Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-09 / 33. szám
1977. február 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Építőipari beruházások Az idén 3,8 milliárd forint értékű beruházás segíti az építőipar állóeszközeinek fejlesztését. Ennek túlnyomó része vállalati beruházás, amelynek majdnem a felét saját erőforrásaikból finanszírozzák, ennek kiegészítésére csaknem 790 millió forint állami támogatást, s a tavalyinál jóval több, mintegy egymilliárd forint beruházási hitelt kapnak. A hitelpolitikai irányelvek szerint az építőipari kapacitások fejlesztésére kedvezményes hitelt vehetnek igénybe, s mód nyílik arra, hogy 12 éves lejáratú hitelt is kapjanak, ha ezzel pótolják a közvetlen vagy közvetett állami támogatást. Az építési munkák előkészítésének, iparosításának fejlesztésére sok nagyvállalat létesít korszerű segédüzemekkel ellátott központi telepet. E program szerint adják át az idén a Bács megyei Építőipari Vállalat házgyári komplettációs üzemét is. Ebben az évben 11 építőipari és szerelő vállalatnál helyeznek üzembe — legalábbis részben — fejlesztési beruházást, ami már ebben az évben mintegy 2 milliárd forint értékű építési többletet tesz lehetővé. Ebben az évben mintegy 400 millió forintot költenek az induló beruházásokra. Ezek közül állami Támogatás segíti a nagyberuházást kivitelező vállalatok kapacitásának bővítését, s a könnyűszerkezetes központi fejlesztési programhoz tartozó építőipari beruházásokat. A termelést fejlesztő beruházásokkal egyidőben az idén mintegy 300 millió forintot költenek központi építőipari munkásszállók építésére. (MTI) A Vasas Szakszervezet centenáriumi tervei Idén ünnepli fennállásának századik évfordulóját a nagy múltú< Vasas Szakszervezet. A szakma helyzetéről és idei terveiről kértünk tájékoztatást a Vasas Szakszervezet megyei szervező titkárától, Tóth Ferenctől. Naponta 250 leánykakabát szovjet exportra • A Budapesti Új Élet Ruházati Szövetkezetnek 1971 óta működik varrodája Katy- ■náron. Az ötvenfős üzem termelésének zöme exportra készül. Most a Szovjetunió megrendelésére naponta 250 leánykakabátot készítenek. (Pásztor Zoltán felvétele) A RÁDIÓ MELLETT Az Ötödik sebesség A televízió magyarországi elterjedésének időszakában úgy tűnt, legyőzhetetlen vetélytársra akadt a film, a színház és a rádió. A ví- zualitás kezdeti újdonsága, az otthonunkba kapott látás és hallás együttes élménye az emberek nagy tömegét hódította meg és néhány túlbuzgó jós meg is kongatta a - lélekharangot a konkur- tensek jövője felett. Az eltelt tíz egynéhány év azonban nem igazolta a borúlátó várakozásokat. Sőt. A verseny jótékony hatást gyakorolt a színházakra és a filmforgalmazásra. A rádió pedig a jelek szerint nemcsak sikerrel vette fel az odadobott kesztyűt, hanem sajátos lehetőségei birtokában néhány műfajban meg is előzte a televíziót. Elsősorban a fürgeség és a hang adta mozgási szabadság az, amellyel egyenlőre — jórészt nehézkes technikájuk következtében — a tévések nem tudják felvenni a versenyt. A rádió sok adása frissebb, korszerűbb és szórakoztatóbb a televízió műsorainál. Jó példa erre az egyik legfiatalabb, az ifjú- ság-politika-kultúra alcímet viselő Ötödik sebesség. A legutóbbi adások gazdagsága. sokszínűsége egyszerűen meglepő. Telefoninterjú a „Megtanulok tanulni" című könyv angol szerzőjével, zené hangulatok az NDK-ból, villámkérdések az Ifjú Gárda alapítóihoz, beszélgetés az óceánrepülés magyar hőseiről, vita a lakótelepi építkezésekről, Szovjetunióba induló fiatalok portréi és még sorolhatnánk tovább a legutóbbi két műsorban elhangzott gondolatgazdag, ötletes és tömör riportokat, beszélgetéseket ... Amelyek készítői soha nem nyújtják el a témát, nem bonyolódnak bele a részletekbe, szándékuk csupán a jó és érdekes gondolatok felvetése ... Az adások előtt és alatt a stúdió „nyitott”. A szerkesztők felhívhatók, akár azért, hogy használaton kívüli zongorát ajánljanak fel művelődési intézmények számára, akár azért, hogy csereberéljenek, vagy közügyekben, kérjenek — és adjanak — segítséget. A hallgatóság és a rádiósok között eltűnik a stúdió hangszigetelt fala és szinte olyan érzése támad az embernek, hogy az adást egy nagy közösség készíti. A jó, fiatalos zene és a műsorvezetők közvetlen hangvétele elsősorban „srácoknak” szól, de ebbe a „kategóriába” minden fiatalos gondolkozású felnőtt bele- érezheti magát. P. M. V állalatgazdasági szakmérnökképzés Keszthelyen A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem m,ezőgazdaságtudományi karán ebben az évben bevezetik a mezőgazdasági vállalatgazdasági szakmérnökképzést. A program a mezőgazda- sági nagyüzemek jelenlegi és várható igényeinek megfelelően kíván a vállalatok gazdasági feladatait irányító „gazdasági helyetteseket” képezni. A szeptemberben induló levelező tagozatos szakmérnökképzésben elsősorban azok az okleveles agrármérnökök vesznek részt, akik jelenleg is a termelőszövetkezetekben közgazda- sági elnökhelyettesi, az állami gazdaságokban pedig közgazdasági igazgatóhelyettesi feladatokat látnak .el. A kétéves képzésben résztvevők 256 órában ismerkednek meg az új szak- tantárgyakkal. A hallgatók az államvizsga-szakdolgozataikban fontos agrárgazdasági kérdéseket dolgoznak fel. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem új szakmérnök szakára 1977. május 31-ig lehet jelentkezni. — A vasas szakma jelenléte, fejlődése az utóbbi évtizedben nagyban hozzájárult Bács-.Kiskun gazdaságának átalakulásához. Hány tagja van ma a megyében a Vasas Szakszervezetnek? — Több mint harminc munkahelyen, tizennyolc iparvállalat irányítása alatt dolgoznak a megyében a vasas üzemek. A szakszervezet évről évre növekvő létszáma elérte a 17 ezret. A gyárak nagyrésze erőteljes fejlesztést valósított meg az elmúlt teridőszak- ban, s több helyütt a további beruházások, valamint a termék- szerkezet átalakítása révén újabb előrelépés várható. — Mivel ünnepük a centenáriumot a szakszervezet dolgozói? — Jubileumi évünk akcióprogramját bizottság készítette el. Munkaversenyünk középpontjában a termelés tervezett 6—8 százalékos emelkedésének megvalósítása mellett a termelékenység és a hatékonyság növelése áll. Az üzemek a belső tartalékok feltárásával általában 2—3 százalékos anyag és energia megtakarításra, valamint a hasznos munkaidő alap 3—4 százalékos növelésére tettek felajánlást. A dolgozók válNem könnyen tudná hirtelené- ben bárki „föltérképezni” azoknak a kisebb-nagyobb közösségeknek a rendszerét, amelyekbe — egyidőben, tartósan, vagy átmenetileg, tudatosan, vagy akar- va-akaratlanul — beletartozik. Beleszületünk családba, népbe, társadalmi osztályhoz, réteghez kötődünk, iskolai tanulócsoportban tanulunk, nagyobb munkahelyi kollektívában és azon belül esetleg kisebb brigádban dolgozunk; lakásszövetkezetben lakunk; belépünk társadalmi szervezetekbe. Az ember személyiségét — gondolkodásmódját, munkáját, értékítéletét, döntéseit, politikai-erkölcsi magatartását, még ízlését is — igen nagy mértékben azok a hatások formálják, amelyek e szilárdabb, vagy lazább közösségekben érik. Azok a hatások, amelyek — hasonlattal élve — valamiféle társadalmi „erőtérré” összegeződnek: ebben mozgunk, élünk, fejlődünk valamennyien. Nem közömbös hát, hogy ebben az „erőtérben” mely közösségeknek a hatása érvényesül erősebben. Nemcsak oktatás Társadalmunkban az élei minden területén meghatározó politikai jelentősége van a kommunisták — a marxizmus—leniniz- mus tanításait magukénak valló és a fejlett szocializmusért vívott küzdelemben az átlagosnál aktívabb szerepre vállalkozó emberek — közössegének, a pártlalták, hogy segítik a termékszerkezet átalakítását, őrködnek a gyártmányok jó minősége felett. A Vasas Szakszervezet centenáriumára készülő Csepel Művek dolgozói máris országos sikert értek el. Munkáskollektívák százai, dolgozók tízezrei tették magukévá januári felhívásuk célkitűzéseit, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójának munkasikerekkel való megünneplését. Felhívásuk a megyében is visszhangra talált. A megye vasas üzemei közül a Zománcipari Művek kecskeméti gyárának csatlakozása nyomán a Kismotor és Gépgyár bajai, a VBKM kunszéntmiklósi és kalocsai üzemeiben, valamint a Szerszámgépipari Művek és a BRG kecskeméti gyáraiban, az Április 4. Gépipari Művek félegyházi gyárában folynak a brigád megbeszélések. A dolgozók kiegészítik korábbi versenyvállalásaikat, keresik a lehetőségét a kettős évforduló minél eredményesebb megünneplésének. A központi felhívás különösen előtérbe helyezte, hogy a termelési erőfeszítések a késztermékek előállítását növeljék, az egy-egy nak. Mégpedig nemcsak a párt egészének, vagy vezető szerveinek; hanem a minden munkahelyen és lakóhelyen jelenlevő legkisebb közösségeinek, az alap- szervezeteknek is. Sokrétű, sokirányú feladatot látnak el a párt- alapszervezetek: irányítanak, szerveznek, ellenőriznek, vezetőket számoltatnak be, gondoskodnak a vezető-utánpótlásról, tájékoztatnak „fölfelé” és „lefelé”, mozgósítanak — és nem utolsó sorban: nevelnek. Világnézeti, politikai, erkölcsi értelemben egyaránt. Mint jól szervezett közösségek alkalmasak is erre a nevelő szerepre, hiszen mindig minden nevelés csakis közösségben történhetik — a családban, az iskolában is! Csakhogy az ideológiai-polifi- kai-erkölcsi nevelés fogalmát nem szabad szűkén értelmeznünk, s ez az, amiről itt tulajdonképpen szólni akarunk. Bevezetőben érintettük, hogy a nevelés: bonyolult hatásmechanizmus. A pártalapszervezetek egy része viszont hajlamos leegyszerűsíteni, egyetlen, egyirányú befolyásolásra szűkíteni: e szót hallva néha szinte reflexszerűeu csak a pártoktatásra gondolnak. A pártszervezetek eszmei nevelőmunkájának természetesen része, fontos része a pártoktatás. Ismereteket nyújt, meggyőződést érlel, tágítja a látókört, megvilágítja a politika belső összefüggéseit, elvi, tudományos, a marxizmus—leninizrnusban gyökeretermék gyártásában együttműködő üzemek dolgozói azonos célt tűzzenek maguk elé. ■ — Milyen országos és helyi események gazdagítják a Vasas Szakszervezet idei programját? — Az ágazat szocialistabrigád- vezetőinek küldöttei február 12- én tartják értekezletüket. Foglalkoznak a párt XI. kongresszusának és a Vasas Szakszervezet XXVII. kongresszusának határozataiból adódó feladatokkal a politikai és gazdasági nevelőmunkában. A szocialistabrigád-mozgalom követelményeinek magasabb szintre emelésével, tartalmának gazdagításával, s még számos más feladat megfogalmazásával, megvalósításának elősegítésével. A központi centenáriumi megemlékezésre március 3-án és 4-én kerül sor, ugyancsak Budapesten. Országos akció lesz március 12- én, amikor valamennyi vasas üzem dolgozói kommunista műszakot tartanak. Kulturális munkánk gerincét a „Küzdelmes évszázad” című vetélkedő sorozat jelenti majd, amelyet a februári szocialistabrigád-vezetői értekezleten indítanak útjára. Folynak a tavaszi, nyári tömegsport rendezvények előkészületei is. Szakszervezetünk akciói és rendezvényei valamennyi dolgozó számára tartalmas munkát és emlékezetes centenáriumi évet jelentenek 1977-ben. Zs. A. ző alapjait, s ezzel segíti gyorsabb, hatékonyabb megvalósítását. A helyi politikai szükségletek és a kollektíva képzettségének, érdeklődésének megfelelően a választható tíz tömegpropagan- da-tanfolyam közül a legmegfelelőbbeket megszervezni és összehangolni; gondoskodni jól képzett propagandistákról, s arról, hogy a tanulás folyamatos és rendszeres legyen — ezek minden párt- szervezet elemi kötelességei. Minden fórumon De arról sem szabad megfeledkezni, hogy az eszmei nevelésnek számtalan egyéb fóruma is kínálkozik. Ilyen mindenekelőtt a taggyűlés. Bármi legyen is a tárgya a beszámolónak, bármit célozzon is egy előterjesztett határozati javaslat, akkor lehet csak igazán értékes, ha kibontjuk annak ideológiai, elvi összefüggéseit, is. Aki vett már részt igazi, forró hangulatú taggyűlésen, amikor a vita hevében szinte észrevétlenül röppentek el az órák, az tudja, hogy a kommunista közösségi élménynek milyen maradandó nevelő hatása van. Sok helyen sajnos, korántsem használják azt a lehetőséget, amely a pártcsoportokban, ezekben a — pedagógiai kifejezéssel elve, — „primér közösségekben”, az egymást jól ismerő párttagok kis létszámú együttesben rejlik. Itt oldott lehet a vita, felszólaTÜL VAGYUNK az esztendő első hónapján, de még mindig hátrafelé tekintgetünk. Most készülnek el mindenfelé a múlt év eredményeit és az elmaradásokat is számba vevő összegezések, értékelések. Ezekben a hetekben kerülnek sorra a szövetkezeti zárszámadások, s ilyentájt szokott nyilvánosság elé kerülni a KSH éves jelentése is. Számolunk es tapasztalatokat gyűjtünk, s ez így is van rendjén. Enélkül nem tudnánk kijelölni a követendő pontos irányt, megszabni a feladatokat. Minden esztendő elejének természetes velejárói ezek a tennivalók. A BAJ CSAK AZ — jegyezte meg nemrég a megyei szintű összejövetelen az egyik járási vezető —, hogy még mindig sok a magyarázkodás. Vannak, akik egy-egy értekezleten, ahol a munkáról kellene számot adni, húsz-harminc percen át igen magas színvonalú eszmefuttatás keretében azt bizonygatják, hogy mit miért nem lehetett megcsinálni. S a kérdésre, hogy mit szándékoznak cselekedni a hibák orvoslására, s hogy mi a teendő a következő időszakban, erre a választ elintézik két-három szűkszavú mondattal. Pedig jobb volna fordítva. Ha arról adnának számot behatóbban, amit el akarnak és el kell végezniök a közeljövőben annak érdekében, hogy megjavuljanak a dolgok és kevesebb legyen a panasz a munkaterületükön vagy körzetükben. BÖLCS ÉSZREVÉTELEK ezek, csak helyeselni lehet, hogy feltűnt valakinek; és az illető nem restellt szót emelni az efféle ködösítő módszerek ellen. Mert van elvégezni való bőségesen. S nem az viszi előbbre az „ország szekerét”, ha dicsérgetjük önmagunkat és vállonveregetjük egymást. Még csak az sem, ha „tiszteletköröket” írunk le a felettes szervek képviselői előtt, mondandónk lényegét kerülgetve. Szerencsére már hosszú ideje nem az a jellemző hazánkban a politikai és állami élet irányítóira, hogy szé- pitgelnék, lakkoznák a tényeket. Éppen ellenkezőleg. Akár külső, nemzetközi tényezők, akár belső gondok hatottak visszahúzólag a népgazdaságra, pártunk és kormányunk mindig vállalta a közvélemény előtti felelősséget, a valódi okok nyilvánosságra hozásának kockázatát. Ez ugyan kiválthat átmenetileg kedvezőtlen és rossz hangulatot az emberekben, de hosszabb távon mégis csak a teljes bizalom légkörét erősíti. Nem leszerel, elaltat, hanem cselekvésre serkent, annak a felismerésnek a jegyében, hogy közös dolgainkat legjobban együttesen tehetjük a helyére. ÍGY IGAZ ez nemcsak országos ügyekben, de a megyék, járások, városok és községek szintjén is. Miért van az mégis, hogy a vállalatok, intézmények, gazdaságok némelyikénél, amikor a munkájukra vonatkozó tájékozlások helyett beszélgetés alakulhat ki, ahol félszavakból is megértik egymást. Kitűnő, hatékony műhelyei lehetnek ezek egymás kölcsönös nevelésének. öt év alatt igen népszerűkké váltak a politikai vitakörök. Szoros értelemben véve nem az oktatás, hanem az agitáció fórumai ezek; nem tanévhez és előre megszabott tantervhez kötötten működnek; ill. a, témákat, az éppen aktuális politikai kérdéseket a változó élet „tűzi napirendre”. De maga a vita, mint módszer, a gyakorlati és elméleti kérdések összefonódása, az érvelőkészség elsajátítása — mindebben egyúttal óriási eszmei nevelő erő rejlik. És mindezeken túl nevel a pártszervezet, amikor valamely kérdésben állást foglal. Nevel, amikor dicsér, erkölcsi elismerésben részesít, vagy éppen elmarasztal. Nevel, amikor idejében figyelmeztet valamely, a szocialista erkölcsi normákkal össze nem egyeztethető megnyilvánulásra. Nevel, amikor együttesen, vagy egyes tagjai külön-külön hallatjak hangjukat, fellépnek egyes idegen nézetek, a kishitűség, a fegyelmezetlenség, a tunyaság. a' konzervativizmus ellen. Nevel a pártszervezet a szó legszélesebb értelmében, amikor jó politikai légkört tud teremteni működési területén. „Kohézió” és „tömegvonzás” Hogy mi lehet, mi legyen ennek a legszélesebb értelemben felfogott eszmei-politikai-erkölcsi nevelőmunkának a tartalma, merre mutassanak ennek a politikai „erőtérnek” az „erővonalai” — egy újságcikk keretében nem összegezhető. A legfontosabb „mondanivalót” megtalálni, az tatást kémek tőlük, csak a szépre hajlandók emlékezni? Gyakran elhangzik a „dinamikusan fejlődik” jelző, pedig be kellene érni szerényebb kifejezésekkel. Kevesebb dicsekvés, több reális helyzetelemzés, ez ma is alapvető követelmény, bár más szavakkal és körülmények között már Lenin is felhívta rá a figyelmet. De nem is kell a klasszikusokat idézni ennek érdekében, bőven találunk rá példát és utalást napjainkban. A Központi Bizottság decemberi üléséről kiadott közleményből, majd a megyei párt- bizottság összegezéséből is kitűnt mindaz, amiben országosan és a megyében jó eredmények születtek. De ezekből arra is fény derült, hogy sok vonatkozásban elmaradtunk a tervektől, s ha utói akarjuk érni magunkat, ebben az évben jobban rá kell kapcsolni a munkára. Főleg pedig még céltudatosabban, nagyobb szervezettséggel kell dolgozni mindenkinek? ha el akarjuk érni — — mert ez a feltétele az általános előrehaladásnak — az ötödik ötéves tervben meghatározott célokat. Különösen nehéz lesz ez a mezőgazdaságban, ahol az elmúlt rossz esztendő miatti elmaradásokat is pótolni kell. Ném elég tehát az eredményeket hajtogatni, hanem mielőbb neki kell látni a tényleges munkának, mert múlik az idő, s aki a nyárra gondol, már annak is ma kell igyekezni, szervezni, a jövendő termést előkészíteni, a gépi és egyéb eszközökről gondoskodni, a munkaerőt számításba venni. Az iparban máris érkeztek jelzések anyaghiányról, s aki most nem tudja leküzdeni a kezdeti nehézségeket, az. év végefelé hiába buzdítja túlmunkára a társait, beosztottjait AMIKOR az említett értekezleten a vitát összegező, tanulságokat kimondó, gondolatébresztő szavakat hallgattam, az jutott eszembe, hogy mi, a sajtó dolgozói is gyakran beleesünk az egyoldalúság hibájába. Pedig erre senki sem kényszerít bennünket. De könnyebb leírni egy-egy jószándékú, de csak a „szépre emlékező” informátorunk jólfésült mondatait, mint rákérdezni, esetleg ellenvetést tenni, nehát kétkedni és mélyebb áttekintésre módot nyújtó adatokat kérni. Az sem ártana — sajtócikkben, s a gazdasági egységeknél egyaránt —, ha gyakrabban vetnénk össze a helyi eredményeket a nagyobb összefüggéseket is láttató tényekkel, adatokkal, tapasztalatokkal. Bevallhatjuk, hogy az ilyen munkamódszer az időigényesebb, de több szakértelem is kell hozzá. Talán a sokszor felszínen mozgó értékelések is ilyen okokra vezethetők vissza. ESZTENDŐ ELEJÉN járunk, • még nem késő javítani a módszereken. Ügy is mondhatnánk, időben jött a figyelmeztetés. Csak legyen mindenütt foganatja. F. Tóth Pál éppen legszükségesebb hatásokat kiváltani: mindenkor és mindenütt politikai mérlegelés, döntés dolga. Mégis hadd emlékeztessünk pártunk XI. kongresszusának ezzel kapcsolatos, tömör útmutatására: „Fő célunkat abban foglalhatjuk össze, hogy tovább erősítjük társadalmunkban a marxizmus—leninizmus eszméit, a szocialista világnézet befolyását, a tömegek szocialista tudatát, a szocialista erkölcsöt... Erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus hívei a hangadók, amely nem tűri el a társadalömellenes magatartást, a fegyelmezetlenséget, a cinizmust, a közösség megkárosítását. Arra törekszünk, hogy társadalmunk közszellemét illetően is a munka társadalma legyen, a végzett munka értéke szerint osszon erkölcsi és anyagi elismerést”. A kongresszusi beszámoló idézett mondatai a tömegek szocialista tudatát említik. Pártunk — a maga több mint háromnegyedmilliós taglétszámával — élcsapat és tömegpárt egyszerre. A szocializmus, a fejlett szocialista társadalom építése azonban nem csak a párttagság ügye, hanem egész népünké, s azt a dolgozók túlnyomó többsége a maga programjának is vallja. Ezért a párt- szervezetek nevelőmunkája sóm korlátozódhat csak a párttagságra. A pártoktatásban is részt vesznek érdeklődő pártonkívüliek is. Enhél is fontosabb azonban az, hogy a párttagok eszmei nevelése — terjedjen, gyűrűzzék tovább, sugározzák ki egész környezetünkre. A kommunista közösségnek ne csak belső ..kohézióját”, összetartását erősítse, hanem „tömegvonzását” is. Hisz ez a kettő végeredményben együtt jár. K. I. Kommunista nevelés - kommunista közösségben
