Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-28 / 23. szám

1977. január 28. • PETŐFI NÉPE • 3 Búcsú „Vásárhelyi Zoltán nevelő és irányító munkássága olyan távlatokat nyit, amelyekben hinni és bízni tiszta öröm.” (Népszava, 1936. május 17.) _________________i____________________________________________________ eg y zseniális karmestertől # Pásztor Zoltán felvétele A Kossuth-díjas művész számá­ra megadatott a teljes élet örö­me, képességei maradéktalan ki­bontakoztatásának ritka lehető­sége. Látszatra kezére dolgozott az idő: igazolta, kiteljesítette tö­rekvéseit, visszamenő érvénnyel hitelesítette megnyilvánulásait. Az az igazság, hogy Vásárhelyi Zoltán mindig a kor fejlődésirá­nyában fejtette ki energiáit; ma­ga is alakította a körülményeket. Csodálatos fogékonysággal hal­lotta ki a napi hangzavarból a maradandót, az újat csíráztatót. Bámulatos ítélőképessége, érzé­kenysége nélkül nem jutott vol­na oda, ahová elért. Elkötelezett művész volt a szó legnemesebb értelmében; fiatalon elgyűrűzte a magyar kultúra. A Bartók-tanítvány M. Bodon Pál korán jó irányban terelte kü­lönleges tehetségű növendéke ze­nei hajlamait. Jó pedagógushoz illően a maximumot hozta ki a már tizenegynéhány évesen ki­váló kvartettjátékosként ismert Zoltán gyerekből. Mozart- és Bee- thoven-remekművek csillagzata alatt mélyült el a zenei tudomá­nyokban. Még nem ért le a szék­ről a lába, amikor második he­gedűsként Beethoven-vonósné- gyest játszott. Ekkoriban tanul­ta meg: csak a tökéletesség lehet a mérce, az érte folytatott küzde­lem az élet értelme. Kecskeméti gimnazistaként ze­neakadémiai tárgyakból vizsgá­zott. Tizenhat évesen tanult és tanított az államilag segélyezett városi zeneiskolában. Sokirányú tevékenységének közös nevezőjét keresve, újra és újra kisebb-na- gyobb csapatot látunk körülötte. Annyira hitt a felvállalt ügyben, hogy mindig talált a többletmun­kához, az áldozatokhoz szövetsé­geseket. A nagy egyéniség hat környezetére! . A legrosszabb időkben is vol­tak hívei, noha a valamit akarók törvénye szerint, keményen szólt, ha erre volt szükség. Ostorozta az elavult iskolai énektanítást. „Magyar darabjai nem lépték át a dilettantizmus—naturalizmus határát, külföldről meg nem a remekműveket, hanem a német ftelait hoztákx j'^ctr hető, hogy a nyelvrontástól és a •ijeneAetlenségtőlotobzódó énekórák a jó érzékű ifjúság fölött hatás­talanul, sőt kellemetlen nyűgként vonultak el.” A sorokat a Kecs­keméti Közlöny 1929. november 10-i számában közzétett Kodály gyermekkar-est terve című írásá­ban olvastam. Már akkor észre­vette, hogy a vidék némely vo­natkozásban túlszárnyalhatja a fővárost. „Az iskola itt is iskola, a gyermekkar itt is gyermekkar, csak legyen, aki vezeti. Így hor­dozza magában Kodály korszak- alkotó .gyermekdal-felfedezése’ a nálunk úgyis égető kulturális de­centralizáció lehetőségét.” Vásárhelyi és néhány kiváló muzsikus néhány esztendő alatt igazolta e feltevés, e remény iga­zát. Elsősorban maga a cikkíró. A Kecskeméten meghonosított ut­cai éneklések, „zenei határjárá­sok” és a rádióban a kecskemé­tiek által megszólaltatott Mátrai képek kapcsán írta Kodály Zol­tán: „Hatása el nem maradhat, ha éveken át rendszeresen visz- szatér. Feltűnt másoknak is a Mátrai képek. Egyetemi tanár is­merősök csodálkoztak, hogy ilyet is tud Kecskemét. • A nagyszerű itteni Kodály-ősbemutatóknak tu­lajdonítható, hogy hamarosan Bartók Béla is Vásárhelyire bízta több műve első megszólaltatását. Az elmúlt év novemberében, amikor a most elhunyt zeneszer­ző, karnagy, pedagógus utolsó hazalátogatásakor felsoroltuk a nevéhez fűződő nagy zenei ese­ményeket, a kecskeméti szálakat kerestük. Kevesebb hely, idő ju­tott a fővárosban töltött évtize­deinek méltatására. Elfogyott kö­rülötte a levegő, mind dühödteb- ben támadták demokratikus gon­dolkodása. igaz hazafisága miatt. A legsötétebb napokban is tud­ta, hogy a bizonyosan eljövendő új Magyarországon a munkásság lesz a kulturális haladás fő ere­je. A_ munkásdalos mozgalomban siettette a nemzet eszmélését. a demokratikus átalakítást. Politi­kai állásfoglalásának, tettnek te­kinthetők a Budapesti Általános Munkás Dalegylet általa szerve­zett koncertjei. A magyar kórusmozgalom fel- szabadulás utáni nemzetközi si­kereit az itt és 1942-től zene- akadémiai tanárként végzett munkája alapozta meg. Kecs­keméti kórusvezetőként példájá­val ösztönzött. 1945 után számá­ra is beteljesedett József Attila jövendölése: „A tömeggel együtt majd felszállsz.” Irányító poszto­kon érvényesíthette elgondolá­sait. Nézeteinek hatását, gondolatait tanítványok százai sokszorozzák. Zenekritikusi munkássága ér­tékes vonulata sokoldalú tevé­kenységének. A húszas évek vé­gén a Muszika tudósítójaként az új magyar zenét népszerűsítette, a vidéki zenei élet átformálását sürgette. Ma sem tudnánk pon­tosabban minősíteni az akkori zenei irányzatokat, teljesítménye­ket mint sokszor rögtönözve Vá­sárhelyi. Üjra és újra hangoztat­ta: vidéken minden zenei moz­zanat közönségnevelő hatású le­gyen. Népdalátiratai, kóruSkompozí- ciói azt sejtetik, hogy még több kitűnő alkotással gazdagította volna kultúránkat, ha a kórus- mozgalom, a tanítás nem köti le idejét, erejét. Tóth Aladár már 1931. április 2-án zseniális karmesternek ne­vezte a Pesti Napló hasábjain. „Mozdulatai rendkívül plasztiku­sak, pompásan kezében tartja énekeseit: fegyelmez és egyúttal lelkesít; és megértet.” Máskor lo­bogó kéozelőerejét dicséri. A kecskeméti kórus és vezetője tel-, jesítményeit zenei világkultúrá­nak mondja. A múló idő csak megerősítette négy évtizeddel korábbi véleke­dését : „Vásárhelyi Zoltán műkö­dése az önzetlen, önfeláldozó, út­törő munkásságnak egyik leg­szebb példája.”"­Heltai Nándor • Kodály Zoltán ajánlólevele KrWrWrW-Kr:*:-:-:*:-: Szocialista brigádok tanácskozásai Ez év áprilisában immár ötödízben kerül sor — mint­egy ezer résztvevővel — a szocialistabrigád-vezetők or­szágos tanácskozásának meg­rendezésére. Ennek előkészí­tésére az állami vállalatok­nál decemberben tartottak üzemi értekezleteket* Tekin­tettel a mozgalom nemrég történt nagy jelentőségű ese­ményére a mezőgazdasági szövetkezetek III. kongresz- szusára, a közös gazdaságok­ban januárban tartják meg ugyanezeket a tanácskozáso­kat. Ezeken a szocialista cí­mért versenyző brigádok ve­zetői, tagjai vesznek részt. Megvitatják az elmúlt évi mun­ka tapasztalatait, s az idei ter­veket. Ezekkel összefüggésben a szocialista munkaverseny-mozga- lom eredményeit, továbbfejlesz­tésének tennivalóit. E tanácsko­zásokon kerül sor szövetkezeten­ként és társulásonként egy-egy küldött megválasztására, akik képviselni fogják üzemük szocia­lista brigádjait a körzeti megbe­széléseken. A brigádösszejövetelek figye­lemmel kísérése, a körzeti ta­nácskozás megrendezése a terü­leti szövetségek feladata. A Bács­ka és a Dunamelléíi Termelő- szövetkezetek Területi Szövetsé­ge hatvan mezőgazdasági, egy halászati termelőszövetkezet és négy társulás rendezvényének előkészítéséhez nyújtott segítsé­get. A szövetségnek feladata töb­bek között összegyűjteni a ta­nácskozásokon elhangzott vélemé­nyeket, észrevételeket, feltárni a mozgalom fejlődését akadályozó tényezőket és eljuttatni a mező- gazdasági szövetkezetek szocialis- tabrigád-vezetőinek III. országos tanácskozására, amelyet március­ban rendeznek Budapesten. Ezen a körzet több, mint hatszáz szo­cialista címert versenyző brigád­jának csaknem 10 ezer tagját ti­zenhét küldött képviseli. Az értékelések befejezéshez kö­zelednek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy jelentős összefüggés van a szocialista munkaverseny és a brigádmozga­lom fejlettségi színvonala, vala­mint a termelő üzemek gazdál­kodása és a szövetkezeti belső élet, a munkahelyi közérzet kö­zött. H. Gy. • Az elmúlt években gyakran előfordult — s előfordul még manapság is —, hogy valaki csak azért változtat munkahelyet, mert ugyanabban a munkakör­ben, ugyanazzal a szakmai kép­zettséggel az egyik munkahelyen kevesebbet, a másik helyen töb­bet kereshet. A közhit is azt tart­ja: egy szerencsésen megválasz­tott munkahelycsere minimum ötven fillér, de inkább egy forint órabéremelést jelent. Ugye ért­hető, hogy sokan nem tudják el­szalasztani ezt a különösebb koc­kázat nélküli lehetőséget. Bizo­nyított tény: mindennek sok kö­ze van a minden normális mér­téket felülmúló munkaerő-fluk­tuációhoz. De hogyan alakulha­tott ki ez a helyzet, hogyan le­hetnek ilyen eltérések az alap­bérekben, nemcsak a vállalatok között, hanem gyakran a vállala­tokon belül is? A válasz egyszerű: az elmúlt években sok, eltérő bérszínvonal­lal rendelkező vállalatot vontak össze. Ezeknél a vállalatoknál az öröklött különbségek — bérszín­vonalban is — sokáig fennmarad­tak. Aztán: a vállalatok ipartele­pítési törekvései is sokáig befo­lyásolták a bérszínvonalbeli kü­lönbségeket. Az úgynevezett vi­déki telephelyeken jó ideig ked­vezőbb volt a munkaerőhelyzet, mint a fővárosban, vagy a nagy ipari centrumokban. Így aztán a telephelyeken megtette az alacso­nyabb bérszínvonal is, az ebből adódó megtakarítást pedig a köz­ponti telephelyek dolgozóinak béremelésére fordították. A szán­dék — ez utóbbi szempontból — csak helyeselhető, az eredmény viszont kétséges. S a kérdőjelek száma szaporodik, ha a vállalati bérpolitikát vesszük közelebbről szemügyre, amelynek alaptétele — a mai munkaerőhelyzetben ért­hető módon — az, hogy a dolgo­zók egy bizonyos csoportjára koncentrálják a béremelést. En­nek következtében más csoportok jó ideig kisebb mértékű emelést kaphatnak. • Ezért kellett tehát rendezni a bértarifa-rendszert. Hogy tud­niillik egyenlő munkáért — leg­alább is megközelítőleg és elvileg — egyenlő bért fizessenek, fizet­hessenek. Hogy lehet ez kérdezhetik és kérdezik is sokan — amikor ko­rábban is érvényben volt a min­den vállalatra és munkahelyre egyformán kötelező bértarifa- rendszer ? Nos, úgy látszik, hogy ez a rendszer elavult, ám —min­den avittsága ellenére — nem lehetett máról holnapra, kö­telező jelleggel megváltoztatni. Gondoljunk csak arra, hogy ha a január 1-től érvényes új trafia- rendszer alsó határait — vagyis a legalacsonyabb kereseteket — kötelező érvénnyel azonnali ha­tállyal felemeltetnék egy bizonyos szintre, sok — viszonylag szerény anyagi lehetőséggel rendelkező — vállalat ezzel ki is merítené min­den béremelési lehetőségét. így egyetlen fillérje sem maradna a magasabb keresetű és az átlagos­nál lényegesen jobban dolgozók munkájának anyagi elismerésére. • Vagyis: az új bértarifa betölt bizonyos terelőszerepet, de nem jelent abszolút kötelezettséget és abszolút korlátokat sem a válla­latok számára. Előbb-utóbb azon­ban be kell következnie annak, hogy az eddig érvényben levő ta­rifa bérhatárai egybeessenek az új bértáblázat előírásaival, bérhatá­raival. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy fokozatosan sikerül majd megvalósítani a különböző válla­latok, szektorok azonos munkát végző munkásai között az alap­bérek nyilvánvalóan indokolatlan és gyakran szélsőséges eltéréseit. Ha az új tarifarendszer jól funkcionál, akkor u vállalatok, a munkahelyek egyre inkább csak a saját anyagi eszközeikre tá­maszkodva hajthatják végre a kötelező béremeléseket. Követ­kezésképpen : kevesebb központi segítségre lesz szükség ahhoz, hogy az azonos kategóriában dol­gozó munkások a népgazdaság valamennyi ágában nagyjából egyforma összegű alapbért kere­setet érjenek el. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni: ez a fajta egyenlősdi nem érinti és nem korlátozza az anyagi ösztönzés le­hetőségeit. Hiszen a munkahelyi jövedelmeknek csak az egyik összetevőjéről, az alapbérekről van szó. A mozgóbér-résszel, a jutalmakkal, prémiumokkal, vál­tozatlanul lehetséges a differen­ciált anyagi ösztönzés, s termé­szetesen az alapbéreket is bizo­nyos határok között állapították meg. • Az intézkedés elsősorban rendteremtés a munkabér-ará­nyokban, és remélhetően jól szol­gálja majd a munka szerinti el­osztás következetesebb érvénye­sítését. Ily módon pedig hozzá­járulhat a vállalati bérrendszer továbbfejlesztéséhez. V. Cs. Közzétették az egyetemeken a megpályázható állások jegyzékét Mint ismeretes, az idén első ízben csak pályázat útján he­lyezkedhetnek el felsőfokú vég­zettséget igénylő munkakörben a pályakezdő fiatalok. A vállalatok­nak, intézményeknek — a ren­delkezés értelmében — az egye­temek többségéhez december 31- ig kellett eljuttatniuk a pályáza­tokat, amelyeket az egyetemek­nek január 15-ig kellett nyilvá­nosságra hozniuk. Az MTI mun­katársai néhány felsőoktatási in­tézményben arra kerestek vá­laszt, hogy milyen tapasztalato­kat hozott a pályázati rendszer első szakasza és milyen lehető­ségek várják az idén a nappali tagozaton végző szakembereket. A Budapesti Műszaki Egyetem­re még a napokban is érkeztek a vállalatoktól pályázati kiírások. A hallgatók február 28-ig adhat­ják be a megalakult egyetemi elhelyező bizottságokhoz a pá­lyázatokat. A nappali tagozaton végző 1300 hallgató közül — le­számítva a társadalmi ösztöndíja­sokat és külföldieket — 988 diák jogosult a meghirdetett állások betöltésére. Több mint 3200 munkahely várja őket, igaz, az állások egy részét a vállalatok más felsőoktatási intézményekben is meghirdették. Nem rosszabbak az elhelyezke­dési lehetőségek a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyete­men. sem. Az idén végző 420 hallgató 1534 állás közül választ­hat. Az állásoknak körülbelül a fele a fővárosban van. A végzős orvostanhallgatóknak a minisztérium keretszámának megfelelően a megyék és a fő­hatóságok által megküldött, il­letve megküldendő pályázatokat írhatják ki. Az általános orvo­soknak — figyelembe véve ta­nulmányaik befejezésének idő­pontját — április l-ig hirdetik meg az állásokat. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen né­hány napja váltak ismertté a le­endő fogorvosok elhelyezkedési lehetőségei. Eddig 147 álláskiírás érkezett be az egyetemre a 106 végzős hallgatónak. A keretszá­mok megállapításánál figyelem­be vették az ország fogorvos­hiánnyal küzdő megyéinek a helyzetét, s így a legtöbben, 31-en Borsod megyébe, 17-en Békés megyébe, 10-en pedig Veszprém megyébe pályázhatnak. A fővá­rosban hét állás vár betöltésre. Figyelemre méltó, hogy a 147 állásból 115-nél valamilyen la­káslehetőséget is kínálnak. A hallgatók itt február 20-ig nyújt­hatják be pályázatukat. Kétszázkilencven — pályázatra jogosult— hallgató végez az idén az Eötvös Loránd Tudományegye­lem bölcsészettudományi karán. Túlnyomó többségük tanárszakos, ők valamennyien kézhez kapták az Oktatási Minisztérium által füzetbe gyűjtött állásajánlatokat. ötvenkilenc programozó mate­matikus kapja kézhez háromévi tanulmányai után főiskolai diplo­máját; mintegy 90 állást hirdet­tek meg a számukra, jelentős százalékát a fővárosban. Először végeznek az idén a természettu­dományi karon programtervező matematikusok — 14-en —, s meghirdettek számukra 22 állást. A természettudományi karon a korábbi években valamennyi vég­zett hallgató elhelyezkedett, s feltehetően nem lesz ez másként az idén sem. Lehetőséget ad erre a pályázati rendszer második fordulója is. Erre a munkálta­tóknak a pályázati kiírásokat ál­talában június 15-ig kell eljut­tatniuk a felsőfokú intézmények­hez. (MTI) Kitüntették a kiváló háztáji állattartókat A mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter a közelmúltban a mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést adományozta tizenegy olyan személynek, akik hosszabb idő óta kiemelkedő munkát vé­geztek az állattenyésztés fejlesz­tésében, a háztáji és kisegítő gaz­daságokban. Az állandóan fejlődő nagyüze­mek mellett a mezőgazdasági ter­mékek előállításában jelenleg is, és még hosszú ideig fontos szerep jut a háztáji és kisegítő gazda­ságoknak. Épület és jelentős mennyiségű termelőeszköz van birtokukban, és bizonyos szabad idő is a kisgazdaságban végzett munkához. A kitüntetett tizenegy személy közül kettő Bács-Kiskun megyei. Dudogh János a kiskunfélegyhá­zi Vörös Csillag Tsz-nek a tagja 1951 óta. Háztáji gazdaságában tehenet, borjút és sertést nevel. Tavaly háromnegyed év alatt 14 ezer liter tejet, 15 mázsa szarvas- marhát, 11,5 mázsa sertést érté­kesített a szövetkezet közvetíté­sével. A Vörös Csillag Tsz-ben önálló üzemág a háztáji, amely­nek termelése része a szövetkezet Xegész gazdálkodásának. Dudogh János háztáji gazdasá­gában gyakran szerveznek ta­pasztalatcserét, amellyel másokat is buzdít a jobb munkára, több termék előállítására. Égető János, a tázlári Béke Szakszövetkezet tagja a másik ki­tüntetett. A község kiterjedt ta­nyavilágában mindig az állattar­tás volt a legjelentősebb. A szakszövetkezet is alakított ház­táji bizottságot, amely a tagsági termelést segíti. Égető János több ezer liter tejet adott közfogyasz­tásra háztáji gazdaságából 1976- ban. Három év alatt 43 hízott sertést és egy vágómarhát érté­kesített. Tavaly a mélykúti te­nyészállat-kiállításon két üszőt vásárolt háztáji állatállományá­nak kiegészítésére. A kitüntetettek a közösségi ügyek iránt érdeklődő, szorgal­mas emberek. Eredményeik iga­zolják, hogy fáradozásuk nem volt hiábavaló. Munkájukért er­kölcsi elismerésben is részesültek. Az általuk termelt élelmiszerek­kel erejükhöz mérten hozzájárul­tak a lakosság ellátásának javí­tásához. ÜJ VÍZMŰ A MÁTRÁBAN • Mátraháza mel­lett új vízmű épült. Jelenleg a településnek szol­gáltat ivóvizet, ké­sőbb több környe­ző falut is bekap­csolnak a hálózat­ba. (MTI-fotó: Erezi K. Gyula felv.—KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents