Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-09 / 291. szám

1976. december 9. 9 PETŐFI NÉPE • 3 Küldött lesz a téesz-kongresszuson Mielőtt ipég személyesen is találkoztunk volna, így jel­lemezték mun­katársai: Ga­ramié megbíz­ható, kedves, következetes egyéniség, jó kolléga, fogé­kony az embe­rek gondjai iránt, és segít, ahol csak tud. Ennyi jó tu­lajdonság fel­sorakoztatása mellett megle­pett, amikor megilletődve mutatkozott be: — Garan Józsefné va­gyok, a sza­badszállási Egyesült Lenin Termelőszövet­kezet kertésze­tének dolgozó­ja. ' • Amikor ön­magáról kérdezem, Garan Józsefné. a közösség munkájára tereli a szót. — A Bereczki Máté szocialista brigádban, amelyhez én is tarto­zom, igen sok nő dolgozik. Nem mindegy hogyan . .. Mióta meg­választottak a nőbizottság elnöké­nek sikerült elintézni, hogy a lá­nyok, asszonyok már 150 ledol­gozott lü órás munkanap után is kapjanak szabadságot, a korábbi 250-nel szemben. Van szabad szombat, a kismamákat munka­idő-kedvezményben \ részesíti a szövetkezet, a szülési szabadságon levőknek pedig 100 forint ki­egészítést ad. A szocialista bizott­sággal közösen évente megren­dezzük az öregek napját. Garan Józsefné a szövetkezet megalakulása után egy évvel lé- pet be tagnak. Rövidesen megvá­lasztották a kertészeti brigád ve­zetőjének 1965. óta párttag, 1968- ban munkatársai javaslatára ve­zetőségi tagnak, majd 1971-ben a nőbizottság elnökének választot­ták. A legutóbbi téesz szövetségi küldöttértekezleten pedig a TOT tagjának... — Nehéz em­berekkel foglal­kozni — mond­ja —, de szép dolog A min­dennapi gondok megoldása után járó örömöt semmi sem pó­tolhatná az él­temben. Férj­hez mentem, de sajnos gyere- rekünk nem született. Jól kijövünk a fér­jemmel, aki az erdészetben dol­gozik, fizikai munkásként. Megértéssel fo­gadta azt is, amikor mar­xista középis­kolába jártam. Nem akartam lemaradni a tanulásban sem, aminek most is hasznát veszem, jobban eliga- zodok a világ dolgaiban. Erzsiké mindennap korán kel. Szolgálati motorjával körüljárja a határt, szervez, irányít, meg­osztja a gondot, de az örömöt is. A ter melőszövetkezetek III. kong­resszusán őket képviseli. — Ha szót kapok az új adózási rendszerről, a traktorosok mun­kájáról szeretnék beszélni. El­mondani, hogy gazdaságunkban 400-nál több a nyugdíjas, és sze­retnénk könnyebbé tenni életü­ket. Az 500 aktív dolgozó tagunk arányában azonban csak mint­egy ezer forintot fizethetünk ré­szükre, évente adómentesen. A mi szövetkezetünk viszont csak­nem 2500 forintra emelte ezt az összeget, ami után nagyon sok az adó. Szeretnénk, ha ezen változ­tatni lehetne. A másik gondunk, hogy traktorosaink többsége már 20 éve ül a gépen. Köztudott: az állandó rázódástól legtöbbjüknek idő előtt tönkremegy a gyomra. Kénytelenek alacsonyabb bérért más munkát vállalni. Ez a nyug­díjévek előtt nem kedvező. B. Z. Általános tapasztalat, hogy a határőr tisztek, tiszthelyettesek köréből nyugállományba vonulók nagy többsége szívesen vállal társadalmi munkát az új kör­nyezetében is. A kiskunhalasi kerület száznál több nyugdíja­sa közül szép számban dolgoz­nak körzeti, vagy községi párt- alapszervezetek vezetőségében. Csordás János nyugállományú tiszt például Kiskunhalason a felsővárosi alapszervezet titkára, tavaly januárban választották a vezetőségbe. — A nagy létszámú alapszer­vezetben bőven akad munkája a vezetőségnek — hallottuk mi­nap Csordás elvtárstól. — A tag- könyvcsere végrehajtásának fo­lyamatában napi két-három órát igényelt tőlem a pártügyek in­tézése. Minden hétfőn a beszél­gető csoportban dolgoztam. Há­romhetenként vezetőségi ülés, havonta pártcsoport-értekezlet. kéthavonta taggyűlés van, s a pártrendezvények előkészítése is sok tennivalót igényel a titkár­tól. Rendszeresek az irányító pártbizottság által szervezett tit­kári értekezletek, ahol nemcak hogy illő, de szükséges és hasz­nos is részt venni. A nagy lét­számú alapszervezetben — több­ségében viszonylag alacsony jö­vedelmű nyugdíjasok vannak — a tagok egyéni gondjainak meg­ismerése, a bajok orvoslásának segítése stb., szintén jelentős időt igényel a vezetőségtől, s külö­nösen az alapszervezet titkárá­tól. Csordás elvtárs gazdag mozgal­mi tapasztalattal távozott a ha­tárőrségtől, amit jelenleg mint nyugdíjas, kommunistához mél­tóan, önzetlenül, őszinte lelkese­déssel és valóban eredményesen hasznosít a területi pártalap- szervezetben. Szorgalmát, példa­mutató pártmunkáját tavaly is, meg ebben az évben is elismer­te és jutalmazta az irányító párt- bizottság. A kiskunhalasi felsővárosi párta lapszervezet ben végzi a pártmunkáját Németh Lajos, va­lamint Máté Lajos nyugállomá­nyú tiszt is, akik a gazdasági ügyeket intézik és az informá­ciós munkát végzik. Török Sán­dor nyugalmazott zászlós a köz- ügyek intézésében jeleskedik. Négy pártmegbízatása vari. Ke- lebián tagja a községi pártveze­tőségnek, ahol a gazdasági ügyek intézője, de egyben a községi pártbizottság propagan- ■distája is, az alapfokon tanulók pártoktatását vezeti. Nyugdíjas­kora óta a községi MHSZ titkári funkciót is betölti, s ebben az évben az önkéntes határőr szol­gálatot is vállalta. Török Sándor a határőrség egyik őrsén éveken át .pártalapszervezeti titkár volt, s az akkor szerzett tapasztalato­kat most lakóhelyén, Kelebián hasznosítja. Hosszan lehetne sorolni azok­nak a nyugdíjas határőröknek a nevét, akiknek jelenleg is a munka, a közügyek intézése, a párthatározatok végrehajtásának aktív segítése éltető elemük. S való igazság, hogy a határőr nyugdíjasok többsége is csak akkor érzi igazán jól magát, amikor az új környezetben is él­harcosa lehet a pártnak. Gazsó Béla A KERMI VIZSGÁLATA Balesetveszélyes munkavédelmi kesztyű A Kereskedelmi Minőségellen­őrző Intézet — a SZOT Munka- védelmi Tudományos Kutató In­tézetének javaslatára — az érvé­nyes miniszteri rendelet alapján rendeltetésszerű használatra al­kalmatlannak minősített munka- védelmi kesztyűk további áru­sítását tiltotta meg. A SZOT Munkavédelmi Tudo­mányos Kutató Intézete, a Bőr-, Műbőr-, és Cipőipari Kutató In­tézettel közösen több vállalat­nál, szövetkezetnél ellenőrizte a munkavédelmi kesztyűk minősé­gét. Megállapították, hogy a Délpesti ÁFÉSZ kétfajta, atör- teli Dózsa Mgtsz és a Sárbogárdi Járási Építő és Vegyesipari Szövetkezet 3—3 fajta, valamint a Budapesti Mezőgazdasági Ipari Közös Vállalkozás egyfajta öt­ujjas, hasított marhabőrből, il­letve sertésbőrből készült mun­kavédelmi kesztyűjének anyaga, konfekcionálása rossz minőségű, a kesztyűk használata balesetve­szélyes. Ezért a KERMI felhívta a kereskedelmi szerveket, hogy — az árusítás azonnali megszün­tetésén túlmenően — a közle­ményben típusszám szerint fel­sorolt kilencféle kesztyűt vonják ki a forgalomból. Az intézet továbbra is rend­szeresen ellenőrzi — lehetőleg már a gyártásban — a munka- védelmi kesztyűk és más hasonló védőeszközök minőségét. (MTI) TUDNIVALÓK A RECEPTEKRŐL Egyszerűsödő orvosi munka, gyorsabb gyógyszerbeszerzés A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Lépéseink a társadalombiztosításban Az orvosok és gyógyszerészek munkájának egyszerűsítése, va­lamint a beteg számára szüksé­ges gyógyszerek gyorsabb be­szerzése érdekében január 1-től megváltoznak a receptírás és -beváltás egyes szabályai is. Az erre vonatkozó tudnivalókról tá­jékoztatták az MTI munkatársát az Egészségügyi Minisztérium­ban. Az eddigi szabályok szerint az orvos egy alkalommal két-há­rom napra, krónikus betegség esetén 10 napra elegendő gyógy­szert rendelhetett általában. A gyógyszer felhasználását követő­en a betegnek ismét fel kellett keresnie kezelőorvosát újabb re­cept felíratása végett, függetlenül attól, hogy állapota megkíván­ta-e az újabb orvosi vizsgálatot. Az új rendszer lehetőséget nyújt arra, hogy az orvos a gyógyszer felírásánál figyelembe vehesse a legközelebbi szükséges vizsgálat, ellenőrzés időpontját, s addig el­láthassa a beteget megfelelő re­cepttel: a vényre ugyanis ráve­zetheti, hogy ismételten — leg­feljebb három alkalommal — beváltható. Az „ismételhetőség” szempont­jából a gyógyszereket három cso­portba sorolták: az első cso­portba mintegy 180 gyári és szá­mos gyógyszertárban előállított készítmény tartozik, ezek recept nélkül is megkaphatok. Az ilyen gyógyszer kiadását előíró vényt semmiféle korlátozó intézkedés nem terheli, bármikor ismétel­ten bevál Lható. A második cso­portba tartozik a legtöbb gyógy­szer ezek ismételt beváltási lehe­tőségéről az orvos a recepten rendelkezik. Amennyiben nem engedélyezi az ismételt bevál­tást, úgy a recept a gyógyszer egyszeri kiadása után érvényét veszti. A receptet az orvos latinul írja, így az ismételhetőségre vonatkozó utalás is latinul tör­ténhet, a „repetetur" kifejezés­sel, természetesen idevonatkozó utasítását az orvos magyarul is feljegyezheti, A gyógyszerek harmadik cso­portjába az a körülbelül 80 ké­szítmény sorolható. amelyeket csak állandó és gyakori orvosi ellenőrzés mellett szabad szed­ni. Ezeknek ismételt beváltása nem engedélyezhető. Idetartoz­nak általában az antibiotikumok és még néhány gyógyszercso­port. A rájuk vonatkozó előírá­sok szigorúak, s a gyógyszertár a medicina kiadását követően nem adja vissza a receptet a be­tegnek. A gyógyszertárak — ké­résre, a gyógyszer kiadásával egyidejűleg — mindenkor pontos tájékoztatást adnak, hogy a re­ceptet még hányszor, milyen ha­táridőig lehet beváltani. Akkor ha a vényre gyógyszer többször már nem adható ki, azt a gyógy­szer többször már nem adható ki, azt a gyógyszertár .érvény­telen” feliratú bélyegzővel, vagy a recept átlós áthúzásával ér­vényteleníti. Érvénytelen recept­re a gyógyszertár gyógyszert nem ad ki. Fontos tudni, hogy a recept a felírásától számított 30 napig, illetve — ha többször is bevált­ható vényről van szó — 90 napig érvényes. Három hónap után a recept akkor is lejár, ha az en­gedélyezett számú ismétlés eset­leg nem történt meg. A beszer­zést könnyíti, hogy az ismétel- hetően beváltható receptekkel esetenként más-más gyógyszer­tárba is el lehet menni a gyógy­szerért. Két beváltás között kö­rülbelül annyi időnek kell el­telnie, amennyi alatt a gyógy­szer — az orvos előírásának thegfelelő adagolás mellett — el­fogyhatott. tA rendelkezések egyaránt vonatkoznak a körzeti orvosok által szakrendeléseken kiállított receptekre, valamint a „magánorvosi” vényekre: a meg­kötések, korlátozások a betegek érdekeit védik. Az új rendelke­zéseknek a gyógyszer-beszerzés egyszerűsítése, nem pedig az el­lenőrzés nélküli gyógyszerszedés lehetőségének megteremtése a célja. Nem változik azoknak a kö­re, akik térítésmentes gyógyszer- ellátásra jogosultak, viszont ki­bővült azoknak a gyógyszerek­nek a jegyzéke, amelyek — meg­határozott betegség esetén — minden állampolgár számárá in­gyenesek Jó tudni ezekkel kap­csolatban, hogy a gyógyszertá­rak kizárólag a „Térítésmentes vény” jelzésű receptre felírt gyógyszereket adják ki ingyen. A jogosultságot tehát az orvos­nál kell igazol ai. (MTI) • A beteljesülés folyamatá­nak egyes állomásai emlékeztet­nek bennünket ismételten az 1975-ben megalkotott társada­lombiztosítási törvény kivételes jelentőségére. A végrehajtás egyik stációja volt a legutóbbi kormányülés, amely a szakszervezeteknek, va­lamint a Munkaügyi Miniszté­riumnak javaslata alapján módo­sított bizonyos gyakorlati szabá­lyozókon. A módosítást a tör­vény szellemisége sugalta. Túl nagy utat járnánk be egy most a kommentátor nyolcvan- négy esztendős tapasztalatok nyo­mán érvelne és elmondaná, mi minden történt a múlt század végi első magyar betegségbizto­sítási törvény megalkotásától az 1975-ös II. törvény életbelépé­séig. Azt azonban megteheti, hogy utaljon a társadalompoli­tikai fordulatra. Mindenek fö­lött arra! szeretne emlékeztetni, hogy a polgári világ a társada­lombiztosítást nagyon leegysze­rűsítve szegényügynek tekintette. • Érdekes felidézni egy jegy­zőkönyvből bizonyos Horváth István miniszteri tanácsos sza­vait, aki így fogalmazott az 1926 őszén tartott egészségügyi és társadalompolitikai országos értekezleten: „A szociálpolitikai intézkedések célja megelőzni a szegénységet, a szegényt pedig gazdaságilag önállóvá tenni”. Az idézett elve szerint a „jó­szívű” állam meghatározott és erősen megosztott módon — mun­kásoknál máshogy például, mint a tisztviselőknél — végered­ményben segélyeket osztott a legjobban rászorultak, betegek, rokkantak, özvegyek, árvák, öre­gek között. A segélyek persze nem űzték messze a szegénysé­get abban a korban, amikor a dolgozó emeberek teljes kerese­A Filharmónia hétfő esti bér­leti hangversenyét Wolfgang Amadeus Mozart halálának 185. évfordulója (december 5.) tette időszerűvé. Kemény Endre kar­nagy a Kecskeméti Városi Szim- , fonikus Zenekar élén ismét ta- nújelét adta, hogy Mozart mu­zsikája különösen szívügye, és teljes műsorral adózott a zene­szerző emlékének. A hangver­seny első számaként a remekmű c-moll zongoraversenyt hallot­tuk, amit a bécsi mester utolsó műve, a Requiem követett. A versenymű technikailag és zeneileg egyaránt igényes zon- goraszólamát Löte Enikő adta elő. A fiatal zongoraművésznő megbízhatóan, kiegyenlítetten és stílusosan játszott. Ha nem is si­került felidéznie teljesen a mű sötét mélységeit, néhány szép mozarti dallamra — különösen a vigasztaló hangú lassú tétel­ből —, szívesen emlékszünk vissza. Az első két tétel zeneka­ri megoldása sikeres volt. Mozart gyászmiséjének előadá­sa minden kórus és zenekar nagy ambíciója, a hallgatóság­nak pedig felemelő és megren­dítő élmény. A lehetőségekhez mérten sok értékes, szép részt tartalmazott a Kemény Endre vezényelte előadás Az időnként léből sem jutott többre, mint szegénységre. Ezek sokszor hangoztatott és ismert tények. Az 1975-ös törvény a társada­lombiztosítást minden magyar állampolgár alapvető emberi jo­gává tette, korra, foglalkozásra való tekintet nélkül. Gondolko­dásunk és gyakorlatunk szerint tehát a társadalombiztosítás, a szociális gondoskodás nem más, mint az ember élet- és munka- körülményeinek tökéletesítése, állandó javítása. • A /beteljesülést természete­sen nem önmaga a törvény dek­laráció adja, hanem a végrehaj­tás gyakorlata. Ez utóbbit szol­gálja a kormány által elhatáro­zott módosítás, amely a maga eszközeivel tovább ritkította a társadalombiztosítási jogszabá­lyi bozót sűrűjét, hogy egysze­rűbb legyen az ügyintézés. Ga­ranciákat. épített be annak érde­kében, hogy egyesek, akiknek er­re hajlandóságuk van, ne tekint­sék többnek a táppénzt, mintáz egészséges- munkát. A módosítás előírja, például, hogy 1977. ja­nuár 1-től, az eddigi 3 hónap helyett, egy naptári évben elért átlagkereset legyen a táppénz­kiszámítás alapja, s egyes rövid idejű, kiugró keresetek ne ösz­tönözzenek embereket arra, hogy betegség nélkül vonuljanak hosz- szú idejű táppénzre. • A módosításokkal emelik a kórházi ápolás idejére járó táp­pénz összegét, a légiközlekedés dolgozóinak kedvezményezett nyugdíjat biztosítanak, teljesebbé teszik a szakszövetkezeti tagok járadéki jogosultságát, egyes öregségi nyugdíjak kiszámítási módján is igazítanák a nyugdíj­ba készülők javát szolgálva. S. I. érezhető bizonytalanságot, a ritmikai vagy tempóbeli pontat­lanságokat bizonyára a zenekar és a vendég-kórus közi« próbái­nak kevés száma okozta. A jó zenekari hangzás alap­iát, a tiszta és ritmikus vonós­basszust is hiányoltuk néhol, a harsonaszólam viszont jól látta el nehéz feladatát. A KISZ Központi Művész- együttes Egyetemi Énekkara jó felkészültséggel szerepelt. A Tóth Béla vezette kórus hangzása tisz­ta és kiegyensúlyozott. Közre­működésük az előadás egyik fő erősségét jelentette, noha a fér­fiszólamok hangját a színpad mélysége egy kissé visszafogta. A szólisták közül a szopránt éneklő Horváth Eszter mintha egy kis indiszpozícióval küszkö­dött volna a hangjának és isko­lázottságának nem is egészen megfelelő szólamában. A többiek — Budai Lívia, Prevoz János, Gregor József — egyenként és együttesen is stílusosan, szépen énekeltek. Kemény Endre mindenekelőtt a nagy egységek összefogására törekedett, és sikerült a mű leg­főbb értékeit a felszínre hoznia. A szépszámú közönség az elő­adókat megérdemelt ünneplésben részesítette. Ittzés Mihály Felújítják a falumúzeumot • A hartai falumúzeum, amely egy jellegzetes sváb parasztházban kapott helyet — stílusosan — és amelyben a német ajkú nemzetiség népművészetének emlékeit őrzik, nem volt éppen kifogástalan álla­potban. Az idén ősszel, amikor a Duna-mellék e tájára kirándulók száma is megcsappant, elkezdték a tatarozását, felújítását. A tavasszal már. mint a falu egyik népi építészeti ékessége is, újjávarázsoltan fo­gadja a látogatókat. Mozart-est Kecskeméten Gyermekkorom nagyobbik fe­le abban az időben telt-múlt, amikor nem mentek még ki a „divatból” a rongylabdák. Mi, falusi srácok cedrázni is nagyon szerettünk. Nem kellett hozzá sok, csak egy üres térség, egy keményfaágból szabott ütő, meg cedra: a két végén gömbölyűre farigcsált botdarabka és természetesen annyi fiúgyerek, hogy lehessen belőlük két ban­dát választani, vagy ahogy mondtuk: szedni. A jó játékos messzire tudta ütni a földre rajzolt körből, a világ legegyszerűbb várából, a földobott cedrát. Amikor pedig az ő csapata jutott a kintiek dicstelen sorsára, úgy jeleske­dett. hogy még a levegőben el­kapta a várvédqk ütése nyomán kiszálló cedrát Ha ehhez nem volt szerencséje, akkor — Jó céldobóként — sorra bedobta a körbe az ellenfelek ütéseit. A szabályok mindkét esetben hely­cserét írtak elő a csapatok szá­mára. Győztesnek az az együt­tes tekinthette magát, amelyik a játék során több időt töltött a körben, s ezért tagjai többször üthettek. Egyszer, egy Mikulás-váró na­pon — Télapónak akkor még in­kább csak az iskolában neveztük a Jó öreget — cedrázásból men­tem haza. Elővettem kukorica­héjból font iskoldszatyrom, és a konyhaasztalra kirakosgattam ir­káimat, könyveimet. Azzal a szándékkal, hogy majd tanulok. Holnap számtan lesz az első óra — állapítottam meg óra­rendemre pillantva. Nekifohász­kodtam az írásbelinek. Ám a kí­váncsiság kis ördöge a füzetből folyton al konyha belső szöglete felé vonta el tekintetemet. Ott állt a konyhán kívül kosárfonó műhelyül, háló- és tanulószo­bául is szolgáló helyiség egyik, igen fontos kelléke: a stelázsi. Egyszerű deszkaállvány volt, zöldre festve, négy vagy öt polc­cal. A polcokon lábasok és fa­zekak sorakoztak, szájukkal le­felé fordítva. Kékek és pirosak, utóbbiakat sem dobták még ki használhatók 4|s lyukasak. Az akkoriban az anyámhoz hasonló falusi asszonyok. Alkalmodadtán megfoldoztatták a cigány ván­dordrótossal, aki szolgáltató ka­pacitását ijesztő dallámú kiál­tásokkal szokta felkínálni az ut­cáról. Szóval, oda-odítnézegettem a stelázsira. Sejtettem, hogy édes­anyám odarejtette a Mikulás­ajándékot, amit nékem szánt. A kíváncsiság majd szétvetette az oldalamat, vajon mit találok reggel a cipőmben ? Csokoládét, cukorkát, kekszet, nápolyit? Az mind rettentően finom do­log, de én igazából egy kisbics- kára vágytam. Egy valódi, csont- nyelű bicskára, nem afféle bugy­iira, amilyen nékem szokott len­ni. A vásárokban, búcsúkban, égési; nap ott álldogáltam a ké­sesek sátora előtt, és néztem, fi­gyeltem. csodáltam a szebbnél szebb kisbicskákat. De vágya­mat elrejtettem szüleim elől, olyan drága holmit sosem mer­tem volna kérni. De hátha ép­pen most? Szemeimmel vallattam az edé­nyeket, de konokul hallgattak, bújtatták, amit látni szerettem volna Semmi bűnt nem követsz el, ha megnézed, ami úgyis a tiéd — súgta a kis ördög újra meg újra Végül hittem neki. Megszegtem egy törvényt, éle­temben először. Lábujjhegyen odamentem a stelázsihoz, és egy­más után fölemeltem a lábaso­kat, fazekakat. Szívem dobbaná­sait is hallottam. A repedt szé­lű ibolyakék öntöttvas fazék alatt egy papírban két zsömlét találtam. Semmi mást, sehol. Volt már időm rá azóta, hogy csalatkozzam reményeimben, de az akkorihoz fogható szomorú­ságot nem sokszor éreztem. A könnyem nehezen eredt meg, de aztán kitartóan hullott, mint az őszi eső. Édesnyámnaik nem volt nehéz kitalálni, mi bánt, amikor az udvarról bejőve faggatni kezdett. Beteg vagy? Megvert valaki? — kérdezte, s mivel nemleges vá­laszokat kapott, rájött a baj oká­ra. Magyarázni kezdte, hogy hiá­ba dolgoznak, olysin sokat apám­mal. most nem futotta drágább ajándékra. És elindult egy könnycsepp az ő drága arcán is, melyet már sikkor mély árkok hálóztak be. Az én egysaervolt Mikulás­ajándékom arról jutott eszembe, hogy édesanyám az idén télapó­kor — és ez már szokásának te­kinthető — fejenként százforin­tos ajándékot adott — atz uno­káinak. A. Tóth Sándor $r Egyszervolt Mikulás-ajándékom

Next

/
Thumbnails
Contents