Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-23 / 69. szám
1977. március 23. • PETŐFI NÉPE • 5 A :)J >ó| Cili d (S ilv sa'1 Miről mesél az ordasi fa? Előbb a régészek Az NDK fővárosának északkeleti részén nemrég kezdték meg az új, kilencedik kerület építésének előkészületeit, ahol 1980-ig a tervek szerint húszezer új lakás készül el. Előbb azonban fontos feladat vár a régészekre. Berlinben és környékén ugyanis számtalan régészeti emlék van. Ebben a leendő kilencedik kerületben található például a legősibb településmag: az Alt—Marzahn. Ezt egy 1300-ból származó okmány említi. Az itt szereplő Morczana név szláv településre utal. A régészeti kutatások bebizonyították, hogy ősidők óta laktak itt emberek, az archeológusok jelenleg az Időszámítás előtti negyedik- harmadik századból származó korai germán település ásatásával is foglalkoznak. A leletek nemcsak a berlini muzeális kincseket gazdagítják. A városépítők terve, hogy mesterséges tavakat alakítanak ki a kilencedik kerületben, amelynek szigetén bemutatják az egykori település kiásott emlékeit, szabadtéri múzeummal gazdagítva ezáltal a berlini látványosságokat. (BUDAPRESS—PANORAMA) Vajon mire gondol az ide 'jetődő utazó, amikor először tűnik a szemébe ez az öreg fa? Mit érezhet, aki éppen itt pihen meg a rügyező ágak alatt? Vajon eszébe jut-e az errefelé utazgató idegennek a szétterpeszkedő, lomha ágak alatt, hogy a Nagyságos Fejedelem egykor megpihent e fatörzs tövében? Vajon fel- rémlik-e a múlt eseményei iránt érdeklődő mai ember előtt, hogy Rákóczi Ferenc súlyos gondoktól gyötörten ezen a helyen töprengett, amikor újabb csatározásokra készült? Vajon eszébe jut-e az ordasi faluszélen akárki idegennek, hogy ez az a hely, ahol a fejedelem elpusztítására merényletet szervezett a dühödt ármány, a szabadság gúzsbakötő hatalma? S hogy ez az öreg fa tanúja volt a felbérelt merénylő elfogatásá- nak? Ezekről mesél hát az ordasi faluszélen ez a viharoktól tépett, de meg nem töretett, kemény derekú, öreg fa; Rákóczi derék öreg fája. Gyönyörű és nehéz harcokról mesél a szélben. (P. Z.—V. M.) ||||^ Nayy a nyüzsgés, sok a vita. a tanácskozás, a meditáció mostanában az egyetemeken, a főiskolákon. Az utolsó éveseket kíséri a legnagyobb figyelem, sőt, immár társadalmi szintű érdeklődés is: az idén első ízben kerül sor arra, hogy a végző pedagógusok, jogászok, orvosok és gyógyszerészek irányított — kötelező — pályázati rendszer segítségével helyezkednek el. A többi egyetemen, főiskolán is pályázatok várják az elhelyezkedni kívánókat, egyenlőre még ajánlott és nem kötelező jelleggel. IDŐZZÜNK EL most — pályázatok között böngészve — a pályázásra kötelezettek lehetőségeinek mérlegelésénél. Annál is inkább érdemes vizsgálódni, mert az utóbbi hónapokban némi bizonytalanság, értetlenség és nem is elítélhető aggodalom jellemezte a pályázás kötelező mivoltát. Többféle felhanggal, más és más hangsúlyozással hangzottak el olyan vélemények, hallgatótól is, tanártól IS, szülők’körében is természetesen: vajon nem köfjük-e meg túlságosan is ezeknek a pályakezdő fiataloknak a kezét? Nem lesznek-e túlzottan kiszolgáltatva éppen az első munkaadóiknak; az első kudarc nem ott éri-e őket, ahol „kötelezően” kezdenek pályát s ahol, esetleg a három évre méretezett pályakezdési időszak érleli meg számukra az első buktatókat? Voltak — talán vannak is még — olyan hangok, miszerint: ha pedagógushiány, orvoshiány mutatkozik itt vagy ott, nem lenne egyszerűbb az állások teljes választékát megadni a pályakezdő fiataloknak, a kötelező jelleg nélkül? Hiszen, úgymond, a munkahely körülményei, a közeg, amelybe a fiatal kerül, a kellemes, vagy kínzó munkahelyi közérzet amúgy is vonz vagy taszít, megtart, vagy menekülésre késztet... A túlságosan bő választék — esztendők példája bizonyította —, sajnos nem váltotta be a várakozást. Pontosan oda nem jutott elegendő fiatal szakember, pedagógus, orvos, jogász, ahol a legégetőbb szükség lett volna rájuk, a kisebb települések iskoláiba, a távolabbi megyék orvosi körzeteibe, rendelőibe, bírósági, ügyészi testületéibe! Forgatom azt a hat füzetet, amelyet az Oktatási Minisztérium juttatott el valamennyi, most végzett pályakezdő pedagógushoz, a válogatás lehetőségét kinek-kinek biztosítva. Az az érzése az embernek, hogy a felborzolt kedélyek csillapítására, az érdeklődés felkeltésére és értelmes döntések megalapozására ezek a füzetek, ezek az álláslisták jó alapot adnak. Pontos , leltárt találunk bennük minden pedagógus-munkaterület valamennyi álláskínálatáról, tartalmazzák a kezdő bért, a pótlékot, a letelepedési segély mértékét, a juttatott föld nagyságát, a lakáslehetőséget — az albérlettől az önálló otthon megteremtésének módjáig. A TÁJÉKOZTATÁS pontos, áttekinthető, tárgyilagos. Azt is jelzik: melyik megye mennyire vet- té komolyan azt a kötelezettségét, hogy a fiatal nevelő letelepedését elősegítse, könnyítse. Mert nem mindegyik megyei tanács, helyi tanács nyúlt egyformán a zsebébe, amikor például a 10 ezer forintos határig adható letelepedési segélyt kiporciózta, vagy a kezdő bért megállapította. Hadd említsünk mégis jó példát, követendőt, Tolnát, Csongrádot, Szolnők vagy Békés megyét; de másutt is akad igen kedvező ajánlat, nem is egy, jelezve a tanácsok figyelmét. A jogászok állásválasztéka is eléggé bőséges, késedelmeskedés, sőt a pályázat meghirdetésétől való húzódozás ugyan előfordult olyan vállalatoknál, amelyek pedig hirdethettek volna pályázatot. Az viszont tény, hogy nem ügyvédi állások, nem is jobb jövedelmeket ígérő tsz-jogtanácsosi helyek kínálkoznak elsősorban, hanem az államigazgatás, a tanácsok területei, bírósági és ügyészségi státusok. VANNAK DOLGOK, amelyeket előbb-utóbb akkor is tudomásul kell venni, ha kellemetlenek. Így a jelenlegi pályázati rendszer indítékát is: a feszítő szakemberhiányt, azt, .hogy oda kell küldeni a diplomásokat, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, még akkor Is, ha ezt a szempontot első „nekifutásra” nehezebb elfogadtatni. Csakhogy az irányított elhelyezkedés rendszere tartalmaz a pályázó kötelességei mellett egy másik, legalább ilyen fontos kötelmet is: a munkáltató kötelezettségeit! A munka felkínálóinak kell megtartaniuk a pályakezdő fiatalokat! Nemcsak azzal, hogy minden szükséges kedvezményt megadnak nekik az induláshoz, a letelepedéshez, a családalapításhoz — és nem szűkmarkúan, elspórolva az adható kedvezéseket —, hanem a muijkahely légkörének lehető legkedvezőbb formálásával, a hivatás megszerettetésével is, ott, helyben. EZ LEGALÁBB annyit jelent, mint az anyagiak. Végül is ott maradnak meg — és nemcsak három évig! — a fiatal diplomások, ahol nemcsak a kötelezés erejével, hanem a megtartás buzgalmával is kitárják előttük a kapukat. —I —t ŰJ KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó megjelentette a német és a nemzetközi munkásmozgalom nagyszerű harcosának, Ernst Thälmannak életével, mozgalmi tevékenységével megismertető kitűnő könyvet, szerzője Zeno Zimmerling. A tudományos problémától az elméletig című tanulmánykötetet Fehér Márta és Hársing László írta. A Gondolat Könyvkiadó újdonsága az Anyanyelvi olvasókönyv. A kötet Tompa József, a kiváló nyelvész csaknem fél évszázados munkásságával ismertet meg bennünket: a tudós szerző elsősorban a rendszert és a mozgást vizsgálja mai nyelvünkben. A Szemtől-szembe sorozat új kötete Peter Brookot mutatja be Koltai Tamás kalauzolásával. A Studium-könyvek sorozatának új kötete A neutrino, Toró Tibor tollából. Megjelent a Bevezetés a számelmélet világába; az érdekes és a számok világa iránt a laikus érdeklődők vonzódását is felkelteni képes kötet Oystein Ore munkája. Az Európa Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg az utóbbi hetek egyik legszebb kiadványát: A Boldog látomások a világ törzsi költészetével ismertet meg sok szép, színes műmelléklet kíséretében. A Századunk mesterei sorozatban újabb kiadásban látott napvilágot Vladislav Vancura Három folyó című regénye. A Modern könyvtár legújabb kötete a Vénusz, Ámor és féltékenység; Peter Taylor elbeszéléseinek válogatott kötete. A magyar— csehszlovák közös kiadás keretében jelent meg Karel Capek Emberi dolgok című kötete, a nálunk is népszerű cseh író cikkeivel, karcolataival. A Móra Könyvkiadó megjelentette Liselotte Welskof-Henrich ifjúsági regényét. A Tokei-ihto visszatér című kötet népszerűségére jellemző, hogy ez már a harmadik magyar nyelvű kiadása. Kossuth Lajos öröksége címmel a XVIII—XIX. század közöl remek mondaválogatást Lengyel Dénes; a kötethez ő írt utószót és jegyzeteket is. Horváth Péter meseregénye A sárga táltos, Bokros László illusztrációival. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata új kiadásban jelentette meg A képzőművészet iskolája első kötetét, amely a festészet, a grafika és a szobrászat technikai eljárásait mutatja be. A kötetet Solymár István rendezte sajtó alá. A szép kiállítást dicséri, hogy a könyvészeti versenyben díjat nyert. Javított, bővített kiadásban került a könyvesboltokba Katona Imre munkája — sok szép színes képmelléklettel — A habán kerámia Magyarországon. A Zrínyi Kiadó jelentette meg — Szentpétery Imre fordításában és jegyzeteivel — Broda- rics István históriáját, a mohácsi vészről. A kötethez Klaniczay Tibor írt bevezetőt. Ismét kapható a könyvesboltokban A második világháború története 1939— 1945 I. kötete, amely a háború előestéjének legfontosabb problémáit világítja meg. A fegyveres küzdelem és a gazdaság című könyv Thürmer Gyula munkája. A legendás hírű vietnami marsall, Vo Nguyen Giap könyve a partizánháborúval foglalkozik, A népi háborúról címmel. (KS) BÁCS-KISKUNBÓL INDULTAK A fénytornyok művésze • Nicolas Schöffer legújabb katalógusának címlapján. Schöffer Miklós, az 1969-es Velencei Biennálé nagydíjasa a nagymama sejtéseit igazolta, A maturáló diák ügyvéd édesapjának a foglalkozását akarta folytatni, jogi pályára készült. Hajdani kalocsai szomszédok emlékezése szerint a nagymama már akkoriban meg-megállította a járókelőket és büszkén mutogatta az unoka festményeit. Világszerte olvasható a lexikonokban, hogy Nicolas Schöffer 1912. szeptember 5-én született Kalocsán. Bozsó Ferenc nyugalmazott főmérnöktől és dr. Bárth János múzeumigazgatótól tudom, hogy a 44-es számú házban látta meg a napvilágot és középiskoláit is szülőhelyén végezte. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után 1938-ban iratkozott be a párizsi akadémiára. Többször hazalátogatott. Szívesen, gyorsan válaszolt érdeklődő levelemre. Alapelvei „Nagyon pozitív emlékeim vannak Kalocsáról. Népművészet, népzene nagyon lenyűgözött. Mindenkire emlékezem. Sajnos, néhány osztálytársamon kívül mindenki elhunyt.” Bevallható, idehaza mostanában kezdik felismerni munkássága jelentőségét. A kifejezés új világait tárta föl, a közlés, a hatáskeltés korunkhoz illő eszközeit keresi. Véleménye szerint „a jövőben a legfontosabb technikai eljárások talán olyannyira elválaszthatatlanok lesznek az embertől, mint csigától a csigaház. póktól a pókháló. A majdani szerkezetek csakúgy részei lesznek az emberi kultúrának, mint az egyetemes természetnek.” Schöffer konstrukcióiban — mint a két esztendeje megjelent kismonográfia szerzője, Aknai Tamás írta — a gépesítés „úgy veszi át a parancsnokságot”, hogy célratörően az emberi érzékelés és cselekvés közegéből vonja ki a szükséges információkat. Munkásságának megismertetéséért hazánkban Aknain kívül Major Máté akadémikus tett a legtöbbet. A jeles építész, művészeti író többször járt Nicolas Schöffer műtermében. Így számolt be az első találkozásról: Műterme „Csöngetésünkre közepes termetű, kissé kopaszodó, derűs tekintetű, ötvenesnek látszó férfi: Schöffer nyitott ajtót. Bemutatkoztunk, mindjárt magyarra fordítottuk a szót. ö pedig — kezdetben kissé törve, de egyre jobban belelendülve — magyarul válaszolt. A bejárati ajtó egyenesen a műterembe nyílott és egyszerre a közepébe kerültünk egy merőben ,más’ világnak. A ,mű- terem’-képzet és fogalom egy- csapásra összeomlott bennünk: semmi .festői’ vagy szobrászi rendetlenség, sehol szerszámok és anyagok — agyagosláda. vizesrongyok —, sehol gipszek a polcokon már elkészült művekről és sehol készülők, se ócska bútorok összevisszasága, se kosz, se .bohém’ romantika. Mintha egy laboratóriumba léptünk volna, csupa csillogó műszer, csupa fém, üveg, tükör, műanyag, csupa váz, és tömör meg lyuggatott lemez, csupa .épített’ konstrukció, csupa konnektor és fényszóró, semmi fölösleges bútor, s ami van, az a .műszerekhez’ hangolt, s mindehhez ragyogó, szinte steril tisztaság. Schöffer maga is mintha nem a szokványos művészfigura lenne... hanem számításokkal dolgozó, terveket csináló mérnök, kísérletező tudós, feltaláló, vagy mindez egyszerre.” Major Mátét és francia barátját rögtönzött hang- és látványkoncerttel köszöntötte a házigazda. „Schöffer egyetlen intésére — mondhatni varázslatára — a .műszerek’ zümmögni kezdenek, a szerkezetek egészükben és részleteikben megelalvenülnek, fehér és színes fények villannak fel sugárzanak ide-oda, hunynak ki, tükrök felelnek nekik, fantasztikus árnyak futnak szét. kergetik egymást a falakon — mindez terv szerint, mégis leírhatatla- nul.” (Üj Írás, 1970. 2. szám.) Fény- és hangzongora Csak csodálható, hogy most gondolt először valaki — minek is nevezzem — fény- és hangzongora készítésére. Szépségeket teremtő gép ez, mint a zongora. Eljön az idő, amikor előre megkomponált műveket adnak elő a billentyűs, fémkorongos szerkezeten, netán programozott műveket szólaltat meg a fény- és hangszer vagy gazdája rögtönöz rajta futamokat kedve, hangulata parancsára. (A színes fényeket és formákat variáló készülékekből egymillió darabot gyártottak!) Fokról-fokra jutott el addig a felismerésig, hogy a technika teljesen átalakítja az életformát, a városokat. „A dinamikus szobrászat három korszaka” című, 1963-ban megjelent írásában foglalta össze nézeteit. „A műalkotás az emberi megismerés állandó fejlődésben levő, legmesszebb vivő aspektusa. Jelentősége az ember biológiai mivoltának életrehívá- sában van, melynek során fizikailag erősíti meg kapcsolatát a környezetével, valamennyi érzékét mozgósítva.” Kötetek, tanulmányok, filmek sora elemzi művészetét, taglalja elméleti írásait. Törekvéseinek az a lényege, hogy a teret, az időt, a fényt, a hangot, a mozgást alkotásokban aktivizálja. A Párizsi Szépművészeti Akadémia elvégzése után egy évtizeddel fogalmazta meg térdinamikáját. 1950-ben állított ki először ilyen elvek alapján készített szobrokat. Ekkoriban a belső terek feltárásával keltett feszültséget, „mozgatta meg” a nézőket. Eszközéi között csakhamar föltűnik a kibernetika, az elektronika, majd a sokféleként alkalmazott fény, hang. Megmozdulnak a kiállított szerkezetek, a fény segítségével tükröznek, változtatják alakjukat, a sugárzások bővítik a kompozí- ciós lehetőségeket. Két év múlva nagy figyelemmel kísért tanácskozást rendezett munkásságáról a Sorbonne. Rövidesen elkészül új, kísérleti házával. Két helyiségből, üvegből és színes alumíniumból áll. „A különbözőképpen temperált szobákat légfüggöny választja el egymástól”, mint Aknai Tamás írja. A jövő városa Üjabban mindinkább a jövő városa érdekli. A Valóság 1969 7. száma közli Űj szerkezetek a jövőnek. A kibernetikus város című tanulmányának fontosabb fejezeteit. Erdők, mezők felett emelkedik majd a lakóváros, érintetlenül hagyva a természet meglevő értékeit. Felhőkbe nyúló épületekben helyezik el a munkahelyeket — függőleges tagolással — és alacsonyabb, előregyártott térelemekben — vízszintes tagolással — a pihenést szolgáló övezeteket. A tervek egyelőre majd-majd utópisztikus jellegűek; fény-hang szobrai közül több már látható nyugati nagyvárosokban. A párizsi fénytorony terve a legjelentősebb. 5200 fényszóró színkaval- kádja 333 tükör játéka hol gyors, hói lassú ritmusban tudósít Párizs közérzetéről. A 347 méter magas építmény egyszerre 15 ezer embert fogad be. Ehhez hasonló, kisebb méretű és „teljesítményű” kibernetikus fénytornyot többet is tervezett. Lieges-ben áll, mozog a Chronos III. A város különböző pontjain elhelyezett érzékelőállomások információit irányító relé hangolja össze a torony adottságaival. E sorok írójához küldött levélben Schöffer közvetve cáfolja azt a feltevést, hogy elsősorban a Bauhaus és Moholy-Nagy ösztönözte. „Csak 1961-ben hallottam először Moholy-Nagyról Stockholmban a fény és mozgás kiállításon.” Hatása, tervei Tájékoztatott terveiről is. Idén Bonnban és Metz városában állítják föl egy-egy fényszobrát. A szocialista országok közül elsőként a Szovjetunióban figyeltek föl tevékenységére. Major Máté a Forrás 1970 6. számában közölt cikkében ismetrteti a „Dvizsenyije („Mozgás”) — Moszkva fiatal művészcsoportot, nagyrészben Schöffer hatására kifejtett tevékenységét, sikereit. (A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján az Auróra mellett állították ki Kozmosz elnevezésű mozgófényszerkezetüket, mint a jövő művészetének hírnökét.) A budapesti Szépművészeti Múzeum három Schöffer-alkotást őriz. Magyarországon eddig nem volt kiállítása, „Nagyon szívesen megcsinálnám”, írta. Kezdeményezhetné a számítógép-mérnököket képző, lézerkísérletekkel megbízott műszaki főiskolának helyt adó Kecskemét. Heltai Nándor • A mozgó, fénylő, zenélő párizsi torony terve.
