Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-22 / 68. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 22. Megnyílt Moszkvában a szovjet szakszervezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) Berlin felkészült a vendégek fogadására Ma érkezik az NDK-ba a magyar párt- és kormányküldöttség események %/ sorokban MOSZKVA ______ _ Ju lius Nyerere tanzániai elnök meghívására hétfőn hivatalos lá­togatásra Moszkvából Tanzániába utazott Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. (TASZSZ) BUKAREST Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, köz- társasági elnök szombaton fo­gadta az RKP Központi Bizott­ságának meghívására Bukarest­ben tartózkodó Sztane Dolancot, a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetsége KB Elnöksége Végrehajtó Bizottságának titkárát. A talál­kozón a kétoldalú kapcsolatok­kal összefüggő kérdéseken kívül időszerű nemzetközi problémákat vitattak meg. (TASZSZ) BUDAPEST A Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának meg­hívására hétfőn Varsóba utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának* párt­munkásküldöttsége, Rácz Sándor­nak, az MSZMP KB tagjának, a Központi Bizottság közigazgatási és adminisztratív osztálya veze­tőjének vezetésével. (MTI) CLARK AIR BASE A Leonard F. Woodcock vezette ;amerikai küldöttség vientianei tárgyalásainak befejeztével elin­dult hazafelé. Woodcock, Carter elnök különmegbízottja a Hanoi­ban és VientianébaQ folytatott tárgyalásokról nyilatkozva újság­írók előtt kijelentette: úgy érzi, hogy mindkét országban tett lá­togatása hasznos és konstruktív volt. (ADN, Reuter, DPA, UPI) KINSHASA A dél-zairei Shaba tartomány­ban (az egykori Katangában) a felkelők és a kormánycsapatok közötti harc a hét végén tovább folyt és a helyzet még mindig tisztázatlan. Az UPI hírügynök­ség a zairei biztonsági erőkhöz közel álló forrásokra hivatkozva jelentette, hogy a felkelők meg­szilárdították állásaikat és „fel­szabadítókként” köszöntötték őket. (ADN) HANOI A kambodzsai külügyminiszté­rium bejelentése szerint az Egye­sült Államok hivatalosan azzal a kéréssel fordult Phnom Penh- hez, hogy fogadja az amerikai kormány küldöttségét Kambod­zsában. A Phnom Penh-i rádió­ban ismertetett közlemény meg­állapítja, hogy „a kambodzsai nép nem hajlandó teljesíteni az ame­rikai kérést”, és képviselői sem Phnom Penhben, sem másutt nem hajlandó találkozni az Egye­sült Államok küldöttségével. (MTI) ' LISSZABON____________________ Lisszabonban hivatalosan meg­erősítették, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya 80 millió dollá­ros hitelt nyitott Portugáliának amerikai búza, kukorica és más szemestermények vásárlásához. A hitelt három év alatt kell tör­lesztenie. Ismét Arafat a PFSZ elnöke A Palesztin Nemzeti Tanács felsorakozott a Palesztinái Fel­szabadítás! Szervezet politikája mögött — ez tűnik ki abból a nyilatkozatból, amelyet a palesz­tin nép parlamentje nyolcnapos tanácskozása végén fogadtak el. A politikai nyilatkozat határo­zottan elutasítja az „amerikai rendezés minden formáját” — annak jellege miatt. Ugyanakkor első helyen említi a szocialista országokkal való szoros kapcsola­tok fontosságát, * továbbá az együttműködés fejlesztését az el nem kötelezett országokkal, az arab, az iszlám államokkal és a függetlenségi mozgalmakkal. A Palesztinái Nemzeti Tanács egyhangúlag ismét Jasszer Ara- fatot választotta a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága elnökéül. Fiatalok emlékmenete (Folytatás az 1. oldalról.) ződött be az orgoványi emlékün­nepség. • « • Ugyancsak vasárnap, Lakitele­ken, a helybeli, a környező köz­ségekből, valamint Dabasról ér­kezett fiatalok megkoszorúzták a Tanácsköztársaság emlékművét, majd mintegy ötszázan a tőserdei emlékműhöz vonultak. A Tanács­köztársasági emlékmű előtt dr. Kiss Margit, a járási pártbizott­ság titkára emlékezett meg az 1919-es eseményekről, a felejthe­tetlen 133 nap történelmi jelen­tőségéről. Koszorúzással fejező­dött be az ünnepség. nul követik a béke lenini irány­vonalát konkrét kezdeményezé­sekkel állnak elő a nemzetközi politikai légkör javítása érdeké­ben A világban azonban még mindig vannak befolyásos poli­tikai erők, amelyek érdekeltek abban, hogy ez a konstruktív nemzetközi párbeszéd abbama­radjon. Semmiképpen sem akar­nak például megbékélni az afri­kai és ázsiai államok független politikájával és haladó jellegű fejlődésével. Ezt példázta leg­utóbb a NATO-országok beavat­kozása Zaire belső konfliktusába, vagy az Angolai Népi Köztársa­ság ellen indított rágalomhadjá­rat is. Erről tanúskodnak azok az elvetemült gyilkosságok, ame­lyeknek áldozataivá a napokban a nemzeti felszabadító mozgalom olyan kiemelkedő egyéniségei vál­tak, mint Marien Ngouabi, a Kon­gói Népi Köztársaság elnöke és Kamal Dzsumblatt, a Libanoni Haladó Szocialista Párt elnöke. Nem kevésbé álhatatosak az imperialista erők a szocialista vi­lág elleni aknamunkájukban, a PÁRIZS Baracs Dénes, az MTI tudósító­ja jelenti: Az egységes baloldal impozáns sikert ért el a francia községta­nácsi választások vasárnapi má­sodik fordulójában, fokozva az első fordulóban, egy hete elért előretörését. Az ország 30 ezer lakoson felüli 221 városából hat­van került ezen a két vasárna­pon a baloldal vezetése alá, s így ma már 156-nak az élén baloldali — kommunista, szocia­lista, baloldali radikális — pol­gármester áll. A nagyvárosokban, ahol a községtanácsi választások egyértelműen politikai jellegűek voltak, a baloldal a második for­dulóban a számítások szerint a szavazatok 52,5 százalékát szerez­te meg. Párizsban is teret nyert a bal­oldal, de a hagyományosan a kormánypártok fellegvárát jelen­tő fővárosban nem tudta meg­akadályozni Jacques Chirac ex- miniszterelnök győzelmét: az RPR elnöke a városi tanácsban megszerezte a polgármesterré vá­lasztásához szükséges többséget. Ugyanakkor a fővárosban vere­séget szenvedett a giscardisták több vezető személyisége: először- is maga Michel d’Ornano ipar­ügyi miniszter, aki az államfő óhajának megfelelően indult csa­tába a polgármesteri tisztségért, továbbá Jacques Dominati, a párt főtitkára és Roger Chinaud, a párt parlamenti csoportjának el­nöke. „ELŐBB A HAS JÖN, aztán a morál.” — éneklik a Koldus­operában. S e dal refrénjeként a koldusok kórusa vészjósló kére­getéssel fordul a plüss zsöllyék- ben ülő úri közönség felé. Félszá­zada, a Brecht—Weill darab ke­letkezésekor különös szimboliká­ja volt ennek a felvonásvégnek; ám a mai fejlett tőkésországok­ban is tízmilliók tengődtek mun­ka nélkül, akaratlan koldus-mód­ra. Mondhatnék, a páholyok és zsöllyék megrettent publikuma a színpadinál milliószorta nagyobb komor kórus hatására módosítot­ta kapkodva a kapitalizmust. Ekkor kerültek bevezetésre azok a szociális intézkedések, elsőbben is a munkanélküli segély, ame­lyek azóta — és egyelőre — ele­jét vették annak, hogy a töme­gek a tőkés gazdaság elkerülhe­tetlen hullámvölgyeiben felbo­rítsák a „csónakot”. Az eltelt évtizedekben politi­kailag kitágult és földrajzilag összeszűkült a világ. A gyarmat­birodalmak felbomlásával népek tucatjai léptek a világpolitika színpadára, s Földünknek nincs már olyan isten háta mögötti sar­ka, amelynek eseményei ne je­lentkeznének tüstént a „nagypo­litikában”. S a fejlett tőkésor­szágok viszonylag komfortos po­litikai páholyában ülő polgári vezetők és ideológusok döbbenten szocialista rendszer fellazítását célzó erőfeszítéseikben. Szeretné-, nek bármiféle olyan erőre lelni, amely országainkon belül a szo­cializmus ellen lép fel, s ha ilyet nem találnak, akkor feltalálnak valamilyen pótlékot helyettük. Ez­zel a céllal szerveznek propagan­dakampányt az úgynevezett „másképpen gondolkodók” körül, ezzel a céllal kiabálják teli a vi­lágot „aa emberi jogok megsérté­séről” a szocialista országokban. A főtitkár ezzel összefüggésben megállapította: a Szovjetunióban senkinek sincs tiltva, hogy más­képpen gondolkodjék, mint a többség. A megalapozott, jó szán­dékú kritikát hálával fogadják. Azokat, akik tévesen bírálnak, eltévelyedett embereknek tekin­tik. Másként áll azonban a hely­zet, amikor néhány, társadal­munktól elszakadt személy aktí­van fellép a szocialista rend­szer ellen, megsérti a törvénye-! két és — nem találva támaszra az országon belül — a külföldhöz, az imperialista felforgató köz­pontokhoz, propaganda- és hír­szerző szervekhez fordul segítsé­gért. Népünk azt követeli, hogy Francois Mitterrand, a szocia­lista párt vezetője rámutatott, hogy az eredmények a kormány­pártok zavaráról, és a baloldali szövetség jó működéséről tanús­kodnak. Arra a kérdésre, hogy lehetségesnek tartja-e a parla­latják egy világméretű kórus tü­relmetlen topogását ezen a nagy színpadon. A POLGÁRI TÁRSADALOM vezetőinél is nagyobb zavarban vannak a tőkés rendszer elvi vé­delmezői. Az Egyesült Államok fennállásának 200. évfordulójára a Foreign Policy folyóirat számá­ra írt cikkében Zbigniew Brze- zinski keserűen állapítja meg: „A világ szembekerült az ameri­kai értékrendszerrel és várakozá­sokkal. A globális politika mind­inkább egyenlőségpárti, ahelyett, hogy szabadságpárti volna. A po­litikailag aktivizált tömegek kö­vetelései döntően az anyagi egyenlőségre irányulnak és nem a lelki vagy jogi szabadságra.” Ne akadjunk most fenn azon, hogy Brzezinski konfliktust mu­tat ki a „materiális egyenlőség”, és a polgári szabadságjogok kö­zött, s hogy nagyvonalúan, feled­kezik meg hazája szegényeiről, akik a sokat emlegetett „másik Amerika” nyomornegyedeiben vajmi kevéssé élhetnek a formá­lisan széles körű jogaikkal. Hi­szen mi más, mint a tőkés rend­szer, az osztálytársadalom terem­tett olyan helyzetet, hogy az em­bert egyaránt megillető egyenlő­ségek ilyen konfliktusba kerül­tek, s százmilliós tömegek kény­szerülnek — történelmileg persze csak átmenetileg — a vagy-vagy az ilyen, ha lehet így mondani, személyiségeket a szocializmus ellenfeleinek tekintsük, olyanok­nak, akik saját hazájuk ellen szállnak síkra. Természetes, hogy törvényben meghatározott intéz­kedéseket teszünkj és fogunk ten­ni ellenük. Nagy teret szentel beszédében Leonyid Brezsnyev a szovjet— amerikai kapcsolatoknak, ame­lyeknek, mint mondotta, pozitív irányban történő fejlesztésére a Szovjetunió nagy súlyt helyez. Foglalkozott az SZKP KB fő­titkára a Helsinki óta eltelt húsz hónap eredményeivel, a további feladatokkal. Részletesen kifej­tette a közel-keleti békés ren­dezés szovjet tervét, majd a fegyverkorlátozás és a leszerelés kérdéseiről szólott. Nagy tetszéssel fogadott be­szédének befejeztével Leonyid Brezsnyev felolvasta a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének rendeletét, amely az Októberi Forradalom Érdemren­det adományozta a szovjet szak- szervezeteknek. A főtitkár a ma­gas kitüntetést maga tűzte fel a szakszervezetek zászlajára. (MTI) menti választások előrehozását, Mitterrand azt válaszolta, hogy az erre vonatkozó döntés a köz- társasági elnökre tartozik. „A szocialisták bármikor készen áll­nak a parlamenti választásokra” — mondotta. közti választásra. A nyugati saj­tó legutóbb felháborodva szidal­mazta azokat az intézkedéseket, amelyekkel az indiai központi kormány megfékezte a demokrá­ciát értelméből kiforgató jobbol­dali politikusok aknamunkáját. Mintha a szerkesztőségek politi­kai morált számonkérő vezetői nem tudnák:- India sok százmil­liós tömegeit az elemi életfelté­telek biztosításának a gondja kö­ti le, s nem a felszín fecsegése. IDŐKÖZBEN Brzezinski a Co­lumbia Egyetemről átköltözött a Fehér Házba, Henry Kissinger megüresedett sarokszobájába, az elnök külpolitikai főtanácsadójá­nak irodájába. Éppen ezért érde­mes elidőzni azoknál a borús né­zeteknél, amelyeket a tanács­adóvá avanzsált professzor azzal a szándékkal fejtett ki, hogy irányt mutasson a külvilág „ér­tetlenségétől” megzavarodott, utat tévesztett Amerikának, vagy amint ő maga fogalmazza: „az ellenséges világban elszigetelődött Amerikának”. Brzezinski. terjedelmes fejtege­tésében a központi gondolat a külvilág és Amerika értéknor­máinak, kategóriáinak szembeke­rülése. Ahogy ő fogalmazza, az individualizmus és a szabad vál­lalkozás eszméje, rendszere ke­rült szembe a világméretű „kol­lektivista megoldásokkal”. Az utóbbiak nemzetközi kifejeződé­sé, „az új globális hangulat tüne­te” a törekvés az „új gazdasági világrendre”. A helyzetet a pro­fesszor szerint súlyosbítja, hogy az Egyesült Államok ráadásul le­maradt a többi fejlett tőkésor­szág mögött a szociálpolitikában, vagyis a külföldi „állami megol­dások” és a magángazdálkodás üdvét a viszonylagos gazdagság körülményei közepette dicsőítő Bajnok Zsolt és Kocsis Ta­más, az MTI tudósítói jelentik: A berlini lapok hétfőn reggel közölték az NSZEP Berlini Bi­zottságának, az NDK Nemzeti Frontja berlini bizottságának és a berlini magisztrátusnak a fő­város lakóihoz intézett felhívását, amelyben arra kérik a berlinie­ket, hogy részesítsék szívből jövő fogadtatásban magyar elvtársa­inkat és barátainkat, a Kádár Já­nos, az MSZMP KB első titkára vezetésével az NDK-ba látogató magyar párt- és kormányküldött­séget, s alakítsanak ki sorfalat azon az útvonalon, amely a ma­gyar küldöttség szálláshelyére vezet. Fejezzük ki szilárd ba­rátságunkat és összetartozásun­kat a Magyar Szocialista Mun­káspárttal és a testvéri magyar néppel — hangzik a felhívás. Berlin főútvonalai hétfőn zászlódíszt öltöttek. Magyar és Patak Károly, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Vasárnap még mintegy har­mincmillió ember szavazott In­dia területén az 542 tagú alsóház képviselőire. A szavazás utolsó szakasza zömmel Uttar Pradesh és Bihar állam bizonyos . válasz­tókerületeiben, és olyan egyéb szavazókörzetekben folyt, ahol valamilyen okból a szavazást meg kellett ismételni. Szerte a hat- százmillió lakosú köztársaságban azonban reggel 8 órától kezdve már egyeztették, összegezték és számlálták a szerda óta leadott voksok százmillióit. Ezzel az indiai unió hatodik parlamenti választása gyakorlati­lag befejeződött. A választási eredményeket még a vasárnapi nap folyamán elkezdték ismertet­ni, de a szavazatok összeszámlá- lását csak ma fejezik be, s addig nyílt a kérdés, hogy mennyit tu­dott megőrizni harminc év óta egyfolytában tartó kormányhatal­mának befolyásából Indira Gand­hi miniszterelnök-asszony Kong­resszus Pártja. Mindenesetre hét­főre virradóra Advani, az ellen­zéki Dzsanata-pártszövetség („Néppárt”) főtitkára, lemondás­ra szólította fel Indira Gandhit. A Kongresszus Párttal szemben a Dzsanata — négy ellenzéki párt tömörülése — a részeredmé­nyek tanúsága szerint előretörő­ben van, viszont Dzsagzsivan Ram, volt kongresszuspárti mir Amerika között a kontraszt csak még nagyobbá vált. „Filozófiai izolációról” ír Brze­zinski, bár természetesen politi­kai következtetésekre jut. Óva in­ti saját országának vezető köreit az „ostromállapot-mentalitás” el­hatalmasodásától és attól a poli­tikai döntéstől, hogy „bezárkóz­zon az amerikai erődbe”. Ellenkezőleg: azzal, hogy kény­szerű tényként tudomásul veszi az anyagi egyenlőségi törekvések jelentkezését, (nem különösebben vesződve jogosultságuk elismeré­sével), Brzezinski éppenséggel eröpolitikát javasol az erődpoli­tika helyett. Magyarán, ha az elmúlt évtizedekben Washington megelégedhetett a „szabad világ vezetője”» pózával, ez most már elavuló szerepkör, s ami a fő: hatástalan. S nemcsak azért, mert a „szabadságeszményt” hir­detvén az Egyesült Államok kor­rupt diktatúrák egész sorának embertelenségi jogáért kardosko­dott, vagy éppen kardot is rán­tott nem egyszer. Hanem azért, mert az immár négymilliárd em­ber világa valóban tűrhetetlen­nek érzik az anyagi egyenlőtlen­séget. S e négymilliárd túlnyomó többségének még ma is naponta újjászülető gondja a legelemibb emberi jog, a létezés lehetőségé­nek biztosítása. A NEMZETI felszabadító moz­galom kibontakozásának évtize­deiben természetesen a politikai emancipáció követelése állt elő­térben. Most viszont nemzeti szinten terjed a Brzezinski által fintorogva emlegetett „egyenlős- di” óhaja. Kétségtelen: a vezető tőkés országoknak cselekedniük kell; a várostromok története nem kecsegteti sok jóval az erőd- szemlélet híveit. német nyelvű feliratok hangsú­lyozzák, hogy mindkét nép a tör­ténelmi fejlődés azonos útján ha­lad, a fejlett szocialista társada- mat építi, s hogy Magyarország és az NDK egyaránt a Szovjet­unió és a többi szocialista ország oldalán látja biztosítottnak a nép javát szolgáló célok megvalósu­lását. A magyar küldöttség fogadta­tásával is demonstrálni kívánják a magyar—NDK kapcsolatok fel­hőtlen voltát, a két ország legma­gasabb rangú vezetői közötti újabb találkozó nagy politikai je­lentőségét. Hangoztatják, hogy a két párt között teljes nézetazo­nosság van á szocialista építés, a nemzetközi politika és a nemzet­közi munkásmozgalom minden lényeges kérdésében Az NDK televíziója és rádiója egyenesben közvetíti a magyar párt- és kormányküldöttség Ber­linbe érkezését. (MTI) niszter „Kongresszus a Demokrá­ciáért” nevű pártja mérsékelteb­ben szerepelt. A Kongresszus Párt főleg az államszövetség északi körzeteiben vesztette el a legtöbb szavazatot, ott, ahol a kormánypolitika fo­gyatékosságai, a családtervezés erőszakolása és egyéb tényezők miatt az elégedetlenség eleve erő­sen érződött. Ezeket a vesztesé­geket Gandhiék a déli választóke­rületekben még némiképp pótol­hatják. Uttar Pradesh, Rajathan, Bihar, Madhya, Pradesh, Haryana állam volt a tiltakozó szavazatok fő területe. Uttar Pradesh rae- bareli körzetében maradt alul Gandhi asszony a Dzsanata Párt Radzs Narain nevű jelöltjével szemben. A 60 éves, 11 esztendő óta egyfolytában kormányfő Gandhi asszony 122 ezer szavaza­tot kapott, a Dzsanata-párti jelölt pedig 177 ezret. Leszavazták az amethi kerületben Gandhi fiát, Szandzsei Gandhit is. Nem vá­lasztották meg képviselőnek Ban- szi Lal hadügyminisztert, Gokha- le igazságügy-minisztert, Serma közlekedés- és távközlésügyi mi­nisztert, miközben a kormánypárt táborából megkapta a szükséges voksokat Csáván külügyminisz­ter, Pai iparügyi miniszter és Szubramanian pénzügyminiszter. Az ellenzéki vezetők közül már bebiztosította a mandátumát az agg Morardzsi Deszai, aki jelen­leg a Dzsanata-blokk elnöke, Dzsagdzsivan Ram, és Bahaguna, a Ram-féle párt főtitkára. (MTI) A professzor-tanácsadó „struk­turális változtatásokat” javasol az amerikai külpolitikának. Így pél­dául ha egyszer nemzeti törekvé­sekkel, a külföld állami szintű politikájával áll szemben, az amerikai kormánynak az eddigi­nél fokozottabban és tudatosab­ban kell átvennie azokat a sze­repköröket is, amelyeket eddig meghagyott a magántőkének. A többi között éppen az utóbbi ér­dekeinek védelmezése végett. Lám, a sok nemzetiségű (és fő­leg amerikai vezetésű) monopó­liumok ugyan „államok az állam­ban” a fejlett tőkés világban.^ de az „ellenséges államok” gyűrűjé­ben mégiscsak szükségük van Amerika állami hatalmára. Brze­zinski ezt szorgalmazza, ha per­sze hirdeti is az Egyesült Álla­mok „kooperatív bekapcsolódását az új globális viszonyulatok ki­alakításába, a növekvő globális egyenlósítő szenvedélyek ellenére is és — éppen azért”. SZÓ SINCS ARRÓL, hogy Washingtonnak (módosítania kel­lene a maga értékrendjét, netán az egyenlősdi uszályába kerül­ve... Ám nem kell merev, „vi- szontellenséges” taktikával az ár ellen úsznia. Éppenséggel ki kell használnia gazdasági erejét. A legnagyobb felvevő piac lévén, az Egyesült Államok világméretek­ben serkentheti vagy fékezheti a gazdasági fejlődést; s a legna­gyobb élelmiszertermelő lévén, beleszólhat az ellátás alakulásá­ba. Vagyis „duzzogás” helyett al­kalmazkodó, de méginkább a töb­bieket alkalmazkodásra késztető agresszív taktikával kell Ameri­kának szerepet játszania (ha úgy tetszik az akaratát érvényesíte­nie) e módosult értékrendek vi­lágában. Baloldali polgármester áll a francia városok kétharmadának élén • Képünkön: Sugár András, A hét című televíziós műsor munkatársa Marcel Trigonnal beszélget, akit ismét megválasztottak a Párizs mel­letti Arcueil polgármesterévé. A kommunista politikus már a válasz­tások első fordulójában, március 13-án megkapta az abszolút több­séget. Arcueil és Kecskemét vezetői tavaly írták alá a testvérvárosi kapcsolatok kiépítéséről szóló szerződést. A választási győzelem alkal­mából Kecskemét város vezetői táviratban üdvözölték Marcel Trigont. Erődpolitika vagy erőpolitika A vagy: Brzezinski professzor irányt mutat Amerikának ^Mi Ma hozzák nyilvánosságra az indiai parlamenti választások végeredményét ÜJ-DELHI

Next

/
Thumbnails
Contents