Petőfi Népe, 1977. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-21 / 17. szám

1971. január 21. § PETŐFI NÉPE • 5 > • Távoli művészet remekeit őrzi a vitrin. A ta­nárnő-feleség bemutatja a legszebbeket. 1 • A jobb oldali képen a házi múzeum egyik jel- i lemző sarka. Fent, középen Munkácsy-vázlat. Gyönyörű magán­gyűjtemény Irigykedve emlegetik néhányan a kiskunmajsui Kováts család műgyűjteményét. Számítgatják, mennyit érhetnek a festmények, a remek elefántcsont-faragvá- nyok. a gyönyörű bútorok. Föl­lelkesedve latolgatják, hogy ők mire költenék a csinos összeget. Sajnálom az ilyen gondol kodá- súakat és-azért tartom szeren­csésnek a nagyközségben népsze­rű főorvost és feleségét, mert sohasem kezelték vagyontárgy­ként a művészi alkotásokat. Ba­rabás Miklós női portréjában. Czóbel Béla virágcsendéletében gyönyörködve egy pillanatig sem töprengenek a művek forintér­tékén. Akkor örülnek, ha sikerül a lakásukat díszítő, életüket ke­retező műalkotásokban új szép­ségeket felfedezniük, ha jobban értik a művész szándékál, ami­kor közelebb kerülnek a festő­höz, szobrászhoz. A számukra kedvest, a nekik ,e^.%i2#j^k^noYiS>lV'<;ki,tiáYH&íba1n rótták meg, igyekeztek mpgszy-, teznf. «Á// idők folyamán -műve szettörténészeknek becsületére váló jártasságra tettek szert a XIX. és XX. század magyar pik- túrájában. Ennék köszönhető, hogy könnyen kimutatható a mintegy másfélszáz darabból ál­ló képgyűjtemény szerkezete, ki­olvashatók a fejlesztés irányai. A gyűjtemény 1974-es szegedi nyilvános bemutatáskor jogosan írta Szeles! Zoltán: „Az itt sze­replő alkotások többé-kevésbé el­fogadható nyomjelzőivé válnak hazai festészetünk régebbi és újabb alakulásának.'' A nemzeti művészei kibonta­koztatásának időszakát Markó Károly, Borsos József. Jakobey Károly és Telepy Károly eg.v- több müve idézi. Igen szép alko­tással szerepel a gyűjteményben a viszonylag kevéssé ismert Schnellt Ágoston. A Női arckép teljes mesterségbeli tudással ké­szült, kitűnő munka. A műit század második felében a hazaszeretet érzését erősítő tör­ténelmi festészet művelőitől is több jó képét mondhat magáé- , nak a Kováts család. Székely Bertalan önarcképe, valamint az Egri nőkhöz készített vazlata a gyűjtemény nagy értékei. A kis- kunmajsai lakásban eredetiben csodálhatjuk Zichy Mihály pá­ratlan rajzkészségét. A következő évtizedek ünne- pélyeskedő, kicsit dagályos stí­lusában készültek az itt látható pompás technikájú, Benczúr Gyula és Liezen-Mayer Sándor- művek. Munkácsy Mihály mű­vészeiét egy bécsi múzeum szá­mára festett. A rennaisance apolheózisahoz készült vázlat képviseli. A hajdan népszerű, ma már valódi értéküknek megfele­lően kezelt életképfestők közül Deák-Ebner Lajos, Zemplényi Ti­vadar. Edvi Illés Aladár szerepel a gyűjteményben, Négy remek Mednyánszky László-alkolás bizonyítja a festő kifejező, hangulatteremtő erejét. : Mészöly Géza három olajképe kö­zül nehéz, volna a legszebbet ki­választani. Szinnyei Morse Pál Falusi rész­let című alkotása több kiállítá­son kúpot! helyet. A nagybá­nyaiakat Hollósy Simon, Fe- renczy Károly. Iványi Griimvald Béla. Thorma János, ltéti István • Réti István Kenyérszelés című müve előtt. (Tóth Sándor felvételei.) és mások művei képviselik. Csók István három pompás olajjal, a Thámár című képhez csinált szénrajzvázlattal van jelen a Ko- váts-gyűjteményben. A Thámár a kis házi galéria egyik büszke­sége. Az alföldi mesterek vonulata sem hiányzik Majsáról. Tornyai János, Koszta József, Nagy Ist­ván, Rudnay Gyula talentumát jól tanúsítják itt látható alkotá­saik. Nem hiányzik a gyűjte­ményből Fényes Adolf. Hippi- Rónai József sem. Czóbel Béla híres Fiú a patak partján című képe — más művei társaságá­ban — itt gyönyörködteti a szí­vesen látott műértő-vendégeket. A két világháború közötti idő­szakot tükröző képek közül Der- kovíts Gyula Hazafelé című, döb­benetes hatású, egy szegény csa­lád kiszolgáltatottságát panaszoló képét, Szőnyi István Zebegényi malom című temperáját eme­lem ki. Kovátsék baráti körébe tarto­zó Boldizsár István alkotásai kö­zül helyi érdekességei a Majsai táj. A gyerekkortól ismert Ko- necsni Györgytől, a Kubikus lát­ható. Szép elefántcsont-faragványok, Teles Ede, Vili Tibor, Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál plasztikái, a külföldi- gyűjtemény értékeinek méltatása nélkül nem lenne tel­jes a beszámoló. Szívesen megnéznénk a Ko- váts-gyüjteményt Kecskeméten is. de nyilván a bajaiak, kiskun- halasiak. kiskunfélegyháziak is örömmel gazdagítanák ismeretei­ket az itt őrzött művészi alko­tásokkal. A Kováts-psalád híres rnűvé- szelszeretetéröl, nyilván hozzájá­rulnának ahhoz, hogy minél töb­ben gyönyörködhessenek hazánk egyik legszebb magángyűjtemé­nyében. Heltai Nándor Pajtások! Ma — tudósítóink beszámolóin kívül J— hu­szonöt darab magnó-kazet­táról szeret­nénk írni. Hogy ezeknek a te­nyérnyi dobo­zoknak miéit van ilyen je­lentősége az Úttörőélet szá­mára —, az nyomban kide­rül, ha figyel­mesen olvassá­tok az alábbi sorokat. Visszatérő gondot jelen­tett a kecske­méti járásban élő pajtásoknak, hogy ünnepélyeiken a zenél mi­lyen módon szólaltassák meg. Próbálkoztak hanglemezzel, tu- rulyatrióval, hegedűszólóval. Egyik sem bizonyult egyértelmű­en jónak. Legtöbbször a hang­erő bizonyult kicsinek, a torna­termekben suttogásnak hatott a zeneszó. Ezeket a gondosat megoldani —, ez volt a célja a járási elnök­ségnek, amikor felkeresők a kecskeméti magnógyár- KISZ- titkárát, kérték segítségét. A BRG-s fiatalokról köztu­dott, hogy két iskolát vettek ..szárnyaik’- alá: a Zrínyit és a hunyadi városi pajtások második otthonát. Köztudott, hogy ők ké­szítették a Zrínyi iskola felelte­tőgépét, folyamatosan karban­tartják az összes technikai be­rendezést, részt vesznek nyári tá­borozásaikon is. A hunyadi városi iskolával még nagyon friss a kapcsolat: alig egyesztendős, de már védnökséget vállaltak az összes elektromos berendezés felett és tervbe vet­ték, hogy hamarosan elkészítik a sportpálya világítását, is. Ilyenformán természetes tehát, hogy őszintén remélték, segíte­nek nekik is. ]gy történt, hogy a gyárban már nem használható magnószalagra felvették a Harsai a kürtszó le­mezének valamennyi dalát. A huszonöt kazettái. Kiss Ká­roly, a KISZ-alapszeivezet ösz- szekötője az elmúlt napokban ad­ta át F. Tóth Máriának, a járási úttörőelnöknek hogy mihama­rabb célba érjen, a csapatok ün­nepélyein használhassák. Tudósítóink jelentik Bizonyára sokan tudjátok, hogy Kiskunhalason a Szűts József út­törőcsapatnál nagyon jói dolgoz­nak az úttörőgárdisták. A rajok­ban új tisztségviselőket válasz­tottak, úttórőgárda-felelös elne­vezéssel. Halason határőr, lövész, egészségűi', KRESZ-rendész sza­kaszokat hívtak életre. Termé­szetesen valamennyi szakasznak patronálója is van. Külön öröm számukra, hogy például az egész, sógorokét az Egészségügyi Szak­középiskolások és a Magyar Vö­röskereszt helyi szervezetének dolgozói is pártfogásba vették. A kéthetenként tartott összejö­veteleken minden szakasz .szak­átad ja a magnókazettákat F. Tóth területéhez tartozó kérdésekkel foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy a halórőrszakaszhoz tartozó paj­tások megismerkednek a tájéko­zódási futással is. Az úttörőgárda tagjai — feje­ződik be a oeszámolo — tulaj­donképpen az egész csapatot kép­viselik, hiszen minden raj kül­dötte <>tt van közöttük. * Vaskúton. tartotta az úttörő­szövetség bajai elnöksége idei el­ső ülését, amelyen a vaskúti csapat vezetője Gorjanác István ismertette a csapat eddigi mun­káját. A beszámolót vita követte, elemezték a hallottakat. Az ülé­sen a csapat második félévének munkatervét is elfogadták az el­nökség tagjai. Rej t vény fe j tőknek­J A y alkalommal köbölt be­in pm lós ro jt vény helyes meglejtese: ..Kertész leszek, fát nevelek. / Kelő nappal én is kelek”. A megfejtésért ígért naptárokat azóta már postáz­tuk, bizonyára kézhez vették mind­azok, akik helyes megfejtést küldtek be. Most névrejtvényt közlünk része­tekre. Az itt látható képbe az alábbi neveket írjátok be úgy, hogy egy magyar író vezetéknevét kapjátok megfejtésnek. (Almos. Beáta, Bódog, Diana, Lehel, Lucia). A megfejtése­ket levelezőlapon küldjétek be cí­münkre: Petőfi Népe Szerkesztősé­ge, 6000 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Üttörőrejtvény. A határidő: ja­nuár 30. A helyes megfejtést bekül­dő pajtások között tíz darab köny­vet sorsolunk ki. Seimeci Katalin • Kiss Károly Máriának. •X'X'X-x-X'X-:-x*H'X-X\-X'X-x-x-xx-x-x:x:vX :!X;X-X:X!X*X*X*X‘XWX<*XWX-X-X^-X-X‘X-X­(44.) Bizonyos alibiket kell még tüzetesebben megvizsgálni. S míg igy szólt magában Maigret, már­is jött egy időbeli bukfenc. De még mekkora! Maigret mester póklépteivel még helyére sem ért, amikor Bandi a marék kupacból kiemel- ! te Terézáék kenyérvágó kését. Nézte, nézte, s mind nézték, ; akik ott volták. És többen fel- í szisszentek, összesúgtak. De maga Sandi tátotta el iga­zán a száját. — , Bizony úristen az övék!... Ha nem magam hoztam volna Cseszkóból. mert kérték ... Lonci is odajött, ő is látni akarta, hátha ismerős. Kalapált a szíve, ahogy ujját végighúzta a fényes, rozsdamentes pengén, mintha ezzel legalábbis bizo­nyosságot szerezhetne S afféle ér­zéki csalódása volt. mintha csak az imént szeltek volna vele ke­nyeret. — De hisz ez az éjjel tűnt el! Most, most az éjjel! ... És már ide is került, a ! hegy rejtekébe. Hát ez nem le­hetséges emberi kéz által. Franyóék a bársonykalapok alatt összenéztek. Most. először emelték feljebb tekintetüket. Egyenesen a nagy tekintélyű nyo­mozóra: na, ehhez mit szól? Maigret nem szólt, semmit. Hágta a feladvány fölött a pipá­ját. Variánsokat vett sorra. Zsab- ka, való igaz. aligha fordulhatott meg itt éjjel, hajnalban még ke­vésbé, minthogy kézben volt. De minek is hozta volna ki ide azt a kést, elorozván a* faluból? S ebben igazuk van: hol az az em­berfia, aki éjjel ellop egy kést a faluban, s reggelre, no jó: dél­előttre már el is nyeli azt a Vas­kapu-szikla ürege? Marhaság. Tehát a kés vagy nem az' éjjel tűnt el, vagy nem az a kés, ame­lyik eltűnt. S nem is a faluból tűnt el, hanem itt ragadhatták el az erdőn, miért lenne kivétel? Akkor pedig ez a sötétben buj­káló csirkefogó éppúgy tehette. S megint csak helyén állt a pillér. Maigret foga közt szilárdan ál­lott a pipa. De Sandi ragaszkodott hozzá, hogy Terézáé a kés. és hogy ő vette Cseszkóban, tizenöt koro­náért. Holub Ciprián pedig ahhoz ra­gaszkodott, hogy Teréza a füle hallatára sírt-rítt, miszerint meg- gyüttek az éjjel a boszorkányok, randalíroztak a házbán, ezt meg azt elvittek, a kenyérvágó kést is. Maigret mosolygott Holub Cip- riánorv, de Holub Ciprián nem hagyta magát, s mások is állítot­ták, hogy igenis ez történt, és meg lehet kérdezni Terézát. Sandi pedig csák nehezen en­gedett. az igazából, akkor is vo- nogatta a vállát mintegy kimu- , tatva. hogy nem győzték meg, csak az erőszaknak enged. 35. Noha Maigret nem tudott az általános ragaszkodással mit kezdeni, szögét ütött a fejébe. Külső jelek is mutatták. Még egyszer végignézte Zsabkál. tető­lói talpig. Mintha e Jdig csak fe­lületesen tette volna. A pipa meg nem állott oly keményen a foga közt, mint még az imént, ingott-bingott. majd kipottyant a szájából. Odabent kérdést tett magához: „Nem stimmelne az egész?” Nekilátott, hogy átvizsgálja új­ra a koncepció pilléreit, melyek kétségkívül stabilnak tetszették. Zsabka titokzatos, mi több: idő­zített útjai az erdőn, éppen erre- , felé: a búcsúnapi lánykövetés: különös eltűnés az eltűnés szín­helyéről; gyanús alibik. És mind­ehhez a fickó rettegett híre, bün­tetett előélet, züllött életmód... És közben valami kicsi mind­egyikhez hiányzik, hogy bizonyí­tékká váljak... Es ill most a hegyen már-már úgy tetszett, az a kicsi is megvan, meglesz. A fickó maga árulja el magát. Szemmel láthatóan összeroppant; feltűnt már, ahogy közelítettek a helyhez. Mindenkinek fel­tűnt ,... S mikor a cél karnyúj­tásnyira sincs, hirtelen távolabb kerültünk tőle? Távolabbra, mint valaha is voltunk? Maigret azon volt, hogy „nem”-et int e belső kérdésre. A pipája is kimozdult már a he­lyéből. De félúton meggondolta: se „nem”-et, se „igen”-t nem tett rá. S lám, az óvatoság még nagy nyomozóknak sem árt. Feró most megragadta Lonci karját, hogy a lány f^lszisszent. Az ujjal: izgalmát a szemek iz­galma mentette, a megvilágoso­dás izgalmától fénylő homlok: értelem! Hadarva súgta Loncinak: — Egészen mástél félt! Ettől! — Odaugrott a kis emberhez, s kikapta a lefogyott halomból Zsabka ébennyelű, kékes villa­násé rugós kését, á ritkaságok ritkaságát, a legfőbb büszkesé­gek és fölényeskedések forrását. Orrán a parányi karc emléke megsajdult. Már mutatta is a hí­res gyilokot diadallal Loncinak. — Ettől reszketett. Hogy meg­találjuk! Hogy kiderül róla is... Róla is, akinek egy ilyen ritka, rettegett és tilos késszerszáma van. És hozzá a nagy pofája! Lonci után a fiúk előtt is meg­lengette. Szétnyíltak a gúnyos ajkak, a Feróé szerint, s elfelej­tettek bezáródni. Feró pedig ezek utón Zsabká- hoz lépett ünnepélyesen, mint­egy képzelt párnán nyújtva felé a drága személyi tulajdont, e szókkal: — Na, híres vitéz! A híres ké­sed! Mindent értek. Zsabka nyelt, keze remegett. A himlőhelyeket a halántékáról induló lassú csorgások kerülget­ték. Maigret odalépett. — Szóval ez az övé. — Mégpedig — feleli Feró. — Csinos. Kivette í szájából a mosolygó pipát, és szeretettel méregette delikvensét. — Na, fiam, a magad kését is bedobtad?... Talán csak nem azért, mert tudtad róla, hogy ti­los ilyet használni?• Zsabka nem felelt. A földet nézte. — Kérdeztem valamit. Helyette Feró szólott. — Nem, nem ő dobta be — jeleniele ki kereken. — Legyőz­ték öt. Maigret a fiúra nézett, fölsza­ladt a szemöldöke. Ez új dolog, erre nem gondolt.­— Nézze csak meg a képét, ott jobb felől! És Maigret most látta meg Zsabka arcán a halványpiros csí­kot, egy sebhely friss hegét. — Egy hétig feküdt rajta, hogy ne lássuk — mondta Feró gú­nyosan. Maigret szemöldöke fenn sáto­rozott a homlokán. Mögötte egy koncepció összedőlt kártyavára. Kezdhetjük elölről. Visszaillesztette a pipát a foga közé, szopókáján mélyedéseket rágott. — Szóval, téged is megtáma­dott ... a „katona”... Elvette a késed. Zsabka bólintott, feje leszegve maradt, ömlött szeméből a könny. Nem bírta elviselni a nyilvános bukást, egykori nagy hírének porba hullásat, itt a köz­megalázások mezején. S az álmélkodó morajból egy szó ütötte meg a nyomozó fülét: — Megsebesítette!... A szónak szokatlansági zöngé- je volt. Maigret bosszús volt, megle­hetős kedvetlen. Intett Zsabka őrzőinek. — Hagyjátok a fenébe! A kését elfelejtette elkobozni. Nem volt vitás: garázdálkodik valaki az erdőn. És ez nem Zsab­ka, és nem is valami képzelet­beli alak. Egv létező valaki. Nekivágtak újra. A bozótnak, a sziklának. Zsabka lelepleződése, ha másra nem, egy tévút kiikta­tására jó volt. És egy hit meg­erősödésére. Maigret és Buda tanító egymás mellé kerültek. Fújtatva törték a bozótot. Egyikük se tudott na­pirendre térni a dolgok alakulá­sa felett. — Maguk mit szólnak ehhez? — kezdte Maigret. Buda tanító fejét csóválta. Hi­tetlenül, noha korábban már en­gedett a hitnek, mely esküdött egy ismeretlen támadóra. De ak­kor nem volt ennyire valóságos létezésének lehetősége. — Fantasztikus — szólott meg­rendültén. Maigret bólintott rá. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents