Petőfi Népe, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-19 / 66. szám

I 4 • PETŐFI NÉPE • 1977. március 19. % Összefogással előbbre lehet jutni Kezdeményezések a juhtenyésztés fejlesztésére A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta a juh­tenyésztés helyzetét és fejlesztésének lehetőségeit. A vizsgá­lat tapasztalatairól február 24-én cikk jelent meg a Petőfi Népében. Az értékeléssel egyetértek, hiszen magam is részt vettem a vizsgálatban. Inkább arról szeretnék ez alkalommal írni* hogy a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Terü­leti Szövetsége milyen kezdeményezéseket tett eddig is az ágazat fejlesztése érdekében. Körzetünkben egy juhtársulás már működik Kiskunhalas kör­nyékén, amelynek ügyintézője, más szóval gesztora a Gyapjú- és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat. A társulásnak önálló kostelepe lesz a zsanai Egyetér­tés Termelőszövetkezetben. Eddig 120 apaállatot szereztek be, a későbbiekben a létszám 240-re emelkedik. A szövetség juhte- nyésztési, értékesítési és részben termelésellenőrzési feladatait. Kunszentmiklós környékén szin­tén készülőben van egy társulás. Ennek ügyintézője a kunszent­miklósi Egyetértés Termelőszö­vetkezet lenne. A szakemberek között nincs egyértelmű álláspont még arra vonatkozóan, hogy a nagy gene­tikai értéket átörökítő tenyész­kosok tartása saját tulajdonban vagy társulásos formában tör­ténjen. A területi szövetség szolgáltató ágazata igyekszik segítséget adni az üzemeknek. Többek között az idei költségvetésben szerepel két- három garnitúra szovjet gyárt­mányú juhnyírógép vásárlása. Ha beszerezzük a gépeket, a szövet­kezetekkel együttműködve nyíró­brigádokat szervezünk. Számos tapasztalatcserét ren­dezünk az idén is. A következő hónapokban együttműködve a megyei tanáccsal és az állatte­nyésztési felügyelőséggel, •vala­mint a megye másik területi szö­vetségével, egyhetes bentlakásos továbbképző tanfolyamot kívá­nunk rendezni, a juhászati bri­gád-, telep- és ágazatvezetők ré­szére Kecskeméten. Szövetségünk már az elmúlt esztendőben is szervezett Kiskunhalason egyhe­tes bentlakásos juhász-továbbkép­zőt. Hasonlóképpen az idén is kezdeményezünk ilyen tanfolya­mot, segítségül hívjuk ehhez a megyei állattenyésztési felügyelő­séget, valamint a mesterséges megtermékenyítő állomást. Az ágazat fejlesztéséhez sokj mindenre szükség van. Többek között erőfeszítéseket teszünk, hogy az általános iskolát befeje­ző falusi gyerekek jelentkezzenek szakmunkás tanulónak. Kétségte­len, hogy az ifjúság körében nem túlságosan vonzó szakma a ju­hászkodás. Ennek számos oka van. Elsősorban — mint ahogy erre az említett cikk is utal — korszerűsíteni kell a tenyésztést. A legnagyobb gondot a tartás- technológia elmaradottsága okoz­za. összefogással gyorsabban le­het előrelépni. A megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság részletes javaslatot állí­tott össze a tenyésztés fejleszté­sére. Ezeket továbbította vala­mennyi érdekelt intézményhez. Körzetünkben némi előrelépés már van. Az összállomány az el­múlt esztendőben 5 százalékkal emelkedett, ezen belül az anya­juh létszám 8 százalékkal. A Kiskunságon hagyományai van­nak a juhtenyésztésnek. Bízunk benne, hogy a korszerűbb te­nyésztési törekvések eredmény­nyel járnak. Mátyás János a TESZÖV munkatársa A kamion pontosan érkezett Itt építenek, amott gépkocsik manővereznek tenyérnyi helyen. Mert nemcsak egymásra kell vi­gyázniuk, hanem arra is, hogy lehetőleg egybehagyják az út­baeső sóderkupacot, meg hát a szállításra kész rakománynak se menjenek neki. Nem beszélve a szabadban dolgozó emberekről, meg akik az „eresz alatt” pocor- kodnak egyik műhelyből a má­sikba. Igen — szaporázni kell a lépteket, mert ha csönd esen szöszmötöl is az eső, csak hideg még a cseppje. Süti a nyakat. De hiszen ilyen eleven nyüzs­gés közepette ki törődik az idő­járással. Két homokhalom málló peremén vágunk ösvényt mi is; míg az üzemvezetői irodából „át­törünk” az új műhelycsarnok épületébe. így még érdekesebben hangzanak a legfrissebb hírek, amelyeket Magyar Sándor, a já­noshalmi : Bácska Építő- és Ipari Szövetkezet textilüzemének veze­tője újságol Herédi Kálmán el­nöknek. — Megkaptuk a telexet: há­rom órára érkezik a nyugatné­met kamion ... Tizenhárom óra tízkor meg a kiilkeresek telefo­náltak. hogy százhúszezer háló­zsák is kellene nyugatnémet cégnek... — Mit fogtok ... ? —, Már válaszoltam is: vállal­juk. Ezt mar fedél alatt halljuk. Míg a nagy varrócsarnok ajtajá­ban ledobogjuk cipőnkről a sa­rat, el is felejtjük, hogy neki­szomorodott ég alól siettünk ide be. Ahol napfényt áraszt a neon, kellemes a légkör és minden mo­solyog. Mint ahol sok nő szor­goskodik együtt. Változatos szí­nekben és mintákkal pompázó kelmékből varrnak női ruhákat, otthonkákat, blúzokat — nyu­gatnémet cégnek. Természetesen magyar partnerek is dolgoznak Budapesttől Szegedig. Ágynemű­től pizsamáig, férfi-női divat- és iskolaköpenyig — többfélét ké­szítenek. S nem lennének igazi nők, ha • A kamionbontás precíz, hiva­talos szertartás. Miután Maszlag István pénzügyőrségi megbízott az okmányok birtokában felbon­totta az ajtót lezáró ólomplom­bát, — Magyar Sándor üzemve­zető, Németh Jenő raktáros, Ádám László és Barna Antal kezdheti a szállítmány kipakolását. • Bálint Pálné szocialista bri­gádvezető Kálmán Erikának, az első iparitanulónak magyaráz. # Nöcsokor — a csarnok elején: Kovács I.ászlóné, Huszti Jánosné, Daczi Sándorné, Binszki Jánosné, Takács Nándorné. # Borsi Mihályné, Csernus Mi- hályné vasal. vágószerkezetet kormányozni, mint a süteményt porciózó esz- cajgot. De attól meg megint csak könnyebb, mintha jó öreg hagyo­mányos ollóval kellene nyűni az ügyes ujjaikat, míg kilométer­szám nyírnák a kelméket — szimplán... A régi fajta olló már csak afféle „segédmunkás” ebben a technikai környezetben. Apropó — technika, műszaki fejlesztés ... Mostanában, mióta — úgymond szükségszerűségből is — jobban kezd fogni az eszünk „piacgazdaságilag” — rajta-raj- takapjuk magunkat, hogy túlzot­tan létesítménycentrikusak va­gyunk. Azon lelkendezünk min­denekelőtt, mikor. felhúznak egy- egy építményt, új csarnokot. Hol­ott hát a géphányad növekedésé­nek nem kevésbé kellene örven­denünk. Mert itt van ez a — nagy egészben mégiscsak — kis szö­vetkezeti textilüzerrt. Elkészült a szabászműhely, ahol termelni le­het az új gépekkel, technológiával, s csupán ebben az egyetlen tő­kés kooperációs vonatkozásban is — mit tesz lehetővé. Azt, hogy a behozott anyaghoz több magyar munkát tudunk hozzáadni, azaz többet tudunk rajta keresni... Gondoljuk ezt tovább nagyvál­lalatok vonatkozásában... Per­sze, sok más szempontból is ide­je leleplezni a létesitménycent- rikus szemlélet egyoldalúságát, s időszerűtlenségét. — Megjött a kamion! — je­lenti a hírnök. A szövetkezetiek órájukra pil­lantanak. — Milyen precízek. Tíz perc múlva lesz három óra. Tóth István • A szabásznők: Kiss Mária, Végjh Mihályné, Gál Franciska (mellé­kesen országos futóbajnok 100 és 60 m-en, s az NB Il-es kézilabda­csapat erőssége), Szántó Péterné, Fenyvesi Judit. (Tóth Sándor fel­vételei.) a fényképezőgép láttán nem jön­nének vidám izgalomba. Kedve­sek az önkéntelen hajigazító mozdulatok. A textilüzemben százharminc- nyolcam dolgoznak. A nyugatné­met cégnek december óta ter­melnek. Előzőleg is voltak onnét partnereik. Csak hát... — A nyugati piacon számítani kell váratlan fordulatokra is — jegyzi meg Herédi Kálmán. — megtörténik, hogy — volt cég — nincs cég, s olyankor „ugrik” az üzlet. — A mostanitól száztizenöt- ezer darab női ruha megrendelé­sünk van — magyarázza az üzem­vezető. — Idáig körülbelül tizen­hatezret szállítottunk. Az alap­anyagot kiszabva kaptuk. Eddig. Igen gondosak. Induláskor egy német, s egy francia hölgy volt nálunk. Megmutatták, mit ho­gyan kívánnak, s meggyőződtek róla, aszerint csináljuk-e ... Még csak annyit: eddig se minőségi se késedelmi panaszuk nem volt, a mennyiséget is ütemezés sze­rint küldjük. — Ez a mai kamion anyagot hoz, vagy terméket visz? — Most éppen. hoz. Ezt még kiszabva. Bálint Pálné, a Hámán Kató szocialista brigád vezetője szí­vélyes háziasszony módjára úgy kapcsolódik a beszélgetésbe; hogy ekkorra a zamatos duplafe­ketét is elővarázsolja a műhely kávépresszócskájából. Ott van a csarnok elején, mindenki szá­mára hozzáférhetően. Szürcsölge- tés közben mondja el, hogy 1967 óta működnek, de tavaly július I-ig három helyre szétszóródva. — Most már együtt vagyunk ezen a szép helyen. Pár napja készen áll a szabászat is ... — Eleget civakodtak velem ezért a közgyűléseken — tréfál­kozik az elnök —, de mindig is jó, ha az asszonyok, lányok ki­tartóan ütik a vasat. — Eszerint — ezután a szabá­szat is termel. — Tavaly még félkész álla­potban volt az üzem. Ezért vál­laltuk úgy a nyugatnémet meg­rendelést is, hogy kiszabva hoz­zák az anyagot. Persze, hogy átsétáíunk a sza­bászműhelybe is. Ott is speciá­lis megvilágítás a hosszú aszta­lok fölött. Plafonról vezető ká­beleken fut az áram az erejük­nél fogva is szupertermelékeny vágógépekbe. A Tyereskova szo­cialista brigád úgy lát a sokrétű végek kiszabásának, mintha vas­tag tésztatömeget szeletelne. No azért ne túlozzunk, mert vala­mivel nehezebb ezt a furmányos Kulturált élet A lakás (III.) Egy fontos gazdasági vezető irodájában csupa vörös és fekete műbőr minden. Meggypiros a szőnyegpadló, az asz­talon fekete, fehér és vörös telefonkészülék. Másutt a fő­mérnök hatalmas méretű irodájában az író- és tárgyalóaszta­lon kívül mindössze néhány szék árvul. És ha jól emlékszem, a falon egy termelési grafikon. Viszont az ablakból csodála­tos a kilátás. Benn, a város szívében már éppen egy hete tart a lakberendezési kiállítás és tanácsadás. A látogatók gyér száma mutatja az emberek érdektelenségét. • Kollégám egy évig állt sor­ba a Wartburgért. Megkapta. Most kocsija tele van bólogató kiskutyákkal, majmokkal, lab­dákkal. A Balaton partján — és másutt — csak a jó .isten a meg­mondhatója, mennyi törpe áll vigyorogva a magánvillák kert­jeiben. Dunaújvárosban a finn delegáció tagjai azt kérték a há­zigazdáktól, vigyék el őket egy­két dolgozó lakásába, hadd néz­zék meg, hogyan élnek a felsza­badult emberek. Velük mentem. Nem részletezem a látottakat, csupán csak jelzésekkel próbá­lok bizonyítani, hogy ne sért­sek senkit. K. J. fiatal mérnök lakása íz­léses volt, modern, minden a he­lyén — térben és színben is. De azért semmi sem hivalkodó, a bútorok, szőnyegek nem túl drá­gák, de jók. M. J. 50 éves olvasz­tár lila színű foteljait, vörös sző­nyegét és sárga függönyeit pró­báltam mentegetni: „Ebben a la­kásban az időske háziasszony az úr.” Tulajdonképpen Dunaújváros­ban minden lakás, különösen az új városnegyedekben: jól terve­zett, tágas-levegős, csupa üveg­ablak minden. A padlókat szép színű szőnyeggel borították. Az építők, tervezők ízlését (a lakó­házak külső és belső kiképzését! a természetességgel lehet és kell is dicsérni. Ide, az új házakba tervezték, hozták az erdőszéli rétet, a csörgedező patakkal, aranyló napfénnyel, tiszta kék levegővel. Ez persze szimbólum. Senki se higgye, hogy a patak tényleg a lakásban csörgedezik. Bár, aki jár külföldön, tudja, egy-egy szállodában már ezt is megvalósították (lásd Montreal). Itt azonban. Dunaújvárosban a természet mint hatás jelent meg a lakásokban. Amíg" nem költöznék be az emberek- Természetesen nem az ódon, rozoga' bútorokról, á rossz beidegződésből megmaradt gics- cses kénekről beszélünk. Ezekről szemérmesen hallgat az ember. Mi az újgazdaság csúf jelei­ről szólunk, a padlószőnyegekre borított csiri-csáré plusz szőnye­gekről, a semmihez - sem illő bú­torok kárpitjainak vad színei­ről. a .. . • Ki mondja hát meg, hogy mihez milyen szín illik? Hiszen az én házam, az én váram, az én lakásom az én legszemélye­sebb szentélyem, úgy rendezem be, ahogy nekem tetszik. Viszont lakásunk, ízlésünk, egyszóval la- '-•‘■sku'+únánk rólunk beszél. Nem ünneprontás, ez dehogy is az. Tudjuk: kenyerünk, ruhánk, szép ingünk már van. És az utóbbi °vben több mint egymillió új lakást építettek hazánkban. Ez akkor is tény, ha még sok tízezer (százezer) rossz lakáskö­rülmények között élő ember van az országban. Dunaújvárosban! pedig (Pentelét kivéve) minden Káz és lakás új. A városban — 55 ezer lakos! — több áruház is működik, amelyekben lakbe­rendezési tárgyakat, bútort, sző­nyegeket, függönyt árusítanak. Nagy Ákosné, a városi tanács osztályvezetőjének javaslatára a DUNAKER-t kerestük fel. Itt Danyi Pálné igazgatóhelyettes azonnal számokkal válaszolt kér­désünkre. 1975-ben a vállalat be­vétele 695,8 millió forint volt. Ebből a vásárlók 73,7 millió fo­rintot. az összforgalom 10,6 szá­zalékát költötték bútorra, csil­lárra. szőnyegre, függönyre, ágy­neműre, Ebben az áruház­ban szaktanácsadás nincs. De jó szakemberek árulják a lakbe­rendezési tárgyakat. Mindenki­től, különösen a fiatal pároktól megkérdezik: milyen bútorhoz, milyen színű kárpithoz kívánnak 'gönyt stb. vásárolni. A vá­lasz után segítenek a színek ki­válogatásában és búcsúzóul azt mondják: „Tessék nyugodtan ha­zavinni. Ha nem illik, ha nem jó, kicseréljük!” • Méteráruosztályunkon a vá­laszték maximális és ízléses. Va­lószínű, hogy innen származik a szám: az osztály évi 20 millió forintos forgalmának több mint 60 százalékát lakástextilből for­galmazza. , A finn delegációt otthagyva, az áruház ajtaját betéve magam után, megyek a szocialista város Munkás Művelődési Központjá­ba. Itt Knodel Mária népműve­lési előadót kérdezem meg, sze­repel-e a tervükben a lakáskul­túra mint „tananyag”? Igen. Az 1976—1977-es tervben a Nők Akadémiája sorozatban idén egy előadást beiktattak ezzel a cím­mel és tartalommal: „Esztétikus környezet, lakáskultúra”. És a másik kultúrközpontban, a Bartók Béla Művelődési Ház­ban? Itt Medvegy Zsuzsanna nem is nagyon érti a kérdést. Azt mondja, hogy náluk ilyen előadás nincs, de van egy textil­festő szakkörük, ennek munká­jában bárki részt vehet, aki be­jön az utcáról. Munkájuk tehát kedvtelés: textilfestés, batikolás stb. Művészeti irányítójuk Ré­vész Erzsébet grafikus. De van kerámikus szakkörük is. Ebben 15 ember dolgozik. Miskolcon, a Centrum sző­nyegosztálya egyedülálló az or­szágban. Osztrák automata be­rendezésével, síneken és páter - noszteren mozgatva az árut, ma­ga a perzsa vásár. Az ember szeme előtt kiterítve (és mozog­va) tűnik elő, és örökké változik a színes kaleidoszkóp. Orbán La­jos igazgatóhelyettes, áruforgal­mi vezető kérdésünkre így vá­laszol: ..Nálunk, Magyarorszá­gon elsősorban a Divat Intézet, a divatszakemberek irányítanak, orientáliák a vevő ízlését. De itt az áruházban is működik divat- tanácsadás. A tanácsban sok a fiatal. Mi tendenciákat mérünk, az osztályok forgalmi változásait vizsgáljuk, ézekből vonunk le a holnapra is alkalmazható kon­zekvenciákat.” E cikk nem divattanácsként látott naovilágot. nem is szno­bizmus íratta velünk. A lakás- kultúra. az emberi kultúra szer­ves része, olyan régi, mint maga az ember, hiszen — sok tízezer évvel ezelőtt — rajzoltunk mi már a barlangok falára is... • Kenyerünk, ruhánk már van, s — mint állítottuk — az utóbbi húsz évben több mint egymillió lakást építettek ha­zánkban. A dolgozó nép kultúrá­ja is összehasonlíthatatlanul ma­gasabb, mint a múltban volt. De kultúránk és ízlésünk itt, a la­kás küszöbénél mintha megtor­pant volna. Merjijk beismerni: ezt az iskolát még nem végez­tük el. Igen, az életszínvonal, a becsületes munkával megszerzett több pénz sem feledtetheti, hogy tegnap még szegények voltunk, és egy vékony felső rétegen kívül a népnek nem volt lakáskultú­rája. Most szokjuk, tanuljuk ezt is. Suha Andor A Német Demokratikus Köztársaság lakossága A Német Demokratikus Köztár­saság lakossága csaknem teljes egészében német; mindössze Ober- és Niederlausitzban, a drezdai és a cottbusi kerületek tíz járásában élnek — a néme­tekkel közösen — szorbök. Szá­muk körülbelül százezer. A szor- bok a nyugati szlávokhoz tartoz­nak. A lakosság megoszlása terüle­tenként igen nagy különbséget mutat. A legsűrűbben lakottak az ipari körzetek, Karl-Marx- Stadt, Drezda, Lipcse, Halle és az NDK fővárosa, Berlin. A leg­ritkábban lakottak az északi vi­dékek, Neubrandenburg és Schwerin. 1975. december 31-én az NDK lakosainak száma 16 mil­lió 820 ezer 249 volt, az ország területének minden négyzetkilo­méterén átlagosan 155 lakos él. Az NDK lakosainak 75 százaléka a 2000 főnél többet számláló vá­rosokban lakik, s ezen belül is 23,3 százalékuk olyan nagyváro­sokban, amelyeknek több, mint százezer lakosuk van. Az NDK népesedési szerkeze­tén még ma is érezhető a máso­dik világháború hatása: a ke­reken 16,8 millió lakosból. 9 mil­lió nő és 7,8 millió a férfi. Min­den 100 férfira 116 nő jut. Ami a lakosság kormegosztá­sát illeti: 3,6 millió a gyermekek száma (14 év alatt), 10 millió a munkaképes korúak száma (fér­fiaknál 65 év, nőknél 60 év), és 3,2 millió a nyugdíjas. Eszerint minden 100 lakos közül 59,7 mun­kaképes korú, 20,6 gyerek és 19,6 nyugdíjas. A munkaképes korú lakosságnak 80 százaléka dolgo­zik. (BUDAPRESS—PANORAMA)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents