Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-03 / 286. szám

1976. december 3. • PETŐFI NÉPE • 3 Kapuk nyílnak a nagyvilágra .. A Zombori Népszínház vendégjátéka Kecskeméten Mind nehezebb visszaemlékezni a két vá­ros, Zombor és Kecskemét között kialakult színházi kapcsolatok kezdeteire. Ez természe­tesen jó dolog, ment a művészi társulatok egymásra, és a két intézmény közönségére gyakorolt kölcsönös hatása minden szempont­ból sok haszonnal jár. A magyar tragédia, a Bánk bán volt a kecskemétiek első véndégjá­téka a Vajdaságban, amit egyre gazdagodó kapcsolatok követtek. Zomborba látogattak Kertész Ákos Névnapjának és Shakespeare János királyának kecskeméti előadásai, majd a színházak vezetői egy-egy nemzeti színmű­rendezésével mutatkoztak be a két városban. A Zombori Népszínház társulata második alkalommal lépett fel a Kecskeméti Katona József Színház színpadán Jovan Sterija Po- povics Nősülés és férjhezmenés című vígjá- tékával. Azok a nézők, akik a megyei művelő­dési központban ugyanebben az időben meg­rendezett Hofi-est helyett a színházat vá­lasztották, érdekes, sok szempontból figye­lemreméltó előadást láthattak. Popovic vígjátékának megfe­lelői, vagy rokon darabjai ha­zánkban sem ismeretlenek. Szá­mos hasonló vígjátékra bukkan­hatunk a múlt század népszín­művei között. A Nősülés és férjhezmenés nem több és nem kevesebb, mint amennyit a cím is közöl. Egy mihaszna legényt a házasságköz­vetítő rávesz a nem éppen fia­tal, csúnyácska lány megkérésé­re. A kellemben nem dús ara szülei ötezerre taksálják a hozo­mányt, ebből százat kér előre az önzetlen jóbarát. Az alkut némi bonyodalmak után az érdekelt felek; a szülők és a vőlegény meg is kötik. A lányka ugyan óvakodik szerelmi előleget adni a fellelkesült férfinak, és a ked­ves mamát is kártyajós kísérti meg egy még jobb frigy lehe­tőségének felcsillantásával, de „jobb ma egy veréb” alapon vé- gülis megülik a nem túlságosan nagyszabású mennyegzőt. A cse­lekmény bonyodalmait végül a fiatal pár kiábrándult felismeré­sének jelenete zárja, amikor mindketten rádöbbennek arra, hogy becsapják őket. Kiderül, •h.Qgy, a : helyrelegény nem gaz­dag, sőt iszákos és lump. A fia­S rférj ;/pedig kénytelen tudó­sul ve-nni, hogy a zsugori apóstól hiába várja a beígért hozományt, sőt követelőzésére a kikapós anyós seprűvel kergeti meg... □ □ □ A darab tehát — amennyire ezt tolmácsolás útján figyelem­mel lehetett követni — nem túl­ságosan eredeti és nem különö­sebben gazdag sem jellemekben, sem a cselekmény fordulataiban. Az előadás érdekessége viszont abban rejlett, hogy Dejan Mijac rendező e népi ízű játékot egy panoptikum dobozába zárta. A szereplők és a nézők közé lát­hatatlan, torzító prizmát helye­zett el. Ennek segítségével a szö­veg bohózati elemei és helyze­tei szürrealista, groteszk szomo­rújátékká változtak, és a házas­ságkötés jelentéktelensége filo­zófiai súlyt, gondolati töltést ka­pott. • A vőlegény es a menyasszony. David Taste és Katica Zeh. • Az esküvői jelenet. E fénytörést Vladimir Mare- nic díszletei, Branka Petrovic jelmezei, a színészi maszkok és a szereplők szándékoltan élet­telen, merev játékstílusa idézte elő. A színtér különös, álomszerű víziót ábrázol; fekete selyemmel bevont falak, a magasban sötét­szürke puttók hintáznak, és egy nagy gyászos verkli hangjai kel­tik életre a múlt elfeledett ho­mályából a játék résztvevőit, akik kellemetlen vidámsággal, szinte megidézett kísértetekként teszik-veszik színpadi dolgaikat. Ilyenformán rokonszenvet egyet­len szereplő sem ébreszt maga iránt, a színészek maszkjai mögül emberi arcok sem pillanthatók meg. De ez a cél. A rendezés és az előadás egésze arra törekszik, hogy viszolygást ébresszen a né­zőkben eziránt a lélektelen, egy­mástól végletesen elidegenedett embercsoport iránt, leleplezze a „megszépítő múlt” nosztalgiáját. □ □ □ A darab eme sajátságos értel­mezése sok lehetőségtől megfosz­totta a színészeket, akiknek el kellett rejtőzniük az arcukat bo­rító vastag púder és máz mögé. A könnyű bohóckodás helyett fájdalmas mélységeket kellett éreztetniük. Ennek ellenére is bebizonyosodott, hogy nagyszerű képességű egyéniségek dolgoz­nak a zombori népszínházban. A jó és összeforrt benyomást keltő együttesből kiemelkedett a vőle­gény (David Tasic), az anya (Na­dezda Bulatovic), és a házasság­közvetítő (Miodrag Petronje) alakítása, s a többiekröl is csak elismeréssel szólhatunk; A lányt Katica Zeli, az apát Danilo Gav­rilov játszotta. A kisebb szere­pekben Bogdanka Savic, Ljilja- na Tomic-Markovinovic, Slobo- danka Milosevic, Zdravko Panic, Zivorad Ilic és Milan Bugonovic lépett fel. □ □ □ Érdekes és gondolatgazdag elő­adást hoztak a zomboriak Kecs­kemétre. A megyeszékhely ab­ban a szerencsés helyzetben van, hogy a városban kinyílnak a nagyvilágra tárt kapuk. Láttuk Rajkint és társulatát, az Alek- szandrov együttest, ízelítőt kap­tunk a távolkeleti japán-bábjá­ték művészetéből, kanadai és amerikai fotókiállítások arattak sikert, a szlovák, majd a zom­bori társulatok pedig a kecske­méti színház törekvéseitől, stílu­sától eltérő európai és nemzeti hagyományokra építkező játék­felfogást mutattak be — és arat­tak jogos elismerést. P. M. Küzdelmes időszak Békét, rendet, nyugalmat! Az események menete • azonban már feltartóztat­hatatlan volt. A Bács-Kiskun megyei Népújság a Szabad Nép nyomán közölte a Hajnalodik című vezércikket, amely a for­radalmi erőket ellenforradalmá­roknak tüntette fel, s egyben dezorientálta nemcsak a párt­tagságot, hanem az egész magyar közvéleményt. Október 30-án összeült és megalakult a megyei nemzeti bizottság, amelyet a kommunisták utóvédharcának eredményeként Mészöly Gyula, a Mezőgazdasági Kísérleti Intézet Kossuth-díjas igazgatója, a Ha­zafias Népfront megyei elnöke nyitott meg. A nemzeti bizott­ságban még volt néhány kom­munista (Daczó József, Dallos Ferenc, Madarász László, az el­nök: Mészöly Gyula és Szabó Lajos). Minden bizonnyal ennek köszönhető, hogy az első ülés határozatának még voltak po­zitív elemei, de állást foglalt olyan kérdésekben is, és olyan hangon, amelyből már nyilván­valóan következtetni lehetett az ellenforradalom jelenlétére. Javaslat hangzott el arra vo­natkozóan, hogy „Szentkirályi ezredes adja ki a nemzetőrség és a karhatalom névsorát és abban a volt ÁVH egy tagja se szere­peljen”. „A nemzeti bizottság tegyen javaslatokat olyan szemé­lyek leváltására, akik a nagy nemzeti mozgalmat reakciónak bélyegezték.” „Javasolni kell a magyarországi ENSZ-küldött le­váltását”. „A lehető legrövidebb időn belül a szovjet csapatok családjainak kiürítését azonnal kezdjék meg”. „A bizottság ter­jesszen elő kérést, hogy Mind- szenty hercegprímást engedjék szabadon”. Ezenkívül a Bács- Kiskun megyei Népújságot hatá- rozatilag kivonták a párt veze­tése alól. (Október 31-én Petőfi Népe-ként jelent meg.) A nemzeti bizottság intézőbi­zottságában is ideig-óráig sike­rült még pozíciót tartani (Dallos Ferenc, Borszéki Lajos). A de­mokratikus erők helyzete azon­ban tovább romlott, mert a nemzeti bizottság a gomba mód­ra elszaporodott munkástanácsok képviselői előtt lemondott, és létrejött a megyei forradalmi bi­zottság. Ennek intézőbizottságá­ban azonban már egyetlen kom­munista sem található, csupán a november 2-án újjá alakult Ma­gyar Szocialista Munkáspárt kép­viseletében az ülés résztvevői le­hettek Erdősi József, Molnár Frigyes és Petőfi Sándor. Ugyan­csak résztvevő volt az időköz­ben megalakult és nyomban új­ságot (Kecskeméti Lapok) indító Kisgazda párt is, amelynek kecs­keméti titkára a következőket nyilatkozta: „Mi a Kisgazda párt volt funkcionáriusai újra fel­emeljük a zászlót, amit az el­múlt években kiütöttek a ke­zünkből.” A kocka tehát el volt vetve. A forradalmi erők azonban a nehéz helyzet ellenére kísérletet tettek soraik rendezésére. Kádár János november 1-én elhangzott rádióbeszédében jelezte: „Népünk és hazánk jövője és sorsa fölötti aggodalom arra int bennünket, hogy mindent megtegyünk e sú­lyos veszély elhárítására, elolt­suk az ellenforradalom, a reak­ció tűzfészkeit, véglegesen meg­szilárdítsuk demokratikus ren­dünket és biztosítsuk a normális termelő munkát, a normális élet feltételét: a békét, a rendet és a nyugalmat. E súlyos órákban azok a kommunisták, akik eddig is harcot vívtak a Rákosi önkény- uralommal, számtalan igaz ha­zafi és szocialista óhajának meg­A három éves város tanácsülésén A kiskőrösiek szeme minden bizonnyal megszokta már a Pe­tőfi Sándor művelődési központ bejárata melletti márvány táblát melynek felirata a település tör­ténetében, az itt élő emberek életében fordulópontot jelentő eseményre emlékezteti a fiatal városba látogatókat. Három év­vel ezelőtt a nagy költő szüle­tésének 150. évfordulója alkal­mából átadott új kulturális in­tézményben került sor a város­avató ünnepségre. A nagy eseményről lapunkban megjelent tudósítás részletesen közli Losonczi Pál városavató be­szédét, melyben az Elnöki Ta­nács elnöke hangsúlyozta: „Kis­kőrösön megvannak a várossá fejlesztés törvényesen előírt fel­tételei. Nagy örmmel és megelé­gedéssel láttuk, hogy a nagyköz­ség véghez vitte a várossá válás nagy munkáját...” Maguk a kiskőrösiek tudják a legjobban, milyen sok munka előzte meg a városavató ünnepsé­get, de egyben azzal is tisztá­ban vannak, hogy a következő években, évtizedekben milyen nagy feladatok állnak előttük. Jelkép is talán, hogy minder­ről, vagyis a IV. ötéves terv te­rületfejlesztési tervének végre­hajtásáról, s a jelenlegi közép­távú tervciklus feladatairól a városavató ünnepség színhelyén, a művelődési központban tartot­ta meg legutóbbi ülését Kiskőrös Város Tanácsa. Széljegyzetek a beszámolón Amint a mellettem ülő tanács­tagok aktatáskájukból maguk elé tették a vaskos beszámolókat, s lapozni kezdték, észrevettem, hogy itt is, ott is széljegyzeteket írtak, felkiáltójeleket, olykor kérdőjeleket tettek a gépelt so­rok mellé. S a tanácsülés han­gulatából is sejteni lehetett, hogy dr. Oláh Pál tanácselnök szóbeli kiegészítése után sokan szót kérnek majd, s elmondják a vá­ros eddigi fejlődésével, a további feladatokkal, egyszóval a tanács­tagokat, s Kiskőrös valamennyi lakosát közvetlen közelről érin­tő kédésekkel kapcsolatos meg­jegyzéseiket, véleményeiket és ja­vaslataikat. — A negyedik középtávú terv­időszakban dinamikusan fejlő­dött Kiskőrös — kezdte szóbeli kiegészítését a tanácselnök. — Fejlődött az ipar, amely a terv­ciklus utolsó évében lényegesen nagyobb termelési értéket áhí­tott elő, mint öt évvel ezelőtt. Ot év alatt 250 millió forint ér­tékű beruházás valósult meg a városban. Munkások, fiatal mű­szakiak költöztek Kiskőrösre megszerették otthonukat, közéle­tünk részesei lettek, s a többi­ekkel együtt ők is vállaltak tár­sadalmi munkát, melynek érté­ke az elmúlt öt év alatt elérte a 9 millió forintot. . . , A mellettem ülő tanácstag megjegyezte, hogy Kiskőrös új járdáit például nagyrészt a la­kosság építette. S szavai alátá­masztására megmutatta a beszá­moló ama részét, melyben ez áll: „A tervidőszak alatt 7,2 kilomé­ternyi járdából csaknem 6 kilo­métert a lakosság társadalmi munkában alakított ki...” A lakosság segített a Klapka György út kialakításában, vala­mint abban is, hogy a Jókai, Damjanich és a Segesvári út szi­lárd burkolatot kapott. — De van még tennivalónk e téren is, hiszen a piachoz vezető utak még mindig nagyon rossz állapotban vannak — jegyezte meg az egyik tanácstag, s mint azt a tanácselnök válaszából megtudta, a következő években betonozott úton közlekedhetnek majd a járművek a piac kör­nyékén is. A legfontosabbról... — Maradjunk még az előző tervciklusnál — kanyarodott visz- sza az előző felszólalókhoz egy tanácstag, s sorolni kezdte: az állomás mellett elkészült az autóbuszok fordulására alkalmas betonozott terület, a külterületen élők levélszekrényeket kaptak, kialakítottuk a művelődési köz­pont előtti Petőfi parkot, s az új városközpontban is elkészült egy park, amely felszabadulá­sunk emlékét őrzi. — A bevásárlás sem okoz gon­dot — jegyezte meg a tanácsta­gok közül egy asszony. — Há­rom új kereskedelmi egységgel gazdagodott a városunk. Átad­ták a Rákóczi úti, a Batthyány úti és a József Attila úti ÁBC- üzletekel. Két új presszónk is van... — A legfontosabbról még nem is beszéltünk, pedig véleményem szerint az elmúlt öt év alatt a kommunális fejlesztésben a leg­nagyobb eredménynek könyvel­hetjük el a közműellátás javulá­sát — magyarázta egy fiatal ta­nácstag. — Két mélyfúrású kút mellett nyolc utcában új vízve­zeték épült. Nagy probléma ol­dódott meg azzal is, hogy több mint két kilométeres hosszúság­ban elkészült a szennyvízcsator­na gerincvezetéke. Egymásnak adva a szót, a vil­lanyhálózat, az egészségügyi el­látás fejlesztésével kapcsolatos eredményeket sorolták a tanács­ülés resztvevői. Ami hiányzik Mikor azonban a szociális el­látást, a lakásépítést, az oktatási, nevelési feltételeket elemezték már inkább a megvalósításra vá­ró feladatokra tértek át. Igaz ugyan, hogy felújították a böl­csődét, de a helyek száma nem emelkedett. A szociális otthon sem tudja kielégíteni az igénye­ket. Zsúfoltak az iskolák. Nem épültek új tantermek, viszont a körzetesítés után lényegesen több a diák a városban. A tervezett 76-tal szemben csak 34 tanácsi célcsoportos és egyéb állami la­kást adtak át az előző tervcik­lusban. Ugyancsak lemaradás volt az OTP-lakásépítéseknél is. A tervezett lakásszövetkezeti építkezés pedig — építőipari ka­pacitás hiányában — elmaradt. Mindez az V. középtávú terv­ben mint megvalósításra váró feladat szerepel. Közülük kiemel­ve néhányat: egyebek között újabb két mélyfúrású kút kiala­kítását, villanyhálózat korszerű­sítését, további járda- és útépí­tést, a körzeti orvosi rendelő re­konstrukcióját, az üzemorvosi há­lózat bővítését, 120 tanácsi cél- csoportos lakás építését tervezik. Jó hír a diákoknak: 12 tanter­mes iskola épül, s a 621-es Ipari Szakmunkásképző Intézetben je­lenleg oktatott szakmák körét az igényeknek megfelelően bővítik. A tömegsport jobb feltételeinek megteremtését célozza az a terv, melyszerint sportpálya, torna- csarnok épül. — Mindezt nem lesz könnyű megvalósítani — jegyezte meg valaki a tanácstagok közül — pedig még nem is beszéltünk mindenről, ami az V. ötéves ter­vünkben szerepel. A kiskőrösi ipar, mezőgazdaság, a kommuná­lis létesítmények további fejlesz­tése mindannyiunktól megfeszí­tett, becsületes munkát kíván. Csakis közös munkával érhetünk el eredményeket. Példamutató összefogásukat a kiskőrösiek már eddig is bizo­nyították. A lakosság további ak­tivitására, szorgalmára számítva bizakodóan néznek a következő évek elfogadott feladatai elé Kis­kőrös Város Tanácsának tagjai. Tárnái László „Milliomos” brigádok A kemerovoi „Jubileumi” szén­bányában kibontakozott szocia­lista munkaverseny során érté­kes kezdeményezés született: a G. Szmirnov — a Szocialista Munka Hőse — által vezetett el­ső „milliomos-brigád” kbllektív tapasztalatátadási szerződést kö­tött J. Muszohranov ifjúsági komszomolbrigádjával. A szerző­dés értelmében az élenjáró bri­gád tapasztalt (bányászai vállal­ták, hogy megtanítják a fiatalo­kat a legtermékenyebb, leghaté­konyabb munkamódszerekre, s ezek elsajátításával az ifjúsági brigád 1976 végéig legalább 1 felelően elhatározták, hogy új pártot alapítanak.” A kecskeméti kommunisták ol­vasva a Népszabadság első szá­mában november 2-án megje­lent rádióbeszédet (ezután a Népszabadság átmenetileg a bu­dapesti pártbizottság lapja lett. A rövid ideig Szolnokon székelő párt- és állami vezetés orgánuma a Szabad Nép volt.) Még aznap délután — a meghívott kettő­százból egészen pontosan hat­vanhétén — összegyűltek, hogy megvitassák az új és a fölöttébb nehéz helyzetben szükséges te­endőket, és létrehozzák az MSZMP ideiglenes megyei inté­zőbizottságát, valamint Kecske­mét új pártszervezetét. (Sajná­latos, hogy akkor, sőt egyideig még később sem volt jegyző­könyvvezetés.) A megalakulásról a Kisgazda párt hirtelen megin­dult lapja, a következőket írta: „Kecskeméten is megalakult a csődbe került Magyar Dolgozók Pártja utóda, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt.” Kevesen tudják, hogy az ide­iglenes intézőbizottság (eleiben tíz tagja volt, később bővült) másnap — november 3-án — délelőtt a megyei pártszékház­ban megtartotta ülését. Első ak­tusként megválasztotta elnökét (Molnár Frigyes), majd egyet­len napirendet tárgyalt: mit le­het és mit kell tenni az adott helyzetben. Az intézőbizottság millió tonna szenet tud majd ki­termelni. A szép kezdeményezés szinte napról napra új eredményeket hoz. Az első negyedévben a fia­talok havi átlagos termelése va­lamivel kevesebb volt, mint 70 000 tonna, ám a nyár elejére ez az átlag már 90 000 tonna fölé emelkedett, s azóta is növekvő­ben van. A magas 'termelékenység garantálja, hogy az év végére megvalósul a szerződésben rögzí­tett vállalás, s az ifjúsági kom- szomolbrigád is „milliomossá” válik. (BUDAPRESS—APN) nagy körültekintéssel, felelősség- teljesen elemezte a párt által korábban elkövetett hibákat és körvonalazta azokat a tennivaló­kat, amelyeket a párt, újjászer­vezése érdekében feladatként maga elé tűz. Ezekben a napok­ban még az egész megyében tombolt a kommunista-ellenes- ség, szerveződtek a különböző jobboldali pártok. (Kecskeméten a Szociáldemokrata Párt is je­lentkezett az MDP vagyonának befelezésére.) Nagy volt a zűrza­var, a tanácsokban is. A vezetők többsége elvesztette pozícióját, de így volt ez a társadalmi szer­vezetekben és a gazdasági élet vezető posztjain is. Semmi két­ség, hogy ha november 4-re nem kerül sor, Bács-Kiskunban is az ellenforradalom 1919-hez hason­lóan megismétli vérengző akcióit. Ilyen körülmények között az ideiglenes megyei intézőbizott­ságnak az ellenforradalom visz- szaszorítására, a népi demokra­tikus rend, a munkáshatalom és a szócializmus vívmányainak vé­delmére kellett összpontosítania erejét. Ehhez adott hatalmas se­gítséget és egyben szerzett múl­hatatlanul nagy történelmi ér­demet a november 3-án megala­kult Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány, amely­nek létrejötte és személyi össze­tétele 1956. sovember 4-én haj­nalban került a szolnoki rádió adásában nyilvánosságra. W. D. Kedvező feltételek az állami gazdasági dolgozók lakásépítéséhez A pénzügyminiszter, a mező- gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter és az építésügyi és város- fejlesztési miniszter együttes ren­delettel Szabályozta az állami gazdaságok területén levő elavult lakások felszámolásának felté­teleit. A rendeletre azért volt szük­ség, mert bár az állami gazda­ságok nagy erőfeszítéseket tettek az elmúlt években a régi majo­rok, tanyák és gazdasági közpon­tok elavult lakásainak korszerű­sítésére és újak építésére, még­sem sikerült kellő ütemben javí­tani a nagyobb településektől tá­vol eső helyeken dolgozó nö­vénytermesztők. állattenyésztők stb. lakáshelyzetét. Mindezt az állami gazdaságok dolgozói kü­lönböző fórumokon gyakran tet­ték szóvá, s a lakásépítések fel­karolására a MEDOSZ is intéz­kedéseket tett; ezek nyomán az állami gazdaságok V. ötéves ter­ve arról intézkedik, hogy 1980-ra valamennyi hidegpadlós lakást szanálják, vVagy korszerűsítsék, 1985-ig olyan megoldást találnak, hogy valamennyi dolgozó kom­fortos, de legalább is félkomfor­tos lakásokba kerüljön. A tervek megvalósításához nyújt jelentős segítséget az új rendelet. Meghatározza, hogy kik részesülhetnek a pénzügyi ked­vezményekben. intézkedik arról, hogy a felszámolásra kijelölt la­kásban levők lakásigényét az ál­lam — az OTP útján — építési kölcsönnel elégíti ki — a köl­csön az építési költségek legfel­jebb 90 százalékáig nyújtható, s lakásonként 120 ezer forint lehet. A kölcsön kamatmentes, törlesz­tési ideje 35 év, s a kölcsönnel kapcsolatban kezelési költséget nem számíthatnak fel. Kölcsönt lehet folyósítani a dolgozók la­kóház-vásárlásához is, s’ mód nyílik arra, hogy a dolgozók la­kásépítésének támogatására a kollektív szerződésben szabályo­zott módon adott munkáltatói kölcsönt a lakásépítési alap ter­hére elengedjék. Ez az összeg maximálisan 40 ezer forint lehet. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents