Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-23 / 45. szám

1917. február 53. • PETŐFI NÉPE • 5 ns !ar< C) ki )ó Cili k C), <S: )re k llVE sa) SÍ k IEO MAI TÉMÁNK Fórum-dicsérő L ehet annak már talán két esztendeje, hogy Baján jelbukkant a később többek ál­tal dédelgetett ötlet: alakítsák meg a városban a szocialistabri- gád-vezetők klubját. Az illetékes társadalmi és közművelődési ve­zetők tüstént meg is tették az első lépéseket, hogy az ötletből terv, majd pedig mindennapi gyakorlat legyen. S nagyon he­lyisen először is az érdekeltek­hez: a brigádvezetőkhöz fordultak javaslatukkal. Ám azok, úgy­mond „kerek-perec’' kijelentették, hogy nem tartják célszerűnek a klubot. Volt, aki azt tartotta, hogy több száz személy részvé­telével lehetetlen a klubformát igazi tartalommal megtölteni. Má­sok mondtak egyéb kifogásokat is. Nem lett tehát az ötletből semmi. Azazhogy ... Mégis lett, de egészen más, mint amit a szerve­zők elgondoltak. Felvetődött egy megbeszélésen az a javaslat, hogy teremtsenek fórumlehetőséget a szocialista brigádok vezetőinek. Többen is azt állították akkor, hogy amennyiben időnként össze­jönnének, s ha alkalmuk lenne találkozni a városi és más veze­tőkkel, valamint a kulturális és tudományos élet képviselőivel, akkor ez megfelelne az elgondo­lásuknak. Az ilyen művelődési, tájékozódási formát jónak tarta­nák. öle, a szocialista brigádok vezetői, akiknek a kedvéért kezd­ték szervezni e találkozások ke­reteit, lehetőségeit. Az illetékesek már a téma fel- vetődésekor megérezték ennek az új művelődési formának a vár­ható hasznát. Gyorsan cseleked­tek. Azóta — immár több mint egy éve — hónapról hónapra megkapják a József Attila Műve­lődési Központ, s a szervezésben közreműködők felhívását, amely egyrészt a soron következő prog­ramokat tartalmazza, másrészt pedig tájékoztatást nyújt a város központi kulturális intézményé­nek terveiről. Nem túlzás azt állítani, hogy a forum iránt a vártnál is jobban érdeklődnek a bajai szocialista- brigád-vezetők. S nem csupán el­mennek a rendezvényekre, hanem azokon aktívan vesznek részt; is­mételten cselekvő részesei egy — most már nyugodtan mondhatjuk — remekül bevált közművelődési formának. Ízelítőül néhány példát említünk az elkövetkező hónapok gazdag terveiből. Vitát rendeznek a brigádok kulturális vállalásai­ról; beszélgetnek a naplóvezetés módszereiről; találkoznak % J\ajai. képzőmüvészek$A? a váró.? 'bárt*-' és tanácsvezetőivel; meghallgat­ják a Katona József Színház fő­rendezőjét művészi elképzelései­ről. A fentiek alapján, gondolom, nem tartja túlzásnak senki, ha azt állítjuk: dicsérni kell a ba- jaiak nagyszerű kezdeményezését. Újabb bizonyítéka ez többek kö­zött annak, hogy mindenkor az érintetteket kell meghallgatni, ha valamilyen jónak látszó ja­vaslat felvetődik. Varga Mihály Könyv Iványi Grünwald Béláról A Képzőművészeti Kiskönyvtár kötetei nem szoktak kiválta­ni nagyobb olvasói és szakmai visszhangot. Megszoktuk és ha­szonnal forgatjuk őket, mivel mindig megbízható és tömör összefoglalást nyújta­nak egy-egy életmű­ről. A sorozat legutóbb megjelent, 106. da­rabja az első teljes pályakép Iványi Grünwald Béla festő­művészről, aki a tízes években a kecskemé­ti művésztelepet ve­zette, és részben jel­leget adott az itteni törekvéseknek. Telepy Katalin a könyve megírásakor szegényes irodalom­ra támaszkodhatott. Malonyai Dezső, Lá­zár Béla és Farkas Zoltán írásain, valamint a na­gyobb művészettörténeti összefog­lalókon kívül saját hírlapi, kiál­lítástörténeti és egyéb kutatásai­vá’ kellett kitöltenie az életmű­ben mutatkozó hézagokat. Legna­gyobb feladatát, az Iványi-művek felkutatását azonban ö is csak részben tudta elvégezni. Több fontos képet — a könyvben rep­rodukáltak egynegyede is ilyen — még mindig ismeretlen helyen őriznek vagy elvesztek. (A kis kölet elősegítheti kallódó fest­mények és grafikák megtalálását, azonosítását.) A szerző három szakaszba bont­ja Iványi fél évszázados művészi pályáját. E korszakok a művész egymást követő életszíntereivel — Nagybánya, Kecskemét, Balaton — azonosak. A stílusszempontokat kissé háttérbe szorító életmű-fel­osztás nem terjed ki az egész pályára, mert az 1896. évi nagy­bányai letelepedést megelőző müncheni évek, a „finom natura­lizmus” időszaka az első kor­szak elé esik. és több mint fél •t# j-g# gJF.#.•»•^Tuj|.•.-.•■•.•.•••■• # Ivánvi Griinwald Béla a kecskeméti műtermében. (1912) évtizedes „kitérőt” jelent. Nagy­bányán a szabadban festés elvei és gyakorlata alapján jutott el az oldottabb impresszionizmusig, de 19(i6—07 körül kialakul a deko- rativitás, a rajzosság, a sötét kon­túrozás és a darabosabb formálás iránti hajlandósága. Ezekből Kecskeméten is építkezik. E má­sodik stílusszakaszból végül is az atmoszférikus jelenségek rögzíté­séhez lép vissza az élete végén. Nézzük meg közelebbről a kecskeméti szálakat. Az újra gyor­san reagáló Iványi és köre. az úgynevezett neósok aj kecskeméti művésztelepen vertek gyökeret, és itt próbálták kibontakoztatni a dekoratív festészet új fejezetét. A művésztelep megszervezésében Iványi mellett nagy szerepet ját­szott Falus Elek és a kecskeméti Tóth Kálmán. Helyesen utal a szerző arra, hogy a Nagybányá­ról Kecskemétre települt művé­szek között volt Mikola András is, de ő nem; maradt itt, hanem sietett vissza a szeretett Nagybá­nyájára. Az viszont egyáltalán • A volt Kecskeméti Kaszinó Egyesület székházának falán Iványi Griinwald Béla falképeit örökítette meg az 1912-ből származó fotó. tj<CjRTI|iANDRÁS kSISISEGiÉKWen V. fejezet Pl •• 1 rr r Szokoar „A jónak elismerése, kivált tö­megnél, rém oly rögtöni." Vörösmarty De bizony, hogy az! Persze csak ha már föl van találva a televízió, ha már száz- meg százezer ilyen láttató-beszé- ló masina révén egyszerre sokmillió ember lesz fültanúja és szemtanúja a jó jelentkezésé­nek. Ezért is múlhatott fölül min­den várakozást az a hatás, ame­lyet Horpádszky szerdai tévé* műsora keltett. Mozgósító erejét, tartósságát, sajtóvisszhangját te­kintve. És — egyöntetűségét is! Már tudniillik, hogy a lelkes, pártoló, rokonszenvező megnyil­vánulások parttalan, zajgó-zúgó áradásában szinte észre sem ve­hető, meg sem hallható volt egy- egy ellenzéki gesztus, egy-egy tiltakozó hang. Azonnal, már a kisfilm után közvetlenül, telefonhívások szá­zai futottak be a televízió köz­pontjába, majd rövidesen levelek, táviratok ezrei érkeztek ugyan­oda, de az újságokhoz is, meg Guszték, Kosaras Kati címére közvetlenül is. tucatjával. A leg­több szimpatizáns nem szorítko­zott arra, hogy csak letegye vok- sát a zümbik mellett. Hanem rög­tön be is számolt a maga kál­váriájáról, amikor ettől meg ettől a hivataltól, szervtől, intézmény­től ilyen rengeteg írásos fölszóli- tást, végzést, utasítást, figyelmez­tetést, értesítést, döntést kapott maga is, illetve olyan temérdek iratot kellett magának is besze­reznie, igazolást, jegyzőkönyvet, bizonyítványt, bizonylatot, jóvá­hagyást, mentesítést, engedélyt, hozzájárulást, illetve magának kellett írnia önéletrajzot, folya­modványt, kérelmet. indoklást, fellebbezést, meghatalmazást, il­letve mennyit kellett szaladgál­nia, várakoznia, kilincselnie, sor- baállnia, magyaráznia, hogy a különféle irományokat benyújt­hassa, hitelesíthesse, láttamoztat­hassa, lepecsételtethesse, lajst­romba vétethesse, pótlólag kiegé­szíttethesse, az illetékeshez újólag benyújthassa ... Mert a papír — papírt szül. És üzemi dolgozók, techniku­sok, mérnökök panaszolták el, hogy újításaik azért alszanak, mert szinte több idő, energia, utánjárás szükségeltetik az újítás papír-sleppjének beszerzéséhez, mint magának az újítás kifundá­lásához, a mintadarab összebüty- koléséhez. És büfék, presszók agyongyö- iört pénztárosnői érdeklődtek, hogy meddig kell még másolatos blokkot írniuk öt deka francia salátáról? És pedagógusok fejezték ki re­ményüket, hogy a körzeti orvosok után talán az ő adminisztrációs kötelezettségeiket is csökkentik majd. És vasárnapi pecások méltat­lankodva számoltak be arról, hogy most már, ha véletlenül horgukra akad egy arasznyi kövi márna, már vehetik is elő a kö­telező horgásznaplót, már szigorú büntetés terhe mellet írhatják is be a megfelelő rubrikába, hogy mely vízterületen, mikor, mekko­rát ... És állami gazdaságok vezetői, mezőgazdászok, tsz-vezetők rótták föl, hogy hovatovább már nem is tudják, milyen a mező, milyen az istálló, a gépműhely, a segéd­üzem, a sok kötelező jelentés, összesítés, statisztika végképp beragasztja őket az irodába. És szervizműszerészek keltek ki az hogy a munkalapok ki­töltése lassacskán már több szak­tudást igényel, mint a legbonyo­lultabb háztartási készülék vagy elektromos berendezés megrepe- rálása. És hogy egy telekkönyvi átírás­hoz képest kismiska a Canossa- járás ... És hogy örökösödés esetén... És külföldi társasutazás előtt... És még mi mindent, hány pél­dányban, milyen sűrűn, és — mennyire indokolatlanul. Jöttek a-zümbi-párti levelek. Jöttek gépelten, cégjelzéses papíron, dülöngélő betűkkel meg­vonalazott irkalapon, jöttek tol­lal vagy ceruzával róva föl kü­lönböző sérelmeket, zaklatást, bu­ta okvetetlenkedést, megalázó tortúrát. Ezúttal ne,m grafomá­riiások írták a sok levelet, ha­nem a túlhajtott, a mindig min­dent írásban rögzítő, írásban kö­vetelő, a mindenütt mindenkivel csak írásban érintkező, az ügyvi­telt, az ügyintézést csak papír- tonnákkal megoldani vélő hivata­li fölfogás és tényleges módszer elleni tiltakozásul — anti-grafo- mánok. Másféle levelek is érkeztek. Némelyikben például egy masza- tos tíz- vagy húszforintos lapult, ezeket többnyire gyerekek küld­ték, madáreleségre. És ami talán a legfontosabb — a felnőtt telefonálók, levélírók közül is igen sokan érdeklődtek, hogy hogyan juthatnának minél előbb egy pár zümbihez, örömest tartanának ilyen madarakat ők is, tessék a jelentkezésüket regiszt­rálni, hogy még az elsők kö­zött ... Teljesen nyilvánvalóvá vált pár nap alatt, hogy itt egy fontos, társadalmi méretű és jelentősé­gű kérdés, az írásos bürokrácia, a grafomán-nyavalya vár megfé­kezésre, illetve orvoslásra. Hor­pádszky legádázabb tévés ellen­feleinek is be kellett látniuk, hogy kollégájuk új, nagy sikere nem abból fakad, hogy tudomá­nyosan bombabiztos publiciszti­kai eljárással élt, tudniillik, hogy végy egy csinos nőt, mutass be egy kedves gyereket, netán egy jópofa kis állatot, esetleg mind­ezt együtt... Nem, a tízperces kisfilmben szerepelt ugyan egy vonzó meg­jelenésű, okos lány, Kosaras Kati személyében, ott volt Klammer Józsika is mint gyerek, egy mu­tatós madár is föllépett, de nem ez fűtötte föl a nézők kedélyét, nem ez adott tollat a kezükbe, hanem — maga a téma! Ráérzett erre a tömeghangu­latra azonnal a rádió is, a Déli Hírek is, minden más pesti és vidéki újság is. (Folytatjuk) Közismert, hogy hazánkban évente mintegy 2,2 milliónyian ismerkednek az MSZMP politikájával és annak ideológiai alapjaival; kétharmados többségük a tömegszervezetek (a KISZ, a szakszervezetek, a népfront) tanfolyamain, az állami egyetemeken és főiskolákon, valamint az állami vezetőkép­zésben. Az egészen belül a legnagyobb — egyharmados — hányadot a szorosabb értelemben vett pártoktatás képviseli. Ennek kél ága: a több mint százharmincezer személyre ki­terjedő káderképzés és a csaknem hatszázezres létszámú, úgynevezett tömegoktatás vagy tömegpropaganda. Az okta­tásban a párttagságnak 73 százaléka vesz részt, a hallgatóság soraiban tehát ott találjuk a politikai és ideológiai kérdések iráht az átlagosnál elevenebben érdeklődő pártonkívülieket is. nem valószínű, hogy Jánszky Bé­la Nagybányáról érkezett volna Kecskemétre. (V. ö.: Réti István: A nagybányai művésztelep. Bp. 1954.) Ö tervezte — Szívessy Ti­borral együtt — a kecskeméti múvésztelep épületeit. E munkája előtt a zebegényi templomon dol­gozott Kós Károllyal. Ugyancsak vitatható állítás, hogy Iványi Nyár című kartonját, az „évszakokat ábrázoló falképegyüttes'’ egyik darabját „a kecskeméti városhá­za külső díszének” szánta volna. A függőlegesen tagolt épületre se­hogyan sem illeszkedik Iványi hosszúkás terve. Sokkal inkább gondolhatnánk a volt katolikus bérházra, amelynek az oromzati részét egyébként Bornemissza Gé­za és Iványi közös freskója díszí­tette. Ez utóbbit viszont nem em­líti Telepy. A Kecskeméti Kaszi­nó Egyesület (ma SZMT műve­lődési központ) homlokzatára Iványi nemcsak megtervezte az „Allegóriák” falképsorozatát, ha­nem — mint a mellékelt, 19I2-es felvétel mutatja — meg is való­sította azt. Az épület nagytermé­ben void egy — és nem több — nagyméretű pannója, amely erő­sen rongált állapotban került a Katona József Múzeumban. „Kas­sákkal egyidőben, 1916—17. körül volt ott Uitz Béla" — írja a szer­ző. Egészen pontosan 1916 nya­rán dolgozott Kassák és Uitz Kecskeméten. Egyértelműen ta­núsítja ezt Kassák Lajos három levele, amelyeket Buday Dezső­höz írt 1916-ban, s rövidesen la­punk hasábjain jelennek meg elő­ször nyilvánosan. A kiemelt, zavaró pontatlansá­gok ellenére is hasznos munkát végzett Telepy Katalin. Műgyűj­tőknek, szakmabelieknek és az olvadók szélesebb rétegeinek egy­aránt nyereség a kötet, mivel el­igazít a jó színvonalú műveket és értéktelen tucatképeket egyaránt produkáló Iványi Grünwald Bé­la művészetében. Sümegi György A pártoktatásnak e két em­lített ága vagy s?árnya termé­szetesen — funkcióját, tananya­gát és módszereit tekintve — kü­lönbözik egymástól, ugyanakkor szoros összefüggésben is van egymással. Tanfolyamok százezreknek A tómegpropaganda gazdái, a pártszervezetek, tíz. — a politi­kai, társadalmi, gazdasági, kul­turális élet egyes területeit érin­tő — tanfolyam közül választ­hatnak, a hallgatóság érdeklődé­sének és előképzettségének, fő­képp pedig a munka-, vagy la­kóhely politikai szükségleteinek megfelelően. Ezeknek a tanfo­lyamoknak a rendszere hosszú évek során kristályosodott ki, kü­lönösen az utóbbi öt-hat eszten­dőben korszerűsödött igen figye­lemre méltóan; helyi ötéves ok­tatási tervekben ölt testet. A jelenlegi tanév kezdetén a ko­rábbiaknál is jobb tankönyve­ket adtak ki számukra. Nem is­kolarendszerű itt az oktatás, a csoportok a propagandista veze­tésével megbeszélve-vitatkozva sajátítják el az ismereteket. Fon­tos feladat, hogy ezek a csopor­tok ne csak az ismeretszerzés, ha­nem a szocialista meggyőződés kikovácsolódásának műhelyei is legyenek. Ennek a több mint félmilliónyi hallgatóságnak az eszmei -politikai felvértezettsége — „anyagi erővé válva” — felbecsülhetetlen erőforrása az élet minden területén a holnap, a fejlett szocialista társadalom építésének. A vezetés iskolái Nagy társadalmi céljaink megvalósításának, rendszerünk szilárdságának és szüntelen erő­södésének, a szocialista demok­rácia fejlődésének nélkülözhetet­len feltétele, hogy a politikai, társadalmi, gazdasági és kultu­rális élet irányító posztjain, a párt-, az állami és társadalmi szervek vezető testületéiben — az alapoktól a legmagasabb szin­tig — jó vezetőképességgel ren­delkező, általános, szakmai és mindenekelőtt politikai értelem­ben jól képzett emberek dolgoz­zanak; ugyanakkor a választáshoz vagy kinevezéshez megfelelő mi­nőségű, mennyiségű utánpótlás álljon rendelkezésre. Egész tár­sadalmunknak érdeke az is, hogy vezető tisztségbe, vezető testü­letekbe rendszeresen és kellő számban kerüljenek közvetlenül a munkapad mellől .'.ások, fizikai dolgozók. A pív veze­téknek és szerveknek irá­nyúló, szerteágazó tei, ./ségét összefoglaló néven káder .'lanká­nak nevezzük (az állami életben személyzeti munkának), amely­nek egyik döntő szakasza a ká­derképzés, illetve továbbképzés. A pártoktatáson belül lépcsőze­tesen egymásra épülő iskolák szolgáljak ezt a célt; a marxiz­mus—leninizmus egy- és kétéves középiskolája, hároméves esti egyeteme, s ezt követő, többéves szakosítók, az öthónapos és egy­éves pártiskola, valamint az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Főiskolája. A káder­képzésben a bentlakásos forrnak mellett egyre nagyobb szerepet kapnak az esti és levelező tago­zatok. A káderképzés tehát isko­larendszerű, vizsgakötelezettséggel jár, bizonyítványt, felsőbb fokon allamérvé'riyes diplomát nyújt, a főiskola pedig alapot ad tudo­mányos fokozatok megszerzésé­re is. Amíg a tömegpropaganda-tan- íolyamokon politikánk alapjai­val ismerkednek meg a hallga­tók, a káderképzésben egyrészt mélyebben, részleteiben is e po­litikával, másrészt pedig annak tudományos, ideológiai alapjai­val: a marxista—leninista filo­zófiával, politikai gazdaságtan­nal, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom történetével. Magasabb szinten helyet kap a képzés anyagában a szociológia, a vezetéselmélet, s több más fon­tos kiegészítő tantárgy is. Az érdeklődés kötelez Az elmondottak ellenére nincs merev választóvonal a pártokta­tás e két tartománya között. A káderképzés különböző szintű is­koláira elsősorban azokat a páit- tagokat vagy pártonkívülieket ja­vasolják az alapszervezetek, akik a tömegpropaganda-tanfolyamo- kon — s emellett természetesen a gyakorlati politikai munkában — kitűntek érdeklődésükkel, ak­tivitásukkal, tudásukkal. Csak megbízható alapokra lehet to­vább építeni a marxista—leninis­ta műveltséget is. A káderkepzés tehát egyrészt szüntelenül merít a tömegoktatás táborából, más­részt pedig vissza is ad: jól kép­zett propagandistákat a tanfo- lyamok vezetésére. Nemcsak a kommunisták kö­zött, hanem egész közvélemé­nyünkben is növekvő rangja, te­kintélye van r pártoktatásnak. Az érdeklődés különösen meg­élénkült a XI. pártkongresszus óta. Nemcsak az esti középisko­lára és egyetemre jelentkeznek mindenütt, oly sokan, hogy a jelentkezők nagy részét hely hiányában fel sem tudják venni, hanem a helyi tömegpropaganda- tanfolyamokra is. Ez az érdeklő­dés az oktatás színvonalának to­vábbi javítására kötelezi a pro­pagandistákat, és a pártszerveze­teket egyaránt. K. I. GÁBOR ANDOR EMLÉKSZOBA • Emlékszobát nyitottak a I’ctőli Irodalmi Múzeumban Gábor Andor­nak, a magyar szocialista irodalom egyik kiemelkedő képviselőjének. A kiállításon dokumentumok, eredeti röplapok, kéziratok másolatai, fényképek szemléltetik korának eseményeit, írói útját, politikai tevé­kenységét. (MTI-fotó: Pólya Zoltán felvétele—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents