Petőfi Népe, 1976. december (31. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-24 / 304. szám

4 9 PETŐFI NÉPE • 1976. december 84. ILYEN OPERETT KELL ?... A Gül Baba a kecskeméti színházban 9 Jelenet az első felvonásból. Géczy József. Nedelkovics Antal. I.akky József, Horváth József és Juhász Tibor. Akinek netán kételye lenne az iránt, hogy a nagyközönség igény­li az operettet, üljön be a kecs­keméti Katona József Színház Gül Baba előadására, Ott tapasz­talni fogja, hogy Gábor diák édes-bús története átütő sikert arait. A bemutatót követő vastaps minden kétséget kizáróan bebi­zonyította, hogy Huszka Jenő dallamai ma is megmozgatják az idősebb és a fiatalabb nemzedék szívét. A közönség lelkes rokon- szenv tüntetésének a leeresztett vasfüggöny sem vetett véget, s a nézők ailig-alig tudtak elszakadni a „kedves hősöktől”, a zord Ali basától, a jóságos Gül Babától, a szépséges Leilátói, a vidám Mujkótól és a többiektől. Semmi kétség tehát, az operett kell. szükség van rá. A Huszka Jenő zenés darabját kísérő lelkes ünneplés nemcsak az előadásnak szólt, hanem azt a tényt is tük­rözte, hogy a kecskeméti színház ezt megelőző négy prózai pro­dukciója bizony kiéheztette az embereket egy „jó kis kikapcso­lódásra”. Az elismerés teljes volt, a nézők az elmúlt bemutatókon összesen nem tapsoltak annyit és oly lelkesedéssel, mint a Gül Ba­ba előadásán. Mert próbálkozhat, kísérletezhet a társulat klassziku­sokkal és modernekkel, vígjáték­kal, vagy tragédiával, uz operett az operett, és nem is pótolhatja semmi. Így Igaz. A prózai darabokban fellépő színészek sikere nem ha­sonlítható u zenés-táncos produk­ciók szereplőinek elismeréséhez. Másként szólva: míg amazzal meg lehet bukni, ezzel szinte so­hasem. □ □ □ Azokban a városokban, ame­lyekben egyetlen társulat él és dolgozik, ma operettet is kell ját­szani — ezt a tényt minden vidé­ki színházigazgató Jól tudja. Sa­ját létalapjától fosztaná meg az az együttes magát, amely meg­próbálná kiiktatni a zenés-tán­cos darabokat műsortervéből. A színház ugyanis nem üzenhet ha­dat a közönségnek. Legfeljebb nevelheti. Hosszú távon. Változa­tos eszközökkel —, és sohasem feledkezve meg az emberek jo­gos igényéről a Szórakozásra. A szórakozás milyensége pedig a műveltség egyik mércéje, illet­ve következménye. Ezért az új mondanivaló, stílus, kifejezési formák megvalósításán fáradozó együtteseknek bizonyos nevelési feladatokat is Vállalniuk kell. Lépésről lépésre kell megismer­tetniük a közönséggel azt, hogy a csillogó üveggyöngynél szebb és értékesebb az alig fén.veskedő féldrágakő is, és jó színházi köz­érzetet nemcsák a vurstli har- sánysága okozhat. De addig, nmíg mindezt az emberek nemcsak megértik, hanem át is érzik és élik, addig évek, évtizedek tel­hetnek el —, attól függően, mi­lyen hatásos, mennyire eredmé­nyes — ne mondjuk: didaktikus — a közönség ízlésének formá­lása, □ □ □ A kecskeméti társulat az utób­bi években jőszei'ivei sikeresen söpörte ki színpadáról az üres formalizmust, az erőtlen közép- szerűséget, a színházi unalomkel­tés sok kényelmes, gondolat tálán rendezői és színészi frázisát, s évadról évadra mondnaivalóban és kifejezési eszközökben egy­aránt gazdag előadásokkal lepte meg a magyar színházi világot. Az említésre méltó produkciók többségükben prózai darabok voltak. A bemutatott operettek viszont, egyetlen kivétellel, egy hajszálnyival sem igényesebbek, mívesebbek, mint évtizedekkel ezelőtt. Azaz éppen abban a mű­fajban, amely a közönség egy széles rétegével tart szoros kap­csolatot, az együttes minthu le­mondott volna a kezdeménye­zésről. Márpedig, ha u társulat lemond arról, hogy u „könnyű műfaj” kedvelőit Is megpróbálja kor­szerűbb ízléssel bemutatott da­rabokkal jó irányban befolyásol­ni, a közönség legnagyobb számú táborának szemléletét hagyja változatlanul. Ez pedig a színház általános törekvéseivel áll szem­ben. A Gül Baba bemutatóját tehát csupán abból a szempontból ér­demes a kritika mérlegére tenni, hogy a 'rendezés mennyire igye­kezett a műfaj által meghatáro­zott lehetőségek határain belül gátat vetni az elcsépelt, giccses sablonok túlburjánzásának, s he­lyükre valami igényesebbet, vagy netán korszerűbbet állítani. Erre azonban nem sok jel mu­tatott. Az ötlettelen, ám felcico- mázott díszlettér, a jelmezek ka- valkádja és összevisszasága, a táncok stílustalansága, mind­mind a „tradicionális” operett- felfogásra utalt. Angyal Mária rendezése nem lépte túl azt a szándékot, hogy u prózai és a ze­nés betétek, táncok hagyományos kellékeinek gépezete akadályta­lanul gördüljön előre a függöny végső összecsukódásáig. □ □ □ A szereplők többségére is ugyanezen törekvés volt jellem­ző: érjünk el sikert a legké­zenfekvőbb eszközökkel. A jó­hangú Géczy József Gábor di­ákja és Símnr Ottó Gíil Baba alakítása említésre méltóak vol­tak. Lakky József Mujkó szere­pében. Juhász Tibor pedig AH basaként teremtett hangulatos pillanatokat az előadásban. A primadonna, Simon Éva operettbéli adottságai és talán kedve ellenére alakítálfa “ LeTlát, a szerelmes török leányt. Gyólay Viktória pedig Sára asszonyként vett részt a cselekmény színesí­9 A rózsák atyja; a jóságos Gül Baba leányával, a szépséges Lel- Iával. Simor Ottó és Simon Éva. tésében. Zülfikár főeunuch sze­repét Budai László, Buda városá­nak bíróját Mezey Lajos, a bór- tönőr epizódfiguráját Jánoky Sándor, a szpáhlét pedig Horváth József játszotta. Balogh Rózsa és Jablonkay Mária egy-egy köny- nyüvérű háremhölgyet alakított. "ä - díszleteket Makai < Péter, a jelmezeket Poós flva tervezte, a koreográfus VeÖres Boldizsár volt. Pavlovits Miklós A MINISZTERTANÁCS MEGTÁRGYALTA Tej és hús 210 VAGON BÚZA TERVEN FELÜL Elégedettek a Keleti Fény TSZ vezetői Bács-Kiskun megye Csongrád- dal határos részének területileg is legjelentősebb termelőszövet­kezete a pálmonostori Keleti Fény. A gazdaság központjában — akárcsak másfelé — javában dolgoznak az idei termelési rész- eredmények értékelésén, össze­sítésén, vagyis a mérlegen. Ku­riózumszámba menő dolgokat nem tudtunk meg ottjártunkkor Szűcs Jánostól. Ám az elnökhe­lyettes nyugodt, bizakodó, már- már dicsekvő szavai — őszintén szólva — kissé szokatlanul hang­zottak egy ilyen mostoha, sok keserűséget hozzó esztendő után. — 7400 hektárrá terjed ki a közös művelés, ebből 2000 hek­táron vetettünk búzát. Tavasszal 540 vagonnyi termést jósoltunk, illetve... szóval ennyit vártunk is. Hétszázötven vagon lett, ami a téesz történetében — a kedve­zőtlen természeti adottságokat te­kintve — egyedülállóan bőséges betakarítás. Egy hektárról átlag­ban 42 mázsát arattunk le. A ku­koricán viszont sajnos, sehogy sem lehetett segíteni: mintegy 150 vagon lett a veszteségünk. Egy kicsit büszkék vagyunk még a dohány hozamokra: az aszály­kár ellenére 80 hektárról 1200 mázsa elismerten jó minőségű pálmonostori fajtát szedtünk le, és hazai viszonylatban ezzel is előkelő helyet vívtunk ki. Az ál­lattenyésztési ágazat — szarvas- martia, juh és hal — 3,5 millió íorir többlettel, 26,3 milliós be­vétellel zárja az évet, van tehát okunk bizonyos szolid elégedett­ségre. Pláne, ha figyelembe vesz- szüfc, hogy keveseknek sikerült a központilag előírt 3—4 százalé­kos fejlődést megvalósítani. A szövetkezet az idén 4 millió forintért vásárolt nagy teljesít­ményű gépeket, többek között: egy Rába-Steigert, két SZK— 5-ös kombájnt, két IFA-teher- autót és egy személyszállító RO- BUR-buazt. Két. össtzesen ötszáz férőhelyes istállóval Ls gyarapod­tak, ezekben helyezik majd el 9 Szűcs János: — Van tehát okunk bizonyos elégedettségre. azokat a tbc-mentes borjakat, melyek alz 1500-as szarvasmarha­állomány lecserélésének alapját képezik. A szegedi út melletti központi major közelében egyébként a na­pokban 380 vagon befogadóké­pességű Szemestermény-tárolót adtak át, immár véglegesen. A tároló egy fokozatosan kialakuló komplett telep részei, ahol 1975 nyarától másik, hasonló teljesít­ményű magtár, ez év júliusától pedig négy-négy és fél millióért szállító épült. Az ötödik ötéves tervidőszakban készül még itt egy új takarmánykeverő három-, egy forrólevegős, lucernaszárító pedig négy-négy és fél millilóért éa természetesen tovább bővítik a tárolóteret is. S ha már a kö­zeljövő beruházásainál tartunk, említsük meg, hogy a jelenlegi olajfűtésről hamarosan gáztüze­lésre térnek át, amit a mintegy 200 méterre húzódó országos táv­vezeték tesz lehetővé. Az új magtár építését augusz­tus 7-én kezdte meg af téesz 30 fős brigádja, s míg a tavalyira 3,5 millió forintot költöttek, ad­dig ez önköltségi áron 2,5 millió­ba került. K. F. A Minisztertanács legutóbbi ülésén jelentést hallgatott meg a hazai szarvasmarha-tenyésztés helyzetéről, majd határozatot ho­zott a fejlesztés ösztönzéséről. A most hozott határozat több szempontból újszerűén közelíti meg a kérdést és tartós ered­ménnyel biztat. Erőteljesen hang­súlyozza. hogy a szarvasmarha­tenyésztésben meg kell teremteni a termelési tényezők összhangját. Nagyon lényeges a takarmá­nyozás javítása. Ennek érdeké­ben jobban kell bánnunk rét- és legelőterületeinkkel, nagyobb fi­gyelmet fordítanunk a tömegta- karmány-termesztésre. a veszte­ségek csökkentésére és a mellék- termékek felhasználására. A ha­tározat előírja, hogy fokozottab­ban kell ellátni a mezőgazdasá­got a takarmánytermesztéshez szükséges gépekkel. Fel kell fut­tatni a hazai gyártását, erőtelje­sen támaszkodni a szocialista piacra, de a szükséges gépeket akkor is be kell szerezni, ha azok csak dollárért kaphatók. Az ál­lam a takarmánytermesztés gé­peihez 50 százalékos dotációt — vissza nem térítendő támogatást — biztosít. Továbbra is ösztönzik a férő­helyek létesítését, de új módon. Az állami dotációt a jövőben nem a bekerülési érték százalé­kában határozzák meg. hanem fix összegben. Eszerint az a gaz­daság. amelyek szakosított tele­pet épít, vagy meglevőt bővít, az pályázat útján férőhelyként 32 ezer forint támogatást kaphat. A tehénlétszám növeléséhez ed­dig biztosított darabonként 15— 25 ezer forintos forgóalap-kiegé­szítést nem a beállítást követő évben, hanem csak a harmadik évben kaphatja meg a gazdaság. Addig kedvezményes forgóesz­közhiteit vehet igénybe. Gyökeresen új módszerű az ár­támogatás. A tej felvásárlási árát nem emelik. Ellenben az a gaz­ság, amely jövőre több tejet szál­lít, mint az idén. az minden egy százaléknyi többlet után literen­ként 10 fillérrel többet kap a leszállított tej teljes mennyisé­géért. Ez a többlet egészen 30 százalékig emelkedhet. Milyen hatást várhatunk ezek­től az intézkedésektől? Ha gépe­ket valóban lehet kapni és elfo­gadható áron, akkor feltétlenül várhatjuk a szálas- és tömegta- karmány-termelés fellendülését, a veszteségek csökkenését. Itt ugyanis a fő ok eddig a gépek hiánya, vagy magas ára volt. Az építkezés fix összegű támo­gatása remélhetően lefékezni a „tehénpaloták” létrehozásának divatját. Ha ugyanis valaki 90 ezer forintból épít meg egy fé­rőhelyet, az is csak 32 ezer fo­rintot kap. Viszont, ha okosan kihozza 35 ezer forintból, akkor a gazdaságnak egy férőhely mind­össze 3 ezer forintba kerül majd Ilyenről eddig még álmodni se lehetett. Végül hogyan alakul majd az úgynevezett „főkönyvelői tehe­nek” sors?? (Ezek a jószágok te­jet már nem adnák, de nem me­rik kiselejtezni őket, mert az pénzügyi-hitelpolitikai hátrá­nyokkal jár.) A helyzet látszólag nem változik, mert továbbra is az állomány növeléséhez kapcsolód­nak a juttatások, az a bizonyos forgóeszközhitei és annak rész­beni elengedése. Reméljük azon­ban. a főkönyvelők felfigyelnek a tejtöbblet utáni prémiumra. Ez ugyanis ákkor is jár. ha az állo­mány nem növekedett. Ha egy gazdaságban csupán annyit tesz­nek, hogy kiselejtezik a meddő jószágokat és helyükre beállíta­nak tejelő állatokat, akkor a le­szállított tejmennyiségnek növe­kednie kell. A százalékonként 10 filléres prémium nem csupán a többlet, hanem — a jelzett mér­tékig — a teljes leszállított tej- mennyiség utón jár. A beállított tejelő tehenek vételára tehát csu­pán ebből az összegből rövid idő alatt megtérülhet. F. B. Pajtások! Ez !i a héten tudósí­tóink leveleiből közlünk össze­állítást. Egyben Ismét felhívjuk figyelmeteket arra. hogy minden új tudósító jelentkezését szíve­sen vesszük. Tartalmas, gondosun fogalma­zott levelet küldött az Úttörőélet­nek Havasi Márta, a sollvudker- L úttörőcsapattól. A Munkácsi Mihály raj tudósítójaként a téli szünet hasznos eltöltésének ter­veiről ír. Rajuk valamennyi tag­ja (!) elfogadta azt a javaslatot, hogy az ünnepek előtt kiveszi részét a takarítás, sütés, főzés munkájából! Ezt annyira komo­lyan gondolják, hogy megkérik édesanyjukat, írja be zsebköny­vükbe: mit segített nekik gyer­mekük. Mártáék is nagyon várnak egy kiadós havazást, hogy szánkóz­hassanak, hóembert készíthesse­nek. Rendeznek vetélkedőt és zenés-táncos délutánt. A szünet idején nyitva lesz az úttörő­könyvtár is. És amire még fel­tétlenül sor kerül: egy jó nagy rátára a közeli erdőbe, ahova élelmet is visznek a hasznos ma­daraknak, apró állatoknak! * A soltvadkertiekhez hasonló­an, hasznosan akarják eltölteni a téli szünidőt a ballószögi út­törők is. Erről szól Varga Mária levele. Amint írja úgy tervezik, hogy a kisdobosokkal indulnak kirándulni, és felkeresik az uszo­dát. A többit az időjárástól te­szik függővé. Szellemesen, kedvesen fogal­mazta beszámolóját Fazekas Tünde, a .sárhalmi általános is­kola csapatának tudósítója. „Ami. kor a legutóbbi foglalkozáson a téli szünetről beszélgettünk, több óhajtó mondat hangzott el, mint kijelentő! Bárcsuk hullana a hó, hogy egy jókora szánkózásra, hóember-építésre, hócsatára is teljen belőle! Ha az Idén Ilyen rövidre sikerült a ml „szabad­ságunk” úgy érezzük ezzel kár­pótlást nyernénk. De ha nem lesz hó, sebaj, mi nem fogunk búslakodni! Az első héten szinte valamennyien el­utazunk. illetve vendégeket vá­runk. Leírom Szóláth Rózsi ne­vét, mert ő az egész szünet ide­jén felváltja édesanyját a kony­hában! Szuromi Margit erre az Időre azt vállalta, hogy ő Intézi a napi bevásárolhat! A második héten több közös programot szervezünk. Sakko­zunk, közösen nézünk műsoro­kat a televízióban és kipróbáljuk azokat a társasjátékokat, ame­lyek reméljük ott lesznek a fe­nyőfa alatt.” * A kiskunhalasi Jurinovits Mik­lós úttöróhóz is megrendezi az úttörök karácsonyát. Ugyanak­kor megtekinthetik az érdeklő­dók azokat u rajzokat, amelye­ket a kisdobosok készítettek: Mit hozott a Télapó — címmel. A sok ügyes munka között a látogatok nézzék meg figyelmesen Czok Il­dikó, Balogh Judit és Szalma Izabella ötletes rajzát. • Ismét dicséret illeti a páhi csapatot: a kulturális seregszem­léről ketten is küldtek beszá­molót! Supka Eri a hetedikes pajtásokkal lépett fel — a bí­ráló bizottság úgy döntött, sze­repelhetnek a járási bemutatón is. Fischer Ági gárdatitkár tu­dósításában ürömmel ír arról, hogy a járási sz.emlét is náluk, a művelődési házban rendezik meg. • Nagy örömet jelentett a Solt— Petőíi-telepi iskola kisdobosainak levele is. „Minden csütörtökön három órakor kisdobos foglalkozást tar­tunk. Ilyenkor beszéljük meg a kisdobosok kötelességeit és azt, hogy hamarosan mi is úttörők leszünk! Gondosan állítjuk ösz- sze a faliújságra szánt híradókat és készítünk műsort ünnepeink­re. A kicsinyeknek, akik még csak most készülnek a kisdobos­avatásra, ajándékot készítettünk a Télupó ünnepre. Minden ne­gyedikesnek van egy elsős párja, akit testvéreként tanít, ügyel rá. Mi a vörös nyakkendőt is olyan hűséggel akarjuk hordani, mint most a kéket” — szól a beszá­moló. • A keceli úttörőcsapat Cábor Áron rajának sajtófelelőse Varga Erzsi ugyancsak kitett magáért 1 Hosszú, részletes beszámolójában a rajprogram megvalósításáról ir. Ügy döntöttek ugyanis, hogy elő­ször egy keceli költő müveiből állítanak össze műsort, azután egy megyénkben született író, majd egy országosan ismert köl­tő bemutatása következik, Erzsi örömmel számol he az első progrum megvalósításáról. Meghívták Horváth Imre költőt, akinek a verse legutóbb a Nők Lapjában jelent meg. „Gyermekverseit könnyen ta­nultuk meg, és adtuk elő. Nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy Imre bácsi elfogadta meghívá­sunkat. jelen volt az ünnepélyes raj foglalkozáson iskolánk igaz­gatója, tanáraink, a többi ra­jok küldöttei és szüléink. Emlékezetes, megható, szép rajgyűlésünk volt! Valamennyien reméljük ilyen lesz a többi Is” — fejeződik be a levél. Pajtások! Sok karácsonyi, új­évi képeslapotokat köszönjük — jól esett, hogy félév előtt ilyen "’•"esek voltatok. Ml is sok havat kívánunk nek­tek a téli szünetben, jó pihenést, felkészülést a következő félévre Selmecl Katalin 9 Páhin. a kulturális seregszemlén bemutatott jelenetek egyike. Négy falu helyett Egy 1990-ig szóló program ke­retében az Orosz Szocialista Szov­jet Köztársaság területének észa­ki részén található falvakat szo­ciális, gazdasági szempontból gyökeresen átalakítják. Ezen a vidéken lakik a Szovjetunió la­kosságának egynegyede. Itt össz­pontosul az ipar fele — a 15 legnagyobb szovjet köztársaságot tekintve — de itt található a szántóföldek egyhetede és Itt termelik a mezőgazdasági ter­mények egytlzedét is. A program megvalósításához 1976 és 1980 között 35 milliárd rubelt irányzott elő az állam. Különösen nagy gondot fordí­tanak a mezőgazdaság Intenzív fejlődését elősegítő beruházások­ra: az öntözéses gazdálkodásra, a termelés szakosítására és kon­centrációjára, gépesítésére és az ipari médszerek bevezetésére. A feladatokat komplex módon old­ják meg. A mezőgazdasági ter­melés növelésével egyldőben a könnyűipart és az élelmiszer-fel­dolgozást is bővítik. A mezőgazdasági termelés fej­lesztése lényeges szociális átala­kulásokat von maga után. A egy varos... mezőgazdasági lakott települé­sek száma például 1990-re 143 ezerről 29 ezerre csökken, vagy­is négy régi falu helyett egy vá­rosi típusú település keletkezik. A feladatok között rendkívül fontos az öntözéses gazdálkodás kiszélesítése és a talajjavítás. Ezen a területen 1971-ben még csak 66 ezer hektáron volt ön­tözéses gazdálkodás, míg 1980 végére a feketeföldek vidékén már 687 ezer hektáron fognak öntözni. A nagyarányú talajjavítással 1980-ig, 1.8 millió hektárról ve­zetik el a felesleges fizet: a ki­szárított termőföldek összeterü- lete a duplájára nő. A talajjavító munkát ezen a vidéken 1990-re fejezik be — s akkorra 9—10 millió hektár víz- gazdálkodását javítják meg. A legfőbb — de nem egyetlen eredmény —, hogy a tizedik öt­éves terv végére, 1980-ra ezen a vidéken a mezőgazdasági terme­lés a mostaninak egyharmadával növekszik, 1990-re pedig a jelen­leginek két és félszerese lesz. (APN—BUDAPRESS)

Next

/
Thumbnails
Contents