Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-25 / 20. szám

........ .... — VI LÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA KXXU. évi. 20. szám Ára: 90 fillér 1977. Január 25. kedd Kiemelkedő eredmények Kiskunfélegyháza mezőgazdasági üzemeiben Kiskunfélegyháza mezőgazdasága 1976-ban összes­ségében 9 százalékkal termelt több értéket, mint egy évvel előbb. Történt ez akkor, amikor az országos ki­vánalom 3—4 százalékos fejlődés lett volna, de ismert okok miatt ezt nem sikerült elérni. Az eredmény tehát már önmagában is tiszteletreméltó. Ám ha kicsit rész­letesebben kezdjük taglalni, kiderül: semmi rendkívülit nem követtek el a félegyháziak, ha csak azt nem, hogy mindvégig ,az önmaguk választotta követelményeknek igyekeztek — és most már kijelenthetjük: tudtak is — megfelelni. Félegyházán, s a környező négy községben nyolc termelőszövet­kezet, két szakszövetkezet és egy vízgazdálkodási társulás műkö­dik, 50 százalékuk gyenge termő­helyi adottságokkal. Ezek a gaz­daságok a IV. ötéves tervcik- 1 us ban évi átlagban 12 százalé­kos termelésnövekedést értek el. A múlt évi 9 százalék, a maga­sabb hozamok, a korszerűbb, ha­tékonyabb gazdálkodás — ame­lyet elsősorban a különféle ipar­szerű termelési rendszerek és tár­sulások létrehozásával, a már jól beváltakhoz való csatlakozás­sal, előnyös termékszerkezet ki­alakításával, szakosodással sike­rült megvalósítani — önmaguk­ért beszélnek. A gazdaságok bruttó jövedel­me várhatóan meghaladja majd a 194 millió forintot. Ez 13,éjszá­zalékos növekedést mutat. A nö­vénytermesztés árbevétele 9,6, az állattenyésztésé 4,3, a segéd­üzemágaké 21,6 százalékkal'lesz több az 1975. évinél. Említsünk néhány rekordteljesítményt is. Az egy tehénre jutó tejtermelés egyedülálló a megyében: 2600 liter. (A Vörös Csillag Tsz-ben 3850 liter). A libatenyésztés szin­tén: 366 ezret adtak a feldolgo­zóba. A juhállomány tavaly négyezerrel, a szarvasmarha­létszám 660-nal nőtt, pecsenye- csirkéből pedig több, mint 1 milliót értékesítettek. A sikerből jelentős szerepet vállaltak a szakcsoportok —szám szerint kilenc — és a háztáji gazdaságok, amelyek áruterme­lése 16 százalékkal emelkedett. A kukorica vetésterületek 63 százaléka tartozik a bábolnai IKR-hez. Három-három közös gazdaság tagja a cukorrépa-, il­letve a zöldborsótermesztési együttműködésnek, két téesz a burgonyatermesztő társulásnak. A Lenin és a Vörös Csillag ér­dekelt a városföldi sertéskombi­nátban, öt félegyházi szövetke­zéig a naponta 20 ezer liter tejet feldolgozó, s márciusban ava­tandó új tejüzem létesítésére fo­gott össze. A szárítóberendezések jobb kihasználása érdekében ugyancsak szövetkeztek a gazda­ságok. Ez a jövő útja. Az együttmű­ködések további tökéletesítése és kiterjesztése, a termelés ésszerű koncentrálása. Mert rengeteg még a tartalék. Két példa az egymástól elütő teljesítmények­re, s a lemaradásra: a Lenin Tsz 8 ezer hektáron 320 millió, a Dó­zsa Tsz 5 ezer hektáron 30 mil­lió forint termelési értéket ál­lított elő. A Leninben tavaly 1 hektáron 52, a petőfiszállási Bé­ke és Szabadságban 15 mázsa kukorica termett. Egy nagyszerű kezdeményezés is született. A Lenin Tsz párt­ós gazdasági vezetősége ,a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére ver­senyfelhívást tett közzé. Az 1977- re kitűzött tervfeladatok végre­hajtására, terméshozamaik növe­lésére, 1976-hoz viszonyítva 7— 8 százalékos termelési fejlődés elérésére szólították fel Kiskun­félegyháza szövetkezeteit. K. F. Miből lesz a gumiabroncs? ?A* AÍbertfalvI Cérnáié tízem egyebek között gumiabroncs- betét-szöveteket készít. E termékből az osztrák Semperit cégnek is szállítanak. Képünk a fonodában készült. (MTI-fotó: Balaton József felvételo-KS) . 1 vj’L ^ r­. . ___ ^ M3.í*cius 3* *my3. összehívtak a Magyar Nők Országos Tapacsának második konferenciáján Hétfőn a Parlament Vadászter­mében ülést tartott a Magyar Nők Országos Tanácsa. Makoldi Mihályné, az MNOT alelnöke megnyitója után Herczeg Károly, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának főtitkár-helyettese tar­tott tájékoztatót időszerű gazda­ságpolitikai kérdésekről. Hangsú­lyozottan szólt arról, hogy 1977- ben gyorsítani kell a gazdasági fejlődés ütemét, legfontosabb feladatunk egyike, hogy az év végéig időarányosan teljesítsük az ötéves tervidőszak első két évére jutó feladatokat. Kitért ar­ra, hogy a műszakpótlék_ közpon­ti rendezésére vonatkozó el­képzelések nagy részét már az idén realizálják. A vállalatoknál és a nem mezőgazdasági szövet­kezeteknél mintegy 800 ezer fi­zikai dolgozó végzi munkáját két vagy három műszakban, Illetve folyamatos munkarendben. Az 1977. évi intézkedés alapvetően az iparban dolgozókat, mintegy 600 ezer munkást érint. Tekintet­tel arra, hogy a nők 40, a férfiak 25 százaléka dolgozik kedvezőtlen munkarendben, a műszakpótlék­rendezés csökkenti majd a férfiak és nők közötti átlagos bérkü­lönbségeket is. Közelről érinti a lányokat, asz- szonyokat, hogy az idén a ter­veknek megfelelően javul az egészségügyi, kulturális, szociális ellátás. Az idén 1731 kórházi ágy, 38 új általános orvosi Kör­zet, 36 új gyermekorvosi körzet létesül. A gyermekintézmények bővítését 3300 bölcsődei, 16 240 óvodai, 420 gyermekvédelmi in­tézeti hely építésével segítik elő. Az óvodáskorú gyermekek csak­nem 80 százalékának jut majd hely különböző gyermekintézmé­nyekben. A gyermekgondozási szabadságot várhatóan az idén 20 ezerrel többen fogják igénybe venni, mint tavaly. Ezután Erdei Lászlónénak, az MNOT elnökének javaslatára az Országos Nőtanács úgy döntött, hogy március 5—6-ra összehívja az MNOT második konferenciáját. Az országos konferencián értéke­lik majd az 1971-ben megtartott első konferencia óta eltelt idő­szak munkáját. (MTI) Húsz százalékkal növeli termelését a gépelemgyár kecskeméti gyáregysége Az Újpesti Gépelemgyár kecs­keméti gyáregységében Hajba Ot­tóval, a gyáregység igazgatójával a múlt esztendő eredményeit bon­colgattuk. — Jól sikerült az ötödik öt­éves terv első esztendeje — mondta a többi között az igazga­tó. — Csak néhány számot emlí­tek. Éves tervünket 2 százalékkal teljesitettük túl, s termelési ér­tékünk elérte a 71,5 millió forin­tot. A késztermékek mellett még vállalati kooperációban 35 millió forint értékű alkatrészt gyártot­tunk. Az általunk készített hid­raulikus munkahengereknek kül­földön is egyre nagyobb a sike­re. A svéd Volvo céggel már évek óta üzleti kapcsolatban va­gyunk, tavaly ennek a vállalatnak küldtük a 23,1 millió forint érté­kű exportunk 60 százalékát, mig a többit NDK megrendelésre szállítottuk. — Milyen erőfeszítéseket tettek a sikerek elérésére? — A múlt évben tovább javí­tottuk a termelés irányítását. Több üzem- és munkaszervezési intézkedés megvalósításával sike­rült egyenletessé tenni a gyár­tást. Elmondhatom, hogy tavaly nálunk már ismeretlen volt a hó­végi, vagy negyedévi hajrá. To­vább léptünk a műszaki fejlesz­tés területén is. Műszaki gárdánk egy speciális célgépet szerkesztett, amellyel a munkahengerek hossz- lyukfúrósának ideje egyharmadá- ra csökkent. A korábbi években sok bosz- szúságot, idő- és költségkiesést okoztak a szállításból eredő anyagsérülések. A nagy pontos­sággal megmunkált alkatrészeket ugyanis más, vidéki vállalatok­hoz küldjük krómoztatni, majd amikor onnan visszaérkeznek, ak­kor építik be őket. Szállítás köz­ben a finom felületek sokszor megsérültek, emiatt elölről kel­lett kezdeni a megmunkálást. Ta­valy azután speciális ládákat ké­szítettünk, s a korábbi, szállítás­ból származó 10—15 százalékos selejtet sikerült 3—4 százalékra lecsökkenteni. Eredményeink nö­velését előmozdította az is, hogy • Kéri Andrásné marógépen dolgozik az Újpesti Gépelemgyár kecs­keméti gyáregységében. befejeződött gyáregységünkben a helyezzük el, s így nem kell raktár bővítése és az alapanya­gokat most már a követelmények­nek megfelelően tudjuk tárolni. — Milyen feladatok állnak az idén a kecskeméti üzem dolgo­zói előtt? — Jóval nagyobbak a múlt évi­nél. Húsz százalékkal többet kell termelnünk, mint 1976-ban, s en­nek eléréséhez számos új intéz-' kedésre van szükség. A létszám- növelésre természetesen nem szá­míthatunk. belső tartalékainkat kell feltárni. Terveink, elképzelé­seink természetesen vannak, s bí­zunk abban, hogy megvalósításuk­kal sikerül idei feladatainkat tel­jesíteni. Egyik ilyen tervünk pél­dául az, hogy megrövidítjük a megmunkálás során az anyagok útvonalát. Elhatároztuk, hogy a gépeket technológiai sorrendben majd a munkadarabokat felesle­gesen a műhely egyik sarkából a másikba szállítgatni. Előzetes szá­mításaink szerint a termelékeny­séget mintegy 10 százalékkal tud­juk növelni csupán ezzel a mód­szerrel. Gyáregységünk fejlesztésére a vállalat az V. ötéves tervben 45 millió forintot fordít. Ebből az összegből építkezünk és felújítjuk a gépparkot. Még a múlt esztendőben kezdő­dött 12 millió forintos beruházás­sal egy 1200 négyzetméter alap- területű műhelycsarnok építése. Április 4-én szeretnénk a terme­lésbe állítani, reméljük, sikerül. Ez a létesítmény nagy segítséget nyújt a tanműhely kialakításához is. O. L. Kedvezően alakulnak a zöldségértékesítési szerződéskötések 3. oldal Ködös, síkos utakon 3. oldal ötletnap Gemencen 4. oldal Sajtóposta 4. oldal Sport 7. oldal Élet a tanyákon l. oldal Országos élelmiszeripari tanácskozás Hétfőn a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium or­szágos élelmiszeripari tanácsko­zást rendezett; amelyen dr. Ro- mány Pál miniszter tartott elő­adást az élelmiszeripar eredmé­nyeiről és feladatairól. Elmondotta, hogy az iparnak ez az ágazata 1975-re — 1960-hoa képest — két és fél szeresére nö­velte a termelési értéket, amely meghaladta a százmilliárd forin­tot. Ehhez a felfutáshoz megfele­lő alapot adott a fokozódó mező- gazdasági árutermelés, amely igyekezett választékban és meny- nyiségben fedezni a szükségletet. Az ipar alapanyag-ellátása általá­ban megfelelő volt, a feldolgozó üzemek berendezései folyamato­san működhettek, < ez azonban nem jelenti azt, hogy valamennyi iparágban és az év minden sza­kában tervszerű és szükséglet sze­rinti volt az árukibocsátás. Ese­tenként gondok adódtak, mint például 1976-ban, amikor is a me­zőgazdasági termelők — főként a kedvezőtlen időjárás miatt, de gyakran munkaszervezési hiá­nyosságok következtében — adó­sak maradtak a növénytermeszté­si tervek teljesítésével. Ez külö­nösen a zöldségellátást vetette vissza, és hátráltatta a feldolgozó ipar munkáját is. Az állattenyész­tő tevékenység ellenben kedvező­en alakult, s ez az ipari termelés fokozását is elősegítette. A miniszter foglalkozott a me­zőgazdasági termelők és az élel­miszeripari üzemek kapcsolatá­nak alakulásával. Ebben a te­kintetben az elmúlt években so­rozatos gondok adódtak. A me­zőgazdaság összes árutermelésé­nek mintegy háromnegyed részét az élelmiszeripari üzemek veszik át. A szerződéses rendszer to­vábbra is alapvető forma marad, de a szerződések tartalmát fino­mítani, javítani kell; a piaci jel­iegű, kereskedelmi kapcsolat mindinkább a termelési együtt­működés irányába fejlődik. A miniszter kitért az élelmi- szeripari termelés gondjaira: egyebek között beszámolt arról, hogy az üzemek eszközállomá­nyának csakis 25—30 százaléka nevezhető korszerűnek. Az elér­téktelenedett — nullára leírt —, de még üzemelő állóeszközök részaránya öt év alatt háromszo- ■ rosára nőtt, s ez akadályozza a gyártmányfejlesztést. Mindez a termelékenység alakulását is be­folyásolja. A magyar élelmiszer- ipar alacsony termelékenységi színvonalát az objektív okok azonban csak részben magyaráz­zák: sok tennivalójuk van a mun­ka- és üzemszervezőknek. (MTI) l Kis túlzással azt mondhat­nám, hogy rögtönzött jelmé­rést végeztem a közelmúltban. Megkérdeztem néhány szülőt: mi a véleménye az iskola leg­főbb szerepéről? Vagyis mit tart az iskola legfontosabb fel. adatának? A válaszok néme­lyike meglepő, és bizony le­hangoló volt. Ahogyan az óvodai életet sokan ma is le­szűkítik a megőrzésre s a já­tékra, úgy hiszik még — ta­lán nem is kevesen — azt, hogy az iskola egyenlő a ta­nítással: „ismereteket adjon az iskola", meg hogy „tanít­sa meg a fiatalokat a szüksé­ges dolgokra". Ez pedagógiánk legfőbb lényegének meg nem értéséről árulkodik. Miről is van szó? Arról, hogy közel sem mindenki előtt világos még az oktatási intézményhálózatunkon belül folyó oktató-nevelő munka dialektikus kölcsönhatásának fontossága. Az, hogy a peda­gógia e két fö ágának egyike sem hiányozhat. S méghozzá nem csak úgy általában az iskola falai között, hanem egyetlen tanítási óráról sem. Ez alatt azt értjük, hogy a céltudatos emberformáló rá­hatásra mindig kell lehetősé­get találni. Annál is inkább, mivel a tantárgyak — legyen az nem csak magyar, történe­lem vagy földrajz, de akár matematika, fizika vagy bár­mi más is — megszámlálha­tatlan jó lehetőséget kínálnak erre. Elképzelni sem lehet olyan tanítási órát, amelynek keretén belül ne találhatná meg a módját az igazi pe­dagógus — a nevelő — an­nak, hogy valamiképpen egy aprócskát legalább formáljon a rábízott fiatalok személyisé­gén, jellemén. Azt hihetné akárki, mikor e téma szóba kerül, hogy csupán az egyes szülök tudatiban le­vő szemléleti bizonytalanság vagy téves megítélés miatt emelünk szót. Korántsem csak ezért! Jórészt azért inkább, mert nevelőink egy része Is figyelmen kívül hagyja napi munkájának végzése közben e fontos szempontot. Nemrégi­ben történt meg például, hogy egy osztályfőnök azért kérte a szülők közreműködését a fiatalok nevelésében, mert — úgymond — ma a pedagógu­soknak annyi sok az oktatási feladatuk, hogy „nem érnek rá neveléssel foglalkozni". A legmeglepőbb ebben az, hogy ezt éppen egy osztályfőnöki teendőket is végző tanár mondta. Nagyon is ide kívánkozik, amit az MSZMP KB 1972-es oktatáspolitikai határozata mond ki: „Az iskola az okta­tást csak a neveléssel, az em­berformálással együtt végez­heti hatékonyan”. E határo­zott cselekvésre felszólító megállapítás olyan világos, egyértelmű és félre nem ért­hető, hogy nem is kell sem­mit hozzáfűzni. Legfeljebb ki­egészítésül annyit, hogy a ma. ounk részéről azzal a peda­gógiai szakemberrel értünk egyet, aki a Köznevelés című lap egyik tavalyi számában igy foglalt állást e fontos kérdésben: „Az egyes tantárgyakhoz nevelési feladatok kapcsolód­nak, amelyek arra irányul- nak, hogy az adott tantárgy a maga belső lehetőségei sze­rint maximálisan járuljon hozzá a személyiség célirá­nyos alakításához, a gyere­kek képességeinek kibontako­zásához". A pedagógusi példa- mutatás — mint nevelési esz­köz és módszer — mellett az egyes tantárgyak anyagának fokozatos megismertetése min­den órán sokféle rama kinél a nevelésre. Hogy pél­dákat is említsünk ezzel kap­csolatban: a tantárgyi köve­telmények elsajátítása közben erősödhet a tanulókban a kö­zösségi érzés, a kitartási haj­lam, az összefüggések meglá­tásának a képessége, az er- V kölcsi követelményeknek meg­felelő magatartás, a korsze­rűbb ízlés stb. A jó lehetősé­geket sokáig folytathatnánk. Ha a fentieket alapul vesz- szük a pedagógiai munkában, követelményként sürgetően elénk tárul, amit leginkább a tanítási órák légköre címszó alatt szoktunk emlegetni. S ami ehhez szorosan társul: a tanár—diák viszony. Hiszen ahhoz, hogy a diákok szemé­lyisége elfogadható módon s formában, a kívántak szerint alakuljon, többek között az kell, hogy minden fiatal fel­szabadultan, bátran meg nyi­latkozzon, alkotó módon le­gyen képes bekapcsolódni az óra menetébe. Ez viszont csakis azáltal lehetséges, ha közte és nevelője között ben­sőséges, meghitt, emberi a kapcsolat. Hogy a tanítási órákra ne a félelmen alapuló függés, hanem a szinte ba­ráti együttmunkálkodás le­gyen a jellemző. Az alapos és tervszerű oktatási tevékeny­ség így válik egyre inkább a nevelési folyamat szerves ré-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents