Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-16 / 13. szám
I rtiun niifis 9 1977. január 16. Lányok - gyárkapun kívül és belül Készül a beszámoló Feltűnően csinosak, ápolt a hajuk, divatos a ruhájuk. Ülnek a cukrászdában, iszogatják a kávét és diskurálnak. „Hallottátok?” — kérdi egy kellemes gömbölyűségű pirospulóveres —, az a lány, amelyik úgy odavolt azzal, hogy Pestre megy dolgozni, állítólag üzent a csoportvezetőnek. Visszajönne.” A lányok megélénkülnek. „Azt hitte talán — meditálnak a témán —, hogy ott aranyból vannak a varrógépek, zsákban hordják utánuk a pénzt és mesebeli hercegek ácsorognak a gyár előtt? Nősülési szándékkal?!" Ezen nevetgéltek egy darabig és hamarosan másra terelték a szót. A munkahelyükre. Dicsekedtek a teljesítményükkel, panaszkodtak, hogy a múltkor két órán át álltak a gépek, mert késett az anyag, megállapították az egyik olasz szerelőről, hogy jóképű és azzal váltak el egymástól, hogy manapság, sajnos, kevés a jóravaló, partiképes fiatalember. A beszélgetés kíváncsivá tett. Nem volt nehéz rájönni, hogy az ismeretlen lányok a Halasi Kötöttárugyár dolgozói és ez a gyár egyebek között arról is nevezetes, hogy zömmel nőket foglalkoztat. A javában épülő nagyberuházás egyetlen végleges munkahelye, a tavaly átadott, hatalmas konfekcióüzem, ahol annyi a szép, fiatal teremtés, mint égen a csillag. A mennyezeten fénycsövek világítanak éjjel-nappal, ütemesen kattognak a varrógépek, látszólag egyforma valamennyi, valójában annyifélék, ahány műveletből a késztermék gyártása összetevődik. 9 Lantos Piroska a helyet fogúit Magyarán». Flajsz Erzsi például fedővarrást készít egy Mauser Spezial névre hallgató gépen. Készséggel elmagyarázza, hogy ezen a munkán, a szabásvonal eldolgozását kell érteni. Kanyó Klári feladata jóval bonyolultabb. A láncológép tűvékony fogaira szedi rá a nyakkivágás szemeit és patent részt rak rá. Nagy figyelmet és tudást igénylő művelet. *Az üzem színes, mint a virágos rét. Csak nem igazi, hanem kötött virágok, stilizált minták nyílnak a sokféle színben pompázó divatos holmikon. — Némelyik olyan szép, hogy gyönyörűség kézbevenni —, lelkesednek. A gépek kezelése még szokatlan, de maga a munka nem idegen tőlük. Legtöbbjük, szabad idejében is köt, horgol, kézimunkázik. Ezt a szakmát is azért tanulták ki, mert legközelebb állt az érdeklődésükhöz. Az pedig egyenest kapóra jött. hogy Halason lehetőség nyílt az elhelyezkedésükre. A tavaly végzett 83 szakmunkástanulóból, 75-en ittmaradtak, ök a gyár első, saját nevelésű szakmunkásgárdája. □ □ □ Közös ismertetőjelük, hogy szerények, szorgalmasak, meglepően gyorsan haladnak előre. Flajsz Erzsi még csak 17 éves lesz és már az összes géptípust ismeri. Bárhová oda lehet ültetni, ahol szükség van az ügyes kézre. Lantos Piroskát meg azért vették le a gépről, hogy a tudását adja át a többieknek is. Most csak sétál és figyel. Ahol helytelen mozdulatot lát, odalép és elmagyarázza, hogyan kell fogni az anyagot, milyen módszer a legcélravezetőbb. • A környezet hatással van a közérzetre. Amikor a konfekció- üzem a régi helyéről átköltözött az új csarnokba, mindjárt 8—10 százalékkal emelkedett a termelés. (Fotó: Csuzi Zsuzsa) Mindkét kislány annyira fiatal még, hogy talán egy másik „öreg” gyárban, nem is tudtak volna ilyen gyorsan kiugrani a mezőnyből. Halason ez is lehetséges. Nincs törzsgárda, nincsenek sem jó, sem rossz beidegződések, szabályok, amelyek évekig nem adnak lehetőséget a fiataloknak, a kibontakozásra. A gyár most alakul, szerveződik és épül. A dolgozók szemeláttára és velük együtt. A konfekcióüzemen kívül még semmi sincs az eredeti helyén, kevés a munkaerő, főleg a szakképzett. Ezzel magyarázható, hogy aki megbecsüli magát és kitűnik a szorgalmával, áz eredményeivel, annak akkor is nagy a becsülete, és több a fizetése, ha alig 17 éves. □ □ □ Lantos Piroska például havonta 2300 forintot keres, ami a könnyűiparban tekintélyes összeg. A karcsú, szőke lány, a várostól 30 kilométernyire levő Jász- szentlászlóról járt be, amíg rá nem únt az utazgatásra. Most albérlő Halason. A szobáért 450 forintot fizet, ebből 200-at térít a gyár. Piroska takarékos és beosztó. Félév alatt 5000 forint gyűlt össze a betétkönyvében. A pénzt ő is, mint a többi lány, kelengyére tartalékolja. így igazodik féllábbal a falu szokásaihoz, a másik lábát viszont annyira megvetette a gyárban, hogy máris továbbtanulási terveket forgat a fejében. Ezért szeretne még többet tudni, mert érdekli, foglalkoztatja a kötszövő szakma. Annak, hogy a legkiválóbban képzett szakmunkások közé; kerüljön, nincs semmi akadálya. A gyár vezetői örömmel támogatják a tanulni szándékozókat és már az idén szeretnék megszervezni a kihelyezett textilipari szakközépiskolát. Jóval nehezebb megoldani a fiatalok összefogását, nevelését. Sokat és igyekezettel foglalkoznak velük, de jobbára csak munkaidőben, menetközben. Közös rendezvényekre még nincs alkalmas helyiségük, és gond az is, hogy a lányok javarésze bejáró. Az albérletben lakók kevesebben vannak, és meglehetősen egyedül érzik magukat a városban. Piroska műszak után hazamegy, és ki sem • Flajíz Erzsitől is sokan kérnek tanácsot. mozdul a szobájából. Kézimunkázik, olvasgat. Eleinte, benézett , egy-két szórakozóhelyre is, de-'*•*"* * amit látott, attól elment a kedve. Szívesebben töltené a sza- ** bad idejét a gyáriak között, egy vonzó klubhelyiségben. Erre még várni kell. □ □ □ Egy nagyüzem életrehívása nemcsak gazdaságilag bonyolult feladat, hanem emberileg is. A gyári környezetre, a munkakörülményekre már most sem lehet panasz. Később még nagyobb rend és kényelem veszi majd körül a dolgozókat. De már most érezteti kedvezőtlen hatását, a közlekedés. A vasút szinte határvonalat húz, a város és az iparosodó terület közt és az autóbuszok sokszor félórákat várakoznak a leeresztett sorompó előtt. Égetően kellene egy felüljáró. És több vagy okosabban szervezett járat. Az üzemek egyik része reggel hatkor, a másik része nyolckor kezdi a munkát, a mostani negyed nyolcas menetidejű autóbusz, senkinek sem jó. Közérdekű téma ez is: több ezer embert érint. Azon is érdemes lenne eltűnődni, hogy miért nem jön a környékről egyetlen vonat sem reggel hat óra előtt? Az első 7 órára fut be az állomásra. A távolsági autóbuszok — feltehetően emiatt is —, zsúfoltak, bár a Volánnal sikerült megegyezni, hogy Kelebián, Tompán. Balotán felszedi a gyáriakat. Egy másik járat Kecelről indul, ezt később szeretnék bérautónak átminősíteni és akkor csak az ő dolgozóikat szállítaná. □ □ □ Nem könnyű kialakítani egy új gyár kiegyensúlyozott tempóját a kapun belül és kívül. Sokféle nézőpontot, érdeket és magatartást kell még összehangolni, hogy a jószándékú, de irányításra szoruló lányok minden tekintetben munkássá váljanak és a város is büszke lehessen, a ma még talán sok gondot okozó, ám a jövőjében annál nagyobb szerepet játszó ipari létesítményére. Vadas Zsuzsa A szövetkezetekben is készülnek a pártalapszervezetek a beszámoló taggyűlésekre. így van ez az izsáki Egyesült Sárfehér Termelőszövetkezetben is. A héttagú pártvezetőség megosztva a munkát, segíti a három pártalapszer- vezet vezetőit. Nagy felelősség hárul rájuk az elemző munkában, hiszen az egyesülés utáni első esztendőt zárják. Ismeretes, hogy a község három közös gazdaságának tagsága tavaly elhatározta, hogy egyesíti erőit Az időjárás, a fagyok, az aszály sok gondot okoztak. A szőlő ágazatban 7 millió forint jövedelemkiesés van a tervhez viszonyítva. Az 51 ezer mázsa helyett 30 ezer mázsa termett. Egyébként a termelési értéktervüket teljesítettéi. összességében tehát kedvezőbbnek tűnik a helyzet. Sok erőfeszítéssel igyekeztek más ágazatokból pótolni a kiesést. Nem kis gondot jelent a szövetkezet kommunistáinak, de a pár- tonkívüli vezetőknek sem. hnrt"'r a 2400 szövetkezeti gazda átlagélet- kora 57 esztendő, ezt a problémát csak növeli, hogy az 1500 hektár szőlőterületük is kiöregedőben van. A művelés hagyományos, százalékos alapon történik. A terület jelentős része már alig terem annyit, hogy érdemes legyen vele foglalkozni. Mintegy 200 hektáron úi telepítésű szőlőiük van. de a korszerű, gépi művelésre alkalmas terület alig éri el a 90 hektárt. Mi legyen? A szövetkezeti gazdák 200 hektárnál nagyobb területet elhagytak az öreg szőlőkből. Telepítsünk 500 hektáron új ültetvényt — határozták el. A pénz is előteremthető, de ki műveli meg? Gondoskodni kell munkaerőről. A fiatal asszonyok és lányok — mintegv nyolcszázan — jelenleg a termelőszövetkezet segédüzemágaiban dolgoznak alkalmazottként. szükség esetén besegítenek a mezőgazdaságba. Az általános iskolás lányok és fiúk — egy kivételével — továbbtanulnak. nem a mezőgazdasági termelésben akarnak elhelyezkedni. Pedig szükség van a fiatal szakemberekre. az utánpótlásra. Egvik módja a szövetkezet vonzereje növelésének, a fiatalok lakásépítésének segítése, kedvezmények nyújtása. A nyugdíjba menők száma évente növekvő arányú. Jelenleg is megközelíti az ezres létszámot. Az idős termelőszövetkezeti gazdák nem vállalják mór a tanulást az új, korszerű nagyüzemi szőlők viszont csak a technikát, technológiát is ismerő emberek munkáját hálálják meg nagy terméseredményekkel. íme, egy csokor a gondokból. Talán az országban is a legnagyobb szőlőterülettel rendelkező közös gazdaságban nem kis feladat a vezetés korszerű elveinek megvalósítása. Az elődszövetkezetektől kevés egyetemi végzettségű és gyakorlattal rendelkező szakembert ..örököltek” az intenzív kultúrákhoz képest. Az elemzés eddig kevés figyelmet kapott, de most már felismerték egy ter- melésfejlesztéssel foglalkozó csoport létrehozásának szükségességét. Ide tartozik az is, hogy a népgazdaság igényeinek megfelelően nagyobb gondot fordítanak a zöldségtermesztés fejlesztésére. Százötven hektáron például burgonyát ültetnek, amelynek művelését teljesen gépesíteni tudják. A kézi munkaerőt igénylő zöldség- termesztést is fejleszteni fogják olv módon, hopv százalékos művelésre adnak ki területet, ezzel a munkások, alkalmazottak és azok családjainak szabad munkaerejét is hasznosítják. A háztáji gazdaságok sokat segítenek a termelésben. Jelentős árumennyiséget adnak a népgazdaságnak a családi szükségleteken felül. íme. csak néhány tétel az elmúlt év árumennyiségéből, amit a háztáji agronómus tart nyilván: fe’vásároltak 5 ezer mázsa szőlőt és gviimölcsöt. 5 millió forint, értékű hízottmarhát és 5 ezer hízottsertést. A járási párt-végrehaitóbizott- ság megtárgyalta, miként érvényesül a szövetkezeti demokrácia a közös gazdaságban. Számos javaslatot tett a munka megjavítására. a demokrácia új igényeknrv szövetkezet nártvezetőségének megfelelő fejlesztésére. A beszámolóban szó esik majd a pártéletről, a kádermunkáról, a tömegszervezetek feladatairól. A fontos feladata, hogy a központi irányelvek alapián kidolgozza a helyi tennivalókat. A legfontosabb, hogy az idén a mezőgazdasági termelés itt is emelkedien legalább 7—8 százalékkal. Ennek elérésén munkálkodnak majd az egész esztendőben. A nártvezető- ségi beszámoló akkor lesz ió. ha a gazdaságirányítási munkában konkrétan meghatározza a feladatokat figyelembe véve a termelőszövetkezet sajátos gondjait. Horváth Ignác Kuba „kiváltságos osztálya” A kubaiak gyakran mondják, hogy náluk egyetlen kiváltságos „osztály” maradt — a gyerekeké. S ez valóban így van: az állam mindent megad a legifjabbaknak. A forradalom előtt Kubában milliókra rúgott az írástudatlanok száma; több mint 600 ezer gyerek volt kizárva a tanulásból, miközben sok ezer pedagógus volt munka nélkül. A Batis- ta-rendszerben oktatási célokra fejenként évi 11 pesót irányoztak elő. A népi hatalom megszilárdítása utáni első évben 350 ezerre nőtt a diákok és kétszeresére a pedagógusok száma. A mostani tanévben — az esti iskolák hallgatóit is beleszámítva — 3 millió 320 ezren tanulnak; ez Kuba lakosságának több mint egyharmada. S a költségvetésből oktatási célokra 961 millió pesót áldoz a szocialista Kuba. (BUDAPRESS — PRENSA LATINA) *••• (40.) Mindnyájan odanéztek a hangra, s a kalapjukhoz nyúltak. — A Vaskapu-sziklát mondom, felügyelő úr — szólott Sandi a maga közvetlen módján, mintha régi ismerőse lenne az öreg Maigretnek, ödeferm a lépcsőn rövid pipáját joválisan félárbóc- ra eresztette. Akár kérdőjelnek is tekinthették. — Ott kellene megnézni, azt mondom. — Maguk is azt mondják? — fordult az öreg nyomozó a bár- aonyban parádézó anyafiakhoz. Azok sunyítottak, leszegték a tekintetüket. — No — járt a pipa a fogak röttyenőin. Mintha maga a bölcs nyugalom lengedezne a tér fölött. — Komolyan kérdezem. Maguk ismerik az erdőt. Azért fe hívattam magukat. Végigtekintett az embereken, megállapodott a botja mankójá- jára támaszkodó vénséges vén Janón. — Maga; bátyám mit keres Itt? Csak nem akar velünk jönni az erdőre? Fejét csóválta, s hazaküldte Janót meg a sok öreget mind. — Tehát — fordult újra az anyafiakhoz. Az utat ismerik. Az anyafiak mozgolódtak, ka- hicsoltak. és főként kerülték a találkozást az öreg Maigret vesevallató tekintetével. Ez várt kicsit fenn a lépcsőn, majd pipája félreszaladt a foga közt. — Vagy nem ismerik? Szólni kellett. Králik Franyo kezdte hümmögve: — Hát... ugyebár, út nincsen. Ottanfele. / Mindjárt rábólintottak a többiek is. — Giz-gaz, meg csalán. — Tüske..., bozót... — Meg kő... Az öreg nyomozó mosolygott, bólogatott. Élvezte a dolgot, mert nagyon is tudta, hányadán áll. De Sandít is élvezte, ki ha termetével nem is tudott kiemelkedni társai közül, olyan volt, mint a stréber diák, ki majd kiesik: ágaskodásával a pádból. Együtt vigyorgott a felügyelővel, és folyvást kacsingatott neki. Majd társaihoz szólt oktatólag: — Az a lány tényleg eltűnt. S nem mesealakok tüntették el! — A papiás Maigret természetesen látta, hogy neki szól e nágy buzgóság. Rögtön feltolta a pipát. — Az a Vaskapu-szikla, az tetszik nekem. Arról már hallottam. S maga tudjál az utat? — Hát már hogyne tudnám! — pattant Sandi azon nyomban a lépcsőre, s a térképtáska csattogott a térdén, mintha tenyerét verdesné össze örömében. — Ahol én egyszer megfordultam. S noha többször se, ez mégis úgy hangzott a magabiztos szű- ből, mintha akárhányszor megtörtént volna. Mit törődött most a társakkal, kik ott maradtak a háta mögött, inkább még jobban összebújván? Némaságuk Sandi- nak nem sok jó ígérőén sötétlett a bársonykalapok alatt. De ő egyre gondolt csak: a török kincsre; az most biztos előkerül. E tudat egész bensejét átragyogta, hogy még a külseje is foszforeszkált tőle, a képétől a pepita nadrágjáig, s apró lábaiba paripák nyugtalanságát oltotta. Váltogatta hát maga alatt a lábát, s bizalmasan Maigret felügyelőre hunyorított — A Zsabka gyereket ne hagyjuk itthon. Maigret visszakacsintott. — Dehogy hagyjuk! — No, csak azért, mert ez aztán alaposan ismer ott minden követ. S biztos, hogy megtaláljuk. A fürkésztekintetű Maigret gyanakodott: — A lányt? Mire Sandi némileg kipottyant egyensúlyából, hogy a dolgok fontossági sorrendjére emlékeztették, de már kicsúszott csodál- kozón elnyílt száján, ha ingadozva is: , — A kincset... A törökök kincsét. Azt gondoltam. Maigret nevetett, s barackot nyomott az alant sugárzó főre, mely nem csupán a lépcsőfok mélysége okán himbálózott pocakja magasságában. — Előbb a lányt, jó? — No. persze, persze — vörösödött el füle botjáig a trafikos. Az öreg nyomozó kivette szájából a pipát, s máris utasításokat osztott. A rendőrszakasz csörömpölve ugrott fel a gyepről, pillanat alatt összerázta szerelését. A gyáriak leporolták ülepükről a lépcső porát. A helybeliek meg lábat váltottak maguk alatt, álltó helyükben. 32. Aztán hozták Zsabkát, meg Buda tanítóék is jöttek. Nem hiányzott senki. Illetve Ondrej hiányzott, meg a tanácselnök, mert ők halaszthatatlan ügyben a városba távoztak. Távozásukat a rendőrhatóság fölöttébb helyeselte, sőt szorgalmazta. Ondrej nem mászkálhat tovább fegyver, valamint más szolgálati jelvények, így a szabályzatban előírt egyenruházat nélkül a • határban, melynek közbiztonsági viszonyai nem éppen megnyugtatóak. Zsabkát nézte mindenki: vajon minő jogállással lép ki az ajtón? A több mint gyanú folytán feltételezett tettes. De Zsabka elég hetykén, s kötetlen kézzel jelent meg a lépcsőn, mintegy biztos tudatában ártatlanságának. Ebből ugyan senki se következtethette a biztos ártatlanságot, sőt még azt se, hogy a gyanú elhárult a feje fölül, mert a háttérből két rendőrszeme pihent rajta; de hogy semmi bizonyosat nem tudtak rásütni, az valószínű volt. Zsabka hát mint félig szabad, félig rab lépkedett a menetben, mely végre az erdő felé elindult. S ebből a félig szabad helyzetéből volt egy gúnyoros oldalpillantása a Maigret körül nyüzsgő trafikos felé: „Beáruljalak?” Sandi azonban könnyed vigyorral visszadobta a labdát. Magabiztossága mögött bonyolult gondolat- menet állt. Éspedig: „Magának, uram, peche van. Képzelje el, kiderülne, hogy maga fogta az ásót, négy pirosért. Ráadásul abban a szent meggyőződésben, hogy sírrablás történik. Hát tudja meg, hogy közérdek volt, sőt államérdek! S még ma nagyot fog nézni, uram!” Mindezt egyetlen fricskavillan- tásba sűrítette a kis ember. És ahogy a fegyveres hatalom oldalán ugrándozott, elemében, mint ki tudja, miféle titkok tudója, Zsabka felfogta, hogy elveszítette fölötte hatalmát. Ettől kicsit el is bizonytalanodott, s a rabságérzet kezdett dominálni benne. Végigmentek a „nemjóbanjá- rás” útján, a patakmederben, mert a kis ember csak erre tudta az utat. Göndör Lidi keresztjénél felkapaszkodtak a gyökereken. A rendőrök maguk elé engedték a gyáriakat, a bársonyruhás parasztokat, akik ruhájukat Kímélve, szótlan kölletlenséggel hágtak fel a meredek parton, és annyi ügyeiogyottsággal, mintha soha erdőt se jártak volna. Odafenn [a templomhomályú, nagy zöld kupolacsarnokban szét- rázódtak kissé, mert tágabb lett a tér. A gyáriak, és a rendőrök csatárláncot alkottak a hatalmas fák szürke oszlopa között, melyek maguk fölött szétterítve tartották lombjukat. A parasztok pedig inkább együtt tartottak, egymás sarkát csaknem letaposva, mint a juhászkutyák terelte nyáj. Noha egy-egy tréfaszót is ejtettek fura helyzetükre, inkább csak a könnyebb viselés miatt. Kosznovszki Péter például így szólt; — Vetted fel napszám, Fra- nyó? — Áztat osztották? — Szaladj, kérjed! Ilyeneket szólották nagy néha, vadkörtevigyorral. De inkább nem szólották semmit, a képük pedig akkor is csakolyan volt, mint a zöld vadkörte. Magukban imádkoztak. De nem az égi Úrhoz, hanem akihez imádkozni közönségesen nem szokás, a pokolbélihez: ne tekintse bűnükül, mit nem önszántukból tesznek, vonja el büntető kezét a faluról. Eközben pedig jól előrehaladtak az erdő mélyének mélyére. „Fenének sietünk” — morgolódtak, mert szedni kellett a lábat. Fel/ a meredeken, le a meredekről. A kis ember törte az élen a bozótot. Maigret a nyomában. Dombaj Josko homlokát töröl- gette, lihegve. — Töpörtyű hogy tudja szaladni — mérgelődött. — Áztat fizetnek, nem mint téged. Holub Ciprián is megszólalt erre: — Furdalás étet szaladta! El is hallgattak eztán mind. (Folytatjuk.)
