Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-08 / 290. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1976. december 8. Kádár János sajtótájékoztatója Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) tisztelt képviselőit. Örülök, hogy ausztriai látogatásom során találkozhatok a sajtó, a rádió és a televízió munkatársaival. Mint önök is tudják, dr. Bruno Kreisky nek, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására látogattam hivatalosan Ausztriába. Utazásomhoz jó alapot teremtett az a tény, hogy a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kapcsolatai fejlődnek és minden lehetőségünk megvan arra, hogy kapcsalatainkat sokoldalúan továbbfejlesszük. — Ausztriai látogatásunk teljes összhangban van a Magyar Nép- köztársaság elvi alapokon álló szocialista külpolitikájával. Célunk, hogy előmozdítsuk a társadalmi haladás és a béke ügyét, hozzájáruljunk a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez, az enyhülés kiterjesztéséhez és megszilárdításához. Kádár János ezután a nemzetközi sajtókonferencia résztvevőinek kérdéseire válaszolt. NÉPSZABADSÁG: Hogyan értékeli Kádár elvtárs bécsi megbeszéléseit, a magyar-osztrák kapcsolatok perskeptíváit és a megbeszélések hatását a helsinki szellem érvényesülésére? KÁDÁR JÁNOS: A Kreisky kancellár úrral folytatott két megbeszélés és a szövetségi elnök úrral lezajlott találkozó megerősített abban a meggyőződésemben, hogy ez az út hasznos, elősegíti a sokoldalú magyar—osztrák kapcsolatok fejlődését, és hozzájárul a Helsinkiben elfogadott ajánlások realizálásához. Magyar részről jelenlegi kapcsolatainkat jónak ítéljük, politikai kapcsolataink rendezettek, gazdasági és kulturális kapcsolataink fejlődnek. A CORRIERE DELLA SERA tudósítójának az úgynevezett eurokommunizmus állítólagos szovjetellenes jellegére vonatkozó kérdésére válaszolva Kádár János kijelentette, hogy nem osztja a tudósító kérdésében kifejezett d ézstckct LE MONDE: Az ön megítélése szerint a Szocialista Internacioná- lé genfi kongresszusát követően tapasztalható-e javulás a szocialista, a szociáldemokrata pártok, valamint a kommunista pártok kapcsolataiban, illetve mi az akadálya e kapcsolatok további javításának? KÁDÁR JÁNOS: A kommunista és a szocialista, szociáldemokrata pártok viszonya nem egyszerű, mi együttműködő partnerek vagyunk és feltétlenül azok is kell, hogy legyünk, azokkal az európai országokkal, amelyekben szocialista, illetve szociáldemokrata kormányok vannak. Már csak azért is, mert országokat képviselünk, államérdekekről, a népek érdekével összefüggő kérdésekről tárgyalunk, s ilyen esetben a szűkén értelmezett pártszempontokon felül kell emelkednünk. Szükségszerűen együtt kell tehát működnünk, főként az európai biztonság és a békés egymás mellett élés előmozdítása érdekében. A kommunista és a szocialista, szociáldemokrata pártok közötti együttműködés ilyen viszonylatban jól alakult. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha azt mondom: bizonyos tekintetben jól példázza ezt éppen az itt, Bécsben eltöltött tegnapi nap. Kreisky kancellár úr — ezt alighanem mondhatom — „kortársam”, akit határozott meggyőződésű embernek ismerek. Mindenki tudja róla, hogy szociáldemokrata, én kommunista vagyok. S találkoztunk, jó szellemben tárgyaltunk, de egyikünknek sem ta volt a célja, hogy világnézetet, vagy filozófiát „cseréljünk”. A kommunista és szocialista, szociáldemokrata pártok olyan viszonylatokban is kapcsolatokat tartanak fenn, ahol egyik vagy másik fél illetve egyik sem tagja az adott ország kormányának. Mi e kapcsolatok értelme és haszna? Az európai kommunista és, munkáspártok berlini ta- nfdfcskozásukon deklarálták, hogy központi feladatuknak tekintik az európai béke és biztonság, valamint a társadalmi haladás előmozdítását. A szocialista, a szociáldemokrata pártok, amelyeket az előbb említettem, a velünk folytatott megbeszélések során ugyancsak deklarálták, hogy népük érdekében hasznosan szeretnék előmozdítani az európai béke és együttműködés, a kétoldalúan előnyös kapcsolatok ügyét. FRANKFURTER RUNDSCAU: Hogyan ítéli meg a helyzet alakulását a helsinki záróokmány aláírása után? Miként vélekedik Magyarország és az NSZK kapcsolatairól, s van-e konkrét terv arra, hogy mikor látogat Bonnba? KÁDÁR JÁNOS: A Helsinkiben elfogadott ajánlások végrehajtását illetően a helyzetet jónak ítélem. Sokan nem osztják ezt a nézetet. Jómagam azonban a történelmi előzményekre, a helsinki értekezletet megelőzően felvetődött különleges nehézségekre gondolok. Meggyőződésem, hogy önmagában is óriási jelentőségű a találkozó létrejötte, az a tény, hogy olyan különböző társadalmi berendezkedésű országok, különböző ideológiai és politikai célokat valló kormányok, mint a helsinki tanácskozás 35 résztvevője egy asztalhoz ült le, s fontos, alapvető kérdésekben — mint az európai béke és biztonság előmozdítása — hasonló nézetet fejtettünk ki. Meggyőződésem, hogy az európai béke és biztonság ügyének további előmozdítása a helsinki tanácskozás résztvevőitől azt kívánja, hogy a tervezett belgrádi találkozón is megfelelő, konstruktív álláspontot képviseljenek. A jugoszláv fővárosban sorra kerülő tanácskozással kapcsolatosan sokféle elképzelésről, várakozásról és vélekedésről hallani. Mi ellenezzük azt, hogy a belgrádi találkozót bárki vagy bárkik valamiféle „panasznappá” tegyék. Ügy véljük, a helsinki értekezlet résztvevőinek pozitív programmal kell a belgrádi találkozóra készülniük. Olyan alapállást kell elfoglalni, hogy Belgrádban ismét át lehessen tekinteni az állami kapcsolatok további javításának, a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit; meg lehessen vizsgálni olyan fontos, a népek érdekeit szolgáló kérdéseket, mint az európai energiahelyzet, a szállításokkal összefüggő feladatok jobb megoldása, a környezetvédelem. Ilyen és hasonló, s a népek általános közeledésével összefüggő egyéb, napirenden levő, a helsinki ajánlásokban szereplő témákat kell megfelelően előkészíteni és megtárgyalni Belgrádban. Ami a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kétoldalú kapcsolatait illeti, e kapcsolatok gazdasági területeken már régebbi keletűek és elég széleskörűen kibontakoztak. Ügy vélem, a jelenlegi szakaszban állami kapcsolatainkat is rendezettebbé tehetjük. Ez megfelel a magyar nép és az NSZK lakossága érdekeinek, a Helsinkiben elfogadott ajánlásoknak, s benyomásom szerint az ilyen irányú törekvés mindkét fél részéről kölcsönös/ A kapcsolatok építéséhez természetesen hozzátartozik, hogy az ügyek felelős intézői, a gazdasági vezetők, a diplomaták, a kormányzati tényezők kölcsönös látogatásokat tegyenek, találkozzanak, tanácskozzanak, tárgyaljanak. Ebbe a folyamatba — tehát a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak fejlesztésébe — illeszkedik be az én látogatásomnak terve is, amely az előkészítés szakaszában van. Mostani bécsi látogatásommal kapcsolatban a sajtó megtisztelt azzal, hogy személyemmel is fpg- lalkozott, s kiemelte, hogy ritkán utazom, a tegnapi napon először voltam kapitalista országban. Ami a látogatás hivatalos jellegét illeti, ez bizonyos mértékig igaz is. Nem hivatalosan azonban már. jártam néhány kapitalista országban, sőt kapitalista országban éltem le életem nagyobbik felét (derültség). Volt alkalmam New Yorkban is megfordulni, s amint tudják, az sem egy szocialista ország nagyvárosa, sajnos. Annak, hogy hivatalos minőségben először járok Ausztriában, természetesen több oka van. Az emberek különbözőek. Ismerek szenvedélyes utazókat. Én nem tartozom közéjük. (Derültség). De amikor a két ország kapcsolatának fejlesztése szempontjából politikailag hasznos, oda és akkor mindig elmegyek. Így jutottam el most Bécsbe, s így fogok elmenni a Német Szövetségi Köztársaságba is. ARBEITER-ZEITUNG: Magyar- országot baráti országok veszik körül — közéjük számítható Ausztria is —, miért állomásoznak tehát szovjet csapatok Magyarország területén. KÁDÁR JÁNOS: Naivság azt képzelni, hogy egy ország biztonsága csupán a közvetlen szomszédok szándékaitól függ. Az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapat ottlétét tehát nem az indokolja, hogy az önként semlegességet vállalt Ausztria részéről valamiféle támadástól félünk. Nincs belpolitikai oka sem. Az általános világpolitikai helyzettel függ ösz- sze. S a kérdés más megítélése, a helyzet megváltozása a béke és a biztonság ügyével függ össze. Ismeretes, hogy a Varsói szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének a közelmúltban Bukarestben tartott ülésén egész sor alapvető és fontos kérdés szerepelt napirenden. így újra nyilvánosan is elismételtük, hogy készek vagyunk a Varsói Szerződés szervezete és a NATO egyidejű megszüntetésére. Azt javasoltuk, hogyha erre még nem érett meg az idő, akkor viszont legalább ne törekedjünk e két katonai csoportosulás bővítésére. Ha tehát ezekben az alapvető kérdésekben előbbre jutunk, és az általános helyzet tovább javul, akkor a szovjet csapatok magyarországi tartózkodására nyilván nem lesz szükség. DIE PRESSE: Van-e kilátás a vízumkényszer megszüntetésére Magyarország és Ausztria között. KÁDÁR JÁNOS: Már sok éve jóval a helsinki értekezletet megelőzően folytattunk tárgyalásokat és azok eredményeit realizáltuk is. Ezúttal valóban a magyar— osztrák kapcsolatok számos fontos kérdését érintettük, azért emlékeztetünk külön is a helsinki értekezletre, mert az ott elfogadott ajánlásoknak, azok szellemének teljes mértékben megfelelnek azok az intézkedések, amelyeket a magyar—osztrák viszony javítására már tettünk, s amelyeket a jövőben is szándékozunk tenni. A vízumkérdés közvetlenül érinti az állampolgárok tömeges külföldi utazását, így a Magyar- ország és Ausztria közötti utazásokat is. Már jó pár évvel a helsinki értekezlet előtt igyekeztünk előmozdítani a turistaforgalom növekedését, a széles körű kölcsönös látogatásokat más országokba. Megmondom, ebben döntően politikai meggondolások játszottak szerepet. Elsősorban azt szerettük volna elősegíteni, hogy az emberek jobban megismerjék a szomszédos országokat. Nos. változtattunk a korábbi gyakorlaton, és a nyugat-európai országokkal elég széles körű turistaforgalom kezdődött el. Ez politikai haszonnal járt számunkra. Azok a magyar állampolgárok. akiknek korábban nem volt módjuk arra, hogy kiutazzanak valamelyik nyugat-európai országba, most kiutazhatnak. És az a sokszázezer magyar állampolgár, aki évenként nyugateurópai országokban tölti szabadságát, jó érzéssel érkezik haza. Rájön, hogy Nyugat-Európa fejlett kapitalista országaiban sincs kolbászból a kerítés. Olyan jelenségeket lát, amelyeket otthon, Magyarországon már el is felejtett. Látja például a munkanélküliséget és az attól való félelmet, a létbizonytalanságot. Nagyon jók a benyomásaink Magyarországon a nyugat^eurór pai turizmusról. Nem tudóim, ppnjosan, ,mi, ^,.,idiaJektus, összefüggés a sajtó és a turizmus között, de két dolgot tapasztalunk. Az egyik: a Nyugat- Európából érkező turista Magyar- országon általában kellemesen csalódik. Mert bármilyen kritikus szemmel nézi is azt, ami nálunk van, mindenképpen jobbat tapasztal annál, amit korábban a nyugat-európai kapitalista sajtóban olvashatott. A másik: alighanem összefügg ezzel, hogy a turistaforgalom kiszélesedése óta a nyugat-európai sajtó megítélése is javult Magyarországról. Mert amit a nyugat-európai állampolgárok milliói saját szemükkel tapasztalnak Magyarországon, azt homlokegyenest ellenkezően lefesteni azért a legrosszabb szándékkal sem lehet. A nyugat-európai országokkal lebonyolódó turistaforgalmon belül a magyar—osztrák forgalom az egyik legjelentősebb. A turizmusnak azonban politikai vonatkozásain túl gazdasági oldala is van. Mi folytatjuk a t urizmys terén a nyitott ajtó politikáját. A turizmust azonban még nem tudjuk gazdaságilag kihasználni, ezt még csak most tanuljuk. Ha az idegenforgalomban annyi tapasztalatunk volna, mint Ausztriának, s ha a nemzeti jövedelem akkora hányadát tudnánk előteremteni a turizmusból, mint Ausztria, akkor mi is jóval szélesebb körű turista- forgalmat bonyolítanánk le. Nem nehéz megérteni, hogy Magyar- ország — ahol alig néhány esztendős a tömeges turistaforgalom — erre gazdaságilag nem volt felkészülve. Mivel megfelelő színvonalat szeretnénk biztosítani, nagyon gyorsan, szinte erőltetett ütemben igyekeztünk kifejleszteni a szállodákat, az idegenforgalom és a vendéglátás intézményeit. A Magyarország és Ausztria közötti vízumkényszer eltörlésének elvileg hívei vagyunk. De még bizonyos gazdasági feltételeket illetően hátrányban vagyunk. Ezeket a feltételeket — osztrák partnerekkel együtt, közösen — még meg kell vizsgálnunk. Érik azonban a helyzet, és már közel van az az idő, amikor a két ország között a vízumkényszer megszűnhet. PRAVDA: A helsinki konferenciát követően milyen perspektívái vannak az úgynevezett kis európai országoknak politikai, gazdasági és kulturális téren? KÁDÁR JÁNOS: Ausztria és Magyarország egyaránt kárvallottja volt a második világháborúnak. Mindkét nép sok vért vesztett, és nagy gazdasági károkat szenvedett, sajnálatos módon nem a jó ügy érdekében. Ha van nép, amely békét kíván, a magyar nép feltétlenül ilyen. Gondolom ugyanez mondható az osztrák népre is. Kifejezésre jut ez az osztrák állam politikájában is, amely kimondta az örökös semlegességet. A magyar állam több mint ezer esztendővel ezelőtt alakult meg. Ügy tűnik, legendás vezérünk, Árpád — akit honfoglalónak nevezünk — sok tekintetben jó helyet választott ki a magyar népnek. Az éghajlat jó, az ország szép, nekünk a legjobban tetszik a világon. Egy szempontból azonban Árpád azt hiszem nem volt eléggé előrelátó. Van ugyanis ennek a helynek egy hátránya: a hadak útján terül el. Lehet, hogy az osztrákok is hasonlóan gondolkodnak saját hazájukról: szép. nekik bizonyára a világon a legjobban tetszik, de Ausztria is eléggé „forgalmas” hely. Azt hiszem, nem kell sokat bizonygatni, hogy a magyar nép, s gondolom az osztrák nép is, mindenekelőtt békét kíván. Ami bennünket illet, további — immár politikai indok, hogy a magyar nép nagyszerű programmal, a fejlett szocialista társadalom építésének programjával rendelkezik. S ennek megvalósításához mindenekelőtt béke kell. Magyarország tehát feltétlenül érdekelt a Helsinkiben elfogadott ajánlások gyakorlati megvalósításában, s gondolom, Ausztria szintén. Megemlítek még egy tényezőt: a Magyar Népköztársaságnak nemcsak az a sajátossága, hogy kis ország, hanem az is, hogy nyersanyagban, energiában szegény. Jelentős mértékben érdekelt tehát a nemzetközi gazdasági kapcsolatok építésében. Bizonyos szempontból irigyeljük az olyan országokat, amelyek nemzeti jövedelmének csak hat százaléka függ a nemzetközi áruforgalomtól. A Magyar Népköz- társaság nemzeti jövedelmének mintegy 45 százaléka realizálódik a nemzetközi áruforgalomban. A Helsinkiben elfogadott ajánlások egyik — számunkra létfontosságú — pontja a kölcsönösen előnyös, a kölcsönös érdekeknek megfelelő gazdasági kapcsolatok széles körű bővítését mondja ki. A helsinki értekezlet ajánlásaihoz ezért is fűzünk nagy várakozásokat: érdekeltek vagyunk megvalósításukban, erőfeszítéseket teszünk realizálásukért és teljes szívvel támogatunk minden olyan nemzetközi törekvést, amely ezt szolgálja — fejezte be válaszát nagy taps közben Kádár János. • A SAJTÓKONFERENCIA UTÁN Kádár János az osztrák parlament épületébe látogatott. Kíséretében volt Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és dr. Nagy Lajos bécsi magyar nagykövet. Ott volt dr. Friedrich Frölichsthal, budapesti osztrák nagykövet is. A parlament bejáratánál Anton Benya, a nemzeti tanács elnöke és Otto Probst, a nemzeti tanács egyik elnökhelyettese fogadta az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, majd az elnöki tanácskozóteremben találkozóra került sor a nemzeti tanács és a szövetségi tanács képviselőivel. Ezen többek között részt vett Rudolf Schwaiger, a szövetségi tanács elnöke, valamint a nemzeti tanácsban képviselt három politikai párt frakciójának vezetője és a törvény- hozás két hazának több képviselője. Anton Benya üdvözlő szavaiban hangsúlyozta: „Külön öröm számunkra, hogy ön a látogatás alkalmával olyan jelentőséggel kiemelte a két szomszédország egymáshoz fűződő kapcsolatainak fontosságát.” A nemzeti tanács elnöke ezt követően tájékoztatást adott az osztrák törvényhozás szervezetéről és munkájáról, valamint a magyar és az osztrák parlament között kialakult kapcsolatokról. Kádár János megköszönte a tájékoztatást, majd beszélgetést folytatott a képviselőkkel, végül pedig megtekintette a parlament épületét. * Kedden este a bécsi magyar nagykövetség épületében Kádár János és felesége fogadást adott dr. Brúnó Kreisky szövetségi kancellár és felesége tiszteletére. A szívélyes légkörű fogadáson osztrák részről — a kormányfőn és feleségén kívül megjelent dr. Rudolf Kirschläger szövetségi elnök és felesége, az osztrák politikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető személyisége, köztük a politikai pártok vezetői. Részt vett a fogadáson a bécsi diplomáciai testület számos vezetője és tagja. (MTI) Kedden ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Részt vett a tanácskozáson Jakab Sándor, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője. Dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára tájékoztatta a megjelenteket az MSZMP KB december 1-i üléséről. Elmondta: a dolgozó nép — soraiban az ifjúság is — eredményesen .tevékenykedik az 1976-os népgazdasági terv feladatainak megvalósításán, követve a párt XI. kongresszusának útmutatását. Népgazdasági feladataink teljesítése megköveteli, hogy 1977-ben a gazdasági fejlődés üteme az előző esztendeinél gyorsabb legyen, ez pedig mindannyiunktól fokozott erőfeszítéseket kíván. A párt Központi Bizottsága felhívta a Magyar Kommunista Ifjúság Szövetséget, hogy mozgósítsa tagjait és az egész ifjúságot a gazdasági feladatok eredményes megoldására, országos és helyi akciókkal segítse elő a terv sikeres teljesítését. A KISZ KB egyetért az 1976-os év gazdasági munkájának értékelésével, az 1977-re meghatározott feladatokkal. A terveket magáénak érzi és aktív részt vállal annak végrehajtásából. A fiatalok feladata, hogy megismerjék és megismertessék a párt Központi Bizottságának irányelveit, megismerjék a helyi terveket, hogy munkájukkal, termelési mozgalmaikkal elősegítsék e tervek teljesítését. A KISZ tagjainak kötelessége, hogy tovább javítsák munkájuk minőségét, termelékenységét, szervezettségét, fegyelmét, hogy nagyobb szerepet Mivel ez a két fogalom rendkívül tágan értelmezhető, szűkítsük le, jelöljük meg a témát, a nemzetközi biztonság megszilárdításáért folyó, az azt szorgalmazó offenzíváról van szó, amelynek szószólói, tevékeny részesei a szocialista országok, míg a másik oldalon az enyhülési folyamatot mindenáron megtorpedózni szándékozó, a leszerelés ellenzői, az erőfitogtatás bajnokai állnak. Ebből a szempontból szinte bármelyik nap keresztmetszetét megvizsgálhatjuk, példa akad elég — mint ahogy tegnap is összegyűltek a jelentések. Tekintsük át ezeket. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága megkezdte a vitát a nemzetközi biztonság megszilárdítását szorgalmazó nyilatkozat megvalósításáról. Mint ismeretes, ezt a nagy jelentőségű nyilatkozatot a Szovjetunió kezdeményezésére fogadták el. A Bolgár KP KB Politikai Bizottsága, a bolgár államtanács és minisztertanács szintén tegnap tájékoztatót hallgatott meg a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének bukaresti üléséről. A közösen kialakított állásfoglalás hangsúlyozza, hogy a bukaresti felhívás rendkívül fontos dokumentum, amely józan politikai realizmussal vázolja az időszerű nemzetközi problémákat és hatékony akcióprogramot hirdet az enyhülési folyamat megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért, az új világháború veszélyének elhárításáért. Más részről tegnap megkezdték kétnapos ülésüket a NATO- tagállamok hadügyminiszterei, s az ülésszak egyik legfőbb kérdése: dönteni kell a NATO által szorgalmazott új légi távolfelderítő rendszer beszerzéséről. Ennek ára a számítások szerint 2,4 milliárd dollárba kerülne. A TASZSZ hírügynökség egy NA- TO-parancsnok, Thorsen dán tábornok követeléséről ad hírt. A tábornoknak az a véleménye, hogy a kishatású harcászati atomfegyverek alkalmazásának jogkörét adják át a NATO-pavállaljanak a nagy értékű gépek, berendezések fokozottabb kihasználásából, többműszakos üzemeltetéséből, valamint az exportkötelezettségek teljesítéséből, munkaköri kötelességeik teljesítésén túl a szocialista munkaversenyben is vállaljanak feladatokat. A KISZ országszerte a tervek teljesítésének szolgálatába állítja akcióit és mozgalmait: a fiatalok aktív tagjai a szocialista brigádoknak, új alkotások, újítások, javaslatok sora született az „Alkotó ifjúság” pályázat és kiállítás kereteiben. Országszerte mindinkább elterjed a KISZ-radar akció, a „Vedd észre, tedd szóvá, oldd meg!” jelszóval kapcsolódnak a fiatalok a „Dolgozz hibátlanul” munkarendszerhez. A kiemelt beruházások színvonalas és határidőre történő megvalósítását szolgálják a KISZ védnökségei és építkezései. A Kommunista Ifjúsági Szövetség agitációs és propaganda tevékenységével is segíti az 1977. évi népgazdasági terv, az V. ötéves terv feladatainak széles körű megismertetését, s a fiatalok, KISZ-tagok mozgósítását az előttünk álló feladatok megvalósítására. Az ifjúsági szövetség 1977—78. mozgalmi évre szóló akcióprogramja megjelöli a KISZ konkrét gazdasági feladatait, figyelembe véve az egyes ifjúsági rétegek, illetve a népgazdasági ágazatok tennivalóit. A továbbiakban Barabás Jánosnak, a KISZ KB titkárának előterjesztésében megvitatták és elfogadták a KISZ IX. kongresz- szusa határozatainak végrehajtását szolgáló feladattervet. Végül Borbély Gábor, a KISZ KB titkára adott tájékoztatást a nemzetközi ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseiről. (MTI) rancsnokságnak, jelenleg ugyanis az erről hozandó döntések túlságosan lassan születnek, illetve születnének meg. Erről a követelésről még a Land og Folk című dán lapnak is az a véleménye, hogy elfogadása esetén bármely konfliktus pillanatok alatt nukleáris háborúvá fajulhatna. Mi pedig megjegyezzük, hogy a tábornok (és körei) törekvése szöges ellentétben áll a szocialista országok bukaresti javaslatával, ami így szól: a helsinki okmányt aláírt valameny- nyi állam kötelezze magát, hogy nem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen. Továbbá: közismert a Varsói Szerződés alapokmányának az a cikke, miszerint a szocialista országok katonai szövetsége addig működik, amíg vele szemben létezik bármilyen nyugati katonai szövetség. A bukaresti javaslatban pedig arról van szó. hogy mindkét katonai szervezet — a Varsói Szerződés és a NATO — függessze fel újabb tagországok felvételének lehetőségét. Nos, a NATO-ba lépő újabb államról ugyan nincs szó, viszont egy újabb agresszív tömböt kovácsolnak nyugaton a NATO és az Egyesült Államok égisze alatt. Ennek a katonai szervezetnek „Dél-atlanti Szövetség” (SATO) lenne a neve, és élénken helyesli létrehozását a chilei, a délafrikai rendszer, a Pinochet- és a Vorster-rezsim, hiszen fő feladata a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen harc lenne. Ily módon a dél-afrikai fajüldözők és a reakciós latin-amerikai rendszerek — köztük Chile és Paraguay egy szövetséggé tágítanák a már létező „dél-afrikai—izraeli tengelyt”. Folytathatnánk a sort, de a továbbiak is az említett akcióreakció viszonyát példáznák. A lényeg pedig már közismert: tény ugyan, hogy az enyhülést, a leszerelést, a háború megakadályozását követelő erők hatalmas eredményeket értek el, nem szabad azonban lebecsülni egy pillanatra sem az enyhülés ellenzőinek tevékenységét. L. A. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETI • Magyar—szovjet együttműködési bizottság ülése Kedden a Szovjetunió kulturális minisztériumának kollégiumi termében megkezdődött a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság ülése. Az ülésen résztvevő magyar delegációt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a kormányközi bizottság magyar tagozatának elnöke vezeti. A kormányközi bizottság ülésén résztvevő szovjet delegáció vezetője Pjotr Gvemicsev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, kulturális miniszter, a bizottság szovjet tagozatának elnöke. A kédd délelőtti és a délutáni ülésen a ké*t ország közötti kulturális együttműködés hatékonyságának fokozásával kapcsolatos kérdéseket tárgyalták meg. A kormányközi bizottság munkabizottságokban folytatja tanácstag zásait. Az ülésről közleményt adnak ki. (MTI) NAPI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Akció és reakció
