Petőfi Népe, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-16 / 39. szám
A 1911. február 16. • PETŐFI NEPE • 9 Szociológia a Szovjetunióban A hatalmas testvérországban — mint a szocialista államokban általában — a tudományos kutatások is az egymást követő ötéves és távlati tervek szerint programozottak. S ez nem véletlen. Azok a nagyszabású feladatok, amelyet az SZKP kongresszusai (legutóbb a XXV.) a párt és a nép elé terjesztettek, a tudományok teljes mozgósítását, termelőerővé válásukat igénylik. Különösen kiteljesedik a tudományok fejlődésének ez a társadalomfejlesztő funkciója a jelenleg folyó X. ötéves tevben, amely a hatékonyság és a minőség jegyében a kommunizmus építésének további fontos időszaka. • Éppen ezért a tudósok, a tudományos intézmények elsődleges feladata a következő években a kutatások tudományos színvonalának emelése és gondoskodás a mélyreható társadalmi-gazdasági folyamatok tanulmányozása alapján megfogalmazott ajánlások gyakorlati meghonosítása. Felmerül a kérdés, hogy a társadalomtudományok, s ezeken belül is a szociológia mennyiben képes hozzájárulni a gazdaságitársadalmi célok megvalósításához? Mindjárt szögezzük le: nagyon sokban! A szociológusok kutatásainak nagyon konkrét feladata például tevékeny részvétel a tervezés és az irányítás tökéletesítésében. A különböző profilú (üzemi, tudományos stb.) munkakollektívákban és a területi egységeknél folyó komplex gazdasági és társadalmi tervezés fejlesztése megköveteli a tervezési módszertan, a szociális mutatók rendszere tökéletesítését, a társadalmi tartalékok teljes kihasználását. A fejlesztés hatékony rendszere pedig nemcsak a közgazdászok, hanem más társadalomtudósok — szociológusok, pszichológusok stb. — közös munkáját igényli. A gazdasági, társadalmi feladatok megoldásának, a célok kitűzésének fontos alapja a fejlett szocialista társadalom struktúrájának tanulmányozása. Ez magában foglalja mind a munka jellegében és tartalmában történt változások kutatását, mind a szocialista tulajdon formáinak fejlődésével va^ó beható ismerkedést, mind pedig az elosztási rendszer tökéletesedésének vizsgálatát. jj • A szovjet társadalom osztá- &^ápmdalmi csoportjainak további kozeledeset — a nagy alapvető folyamatokon túl — a határcsoportok fejlődésével, az egyik társadalmi csoportból a másikba való átkerülés folyamataival (különösen az ifjúság esetében), a nemzetek és a nemzetiségek társadalmi és osztályösszetételének hasonulásával, és a lakosság vándorlásának (az úgynevezett migrációnak) mindezen folyamatokban játszott szerepnövekedésével kapcsolatban vizsgálja a szovjet szociológia. A fejlett szocialista társadalom fejlett szocialista életmódot igényel. Ennek tanulmányozása, a lehetőségek és a valóság vizsgálata növekvő mértékben igazolhatja a szocializmus történelmi előnyeit, és megsejtetheti a kommunista életmód érlelődésé- nek folyamatát. Míg az életmód egyes oldalait (a család, a mindennapi élet, a szabad idő stb.) tanulmányozva a szovjet szociológusok a konkrét szociológiai kutatásokat részesítik előnyben, maguknak a kutatásoknak az értékelését olyan életmód modell megalkotására használják, amely egyértelműen elméleti-ideológiai jelentőségű. Ebben természetesen közösen kutatnak a közgazdászokkal, a lélektan szakembereivel, néprajzosokkal, demográfusokkal és velük együtt fogalmazzák meg az időszerű gyakorlati ajánlásokat. • A szovjet szociológiai kutatások fontos területe az ideológiai folyamatokra, e folyamatok irányításának mechanizmusára, a propaganda- és nevelőmunkaformáinak és módszereinek tökéletesítésére, a kultúrafejlesztés lehetséges útjainak előrejelzésére irányuló szociológiai vizsgálódások. Ezek a kutatások a közvélemény alapos megismerését, a tömegtájékoztatási és propaganda- eszközök hatékonysági mutatóinak feldolgozását, a közvéleményben — mint az életviszonyok és szükségletek különleges visszatükröződési formájában — való eligazodást, az irányító szervek szerepének tanulmányozását igénylik. Már ebből a rövid és vázlatos áttekintésből is látnivaló: nemcsak a tervszerűség, hanem a vizsgált témák is ismerősek. Nálunk, Magyarországon szintúgy * szociológiai kutatások kiemelt irányai a társadalmi struktúra, az életmód és a tudat vizsgálata a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában. A közős problémák azonban természetesek a társadalmi-gazdasági fejlettség nagyjából azonos szintjén álló szocialista társadalmak esetében. Az országainkban folyó szociológiai kutatások éppen ezen az alapon koordinálhatok. • A jövőben bizonyára tovább fejlődő együttműködés hozzájárul a marxista szociológia nemzetközi pozícióinak további megszilárdításához. (D. M.) „EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN” Látogatóban Ady Endrénél Amíg a költészet éltető fényei nem húnynak ki, Ady Endre alakját is megőrzik a versei. Nyilván erre gondolt, amikor kiválasztotta és megjövendölte saját költői maradandóságának legidőtállóbb formáját: „Ifjú szívekben élek tovább...” Valóban itt van közöttünk. Idézzük, mondjuk, szeretjük a verseit, melyekből személyesen is elénk lép: szép, dacos szájával, magas homlokával, súlyosan ránkfüggesztett tekintetével. Szoborszerű, hallatlanul szuggesztív vonásai éppúgy kivételezett helyet követelnek az utókor emlékezetében, mint különös zengésű, felzaklatóan szenvedői yes sodrású versei. Ezekkel a versekkel örökös helvet szerzett magának költészetünk halhatatlanjai között. De arról, hogy hol és miként töltötte napjait, milyen személyes tárgyak vették körül, eddig csak a róla szóló leírásokból alkothattunk képet. Most végre, elég hosszú várakozás után. ezt a hiányt is pótolhatjuk. Látogatóba mehetünk, ha nem is személyesen Ady Endréhez, de abba a lakásba, amelyet hotelek, penziók, bérelt szobák után, élete végén a sajátjának tudhatott. Budapesten, a Veres Pálné utca 4—6. sz. alatti ház első emeletén töltötte élete utolsó éveit a nagybeteg költő és fiatal felesége, Boncza Berta. Ebben a lakásban születtek életművének nagy záróversei: a Mai próféta átka, a Krónikás ének 1918-ból, a Beszélgetés a szívemmel, az Elégedetlen ifjú panasza, és a legutolsó, az Üdvözlet a győzőnek. Innét figyelte súlyos betegen is túláradó örömmel, az őszirózsás forradalom eseményeit. Itt keresték fel a Nemzeti Tanács vezetői, hogy köszöntsék. A küldöttség egyik tagja, Hatvány Lajos, visszaemlékezésében részletesen leírja a bensőséges hangulatú ünnepséget. Ő olvasta fel azt a szívbemarkoló pár sort is, amelyet Ady fogalmazott meg, de elmondani már nem tudott. „Dadogva, gyáván, de mégis némi büszkeséggel mondok köszönetét Önöknek, a forradalmi magyar nemzet tanácsának, aki eljött a kpltőtyöz. Betegen és meghatottam Hálásan szorongatom a félém 'hyüitotf "kézekét. ' (Terv érzem, hogy való és bekövetkezett az én forradalmam.” Ebben a lakásban, ahol a költő birkózott a halállal, miközben beteljesülni látta élete nagy álmát és ahol gyakori vendégek voltak a kor legnevesebb irodalmárai. művészet, most Ady Endre ismeretlen ismerősei járhatnak szobáról szobára. Benvit- hatnak a szilvakék bútorokkal berendezett fogadóba, megtekinthetik Csinszka művészi ízléssel kialakított szobáiét, és Advét. az összes helyiség közül a legegyszerűbbet. A bútorok • A látogatók érdeklődve tanulmányozzák a fényképeket és a korabeli dokumentumokat. • Lenn: egy kép a kiállítás anyagából. Ady Endre édesanyjával és feleségével. (Kotroczé István felvételei.) eredetiek és ugyanúgy állnak, ahogy annak idején kijelölték a helyüket. Ady szobája pontosan olyan, amilyennek Bölöni György leírta: „Az ablaknál, háttal a világosságnak, sarokra fordítva íróasztal, mellette könyvespolc. Dívány és székek. Szobája kényelmének hasznát már alig veszi. Legjobban ágyát kedveli, és ha nem komoly beteg, akkor is szíves-örömest elheverész benne.” Itt most minden a költőre emlékeztet. A polcokon a könyvek, az összegyűrt takaró a díványon, «■‘lámpa, az-íróasztalon. Ezek a- tárgyak vették körül élete utolsó éveiben. Közöttük lélegzett, írt, szenvedett, örült és reménykedett. A hajdani konyhából és a személyzeti szobából átalakított kiállítóhelyiségben kaptak helyet az erről a korszakáról " fennmaradt iratok, dokumentumok. Életrajzi és kortörténeti vonatkozású fényképek, feljegyzések, kéziratok. Útbaigazító kisfilmek, diakép-sorozatok, és hangműsor. Nyomonkövethetjük bennük Ady költői útját, megértjük, miért tudott Ember maradni az embertelenségben. Utolsó pillanatáig szenvedélyesen tiltakozott, harcolt a népeket esztelenül egymás ellen uszító háború ellen. Amikor már járni és beszélni is alig tudott, maradék erejével és egész szívével, a magyar nép történelmét újjáíró forradalom mellé állt.. Ebben az évben ünnepeljük születésének 100. évfordulóját. A költő lakásából kialakított emlékmúzeum olyan születésnapi ajándék, amelyet mi kaptunk. Fogadjuk tehát érdeklődéssel és örömmel. Vadas Zsuzsa • Ady szobája. Az alsó képen: a fogadó. bejáratot díszítő Adyképmás. iiniiuríiii^fsiiiiuui^iisiitiíiinsiffíiiKisnuisiiiiHiiaiiaiaiiiiaaiisiiümififgsTitsiinriiitifíiiiuifisiiniiiiii^ Lexikon - hibákkal I KÜRTI ANDRÁS KISREGÉNYE! 1 13. És hogyan viselkedett a viharba került hajó kapitánya, inig a legénység a fedélzeten sürgölődött? Kevésbé képletesen: mit csinált ezalatt a felelős szerkesztő, akinek kezébe adatott a kormánykerék, minthogy a fő- szerkesztő már egy hete külföldön tanácskozott valakikkel, valamilyen célból. Amint hírét vette az első telefonoknak, elsápadt. Micsoda balszerencse! Ez milliós népharag első hulláma lesz, nem jöhetett volna ez egy héttel előbb? Vagy egy héttel később? Amikor ő már Ismét szerény másodhegedűs csak a lapnál, némi ellenzéki beütéssel. Miért is nem olvasta el még kéziratban annak a turcsi lánynak a dolgozatát, biztos nem engedte volna át. De azt hitte, hogy szimpla tudományos cikk, az ilyenektől meg neki borsódzott a háta, meg aztán az ilyenek általában teljesen ártalmatlanok, ki sejtette volna ... Gyorsan bezárkózott a szobájába, összekoccanó ujjakkal tárcsázott. Hívta a Tájhivatalt, a kerületi pártbizottságot, majd egy barátját a minisztériumból, hogy utasítást, segítséget kérjen. De csak tanácsokat kapott. Döntsön önállóan, ez nem olyan volumenű ügy, amiért csorbítani kéne a szerkesztőség önálló döntési jogát, a felelős egyéni vezetői állásfoglalást, legalábbis a dolgok mostani állásánál. Reszketett a keze, amikor helyére tette a hallgatót, itt már csak a vesica fellea segíthet. A vesica fellea valóban már sok nehéz helyzetből húzta ki a Déli Hírek felelős0'szerkesztőjét, aki most elhaló hangon kéri titkárnőjétől a kocsit, és hogy küldje a lakására az orvost, talán még életben fogja találni, mondja meg őszintén, sárgul a szeme- fehérje?... — Viszi már az irháját? — néztek utána beosztottjai, amint titkárnőjére és a sofőrre támaszkodva, csüngő fejjel vonszolta magát végig a folyosón, a kapu felé. — Epehólyag. A szokásos história. Ha valami olyasmiben kellene döntenie, ami felelősséggel is jár, rögtön begörcsöl az epéje. Az a szófogadó, szolgálat- kész epéje ... Fogadás, nyugati utazás, reprezentálás alkalmával valahogy még sosem görcsölt be. — Ha kigyönyörködtétek magatokat — szólalt meg a közgazdasági rovat vezetője —, gyertek be a tanácsterembe, összedugjuk az orrunkat. „Földördül a zivatar ... a sok fehér virág Hisztériásán reszket, összebúj Tóth Árpád — Csak semmi pánik!! — nyitotta meg a tanácskozást rang- idősi minőségben az olvasó-szerkesztő — Először is nyugtasson meg benneteket az a tudat, hogy bármiként foglalunk állást, hazatérésük, illetve szerencsés fölgyógyulásuk után szeretett főnökeink úgy is azt fogják mondani, hogy nagy marhaságot követtünk el. Viszont a lapnak holnap is meg kell jelennie. Három dolgot csinálhatunk. Berezelünk és kiadjuk az informátorainkat, elhatároljuk magunkat Katitól és a zümbi’ktől. Szerintem ezt semmiképpen nem szabad megtennünk, nem korrekt. Marad tehát két járható út. Az egyik, hogy szolidárisak maradunk ezekkel a madarakkal, és bátran kiállunk mellettük, a reklamációk ellenére. A másik, hogy szolidárisak maradunk ugyan a ziimbiekkel, de pár napig, míg jobban ki nem alakulnak a frontok, egy szép újmódi kifejezéssel élve, süketre vesszük a figurát. Okosan hallgatunk erről a témáról. Nos? Csönd. Aztán egy félénk kérdés Bernáthegyi Gézától, a kulturális rovatból: — Szabad hangosan gondolkodnom? Kuncogás oldotta föl a feszültséget, ezt a kedves, szerény fiút még senki sem hallotta beszélni, ez mindig csak hangosan gondolkodik. — Szabad — intett az olvasó- szerkesztő —, olyan hangosan gondolkodhatsz, ahogy csak tudsz. Bernáthegyi hálásan elmosolyodott. — Talán valóban várnunk kellene. Pár napot. Folytatódik-e a roham? Az egyéni jelentkezések után nem vonul föl esetleg nehéztüzérség is? Gondolok hivatalok, intézmények írásos megkeresésére? Vagy megfordul a szél jár ás? Netán áf veszik a témát, reagálnak az ügyre más lapok. Vagy a rádió. Előfordulhat, hogy szeretett felelős szerkesztőnk váratlanul fölgyógyul és leveszi vállunkról a felelősséget ... — Te kis hülye — jegyezte meg Mákli Mária, a levelezési rovat veterán vezetője, ö most otthon fekszik, telefon kihúzva, előszobacsengő kikapcsolva, és pont akkor kezd el majd lábadozni, amikor túljutottunk a nehezén. Pongor, a közgazda, az élő lexikon kért szót. — Quintus Fabius Maximus — mondta. — Római diktátor. De talán Fabius Cunctatorként jobban ismeretik. Cunctator. Ingadozó, habozó. Ezt a becsmérlő melléknevet kapta kortársaitól halogató hadviseléséért, a punokkal vívott háborúban. Aztán került, hogy ez a taktika korántsem volt helytelen. Mert amikor helyettese az ő távollétében vakmerőén csatát kezdeményezett, Cannae-nál a sereg vezérestül elpusztult. — Lassan körülhordta mindenttudó tekintetét a jelenlevőkön. — Ismétlem, az egész sereg. Viszont Cunctator később, Tarentum visszafoglalásával győzelmet aratott Hannibál felett... Azt hiszem, világos, hogy én melyik utat ajánlom. Persze a végső döntés Pistáé — nézett az olvasó-szerkesztőre —, a teljes felelősség is az övé, lapot nem lehet demokratikus szavazással csinálni. Doktor Förgeteg András, aki már egy idő óta egyre ingerültebben fészkelődött a székén, kirobbant. (Folytatjuk) A KOSSUTH Könyvkiadó jóvoltából látott napvilágot a Kulturális intézmények és szervezetek Magyarországon című köz- művelődési lexikon. A kiadó e kötettel hiányt pótolt; hasonló célzatú és tartalmú kiadvány eddig még nem forgott közkézen hazánkban. (Lehet, hogy másutt sem; erre nézve nincsenek megbízható adataink.) A vállalkozás tehát méltán érdemel figyelmet. Az a cél vezette a szerkesztőket e lexikon jellegű kötet ösz- szeállításakor, hogy a nagyközönség minél jobban megismerhesse általa kulturális életünk egészét, annak szervezeti kereteit; az intézményhálózatokat épp úgy, mint az ismétlődő rendezvénysorozatokat, a művészeti- tudományos élet műhelyeit és orgánumait. Aki az ilyesfajta ismeretekre szomjazik vagy munkaköréből adódóan szükségét érzi, hogy a kötet tartalmával megismerkedjen, az bizonyára érdeklődéssel olvassa mondjuk a zenekarokkal, művészeti együttesekkel, a. folyóiratokkal vagy a művészeti díjakkal kapcsolatos tudnivalókat, valamint a könyvtárak, múzeumok, irodalmi emlékhelyek, kutatóintézetek és más intézmények jellemző adatait, sajátos vonásait és feladatköréit. SAJNOS, e sokak által várt kiadványról lehetetlen fenntartások nélkül szólni. Elsősorban a szerkesztési következetlenség miatt. Mert mit mondjunk például, ha a kötetben olvassuk a visegrádi színjátszó napokról, le sehol nem leljük benne a ,ia ■már másfél évtizedes múltra visszatekintő s igazán rangosnak mondható gyulai Erkel Diák Ünnepeket? Vagy ha hiába keressük a címszavak között a Kecskeméti Népzenei Találkozót, mely kétévenként a hírős város országos figyelmet keltő eseménye? Továbbá a szombathelyi Életünk című folyóiratot bemutatja a könyv, de nem tartja érdemesnek erre a budapesti Mozgó Világot. S nem is csupán következetlenség, hanem egyenesen súlyos hiba, melléfogás, hogy a közművelődési lexikonban ez ,áll: Kecskeméten „a helyi tanács időszakos művésztelepet tart fenn”. (Ugyanis az említett intézmény nemcsak, hogy nem „időszakos”, de nem is a tanács, hanem a Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapja tartja fenn. Hogy mennyire nem „időszakos”, azt is mutatja: megszakítással immár hatvanöt esztendeje áll fenn.) Olvassuk továbbá, hogy a kecskeméti Katona József Múzeum „rövidesen új épületbe költözik”. Ebből viszont annyi a valóság, hogy egy régi kollégium átalakítása után az intézmény — majdan — egy épülettel bővül. Nagy különbség! VÉGÜL említsünk meg egy olyan — enyhén szólva — pontatlanságot, mely közvetlenül a mi „házunk táját” érinti. Lapunkról azt írják, hogy 1946 óta jelenik meg, s méghozzá a megyei pártbizottság és a megyei tanács úgymond „közös szerkesztésében”. Az igazság ezzel szemben, hogy a Petőfi Népe című napilapot a szerkesztő bizottság szerkeszti, a fejlécén pedig az áll, hogy „Az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának napilapja”. Titok, hogy miért tartják szerkesztő testületnek a tanácsot? ' CSAKIS sajnálni tudjuk, hogy a rangos kiadó sok-sok gazdag tartalmú könyv napvilágra segítése után — ezek közt volt jó- néhány lexikon is — ezúttal ilyen szakszerűtlenül összeállított, a jó ‘ ügyet elégtelenül szolgáló kiadványt nyújtott át az olvasóknak. Ezután már csak azt remélhetjük, hogy mihamarabb kézbp- vesszük majd a kijavított-kiegészített, színvonalas közművelődési lexikont. Szükség van rá, méghozzá nagyon. Varga Mihály
