Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-03 / 28. szám

2 « PETŐFI NÉPE • 1977. február 3. események sorokban GENF Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kár kedd este Géniben találko­zott Faruk Kaddumival, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szervezet politikai osztályának vezetőjével. A főtitkár ugyancsak kedden es­te újságírók előtt kijelentette, hogy az elkövetkező napokban találkozni kíván Jasszer Arafat­tal, a PFSZ végrehajtó bizottsá­gának elnökével. Whaldehim teg­nap megérkezett Kairóba. HAVANNA A Prensa Latina hírügynökség jelentése szerint Paraguayban szabadon bocsátották Antonio Maidanat, a Paraguayi Kommu­nista Párt elnökét, Julio Rojast, Alfredo Alcortat, a Paraguayi KP Központi Bizottságának tag­jait és Ananias Maidana Pala- tiast, a Paraguayi KP tagját. A nyugati félteke legrégebben be­börtönzött politikai foglyai 19 évet töltöttek a Stroessner-dikta- tűra tömlöceiben, ahol soroza­tos kínvallatásoknak vetették alá őket. (TASZSZ) KAIRÓ ________ S zadat elnök kedden fogadta az egyiptomi diákszövetség taná­csának tagjait és há*omórás be­szélgetést folytatott velük. Sábán Hafez, a diákszövetség elnöke a találkozó előtt adott nyilatkoza­tában kijelentette, hogy a diá­kok 14 nappal ezelőtt békés esz­közökkel tiltakoztak a bejelen­tett áremelések ellen. Senki sem vonhatja kétségbe a diákoknak azt a jogát, hogy politikai te­vékenységet folytassanak, han­goztatta Hafez, majd követelte, hogy bocsássák szabadon a ható­ságok által őrizetbe vett diáko­kat. (DPA, UPI, AFP) SPANYOLORSZÁG Letartóztatások és jobboldali fenyegetőzések (Folytatás az 1. oldalról) millió ember sztrájkolt. A sztráj­kok következtében összesen 110 millió munkaóra esett ki. A dol­gozók megmozdulásainak csak­nem 60 százaléka politikai jelle­gű volt. A diktatúra maradványainak mielőbbi felszámolásáért nemcsak a munkásosztály lép fel, hanem számos antifasiszta szervezet is aktív tevékenységet folytat az egész országban. Suarez spanyol kormányfő ja­nuárban kétszer is fogadta az egész demokratikus ellenzéket képviselő delegációt. A küldött­ség kifejtette a demokraták leg­fontosabb követeléseit. A jobboldali, reakciós erők mindent megtesznek annak érde­kében, hogy a helyzetet kiélez­zék, és nyílt fegyveres összetűzést provokáljanak a demokraták és a diktatúra hívei között. A sajtóba kiszivárogtatott érte­sülések szerint az összeesküvők különös szerepet szántak az első páncélos hadosztálynak, amely Madridtól körülbelül 20 kilomé­terre, El Golocóban van elszállá­solva. Hír szerint e hadosztály pa­rancsnoka hajlandó lett volna harckocsikat irányítani a főváros­ba .végül is lemondott tervéről, mert nem tudta a többi katonai egységet és azok parancsnokait maga mellé állítani. A demokratikus ellenzék egy­hangúlag elítélte a legutóbbi ter­rorcselekményeket, s támogatásá­ról biztosította a kormánynak a terrorista tevékenység felszámo­lására irányuló erőfeszítéseit. A hivatalos szervek és a baloldali pártok a polgárháború óta először hoztak nyilvánosságra közös do­kumentumot, amely az ország bé­kés evolúcióját fenyegető veszély felszámolását szorgalmazza. (MTI) Corvalán elutazott Berlinből Luis Corvalán, a Chilei Kom­munista Párt főtitkára hatnapos látogatás után szerdán elutazott Berlinből. A schönefeldi repülő­téren Corvalánt, feleségét és Gladys Marint, a politikai bi­zottság tagját, a Chilei Kommu­nista Ifjúsági Szövetség főtitká­rát, Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK államtanácsának elnökével az élen az NDK párt- és állami vezetői búcsúztatták. Az FDJ — az NDK ifjúsági szervezete — Központi Tanácsa Corvalánt elutazása előtt a, szö­vetség legmagasabb kitüntetésé­vel, az Artur Becker-érem arany fokozatával tüntette ki. Ar­tur Becker a német KISZ el­nökeként Ernst Thälmann egyik közvetlen munkatársa volt, aki Spanyolországban lett a fasizmus áldozata. Kormányátalakítás Kairóban Szerződés az olimpiai tv-közvetítésről m Moszkvában aláírták azt a megállapodást, amelynek értelmében az amerikai NBC televíziós társaság megkapta az 1980-as nyári olimpiai játékok közvetitési jogát az USA-ra. A szerződést az NBC elnöke Ro­bert Howard és Szergej Lapin a szovjet televízió vezetője írta alá. (Telefoto: AP) Mamduh Szalem egyiptomi mi­niszterelnök kedden átalakította 32 tagú kormányát és saját ma­ga vette át a belügyminisztérium irányítását. A kormány átalakí­tására azt követően került sor, hogy január második felében Kairóban és Egyiptom más nagy­városaiban tömegtüntetések rob­bantak ki, tiltakozásul az egyre rosszabbodó megélhetési viszo­nyok és általában az egyiptomi kormány gazdasági politikája el­len. A leváltott Szajed Fahmi 1975 óta állt a belügyminisztérium élén. Szadat elnök állítólag amiatt bírálta őt, hogy a karhatalmi alakulatok nem léptek fel kellő eréllyel a lázadókkal szemben. Leváltották Gamal El-Oteifi kul­turális és tájékoztatásügyi mi­nisztert is és helyére Moneim Al-Szavi, a parlament alelnöke, az A1 Tahrir kiadóvállalat volt elnöke került. Szadat szerint a tömegtájékoztatási eszközöket nagy felelősség terheli a lázon­gásokért, mert a figyelmet az „egyiptomi élet negatív oldalaira összpontosították”. Aisa Rateb asszony szociális és társadalombiztosítási miniszter­nek szintén távoznia kellett. A minisztérium irányítását Amal Oszmán asszony, egyetemi tanár, parlamenti képviselő vette át. MILLIOMOSLÁNYBÓL BANKRABLÓ 3. Új felvonás, félhomályban Bailey, a szupervédő újabb nagy vereséget szenvedett, ami­kor kiderült, hogy védence a bankrablás során nagyon is ak­tívan viselkedett. Amikor az ügyész emlékeztette arra, hogy az automata kamera tanúsága sze­rint a vádlott kezében a rablás során fegyver volt, a védő indu­latosan közbeszólt: —^ Fegyver volt, fegyver volt! Mert kínzói a kezébe nyomták; mert hozzá tartozott a rákény- szerített szerephez, aminek elját­szásától az élete fügött. Browning ügyész: „Töltve volt az a fegyver, Mr. Bailey?” Bailey: „Nem tudom és nem is tudhatom, mert Miss Hearst sem tudja. És ami sokkal fontosabb, akkor sem tudta! Annyit értett a fegyverekhez, mint tyúk az ábécéhez”. Ez nagy hibának bizonyult. Az ügyész ugyanis kérte a bíróságot egy Berzins nevű szemtanú ki­hallgatására, aki elmondta: látta a vádlottat, amint nagyon is szakszerűen biztosította ki a gép­pisztolyt. „Ehhez én aztán értek, tisztelt bíróság — jelentette ki. — Három évet töltöttem Viet­namban. Állíthatom, hogy a vád­lott szakértő kézzel bánt az M—1 típusú fegyverrel”. Az ügyész ismét kijelentette, hogy a vád most már többszö­rösen is bizonyítottnak érzi az ügy lényegét. Miss Hearstöt — mondta — ugyan valóban elra­bolták, és az azt követő rövid időszakban megfélemlítették. De tizenegy héttel később, a rablás napján, a vádlott már önkénte­sen, sőt, önfeledten játszott. A védő tiltakozik Bailey azonnal tiltakozott, ki­jelentette, hogy már másodszor hallja a per folyamán a „ját­szott” kifejezést. Ha valamivel játszott — mondta —, legföljebb az életével... Az ügyész így vá­laszolt: — Nem uram, egyszerűen ját­szott, mint egy unatkozó gyerek. Az életével? Igen, azzal is. De mindenekelőtt és sokkal inkább mások életével, ártatlan embe­rekével. Az ön védence Amerika egyik leggazdagabb családjának tagja és úgy nőtt fel, hogy min­den pillanatban tudta ezt. Puha párnák vették körül, nem volt számára igazi tét, mert szinte minden szándéka megvalósulásra ítéltetett. Az ilyen ember épp­úgy csömört érez, mint az. aki­nek semmi sem sikerül, ráadásul még unatkozik is: Unatkozik, Mr. Bailey, pokolian, elviselhe­tetlenül unatkozik. Az elrablás tényét nem vitatom, de ez és az unalom együtthatása vezette el a vádlottat a Hibernia bankba. A nagyágyú Browning ügyész ezután beve­tette legnagyobb fegyverét. Utalt arra, hogy a védelem szerint a vádlott állandóan szigorú őrizet alatt volt és életveszélyes fenye­getés nyomása alatt élt. Ezután így folytatta: Miss Hearst, úgy tűnik, ön a Harris házaspártól rettegett a legjobban. Patrícia Hearst: „így igaz”. Browning ügyész: „1974. má­jus 29-én Harrisék loptak a Los Angeles-i Mel sportáruházból, ön egyedül várt rájuk a kocsiban, fényes nappal, a zsúfolt utcán. Miért nem ment be az első őr­szobára?” Vádlott: „Meg voltam félem­lítve”. Az ügyész: „Értem, ön félt. De amikor az áruházban felfedezték a lopást, Harrisék kirohantak, a személyzet pedig utánuk vetette magát. Mit tett ön akkor? ön, aki félt...” Vádlott: „Hát... Fedeztem a visszavonulásukat.” Az ügyész: „Igen, kisasszony. Ön, aki rendőrt keresni félt, at­tól nem félt, hogy géppisztollyal söpörjön végig a forgalmas Los Angeles-i utcán. Addig nyomta a ravaszt, amíg a tár ki nem ürült. Isteni csoda, hogy nem tör­tént katasztrófa. És mindezt állí­tólag azért, mert meg volt félem­lítve ...” Á döntés Ezek után az esküdtszéknek nem volt nehéz dolga. A testü­let elnöke, egy nyugállományú repülőezredes, ünnepélyesen be­jelentette, hogy „Patrícia Camp­bell Hearst-öt az esküdtszék bű­nösnek találta”. Az újságírók a telefonhoz rohantak és Amerikát, a világot beszáguldottá a hír, hogy az elrabolt milliomoslány- ból bankrablóvá lett vádlottat az esküdtszék elvi döntése alapján hamarosan elítéli a bíróság. A bíróság elnöke záróbeszédében külön hangsúlyozta: „Az es­küdtszék döntése utón többé nem lehet helyt adni a védelem ama kérésének, hogy a vádlott álla­potát neves pszichiáterek tanul­mányozzák”. Mégis ez történt. Hosszú hónapok múltak el ítélet nélkül és az ítélet — hét év bör- r tön — kihirdetése után a mil- limoslányt egymillió dollár óva­dék ellenében szabadlábra he­lyezték. A szupersztár ahhoz nem volt elég erős, hogy a tényekkel szem­ben megnyerje a pert. De az ő összeköttetései és apuka pénze együttesen ahhoz már elegendő­nek bizonyult, hogy a kulisszák mögött hatalmas gépezet indul­jon meg és megszülessék a már említett fordított szenzáció: vagyis az, hogy az úrilány ismét a saját ágyában alszik. Amikor a San Fraciscó-i rádió tudósítója megkérdezte a per egyik megfigyelőjét, Alan Ders- howitz jogászprofesszort, a Har­vard egyetem tanárát, mi a vé­leménye a történtekről, a pro­fesszor így felelt: — Ez a per döbbenetes kórkép a hetvenes évek Amerikájáról. Az újságkirály bankrabló lányát nem lehetett egyszerűen felmen­teni — a teljesen ártatlan Angela Davis felmentéséhez is öt konti­nens egyetemes tiltakozására is sok időre volt szükség —, de úgy kellett elmarasztalni, hogy végű! is ne töltsön túl sok időt a rács mögött. Azt hiszem, ennek meg­felelő volt a forgatókönyv is. Amerika legjobb védőügyvédje elveszítette a pert és ezzel rival* dafényben bebizonyították, hogy törvényeink a milliomosokra is vonatkoznak. De aztán kihúny- tak a reflektorfények és a jóté­kony félhomályban megkezdődött a következő felvonás. Amelynek már az elején sa­ját# ágyában aludt a vádlott. Harmat Endre (Vége) MQZAMB1K ________________________________ K alapács és kapa A mozambiki főváros utcáit ezekben a napokban vö­rös és nemzetiszínű zász­lók díszítik. Jelentős eseménye van a másfél éve felszabadult országnak — 3. kongresszusát tartja a FRELIMO, Mozambik felszabadítási frontja. A szerve­zet, amely a portugál gyarmato­sítás elleni politikai és katonai harcot vezette és a függetlenség elnyerése óta az országot irá­nyítja, alapvető fontosságú dön­téseket kíván hozni harmadik kongresszusán. Jelvényén kala­pács és £z afrikai paraszti mun­ka hagyományos eszköze, a ka­pa fonódik össze, s a két szimbo­likus szerszámot egy harmadik, világszerte ismert jelkép — a vörös csillag ragyogja be. Mindez önmagáért beszél: a nemzeti demokratikus szervezet ezen a fórumán alakul majd át a marxizmus—leninizmus alap­jain álló élcsoporttá, szerveződik széles körű felszabadító mozga­lomból a proletariátus és a pa­rasztság pártjává. Mozambik népének helyzete az 500 évig tartó gyarmati uralom következtében még afrikai mére­tekben is rendkívül rossz volt: az ország kettős elnyomástól szenvedett. A portugálok kirabolták és ki­zsákmányolták az országot, kin­cseit a nemzetközi óriásmonopó­liumoknak kótyavetyélték el, a mozambikiak munkaerejét pedig a szó szoros értelmében expor­tálták a szomszédos Dél-afrikai Köztársaságba és Rhodesiába. Évente 300 ezer mozambiki férfi ment az apartheid államába, s az emberkereskedelem lett a gyar­mat legjövedelmezőbb „ágazata”. A FRELIMO 1963-ban indítot­ta meg harcát a gyarmati rend­szer felszámolásáért, s tizenkét évre rá, 1975 júniusában, mint Mozambik lakosságának teljes jogú képviselője vehette át a hatalmat a távozó portugáloktól. Azóta a fiatal népi köztársaság vezetésének igen sok nehéz prob­lémával kellett megküzdenie. Közvetlenül határosak Dél-Afri- kával és Rhodesiával, s korábbi gazdasági kapcsolataik elsősor­ban ehhez a két országhoz kö­tötték. A maputói kormány eleget tett az ENSZ határozatainak és teljes bojkottot vezetett be a Salisbury-i rezsimmel szemben, ugyanakkor teljes támogatást nyújtott a zimbabwei szabadság- harcos mozgalmaknak. A fehér­telepes rendszer válasza durva provokációk sorozata volt, amit a mozambiki fegyveres erőknek sikerült visszaverniük. A Beirá- ba vezető vasútvonal lezárása is súlyos anyagi nehézségeket oko­zott Mozambiknak, hiszen jöve­delmeinek jelentős részét a tran­zitszállítások díjai hozták. A kormány vállalta a társa­dalmi átalalíítás végrehajtásá­nak feladatát. A felszabadítási szervezet aktivistái falun és vá­roson egyaránt hozzáláttak a la­kosság mozgósításához: a sze­gényparasztokat szövetkezeti fal­vakba tömörítik, a kapitalista ül­tetvényeket és vállalatokat álla­mosították, s az irányítást a mun­kásbizottságok kezébe adták. A FRELIMO egyik legfontosabb feladatának a falusi népesség kulturális szintjének emelesét tartja. Egymás után szervezik az írást—olvasást oktató tanfolya­mokat, a felszabadító hadsereg dzsungeliskoláiból falusi kollé­giumok lesznek. M indezek a nagyszabású fel­adatok szükségszerűvé tet­ték a FRELIMO átszerve­zését. „Hartunk gyakorlati ta­pasztalatai alapján láttunk hozzá a mozambiki új társadalmat ve­zető, élcsapatjellegű párt meg­szervezéséhez — mondotta Sa- mora Machel, a FRELIMO el­nöke, a Za Rubezsom című szov­jet hetilap munkatársának. Űj pártot hozunk létre. Olyan pár­tot, amely kifejezi a munkás­paraszt szövetséget, s amelyet a proletariátus tudományos ideo­lógiája vezérel. Ügy tartjuk, hogy az egyetlen tudományos vi­lágnézet, amely a dolgozók érde­keit kifejezni — a marxizmus— leninizmus.” M. G. Nem csökken a munkanélküliek száma... • Több ezer munkást elbocsátottak az Egyesült Államokban az ener­gia hiányra hivatkozva. A New Jersey állam munkaközvetítő irodá­jában hosszú sorok állnak munkalehetőségre várakozva. (Telefoto: AP) FÖLDRENGÉS TÁDZSIKISZTÁNBAN Gyors segítséget kaptak a károsultak Szerdai moszkvai lapjelentések szerint folytatódnak a mentési munkálatok a tadzsikisztáni Isz- fara város környékén. A hétfőn kora este bekövetkezett földren­gés epicentruma egy Iszfara mel­letti hegyi faluban volt, ahol összedőltek a házak, károk ke­letkeztek a gazdasági és középü­letekben és megsérült az áram­szolgáltatási rendszer. A földlö­kések igen hevesek voltak Iszfa- rában, Kanibadamban és Surab városban. Négy fokozat erősségű volt a földrengés Nurekben, ahol vízierőmű-építkezés folyik. Közép-Ázsiában szinte példa nélkül álló eset, hogy katasztró­fa télen, sűrű havazás idején kö­vetkezett be. Az epicentrum emellett a köztársaság legsűrűb­ben lakott körzetében helyezke­dik el. A veszélyeztetett területekre azonnal segítséget irányítottak, s a falvakban egy órával a föld­rengés után már meleg ruhane­műt, takarókat és forró ételt osz­tottak a hajléktalanná vált lako­sok között. A menekülteket ideigr lenesen az iszfarai szállókban, munkásszállásokon és középüle­tekben helyezték el, másokat a környékbeli városok és falvak lakói fogadták be. (MTI) LAPZÁRTAKOR I RKEZF I I • Cyrus Vance március végén látogat Moszkvába Moszkvában szerdán hivatalosan bejelentették: megállapodás jött létre arról, hogy március végén a Szovjetunióba látogat Cyrus Vance, az Egyesült Államok külügyminisztere. • Kifizették az ötöst Az Országos Takarékpénztár XIX. kerületi fiókjában szerda délu­tán kifizették a 3. játékhét öttalálatos lottószelvényére járó nyere­ményösszeget. A telitalálat öszegén hárman osztoztak. A nyertesek nyereményüket takarékbetétben helyezték el. (MTI) A sajtócézár, felesége és a „tékozló leány”.

Next

/
Thumbnails
Contents