Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-10 / 34. szám
1977. február 10. • PETŐFI NÉPE • 5 ÉRETTSÉGI BIZONYÍTVÁNY ÉS SZAKMUNKÁS OKLEVÉL Szakemberképzés Kiskőrösön a kertészeti szakközépiskolában Jó néhány éve már, hogy középiskolai oktatási rendszerünkben ,új fogalom tűnt föl: a szakközép- iskola. A hagyományos alma materek névtábláira sokfelé bővített címzés került: gimnázium és szak- középiskola. A technika korát éljük, az egyes szakmák mind nagyobb jártosságot, elméleti és gyakorlati elmó- lyültséget igényelnek. Ma már egyetlen oktatási intézmény sem elégedhet meg a könyvekbe zárt ismeretanyag megtanításával. A cél az, hogy a fiatalok az iskolából szakmai készségekkel, tapasztalatokkal felvértezve lépjenek ki, így minél könnyebben illeszkedjenek a termelő munkába. Hogyan válaszol a kor követelményeire az új iskolatípus, hogyan teljesíti a munkára nevelés, az életre való felkészítés összetett feladatait? Ezekre a kérdésekre kerestünk feleletet Kiskőrösön, a Petőfi Sándor Gimnázium és Kertészeti Szakközép• A hótakaró sem akadályozza meg a tanulókat a tavaszi munka előkészítésében. A Megyei Művelődési Központ műsora február 13—19-ig KIÁLLÍTÁSOK Bács-Kiskun megyei grafikusok III. kiállítása. Megtekinthető: február 27-ig. Bemutatkozik a Fémmunkás Vállalat kecskeiméti gyára c. rendezvénysorozat és kiállítás. Megnyitó: február 15-én, 18 órakor. Megtekinthető: február 20-ig. HETI MŰSOR 13- án, vasárnap 10 órakor: KAKTUSZGYÜJTÖK BARÁTI KÖRE. Kakatuszgyűjtő szemmel Kubában. I. 10 órakor az ifjúsági klub- helyiségben: RAJZ- ÉS MESEFILMEK VETÍTÉSE. 18 órakor: DISCO. 14- én, hétfőn 17 órakor: JOGI TANÁCSADÓ1 SZOLGÁLAT. 15- én, kedden 19 órakor: TÁNCHÁZ. A VÍZÖNTŐ EGYÜTTES ÉS BUDAI ILONA NÉPZENEI ESTJE. 16- án, szerdán 15 órakor: PALYAVÁLASZTASI BESZÉLGETÉSEK ÁLT. ISKOLÁK FELSŐ TAGOZATOSAI RÉSZÉRE. 17 órakor: RENDHAGYÓ SZÜLŐI ÉRTEKEZLET AZ ALT. ISKOLÁK ELSŐ OSZTÁLYOSAINAK SZÜLEI RÉSZÉRE. 18 órakor: COLLEGIUM ART1UM FILMMŰVÉSZETI SZABADEGYETEM. A FRANCIA NÉMAFILM. 4. VETÍTÉS. 17- én, csütörtökön 9.30 órakor: készíts velünk játékot! Gyermekfoglalkozás. 17 órakor: (a Hazafias Népfront Megyei Titkársága tanácskozó termében, Rákóczi út 3.) A HONISMERETI NÉPKUTATÓ KÖR ALAKULÓ FOGLALKOZÁSA. A JÁSZOK A KISKUNSÁGON c. előadás. 18- án, pénteken 17 és 20 órakor: KI FOG GÓLT LŐNI? A Mikroszkóp Színpad vendégjátéka. 18 órakor: „HÍRES TUDÓSOK ELŐADÁSAI” SOROZAT. A SZÁMÍTÓGÉP ÉS AZ AGY. 19- én, szombaton 19 órakor: AJÁNDÉKMŰSOR A FÉMMUNKÁS VÁLLALAT KECSKEMÉTI GYÁRÁNAK DOLGOZÓI RÉSZÉRE. Az új filmklubok előadásai: Felnőtt filmklub I. Február 19-én, 15 órakor: NEMZETI FILMGYÁRTÁSOK. Felnőtt filmklub II. Február 27-én, 15 órakor: In memóriám Jean Gabin. 173 iskolában. Többszakos kertészek Takács István igazgató készségesen tájékoztat. Az iskola az idén lesz huszonöt éves; ez az évforduló amúgy is visszapillantásra, az eredmények felmérésére késztet. Ó 1957-től dolgozik itt, így közvetlen tanúja volt a jelenhez vezető út állomásainak. — A hagyományos gimnáziumban 1960-ban indult az első szakközépiskolai osztály. A környék adottságait, gazdálkodási hagyományait figyelembe véve szőlőtermesztő és borkezelő szakképzést kezdtünk el. Az új típusú szakközépiskola 1971-ben jött létre — és már általános kertészeket nevel. A szőlő- és gyümölcs- termesztés, valamint a borászat mellé — az utóbbi ágazat csökkentésével — felvettük a dísznövény- és zöldségtermesztés tantárgyait is. Az új szakmunkások a kertészet minden ágában megállják a helyüket. Természetesen ehhez többet is kell tanulniuk — mosolyodik el az igazgató. — Tehát szakmunkás lesz a végzett fiatal? — A szakközépiskolában tanuló fiatal érettségi bizonyítványt szerez, és szakmunkás! munkakör betöltésére is alkalmas — de nem szakmunkás. Legalábbis eddig így volt. Az elmúlt tanévtől kezdve viszont az érettségivel egyidőben szakmunkásvizsgát is tehetnek a diákok. — Hogyan fogadták ezt a lehetőséget? — A tavaly érettségizett évfolyam 18 tanulójából tizenheten jelenftceztek szőlőtermesztői szakvizsgára. Az idén mind a 28 végzősünk le kívánja tenni az egyesített érettségi- és szakmunkásvizsgát. — Ez nyilván színvonalas gyakorlati oktatást kíván... — Az 1971-ben indult új típusú szakközépiskola tárgyi és személyi feltételeinek megteremtésében a város és a megye nagy segítséget nyújtott. A városi tanácstól 16 hektáros területet kaptunk, ahol létrehozhattuk a kertészetünket. A beruházásokra összesen 3,8 millió forintot fordítottunk. Félmillió forint értékben gépeket vásároltunk, majd építkezni kezdtünk. 1974-ben készült el a korszerű, olajfűtésű hajtatóház és az öltözők, fürdők. A rákövetkező esztendőben téliesített gépszínnel, műhellyel, raktárakkal gazdagodtunk. Végezetül üvegfalú nevelőházat állítottunk föl tavaly. • — Az elhelyezkedési alkalmak igazolják-e a ráfordításokat? — Azt mondhatom, hogy a leleményesebb üzemek valósággal „lecsapnak” a diákjainkra. Szentesen, a Vetőmagtermeltető Vállalat kutatóintézete évente 10—15 fiatalt kér tőlünk. Várják őket a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézetben is. Jó részük pedig borászati üzemekben helyezkedik el. Az ötéves érettségi találkozók tapasztalatai szerint diákjaink 80 százaléka a tanult szakmájában találta meg a kenyérkeresetét. Az üvegházban A város határában, a Soltvad- kert felé vezető út mentén szegfűsorok virulnak az üvegfalak védelmében. Itt, a kertészeti szakközépiskola üvegházában az elsőosztályosok szorgoskodnak. Ledniczki Vilmos, a tánterület vezetője kalauzol. — Jó helyre jött, ha a munkára való nevelés, a szakmai felkészítés módja érdekli — kezdi a beszélgetést. — A gyakorlati oktatás feladatait három kertész- mérnök és egy gépészmérnök látja el. Heti négy órát töltenek itt a gyerekek, elméleti és gyakorlati képzésre egyaránt jut idő. Külön szolgálat is működik. Ennek keretében a soros tanulók három napon át teljes munkaidőben itt dolgoznak. Majd jön a két-háromhetes tavaszi gyakorlat, végül az egyhónapos nyári gyakorlattal lesz teljes a sor. — A környékbeli gazdaságokban? — Nem kizárólag. Többéves kapcsolatban állunk a Kiskőrösi Állami Gazdasággal és a szentesi Felszabadulás Tsz-szel. Az idén már a tompái Kossuth Tsz- ben is várnak bennünket, aminek nagyon örülünk, mert ott üzemszerűen termesztik a paradicsomot. Legyen a tanulónak üzemi szemlélete — ez is a célunk. A mi kis gazdaságunkban — bármennyire magába sűríti egy nagyüzem alapvető jellemzőit — ez természetesen nem alakítható ki. Paradicsommag és takaróföld Közben körüljárjuk a tanterület létesítményeit, a fűtött gépszínt, áz előadótermet, a jól fölszerelt műhelyeket. Az egyikben frissen festett traktor áll, amelyet a gyerekek újítottak föl. Visszatérünk a sokoldalú kertészképzés tündérkertjébe, amely egyébként félmillió forint értéket „gyümölcsözött és virágzott” tavaly — szó szerint értve. — Győződjék meg róla, ha kíváncsi rá: már az első osztályosok is nagy szakértelmet kívánó munkát végeznek — ajánlja Ledniczki: Vilmos. Az egyik barnafürtő fiú kicsit kihúzza magát — bár hiányzik a tábla, ez is felelés —, és töprengve sorolja: — Ma a szaporítóládába marhatrágyát tettünk, rá tőzegkorpát a lombföldkeveréket a magágynak, azután soros vetéssel K—3-as paradicsommagot ültettünk el. — Nem maradt ki semmi? Kis gondolkodás, a többiek segítenek, és kiderül, hogy még takaróföld is került a magokra. Az osztály elviharzik, a tanár végignéz a szaporítóládák rendbe rakott során. — Azt szoktam mondogatni a gyerekeknek, hogy nincs annál szebb, mint amikor az ember elvet egy magot, éso látja, hogy mivé cseperedik. És“ közben mindig tudja, hogy mi, miért történik ... László Antal WOÄvffivMvMwWvXwXvIkvIvXkW'Xv.v.v.v.v.v.v.VAV.v.v.v.v.v.v.v.VA^v.v.v.v.NV.^^^^^^ 8. „Halász, vadász, madarász, mind éhenkórász." (Szólásmondás.) Magasabban van a két térde, mint az álla! És ebben a pozitúrában, talán végérvényesen és kihúzhatatlanul bepréselődve a kis Fiatba, Guszt Róbertnek még arra is van lelkiereje, hogy bevezető előadást tartson a volánt ráncigáló Kosaras Katinak a zümbikről. — Bár kongói zümbi a neve ennek a madárnak, inkább Ugandáinak kelleme hívni, mert Észak- Ugandában, a Fehér Nílus partvidékén, főleg a Kyoga-tó erősen elmocsarasodott, papiruszsással benőtt körzetében, náderdőiben honos. Ősrégi faj ... Jártál már Egyiptomban? — Nem — rázta meg a fejét a lány, és utat adott egy ámokfutó Trabantnak —, én még csak Romániában jártam. — Hát ha egyszer eljutsz Kairóba, az Egyiptomi Múzeumban láthatsz egy faliképet, az időszámításunk előtti harmadik évezredből való, a Menesz-dinasztia korából. Címe: „A Nagy Ti utazása a papiruszrengetegen át.” Hatalmas férfi áll egy evezős gályán, és a folyó vagy tó mindkét oldalán, főleg madarak. És ezek többsége kétségtelenül a zümbikhez tartozik vagy azok közeli rokona. — Óriási — mondta Kati —, de még mielőtt átugomék Kairóba, hogy megtekintsem az ősöket, legalább egyetlen utódot szeretnék látni Pesten ... Forduljak itt a Nyugati felé? — Igen. Aztán át a Marx téren ... Ja, és még visszatérve a névre. Bár csak hipotézis, de szerintem azért hívják zümbinek, mert hihetetlen gyorsan repül, a mi fecskénk kismiska hozzá képest, és talán a nevük első szótagja hangutánzó eredetű. Minthogy szabad szemmel nem is igen látni őket, amint a levegőt szelik, csak a zümmögést hallani. — Könnyen akklimatizálódtak nálunk? — Nem. Pontosabban nem is az akklimatizációval volt a baj, hanem föl kellett ismerni két tulajdonságukat ahhoz, hogy életben lehessen tartani őket. — Éspedig? — Először is azt, hogy nagy a mozgásigényük. Csak úgy maradnak meg, ha — természetesen a mi éghajlati viszonyaink között nyáron, tavasszal, a melegebb kora őszi napokon — pár órát szabadon, hosszú távon röpülhetnek. Ezenkívül föl kellett figyelni arra is, hogy párosával kell őket nevelni, fölöttébb szerelmes és rendkívül hűséges természetű állatok, társtalanul búskomorrá válnak, nem esznek, nem isznak, nem repülnek, elpusztulnak. — Ritka madár manapság az ilyen. Kissé konzervatív nem? Az ifjú ornitológus füle mellett elszállt a kérdés. — Sajnos — folytatta —, az állatkerti tartás nem teszi lehetővé a rendszeres nagy repüléseket. egy zümbikakas nemsoká össze is zúzta magát a ketrec rácsán, a tojó utánahalt bánatában, marad még egy pár. Félő volt, hogy annak sem lesz szebb a sorsa. Aztán egyszer csak eltűnt a ketrecéből ez a maradék két madár. Éppen azon a napon, amikor az apám nyugdíjba ment innen. — Elcsórta? — Igen. Hogy megmentse őket. — Ezt nevezem ... Szóval ő is az Állatkertben űzte az ipart? Mint micsoda? Tudós? Kutató? Nacsalnyik? — Lejjebb. Mint állatgondozó. Illetve az utolsó években föl vitték az igazgatóságra hivatalsegédnek. Részint mert az köny- nyebb munka, főképp pedig mert úgy emelhették valamelyest a pénzét. De annyit a családi kapcsolattól függetlenül leszögezhetek, hogy a madarakat jobban ismeri néhány sokplecsnis professzornál, szakírónál. Nem csoda, jóformán egész életét a tollas nép közt töltötte, néha az a gyanúm, hogy beszél is a nyelvükön. Velem is ő szerettette meg ezt a pályát. Piros lámpát kaptak a Rudas László utcánál, Kató odafordult Róberthez. — Szóval nálatok azóta is egészen jól megvannak a zümbik? — Prímán. És nemcsak Balam- bér és Bella, hanem az utódaik is... Tudod, az apófn erősen iszik, de mielőtt berúgna vagy még ittasan is, lelkiismeretesen és szeretettel ellátja a zümbiket. Friss víz, koszt. Rendet rak a kalitkábán. Az előfordulhat, hogy mi vacsora nélkül fekszünk le, nincs kedve lemenni a közértbe, de a zümbik eleségéért elgyalogolna a hetedik faluba. Például, ősszel, télen, amikor ezek a forró égövi madarak nem cikázhatnak, mert megfáznának, megfagynának odakint, az öreg egy kibélelt ládikóban vitte át őket a szomszédos iskolába. Órarend szerint. Komája ott az altiszt, elnézi, hogy amikor szabad a tornaterem, ott röpteti a kedvenceit. Zöldet kaptak, továbbrobogtak. rövidesen célhoz is értek. Kopott, vénséges vén ház, a lift is úgy rángatózott föl velük a hatodikra, mint aki tikkes. Róbert csöngetett, hatás semmi, mentegetőzve húzta elő a kulcsát. — Pedig ilyentájt itthon szokott lenni... Biztos kicsit utá- natölt a sarki kocsmában. De pár percen belül be kell futnia, hangyatojást és magot hoz a züm- biknek, ne félj. — Nem félek — nyugtatta meg a lány. Bementek, a fiú fölkapcsolta a villanyt az előszobában, előresietett, kinyitotta a szoba ajtaját. — Ne nézz nagyon körül, nem számítottam vendégre. (Folytatjuk) OROSZ ÍRÓ ÉLT A HÍRŐS VÁROSBAN LISZT FERENC KALOCSAI ESETE A KISKUNSÁG A TÖRÖK IDŐKBEN Bács-Kiskun a könyvekben Bizonyára nem túlzás azt állítani, hogy a hazafias nevelésben nagy szerepet játszik a napjainkban örvendetesen kibontakozó honismereti mozgalom, mely megyénkben is százakat és százakat magával ragad. Naponta újabb és újabb értékes tárgyi s szellemi emlékek, beszédes dokumentumok kerülnek elő eddigi elzártságukból, s ez segítséget nyújt a történészek múltat feltáró, értékelő munkájához. Ugyanakkor fordítva is igaz: a történeti művek helyi vonatkozásainak megismerése újabb lendületet adhat a honismereti munka aktíváinak. A „Kecskemétnek nevezett község” A nagy magyar Alföld és azon belül a sok romantikát — s még több kegyetlen valóságot kínáló, felmutató pusztai világ régtől fogva foglalkoztatta az írók fantáziáját. Nemrégiben részletesen beszámoltunk róla, hogy az egykori német szerzők miként vélekedtek hazánk e különös szépségű vidékeiről. Azóta hazai íróink újabban megjelent köteteiben találtunk számunkra érdekes leírásokat, például a Kiskunságról. Tudós történészünk, Szabó István a Jobbágyok, parasztok című vaskos művében utal rá, hogy miként zajlott Kecskemét környékén az élet a török időkben. Ugyanezt teszi Hegyi Klára is az „Egy világbirodalom végvidékein” című könyvében. S egy múlt századi román író-vándor, Ion Codru Dragusanu, amikor „útban a nagyvilág felé”, Bécsbe tartva Kecskemétre ért, azt írta haza a levelében, hogy elérkezett a „Kecskemétnek nevezett községbe”, melynek harmincezer lakosa van. Előtte Szegeden halászlével oltotta éhét, amelytől „lángot vetett a szája” — olvashatjuk az Erdélyi peregrinus című kötetében. Szergej Sarapov drámája Ha már a megyeszékhelynél tartunk, azzal folytatjuk olvasási kalandozásunkat, hogy megemlítjük: száz évvel ezelőtt egy ideig élt itt egy orosz emigráns: Szergej Sarapov. Mérnök létére drámát írt e városban, „Nasztya” címmel, amelyet sikerrel játszott el a helyibeli színtársulat. Részletesen beszámol erről a Szovjetunióban élő magyar történész, Váradi Sternberg János, az „Utak, találkozások, emberek” című könyvében. Petőfiről és a bajai születésű Tóth Kálmánról is érdekes sorokat olvashatunk tőle. A szegedi néprajztudós, Bálint Sándor régóta szoros kapcsolatban van Bács-Kiskunnal. Egy országos tudományos tanácskozás alkalmával már a húszas években Kecskeméten tartott előadást; a kiskunhalasi Szilády Áronról írta élete első könyvét; rendszeres látogatója a népzenei találkozóknak; segítője, biztatója az errefelé élő fafaragóknak stb. Most a „Szeged reneszánszkori műveltsége” című, igényes kötetében többek között az ott előkerült tizenötödik századi kalocsai dézsmajegyzéket ismerteti. S ami ennél is fontosabbnak tűnik: több régi kéziratos kecskeméti műre hívja fel a figyelmünket. A jugoszláviai Szabadkán élő Dér Zoltán a „Tudós tanár” címet viselő életrajzi kötetéből viszont azt tudja meg az olvasó, hogy a hírős város egyik lakója, Tones László őriz egy Kosztolá- nyi-levelet. E dokumentum értékét növeli, hogy a Nyugat-nemzedék egyik nagy alakja vall benne arról, mi mindent köszönhet íróvá válása szempontjából annak a „tudós tanárnak”, Tones Gusztávnak, akit a levél mostani őrzője édesapjának mondhat. S hogy folytassuk a sort a külföldi szerzőkkel kapcsolatban: a romániai magyar nyelvű Téka-sorozatban jelent meg a „Bolyai- levelak” című összeállítás. Ennek is van kecskeméti vonatkozása. Muraközy Gyula itteni költőt említik benne, mint Horatius-fordí- tót. írók, művészek tájainkon Iskolai osztályok városnéző sétáin, kiránduló csoportok látogatásaikor gyakran kezdődik ilyesfajta szavakkal-mondatokkal a pedagógus vagy az idegenvezető beszéde: itt született; ebben a városban élt; itt járt iskolába stb. Ilyenkor egy-egy író, politikus, forradalmár vagy művész közelebb kerül az utókor embereihez. Valami hasonló történik velünk, amikor hasonló adatokat találunk a könyvekben. Mint Legény Dezső Liszt Ferenc Magyarországon című kötetében. A nagy zeneszerző kalocsai napjai elevenednek fel többek között a mű lapjain. Egy anekdoti- kus történetre külön is felfigyeltünk. Mulatságos eset volt. amikor Liszt egyik nőismerőse — Janina Olga — alaposan megtréfálta az érseket. Értékes adatokat szolgáltat a könyv számunkra a bajai Türr Istvánnal és a kecskeméti Baumgarten Jánossal kapcsolatban, aki „lelkes zenetanár” volt a múlt században. Megyénk szülöttje a Nyugatnemzedék egyik vezéralakja Fenyő Miksa. Feljegyzések és levelek a Nyugatról című kötete hasznos lehet nem csak az olvasóknak általában, de különösen a kutatóknak, az irodálomtörté- nészeknek. A bevezetőből megtudjuk, hogy külföldön írt s félbemaradt önéletrajzának, „a szülőfalujáról, Mélykútról szóló fejezete egyike Fenyő legszebb írásainak”. S' egy, a technikai-kibernetikai vívmányokat művészetébe beolvasztó világhírű képzőművész ugyancsak szűkebb hazánkfia: Kalocsán született. Az ő munkásságát ismerhetjük meg közelebbről Aknai Tamás Noco- laus Schöffer című kötetéből. Csak jelzésszerűen még néhány példa: A Korunk című erdélyi folyóirat hasonmás kötetének a címe: Szerkesztette Gaál Gábor. Ebben a nemrégiben napvilágot látott könyvben az apostagi születésű Nagy Lajosról, a bácskai Moholy-Nagy Lászlóról és Kecskemét 19-es városparancsnokáról, Sinkó Ervin íróról olvashatunk. A szabadkai Dér Zoltán egyik újabb kötetében (Az árny zarándoka) a tragikus sorsú Csáth Géza bajai kapcsolatairól számol be. S szintén Bajáról ír le szép sorokat Csuka Zoltán a „Mert vén Szabadka, áldalak” című önéletrajzi könyvében. Száraz György pedig az Egy előítélet nyomában című művében a dunavecsei gyermekkori élményeit mondja el szemléletesen, szép szavakkal. Nép, táj, nemzetiség A Kosa—Filep szerzőpár meg- ragadóan érdekes művének a címe: A magyar nép táji-történeti tagolódása. Többek között a Kalocsa környéki, úgynevezett „pota” népcsoportról, a Bácskáról és a Kiskunságról olvastunk a lapjain. Megannyi mélységesen elgondolkoztató, önismeretre késztető történeti és jelenbéli tényanyag. Archaikus népi imádságokat tartalmaz F.rdélyi Zsuzsa vaskos kötete, amely az Akadémia Kiadónál jelent meg. Kecskeméti, ordasi, mélykúti, tiszakécskei és kerekegyházi adatközlőkkel ta- lálaozunk, na fellapozzuk a könyvet. Az ősi magya’- hitvilág című kötei ugyanokkor régi kecskeméti néphitet ír !.e. meg Szent György-napi juhász-szokásokat: amikor lepedővel szadik a mezőn a harmatot. Az MTA néprajzi csoportjának évkönyve (Népi kultúra, népi társadalom a címe) többek között a magyarországi németekről és dél- szlávokról közöl érdekes adatokat. A Hajóson, Csávolyon élő németeken kívül például a bajai bunye- vácokról, a kiskőrösi szlávokról is olvashatunk. Az Akadémia Kiadó segítette napvilágra Sárkány Oszkár könyvét is; a címe: Válogatott tanulmányok. Ebben azt olvastuk a bajai születésű Beck Károly költőről, aki később a nagy német irodalom egyik jelentős alakjává vált, hogy az Alföld „első felfedezői közé tartozik”. A Rákóczi-szabadságharc megyénkben vonatkozásaival két műben is találkoztunk. A Köpeczi— R. Várkonyi szerzőpár (II. Rákóczi Ferenc) például arról számol be, hogyan fogták el a fejedelem elleni merénylőt Ordason. Bánkúti Imre A kurucok első hadjárata című könyvében a Solti átkelésről számol be. Legvégül még egy kötetet említünk meg, Gyi- mesi Sándorét, melynek ez a meglehetősen hosszú címe: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában. A fejezeteiben bajai, kalocsai, kecskeméti, félegyházi és kunszent- miklósi vonatkozásokat találtunk. Varga Mihály