Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-03 / 286. szám
1976. december 3. • PETŐFI NÉPE • 3 Kapuk nyílnak a nagyvilágra .. A Zombori Népszínház vendégjátéka Kecskeméten Mind nehezebb visszaemlékezni a két város, Zombor és Kecskemét között kialakult színházi kapcsolatok kezdeteire. Ez természetesen jó dolog, ment a művészi társulatok egymásra, és a két intézmény közönségére gyakorolt kölcsönös hatása minden szempontból sok haszonnal jár. A magyar tragédia, a Bánk bán volt a kecskemétiek első véndégjátéka a Vajdaságban, amit egyre gazdagodó kapcsolatok követtek. Zomborba látogattak Kertész Ákos Névnapjának és Shakespeare János királyának kecskeméti előadásai, majd a színházak vezetői egy-egy nemzeti színműrendezésével mutatkoztak be a két városban. A Zombori Népszínház társulata második alkalommal lépett fel a Kecskeméti Katona József Színház színpadán Jovan Sterija Po- povics Nősülés és férjhezmenés című vígjá- tékával. Azok a nézők, akik a megyei művelődési központban ugyanebben az időben megrendezett Hofi-est helyett a színházat választották, érdekes, sok szempontból figyelemreméltó előadást láthattak. Popovic vígjátékának megfelelői, vagy rokon darabjai hazánkban sem ismeretlenek. Számos hasonló vígjátékra bukkanhatunk a múlt század népszínművei között. A Nősülés és férjhezmenés nem több és nem kevesebb, mint amennyit a cím is közöl. Egy mihaszna legényt a házasságközvetítő rávesz a nem éppen fiatal, csúnyácska lány megkérésére. A kellemben nem dús ara szülei ötezerre taksálják a hozományt, ebből százat kér előre az önzetlen jóbarát. Az alkut némi bonyodalmak után az érdekelt felek; a szülők és a vőlegény meg is kötik. A lányka ugyan óvakodik szerelmi előleget adni a fellelkesült férfinak, és a kedves mamát is kártyajós kísérti meg egy még jobb frigy lehetőségének felcsillantásával, de „jobb ma egy veréb” alapon vé- gülis megülik a nem túlságosan nagyszabású mennyegzőt. A cselekmény bonyodalmait végül a fiatal pár kiábrándult felismerésének jelenete zárja, amikor mindketten rádöbbennek arra, hogy becsapják őket. Kiderül, •h.Qgy, a : helyrelegény nem gazdag, sőt iszákos és lump. A fiaS rférj ;/pedig kénytelen tudósul ve-nni, hogy a zsugori apóstól hiába várja a beígért hozományt, sőt követelőzésére a kikapós anyós seprűvel kergeti meg... □ □ □ A darab tehát — amennyire ezt tolmácsolás útján figyelemmel lehetett követni — nem túlságosan eredeti és nem különösebben gazdag sem jellemekben, sem a cselekmény fordulataiban. Az előadás érdekessége viszont abban rejlett, hogy Dejan Mijac rendező e népi ízű játékot egy panoptikum dobozába zárta. A szereplők és a nézők közé láthatatlan, torzító prizmát helyezett el. Ennek segítségével a szöveg bohózati elemei és helyzetei szürrealista, groteszk szomorújátékká változtak, és a házasságkötés jelentéktelensége filozófiai súlyt, gondolati töltést kapott. • A vőlegény es a menyasszony. David Taste és Katica Zeh. • Az esküvői jelenet. E fénytörést Vladimir Mare- nic díszletei, Branka Petrovic jelmezei, a színészi maszkok és a szereplők szándékoltan élettelen, merev játékstílusa idézte elő. A színtér különös, álomszerű víziót ábrázol; fekete selyemmel bevont falak, a magasban sötétszürke puttók hintáznak, és egy nagy gyászos verkli hangjai keltik életre a múlt elfeledett homályából a játék résztvevőit, akik kellemetlen vidámsággal, szinte megidézett kísértetekként teszik-veszik színpadi dolgaikat. Ilyenformán rokonszenvet egyetlen szereplő sem ébreszt maga iránt, a színészek maszkjai mögül emberi arcok sem pillanthatók meg. De ez a cél. A rendezés és az előadás egésze arra törekszik, hogy viszolygást ébresszen a nézőkben eziránt a lélektelen, egymástól végletesen elidegenedett embercsoport iránt, leleplezze a „megszépítő múlt” nosztalgiáját. □ □ □ A darab eme sajátságos értelmezése sok lehetőségtől megfosztotta a színészeket, akiknek el kellett rejtőzniük az arcukat borító vastag púder és máz mögé. A könnyű bohóckodás helyett fájdalmas mélységeket kellett éreztetniük. Ennek ellenére is bebizonyosodott, hogy nagyszerű képességű egyéniségek dolgoznak a zombori népszínházban. A jó és összeforrt benyomást keltő együttesből kiemelkedett a vőlegény (David Tasic), az anya (Nadezda Bulatovic), és a házasságközvetítő (Miodrag Petronje) alakítása, s a többiekröl is csak elismeréssel szólhatunk; A lányt Katica Zeli, az apát Danilo Gavrilov játszotta. A kisebb szerepekben Bogdanka Savic, Ljilja- na Tomic-Markovinovic, Slobo- danka Milosevic, Zdravko Panic, Zivorad Ilic és Milan Bugonovic lépett fel. □ □ □ Érdekes és gondolatgazdag előadást hoztak a zomboriak Kecskemétre. A megyeszékhely abban a szerencsés helyzetben van, hogy a városban kinyílnak a nagyvilágra tárt kapuk. Láttuk Rajkint és társulatát, az Alek- szandrov együttest, ízelítőt kaptunk a távolkeleti japán-bábjáték művészetéből, kanadai és amerikai fotókiállítások arattak sikert, a szlovák, majd a zombori társulatok pedig a kecskeméti színház törekvéseitől, stílusától eltérő európai és nemzeti hagyományokra építkező játékfelfogást mutattak be — és arattak jogos elismerést. P. M. Küzdelmes időszak Békét, rendet, nyugalmat! Az események menete • azonban már feltartóztathatatlan volt. A Bács-Kiskun megyei Népújság a Szabad Nép nyomán közölte a Hajnalodik című vezércikket, amely a forradalmi erőket ellenforradalmároknak tüntette fel, s egyben dezorientálta nemcsak a párttagságot, hanem az egész magyar közvéleményt. Október 30-án összeült és megalakult a megyei nemzeti bizottság, amelyet a kommunisták utóvédharcának eredményeként Mészöly Gyula, a Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Kossuth-díjas igazgatója, a Hazafias Népfront megyei elnöke nyitott meg. A nemzeti bizottságban még volt néhány kommunista (Daczó József, Dallos Ferenc, Madarász László, az elnök: Mészöly Gyula és Szabó Lajos). Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy az első ülés határozatának még voltak pozitív elemei, de állást foglalt olyan kérdésekben is, és olyan hangon, amelyből már nyilvánvalóan következtetni lehetett az ellenforradalom jelenlétére. Javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy „Szentkirályi ezredes adja ki a nemzetőrség és a karhatalom névsorát és abban a volt ÁVH egy tagja se szerepeljen”. „A nemzeti bizottság tegyen javaslatokat olyan személyek leváltására, akik a nagy nemzeti mozgalmat reakciónak bélyegezték.” „Javasolni kell a magyarországi ENSZ-küldött leváltását”. „A lehető legrövidebb időn belül a szovjet csapatok családjainak kiürítését azonnal kezdjék meg”. „A bizottság terjesszen elő kérést, hogy Mind- szenty hercegprímást engedjék szabadon”. Ezenkívül a Bács- Kiskun megyei Népújságot hatá- rozatilag kivonták a párt vezetése alól. (Október 31-én Petőfi Népe-ként jelent meg.) A nemzeti bizottság intézőbizottságában is ideig-óráig sikerült még pozíciót tartani (Dallos Ferenc, Borszéki Lajos). A demokratikus erők helyzete azonban tovább romlott, mert a nemzeti bizottság a gomba módra elszaporodott munkástanácsok képviselői előtt lemondott, és létrejött a megyei forradalmi bizottság. Ennek intézőbizottságában azonban már egyetlen kommunista sem található, csupán a november 2-án újjá alakult Magyar Szocialista Munkáspárt képviseletében az ülés résztvevői lehettek Erdősi József, Molnár Frigyes és Petőfi Sándor. Ugyancsak résztvevő volt az időközben megalakult és nyomban újságot (Kecskeméti Lapok) indító Kisgazda párt is, amelynek kecskeméti titkára a következőket nyilatkozta: „Mi a Kisgazda párt volt funkcionáriusai újra felemeljük a zászlót, amit az elmúlt években kiütöttek a kezünkből.” A kocka tehát el volt vetve. A forradalmi erők azonban a nehéz helyzet ellenére kísérletet tettek soraik rendezésére. Kádár János november 1-én elhangzott rádióbeszédében jelezte: „Népünk és hazánk jövője és sorsa fölötti aggodalom arra int bennünket, hogy mindent megtegyünk e súlyos veszély elhárítására, eloltsuk az ellenforradalom, a reakció tűzfészkeit, véglegesen megszilárdítsuk demokratikus rendünket és biztosítsuk a normális termelő munkát, a normális élet feltételét: a békét, a rendet és a nyugalmat. E súlyos órákban azok a kommunisták, akik eddig is harcot vívtak a Rákosi önkény- uralommal, számtalan igaz hazafi és szocialista óhajának megA három éves város tanácsülésén A kiskőrösiek szeme minden bizonnyal megszokta már a Petőfi Sándor művelődési központ bejárata melletti márvány táblát melynek felirata a település történetében, az itt élő emberek életében fordulópontot jelentő eseményre emlékezteti a fiatal városba látogatókat. Három évvel ezelőtt a nagy költő születésének 150. évfordulója alkalmából átadott új kulturális intézményben került sor a városavató ünnepségre. A nagy eseményről lapunkban megjelent tudósítás részletesen közli Losonczi Pál városavató beszédét, melyben az Elnöki Tanács elnöke hangsúlyozta: „Kiskőrösön megvannak a várossá fejlesztés törvényesen előírt feltételei. Nagy örmmel és megelégedéssel láttuk, hogy a nagyközség véghez vitte a várossá válás nagy munkáját...” Maguk a kiskőrösiek tudják a legjobban, milyen sok munka előzte meg a városavató ünnepséget, de egyben azzal is tisztában vannak, hogy a következő években, évtizedekben milyen nagy feladatok állnak előttük. Jelkép is talán, hogy minderről, vagyis a IV. ötéves terv területfejlesztési tervének végrehajtásáról, s a jelenlegi középtávú tervciklus feladatairól a városavató ünnepség színhelyén, a művelődési központban tartotta meg legutóbbi ülését Kiskőrös Város Tanácsa. Széljegyzetek a beszámolón Amint a mellettem ülő tanácstagok aktatáskájukból maguk elé tették a vaskos beszámolókat, s lapozni kezdték, észrevettem, hogy itt is, ott is széljegyzeteket írtak, felkiáltójeleket, olykor kérdőjeleket tettek a gépelt sorok mellé. S a tanácsülés hangulatából is sejteni lehetett, hogy dr. Oláh Pál tanácselnök szóbeli kiegészítése után sokan szót kérnek majd, s elmondják a város eddigi fejlődésével, a további feladatokkal, egyszóval a tanácstagokat, s Kiskőrös valamennyi lakosát közvetlen közelről érintő kédésekkel kapcsolatos megjegyzéseiket, véleményeiket és javaslataikat. — A negyedik középtávú tervidőszakban dinamikusan fejlődött Kiskőrös — kezdte szóbeli kiegészítését a tanácselnök. — Fejlődött az ipar, amely a tervciklus utolsó évében lényegesen nagyobb termelési értéket áhított elő, mint öt évvel ezelőtt. Ot év alatt 250 millió forint értékű beruházás valósult meg a városban. Munkások, fiatal műszakiak költöztek Kiskőrösre megszerették otthonukat, közéletünk részesei lettek, s a többiekkel együtt ők is vállaltak társadalmi munkát, melynek értéke az elmúlt öt év alatt elérte a 9 millió forintot. . . , A mellettem ülő tanácstag megjegyezte, hogy Kiskőrös új járdáit például nagyrészt a lakosság építette. S szavai alátámasztására megmutatta a beszámoló ama részét, melyben ez áll: „A tervidőszak alatt 7,2 kilométernyi járdából csaknem 6 kilométert a lakosság társadalmi munkában alakított ki...” A lakosság segített a Klapka György út kialakításában, valamint abban is, hogy a Jókai, Damjanich és a Segesvári út szilárd burkolatot kapott. — De van még tennivalónk e téren is, hiszen a piachoz vezető utak még mindig nagyon rossz állapotban vannak — jegyezte meg az egyik tanácstag, s mint azt a tanácselnök válaszából megtudta, a következő években betonozott úton közlekedhetnek majd a járművek a piac környékén is. A legfontosabbról... — Maradjunk még az előző tervciklusnál — kanyarodott visz- sza az előző felszólalókhoz egy tanácstag, s sorolni kezdte: az állomás mellett elkészült az autóbuszok fordulására alkalmas betonozott terület, a külterületen élők levélszekrényeket kaptak, kialakítottuk a művelődési központ előtti Petőfi parkot, s az új városközpontban is elkészült egy park, amely felszabadulásunk emlékét őrzi. — A bevásárlás sem okoz gondot — jegyezte meg a tanácstagok közül egy asszony. — Három új kereskedelmi egységgel gazdagodott a városunk. Átadták a Rákóczi úti, a Batthyány úti és a József Attila úti ÁBC- üzletekel. Két új presszónk is van... — A legfontosabbról még nem is beszéltünk, pedig véleményem szerint az elmúlt öt év alatt a kommunális fejlesztésben a legnagyobb eredménynek könyvelhetjük el a közműellátás javulását — magyarázta egy fiatal tanácstag. — Két mélyfúrású kút mellett nyolc utcában új vízvezeték épült. Nagy probléma oldódott meg azzal is, hogy több mint két kilométeres hosszúságban elkészült a szennyvízcsatorna gerincvezetéke. Egymásnak adva a szót, a villanyhálózat, az egészségügyi ellátás fejlesztésével kapcsolatos eredményeket sorolták a tanácsülés resztvevői. Ami hiányzik Mikor azonban a szociális ellátást, a lakásépítést, az oktatási, nevelési feltételeket elemezték már inkább a megvalósításra váró feladatokra tértek át. Igaz ugyan, hogy felújították a bölcsődét, de a helyek száma nem emelkedett. A szociális otthon sem tudja kielégíteni az igényeket. Zsúfoltak az iskolák. Nem épültek új tantermek, viszont a körzetesítés után lényegesen több a diák a városban. A tervezett 76-tal szemben csak 34 tanácsi célcsoportos és egyéb állami lakást adtak át az előző tervciklusban. Ugyancsak lemaradás volt az OTP-lakásépítéseknél is. A tervezett lakásszövetkezeti építkezés pedig — építőipari kapacitás hiányában — elmaradt. Mindez az V. középtávú tervben mint megvalósításra váró feladat szerepel. Közülük kiemelve néhányat: egyebek között újabb két mélyfúrású kút kialakítását, villanyhálózat korszerűsítését, további járda- és útépítést, a körzeti orvosi rendelő rekonstrukcióját, az üzemorvosi hálózat bővítését, 120 tanácsi cél- csoportos lakás építését tervezik. Jó hír a diákoknak: 12 tantermes iskola épül, s a 621-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben jelenleg oktatott szakmák körét az igényeknek megfelelően bővítik. A tömegsport jobb feltételeinek megteremtését célozza az a terv, melyszerint sportpálya, torna- csarnok épül. — Mindezt nem lesz könnyű megvalósítani — jegyezte meg valaki a tanácstagok közül — pedig még nem is beszéltünk mindenről, ami az V. ötéves tervünkben szerepel. A kiskőrösi ipar, mezőgazdaság, a kommunális létesítmények további fejlesztése mindannyiunktól megfeszített, becsületes munkát kíván. Csakis közös munkával érhetünk el eredményeket. Példamutató összefogásukat a kiskőrösiek már eddig is bizonyították. A lakosság további aktivitására, szorgalmára számítva bizakodóan néznek a következő évek elfogadott feladatai elé Kiskőrös Város Tanácsának tagjai. Tárnái László „Milliomos” brigádok A kemerovoi „Jubileumi” szénbányában kibontakozott szocialista munkaverseny során értékes kezdeményezés született: a G. Szmirnov — a Szocialista Munka Hőse — által vezetett első „milliomos-brigád” kbllektív tapasztalatátadási szerződést kötött J. Muszohranov ifjúsági komszomolbrigádjával. A szerződés értelmében az élenjáró brigád tapasztalt (bányászai vállalták, hogy megtanítják a fiatalokat a legtermékenyebb, leghatékonyabb munkamódszerekre, s ezek elsajátításával az ifjúsági brigád 1976 végéig legalább 1 felelően elhatározták, hogy új pártot alapítanak.” A kecskeméti kommunisták olvasva a Népszabadság első számában november 2-án megjelent rádióbeszédet (ezután a Népszabadság átmenetileg a budapesti pártbizottság lapja lett. A rövid ideig Szolnokon székelő párt- és állami vezetés orgánuma a Szabad Nép volt.) Még aznap délután — a meghívott kettőszázból egészen pontosan hatvanhétén — összegyűltek, hogy megvitassák az új és a fölöttébb nehéz helyzetben szükséges teendőket, és létrehozzák az MSZMP ideiglenes megyei intézőbizottságát, valamint Kecskemét új pártszervezetét. (Sajnálatos, hogy akkor, sőt egyideig még később sem volt jegyzőkönyvvezetés.) A megalakulásról a Kisgazda párt hirtelen megindult lapja, a következőket írta: „Kecskeméten is megalakult a csődbe került Magyar Dolgozók Pártja utóda, a Magyar Szocialista Munkáspárt.” Kevesen tudják, hogy az ideiglenes intézőbizottság (eleiben tíz tagja volt, később bővült) másnap — november 3-án — délelőtt a megyei pártszékházban megtartotta ülését. Első aktusként megválasztotta elnökét (Molnár Frigyes), majd egyetlen napirendet tárgyalt: mit lehet és mit kell tenni az adott helyzetben. Az intézőbizottság millió tonna szenet tud majd kitermelni. A szép kezdeményezés szinte napról napra új eredményeket hoz. Az első negyedévben a fiatalok havi átlagos termelése valamivel kevesebb volt, mint 70 000 tonna, ám a nyár elejére ez az átlag már 90 000 tonna fölé emelkedett, s azóta is növekvőben van. A magas 'termelékenység garantálja, hogy az év végére megvalósul a szerződésben rögzített vállalás, s az ifjúsági kom- szomolbrigád is „milliomossá” válik. (BUDAPRESS—APN) nagy körültekintéssel, felelősség- teljesen elemezte a párt által korábban elkövetett hibákat és körvonalazta azokat a tennivalókat, amelyeket a párt, újjászervezése érdekében feladatként maga elé tűz. Ezekben a napokban még az egész megyében tombolt a kommunista-ellenes- ség, szerveződtek a különböző jobboldali pártok. (Kecskeméten a Szociáldemokrata Párt is jelentkezett az MDP vagyonának befelezésére.) Nagy volt a zűrzavar, a tanácsokban is. A vezetők többsége elvesztette pozícióját, de így volt ez a társadalmi szervezetekben és a gazdasági élet vezető posztjain is. Semmi kétség, hogy ha november 4-re nem kerül sor, Bács-Kiskunban is az ellenforradalom 1919-hez hasonlóan megismétli vérengző akcióit. Ilyen körülmények között az ideiglenes megyei intézőbizottságnak az ellenforradalom visz- szaszorítására, a népi demokratikus rend, a munkáshatalom és a szócializmus vívmányainak védelmére kellett összpontosítania erejét. Ehhez adott hatalmas segítséget és egyben szerzett múlhatatlanul nagy történelmi érdemet a november 3-án megalakult Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amelynek létrejötte és személyi összetétele 1956. sovember 4-én hajnalban került a szolnoki rádió adásában nyilvánosságra. W. D. Kedvező feltételek az állami gazdasági dolgozók lakásépítéséhez A pénzügyminiszter, a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter és az építésügyi és város- fejlesztési miniszter együttes rendelettel Szabályozta az állami gazdaságok területén levő elavult lakások felszámolásának feltételeit. A rendeletre azért volt szükség, mert bár az állami gazdaságok nagy erőfeszítéseket tettek az elmúlt években a régi majorok, tanyák és gazdasági központok elavult lakásainak korszerűsítésére és újak építésére, mégsem sikerült kellő ütemben javítani a nagyobb településektől távol eső helyeken dolgozó növénytermesztők. állattenyésztők stb. lakáshelyzetét. Mindezt az állami gazdaságok dolgozói különböző fórumokon gyakran tették szóvá, s a lakásépítések felkarolására a MEDOSZ is intézkedéseket tett; ezek nyomán az állami gazdaságok V. ötéves terve arról intézkedik, hogy 1980-ra valamennyi hidegpadlós lakást szanálják, vVagy korszerűsítsék, 1985-ig olyan megoldást találnak, hogy valamennyi dolgozó komfortos, de legalább is félkomfortos lakásokba kerüljön. A tervek megvalósításához nyújt jelentős segítséget az új rendelet. Meghatározza, hogy kik részesülhetnek a pénzügyi kedvezményekben. intézkedik arról, hogy a felszámolásra kijelölt lakásban levők lakásigényét az állam — az OTP útján — építési kölcsönnel elégíti ki — a kölcsön az építési költségek legfeljebb 90 százalékáig nyújtható, s lakásonként 120 ezer forint lehet. A kölcsön kamatmentes, törlesztési ideje 35 év, s a kölcsönnel kapcsolatban kezelési költséget nem számíthatnak fel. Kölcsönt lehet folyósítani a dolgozók lakóház-vásárlásához is, s’ mód nyílik arra, hogy a dolgozók lakásépítésének támogatására a kollektív szerződésben szabályozott módon adott munkáltatói kölcsönt a lakásépítési alap terhére elengedjék. Ez az összeg maximálisan 40 ezer forint lehet. (MTI)
