Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-03 / 28. szám

V.:;

1977. február 3. • PETŐFI NÉPE • 5

)

k

J.

II

k

).

(S

Te

k

IVi

)

S

I

11I1M

Diákok a levéltárban

A gyűjtés eredménye: Száz visszaemlékezés Kétezer cédula Ezerhatszáz fénykép

Munkában az ifjú történelembarátok. (Pásztor Zoltán felvétele.)

• Művelődni munkahelyen? Ma már aligha kell magyarázkodni, hogy nem a munka helyett kell művelődni, s nem is kettéosztani a dolgot, elkülöníteni a munkát és a művelődést. Egyik sem lehet teljes a másik nélkül, s kivált nem lehet teljes ember az, aki munkában és művelődésben egyaránt nem tevékeny. Akkor hát miért tanácskozni kell erről, s miért nem kinek-kinek tennie, amit megtehet?

Abban aligha kételkedik bárki is, hogy kinek-kinek a munkájához közvetlenül szükséges tudás nélkülözhetetlen, s hogy ez a tudásigény munkahelyenként változik. De a művelődés nem rekedhet meg a munkához közvetlenül szükséges tudás megszerzésében és ápolásában. Egyoldalú emberekkel sánta a fejlődés.

Országosan érdekes tehát, amiről a napokban Budapesten tanácskoztak: a műszaki értelmiség helye, szerepe és feladatai a munkásművelődésben, a munkahelyi nevelésben. Ezt a tanácskozást a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége hívta össze. Jelen voltak a tanácskozáson üzemi és társadalmi vezetők, munkások, szocialista brigádtagok is.

• A megalapozás természetesen az, hogy a társadalomnak művelt munkásokra van szüksége, amint erről párthatározatok, s a közművelődési törvény is szól. Meg az is, ami már-már közhely: a tudományos-technikai forradalom korában, egyre többet kell tudnia mindenkinek, mert az idő gyorsul, a tudós egyre gyorsuló iramban gyarapodik. S aki nem tart lépést a tudás, a tudományok, a műveltség szapora haladásával, lemarad a munkájában, lemarad a műveltségben, lemarad az emberségében is.

Beszédes számok is elhangzottak a tanácskozáson. Az például, hogyan gyarapodott az értelmiségben a munkás- és paraszt- származásúak aránya, meg az is, hogy az értelmiség negyedrésze

az iparban dolgozik. Elhangzottak javaslatok és ötletek, szó esett eredményekről, tapasztalatokról, hiányosságokról és feladatokról. Munkások is, értelmiségiek is bizonyára sokat hozzátehetnének még az elhangzottakhoz. Az ott elhangzottaknak irányt adott az a megfogalmazás, amellyel mondanivalóját összefoglalta vitaindítójában Simon László, a SZBT titkára. A feladat, mondta: „alkalmassá válni ma a holnapra”.

• Most már nem elég utolérni a tudóst: egy kicsit meg is kell előzni. A holnapra kell felkészülni. S ez fogja egybe mindazt, amiről ebben az összefüggésben szó eshet. A munkát és a művelődést, a művelődésben a tudományos tudást és a személyiség- formáló művészetet, a pallérozott logikát és a tiszta érzelmeket, a következtetni tudó gondolatot és a humánumot.

Kétségtelen, hogy a műszaki értelmiség elsősorban azzal járulhat hozzá a munkásművelődéshez, ha tudományos tudását teszi közkinccsé, ha segítséget ad a műszaki-tudományos ismeret- terjesztéshez. De ez így már ma sem elegendő, s még kevésbé lesz az holnap.

A műszaki értelmiség, s egyáltalán az értelmiség, minden vezető ember példát mutathat épp abban, hogy miféle sokoldalú műveltség kell ahhoz, hogy valaki teljes ember legyen, tudása és személyisége eggyéforrjon az emberségben. Korábban még szólni kellett arról, hogy nem lehet művelt igazán az, aki egyoldalúan művelt, s tudományos ismeretei nincsenek. Ma talán többet kellene szólni arról, hogy a technikai tudás gyarapodása nem lehet meg a művészet, az általános műveltség személyiségformáló, jellemformáló, emberséges hatása nélkül.

• Ebben is elől kell járni, ebben is példát mutatni. Olvasásban, a művészet szeretetében, a szabad idő sokoldalú fölhasználásában. Mert munkás és értelmiségi egyaránt csak akkor művelt igazán, ha igaz ember is.

z. 1.

A kis közösség neve: Kecskeméti Ifjú Történelembarátok Köre. A létszám: jelenleg tizennyolc. Működési helyük: a kecskeméti levéltár; s tágabban az egész város, amint az alábbiakból kiderül. Az alakulás éve: 1974. Működtető intézmények: a TIT és a levéltár. De segíti őket változatos munkájukban a megyei könyvtár, a múzeum és a Katona József Gimnázium is. Eddig ugyanis ebből a középiskolából toborozták a kör tagságát.

Hogyan kezdődött?

— Milyen céllal hozták létre a kört? — kérdezzük Romsics Ignác történész-levéltárost, a kutató-gyűjtő csoport irányítóját.

— Sok szó esett már régebb óta arról, hogy az iskolákat nyitottabbá kell tenni; hogy a diákságot minél inkább be kell kapcsolni a közművelődési munkába. S márészt arról is sokszor hallhattunk, az utóbbi esztendőkben különösen, hogy az egyes közművelődési intézményekbe — könyvtárakba, múzeumokba stb. — az eddigieknél jobban oda kell szoktatni a fiatalokat. A lehetőségekhez képest közvetlenül be kell kapcsolni őket az ott folyó munkálatokba. E kettős cél vezérelt bennünket, amikor egy szocialista szerződéssel létrehoztuk az ifjú történelembarátok körét.

—■ Szeretnénk konkrétabban is hallani arról, hogy a megalakulástól kezdve mit tartottak fő feladatuknak.

— Azt, hogy a féléves szakmai előkészítő időszak után kutató-gyűjtő tevékenységet folytassanak a diákok, megfelelő szakmai irányítás és ellenőrzés mellett. Ezzel kapcsolatban szintén kettős volt a cél: egyrészt a kör tagjai jártasságot szereznek a forrásanyagok, dokumentumok gyűjtésében és rendszerezésében, sőt részben a feldolgozásban is. márészt Viszont e munkájukkal jó szolgálatot tesznek — mint aktívák — a helytörténészeknek, a történelmi tanulmányok íróinak. Hiszen amit ők lelkes gyűjtő szenvedélyükkel felszínre hoznak, az utókor számára megmentenek, azt eredményesen tudják felhasználni a kutatók.

Mi történt eddig?

—• Ismeretes, hogy mekkora lelkesedéssel láttak munkához a fiúk és a lányok. Milyen eredményekről számolhatnak be?

— Amint említettem, jó félévig tartott a felkészítési időszak. Ez idő alatt megismerkedtek a tagok a mesterség fortélyaival, szakmai fogásaival. Betekintést nyertek a történelmi forrósok világába. Megismerkedtek kutatási módszerekkel, a történetírás fázisaival, a köztörténet és helytörténet viszonyával, ezek feladataival és funkcióival, a bibliográfiák használatával, a kutatóműhelyek fajtáival és több más nélkülözhetetlen dologgal. S

csak ezután jött a lényegi munka, a gyűjtés, a kutatás.

— Mi-mindenre terjedt ki a tervszerű s szervezett gyűjtés?

— A „Kecskemét városképének változásai” című fő témakörben három irányban kezdődött el a források és dokumentumok elő- keresése. A fotó részlegünk hozzálátott a hírős város utcáinak, tereinek, jellegzetes épületeinek lefényképezéséhez; egy másik csoport visszaemlékezések ;t rögzített az utcák régi — és népi — neveivel kapcsolatosan; s ezekkel párhuzamosan elkezdődött a helyi sajtó városképi alakulással kapcsolatos cikkeinek gyűjtése. Ez utóbbit kezdettől fogva végzik valamennyien.

— Mennyi anyagot sikerült eddig előteremteni?

— Pontos számokkal kifejezve az eddigi mérleg: száz írásos visszaemlékezés, kétezer újságból kijeeyzett cédula és ezerhatszáz fénykép. Egytől-egyig értékes forrásanyag a későbbi kutatás számára. Ügy érzem, jogosan lehetnek rá büszkék a diákok.

Néhány vélemény

Amikor azt kérdeztem az ifjú történelembarátok körének tagjaitól. hogy mi volt számukra a legérdekesebb, a legnagyobb élmény, ilyeneket mondtak:

— Az a sok-sok térkép, amivel eddig találkoztunk.

— Az érdekes cikkek a régi újságokban.

— Az egykori végrendeletek, melyekből látni lehet a régi életet.

Azután többen elmondták, hogy az volt számukra a legizgalmasabb, amikor nyári gyakorlaton egy-egy hónapot a levéltár falai között tölthettek. Ado- ros iratok birodalmában, a kim cseket érő óreg papírok, emlékek között remekül érezték magukat.

Hárman bővebben is megnyilatkoztak:

— Ahol az ember él — mondta Baráth Eszter —, a világnak azt a viszonylag kis részét illik jobban, alaposabban ismerni. S az, hogy a visszaemlékezések gyűjtése közben sok-sok emberrel beszélünk, gazdagít minket. Sok tapasztalatot szerzünk, jobban megismerjük az életet, a jelennel együtt a múltat is. Es ez jó dolog.

Bazsó Edit ezt mondta:

— Nekem szülővárosom Kecskemét.' Mindent tudni akarok róla. És miközben a múltja után kutatok, folyamatosan megismerem. Ez nagyon jó érzés. Matematikus akarok lenni, nem történész, s mégis nagyon szeretek a történelemmel kapcsolatos kérdésekkel, témákkal foglalkozni.

S íme, Szabó Klára vallomása:

— A levéltári munka szorosan kapcsolódik későbbi elképzeléseimhez. Ugyanis jogász szeretnék lenni. Már voltam nyári gyakorlaton a bíróságon is. A régi emlékek gyűjtése közben sokszor találkozunk olyasmivel, ami összefügg a joggal.

Amikor ezekről a dolgokról beszélgettünk a levéltárban, jelen yolt Nagy Adám is, a Katona József Múzeum munkatársa. Ö így beszélt az ifjú történelembarátok köréről:

— A múzeológusok előre tekintenek: például, hogy mi lesz, lehet majd fontos ötven vagy száz év múlva az akkori kutatóknak? Amikor mi faggatjuk a múlt emlékeit, akkor látjuk csak igazán és sokszor, nagyon sokszor: mimindent mulasztottak elődeink. Azt akarjuk hát, hogy rólunk majd ne mondhassák el ugyanezt. Nagyon tetszik, amit ezek a fiatalok csinálnak. Sokszor elgondolom : de jó is lett volna nekünk annak idején az ilyen lehetőség !

Hogyan tovább?

— Ivfinden jel szerint bevált ez a szakköri forma. Nyilván nem gondolnak arra, hogy megszűnhet majd, ha elmennek a mostani tagok az egyetemre vagy az élet bármely más területére...

— Egyáltalán nem, sőt! Akikkel elkezdtük a munkát, azok már nincsenek köztünk. S a mellékelt ábra mutatja: van folytatás. És reméljük, lesz ezután is. Szeretnénk tovább lépni, hogy az eddigi tapasztalatok alapján tovább erősödjön a két-három évenként megújuló, felfrissülő kör. Eddig csak egyetlen középiskolából jártak hozzánk a diákok; a jövőben, minden jel szerint, kibővül a kör. V. M.

Új épületszárny a Budapesti Orvostudományi Egyetemen

• A Semmelweis Orvostudományi Egyetem hallgatói ebben a hónapban már a most elkészült új elméleti épületszárnyban folytathatják tanulmányaikat. Képünkön: az utolsó munkálatokat végzik a 360 személyes előadóteremben. (MTI-fotó — Németh Ferenc felv. — KS.)

I KÜRTI ANDERS KilSREGÉM^E:

2.

— Igen. Biztos álkulcsot használt. Beosont, rombolt, kisurrant, bezárta maga után az ajtót. Mint egy utolsó görény.

— Helyes. És azt ki leshette meg, hogy maga leugrott a büfébe, hogy szabad a terep? Kivel találkozott a folyosón? A lépcsőházban?

Falatka töpreng, megrándítja araszos vállát.

— Nézze, doki, nem emlékszem. Amikor én a büfébe sietek, nem nagyon szoktam figyelni, hogy ki jön szembe velem, ki megy mellettem. Mert én olyankor azon vagyok, hogy ne veszítsek sok időt.

Telekes bólint.

— így igaz ... Hát akkor közeledjünk a kérdéshez a nyomozás klasszikus módszerével. Kinek, kiknek állhatott érdekében a tett elkövetése? Mondja csak, Falatka, miféle iratok szenvedtek kárt magánál? Fölteszem ugyanis, hogy netán az érintett személyek valamelyike, megne- szelvén, kiszimatolván ...- Falatka megrázta a fejét.

— Nem valószínű. Ebadó-föl- szólításokat készítettem ugyanis.

— Akkor talán az ebek gazdái?

Falatka szigorúra vonta szemöldökét.

— Róluk beszélek, nekik írtam, nem a kutyáknak. És nekem most egyáltalán nincs viccelni való kedvem, énhozzám betörtek,

nekem csúffá tették a félnapi munkámat. Én reggeltől kizárólag utolsó figyelmeztetéseket töltötr tem ki. Azoknak a kerületi eb- tartóknak, akik a második félévi adót nem fizették be a kutyájuk után Ezeket a notórius késedelmes befizetőket én már mind személyesen ismerem, főleg idősebb emberek, nyugdíjasok, végül mindig befizetik, csak húz- zák-halasztják, fellebbezgetnek, hátha elengedjük nekik, vagy tovább mérsékeljük, esetleg kitör közben a világháború, jön az atom, és ők megússzák a félévi adót... Nézze, Tibor, én régóta harcban állok ezekkel a kutyásokkal, de egyiket sem tudom elképzelni, mint ádáz merénylőt, boszúállót. Amint a lépcsőkön futkos, álkulccsal behatol, vagy a villámhárítón kapaszkodik föl hozzám, a negyedik emeletre. Fényes nappal, az utca felől. Mondjuk a reumás özvegy Rozmajer néni, a hetvenhárom évével...

— Hát akkor?!

Falatka ezúttal lassan, szinte ünnepélyesen emelkedett föl a székről, úgy jelentette ki tagoltan, roppant nyomatékot adva minden egyes betűnek:

— Megmondom. Nyíltan. Tibor, én kebelbelire gyanakszom. Tanácsi dolgozóra. Szerintem

kinti ügyfél nem jöhet számításba. Ekkora disznóságot csak kolléga követhet el egy kollégával szemben. Vagy még inkább kolléganő ... Valamelyik kiszikkadt, egyszálbelű cinege. Irigységből... Valaki olyan, aki pontosan tudja, hogy nekem mi a gyengém.

A csoportvezető óvatosan előrehajolt.

— Ha szabad érdeklődnöm, ha nem veszi tolakodásnak, elárulná nekem, hogy mi is a maga gyengéje? ígérem, nem fogok visszaélni vele.

Bármilyen nevetségesnek hatott is a fogadkozás, hisz három doktor Telekes sem vehette vol-. na magának a bátorságot, hogy visszaéljen Gruberné bárminő tű- kával, az óriásnő nem kacagott föl gúnyosan. Sőt, először a beszélgetés kezdete óta, lesütötte két kávésibrik szemét, először fogta suttogóra a hangját.

— Én ... én imádok felszólításokat kiküldeni. Különösen ... különösen utolsó figyelmeztetéseket ... Ez az én sebezhető pontom, doki.

Telekes Tibort meghökkentette e vallomás, de csak egy pillanatra. Amit egy adóügyi csoportvezető nem tud az emberi lélek mélységeiről, azt nem is érdemes tudni. Vállat vont.

— Érdekes. Viszont a tettes hovatartozását illető gyanújával nem érthetek egyet. Gondolja meg, ki lehetne az a kebelbeli, aki kockáztatja a csontjai épségét, merem állítani az életét, csak azért, hogy behatolva a maga szobájába, ott némi jelentéktelen diverziót hajtson végre?

Falatka tiltakozni akart, de most a férfi emelte föl a hangját.

— Jó, jó, magának szívügyei azok a cetlik, de éppen a kebelbeliek vannak tisztában azzal, hogy az adókönyv alapján szinte azonnal pótolni lehet azokat az utolsó figyelmeztetéseket. Tönkretételük tehát még csak tartós bosszúságot sem okozhat.

Közelebb húzta magához a házi telefont.

— Értesítem a rendészt. Tártunk egy helyszíni szemlét. Jegyzőkönyvet veszünk föl. Könnyen lehet, hogy a rendőrséget is értesítenünk kell... Hátha egy őrülttel állunk szemben?... Magát csak arra kérem, egyelőre tartsa szigorúan titokban a történteket, még csak az hiányozna, hogy pánik törjön ki a hivatalban.

És tárcsázott.

(Folytatjuk.)

A Megyei Művelődési Központ műsora

február 6—11-ig KIÁLLÍTÁS:

Bács-Kiskun megyei grafikusok

III. kiállítása.

Megnyitó: február 8-án 18 órakor. Megtekinthető: február 27-ig.

HETI MŰSOR:

6- án, vasárnap 10 órakor:

RAJZ- ÉS MESEFILMEK VETÍTÉSE GYERMEKEKNEK.

10 órakor a műszaki és természettudományi stúdióban: TECHNIKAI ÉRDEKESSÉGEK, KISFILM VETÍTÉS.

18 órakor: DISCO.

7- én hétfőn 19 órakor: ORSZÁGOS FILHARMÓNIA BÉRLETI HANGVERSENYE.

8- án, kedden 9 és 11 órakor: PINGVIN. Az Állami Bábszínház előadása.

9- én, szerdán 17 órakor:

AZ ÓVODÁS KÖRÜÄK ELŐKÉSZÍTÉSE AZ ISKOLÁRA. Szülők találkozója a pszichológussal.

10- én, csütörtökön 9 órakor: HANGVERSENY ÓVODÁSOK RÉSZÉRE.

15 órakor: ORSZÁGOS FILHARMÓNIA IFJÚSÁGI BÉRLETI HANGVERSENYE.

11- én, pénteken 18 órakor: „HÍRES TUDÓSOK ELÖADÁ- SAI”-sorozat. A TECHNOLÓGIA CSODÁJA.

149

ŰJ KÖNYVEK

A KOSSUTH Könyvkiadó most jelentette meg Aradi Nóra: Munkásábrázolás a magyar képzőművészetben című értékes, sok szép illusztrációval is kísért művét, mellyel a szerző elnyerte a kiadó nívódíját. Carter útja a Fehér Házba a címe Avar János érdekes riportkönyvének. A Nemzetközi Zsebkönyvtár sorozatában látott napvilágot a Chile — egy tragédia tanulságai, Kerekes György tollából. Győri Imre bevezető előadásával megjelent A pártpropaganda soronlevő feladatai; a füzet a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1976. októberi ülésének anyagát ismerteti. A Győzelem Könyvtára sorozatban látott napvilágot az annak idején nálunk is nagy népszerűséget szerzett könyv — Tiszta lelkiismeretű emberek — új kiadása. Versigora híres dokumentumregényét most egyidejűleg több szocialista országban is közrebocsátották.

A CORVINA Kiadó gondozásában jelent meg A Szépművészeti Múzeum legszebb alkotásait bemutató pompás album, a török világ magyarországi emlékeivel ismertet meg Molnár József munkája. sok érdekes illusztráció kíséretében. A Művészet és elmélet sorozatban adták ki a Kritikák és képek, Válogatás a magyar képzőművészet dokumentumaiból

1945—1975.

A MÓRA FERENC Ifjúsági Könyvkiadó sok újdonsága közül említsük meg „ -->-t 70 éves Zelk Zoltán pompás gyermekverseinek kötetét, amely Kass János illusztrációival látott napvilágot, Tollászkodik a tavasz címmel. Az Aranykürt Kiskönyvtár sorozatában jelent meg — Kondor Lajos illusztrációival — Nagy Zsuzsa ifjúsági regénye. a Csakazértis! Gyermekek számára is közérthetően tárgyalja a vallással kapcsolatos kérdéseket Gecse Gusztáv kiskönyve, a Kérdések a vallásiéi. Újabb kiadásban látott napvilágot Fekete István: Téli berek című ifjúsági regénye és Fehér Klára gyermekregénye, a Lesz nekem egy szigetem. A népszerű Pöttyös könyvek sorozat kötete Halasi Mária ifjúsági regénye, a Kölcsönkért szülők A Bölcs bagoly sorozat új kötete a Könyves könyv, Megay László és Rékássy Csaba közös munkája. A Fiatalok Könyvtára köteteként jelent meg — Illés Lajos utószavával — Hidas Antal ismert regénye, a Márton és barátai. A szerény zseni — Vagyim Seiner tollából — tudományos fantasztikus elbeszéléseket tartalmaz.

AZ AKADÉMIAI Kiadó megjelentette a Húsz nyelvű kiadói szótárt, melyet Móra Imre szerkesztett. Üjabb kötete jelent meg a Magyarország kultúrflórája című sorozatnak. Herskovits Mária tanulmányának címe: Az igényszintvizsgálat felhasználása a pályaválasztási tanácsadásban. A Korunk tudománya sorozatban látott napvilágot a nálunk is oly népszerű Selye János: Stressz di- stressz nélkül könyve: melyhez Lissák Kálmán írt bevezető tanulmányt. Sokak érdeklődésére- tarthat számot a Magyar Tudományos Akadémia Almanachja, amely ismerteti az Akadémia szervezeti felépítését, közli az akadémiai rendes és levelező tagok teljes névsorát, legfontosabb adatait, továbbá a tudományok doktorainak és kandidátusainak immár tekintélyesre bővült névsorát is. (KS)