Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-19 / 42. szám

Ilii. f «tanár 1». • PBVOFI N8N • « r( It: li k 5: e k c 1 Kádár János cikke a Társadalmi Szemlében Amikor a Béke és Szocia­lizmus ez évi első számában „A szocializmus építésének néhány magyarországi ta­pasztalata” címmel megjelent Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának cikke, sokan szeret­ték volna elolvasni azt. A fo­lyóirat azonban hamar elfo­gyott és azóta sem lehetett megszerezni. A Népszabadság ugyan közölt részleteket Ká­dár elvtárs cikkéből, de ez csak fokozta az érdeklődést iránta, örömmel láttuk, hogy a nagyobb példányszámban megjelenő Társadalmi Szem­le szerkesztősége gondolt er­re az olvasói igényre és most a februári számában közre­adta az említett cikket teljes terjedelmében. A várakozás bizonyára an­nak is szól, hogy a politikai irodalomban viszonylag ritka az ilyen tömör és mégis át­fogó értékelés, amely különö­sen napjainkban időszerű. Ki­világlik ez az alcímekből is: Hazafiság — internacionaliz­mus; A pártról; A szövetségi politikáról; A hatalom jelle­géről, az állam szerepéről; Gazdasági építőmunka; Kul­turális építőmunka. A cikk elsősorban nem a magyar közvélemény számá­ra íródott, hiszen a benne foglaltak itthon ismert té­nyek, illetve különböző párt- dolcv.mentumokban, állásfog­lalásokban megtalálhatók. Az érdekességük a hazai olvasó számára mégis éppen az, hogy ezeket mintegy össze­foglalja, általánosító érvényü­ket és sajátosságukat is ki­mondja, s minden bizonnyal ilyen vonatkozásban tovább is fejleszti. Mostanában, ami­kor a tőkés világrendszer or­szágaiban sok támadás éri a kommunista és munkáspárto­kat, a nyugati „ideológusok." a szocializmust építő országo­kat megújuló rágalmakkal il­letik, s igyekeznek a bennün­ket nem ismerő dolgozó töme­gek előtt lejáratni szocialista építőmunkánkat, a tapaszta­lataink magas szintű összege­zésének hazánk határain túl is igen nagy jelentősége van. Az itthoni érdeklődés pedig arra utal, hogy a magyaror­szági helyzetkép és önismeret forrása is Kádár János cik­ke. A Társadalmi Szemle feb­ruári száma ezenkívül is sok hasznos útbaigazító olvasni­valót tartalmaz. Balassa Ákos a vállalati középtávú tervezés eredményeit és tanulságait összegezi, Pálos Tamás az ideológiai harcot, mint ko­runk objektív jelenségét elemzi, Kornidesz Mihály a felsőoktatás társadalmi céljait vizsgálja. Találunk cikket a társadalomtudományok nö­vekvő jelentőségéről, a Nem­zetközi Szemle rovatban pe­dig a vietnami kommunisták IV. kongresszusáról és az arab egységről. Könyvrecen­ziók és folyóiratismertetés, lapszemle egészíti ki'a Társa­dalmi Szemle gazdag tartalmú második számát. T. P. FILMJEGYZET _________________________ Fekete gyémántok Várkonyi Zoltán úgy látszik jelentős szerepet szán rendezői életművében Jókai legjobb regé­nyei filmátdolgozásainak. A Fe­kete gyémántok a negyedik Jó- kai-regény, amelynek bemutatá­sára vállalkozik. Mint legtöbb­ször, most is jelentős részt vál­lalt a regény átdolgozásában. Mint ez a fiim is mutatja, társ­szerzőjével : Erdődy Jánossal együtt igen jól el tudnak már tá­jékozódni a romantika nagymes­terének regényírói módszereiben és értenek ahhoz is, hogyan lehet kibontani a bonyolult meséből azokat a szálakat, amelyek a leg­érdekesebbek, legjellegzeteseb­bek, és amelyek következetes vé- gignyomozása nélkül nem lehetne megérteni a regényt, illetve a fil­met. Jókai ebben a művében kétsé­get kizáróan a magyar kapitaliz­mus első lépéseit és hazai kibon­takozását akarja lelkesen, jövőbe vetett hittel, romantikus buzga­lommal bemutatni. Lényegében mégiscsak arról szól a regény, hogy Jókai szerint milyennek kel­lett volna lennie ennek a kapita­lista hőskornak, hiszen ami a jö­vőt illeti, ő még hitt, reményke­dett azoknak az eszményeknek I' egy részében, amelyeket a kapi­talizmus ideológusai hirdettek. Emellett ismerte ő a kapitaliz­mus korabeli kritikáját is, éppen ezért egy olyan nemes szándékú embert választott főhőséül, aki egyéni célkitűzéseiben egy olyan I ország felépítésére szeretne vál- ■ lalkozni, ahol nincs testet-lelket nyomorító szegénység, s minden- I ki számíthat embertársai őszinte támogatására és arra, hogy majd I valakik le tudják bírni a kapita­lizmus szerencselovagjait, a bör­zelovagokat, spekulánsokat, ha­mis papokat. Éppen ezért növel­te meg Berend Ivánt, s vitte föl­döntúli magasságokba, éppen ezért rajzolta meg olyan eleve­nen a pesti és bécsi felső tízezer visszataszító alakjait, éppen ezért van olyan hatalmas ellentét a fő­hős és a környezet között. Csak- ; hogy amit Jókai csodálatos stí­lusbravúrjaival eev regény lap­jain elhihetővé tud tenni, azt na­gyon nehéz a romantikus ábrázo­lás eszközeivel láttatni a film­vásznon. így aztán Várkonyi és ízövegkönyvíró társa kénytelen volt a romantika fegyvertárának javát elparancsolni a felvevőgép elől, s valami szigorúbb, realista személettel formálni át a lát- | ványt, a történet fordulatait. Ennek „köszönhető”, hogy I Huszti Péter nagyon hiteles, na- ! gyón érdekes alakítása jóval ki- íj «ebb és racionálisabb Berend Ivánt mutat be, mint amilyet Jó­I kai elképzelt. Különösen hiányol­ni lehet a regény szerkezetének azokat a regényesen érdekfeszítő t részleteit, melyek a kísérletező embert ábrázolják. Jókai Berend Iván alakjának megformálásakor belekalkulálta az összképbe azt a csodálatos képzelőerővel megfor- I máit bevezető fejezetet is, mely­• Sunyovszky Szilvia és Huszti Péter. ben a kőszén keletkezésének ro­mantikus meséjét elevenítette meg és a Berend Iván-portréhoz hozzátartozna Delejország víziója is. Ez a kozmikus ellentétpár saj­nos, éppen megvalósíthatatlan volta miatt, ki kellett, hogy ma­radjon a filmbeli ábrázolás lehe­tőségei közül. Emellett a bonyo­lult történet megértéséhez, külö­nösen az első részben, nagyon sok párbeszédes jelenetet kellett film­re vinni, emiatt aztán a Fekete gyémántok első része eléggé von- tatottá vált. Várkonyi Zoltán mégis mind­ezek ellenére is, szép és fordula­tos filmet teremtett, amely bár néha csak illusztrációja a törté­netnek, nem pedig képi újraköl- tése, mégis hatásos, hiteles és szemet gyönyörködtető minden helyszín. A környezet tárgyai, a szobabelsők, a szépen fényképe­zett főúri szalonok, korabeli ét­termek, szórakozóhelyek látványa sok mindenért kárpótol: a film operatőrje Illés György kitűnő munkát végzett. Ami a szereplőgárda többi tag­jának teljesítményeit illeti, Eve- lyin-Evila alakja is eléggé szür­kévé válik. A gyönyörű Su­nyovszky Szilvia nem győzi esz­közökkel ezt a nagvon is össze­tett, s ráadásul — a filmben Jó­kai szándékától eltérő módon megformált alakot. Eléggé egyol­dalúvá vált Haumann Péter meg­fogalmazásában Kaulman bankár alakja. Csak a dühös gonoszság ábrázolására vannak eszközei. Hasonlóképpen egysíkú Szaffrán Péter is. Ez egyrészt azzal raa- evarázható, hogy a filmbeli át­dolgozás is háttérbe tolta, más­részt Koncz Gábor sem tudott mást kicsiholni ebből a figurából, mint ádáz szemforgatásokat és vad kitöréseket. Néhány epizódalakításra szíve­sen emlékezünk vissza. Tolnay Klári hercegnője. Szabó Sándor Sámuel apátja, Páger Antal öreg főhercege és Somogyváry Rudolf mint bécsi pénzember igazi Jó- kai-alakokat visz a vászonra. A Fekete gyémántok hibáival, gyen­geségeivel együtt mindenké—-en beleillik azoknak a filmalkotá­soknak a sorába, melyek a ma­gyar filmvásznon a klasszikus ma­gyar irodalom legszebb alkotásai­nak megjelenítését tűzték ki rt- lul. NAPIRENDEN: AMIBŐL ÉLÜNK... Az idei feladatokról tanácskoztak az állami gazdaságok szocialistabrigád-vezetői Felelősségteljes számvetés és lelkes tenniakarás jellemezte a mezőgazdasági nagyüzemek szo- cialistabrigád-vezetőinek orszá­gos tanácskozását. A MEDOSZ kongresszusi termében 70 ezer brigádtag .320 küldötte beszélte meg' eddigi tevékenységük ered­ményeit és a soron következő fel­adatokat. Vitaindító előadásában Klencz- ner András, az állami gazdasá­gok országos központjának ve­zérigazgatója elismerően szólt ar­ról, hogy az állami gazdaságok, 1970—1975 között 61,5 százalék­kal növelték a termelésüket. Ami azért is jelentős, mivel a dolgo­zók létszáma nem nőtt, sőt va­lamelyest csökkent, tehát terme­lékenyebb munkával érték el a számottevő teljesítményeket. A termelés elsősorban azokon a te­rületeken növekedett, ahol ki­alakultak és széles körben elter­jedtek az iparszerű termelés módszerei. A termelés fejlődésénk évről évre gyorsuló ütemét vizsgálva megállapította, hogy ebben nagy szerepe van a szocialistabrigád- mozgalom kibontakozásának, a munkaversenyben tapasztalható változásoknak. A szocialista bri­gád címet elnyert brigádok szá­ma, 1971 óta 1200-ról 4 ezerre emelkedett, a tagoké 18 ezerről 70 ezerre. Nagy részük volt ab­ban, hogy néhány ágazat — fő­ként a zöldséetermelés — kivé­telével, kedvezően alakult a me­zőgazdasági termelés. Az idei évről azt kell tudni, hogy gazdasági eredményei erő­teljesen kihatnak egész ötödik ötéves tervünkre. Népünk élet- színvonalának további alakulása múlik azon, hogy az idén sike­rül-e behozni, pótolni a tavalyi kieséseket is? A tervelőirányza­tok szerint az idén 7—8 százalék­kal kell többet termelni, mint 1975-ben. Az állami gazdaságok­nak ennek kétszeresét kell elréni. A feladat nagyságát átérezték és megfelelően értékelték a je­lenlevők. Azzal is egyetértettek, amit Váncsa Jenő mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszterhe­lyettes hangsúlyozott, hogy a gazdaságok dolgozói, szocialista brigádjai rendkívül sokat tehet­nek az idei mezőgazdasági ter­melési terv sikeréért. A küldöt­tek másról sem beszéltek a szü­netekben, mint arról, hogyan le­hetne még jobban összekovácsol­ni a szocialista közösségek ere­jét, a valamennyiük elé kitűzött nagy cél érdekében, s hozzászó­lásaikban is hangot adtak cse­lekvő szándékuknak. Szinte ki­vétel nélkül csatlakoztak a cse­peliek felhívásához, az októberi forradalom 60. évfordulója tisz­teletére kibontakozó munkaver­senyhez. A tanácskozás természetesen alkalmat adott az ismerkedésre, a tapasztalatok cseréiére. A fo­lyosón, kávézás, cigarettázás köz­ben, azok az apróbb helyi gon­dok is szóba kerültek, amelyek nehezitői, egyúttal velejárói is a mezőgazdasági termelés átalaku­lásának. A gépesítés, a tudomá­nyos kísérletek, módszerek al­kalmazása magasabb képzettséget sürget, ennek ellenére sokan úgy vélekednek, hogy tanulás nélkül is elboldogulnak a munkával. — Pedig ma már a gépek is olyanok — érvelt a tanulás szük­ségessége mellett Pólyák József, a Bajai Mezőgazdasági Kombi­nát egyik küldötte —, hogy érett­ségizett kezelőt követelnek. Mert, ha egy dolgozó kevesebbet tud, mint a rábízott berendezés, a gép nemhogy pótolni tudná a hiányt, még a saját kapacitását sem kjépes hozni. Nálunk nem is annyira a hozzáértő, tanult szak­emberek hiányzanak, az a baj, hogy aki elvégezte a középisko­lát, az irodában akar ülni. Job­ban érzi magát az íróasztal mel­lett, mint a hidroforház közelé­ben. Pólyák József a sertéskombinát kiváló dolgozója. Nincs rajta egyetlen felesleges deka, mitől is lenne? Megállás nélkül él, egyik munkából a következőbe lendül. Műszakot és brigádot vezet, mun­kásőr szakaszparancsnok, párt­propagandista és az üzemi szak- szervezeti bizottság titkára. Ha elosztaná a napi 24 óráját, meg­lepően kevés idő jutna a saját pihenésére és a két fiára. Egyéb­ként nem az a típus, aki kimuta­tást vezetne arról, hogy meny­nyivel vállal többet annál, ami­ért fizetik. — Annak örülök, hogy a bri­gádunk is mégállja a helyét, ko­moly részük van a tavalyi, ki­magasló eredményekben. A múlt évi terv, 60 ezer darab válasz­tási malac leadását írta elő, ezt több mint 66 ezerrel teljesítettük. Egy év alatt 74 ezer hízót bocsá­tottunk ki a telepről és ezt úgy tudtuk elérni, hogy módosítot­tunk a technológián. Ennek az a lényege, hogy egyazon férőhelyen kétszer annyi malacot nevelünk, vagyis növeltük a termelékeny­séget. Ebben közrejátszik az ösz­tönzőbb bérezés is, és az, hogy a brigádtagság fele már megsze­rezte a szakmunkás képesítést. Az igazság az, hogy a nevelésük nem éppen könnyű feladat, mi­vel mind nő, 18 évestől egészen a nyugdíjkorhatárig bezáróan, te­hát az összetétel vegyes, a lét­szám változó. Sok a kismama, je­lenleg öten vannak GYES-en, négyen vannak könnyebb mun­kán, utánpótlást kapni meg egy­re nehezebb. Sajnos, az állatte­nyésztés nem tartozik a divat­szakmák közé. Annak ellenére sem, hogy fizikailag egyáltalán nem megerőltető. A tanácskozáson Pólyák József is szót kapott és részletesen be­számolt a bajai kombinát mun­kájáról. Elmondta, hogy gazdasá­guk tavaly 74 ezer mázsa sertés­• 70 ezer brigád tag képviselői a tanácskozáson. • Szűcs László, a bajai Mező­gazdasági kombinát gépesítési szocialistabrigád-vezetője. és 7300 mázsa marhahúst adott a népgazdaságnak, tejértékesíté­sük túlszárnyalta a 4 millió li­tert. Az egy tehénre eső tejho- zamük 3600 liter fölé emelkedett. A kombinát 46 szocialista bri­gádjának csaknem 1200 tagja 8 millió forintos eredmény növe­kedést ért el, a hozam tervek túlteljesítésével és a költségek csökkentésével. Az idén, a meglevő eszközök jobb kihasználtságát, a termelés hatékonyságának további növelé­sét és az eredményes gazdálkodás mind magasabb szintű megvaló­sítását tűzték ki célul. Vállalá­saik között szerepel a termelési érték 20 százalékos növelése, az 1975-ös eredményekhez mérten. A tavalyinál ezer mázsával több gyümölcsöt, csaknem egymillió literrel több tejet, valamint 5 ezer mázsával több sertéshúst ütemeztek be erre az esztendőre. Pólyák József azt is bejelentet­te, hogy a bajai kombinát dolgo­• Pólyák József, a bajai Mező­gazdasági kombinát kiváló dol­gozója. (Fotó: Kotroczó István.) zói egy emberként csatlakoznak a csepeli munkások felhívásá­hoz. Felajánlásaik alapján, nem ne­héz elképzelni, hogy bőven lesz dolguk az idén. Olyan feladatok előtt állnak — és áll valameny- nyi mezőgazdasági nagyüzem —, amelyeknek a teljesítéséhez az egyéneknek és a közösségeknek is, nagyon ki kell tenni maguk­ért. Nem kevesebbről van szó, mint arról, amiből élünk. Ha ők többet és jobbat tesznek le az asztalunkra, akkor valamennyi­en még jobban élhetünk, bele­értve azokat is, akik mindeze­ket a javakat előállítják. Szarvas­marhatelepeken, sertéskombiná­tokban, vagy akár a mezőgazda- sági kutatóintézetek falai között, nagy teljesítményű gépekkel, vagy a két kezük munkájával, ponto­san, fegyelmezetten, lelkiismere­tesen. Ügy, ahogy a szocialista- brigád-vezetők országos tanácsko­zásán megígérték. Vadas Zsuzsa Ember és munkaerő zetéshez szükséges képességekkel, s azokkal jól is tudjanak élni. Hogy e tekintetben sok még a tennivalónk, azt a vitázó cikkek, riportok nyilatkozatok garmadá­ja tanúsítja. Egymásra utáltán a munkafolyamatokban A vitának, amelyet a Magyar Televízió tavaly decemberben in­dított, s amelyet tizenkilenc me­gyénk napilapjai több mint egy hónapig gombolyított (s amely ma délután háromnegyed 6-kor a televízió kerekasztal beszélge­tésének témája lesz), visszatérő refrénje volt, hogy honnan ve­gyük, ami nincs. Vagyis: növek-, vő gazdasági és társadalmi fel- feladatainak megvalósításához honnan biztosítsuk a megfelelő számú és képzettségű munka­erőt? A több száz újságcikk, ri­port és nyilatkozat közül külö­nös érdeklődéssel olvastam egy pártmunkás hozzászólását, amely­nek az a lényege, hogy az egyik gazdasági vezetőt átküldték a megye másik gyárába: nézzen csak körül, hogy ott miért jobb a munkahelyi légkör, mint a sa­ját portáján. A szomszédolás után a „küldött” köntörfalazás nélkül elmondta: „Szó, ami szó, ott jobban hallgatnak minden munkás, minden vezető vélemé- nj'ére, ott jobban gazdának ér­zik magukat az emberek, mint minálunlc És az is igaz, hogy ott valamivel kevesebb a kereset, de mégis kisebb a vándorlás, mint itt. Valahogy jobban érte­nek az emberek nyelvén, egy ki­csit mindenki jobban töri a fejét a közös gondok megoldásán ... Többször szóba került a vita során, hogy milyen sok formá­ban, s milyen differenciáltan és árnyaltan jelentkezik naponta a vezetők és beosztottak jó, vagy rossz kapcsolata. Bárhol dolgo­zunk is, egymásra vagyunk utal­va, egymás kezére dolgozunk. Mai helyzetünkben — gazdasá­gi erőforrásaink feltárásában, munkánk hatékonyságának növe­lésében, gondjaink megoldásában — minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kap a kiegyensúlyozott kapcsolat igénye, mert abban, hogy az egymás közötti kapcso­latok milyenek, plasztikusan ki­fejeződhetnek a közösségi akarat értékei, a szocializmus társadal­mának emberi értékei, a munka minőségének értékei — helyesen vagy torzított formában. Még pontosabban fogalmazva: a ve­zető és a beosztott kapcsolata ép­pen a fejlett szocialista társada­lom építésének sajátosságai miatt az emberek jó részének a sze­mében óhatatlanul az állam és az ember kapcsolataként jelent­kezik, akkor is, ha igazgatói szerv, gyár vagy akár termelő- szövetkezet, hivatal vezetői és beosztottai közötti viszonyról van szó. Ezért lehet országos kér­dés, politikai kérdés a vezetés kulturáltabbá — ha úgy tetszik emberibbé — tétele minden te­rületen, ahogy erről az MSZMP XI. kongresszusának határozata is szól. Meghatározó: a vezetés és a beosztottak kapcsolata A jobb munkahelyi környezetben kamatozik Hangsúlyozom: nagyon tetszik ez az őszinte nyilatkozat, mert feleletet ad rá, hogy mit várnak az emberek a vezetőiktől, s mire kell ügyelniük azoknak, akik a vezetés tudományát — igen a tudományát, ne féljünk ettől a megfogalmazástól — hasznosan az emberek gondolkodásának, ér­zéseinek felhasználásival, és nem mellőzésével, kívánják alkal­mazni. A vezetés elsősorban emberi kapcsolat, hiszen mindenfajta ve­zetés emberrel — a televízió és a megyei lapok szóban forgó vitá­jánál maradva, munkaerővel — függ össze. Emberrel, munkaerő­vel, aki irányít, s emberekkel, munkaerőkkel, akiknek a felada­tot végre kell hajtaniuk. Bizo­nyban sem kell, hogy ebben mi­iven i ' szerepet játszik a mun­kát irányító vezetők és beosztot­tak közötti kapcsolat milyensége. Egy kicsit a politika nyelvére le­fordítva a szót, és szabadon idéz­ve Kádár Jánosnak, egy an­gyalföldi választói nagygyűlésén elmondott véleményét, az embe­rek egyetértenek a párt politiká­jával, azzal a közszellemmel, ami az országban általában jellemzi az életet, s ezért az ország jól ér­zi magát. Az azonban, hogy az egyes emberek külön-külön jó­nak vagy rossznak érzik a hely­zetüket, sokban függ a gyárigaz­gatótól, a tsz-elnöktől, a hivatali vezetőtől, a brigádvezetőtől, a művezetőtől vagy akár — fegy­veres testületeknél — a rajpa- nacsnokoktól. Ezért a munkaerő- helyzettel összefüggésben is nagy gondot kell fordítani arra, hogy vezetőink rendelkezzenek a ve­Mi lehet az előrelépés módja? Elsősorban a helyes vezetőkép­zés. Jelenleg sokfajta céllal sok vezetőt képeznek nálunk külön­féle iskolákban és tanfolyamo­kon. Ennek eredményeként si­került eljutnunk odáig — s ez önmagában is igen nagy ered­mény —, hogy a különböző posz­tokra kerülő emberek szaktudá­sa, világnézeti állásfoglalása ma sokkal jobb, mint korábban, bár­mikor volt. De a szaktudás, a politikai élkötelezettsé önmagá­ban még nem vezetni tudás is, s ennek visszásságait gyakran érezzük. Éppen ez a helyzet teszi fontossá, hogy vegyük számba mindazokat a lehetőségeket, amelyekkel a legfonfosahbr - ember. kapr rolp.t m”’ tudományára is rávezethetjük mindazokat a tisztségviselőket, akik elhivató'‘ak a gondjaikra bízott kisebb-nagyobb kollektí­vák irányítására. Értéke szerint kell foglalkozni ezzel, mert minden energia, ame­lyet ilyen célokra fordítunk, sok­szorosan visszatérül az emberek munkájában, nemcsak a szó szak­mai, hanem emberi értelmében is. S noha mindez sokfajta át­tételen kamatozik a munkaerő­gondok megoldásában, de min­den bizonnyal kamatozik az em­berek jobb munkahelyi környe­zetében, amely fundamentuma volt és a jövőben is fundamen­tuma lesz a törzsgárda -arapo- ának. !%5szep: ""rlgyer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents