádtagok Orgo- ványról, illetve Ágasegyházáról járnak be Izsákra, a faluban jól ismerik őket. Kiveszik részüket a község szépítéséből is.

— Persze ahhoz, hogy egy brigád valóban szocitalista legyen — veszi át a szót Bóbis Imréné —, szükség van a szövetkezet segítségére is. Szerencsére a vezetőség minden feltételt biztosít, hogy vállalásainkat teljesíteni tudjuk, könnyebb legyen a munkánk. Amikor kell, almát, zöldséget szedünk, szőlőt szüretelünk.

— Itt nem vész kárba egy csöpp termés sem — kapcsolódik újra a beszélgetésbe Hajdú Júlia. — Tavaly 220—230 láda almát szedett le a brigádunk naponta. Ha hívnak, az idén is szívesen megyünk a kertészetbe dolgozni.

B. Z.

A cigánylakosság művelődéséért

Az állam szociálpolitikai intézkedésekkel — jobb életkörülmények, munkalehetőség biztosításával — a kultúra terjesztői, a népművelők pedig a tudat fejlesztésével tesznek bizonyíthatóan sokat a cigánylakosság fel- emelkedéséért. így segítik beilleszkedésüket társadalmunkba. E törekvések megvalósításához irányelveket, módszertani ajánlásokat dolgozott ki a Kulturális Minisztérium. Ezekről Bíró Zoltán, a Kulturális Minisztérium közművelődési főosztályának osztályvezetője tájékoztatta az MTI munkatársát:

— A cigánylakosság művelődéséért folytatott tevékenység akkor lehet eredményes — mondotta —, ha figyelembe veszik a sajátos helyzetet. Azt, hogy a cigányság zöme elkülönülten, telepeken él cigány nyelven beszél, kevéssé kulturált elzárkózik a környező lakosságtól. A szó szoros értelmében — helyükbe kell vinni a kultúrát. Kezdetben a homogén cigányközösségekben, a cigánykultúra értékes elemeire alapozva kell megszervezni a művelődési formákat, amelyek átmenetek a helyi művelődési élethez. Különös figyelmet érdemelnek a cigányklubok, főleg ott ajánlottak, ahol_nagy a műveltségbeli szintkülönbség. Ideiglenes formaként hatékony lehet, de

vigyázzanak: a klub ne szigete- lődjék el a helyi művelődés tevékenységétől. A cigány folklóregyüttesek, irodalmi színpadok jól kapcsolódhatnak az amatőr mozgalomhoz.

— A cigánylakosság másik része elvégezte az általános iskola néhány osztályát, anyagi és műveltségben hátrányai, s a többi lakosok előítéletei azonban gátolják a beilleszkedést. Ck megfelelő módszerekkel könnyebben bevonhatók a helyi közművelődési tevékenységbe. A jó anyagi körülmények között élő cigányok többsége igyekszik hasonulni új környezetéhez. A népművelőknek támogatniuk kell ezt a törekvést, a magyar nyelv, a magyar és az egyetemes kultúra elsajátítását. A népművelők ismertessék meg a cigánylakossággal az állampolgári jogokat és kötelességeket, á munka társadalmi és egyéni hasznát, a rájuk vonatkozó intézkedéseket is, mint amilyen például a lakásépítési kedvezmény.

— A politikai, egészségügyi, ismeretterjesztő előadások legyenek minél szemléletesebbek, hisz ismeretes a cigányság fokozott vizuális és zenei fogékonysága. Számítsanak arra, hogy a rendezvényeken a gyerekektől az öregekig, különböző korosztály vesz részt, s a konvencionális kötött foglalkozásokhoz nem szokott közösség nehezen viseli el a kötöttséget. A szórakoztató rendezvények a legnépszerűbbek, ez természetes. Ne szüntessék meg tehát a „cigánybálokat”, hanem tegyék színvonalasabbá.

— A művelődési otthonok — mondotta az osztályvezető — fordítsanak különös gondot a gyermekek foglalkoztatására.

—A tanácsok távlati és középtávú tervek készítésekor vegyék figyelembe a demográfiai helyzet várható alakulását, s azt, hogy a cigányok egy része városok külterületeire, illetve apró falvakba költözik. Azonban a falvakban, ahol a lakosság zöme cigány változatlanul fenn kell tartani a mgglevp, művelődési intézményeket. Ahol a cigánytelep válik.. állandó lakhellyé. Indokolt, kisebb művelődési intézmény létesítése a telepen. Ahol erre nincs lehetőség, az iskola legyen a művelődés bázisa. Adott esetben magánház is helyettesítheti a művelődés otthonát. A . művelődési szervek a társadalmi szervezetekkel, vállalatokkal, termelőszövetkezetekkel együtt visellek szívükön a cigánylakosság művelődésének ügyét, gondoskodónak arról, hogy valamennyiükhöz eljussanak a kultúra javai — fejezte be a tájékoztatást Bíró Zoltán. (MTI)

^•X*X*X*X*X*X*X#X#X#X#X#X*X#X#X*X#XwXvX#X#XvXy8vi

!•.•!•!•%?•%!•!•!<-•%%%%%%%%%%%%*•%*• • • • • •• •••••••••••••••\V*V«V*'*'*w***

XwX*>XWX«XwX*X*X*.*.w.w.

Üj termék az alumínium drótfonat

• A Metró részére készülő rostaszövettáblák széleit vágja le a két névrokon: Péter Szabó Sándor és Péter Szabó Sándor. (Opauszky László felvételei.)

Ä kecskeméti MEZCGÉP Vállalat kiskunmajsai Drótfonatgyárában Ottoványi Ferenc igazgató arról tájékoztatott, hogy a múlt évben megkezdték az alumínium drótfonat gyártását.

— Kétszáz tonna nyersanyagot dolgoztunk fel, s az idén hasonló mennyiségűt rendelt az új termékből a kereskedelem. A vásárlók még nem nagyon ismerik ezt a fajta drótfonatot. A hagyományos fonat készítése nem könnyű. Üzemünk pedig elavult, öreg gépekkel termel, és az

pnyagmozgatás gépesítését még: eddig nem sikerült a megfelelő mértékben megoldani. Az idén például 8400 tonna nyersanyagot dolgoztunk fel, s ez azt jelenti, hogy egy munkanapon átlag 30 tonna drótot kell többször is megmozgatni. Nem utolsósorban ennek a nehéz és nem kimondottan patikatisztaságú munkának köszönhető a krónikus létszám- hiány. Tavaly például hetvennyolcán hagyták it a gyárat és mindössze negyvenegy új dolgozónak adhattunk munkát.

A továbbiakban Ottoványi Ferenc igazgató elmondotta, hogy mindezek ellenére jól zárták a múlt évet, árbevételük elérte a 145 millió forintot, a nyereségük pedig 29 millió forint volt. Több mint hatmillió négyzetméter drótfonat és rostaszövet hagyta el tavaly a gyárat, ennek 75 százalékát a lakosság, 25 százalékát pedig különböző állami vállalatok és szénbányák vásárolták meg.

— A metróépítkezésnek is állandó szállítói vagyunk — mondotta a továbbiakban az igazgató. — Ebben az évben például 30 ezer négyzetméternyi gépfonatot küldünk részükre, s ezenkívül több száz tábla rostaszövetre is szükségük lesz.

Az idei tervünk — nem utolsósorban a csökkenő létszám és az egyre rosszabb gépek miatt — mindössze 5 millió 600 ezer négyzetméter fonat gyártását írja elő. A gépek beszerzése meglehetősen nehézkes, nem megy

máról holnapra. Bízunk abban, hogy a második félévben kapunk néhány korszerű, NDK gyártmányú gépet. A gyár teljes rekonstrukciója még csak a jövő tervei között szerepel.

Három évvel ezelőtt kezdtük meg az ISV rendszerű sertésnevelő- és hizlalótelepek technoló- gai berendezéseinek gyártását. Tavaly 36, az idén pedig már 45 millió forint értékű berendezést gyártottunk az országos sertésprogram megvalósításához.

Annak ellenére, hogy létszámgondokkal küzdünk, egyre szilárdabb a törzsgárdánk. A tizenegy szocialista brigád százötvenkét tagja — gyárunk dolgozóinak a fele — vállalja a nehéz munkát és a jelenlegi körülményeink között is mindent megtesz a közös

eredmények növeléséért. Nemcsak a termelésben, hanem a társadalmi munkában is példamutatóan élenjárnak ezek a kollektívák. Nekik is köszönhető például az, hogy a legutóbbi kommunista szombaton a létszámunk 91 százaléka, 261 dolgozó jött be dolgozni. Hatszáznyolcvanezer forint értékű terméket gyártottak ezen a szombaton, s keresetüket — 25 és fél ezer forintot — felajánlották a nagyközség gyermekintézményeinek a segítésére, Ami a bérszínvonalat illeti, tavaly 7 százalékkal növekedett, s az egy főre jutó átlagkereset elérte a 30 ezer 900 forintot, az idei béremeléssel pedig 32 ezer 660 forint lesz dolgozóink átlag- keresete.

O. L.

• Fonásra készíti elő a dróttekercseket Halász Lászlóné. Képünkön éppen másfél mázsányi vasdrótot rakott fel a hengerre. Alumíniumból ugyanennyi mennyiség mindössze 50 kilogramm.

• A jobb oldali képen: igen sok munkájuk van az üzemi karbantartóknak ezekkel a hatvan-nyolcvan éves gépekkel. Felvételünk idején Nyerges Béla lakatos dolgozott az egyik öreg masinán.

Az örök BeethoVeíi

Bécsben hatalmas vihar tombolt 1827. március 26-án. „Hirtelen villám világította meg a haldokló szobáját” — írta barátja, Hüttenbrenner — „és e váratlan pillanatban kinyitotta szemét Beethoven, felemelte ökölbe szorított jobbját több másodpercig, majd komoly és gondterhes arckifejezéssel a haldokló Augustus római császár szavait intézte barátaihoz „PLAUDITE, AM1CI, COMEDIA, FINITA EST” (Tapsoljatok, barátaim, vége a komédiának...!)

Három nappal később több mint húszezer ember kísérte utolsó útjára. A halottas háztól kereken ezer lépésre levő Al- ser-templomig egy és fél óra alatt tette meg a halottas menet az utat. Temetésén részt vett Schubert is, akit egy évvel később melléje temettek el. 1888-ban Beethoven földi maradványait a bécsi központi temetőbe helyezték el.

Igazi bécsi — Bonnból

Szülővárosát, Bonnt, éppen ekkor 40 éve, 1787-ben hagyta el a fiatal Beethoven, hogy néhány hétre Becsbe jöjjön, aztán 5 évvel később, 1792. novemberében útja véglegesen Bécsbe vezetett, ahonnan soha sem tért vissza többé szülővárosába. Itt elismerésben és anyagi gondok nélkül élt: „Egy-egy szerzeményemre

6—7 kiadó is akadt, én nem is tárgyaltam velük, hanem követeltem és ők fizettek...” Beethoven Bécsben Haydnnál, a dalmű-komponista Schenkelnél, a szigorú ellenpontos Albrechts- bergernél, Salierinél, az olasz operák mesterénél tánüli, gazdag anyagi támogatókra talált a főúri körökben is (Kinsky, Lich- nowsky, Lobkowitz hercegek, Rudolf főherceg). Kinyilváníthatta Bécsröl pozitív véleményét éppen úgy, mint ahogyan elnézték barátságtalan gesztusait is.

Bécs elsősorban mint a zongorajáték virtuózát ünnepelte. „Jól vagyok és egyre jobban megy nekem” — írta 1797-ben Wegeler barátjának Bonnba. Nemsokára azonban hallása rohamosan romlani kezdett, Beethoven kétségbeesett:... „Milyen borzasztó, ha valaki mellettem áll és távolról egy fuvola hangját hallja és én ebből semmit sem hallok

...” „Az effajta események kétségbeesésbe sodortak és kevés hiányzott ahhoz, hogy életem magam oltsam ki. Ebben csak a zene tartott visz- sza.” Mint zeneszerző megszállottan dolgozott tovább s a bécsi hangversenytermekben, majdnem teljesen süketen, vad taglejtéssel dirigálta új és új szimfóniái bemutatóit.

A bécsi kongresszuson

Európai hírre Beethoven a bécsi kongresszus alkalmával (1814'15) emelkedett. A' Hofburg Redout-termében 1814. november

19-én mutatták be a 7., Wellington győzelme című szimfóniát és a „Dicső pillanat” kantátát. A bemutató Beethoven számára is „dicső pillanat” volt: Európa uralkodói, államfők, kormányfők, hercegek voltak jelen. Bécs magas politikai rangra emelkedésében Beethovennek is nagy szerepe volt.

A bécsi erdő vigaszt ad

Beethoven az istenit a természetben látta megtestesítve. Bécs környéke, ahol a város közvetlenül találkozott a „vidék"-kel, számára a legteljesebb természetélményt nyújtotta, a bécsi táj az élet- és alkotóerőt jelentette. Talán sehol másutt nem tudta volna a „Pastorale”-t megírni. „Csak itt vagyok boldog, a bécsi erdőben” — írta. Valóban, Bécs a második hazája volt és a bécsiek magukénak vallják.

Franz Grillparzer írta meg a „bonni születésű bécsi" halotti beszédét és Heinrich Anschütz, a Várszínház művésze így búcsúzott tőle: „Vegyünk örökre búcsút az embertolj, aki volt, és helyébe szellemének öröksége lép, ami örökké megmarad."

S valóban megmaradt: Ludwig von Beethoven művei a világon ma is a legmagasabb előadási számokat érik meg. K. A.

2. Kötelező sorrend