Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-28 / 306. szám
1978, december 28. • PETŐFI NÉPE • 8 • óvodások a kunszentmiklósi művelődési ház klubtermében. K Ö Z IN (! V KI A) 11KSI INTÉZ 1M É N V K K Kill A SZ N AI /IS A (l A KŐ I > Óvoda a művelődési házban A hírközlő szervek, a rádió, a televízió és a napilapok napról napra tudósítanak bennünket új óvódák, bölcsődék átadásáról. A párt népességpolitikai határozatait követő kormányintézkedések eredményeképpen növekszik az újszülöttek száma és a bölcsődék, óvodák, általános iskolák termeiben mind több a kisgyermek. Még mindig kevés a hely Jelentős társadalmi erők ösz- szefogása segíti elő és gyorsítja meg újabb és újabb intézmények építését, de mégis úgy tűnik, hogy a gyermekek elhelyezése iránt jelentkező társadalmi igény sokfelé meghaladja a helyi lehetőségeket. Ez okozza azt, hogy több városban és községben még mindig jelentős számban kényszerülnek a rászorulók visszautasítására. Az okok sokfélék: az óvodák, bölcsődék befogadóképessége véges, az építőipar gyakorta nem tar'tja be a vállalt határidőket, vagy pedig egész egyszerűen anyagiak hiányában egyelőre nem tudják bővíteni a gyermek- intézményeket. Az örvendetesen szaporodó óvodák és bölcsődék mellett viszont igen kevés szó esik azokról az ötletes és gazdaságos kezdeményezésekről, amelyek költséges építkezések nélkül, a helyi adottságok felismerésével és észszerű kihasználásával valósítják meg az intézmények bővítését. Bizonyára sok községben és városban találhatók olyan közművelődési vagy üzemi klubhelyil ségek, termek, amelyeket a napnak csak az egyik szakában hasznosítanak és így a szabad időben könnyűszerrel szolgálhatnák napközis vagy óvodai csoportok foglalkoztatását. A következőkben egy Ilyen példáról szeretnénk tudósítani. A kunszentmiklósi példa Kunszentmiklóson a művelődési ház előcsarnokában meglepő látvány fogadja a délelőtti órákban bevetődő látogatókat. Az alacsonyan elhelyezett fogasokon kicsiny kabátkák sorakoznak, apró padok alatt papucsok, cipők. A falat ötletes gyermekdíszítések burkolják. Az egyik fehér ajtó mögül jókedvű énekhangok szűrődnek ki; odabenn óvodás apróságok játszanak. A művelődési házban kisgyermekek találtak otthonra. Békés zsivalyuk azt példázza, hogy a közművelődési intézménynek a délelőtti órákban kihasználatlan helyiségei hasznos szolgálatot tehetnek a község lakosságának. Bódi Szabolcs, a község művelődési felügyelője elmondja, hogy az óvoda egyik csoportjáMiről ír majd a Fáklya nak idetelepítése ideiglenes megoldás. Remélhetőleg csak őszig lesz rá szükség, akkorra készül el ugyanis az új, száz kisgyermeknek otthont adó létesítmény. A művelődési házban harminc apróság érkezik reggelente. Igaz, hogy étkezést nem kapnak, de a délelőtti órákra a szülők mégis mentesülnek a felügyelet gondjaitól. A foglalkoztató terem kialakítása nem sok anyagi áldozatot igényelt. A berendezés — az alacsony klubfotelek és dohányzóasztalok — az intézmény tulajdonát képezték, s a kicsik most közösen használják az ifjúsági klub tagjaival. Csupán egyetlen korlátozásra kényszerültek; az esti rendezvényeken meg kellett tiltani a dohányzást. Ne legyen egy szülő se hátrányos helyzetben Váli Sándor né óvónő arról beszél, hogy itt a községben nem lehet egyetlen igénylőt semvisz- szautasítani, nagy felzúdulást okozna, ha megpróbálkoznának egyik vagy másik szülőt hátrányos helyzetbe hozni. Így viszont minden kérelmezőt be tudnak fogadni, és aránylag csekély anyagi áldozatok árán — mindössze a dajka és csoportvezető munkabérét kellett előteremteni — harminc apróság közösségi nevelésére nyílt lehetőség. A „házigazda" Tóth Mihály András, a művelődési ház igazgatója. Véleménye szerint nem problémament •*s az intézmény két műszakban való működtetése, a nehézségek azonban jó szándékkal áthidalhatók. A nagy. teremben iskolások tornáznak délelőttönként, az ifjúsági klubban pedig az óvodások játszanak. Gyakorta megesik, hogy délutánra már át kell rendezni mind a két helyiséget, mert valamilyen rendezvény adódik, s ilyenkor bizony maga is hozzálát a bútorok pakolásához. A többlet feladatok ellátását viszont becsületbeli kötelezettségnek érzik, mert tudják, hogy mind az iskolások, mind pedig a kisgyerekek rászorulnak a segítségre. — Nem lenne helyes a művelődési ház tevékenységét elszigetelni a község általános közművelődésétől, a társintézmények gondjaitól — mondja az igazgató. — Ha nem vállalnánk részt ezekből, mi sem kérhetnénk az üzemektől, a szövetkezetektől vagy a tanácstól megértést saját problémáink iránt, s akkor mindnyájan rosszabbul járnánk... Érdemes követni őket A kunszentmiklósiak két, napjainkban sokat hangoztatott követelmény megvalósítására mutatnak jó példát. Az egyik a közművelődési határozatok azon pontja, amely a különböző típusú intézmények együttműködésének fontosságára figyelmeztet. A másik, egy a gazdasági életben használatos elv: a lehetőségek és a meglevő adottságok fokozott kihasználásának követelménye. Ügy hisszük, hogy e kettő célszerű összekapcsolásával — ismét gazdasági szakkifejezéssel élve —, sokfelé feltárhatnák a rejtett tartalékokat. Ennek hasznát gyermekek és felnőttek egyaránt éreznék. Pavlovit* Miklós A Fáklya január 2-án megjelenő 1. számában cikksorozat kezdődik, melynek írásai — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 1977-ben beköszöntő 60. érfordulója alkalmából — sorra veszik a szovjet állam megszületésének küzdelmes időszakait. A korabeli fényképekkel illusztrált dokumentum-összeállítások és tanulmányok bemutatják a magyar internacionalisták részvételét is a történelmi eseményekben. A lap képes kisanyagokat közöl a szovjet tudomány és technika újdonságairól, elvezet a minszki traktorgyárba, ahol a Szovjet—Magyar Baráti Társaság egyik vezetőségi tagja, IvanPar- fenyenko, a Szocialista Munka Hőse dolgozik. Publicisztikát olvashatnak a pályaválasztás előtt álló szovjet fiatalok lehetőségeiről. Színes fényképes összeállítás ismertet meg a szovjet művészet „követeivel” Viktor Tretyakov és Gidon Kremer hegedűművészekkel, Jurij Szimonov és Kirill Kondrasin karmesterekkel, Jurij Szolovjov és Irina Kolpakova balettáncosokkal. A „Testvérmegyék — testvér- városok” sorozat magyar főszereplője ezúttal Győr-Sopron megye. Színes fényképes összeállítást olvashatunk a jégkorong jövőjéről, s a közkedvelt oldalakon — az évfordulókra, neves tudósokra, érdekességekre figyelmeztető írások sorában — olimpiai bélyegeket, sakkszemlét, szilveszteri bálról szóló cikkeket közöl a lap. A Fáklya színes-képes falinaptárt ad olvasóinak. Folytatódik az öt szovjetunióbeli utazást ígérő keresztrejtvénypályázat, ezúttal is van orosz nyelvlecke, Fáklya-fotó, s megjelent a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza programja és a filmismertető is. (APN—KS) Szókincsünk „felfutása” Szókincsünk változásáról szólva a címben idézőjelbe tett felfutás arra utal, hogy a szókészlet nemkívánatos gyarapodásáról lesz szó. Szókészletünk gyarapszik, de ez a gyarapodás nem mindig a nyelvi kifejezés gazdagodása. A divatos szavak állandó ismételgetése nyelvünk árnyaltságát, a szabatos kifejezésre való törekvést veszélyezteti. Ilyen a felfutás is. Újabb keletű divatos szó. Számtalan jobb szót használhatnánk helyette, mégis ilyeneket olvasunk: „A Zsiguli (Lada) gyorsan felfutott", „Nagy felfutással jelent meg hazánk útjain.” Divatos a képlet is. Lépten- nyomon használják. „Hol foglal helyet Japán az új politikai képletben?” „Világos a képlet: a tartós fogyasztási eszközök nem is olyan tartósak.” „És miután tökéletesen egyetértünk: világos a képlet.” A nagyságrendű is már jó ideje botránkoztatja meg a jó nyelv- érzékűeket. „Ugyanilyen nagyságrendű hitellehetőség az idén is rendelkezésére áll a megye lakosságának.” „Hasonló nagyságrendű példányban kerül kiadásra.” Sokszor realizálunk. „Egyezményt igyekszünk realizálni.” „A közművelődési törvény realizálása.” „Jó jegyekkel realizálható tudásszint.” Pedig az egyezményt kötik, a törvényt hozzák, a tudásszintet pedig jó jegyekkel fejezik ki. Az előreláthatóan szót felcseréltük egy újjal: ma már minden várhatóan történik. „Az ipar termelése várhatóan növekszik.” „Egy ilyen, várhatóan a nyáron felavatandó létesítmény a 300 személyes üzemi konyha.” A rádióban ilyet is hallhattunk: „Most pedig kérdezzük meg a meteorológiai intézettől, hogy várhatóan Bőszér és Csábor ,.nyughatatlan” harcosa Az egyik soltvadkertl lakásban találkoztunk az itt látható olajképpel. E kemény tekintetű, erős termetű férfiúnak a portréja felkeltette az érdeklődésünket. Kérésünkre a Font-család tagjai elmondták, hogy a jó másfél évszázaddal ezelőtt elhunyt egyik ősüket ábrázolja a festmény. Nagy-Pál István: Soltvadkert 1776—197Ö című, remekül megírt könyvében külön fejezetben számol be a vadkertiek „harmincéves háborújáról”, melyet az akkori fennálló rend és azon belül az uraság ellen folytattak. Nincs helyünk ezt a nagyszerű küzdelmet bemutatni, csupán a lényegét írjuk le itt. Amikor Lukács Gergely birtokos — és örökösei — a báró Orczy Lászlótól bérbevett Vadkertet, s a hozzá tartozó Csábor valamint Bőszér pusztákat el akarta venni az ott élőktől, nem nyugodtak bele a döntésbe, hogy telkes Jobbágyi státusukról lemondva, mint házas zsellérek éljenek azontúl. Elmen, tek a vármegyéhez, a helytartó tanácshoz, sőt Bécsbe, a királyi udvarba is. Tiltakoztak, beadványokat fogalmaztak, sürgettek és veszekedtek; s gyújtogattak is olykor, A mai olvasó valósággal föllelkesül az akkori idők harcain; s így utólag megkedveli azokat, akik jogaik és igazságuk védelmében annyit fáradoztak, A fennmaradt törvényszéki jegyzőkönyv szövege így állítja elénk a vadkerti férfiú alakját: „Font Imre már azelőtt is fényűvé volt nyughatatlansága miatt, az esküdtségtől eltiltatott, mégis most elvállalta a közbenjárást, a tanácsba bejárt, Pestre fáradozott, eltiltás után Bécsbe akart menni és újonnan folyamodásokat tett”. Ilyen ember volt hát Csábor és Bőszér harcosa, akit még hetvenéves korában is bebörtönöztek „nyughatatlansága” miatt. V. M. milyen idő várható.” A szóismétlés nem éppen ékessége a stílusnak. Ma már minden egység. Gazdasági egység, gyáregység. Ha az a gyáregység egy nagy üzem kihelyezett vagy fiókvállalata, akkor elfogadhatjuk az egységet, de legtöbbször az ilyen egységek egymástól teljesen függetlenek. Aki a tévéhíradót rendszeresen hallgatja, minden alkalommal hallja az elkövetkezendő, esetleg elkövetkező szót. Az elkövetkezendő években, öt évben, hetekben, időszakban, korszakban. Pedig a jövő hét, a következő öt év sltb. megszüntethetné az örökös elkövetkezőt. De a esor szó is kelleténél többször szerepel. Ma már mindenre sor kerül. Az idő folyamatában valóban így van, de felesleges annyiszor hangoztatni. Délután került sor erre meg erre, az összejövetel keretén belül kerül sor valamire. Nemrég ezt hallottam: Beszélgetésre került sor, amelynek során megbeszéltük a toron következő feladatokat. Nehéz eldönteni, hogy minek a során történt valami. A sornak a során vagy a beszélgetésnek a során? Itt igazán sok a sor. Nem hiszem, hogy így ki kellene cifrázni a mondanivalót. Hasonlóan sokszor szerepel a gyümölcsöző szó is. Gyümölcsöző pl. a vállalkozás, a kapcsolat, a tevékenység, és még egy csomó egyéb dolog. Pedig lehetne eredményes és hasznos is. Túlságosan felkapott szó a centrikus is. Mert pl. egy előadás rendezőcentrikus lehet, az ügyintézés embercentrikus és a gazdálkodás nyereségcentrikus. Még az sem sokat segít, ha a centrikust, központúra cseréljük fel (pl. emberközpontú). A pénz szót a forint váltja fel. Ma már a dolgozó nem pénzt keres, hanem forintokat. A segítséget nem pénzben fejezzük ki. hanem forintban. Űj szó 1* használatos: a forintosítás. Az építőipar sem lakásokat épít, hanem otthonokat, és nem is épít. hanem csak megvalósít, Pedig a lakás üresen, a csupasz falakkal még nagyon messze van a szépen, ízlésesen berendezett otthonoktól. Űjabban divatosak a hangzatos kifejezések. Rizsháborút folytatnak. Kuba-szerte üdvözllk a cukorcsata hőseit. Van hócsata Is (ne a gyerekek hógolyózására gondoljunk, hanem a hó eltakarítására). A sokáig vendégeskedő télről is olvashattunk. Néha támadásba lendül a tél. Olajfegyverhez is nyúlnak, és az olajéhséget csillapítani igyekeznek. Ugyanilyen hangzatos a sertésgyár és a kolbászgyár is. És ha narancs van. akkor narancsvásár- rol lehet csak szó. mert a kereskedelem néhány éve csak vásárban tud eladni. Nem lehetne egy kicsivel (illetve divatos kifejezéssel: egy picivel) kevesebb hangzatossá- got? Úgy látszik kiemelten (!) jobban kellene megszervezni a divatos szavak elleni küzdelmet. Kiss István (24 ) — Így igaz. A hírek a világból eljutnak már ide, rádión, tévén, újságon át, de ők ebből Is ki tudják szűrni maguknak csalhatatlárl érzékkel a zöldséget. Hogy példát mondjak, már yeti ember is lökik az erdeink- ben, mivel az újságok megírták, hogy a Pamfrban meg a Himaláján láttak ilyet. Az elnök nevetett, s nevetett a másik kettő is. — A korszerű babona! — harsogta az öreg. — Az — mondta a tanácselnök. A fiatal nyomozó belekapaszkodott egy szóba: — Azt mondta: jó televényc van. — Mármint a babonás hiedelmeknek. — Hát nem jó? — nevetett az öreg. — Tápsóval locsolják. Di- rekttermő levével. Ezen megint mulattak, meglocsolták a torkukat, majd az elnök elgondolkodott. Az erdő... — mondta, s kereste. hogyan is tovább — az erdő jócskán ludas. 18. — Azt lehetne mondani: minden tőle indul ki. Az életüket keresztül-kasul járja. Köréjük fonódik, á nyakuk köré, mint a hurok, fojtogatja őket. Elveszi a földjeiket, benyomakodik bozótjaival és sűrű fiatalosaival, sőt vadjaival a házak közé... és sokáig a világot se engedte be. De még most Is, hogy a busz már áttör rajta, nyomban összezárul; s bennrekeszti, megpossasztja, ami bejutott. Mint az esővizet a fák sötét odvaiban. ahová soha nem ér el a fény. Ám az embert, akivel nap mint nap együtt él, táplálni is tudja, néha bőségesen kárpótolja... És megérinti őt leikével. Az erdőt a mieink szeretik és féltik ... Természetesen idomulnak. Vadságához, a hallgatóságához... és a rejtel- mességénez is ... Jól ismerik, hiszen mindennap járják. Még ma is, mikor, mondjuk a közlekedés szempontjából már nem számos, hiszen ritka, hogy gyalog vágjanak neki a városba vagy az Erdészet valamelyik távoli telepére. De adományaiért ma is bejárják; összeszedik a csipkebogyót, a málnát, a rozsét, a gombát, sőt még a mohát is összegyűjtik, abból is pénzt csinálnak: pesti virágüzletek szívesen veszik. Aztán a kereseti lehetőségek az Erdészetnél éppúgy megvannak. Egyesek állandóra vannak ott, mások, különösen asszonyok, napszámba járnak oda; hol gallyazni, hol a csemetéket kapálni, mindig van valami. Éppen csak az nincs, amit mondtam. Vagy hát nemigen van. Az, hogy hajnali sötétben neki az erdőnek, amerre legrövidebb, s itt is, ot't is pislog a szentjánosbogár. A férfi a bányába, az asszony a városba, tejet visz a hátiban, igyekszik, hogy ötkor már lerakja a fűszeresnél. Télvía idején., mikor csúszik a jeges harasKt, köves meredekeken kell felkapaszkodni, jeges, latyakos árkokon átkelni, csupa síkosság minden,, úgy segít magán, hogy rongyot köt a bocsko- rára, s a tejet így is csak leviszi, télen és nyáron ... Hát tessék ebbe belegonflolni! Tizenöt kilométerek, húsz kilométerek hegyre föl, völgybe le, s hallgatag fák, minden ösvényt... De magam is fiatalkoromban a fűrésztelepre jártam, s át kellett menni mindennap az erdőn, oda meg vissza; egy szekérnyom vezetett a fűrésztelepre; hiába ismertem minden fát, bokrot, még nevet is adtam nem egynek, tudtam mikor melyik következik, éjjel is tudtam, mert napnyugtával indultam mindig haza, meg még később is, mert udvarolni is oda udvaroltam. Tudtam, no, itt jön most az a fa, amelyiknek szép kerek odúja van, s az odú alatt olyan forradás, hogy valóságos kis tornác; és hogy az odúban egy bubosbanka-család fészkel, szóval még ilyeneket is tudtam, meg hogy melyik fán lakik a mátyásszajkó, s melyik bokoralján a bat-átka, s melyik ágvillában az őszapó. Tudtam, hol következnek nagyobb kövek az úton, amelyeket ki kell kerülnöm. s hol van az a kidőlt ía, amelyiknek egy erős ága keresztben áll, épp a szemem magasságában. Olyan pontosan tudtam, hogy még éjjel is így szóltam magamban: no, most jön — és a következő pillanatban nekiütöttem a homlokom. Minden éjjel nekiütöttem. S ez az éppen. — Jól ismeri az ember, és mégis ... Megy éjszaka az erdőn, és a fejében mindenféle hemzseg. Sehol egy lélek, csak a hallgatag fák, és közben köröskörül hangok és neszek. Meg- megropog a száraz ág, a disznó motoz, a madár fészkében mocorog, álmában pittyeg. A harasz- tot a gyík, a bogánság mozgatja. S a fa pattog a szú foga alatt. És úgy tetszik, harsog minden, s az ember rettenetesen maga van, s azt mondja: jó, hogy mozognak, mert a csend még rosz- szabb ... Például lámpával nem jó menni, az ember még vak- sibb. még ügyefogyottabb tőle. Mégis lámpával szeretnek menni, mert ha egy kis fény van velük, mindjárt barátságosabb, és úgy érzik, nincsenek annyira egyedül. A sötétet pedig megszokja a szem, és inkább eligazodik ... A hold a legrosszabb, nem tudja az ember, hol van a fa. és hol az árnyék.... No, csak azért mondom el, mert sok mindent gondol ilyenkor az ember, és képzel mindenféléket. Akár maga van, akár társakkal — akkor még egymást is ijr .ztgetik. Ilyenkor mesélik) a történeteket. No és persze nemcsak ilyenkor, a kocsmában is, a gyér világú villanykörte alatt. Mindenki tud valamit, hiszen ki nem járt éjjel az erdőn? Mindenki járt, akárhányszor. Magában is. táraikkal isi. Versengenek aztán, ki tud hátborzongatóbbat... S nem nehéz, mert jó fantáziájú nép. Az erdő a képzelőerejét kifejlesztette, túl is a mértéken, akár a íöldmély a vakondok némely szerveit, míg másokat elsorvasztott, tán épp a megbízható látást, a reális ítéletet... Elhallgatott kicsi az elnök, a nyomozók: is elgondolkoztak. Azt mondták: — Erre így nem gondoltunk. — Ezt csak az tudja így, aki köztük él — mondta az öreg, — Pedig logikus. Az elnök mosolygott a szelíd kék szemével. Elkönyvelte az elismerést. Míg kínált, fejében járt a gondolat, mely úgy van: ha elindult, ki akarja magát járni. — De meg aztán — fűzte a szót az iméntiekhez — történik is mindenféle az erdőben. Má • sutt is történik, de az erdő. az megint más... Hát persze nem minden napra esnek véres történetek, húsz év ia eltelik, meg több is. A mi környékünkön legalábbis nemigen emlékszem mostanában. Az öreg bólogatott, beletekintett ő is az emlékeibe. — Magam se tudok róla — mondta. — Egyre emlékszem, egy nagyon csúnyára, annak is húsz éve, még a háború után volt... — Az elnök foga közt őrölte a szavakat, s egyformán potyogtak az asztal fölé. Mint a vízcsep- pek. A tűnődés meg-megnyújtott egyet-egyet. — Ma is megvan az a tan.vaépület... Nem lakik benne senki, meg nem is használják semmire. Benn van az erdőben. még a Vaskapu-sziklától is odább. Van ott egy nagy rét. Ügy hívják, hogy Kakukk-rét. Ott szántók Is voltak, valamikor. Most már az kopáros meg bozót. A tanyát benőtte a fű, meg a gaz, nincs annak már ablaka, ajtaja, a fedelét is elhordta a szél. Na, azt a tanyát ma is úgy hívják, hogy Lengyel-tanya, meg azt az erdőt, ami ott van, Lengyel-erdőnek. Noha korábban a Zichy grófoké volt, de ezek olcsón elvesztegették, s egy földbirtokos vette meg. Ez akkor jött, amikor a németek elől me- nekülniök kellett. Állítólag valami magas rangot viselt a háborúban, és ahogy beszélik, lóháton harcolt a tankok ellen. És hogy azért is keresett ilyen helyet magánul;. ahol elbújhat, mert a németek pályáztak rá. A családját ia kihozta Pestről, a bombázások elől. Magyar asz- szony volt a felesége. Három gyermekük volt. A legkisebb még pólyás, mikor az a borzalom történt. Volt egy negyedik gyerek is. az lengyel asszonytól való volt, iskolás korú, ezt onnan hozta magával, Lengyelből. Elég az, hogy elmúlt fölűlük is a háború, karácsony estéjén szabadultak fel, s a lengyel orosz katonákkal jött, szántalpakon karácsonyfát hozott, hogy a Fő téren állítsuk fel..." (Folytatjuk J
